Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN (Folytatás a 4. oldalról) a csapatok váratlan bevonulásával és a vezeték internálásával még fokozódott. Ez a helyzet tovább bo­nyolította a moszkvai tárgyalásokat is. Brezsnyev és az SZKP Politikai Bizottsága a CSKP kongresszusát nem ismerte el legálisnak, ellenfor­radalminak minősítette, s a tárgyalá­sokon ragaszkodott érvénytelení­téséhez. Meg kell jegyeznünk, hogy a szlo­vákiai küldöttek részvétele minimális volt, 292 megválasztott küldött közül mintegy húszán voltak jelen. Ennek oka egyrészt a rossz közlekedés, másrészt az SZLKP KB-ról a járá­sokba telefonon érkezett utasítás, hogy a küldöttek ne utazzanak Prá­gába a kongresszusra. A csapatok bevonulása mindmáig tisztázatlan és fájó pont volt társa­dalmunkban. Főleg az ellenséges propaganda élósködésének talaja. Hozzájárul ehhez az egész doku­mentáció elhallgatása és az 1968- as események dramatizálása, ellen- forradalmi helyzetként való feltünte­tése. Meg kell mondani, hogy az ellenforradalom minősítés nálunk különösebben nem jelentkezett. Az öt szocialista ország levelében tűnt fel. Ezután nagy gyakorisággal a szovjet Pravdában, 1968. 8. 22-én tizenhétszer. Az itt közölt cikkben már a csapatok behívásáról van szó, hogy megmentsék a szocializmust, melyet a CSSZSZK-ban kialakult el­lenforradalmi helyzet veszélyeztet. A csapatok bevonulásától a cseh­szlovák párt- és állami vezetők Prá­gába való visszatéréséig eltelt na­pok eseményei még mély elemzést igényelnek. Nemcsak az antiszocia- lista erők szovjetellenes tevékeny­sége, ami természetesen létezett és széles utat tört a csapatok Cseh­szlovákiába való bevonulása után. Olyan csalódás volt ez a kommunis­ták nagy része és egyáltalán a dol­gozók körében, melyet a beavatko­zás módszere váltott ki. Valóságos interregnum létezett: katonaság szállta meg Prága és Pozsony kor­mányépületeit, és az irányítás lehe­tetlen volt. Vezetés nélkül maradt a párt, nem volt kormány, sem parla­ment. A köztársasági elnök Moszk­vába ment tárgyalni a helyzetről. Egy nap helyett a tárgyalás négy napig tartott. Két rendkívüli kongresszus Rendszertelen volt a párt tevé­kenysége, főleg Prágában. Egyesek bujkáltak, mások a szovjet nagykö­vetségen tartózkodtak, ahol ott volt Trofimov tábornok is, más nevén, Mazurov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja. Az összehívott vysoőanyi kongresszus, nemcsak rendkívüli kongresszus volt, mint a nevében is benne van, ez esetben szükségkongresszus is volt. Nem teljesítette és nem is teljesíthette tervezett demokratizálási célkitűzé­seit, korlátozott, végső soron illegá­lis körülmények között zajlott le. Épp a csapatok bevonulásának kellett volna megakadályozni ennek a rendkívüli kongresszusnak a meg­tartását, melyet szeptember 9-ére terveztek. Ezeknek a prágai eseményeknek a hatására Szlovákiában is egyre erőteljesebben követelték az SZLKP kongresszusának idő előtti összehí­vását. Augusztus 25-én tartotta ülé­sét az SZLKP KB, amelyen részt vett a vysocanyi kongresszus kül­döttsége, és ott maradt a kongresz- szusra is. A KB plénuma jóváhagyta a vysoőanyi kongresszus határoza­tait, levélben fordult az öt kommu­nista párthoz, s benne tiltakozott a katonai akció miatt. Amellett egyre élesebben vetődött fel az a kérdés, főleg a pozsonyi kongresszusi kül­döttek körében, vajon megtartsák-e az augusztus 26-ára tervezett kong­resszust, vagy a moszkvai üzenet szerint várják meg a csehszlovák küldöttséget. Moszkvába repülése előtt Husák azt ajánlotta, hogy eb­ben az időpontban tartsák a kong­resszust. A Tanulságokban az SZLKP rendkívüli kongresszusáról ez áll: „Az ún. vysocanyi KB meghatal­mazottjainak (Votsloh, Hrdinová, Sádovskfl megérkezése után ajobb- oldali opportunizmus képviselői az SZLKP-ban: Pavlenda, Zrak, Tazky, Faltán, Herenőár, a pozsonyi városi pártbizottság jobboldali csoportjával együttműködve, 1968. augusztus 26-ára összehívták az SZLKP rend­kívüli kongresszusát. Ez a kong­resszus kezdetben kiélezett nacio­nalista, szovjetellenes légkörben folyt. Elismerte az illegális vysocanyi kongresszus eredményeit, és ennek mintájára provokatív felhívást foga­dott el, amely az öt szocialista or­szág kommunista és munkáspártjai­nak volt címezve. A rendkívüli kongresszus, meg­szakítása után, augusztus 28-án ült össze újra. Moszkvából való vissza­térése után részt vett rajta Gustáv Husák, akinek a fellépése alapvető változást hozott a továbbiak folyta­tásában. A rendkívüli kongresszus olyan határozatot fogadott el, amely elutasította az ún. vysoőanyi kong­resszus legalizálását, tartalmában semmisnek nyilvánította a kong­resszus első részét...“ (A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság ta­nulságai - jóváhagyta a CSKP KB 1970. decemberi ülése. Pravda, 1971,39, 40. old.) Az ilyen tájékoztatást tendenció­zusnak, az objektivitást nélkülöző­nek s történelmileg hamisnak te­kintjük. Ennek igazolására a követ­kezőket mondhatom: Az SZLKP rendkívüli kongresszu­sának öasszehívásához: Sehol nem létezik olyan doku­mentum, hogy a Tanulságokban említett öt jobboldali opportunista hívta volna össze az SZLKP rendkí­vüli kongresszusát. Ezzel szemben léteznek olyan dokumentumok, hogy: a) Az SZLKP rendkívüli kong­resszusát 1968. augusztus 26-i idő­ponttal az SZLKP KB 1968. július 1-jei ülése hívta össze. Ugyanezen a plénumülésen átfogó beszámoló hangzott el a szlovákiai helyzetről, és elfogadta a CSKP KB üléséhez intézett levelet, melyet 1968. július 19-re hívtak össze, és támogatta a CSKP KB Elnökségének határo­zatát a varsói tanácskozásokon va­ló részvétel elutasításával kapcso­latban. Ezen az ülésen Bil'ak elnö­költ. Mint vendég, részt vett rajta Gustáv Husák, és felszólalásában támogatta a varsói tanácskozáson való részvétel elutasítását. b) Léteznek dokumentumok - mindennapi Tájékoztató az Elnök­ség és a Titkárság számára - me­lyekben a kerületi és a járási pártbi­zottságok fórumain követelték a kongresszus megtartását; és 1968. augusztus 25-én a küldöttek többsége már Pozsonyban volt. c) Az SZLKP rendkívüli kongresz- szusának semmi köze a vysoőanyi kongresszusi megbízottainak meg­érkezéséhez. d) Augusztus 24-én, 25-én és 26- án az Elnökség több ízben foglalko­zott. a kongresszus problémájával. Dubőek és Husák Moszkvából tele­fonon kérte, hogy a kongresszust halasszák megérkezésük utáni idő­pontra. Az Elnökségen megállapo­dás született, és az SZLKP KB 1968. augusztus 25-én megerősítet­te, hogy a kongresszust haladékta­lanul meg kell tartani, de tekintettel a CSKP KB Elnöksége küldöttségé­nek Moszkvából való ígért visszaté­résére, tanácskozását egy nappal el­halasztják - megérkezésük napjára. A telefonhívás szerint a küldöttség megérkezését 1968. augusztus 25- ére, vasárnapra várták. (Pravda, 1968. 8. 25., rendkívüli szám.) A kül­döttek már Pozsonyban s részben Nyitrán (Nitra) gyülekeztek, nem ér­tettek egyet a kongresszus elhalasz­tásával. Olyan híresztelések terjed­tek el, hogy a kongresszust az SZLKP KB Elnöksége nélkül hívják össze. (Nem hittek olyan elvtársak­nak sem, mint Klokoő, Pavlenda, Zrak, akik azelőtt Dubőekkel és Hu- sákkal beszéltek.) e) Tekintettel a Pozsonyban gyü­lekező küldöttek elégedetlenségére, 1968. augusztus 26-án az SZLKP KB Elnöksége újra tárgyalt a kong­resszusról. En személy szerint azon a nézeten voltam, hogy figyelembe véve a pártban kialakult helyzetet és a küldöttek követelését, a kongresz- szust meg kell tartani a meghatáro­zott időpontban. Abból indultam ki, hogy a hosszadalmas várakozás Pozsonyban a küldöttekre lehango­lóan hathat és radikális tendenciákat válthat ki köztük. Ilyen aggodalmaik az Elnökség más tagjainak is voltak, mint például Zraknak, a pozsonyi vezető titkárnak, akire nyomást gya­koroltak a pozsonyi küldöttek, de ugyanilyen állapotban volt Tazky, a közép-szlovákiai vezetőtitkár, Pavlenda és Harenöár. Határozat született arról, hogy háromtagú küldöttség (Pavlenda Tazky, Zrak) telefonál Moszkvába, tájékoztatja Dubőekot a helyzetről, és megtudja a moszkvai küldöttség visszatérésének időpontját. (Nem tudom, az Elnökségben ki egyezett meg a ligetfalusi szovjet parancs­noksággal az azonnali telefonösz- szeköttetés létesítéséről Moszkvá­val.) A háromtagú bizottság tizen­négy óra körül Ligetfaluba ment. Mi, többiek, az SZLKP KB Elnökségbe, Dubőek és Husák üzenetével, hogy beszélni akarnak még Harenőárral és Falt'annal. Megjegyzésem elle­nére, hogy nem vagyok tagja sem az Elnökségnek, sem a plénumnak, csupán a Titkárságnak, az Elnökség tagjai azt ajánlották, hogy Ligetfalu­ba menjünk tárgyalni. Amikor órák múltán ötünk közül senki sem tért vissza, s az SZLKP KB Elnökségé­nek kérdésére az a válasz érkezett, hogy elszállítottak bennünket és in­ternáltak, az Elnökség kollektíván úgy döntött, hogy azonnal összehív­ja a kongresszust. A következő do­kumentumot bocsátotta ki: „Tekin­tettel arra, hogy Tazky, Zrak, Pav­lenda, Harencár, Faltán elvtársakat a szovjet hadsereg parancs­noksága hitszegően internálta, az Elnökség megmaradt tagjai, Klokoc, Daubner, Bőd a, Sádovsky, Pecho, Koscelansky, Janik, Mihálik, Hrué- koviö és a Titkárságból Abrahám, Sedláková és a KERB alelnöke, Kretová egyhangúlag az SZLKP kongresszusának 1968. 8. 27-i megtartása mellett döntött. A kong­resszus szervezését és vezetését a pozsonyi városi pártbizottságra bízta. Az Elnökség és a Titkárság helyükön maradt tagjai szolidárisak az elhurcolt elvtársakkal, és kitarta­nak amellett, hogy ugyanúgy és ugyanoda internálják őket is. Az El­nökségnek és a Titkárságnak ez a része e szégyenteljes tett elleni tiltakozásul lemond tisztségéről. Kérjük az SZLKP rendkívüli kong­resszusának küldötteit, hogy ezt a tettüket tekintsék az elhurcolt elv­társakkal vállalt szolidaritásuk meg­nyilvánulásának.“ Mi öten, elhurcoltak, fokozatosan visszatértünk húsz és huszonegy óra között, anélkül azonban, hogy Moszkvával a telefonkapcsolatot le­hetővé tették volna számunkra. Ebben az időben már a pozsonyi Dimitrov Vegyi Müvekben gyülekez­tek a küldöttek a rendkívüli kong­resszus megnyitására. (Nem vélet­len, hogy mindkét kongresszus olyan nagyüzemben volt, ahol erős pártszervezetek működtek.) Az események ilyen menetéből és a tényekből látható, hogy Pavlen­da, Zrak, Tazky, Harencár és Faltán semmiképpen sem hívhatták össze a rendkívüli kongresszust. A Dimitrov Vegyi Művek nagyter­mében az SZLKP kongresszusát augusztus 26-án, 22.00 órakor An­ton Tazky nyitotta meg. Pavlenda és Zrak a jelenlévőket tájékoztatták a kongresszus összehívását mege­lőző eseményekről. Klokoő kérésére felolvasták az említett dokumentu­mot. Aláírta az Elnökség öt tagja, a Titkárságból ketten és a KERB képviselője. Tehát hiányoznak közü­lük azok, akiket a kongresszus összehívóiként jelölnek meg. Hogyan minősítsük ezt? Tévedés vagy történelemhamisítás. Hiszen valamennyien, akik a dokumentu­mot aláírták, három kivételével, párt­funkcióban maradtak, méghozzá nagyon magas beosztásban. Mint tudjuk, Brezsnyev ragaszko­dott a vysoőanyi kongresszus el nem ismeréséhez. Ezért nem sza­bad lett volna megtartani az SZLKP kongresszusát sem. A különbség abban volt, hogy a CSKP kongresz- szusát szeptember 9-ére, de az SZLKP kongresszusát augusztus 26- ra tervezték. A támasztott nehézségek és a nem egészen becsületes módsze­rek ellenére, amelyeket megakadá­lyozására alkalmaztak, még augusz­tus 26-án 22.00 órakor megkezdő­dött a rendkívüli kongresszus. A rendkívüli kongresszus munka­elnökséget választott, javasló-, vá­lasztó- és mandátumvizsgáló bizott­ságot, és jóváhagyta az SZLKP KB augusztus 25-i ülésének határoza­tait. Éjfél után befejezte első napi tanácskozását, és a folytatását augusztus 27-e délutánjára tűzte ki. Eközben megérkezett a hír, hogy a CSKP Elnökségének valamennyi tagja visszatért Prágába, s Gustáv Husák a Dubőekkal folytatott meg­beszélést követően reggel Pozsony­ba érkezik. Közvetlenül Husák Po­zsonyba érkezése után, augusztus 27- én, a munkaelnökség ülést tar­tott, meghallgatta Husák tájékozta­tóját a moszkvai tanácskozásokról. Tájékoztatta öt a szlovákiai helyzet­ről és az SZLKP kongresszusának megkezdéséről. Tekintettel Husák kimerültségére, a kongresszus foly­tatását az esti órákra halasztották. 1968. augusztus 27-én az esti órákban folytatódott az SZLKP kongresszusa A programon csupán Husáknak a moszkvai tanácskozás­ról nyújtott beszámolója szerepelt. Bevezetésképpen felolvasta Dub­őek, Svoboda és Őerník levelét, me­lyet a kongresszushoz intéztek. Szólt arról a helyzetről, amely a csa­patok bevonulása után előállt, és elmagyarázta a köztársasági elnök döntését, hogy augusztus 23-án délelőtt, Moszkvába repül. Elmondta azt is: a köztársasági elnök telefo­non kérte őt, hogy mint a kormány alelnöke, kísérje el. Husák hangsú­lyozta, hogy Svoboda köztársasági elnök két dologból indult ki: először, hogy a párt és az állam egyes képvi­selői nem voltak a köztársaság terü­letén, másodszor, hogy a vezető párt- és állami szerveknek lehetet­lenné tették normális funkciójuk vég­zését. Ezért két alapvető követelés­sel indult el a moszkvai tanácskozá­sokra, és ő állította össze azt a bi­zottságot, amelynek én is tagja vol­tam...“ (Az SZLKP rendkívüli kong­resszusa, 1968. 8. 26-29.) Husák szólt továbbá arról, hogy mindjárt a megkezdés után követelték, hogy a tanácskozásokon vegyen részt Dubőek, Cerník, Smrkovsky és a többiek, akik a Szovjetunióban voltak. „Követeltük, hogy valameny- nyien térjenek vissza tisztségükbe, hogy lehetővé váljon a párt vezeté­se, a kormány, a parlament és más szervek tevékenysége.“ (uo. Hu­sáknak ez az augusztus 27-én mon­dott beszéde nem jelent meg a Pravdában.) Szép szavakkal takart kompromisszumok A kongresszus harmadik napi ta­nácskozása augusztus 28-án, a reg­geli órákban kezdődött. Husák szá­molt be a jeleniegi politikai helyzet­ről. Megállapította: .....Ez a rövid hét hónap pártunk és nemzetünk fejlődésében nagy korszak." (Pravda, 1968. 8. 28.) Hangsúlyozta, hogy Moszkvában tárgyaló elvtársaink azonos véle­ményt vallottak, egységesek voltak abban, hogy e nagy hónapok ered­ményeiből, s a szocializmus és a de­mokrácia új tartalommal való meg­töltéséért folytatott küzdelmünkből semmit sem adunk fel; és csupán ezekkel a feltételekkel keressük a helyzetből kivezető utat..." Beszélt továbbá arról, hogy árnyoldalak is voltak, mint mindig, amikor útkeresés folyik. Bíráltak bennünket, „hogy ezen és ezen a területen nem tudjuk kézben tarta­ni a dolgokat, hogy megengedjük a párt, a kommunizmus, a marxiz­mus, a szövetséges államok be- mocskolását, stb. Megvolt erre a magunk magyarázata, értelmezé­se“. Beszélt a csapatok bevonulá­sáról: „Meg kell mondani, hogy pár­tunk vezetősége és népünk nem kérte ezt a bevonulást, nem kérte a segítséget, és nem hívták be a szövetséges csapatokat terüle­tünkre... Tragikus félreértés történt. És ezt Moszkvában elmondtuk. Ki­fejtettük véleményünket, hogy túlbe­csülték ezeknek az erőknek a jelen­tőségét a kritikus helyzetben, és úgy gondoljuk, e közbelépésre nem volt szükség, és semmi esetre sem tör­ténhetett az előzetes megbeszélés állami és pártszerveink beleegyezé­se nélkül." Megemlítette, hogy már Moszk­vában fölmerült az a kérdés, ki hívta be a csapatokat, de senki sem je­lentkezett. „Saját hibánkon kívül olyan helyzetbe jutottunk, hogy a csehszlovák állam területét öt szo­cialista ország hadserege szállta meg.“ Ebből keresték a kivezető utat. Egy tényből kellett kiindulni, hogy a szövetséges államok hadse­regei területünkön vannak, és csu­pán kölcsönös megegyezés alapján vonulhatnak ki..., az ő álláspontjuk, hogy a szocializmus nálunk, Cseh­szlovákiában valóban veszélybe ke­rült, hogy a csapatok bevetése szük­séges volt, és a katonai erők mindaddig nálunk maradnak, amíg a helyzet nem normalizálódik. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy nem adjuk fel azt az irányvonalat, ame­lyet a CSKP KB januári plénuma tűzött ki. A nyilatkozatban és a to­vábbi megbeszéléseken is a szovjet fél számunkra ezt a jogot elismerte, és szintén belőle indult ki. Nagyon világosan megmondták: senki sem akarja magukra kényszeríteni sem Novotnyt, sem a hasonló típusú egyéneket. Senki se akar bennünket visszaszorítani a január előtti viszo­nyok keretei közé. És a fejlődés nálunk a saját magunk választotta úton folytatódhat. A kongresszus a továbbiakban egészséges, kritikus légkörben folyt. Husák szólt BiTakról is, akárcsak mások, ö is kijelentette: a csapatok behívásához semmi köze. A kong­resszuson nem vett részt, mivel tájé­koztatták, kampány folyik ellene és a közhangulat egyértelműen ellene fordult. Husák arról is tájékoztatott, hogy a jelölőbizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy Bil'akot nem jelöli. A kongresszuson 120 olyan kül­dött vett részt, aki egyben a CSKP rendkívüli kongresszusának is kül­dötte volt. Egyesek a vysoőanyi kongresszus elismerését követelték. Engem bízott meg a munkaelnökség (Pavlik elnökölt), hogy külön helyi­ségben tárgyaljak a CSKP kong­resszusának küldötteivel, „hátha az elvtársak a közös összejövetelen rá­jönnek arra, hogy van még monda­nivalójuk erről a kongresszusról". A javaslattal egyetértett a kongresz- szus. Külön helyiségbe vonultunk, rövid vita után a vysoőanyi kong­resszus elismeréséről vagy el nem ismeréséről, az Elnökség megbízá­sából odaérkezett Pavlenda azzal a közös nyilatkozattal, amelyet a CSKP KB harminc tagja, akiket a vysoőanyi kongresszuson Szlová­kiából választottak és az Elnökség hat tagja írt alá, hogy lemondanak tagságukról ebben a szervben. Egyes küldöttek aggodalmukat fe­jezték ki, vajon nem jelenti-e ez a csapatok bevonulása jogosságá­nak elismerését is. A kongresszuson elmondott felszólalásomban a KB- tagság feladásával kapcsolatban kértem, hogy vegyük elejét az eset­leges találgatásoknak, hogy vajon nem jelenti-e ez a párt egységének szétzúzását, és hangsúlyozzuk a határozatban a cseh és a szlovák kommunisták egységét a január utá­ni fejlődés közös megvalósításában, (uo.) A közös nyilatkozatot a kong­resszus tudomásul vette. Az SZLKP KB új tagjait titkos szavazással választották. Az eddigi jelentős tisztségeket betöltők közül nem lett tagja a KB-nak Bil'ak, Hu- dík, Hruékoviő, Öurkoviő, Pecho és mások. A központi bizottság ezután el­nökséget választott. Első titkárául Husákot, titkárokká Pavlendát, Zra- kot, Gracát, Turőekot választotta. A KERB elnöke Koscelansky lett. SAMO FALTAN (Folytatás a következő számban)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom