Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-16 / 11. szám

■\ In\ JM| J BHPJI Wj0JvffidBj 11 ■■■■■ Szerkeszti: Tallósi Béla KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Árnyak ingnak és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze­messze. És a csend jő. Alszik a homályos éjbe künn a csengő. A diván elbújik félve. Szundít a karosszék. Álmos a poros kép. Alszanak a csengetyük. Alszanak már mindenütt. A játékok, a karikahajtók, a szegény tükör is hallgatag lóg. O, a néma csengetyük. Alszik a cicánk és a vén szelindek, föl ne keltsük - csitt - e sok­sok alvót. Alszanak a régi réz-kilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók. (Litván népmese) Meleg nyári napsütés volt. csögtöl nem bírt megszabadulni. Egy asszony dolgozni ment a mezőre. Vitt magával egy kö­csög tejet. Tűzött a nap, ezért a köcsögöt a bokor alá tette a hűvösre. Történt aztán, hogy épp a bokor közelében bandu­kolt a róka, s nagyon szomjas volt. Megérezte a tej illatát, bele­dugta a fejét a köcsögbe, s a te­jet mind megitta. Az asszony dolgozott, nem vette észre, hogy mi történik a távolban. Az történt, hogy a róka a fejét be tudta dugni, de kihúzni már sehony sem bírta. Forgatta a fejét jobb- ra-balra, előre-hátra. de a kö­Látta a róka, hogy nem boldogul, ezért hízelegni kezdett a kö­csögnek:- Engedj el, szépséges kö­csög, mennem kell! Sokat ját­szottunk már De a köcsög nem engedte el. A rókának is megvolt a magához való esze, s így szólt:- Na megállj! Elbánok veled, ha nem engedsz el! Odafutott a folyóhoz, és be­dugta a köcsögöt a vízbe. A kö­csög megmerült vízzel, és elsül­lyedt. Oroszlány Vilmos fordítása Magas, terebélyes fenyőfa vagyok. Az ember a lucfenyő nevet adta nekem. Erdő volt körülöttem egykor, amelyet az emberek kiirtottak, | föl ne keltsük - csitt - e sok- | csak engem hagytak meg. Itt állok a legelő közepén egyma­gám. Ez bizony nem veszélyte­len dolog. Akármikor belém csaphat az a világos, cikázó fény, amelyet nagy dübörgés kö­vet. Sokszor láttam már, ahogy csapása társaimat sújtotta, és Maga a francia „artiste" (= művész) szóból származó kifejezés csak a múlt század elején lett az akrobaták, állatidomárok, bohócok, művészek és társaik gyűjtőneve, az artisták őseinek nyomát azonban meglelni az ókori Egyiptomban is, hasonlóképpen a babilóniai, a kinai, az indiai, a görög-római és a honfoglalás kori magyar kultúrában. Először a bűvészet terjedt el, majd az állatidomítás és az akrobatika. Csak később fejlődtek ki,fiz eszközt igénylő produkciók, mint a zsonglö- rözés, az egyensúlyozás, a légtornászmutatvány vagy a késdobálás, amelynél általában deszkafal előtt álló személyt dobál körül látványosan az artista a deszka­falba fúródó, ijesztően éles és hegyes késekkel. A múlovaglás szintén aránylag fiatal műfaj. Az angol lovardákból kialakult polgári cirkuszokban kapott először jelentős szerepet. Az ókorban köböl épült cirkuszokban léptek fel a porond művészei, és igen nagy megbecsülésnek örvendtek, a középkorban viszont törvényen kívülieknek tekintették őket, csak vándormutatványosként tudtak megélni, és mindenféle üldözéseknek voltak kitéve. Ennek ellenére hűek maradtak hivatásukhoz, híven őrizve és generációról generációra továbbadva az artistamú- vészet titkait. így maradt meg a régi artistadinasztiák jóvoltából korunkra az az alap, amelyre ma is minden cirkuszi és varietéműsor épül, immár modern technikával, de évezredek tanulságára támaszkodva. (kn) A fenyőfa monológja azok aztán pár hét múlva telje­sen kiszáradtak. Egyébként itt a domboldalon nincs rossz dol­gom. Minden reggel végigné­zem a nap bíborvörös koronáját, ahogy elindul útjára. Nagyon szeretem a csendet és a tiszta levegőt, de a levegő ma már egyre szennyezettebb. Tavaszi reggelenként a közeli erdő zson­gása ébreszt fel. Ha erős szél fúj, gyakran elbeszélgetek e szá­las erdő hozzám legközelebb ál­ló fáival. Egyszer eljött az ember és egy magaslest eszkábált az ágaim .közé. Nyári hajnalokon kijött, és figyelte ágaimról, ho­gyan legelnek az özek. De sajnos már rég járt errefelé. Nagyon sok madár és állatka örül nekem. Tavasszal vadger­lék költenek ágaim között. Télen mókusok és különféle madarak a tobozaim magjával táplál­koznak. Az emberek is nagyon sok hasznát veszik a fenyőnek. Nem fér a fejembe, hogy miért akarnak kipusztítani minket. Demeter Gábor, a Nagysallói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 6. osztályos tanulója Gondolkodom, tehát ÖSSZEKEVERT TÁRGYAK Az oszlopon különfé­le tárgyakat látsz. Van köztük jó pár nyeles lá­bas is. Vajon hány? PÁR PERCES REJTVÉNY Vízszintes: 1. Páncél- szekrény. 6. Az ábécé kezdete. 7. Én - latinul. 8. Vissza: testrész. 9. Levelet... velem. 11. Évszak. 12. Csecsemő sírását utánzó szó. 13. Elővigyázatos. Függőleges: 1. Okta­tással foglalkozó. 2. Fe­lületére. 3. Sátor - né­metül (ZELT). 4. Az oxi­gén és a germánium vegyjele. 5. Szerves bomlás. 8. Becézett La­jos. 10. Vízi átkelőhely. 12. Azonos magánhang­zók. Az ábra helyes kitöl­tése esetén az egyik át­lóban a mesebeli okos, csodás ló elnevezése olvasható. L. L „ » fj, '1 H A n Ti J i) ') y D 1/ 27"^ Megfejtés A március 2-i szá­munkban közölt fel­adatok megfejtése: az 1 -es és a 8-as polc egyforma; Dénes, Dóra. Nyertesek: Ga- rab Andrea, Ipoly- nyék; Gál Csaba és Attila, Naszvad; Ma­tyi Katalin, Szirénfal- ya; Fülöp Henrich, Érsekújvár; Mag Mi- heály, Fülek. Nagy uralkodók XiV. Lajos, a Napkirály (1638 - 1715) Franciaországban az 1560-ban kirob­bant és kis híján a század végéig tartó vallásháborúnak - a katolikusok és a hu­genották öldöklésének - IV. Henrik vetett véget a nantes-i ediktummal. Ez a királyi rendelet' biztosította a vallási egyenlő­séget. A békét hozó király merénylet áldozata lett. Utóda, a kilencéves XIII. Lajos még nem uralkodhatott. Helyette anyja, Medici Mária hívta össze 1614-ben a rendek gyűlését, hogy a zűrös politikai helyzetet rendezze. A három rend - nemesség, . polgárság, papság - ülésein vitatkozó, közel ötszáz képviselő nem tudott olyan törvényeket megfogalmazni, amelyek mindenkinek megfeleltek volna, így a ren­dek gyűlését feloszlatták, hogy majd csak később hívják össze újra. Ezeken a rendi gyűléseken felszólalásaival felhív­ta magára a figyelmet egy Armand Jean du Plessis de Richelieu nevű fiatal püs­pök, aki később Franciaország bíboros­miniszterelnökeként megalapozta a köz­ponti királyi hatalom politikai módszerét, az abszolutizmust. Ez a kémek szolgála­tát felhasználó, a kémek munkáját kémek­kel ellenőrző papkancellár, a tizenhetedik század negyvenes éveinek első harma­dáig kormányozta az országot az uralko­dásra alkalmatlan XIII. Lajos helyett, aki­I nek Ausztriai Annával kötött házasságá­ból fia született: XIV. Lajos. Négy év múlva meghalt Richelieu. m A megüresedett föminiszteri székbe Jules Mazarin ült. XIII. Lajos halála után ő lett % a kiskorú király keresztapja, gyámapja, majd a királyi mesterséget hamar elsajátí­tó XIV. Lajos tanácsadója. Tőle az ifjú király megnyerő modort, választékos be­szédet és határozott fellépést tanult. Ne­velőitől megismerte a francia történelmet, udvari oktatói bevezették öt a térképészet és a matematika rejtelmeibe. Érdekelték a művészetek és a nyelvek, lekötötte az építészet és a zene. A tizenhárom éves Lajos még igazán el sem kezdte az uralkodást, de a hatalom keserű piruláit le kellett nyelnie. A szom­szédos Angliában 3 parlament fellázadt és győzelmet aratott a király felett. Ugyan­ezt megpróbálta a francia parlament is. Mazarinnek védencével együtt vidéki kas­télyába kellett menekülnie. Ott jó néhány éjszakát egyszerű szalmazsákon fekve töltött el, míg az események csitultak valamelyest, és 1648 nyarán visszatér­hettek a fővárosba, ahol - a most már - engedelmes parlament három év múlva nagykorúsította XIV. Lajost. Ráadták a ki­rályi palástot, oldalára díszes szalagot kötöttek, átadták neki a jogart és a gyűrűt. Hamarosan királyi párt is találtak ifjú őfel­ségének, IV. Fülöp spanyol király lányát, Mária Teréziát. Most már XIV. Lajos - Mazarin támo­gatásával - a parlament teljes kikapcsolá­sával hozta törvényeit. Még azt is megtil­totta a parlament képviselőinek, hogy az államügyekról vitatkozzanak. Állítólag uralkodásának negyedik évében hangzott el a következő megjegyzése a parlament bírói testületéhez: ,, Uraim! Önök azt hitték, hogy az állam Önök? Tévedtek. Az állam én vagyok!" HMMHnnWM Mazarin 1661-ben meghalt. XIV. Lajos király, önmaga első minisztere, Franciaor­szág első szolgája lett egy személyben. Olyan szolga, aki királyként úgy ad fényt és meleget birodalmának, ahogyan a Nap a Földnek. Ezért nevezték Napkirálynak. A Napkirály alattvalóit szabad emberek­nek tartotta. Bírósági eljárás nélkül soha nem ítéltek el senkit, de a politikai foglyo­kat Franciaországban is különleges bá­násmódban részesítették. Ilyen fogoly volt a „vasálarcos“, akinek kilétét soha senki meg nem tudta. Álarcban halt meg. A Napkirály uralkodásának lényege - megfogadta Mazarin tanácsát -, hogy a nemesség uralkodott, a polgárság kor­A Napkirály (Júlia Ferlet'áková reprodukciója) mányzott, a király mindkét rendet irányí­totta, befolyásolta. Az abszolút királyi hatalom a szilárd gazdaságra támaszkodott. A Napkirály gazdaságpolitikáját egy Colbert nevű poli­tikus irányította, aki, az udvari pletyka szerint, talán soha nem nevetett, tolbert azt vallotta, hogy az állami kiadásokat a bevétel szabja meg. Ezért igyekezett felhalmozni az országban a nemesféme­ket, hogy belőlük minél több Lajos-ara- nyat verethessen. Megvámolta a külföldi ipari termékeket, viszont igyekezett minél nagyobb mennyiségű árut szállítani kül­földre. így természetesen támogatta az ipari fejlődést, ösztönözte a kereskedelmi társaságok alapítását, a gyarmati telepí­tést, -a flottaépítést, a manufaktúraipart. A fontosabb termékek és az akkori diygt szerinti luxuscikkek terén önellátó Fran­ciaország kialakítása volt az elve. XIV. Lajos ugyanis szerette a pompát. Fényű­ző udvari életet irányított maga körül. Támogatta a kultúrát, a művészetet. Mo- liére, Corneille, Racine Lajos idejében ír­hatták meg drámáikat. A király a Szajna- parti Louvre-böl gyakran ellátogatott a Pá­rizs környéki kastélyokba, melyeket nagy költségekkel tartott fenn magának. Leg­szívesebben Versailles-ban időzött. Rengeteg pénzt felemésztettek a há­borúk is. Évtizedekig tartott a háború Spa­nyolországgal és Hollandiával. A Habs­burgok ellen szövetségesként felhasznál­ta a törököket, Apafi Mihály erdélyi feje­delmet, meg a bujdosó kurucokat. XIV. Lajos olyan erősnek érezte magát, hogy eltűrte a hugenották üldözését, sőt vissza­vonta a nantes-i ediktumot. Úgy gondolta, a király alattvalóinak nemcsak a cseleke­deteit, hanem a hitét is befolyásolhatja, meghatározhatja. Ezért elvesztette nép­szerűségét. 1715. szeptember 9-én halt meg Kovács Tibor 18 1990.111.16. deujgsBfl A v Bj 4*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom