Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-23 / 12. szám

3 1990. III. 23. Legyen híd a partok között CSEHORSZÁGI ÉS MORVAORSZÁGI MAGYAROK SZERVEZETE Ők az elfeledettek. A mostohagyerekként kezeltek. A kirekesztettek. Akikről tudtuk - vannak, léteznek, mégis, ha szóba jöttek, mindannyiszor szégyellős sietséggel léptünk túl a témán. Titkon talán már le is mondtunk róluk, úgy éreztük, bár közülünk valók, sorsukon ott a bélyeg. Saját lelkiismeretünk vigaszaként hajtogattuk: a távolba szakadtak érdekében aligha tehetünk valamit. Ők pedig, a segítő jobb híján, csak saját magukban bízhattak, önerőből kellett győzniük. Mert az igényt a megmaradásra sem elfelejteni, sem eltiporni nem lehet. A szabadító változások a cselekvés és a gondolat lehetőségét is megteremtették, s a felisme­rés ezt követően már nem sokat váratott magára. RÁKOS PETER PROFESSZOR, A CSMMSZ TISZTELETBELI ELNÖKE, A SZERVEZET PROGRAMNYILATKOZATÁT TERJESZTI ELŐ (Foto: Vojtech Laviéka) • A szövetség vezetői célkitűzéseikről • Nehéz fel- adatok, őszinte, józan szándékok # A tettek döntenek öntudat növelése Megfogyatkozva, vagy inkább ke­vesen (?), de még mindig elegen hallatták hangjukat, megkövetelve az odafigyelést életükre, minden­napjaikra. Ők, a csehországi és a morvaországi magyarok, akik szá­mára az összetartozás egyetlen és elvitathatatlan összekötő kapcsa az anyanyelv. Az anyanyelv, amely a nemzeti hovatartozás biztos pont­ja, az önismeret és nemzeti öntudat erősítésének talán legbiztosabb alapja. Az anyanyelv, mely nélkül nincs identitástudat, nincs gyógyirt jelentő boldogító szó, nincs védel­mező kis sziget e nagyvilágban. Az anyanyelv, mely a családot, a gyer­mekkor önfeledt szépségét, a hajlott aggkor biztonságot adó tudatát egy­aránt jelenti. Ápolására, megmentésére, az emberben rejlő lehetőségek felkuta­tása érdekében öltött testet a gon­dolat. Prágában, egy veröfényes szombat délután a Riger kerti kávé­ház nagytermében vált valóra az elképzelés. A parázs vitákat sem nélkülöző összejövetelen megala­kult a CSEHORSZÁGI és Morvaor­szági MAGYAROK Szövetsége. Csémy Tamás, az elgondolás szülőatyja és megvalósítója az ülést követően boldogan, ám mégis gond­terhelten számolt be benyomásairól.- Természetesen örülök annak, hogy megalakult a szövetség, s na­gyon remélem, működni fog. Egy­ben - ahogy ez ilyenkor lenni szo­kott - aggodalmak is gyötörnek. Hi­szen nem mindegy, hogy az elvárá­soknak hogyan tudunk eleget tenni. Bízom benne, hogy sikerül egy olyan működőképes szervezetet ki­alakítanunk, amely mindnyájunk számára pozitív eredményekkel ke­csegtet. Érdekelt, milyen szempontok ját­szottak közre a szervezet létrehozá- ’ sában...-A Csehországban élő magyar­ság eddig nem volt semmilyen for­mában szervezve. Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy min­denáron, mindenkinek szerveződnie kellene. Úgy vélem azonban, szük­ség van az anyanyelvi szervezett­ség lehetőségére. Az itt élőkben saj­nos nagyon lazulnak a ,,gyökerek“, kötődésük már nem olyan erős. Mi­vel sok vegyes házasságban már nem nevelik magyarként a gyereke­ket, a magyarságtudat, a hovatarto­zás kérdése is bizonytalanná válik. Épp ezért tartjuk egyik fontos teen­dőnknek, hogy nyelvi tanfolyamok indításával - egyelőre csak Prágá­ban - lehetővé tegyük a gyerekek számára a magyar nyelv tanulását. Úgy hiszem, a kezdet önmagáért beszél. S bizakodva remélem, a biz­tató indulást követően talán eltűnik az a szomorú, torokszorító és szív­facsaró látvány, amikor a nagyszülő könnyes szemmel nézi utódát, mert nem érti unokája szavát. Ezért fon­tos az is, hogy a szervezet az önmű­velést tekintse működése fő terüle­tének. Amint Csémy Tamás mondja: , .Azért, hogy tudatosítsuk, kik va­gyunk, honnan jöttünk, s miért va­gyunk itt. “ Nem véletlen a tevékenységnek ez a különben is szerencsés formá­ja. Hiszen egy sor szakterület kiváló­an képzett képviselője él e vidéken többé-kevésbé elszigetelten egy­mástól. Most előadó s hallgató egy­aránt egymásra találhat. A tervezett, és azóta már minden bizonnyal szerveződő szakkörök kiváló terepet biztosítanak mindenki számára, te­ret adva a megismerésnek és a kö­zösség egységet kovácsoló ere­jének. Itt érdemelnek említést a távlati tervek. Épp a Csehországban élő szakembergárda „bevetésével“ szeretnék megindítani a csehorszá­gi magyar sajtót. A tervekben sze­replő történelmi kutatások, valamint a más területeken elért eredmények publikálása hatványozottan hozzá­járulna egymás jobb megismeré­séhez. Politikailag is rohamosan polari­zálódó társadalmunkban természe­tesen különös érdeklődésre tart szá­mot, milyen irányba tart egyik vagy másik szervezet. Mivel, sajnos, ma­gyar Viszonylatban is jellemző a kisszerű hozzállás, áskálódás és rosszindulat, korántsem mellékes, hogy az alakuló CSMMSZ milyen kapcsolatokat tart majd fenn a ma­gyarok mindeddig egyetlen kulturális szervezetével, a Csemadokkal. A válasz megnyugtató volt. Mint megtudhattam, a lehető legszívélye- sebb s legbarátibb kapcsolatra töre­kednek. Úgy, mint két egyenrangú, autonóm szervezet, melyet a célok azonossága köt össze. E partneri viszony azonban nem­csak a Csemadokra érvényes. A csehországi magyarok sajátos helyzetéből adódóan különösen fon­tos, hogy a CSMMSZ csehországi viszonylatban is jó kapcsolatokat építsen ki. Mivel e területen különö­sen szembeötlő a tájékozatlanság, elsősorban a csehországi sajtó se­gítségével szeretnének hírt adni ma­gukról, terveikről, elképzeléseikről. Rákos Péter professzort, a CSMMSZ tiszteletbeli elnökét, a szervezet programnyilatkozatának megfogalmazóját az ülést követően sikerült rábírnom, hogy fejtse ki vé­leményét.- Megtörtént, aminek meg kellett történnie, megalakult a szövetség. Ez jó dolog, az alakuló ülés elfogad­ta a programnyilatkozatot, ami to­vábbi jó dolog. Remélem, hogy a szervezet abban a korrekt és konstruktív szellemben fog működni, ahogy azt az előkészítő bizottság elképzelte. Megítélésem szerint az önismeret kérdését alapvető fel­adatnak kell tekintenünk. Ezzel mi tartozunk önmagunknak, senki sem adósunk. Nem mulasztható el ugyanis az, amit önmagunknak kell megtennünk önmagunkért. Csak ek­kor lehet erkölcsi jogunk további igé­nyek megfogalmazására. Történelmi feladat a megkezdett úton végigmenni. Az tény, hogy a csehországi magyarok közül so­kakban már nem él a nemzeti kötő­dés, mindez kinek-kinek egyéni dol­ga. Akárcsak az is, ki talál vissza. A megalakult szövetség e téren le­hetőséget teremt arra, hogy közös­ségbe szerveződjenek mindazok, akiknek fontos a nemzeti kötődés. Mivel az ülésen a sokat vitatott kérdések közé tartozott az érdekvé­delem, kíváncsi voltam Rákos pro­fesszor véleményére.- A szindikátusok, a szakszerve­zetek érdekvédelmet vállalnak, s a tagok ennek tudatában lépnek be. A mi szövetségünk - érzésem szerint - az önművelés, az önisme­ret céljából alakult. Ez az érdeke, s ezt védeni fogja akkor is, ha nem használja az érdekvédelem szót. A programban olvashattam töb­bek között azt a megfogalmazást, hogy a szervezet nem kíván politi­zálni. Azt a kérdésemet, lehet-e a mai világban politikamentesen szervezkedni, Csémy Tamás elnök túl filozofikusnak találta. Mint mon­dotta, természetesen mindenben politikum van - tehát ebben is. Rá­kos professzor szerint e szónak sok­féle értelme van.- Valójában majd minden tevé­kenységünk, ha túllép a család, az otthon keretein, máris politika. Való igaz, bizonyította ezt a vita is. Hiába volt szó politikamentes szervezet megalakításáról, a koránt­sem mindig veszélytelen álláspon­tok ütköztetése is demonstrálta, nem mindegy soviniszta, nacionalis­ta vagy demokratikus alapokon kö­zelítünk-e a kérdéshez. Gross István Pilzenböl már a ta­nácskozás elején felhívta magára a figyelmet. Többszöri hozzászólá­sából kitűnt, korántsem mindegy számára, hogyan zárul az ülés. Nem okozott tehát meglepetést, hogy a kilenctagú elnökségnek épp ő lett az egyedüli Prágán kívüli tagja. Ahogy az egyik jelenlévő meg is jegyezte: ,,Jó egy csuka a halastó­ban.“ Halljuk hát a „csukát“:- Nagyon kellemes, hogy mi, ma­gyarok egyáltalán megtaláltuk a kö­zös nyelvet. De ez még csak a kez­det. A mindennapi munka dönti majd el, cselekvőképes lesz-e szövetsé­günk, s tud-e a tagságnak komoly eredményeket felmutatni. Az általá­nos igyekezetét és jószándékot sür­gősen tettekre kell váltani a művelő­dés, a kultúra, az ismerkedés terén. Nemcsak az elnökségtől várunk ak­tivitást, a tagság részéről is nagy szükség van a tevékeny hozzáállás­ra. Alulról, felülről együtt kell megkö­zelítenünk a célt. Nagyon nagy szükségünk van a gyökerek ápolá­sára, az öntudat növelésére. A most alakult szervezet lehetőséget jelent a kapcsolatok bővítésére, elmélyíté­sére is. Mivel rólunk is keveset tud­nak, fontos a sajtó, a rádió és a tele­vízió bevonása. Igaz, elsősorban nekünk kell aktívabbaknak lennünk. Amennyiben a kultúra embereihez méltóan szabadulni tudunk a múlt­ban kapott sérelmeinktől, amennyi­ben megbocsátóak, türelmesek, megértöek tudunk lenni szomszéda­inkkal szemben, s ha jóakarattal kö­zelítünk a többiekhez, meggyőződé­sem, nyitott kapukra találunk - meg­értéssel fogadnak. A csehországi magyarok helyzete a Szlovákiában élőkétől elsősorban abban különbözik, hogy rendkívül szétszórtan élnek, s lélekszámúk is megfogyatkozott. Ha a most alakult szövetség jól fog működni, akkor talán útját tudja állni annak a folya­matnak, hogy szétszóródásuk foly­tatódjék. Bízom benne, hogy a CSMMSZ tevékenysége nem kor­látozódik majd Prágára. Mint egye­düli fővároson kívüli, megpróbálok az elnökség rossz lelkiismerete len­ni, s elérni azt, hogy a szöyetség működése a tagság legszélesebb köreit érintse. Megalakult egy szervezet. A Csehországi és Morvaországi Ma­gyarok Szövetsége, amely ,, őszinte és elvi alapokon nyugvó, felvilágo­sult és toleráns szellemű, a fogyaté­kosságokat nem elkendőző, de ki­csinyes torzsalkodásokon felülemel­kedő, s azokkal szembeszállni me­részelő légkört" kíván biztosítani tagjai számára. Egy szervezet, amely fontos szerepet szánt prog­ramjában az európai ház gondolatá­nak, hangsúlyozva: a nemzetek és nemzetiségek csak egymást meg­értve és megbecsülve haladhatnak e közös házba vezető úton. Mert az Európába vezető út Közép-Európán keresztül vezet. A ,,határtalan égbolt alatt a lelkekben húzódó határokat“ szeretnék megszüntetni. Hogy híd lehessenek a partok közt. Főnöd Marianna Minthogy az anyanyelv a legfőbb s voltaképpen egyetlen vitathatatlan ismérve összetartozásunk­nak és indítéka szervezkedésünknek, érthető, hogy annak művelését tekintjük programunk egyik fő céljának, annyival is inkább, mert figyelmünket nemcsak megérdemli, hanem körülményeink kö­zött rá is szorul. Sokunkban - minden igyekezetünk ellenére is - elbizonytalanodik, megromlik, megfa­kul, s a fiatalabb nemzedékben olykor feledésbe is megy vagy még csak gyökeret sem ver. De az anyanyelv nemcsak és nem is elsősorban cél, még kevésbé öncél: inkább eszköze, foglalata annak az általános humán, természettudományos és techni­kai műveltségnek, amelyet a leghatékonyabban éppen rajta keresztül sajátíthatunk el. ... a cseh nyelvterületen élő magyarok a cseh­szlovákiai magyarság szerves részeként kötődnek a szlovákiai magyarsághoz, miként persze, tovább- menően, nyelvével és kultúrájával az egész csehszlovákiai magyarság természetszerűen kötő­dik a magyar nemzet egészéhez, s ennek semmi­képp sem mond ellent az, hogy állampolgári mivol­tában - amint ezt lélekpróbáló történelmi helyze­tekben nemegyszer bizonyította - tudatosan és öntudatosan része a Csehszlovák Köztársaság népének is. ... n leguroooi nagy loneneimi rorauiaioi is együtt éltük meg Csehszlovákia népével, vállalva a szolidaritást, s óvakodva megbontani az egysé­get külön, sajátosan magyar igényeink hangoztatá­sával. Külön szükségletei és igényei azonban az itteni magyarságnak természetesen vannak, s amit a leáldozott kurzustól hiába remélt elérni, most, bízva a demokratizálódó rendszerben, bizalommal teheti szóvá. ... Nem szándékunk politizálni; semmiképpen sem valamely pártpolitika vagy tiszavirág-életű napi politika értelmében. Olyan szervezkedés példáját szeretnénk felmutatni, amely nem az elkülönülés, a szembenállás szelleméből jött létre, hanem álta­lános emberi viszonylatban is értelmes ügyet szolgál. ... Ma még kevésbé van rá szükség, hogy a múltat feledjük, de arra sem, hogy öncélúan felhánytorgassuk: a múlt arra való, hogy okuljunk belőle, tragikus mozzanataiból és előremutató ösz­tönzéseiből egyaránt. ... Felvilágosításra, megértésre van szükség, mert így kívánja nemcsak saját jól felfogott érde­künk, hanem az egész ország népének, népeinek érdeke is. Részletek a CSMMSZ programnyilatkozatából

Next

/
Oldalképek
Tartalom