Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
I Mii hoznak az újabb tudományos eszmecserék a vízlépcső ügyében? A bősi vízi erőmű és a hozzá tartozó hajózsilip csaknem \befejezés előtt álló építése a megválaszolásra váró kérdések tömegével foglalkoztatja a környéken élő embereket és a szélesebb közvéleményt. A jelenlegi helyzetben még a fő kérdést is nyitottnak lehet tekinteni: befejezni és legalább alapüzemmódban működésbe hozni a bősi vízlépcsőt, vagy pedig ezt is befagyasztani, mint ahogy az a nagymarosi ikertestvérrel még az építés kezdeti szakaszában megtörtént? Sokan az eddigi befektetések hatalmas méreteiből kiindulva a befejezés mellett foglalnak állást, ami azonban további kérdések sokaságát veti fel. Ezek főleg környezetvédelmi vonatkozású-' ak, de a csallóközi emberek megélhetését, illetve életfeltételeit is érintik. Az érintett területen lakó, de az építés körülményeit és a mű feltételezett kihatásait csak hallásból és némi gyakorlati tapasztalatból ismerő embereknek komoly aggodalmaik vannak. Mi lesz akkor, mondják egyesek, ha Felső-Csallóköz községeiben kiapadnak a kisebb mélységű kutak? Milyen ökológiai hatása lesz a tervezett vízpótló öntözésnek a termőtalajra, de még inkább a sekély termőréteg alatt, a mélyebb kavicsrétegekben elhelyezkedő hatalmas ivóvíz- készletre? A Duna vízgyűjtő területének ökológiai viszonyaival foglalkozó szakemberek ugyanis az elmúlt évi szófiai nemzetközi konferencián rámutattak, hogy a folyó alsó szakaszán a víz már oly sok nehézfémet, szerves és szervetlen mérgező vegyüa tudományos megközelítés áll valahogy hadilábon. Mit gondoljon az egyszerű ember akkor, amikor a televízió képernyőjén vagy írásos kiadványokban azt tapasztalja, hogy nem is olyan régen a Duna túlsó oldalán komoly tekintélynek örvendő tudósok, professzorok, doktorok, mérnökök érveltek az egész vízlépcsőrendszer eredeti koncepciója mellett, s a tudományos élet hasonló kapacitású képviselői mindennek az ellenkezőjét bizonyították. Kinek van tehát igaza azok közül, akik „tudományos alapon“ nemcsak homlokegyenest ellenkező véleményen vannak, hanem 'még egymás illetékességét is kétségbe vonják? Nem alaptalanok tehát a laikus emberek aggodalmai, hiszen az említett tapasztalatok csupán fokozzák ezeket. Mostanában újból összeültek az illetékesek az ügyben, egyelőre külön-külön, a Duna mindkét oldalán, hogy az új politikai helyzetben ismét mérlegre tegyék a hatalmas beruházás műszaki, gazdasági, ökológiai és társadalmi összefüggéseit. A mi oldalunkon ezúttal azok is bekapcsolódtak az eszmecserébe, akik eddig a hivatalos állásfoglalástól eltérő véleményük miatt nem juthattak szóhoz. Reméljük, hogy az eddigi tapasztalatokból is okulva ezek a tárgyalások nagyobb nyilvánosságot kapnak, s bármilyen határozat is születik majd a döntó kérdésben, a térségben élő emberek különböző jellegű aggályaira világos és megalapozott választ kell adni. MAKRAI MIKLÓS letet tartalmaz, hogy öntözésre alkalmatlan. Mennyivel van kevesebb ezekből a mérgező anyagokból Pozsony alatt? Meg aztán mi értelme lenne az energiatermelésnek, ha annak tekintélyes részét az öntözőrendszerek üzemeltetésére kellene fordítani? Kibírják-e vajon az üzemvízcsatorna gátjai azt a rettentő nagy nyomást, amit a magasra felduzzasztott víztömeg gravitációs ereje kifejt? Vajon az aszfaltszigetelésböl nem kerülhetnek-e mérgező kőolajszármazékok a mesterséges meder vizébe? Az aggályok tehát a csúcsrajáratás elmaradása után is megmaradnak, fóleg csehszlovák oldalon. Amennyiben ugyanis a régi meder az ökológiai követelmények arányában elegendő vizet'kap, a szigetközi vízgazdálkodás kevésbé lesz veszélyeztetve, sót inkább kiegyenlítetté válik. De lesz-e elegendő víz a Dunában, hogy a turbinákat is működtesse és a régi medret is táplálhassa, hiszen a felső szakasz mellékfolyóin, Ausztria és az NSZK területén további vegyes hasznosítású víztározók építése várható? Még azt is megérhetjük, hogy nemzetközi megállapodások alapján, számító- gépes vezérléssel kell majd biztosítani a hajózáshoz szükséges minimális víz- mennyiséget. Mindez az árvízvédelem problémáját is új megvilágításba helyezi. Jó, jó, mondhatják az illetékesek, ilyen kérdések előfordulhatnak ugyan a laikusok, a hiányosan informált emberek részéről, de ebből nem kell problémát csinálni, hiszen tudományos szinten minden megoldódik. Csakhogy a tapasztalatok szerint éppen ez Dunán innen, Dunán túl «tát*#« - ■ 4 *'é.'•: äfi'äAt'v- ?-V ':-