Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
ÚBUjgSBfl Ig ényes, eleganciát kedvelő vevőknek- Azt is mondhatnám, kolléganők voltunk, hisz nemrég még én is a sajtóközpontban dolgoztam, csak éppen nem írtam, hanem a számítógép volt a munkaeszközöm - mondotta nem kis meglepetésemre Milena Liptáková mérnök, miután bemutatkoztunk. Merőben új foglalkozást választott. A Hradec Králové-i Ináínierske sluzby állami vállalat pozsonyi részlegének lett az alkalmazottja. Nem éppen szokványos, de keresett szolgáltatótevékenységet vállalt. Franti- éek Horecky mérnökkel nem csupán kitalálták, mi iránt volna érdeklődés a fővárosban, hanem alig két hónap alatt be is indították az üzletet.- Ötleteim alapján a Vzorodev ipari szövetkezetben ruhákat varrnak igényes, divatosan öltözködő hölgyeknek. A kereskedelmi kínálat igen hiányos. A teltkarcsúak, a fiatalok közé már nem sorolható nők nemigen találnak ízlésüknek, igéOLVASTUK Az Európai Közösségek Kelet-Európáról Kelet-Európa országai sem politikailag, sem gazdaságilag nem érettek arra, hogy belépjenek az Európai Közösségekbe (EK) - jelentette ki nemrég Jacques Delors, az Európa Parlament egyik bizottságának elnöke. Egyidejűleg arra kérte a közösséget, hogy az eddiginél jobban támogassa a Kelet-Európábán zajló reformokat. Delors szerint az NDK az egyetlen kivétel, amely - tekintettel a Németország egyesítésével kapcsolatos kötelezettségekre - beléphet az Európai Közösségekbe. Az igazgató továbbá figyelmeztetett arra, hogy Kelet-Európa reformja még kudarcba fulladhat. Rámutatott, hogyha az EK ugyanazt a mércét alkalmazná a reformokat megvalósító hat országgal szemben, mint az EGK elmaradott területei esetében, számukra évente 23 milliárd dollár hitelt kellene folyósítania. Véleménye szerint ezek az országok nem lesznek képesek ilyen összeget egyszerre befogadni, hiszen felhasználásához 5-10 évre szóló programokra van szükség. Az EK idei költségvetéséből 360 millió dollárt juttat Lengyelországnak és Magyarországnak. Az EK Csehszlovákiával, Romániával, Bulgáriával, az NDK-val, Lengyelországgal és Magyar- országgal megkötött szerződéseit minden bizonnyal új együttműködési módszerekkel kell bővíteni. Svéf hospodarstvi nyűknek megfelelő ruhadarabokat. Elsősorban rájuk gondoltam, és nekik tervezem, kínálom a divatos holmit. Az ötlet, a megvalósítás viszonylag gyors volt, s a vállalkozásba beszállt a Devín Szálló is. Két hónapra bérleti szerződést kötöttek, s a Milena butik egyre látogatottab- bá vált.- És nem volt hol árusítani. Pedig a Vzorodevben Mária Bálázóvá elnökkel és Dagmar Toméovával, a divatszalon vezetőjével nagyon jó együttműködést sikerült kialakítanunk. Az elegáns, árban is elérhető, többnyire alkalmi ruhák jó minőségben készültek. Sajnáltuk, hogy nincs hol kínálnunk ezeket. Kerestük a megfelelő helyiséget a városközpontban, de hiába. S akkor véletlenül kapcsolatba kerültem a nöszö- vetséggel. A Szlovákiai Nöszövetség Stefá- nik utcai székházát megpróbálják egyre jobban kihasználni. S ha már egyszer a nőké, miért ne lehetne itt divatos ruhákat árusítani. A megegyezés gyorsan létrejött és a Milena butik újra megnyílhatott.- Az anyagokat nagyrészt t Rempóban vásároljuk, de kisebb mennyiséget a boltokban is veszünk. Egy-egy modellből legföljebb öt készül, s ez garancia arra, hogy nemigen találkozhatnak az utcán azonos ruhákban a nők. » De nem csupán a Pozsonyban élőkre, vagy az ide látogatókra gondolt Milena asszony. Szívesen szállítanának a divatos holmikból vidéki városokba is, ahol akadna megfelelő helyiség és vállalkozó az árusításra. Azt tervezi, hogy azoknak a lányoknak, asszonyoknak is segítenének az értékesítésben, akik szép, divatos holmikat varrnak, de az árusításra nincs módjuk. Tőlük is szívesen vásárolna, illetve viszonteladná a felkínált ruhákat.- örömmel együttműködnénk alapanyágokat gyártó cégekkel is, esetleg úgy, hogy mi vállalnánk a piackutatást. A kis sorozatainknál fel tudunk használni néhány méter anyagot is. Természetesen divatosat, kelendőt. Mert ha már egyszer nevemet adom egy-egy modellhez, az igényességből nem engedek... A Milena butikot a nőszövetség székházában keddtől péntekig 11- től 18 óráig, és a nyugodt, kényelmes bevásárlás érdekében szombaton 13-tól 18 óráig kereshetik fel az érdeklődők. S persze az árak sem mellékesek. _ ,, _ Deák Terez Méry Gábor felvétele Amikor még nem volt számítógépes tomográf Az orvosi diagnosztika történetéből Auenbrugger Sebestyén gráci kocsmája jól jövedelmező üzlet lehetett, hiszen Lipót fiát (1722-1809) orvosnak taníttatta. Az öreg kocsmáros számára természetes volt, hogy megkopogtatta a boroshordókat és aszerint, hogy azok kongó vagy tompa hangot adtak, csalhatatlan biztonsággal állapította meg, meddig vannak borral megtöltve. A fiú jól emlékezett apja módszerére és fiatal orvos korában megpróbálta az emberi mellkast is kopogtatni. Hét évi szorgos vizsgálat után, 1761-ben közölte felfedezését egy kis értekezésben: Inventum novum ex percussione thoracis humani, ut signo abstrusos interni pectos morbos detegendi (Új találmány az emberi mellkas kopogtatásáról, mint a mellkasban elrejtett betegségek felismerésére alkalmas jelről). A könyvet és az ajánlott módszert a bécsi kórház orvosai értetlenül és ellenségesen fogadták. A módszer jelentőségét csak Corvisart, a párizsi Charité kórház igazgatója ismerte fel röviddel Auenbrugger halála előtt, 1808-ban. A 19. század belgyógyászai szinte művészi tökélyre emelték a kopogtatás (perkusszió) tudományát. A tapasztalt orvos a fülével ,,látta“ azokat az elváltozásokat, amelyeket később a röntgensugarak tettek valóban láthatóvá. A perkusszió alapjait ma is tanítják az orvosi egyetemen, az idősebb orvosok olykor-olykor alkalmazzák is, de gyakorlati jelentőségéből már nagyon sokat vesztett, pedig ma is jó szolgálatot tehet ott, ahol nincs röntgen. Dr. Rácz Olivér Mi lesz veled, munkaerő? SVÉD TAPASZTALATOKAT A CSEHSZLOVÁK GYAKORLATBA Lesz munkanélküliség Csehszlovákiában? Valljuk be, sokunkat gyötör reá ez a kérdés. „Az a célunk, hogy a munkatermelékenység növekedésével egyidejűleg biztosítsuk a teljes foglalkoztatottságot. Tudjuk, hogy eddig ez csak kevés országnak sikerült, s nálunk is nehéz lesz megvalósítani, ennek ellenére hisszük, hogy képesek leszünk rá“ - mondta nemrég Petr Miller, a CSSZSZK szociális és munkaügyi minisztere egy sajtótájékoztatón. Hasonlóan optimista hangvételűek a minisztérium további fő célkitűzései, amelyek a szövetségi kormány programjából indulnak ki. Vagyis szinten tartani az életszínvonalat, antiinflációs politikát folytatni és szilárdítani a szociális biztonságot. Ezzel összefüggésben a jövőben emelkednek a legalacsonyabb nyugdíjak, egy héttel meghosszabbodik a szabadság, több segítséget kapnak a fiatal családok, sokan külföldön vállalhatnak munkát, növelve ezzel szak- képzettségüket ... és még folytathatnánk a sort. Vajon miként akarja megvalósítani a Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztérium az ipar szerkezetváltását? Hogyan oldja meg azt a helyzetet, amikor sok dolgozónak el kell hagynia munkahelyét,s egyidejűleg a hetvenes évek populációs hulláma is éppen most érezteti hatását. Ezzel összefüggésben változásokra kerül sor a nemzeti bizottságokon. Megerősítik a munkaügyi szakosztályokat, amelyek fokozatosan valódi munkaközvetítőkké válnak. Olyan intézmény- rendszer jön létre, amelynek lesz pénze arra, hogy társadalmilag hasznos munkahelyeket hozzon létre az ország, a köztársaságok és a járások keretében. A munkájukból felmentett dolgozók 3-6 hónapig bérkiegészítést, munkanélküliség esetén 6-12 hónapra munkába állás előtti hozzájárulást kapnak. Mindezeket a költségeket az a szervezet téríti, amely megszüntette a dolgozó munkaviszonyát. Ha arra gondolunk, hogy sok vállalatunk veszteséges, akkor joggal merül fel a kérdés: lesz-e pénzük ezeknek a kiadásoknak a finanszírozására? Napjainkban, amikor a szervezeteknek önállóknak kell lenniük, s nem kevés pénzt kénytelenek költeni az átképzésre, a bérkiegészítő hozzájárulásokra, .az elbocsátott dolgozók támogatására, gazdálkodásukat meglehetősen terhelik ezek a tételek. Éppen ezért kérdéses, hogy nem lenne-e célszerűbb, ha legalább az átképzés költségeit vállalná az állam? Vagy ha ez nem lehetséges, akkor talán nem ártana korlátozni a kiegészítő hozzájárulásokat. Mindennek fontos feltétele az átképzés rendszerének kidolgozása. S ezzel összefüggésben miért is ne tanulhatnánk azoktól a külföldi országoktól, amelyek sikeresen működtetnek ilyen rendszereket. Például Svédországban - épp a következetes rekvalifikációnak köszönhetően - mindössze 1,5 százalékos a munkanélküliség. Az országban a Központi Munkaügyi Hivatal koordinál minden tevékenységet: pénzeszközeinek forrása az adó. A központi hivatal hatáskörébe tartozik valamennyi kerületi munkaügyi hivatal és megközelítőleg száz állami tanközpont. Ezenkívül az egyes cégek is szerveznek iskolázásokat, ezeknek költségeit a Központi Munkaügyi Hivatal finanszírozza. A főiskolai tanulmányok és a felnőttek számára induló középiskolai tanfolyamok költségeit az államkasszából térítik meg. A szóban forgó hivatal 1988-ban 23 milliárd svéd koronát, vagyis a bruttó nemzeti össztermék 2,6 százalékát fordította a munkanélküliség felszámolására, (összehasonlításképpen: ugyanebben az évben az NSZK 59 milliárd nyugatnémet márka munkanélküli segélyt fizetett ki.) Svédország a 23 milliárdos összegnek mindössze egyharmadát fordította munkanélküli segélyekre, a fennmaradó pénzből pedig az átképzéseket finanszírozta, valamint a tanfolyamok résztvevőinek, a tanulás idejére úgynevezett tanulmányi hozzájárulást fizetett. Felmerül a kérdés: esetleg nem lenne előnyös, ha hagynánk, hogy a jól működő svéd modell kicsit megmozgassa a fantáziánkat? Lehet, hogy éppen ez az a gyakorlat, amely által sikerülne a teljes és amellett hatékony foglalkoztatottságot hazánkban megvalósítani. Svét hospodaíství Gazdagok és szegények A közelmúltban megjelent „Világbankatlasz 1989“ adatai szerint, akárcsak a korábbi évben, jelenleg is Svájc tekinthető a világ leggazdagabb országának, ahol az egy főre jutó bruttó társadalmi termelés évi 27 260 dollár. Utána következik Japán (21 040), Norvégia (20 020), az USA (19 780) és Svédország (19 150). Érdekes, hogy az NSZK (18 530) Finnországot követően csak a hetedik helyet foglalja el. Ugyanakkor az öt legszegényebb országban - Mo- zambik, Etiópia, Tanzánia, Csád és Bhutan - az egy főre jutó jövedelem csak 100-160 dollár között mozog. A világbank a jövedelmek számításánál a lehetőség szerint igyekezett kiszúrni az árfolyamSzovjet-svájci textilipari vegyes vállalat - az Interplasztik - kezdte meg munkáját nemrég Novosziblrszkben. A gyárat csehszlovák, olasz, japán és más országokból származó gépekkel szerelték fel. Azok a varró-, szabó-, hímzó- és vasalógépek, valamint szállítórendszerek, amelyek az In- terplasztikban találhatók, világviszonylatban is az ágazat legszínvonalasabb gépel közé tartoznak. A felvételen automata gépek rajzolják a szabásmintákat. (ÓSTK felvétele) változások okozta torzulásokat. Alapul vette az utolsó három év középárfolyamát, majd ezt korrigálta az egyes országok inflációs rátájával. Az így kialakított árfolyamok többé-kevésbé hűen tükrözik a tényleges vásárlóerő- paritásokat. Minthogy az egy főre számított jövedelem nem szükségszerűen jelzi egyben az élet minőségét az adott országban, a Világbank statisztikája egyéb mutatókat is tartalmaz. Ezek közé tartozik a születéskor várható legmagasabb életkor. Ez igen alacsony a legszegényebb országokban - Csádban például 46 év és Tanzániában 53 év -, míg a gazdag ipari országokban eléri a 75-78 évet. Míg az előbbieknél az átlagosan alacsony életkor egyik fő tényezője az elégtelen táplálkozás, az utóbbiaknál a különösen magas kalóriabevitel nem mutatkozik előnyösnek. A napi kalóriafogyasztásban ugyan az USA áll az élen (3645), de a 75 év várható átlagos életkorral az utolsó helyet foglalja el a leggazdagabb öt ország között. A leghosszabb életre, 78 évre a japánok számíthatnak, bár átlagosan csak napi 2864 kalóriát fogyasztanak. A várható átlagos életkor egyaránt 77 év Svájcban, Norvégiában és Svédországban. (F) ^17 1990.111.16.
