Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
•"Tf'SKli'S*' nöke Nicolae “daddig, amíg konduliatoma m dakjogot l978'i“rt « E9ye.a" «amok- nem kert az tgy ebböl az ban. 27 ev,9tsz°?^'kezüdiktá- tor alatt. A ko Y . tet közlünk, "'teVaÍwoszaknak talán sok- «“ Jptelenaagnek túno —’ menyeiről számol be. M int az évnek ennek a szakában Bukarestben hideg és szürke volt a délután 1978 márciusában. Már égtek a lámpák a román külföldi hírszerző szolgálaton belüli titkos irodámban, amely a román elnevezése, Departamentul de Informatii Externe - (Külföldi Információs Osztály) alapján DIE néven ismert. A szoba, noha két üveges ajtaja is egy balkonra nyílott, meglehetősen sötét volt, hiszen a padlótól a mennyezetig mahagóni burkolat borította. Éppen néhány új jelzést raktam fel egy óriási kék színű világtérképre. Ezek képviselték a fő titkos kommunikációs csatornákat a román követségekkel és más hivatalos külföldi képviseletekkel, a világon mindenhol lévő DIE-állomásokkal és a nyugati illegális DIE-állomásokkal kapcsolatot tartó központokat. Hat telefon feküdt az íróasztalomtól jobbra lévő asztalon, s ráadásul öt rádiótelefon sorakozott elrejtve két polc alatt. Közülük kettő közvetlen összeköttetésű, „forró vonal“ volt Nicolae Ceausescu elnök hivatalával. A szovjet KGB által tervezett és felállított kétvonalas telefon, mint a legtitkosabb kommunikációs csatorna, része volt egy, a Varsói Szerződés kormányait összekötő zárt rendszernek. Az egyik, a csak bukaresti vonal, az „S“ jelű volt - short (rövid) elnevezésből -, amelyen csupán három számjegyet lehetett tárcsázni. Ez Ceausescu miniszterelnök hivatalaiban és rezidenciáiban, illetve a Politikai Végrehajtó Bizottság Bukarestben élő tagjainál, a kormány tagjainál, a DIE főnökénél és helyettesénél, a vezérkari főnöknél és a romániai szovjet nagykövetségnél volt elhelyezve. A másik vonal a „TO“ nevű volt, ami egy telefonkezelő közreműködésével (telephone operation) vezetett nagyobb távolságokra. A román „TO“ telefonrendszer - Moszkván keresztül - a Varsói Szerződés többi tagországaiban lévő hasonló rendszerekhez volt kapcsolva. Néhány perccel múlt délután öt óra, amikor csengett az egyik telefon. Megismertem a Ceausescu hivatalával összekötő „S“ csengését.- Pacepa tábornok beszél - mondtam.- Szolgálatodra, Főnök, Constantin Ma- nea. Az Elvtárs azt akarja, hogy azonnal itt legyél. Sajnálom, hogy elértelek. Az idő borzalmas itt. Imádkozom érted.- Rendben, Professzor. Professzornak hívtam Constantin Maneát, mert történelemből doktorátusa volt. A közel 15 év alatt, amióta Ceausescu vezérkarának főnöke volt, Manea jóformán sohasem ejtette ki Ceausescu nevét. „Az Elvtárs“, mindig így emlegette öt. Én azokban az 1970 eleji mozgalmas napokban barátkoztam össze Ma- neával, amikor elkezdtem szervezni Ceausescu külföldi útjait. Az utóbbi hat évben, amikor Ceausescu szinte naponta hívatott, s nem csupán hírszerzési ügyekben vagy elnöki tanácsadóként, de még a legváratlanabb családi problémák miatt is - mint például ajándék a feleségének, vagy bonyodalmak a gyerekei magánéletében -, Manea számtalan fejfájástól kímélt meg engem. Fölbecsülhetetlen értékűek voltak kis tanácsai, hogy mikor próbáljak meg rendezni egy problémát Ceausescuval és mikor ne, mikor legyek erőszakos és mikor tartsam a számat. Gyakran hívott, csak ezt mondva:- Borzalmas itt az idő. Ott milyen? Azt értette ezen, hogy Ceausescunak dührohama van, és a legokosabb lenne a nap hátralevő részében elhagynom Bukarestet. Vagy néha azt mondta:- Miért nem teszel néhány iratot az aktatáskába és jössz ide? - s ezzel arra gondolt, hogy Ceausescu nagyon jó hangulatban van, és ő, Manea fenntart a számomra néhány szabad percet Ceausescu napirendjébe szorítva. A „HORIZONT“ MŰVELET Ügynököket a NATO-közösség tagállamainak hírszerzéséből - ez egyike volt Ceausescu elsődleges céljainak; nemcsak azért, hogy a Varsói Szerződés iránti kötelezettségeit teljesítse, hanem különösen azért, hogy biztosítsa „Horizont“ fedőnevű, legtitkosabb tervét. Ez tulajdonképpen egy általa személyesen vezetett széles körű befolyásszerzö művelet volt, s Nyugat politikai, pénzügyi és technikai támogatásának megnyeréséért. Mindez 1972. február 22-én este kezdődött, amikor Ceausescu személyesen vette át a DIE irányítását.- A tapasztalataink azt mutatják, hogy ma a Nyugat dicséretes mohósággal bátorítja a Szovjet Blokktól való függetlenedés legkisebb jelét is. Húzzunk hasznot a mohóságukból - mondta Ceausescu cinikusan egy emlékezetes beszédében, amit az irodájában tartott a DIE igazgatóságának.- Leleményesebben kellene használnunk nemzeti vonásainkat... Elég a Nyugatnak mutatott barátságtalan, rosszalló arcból és összeszorított ökölből. Keltsünk együttérzést magunk iránt, és meglátjuk, hogy a nyugati bojkott milyen gyorsan változik nagylelkűséggé. Mutassuk Romániát latin szigetnek a szláv tengerben... A függetlenségünk évezredes hagyományai most szemben állnak Moszkva politikai központosításával... Zálog a két szuperhatalom között... E történelmi beszédet követő napon Ceausescu 700-ról 2800-ra növelte a DIE hírszerző tisztjeinek létszámkeretét, és több mint nyolcszorosára növelte annak valutában fizetett költségvetését is. *A „Horizont“ fedőnevet maga Ceausescu adta ennek az akciónak, amely egyike volt azoknak a mesteri fortélyoknak és befolyásoló műveleteknek, amelyeket tégláról téglára rakott össze 1972-ben. A célja az volt, hogy Nyugaton azt az illúziót keltse, miszerint Románia egy újfajta kommunista ország, független mindenkitől, beleértve Moszkvát is, és kiérdemelte a Nyugat támogatását, hogy repedéseket támaszthasson közben a Szovjet blokk falain. Ceausescu „Horizont“-ja beveION MIHAI PACEPA Ezeket a vacsorákat valamelyik hivatalos vendégházban tartotta. Az aznap esti vacsora más volt, mint a szokásos, mert Andrei egyik legdédelgetet- tebb álmának valóra válását ünnepelte. Külügyminiszterré nevezték ki. Meghívta Ceausescu fiát Nicut, legrégibb barátját, Cornel Burticát, aki ugyanazon a napon lett a külkereskedelmi miniszter, mint amikor Andreit előléptették. Ott volt Dumitru Popescu, a Központi Bizottság propagandatitkára és Andrei legbensőbb barátja, Cornel Pacoste, a külügyminiszter-helyettes. A párt egyik, a külföldi kommunista pártok számára fenntartott vendéjgházában tartották az eseményt. Hatalmas téglaépület volt, jól ápolt park közepén a Kiszelev sétányon. Valamivel éjfél után értem oda. Amikor Andrei elém jött, hogy megöleljen, már nagyon bizonytalanul állt a lábán, biztató jeleként annak, hogy az összejövetel nem tart túl sokáig. Jó hírének megóvása érdekében ő mindig a saját lábán hagyta el a vacsoráit. Nicu éppen Pacoste egyik fülébe próbált whiskyt tölteni. Mikor részeg volt, vagy extravagánssá, vagy agresszívvé vált.- Kém van közöttünk! - ordította Nicu, amikor észrevett engem. Mialatt megkísérelt odavergödni hozzám, jó néhányat húzott a kezében tartott üvegből.- Hadd csókoljam meg a mi mesterkémünket! Gyerünk, tábornokom! Nicu előredőlve közeledett felém. Sikertelenül próbálta a falnak taszítani Andreit. Bár mindketten egyforma súlyúak lehettek, Andrei sokkal jobb felépítésű volt.- Osztrigákat a tábornoknak - visított Nicu, és hangosan odacsapott egy tányért az asztal sarkához, hogy a pincért figyelmeztesse.- Négy tucatot, jégen! Hol vagy, te szemét?- szólította a pincért, és egy üveget hajított felé, ami éppen csak elhibázva a felszolgálót, darabokra tört a falon. Egy másik pincér jött be az italommal.- Az új külügyminiszterünkre akarok inni- mondtam, megpróbálva fölkelteni Andrei figyelmét.- Hipp, hipp hurrá! Hipp, hipp hurrá! A legjobb külügyminiszterünkre! És a legjobb barátomra - üdvözölte Nicu, még éppen talpon maradva, bizonytalanul egyensúlyozva. Aztán odatántorgott Andrei széke mögé és énekelni kezdett: „Happy birthday to you. Happy tett mindent: nyílt és álcázott propaganda Nyugaton; megtévesztő üzeneteket küldő elejtett célzások a nyugati román nagykövetségeken felfedezett, de a helyükön hagyott rejtett mikrofonokba; Bukarestben hamisított és „véletlenül luxushotelekben felejtett“, vagy más úton Nyugatra szivárogtatott dokumentumok külföldi kormányfők „aláírásával“; hírszerző tisztek közreműködése nagykövetek és érsekek elrablásában; svájci bankelszámolások jutalmul magas rangú és korrupt nyugatiaknak, akik beleegyeznek Románia „szabadúszóként“ való szerepeltetésébe; szeretőknek álcázott nyugati tisztviselőket, mint befolyásolási ügynököket beszervező hírszerzőket. NICU OSZTRIGÁI Amikor elhagytam a biztonsági házat, kutya fáradt voltam, és nem éreztem túl sok vágyat Andrei vacsorája iránt. Ezek a bach- chusi orgiák soha nem értek véget reggel öt vagy hat óra előtt, ugyanis ennyi időre volt Andreinek szüksége ahhoz, hogy a megszokott atletikus lépteiből kusza, ingadozó som- polygás váljék. 1972 óta volt a Központi Bizottságban a nemzetközi kapcsolatok titkára.. Ceausescu és Elena után a legnagyobb beleszólása volt a hivatalos külföldi kiküldetések eldöntésébe és megújításába. Nem sajnálta a fáradságot, hogy ezt az összes román nagykövetség is megtudja. Andrei irodája a külszolgálatban lévő tagok Mekkája volt. Valamennyiük reménytelen módon szerette volna, ha kinevezik külföldre, és ott maradhat mindaddig, amíg csak lehetséges, mivel a világon minden hely jobbnak tűnik, mint Románia. Andrei így a segítség fejében különböző szívességeket kezdett kérni; először nyakkendőket, aztán töltőtollakat, órákat, majd öltönyöket. Ezek a tárgyak az irodája hátsó felében halmozódtak fel, egymás hegyén- hátán. Mindennap új, márkás öltönyt viselt, vagy legalábbis új nyakkendőt vett fel. Ugyanazt az órát sohasem hordta egy hétnél tovább, kivéve, ha arany volt. A nagykövetek és más dipíomaták ínyencségeket küldtek a diplomáciai csomagokban; hűtőládákat, telve homárral, osztrigával és más tengeri csemegékkel, és boros rekeszeket is. Mindennap kapott valamilyen finomságot egyik vagy másik nagykövetségtől. így aztán Andrei elkezdett egzotikus vacsorákat adni a barátainak, majdnem minden második nap estéjén. birthday to you“ - és eközben bőségesen megöntözte Scotch-csal Andrei fejét. - Amikor az öregem kiadja a lelkét és az öreglány beszarik, akkor te leszel a miniszterelnököm. És te, Pacepa, a külügyminiszterem. Ti valamennyien a barátaim vagytok. Andrei felállt, egyik kezével az asztalra támaszkodott, a másikkal a whiskyt törölgette az arcáról.- Legelőször is szeretném megköszönni Ceausescu elvtárs bizalmát, és a fián keresztül is'biztosítani Őt, valamint titeket, elvtársak, hogy sohasem leszek hűtlen a bizalomhoz. Másodsorban szeretném megköszönni kommunista pártunk segítségét, amelyet ahhoz kaptam, hogy a tetőpontra juthassak. Az alkoholtól püffedten, a hajáról és az arcáról csöpögő itallal Andrei nyomorultul festett, teljesen különbözött attól az embertől, ahogy az irodájában mutatkozott. A pincér osztrigával teli ezüsttálcát hozott.-Tedd le ide, középre - parancsolta Nicu az asztalra mutatva. - Van rajtuk valamilyen fűszer?- Csak frissek és nyersek, Nicu elvtárs- válaszolta a pincér.- Meg kell őket fűszerezni, te idióta. Ez nem istálló, ez egy VIP klub! Bizonytalan mozdulatokkal felmászott az asztalra, és levizelte az osztrigákat, gondosan ügyelve arra, hogy mindegyiket „megfűszerezze“.-Jöjjenek elvtársak, vegyenek osztrigát!- sürgette a vendégeket, mialatt sikertelenül próbált kipiszkálni egy osztrigát saját magának. Kis időbe telt, mire Andrei és Pacoste vissza tudták rakni őt a székébe.- Senki sem eszik? Ki nem szereti az én fűszeremet? Senki? Akkor megmosom őket- és Nicu egy szódásüvegből elkezdte lespriccelni először az osztrigákat, majd azokat a vendégeket is, akik még az asztal körül maradtak. ELENA AMBÍCIÓI Amikor Ceausescu 1965-ben hatalomra jutott, még senki sem hallott a feleségéről. De Elena Ceausescu számára nem kellett sok idő, hogy kialakuljon benne a hírnév utáni vágy. Mint a körülhízelgett román vezető feleségének, gyerekjáték volt a törekvő Elena számára, hogy gyorsan tudományos címeket gyűjtsön: A Szovjet Fejlesztés és Gazdaság Legfőbb Romániai Tanácsa Kémiai részlegének elnöke - az egész Tanács főnöke maga Ceausescu volt; a Tudomány és Technológia Nemzetközi Tanácsának alelnöke - ezt külön az ő részére alapították; és rendes tagja a Román Akadémiának, ami a legmagasabb tudományos cím a Szovjet Blokk országaiban. 1973-ban Buenos Airesben voltam Elená- val, és ott ö, elbűvölve Isabel Peron politikai ambíciói által, elhatározta, hogy beleveti magát az aktív politikai életbe. Az a példátlan személyi kultusz, amely Ceausescut körülvette, Elenát gyorsan a politika színpadára emelte: a Nagy Nemzetgyűlés tagja; a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja; ennek Végrehajtó Bizottságának tagja (a román Politikai Bizottság); és csak egy évvel ezelőtt tagja az Állandó Bizottságnak is. Ceausescu találmánya volt, hogy a hatalmat saját és felesége kezében koncentrálja. Elena, új politikai dimenziói ellenére is, mindig megtartotta legelső címét: az ICE- CHIM igazgatója. (Az intézet a Kémiai Kutatások Központi Intézete volt, amelyet külön Elena számára hoztak létre. Valójában a régi Kémiai Kutatóintézetből nőtt ki, amelyet a ICECHIM-ként ismertek, de aztán új nevet kapott, kiszélesített országos hatáskörrel és néhány újabb épülettel). Az irodájának legfőbb dekorációja az íróasztala fölött függő Ceausescu portré volt, és a könyvespolc egyik felén vörös bőrbe kötve Ceausescu művei sorakoztak. A másik két falat Elena jó néhány román és külföldi tudományos diplomája és számtalan, a tudományos, technikai és oktatói érdemeiért kapott kitüntetésekhez tartozó oklevél borította. Legtöbbjük ismerős volt számomra, hiszen az elmúlt tíz év során a DIE mélyen belebonyolódott ezek külföldi megszerzésébe. Elena kapzsin gyűjtött minden tudományos oklevelet, amit csak tudott, a tiszteletbeli tudományos fokozatoktól a külföldi tudományos társaságok tagságáig.- Csak most látom, hogy ki vár itt rám- szólt ki hozzám vidáman, a legkedvesebb hangján Elena, miközben új, tömött aligáfor- bőr táskáját ledobta az íróasztalára. Ez jól harmonizált a cipőivel, azokkal az elegáns, hegyesorrú cipőkkel, amelyekről látszott, hogy mennyire nyomorgatják széles, csontos paraszti lábfejét.- Menjünk be hátra - mondta, megfogva a karom. „Hátra“ - ez valójában Elena irodájának jobb odalán egy rejtett ajtó mögött lévő szobát jelentett. Alig valamivel volt kisebb, mint az irodája. Gyéren bebútorozott szoba volt, mindössze egy telefonvonallal, az „S“ vonallal, ami összekötötte ót Ceausescuval és néhány „privilegizált“ személlyel, engem is beleértve. Amikor Elena az intézetben volt, itt töltötte ideje legnagyobb részét.- Az Elvtársnő elmélyülten dolgozik hátul- ez volt az igazgatóhelyettes elmaradhatatlan formulája, ha valaki az intézetből megpróbálta elérni Elenát. Ott „hátul“ Elena akár nyugodtan kibámulhatott az ablakon, unatkozhatott, vagy szundikálhatott kedvenc karosszékében.- Elhozta Pana aktáját?- Igen - válaszoltam, letéve Gheorghe Pana miniszter aktáját az asztalra. A terjedelmes dosszié a Pana házában és irodájában elhelyezett mikrofonok és telefonlehallgató készülékek anyagának azon a héten készült leírását tartalmazta. Pana életerős, engergikus ember volt. Ceausescuról írt briliáns dicsérő beszédei emelték öt vidéki pártaktivistából a hierarchia egyik fő tagjává. Amikor feljött Bukarestbe, hamarosan egyike lett a Kommunista Párt Központi Bizottsága tizenegy titkárának. Elena szemében csak egyetlen bűne volt: zsidó nőt vett feleségül! J Panáék azonban átvészelték ezt. Később Elena békét kötött velük, és Bukarest egyik legkedveltebb negyedébe egy szebb házat adott nekik. Az új ház minden egyes zugában mikrofonok voltak. Ám sohasem tudtak semmi mást feltárni, mint Pana hűségét Ceausescu iránt és feleségének rajongását a marxizmusért, amit az egyetemen tanított. Elena • mostanában újra furkálódott Panáék ellen.- Az lenne a legjobb, ha az egyik szexis illegális tisztjét bedugná a nő ágyába - mondta nekem. - Beteg vagyok attól, hogy úgy • tesz, mintha ő lenne a Szűz Mária. Ez azonban meghiúsult, és Elena kapcsolata Panáékkal még jobban elmérgesedett. Pana elkezdett inni, felesége diszkréten han- J got adott elégedetlenségének Elena marxista • műveltségét illetően. Elena kinyitotta az aktát és elkezdte lapozgatni.- Ráharapott már a dologra? - kérdezte.- Még nem - próbáltam teret nyitni egy kis reménykedésnek.- Fáraszt ez a nő. Három hónapot adok • még magának, hogy elkapja és fölhajtsa » a szoknyáját. Három hónap, és ezalatt magnóra véve, lefényképezve és lefilmezve akarom ót látni. Itt akarom tudni mindezt, ebben az aktában. Hadd lássam, őt hanyatt fekve a maga embere alatt, ahogy tekergeti a drá- • galátos fenekét, amíg csak eléri az orgazmust- mondta Elena idegesen.- Három hónap - folytatta. - Hallotta? Három hónap alatt ki akarom készíteni Panát. Ha nem tudjuk az asszonyságot, akkor Panát magát - kezdett el röhögni. (Folytatjuk) (Az újvidéki Magyar Szó nyomán)
