Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

Vasárnap 1990. január 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.25, nyugszik 16.11 Kö- zép-Szlovákia: 07.32, nyugszik 16.18 Nyugat- Szlovákia: 07.38, nyugszik 16.24 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 20.13, nyugszik 09.02 Közép-Szlovákia: 20.20, nyugszik 09.09 Nyugat- Szlovákia: 20.26, nyugszik 09.15 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BÓDOG - RADOVAN nevű kedves olvasóinkat • 1850-ben született Pierre LOTI francia regényíró (f 1923) • 1900-ban született BAR- CSAY Jenő magyar festő és grafikus (t 1988). A VASÁRNAP következő számának tartalmából TANULSÁGOKRÓL KISSÉ MÁSKÉPPEN Az 1968-as év és az objektív tények ÓVÁR0S(SZ)ÉPÍTŐK Baranyai Lajos riportja ÁRUHÁZ A PÁLYAUDVAR MELLETT Barangolások a „Skála-birodalomban“ - Deák Teréz írása Ml LEGYEN A KÉRDŐJELEKKEL? Fónod Zoltán tanulmányának első része a hetvenes évek csehszlovákiai magyar irodalmáról GALLY Tadeusz Rózewicz novellája SZÜNET NÉLKÜL Szabó G. László beszélgetése Gálffi Lászlóval A NAGY UGRÁS - HÁTRA Matinék István cikke Kínáról Kerülővel - értelmetlenül A Bős-Nagymaros Vízlépcsőrend­szer építése által a szigeten maradt három faluból Bodak, Vajka és Do- borgaz a vízi erőmű építése miatt a Bacsfán keresztül vezető útvonal lezárása után a forgalmat átirányítot­ták a Bösi hídon keresztül. Ez az eredeti útvonalat 84 knvrel meghosz- szabbította. A hídon azonban tart az építkezés, emelők, teherautók soka­sága, munkálkodása és sűrű forgal­ma közepette. Október 26-án és október 27-én a bősi hidat sürgős munkákra hivat­kozva lezárták. A híd mellett a vizet átszeli egy földhányásokból kiépített út, amelynek oldalait helyenként alá­mosta a víz. Az egész út olyan kes­keny, hogy két jármű számára telje­sen alkalmatlan. Erre az útra terelték át a forgalmat két egész napra. Ezen hordtak egy egész autóbusznyi diákot és a dolgozók százait munkába. Ha kinéztünk az ablakon, szakadékot lát­tunk és jobbról-balról vizet. Aki az autóbuszban ült, ugyancsak erősen markolta az ülés karfáját. Egyik nap sűrű köd is fogadott bennünket, s velünk szemben teher­autó jött. Teherautó busszal szem­ben. .. olyan keskeny úton! Elég egy kis csúszás és... még elgondolni is borzasztó! Sehol semmi korlát egyik oldalról sem, s körülöttünk mindenütt víz. Csak ennyit ér az emberi élet? Naponta Pozsonyba oda-vissza több mint 150 km-t utazunk, s ez napi 12,5 órás távollétet jelent. Ebből 8,5 órát dolgozunk, a többi 4 óra elmegy az utazásra. A kerülő az államnak 4 millió korona veszteséget jelent évente. Igaz, számunkra a havijegy ára nem változott, de ezt a pénzt meg lehett volna takarítani az állam pénz­tárába. Mi, itteni lakosok kérvényünk­kel, amelyet 834-en írtak alá, a legfel­sőbb szerveknél próbálkoztunk. Ir­tunk Prágába Jakesnak, busáknak, Pozsonyba Lokvenc kormánybiztos­nak, s a dunaszerdahelyi járási párt- bizottságra Dudás Kálmán volt veze­tő titkárnak. Kérvényeinkben a tölté­seken keresztül átjárók megépítését kértük, hogy össze legyünk kötve a külvilággal, s az útszakasz is meg­rövidüljön. Kérvényeinket egyik szervtől a másikig küldözgették, míg végül a megoldást a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság feladatául tűzték ki. A kör bezárult. Annak adták megoldani az ügyet, aki addig sem orvosolta panaszunkat, öt éve gyúlé- sezünk erről, minden egyes plenáris ülésünkön elhangzott ez a kérés a já­rási nemzeti bizottság képviselői előtt. Mi könyörögtünk, kértünk, követel­tünk, de semmi sem segített. Dudás Kálmánnak nem az volt a fontos, hogy ez jogos kérés, hanem az után kutatott, ki írta, illetve kik szervezték a levélakciót! Doborgazra rendőröket küldtek. Pedig a mai napig nem kellett volna kerülővel utaznunk, hiszen az említett községek felől a csatornában még nincs víz. A száraz kanálist ke­rülgetjük, s mindezt 4 millió koronáért. Emberi ésszel nehéz felfognunk, hogy egy ilyen egyszerű dolog ennyi­re megvalósíthatatlan. Ez nem lehe­tetlenség, csak tehetetlenség. Mi a felsőbb szerveknél még azt is fel­ajánlottuk: Z akcióban megépítjük az átjárókat, csak adjanak engedélyt hozzá. Annál is inkább, mivel a ma­gyar fél leállt az építkezéssel. De­cember elején Bősnél egy baleset is történt: a hajózsilip bal kamrája meg­rongálódott. Az építkezés elhúzód­hat, s ezt mi, a három község lakosai szenvedjük meg a legjobban. Akik az első autóbusszal utaznak, azok 3 óra körül kelnek (az efsz fejőnői még korábban). Manapság, amikor az idő a legdrágább, s a szabad idő, amiből a legkevesebb marad, azt veszik el tőlünk... Meddig kell még várnunk? Szalay Ilona, a Vajkai Hnb képviselője Tőlünk függ Mint a lap régi levelezője kíváncsi­an és nagy érdeklődéssel veszem kezembe naponta a megújult Új Szót. Az a tény, hogy az önök szerkesztő­ségében is végigsöpört a reformhul­lám, hűen tükröződik a lap tartalmá­ban. Becsülöm és örülök annak, hogy az Új Szó címoldaláról is eltűntek a semmitmondó vezércikkek. Végre elérkezett az az idő, amikor a tolifor­gatók azt írhatják, amit a szivük pa­rancsol. Ma már nem tabutémák a korrupciós ügyek, melyekben a leg­felsőbb pártvezetök játszották a fő­szerepet. Sajnos ez a folyamat kerü­leti és járási szinten még lassú, a kis­királyok eltávolítása hosszabb időt vesz igénybe, de senki sem rejtőzhet el az igazság elöl, mindenkinek vállal­nia kell a múltban elkövetett cseleke­deteit. Meggyőződésem, hogy az új szö­vetségi és szlovák kormány összeté­tele garanciát ad arra is, hogy a nem­zetiségi kérdés igazi megoldására a jövőben bizakodva tekinthessünk. Negyven év után újra alapoktól épít­hetjük a demokráciát, egy igazi jogál­lam megalakítására törekedhetünk. Talán fel sem fogjuk a történés viha­rában, hogy Íródik a vastagbetús tör­ténelem. Győzött a csendes forrada­lom, fokozatosan érvényesül a nép akarata. A sötét korszak erőit azon­ban még nem sikerült teljes egészé­ben felszámolnunk. Józan ésszel kell igazságot szolgáltatnunk azokon, akik negyven évig visszaéltek a nép bizalmával, és patkányként bújnak meg. S hogy mit hoz a jövő? Ez csak tőlünk függ. Hamar Győző Szuperötlet- Nem igaz! - kiáltottam fel szinte önkéntelenül, amikor a pozso­nyi Ruházati Áruház luxusosztályán megláttam. - Ez őrület - csapta össze kezét a termék felett az elárusítónő, majd kirakta a pultra, mert hát az áru azért van, hogy eladják. Hogy milyen portéka állította el lélegzetünket? Elárulom. Egy férfi alsónadrág. Mi különös lehet egy gatyán? - kérdezhetné a tisztelt olvasó. Hát egy „normális“ fehér­nemű darabon szinte semmi sem. De az említett portéka szerintem nem volt „normális“. Ugyanis a fehér alsónadrágról egy tigrisfej vicsorított rám. összehúzott szemekkel, kitátott szájjal, kiálló éles szemfogakkal. És a gyengébbek kedvéért, akik netán a tigrisfejet összetévesztenék egy elefánttal vagy egy bőgő szarvassal, a fej alatt ott díszelgett a felirat: Tiger. Mihelyt túltettem magam a látvány okozta meglepetésen, kissé pajzán gondolataim támadtak. Vajon, miért kerül a gatya elejére a tigrisfej? Mit akar szimbolizálni? Netán azt, hogy viselője olyan vad mint a tigris? Vagy éppen arra szeretné ösztönözni, hogy olyan legyen? Es mire gondolhat a tigrisfejes gatyájú barát, férj láttán a barátnő, a feleség? Elijed vagy nevetésben tör ki? Vagy megsimo­gatja párja kopaszodó fejét, s nosztalgiával gondol vissza az egykori szenvedélyes együttlétekre? Nem folytattam a gondolatmenetet, inkább jobban szemügyre vettem a „csúcsterméket“. Azt hogy ki gyártja, megtudhadtam, (Tatrasvit), hogy mennyiért, azt is (42 korona). De azt, ami a legjob­ban érdekelt, sajnos nem. Ugyanis arra lennék kiváncsi, ki tervezte ezt a „csodagatyát“, s mennyivel honorálták a tervező szuperötletét. Érdekelne persze az is, hogy ki, kik hagyták jóvá ezt a tervezetet. Egyáltalán nem csodálkozom viszont azon, hogy a gyártó elkészí­tette a terméket. Ugyanis egy csupasz fehér alsónadrág ára kb. 20 korona, az innoválté viszont több mint a duplája. Vagy netán a gyár vezetősége úgy gondolja, a művészetért áldozni kell?! Péterfi Szonya Ikrek Hűvös téli délután. Az autó­busz utasai fázósan igyekez­nek a kocsi belsejébe. Aki­nek jutott ülőhely, az fáradtan huppant a székre. Az álldogálók egykedvűen nézték egymást, vagy a tovatűnő házsorokat. Az egymást követő megállókon egyre több utas száll fel. Az egyik jóképű fiatalember mar­káns arcvonásokkal, csillogó fe­kete szemekkel, de kissé spic­ces állapotban. Az utasok kissé elhúzódtak tőle, rosszallóan néztek rá. Pedig ő csak mosoly­gott a részegek önfeledtségével. Látszott rajta, hogy bárkivel szó­ba elegyedne, ha meghallgatás­ra méltatnák. A fiatalember végül is kinézett magának egy idősebb hölgyet az utasok közül. Közelebb ment hozzá, aztán mosolyogva, botla­dozó nyelvvel kezdte mondani:- Képzelje... ma délben... két kisfiú... ikrek... feketék és gyönyörűek! És én vagyok az apjuk... Az utasok összenéztek és mintegy varázsszóra mosolyogni kezdtek. S most már mindenki­nek kedves volt a fiatalember. Csak az őszhajú asszony je­gyezte meg:- Ennyit talán azért mégsem kellett volna innia, - de az ő ar­cán is mosoly suhant át. Vermes Emília Q Megkérdeztük Q MICHAL GURÁT, a Pozsonyi Postaigazgatóság postai üzemel­tetési részlegének vezetőjét: • Melyek a leglényegesebb válto­zások az 1990. január 1-jétól életbe lépő postai rendszabályzatban?- Az év elejétől megszűnik a „nyílt levél“ kategória. Ezekkel a küldeményekkel kapcso­latban ugyanis a feladóknak ugyanolyan elvá­rásaik voltak, mint az egyéb levelekkel, de a postai szállítási díj jóval olcsóbb volt. Mintegy ellenszolgáltatásként levélként fogadhatók majd el az 50 grammos (az eddigi 20 grammos helyett) küldemények is, ezekért viszont a ko­rábbi 2 korona helyett 1 koronát kell fizetni. A csupán a címzett által átvehető levelek eseté­ben nem lesz szükség az átvételt igazoló lapra (doruőenka), s az eddigi 3 koronás helyett 1 koronás bélyeggel kell ellátni ezeket a külde­ményeket. Egyszerűbbé válik az ezer korona értéken felüli csomagok és értéklevelek lezárá­sa. A viaszpecsét helyett elegendő lesz ragasz­tó szalaggal leragasztani ezeket, az értékleve­lekre pedig kérésre a posta plombát tesz. Eddig a könyveket utánvéttel levélként lehetett külde­ni, ezentúl viszont csak ajánlott küldeményként lehet postázni. A feladóknak ez előnyös lesz, hiszen a posta az ajánlott küldeményekért fele­lősséget vállal. A sürgős küldeményekkel kapcsolatban is van változás: eddig oda lehetett küldeni exp­ressz csomagot, ahol posta volt, viszont a helyi körülmények sok esetben nem voltak olyanok, hogy valóban azonnal kézbesítsék ezeket, an­nak ellenére, hogy a feladó a szolgáltatást megfizette. Ezentúl csupán a postákon megta­lálható jegyzékben szereplő helységekbe lehet sürgős küldeményt feladni. Bővül azon személyek köre, akiknek a pos­tán a különböző küldeményeket kiadják. Eddig a házastárs vagy felhatalmazással rendelkező személy vehette át ezeket, ezentúl a felnőtt családtagok is megtehetik ezt. Ez az előírás viszont csak azokban az esetekben érvényes, ha a küldemény értéke nem haladja meg a két­ezer koronát, vagy a feladó nem kimondottan saját kézbe kéri a kézbesítést. A címzetteknek jogukban áll akár a házastársat is „megfoszta­ni" a küldemények átvételi jogától. Ezentúl több küldeményt vehetnek át a postán a szerveze­tek, munkahelyek megbízott munkatársai, hogy azokat a címzetteknek továbbítsák. Megemlítem még azt is, hogy a posta kárté­rítési felelősségét kormányhatározat állapította meg, ezen mi nem tudunk változtatni. Azt viszont vállaljuk, hogy azokért az^elveszett csomagokért, melyeken az érték nem volt fel­tüntetve 500 grammonként az eddigi 10 korona helyett 15 korona kártérítést fizetünk. Ennek ellenére ajánljuk a feladóknak: a csomagokon tüntessék fel tartalmuk értékét. A posta rendszabályzat megvásárolható a statisztikai és a nyilvántartási nyomtatványo­kat árusító boldokban, de valamennyi postán és a járási távközlési igazgatóságokon is az ér­deklődök rendelkezésére áll. D. T. i/asúrnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom