Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
Türelmes ember vagyok ÁLLÍTJA MAGÁRÓL ROMAN MRÁZEK, 1989 LEGJOBB ATLÉTÁJA • Nyolc évig kullogott Jozef Pribilinec nyomában, soha nem tudott kilépni az árnyékából. Az olimpiai bajnok távoztával megragadta a kínálkozó alkalmat, neificsak a gyaloglásban vette át örökét, hanem az Év atlétája ankéton is. Első lett. Számított erre?- Nem, még az idény befejeztével sem. Az elején még pláne nem. Zelezny világcsúcsra készült, s másokhoz hasonlóan én is hittem, hogy sikerül neki, esetleg valaki az Európa Kupa-döntőn kiugró eredményt ér el. Jozef örökét azonban csak akkor veszem át igazán, ha Barcelonában olimpiát nyerek. Én türelmes ember vagyok. .* *. • Evezzünk vissza a gyalogláshoz. Pribilinec búcsúja után hogyan ítéli meg a sportág helyzetét, kilátásait? Az elmúlt idényben ugyan szinte minden versenyző lazított, egyesek pihentek, így nehéz pontos képet alkotni, mert az eredmények nem tükrözhetik a reális erőviszonyokat. Ennek ellenére kíváncsi lennék a véleményére...-Egy biztos, a honi gyaloglás nem roppant össze. Jozef befejezte, de mögötte maradt egy egész nemzedék, s ennek tagjai képesek tartani a színvonalat. S remélem, nemcsak tartani, előbbre is vinni. Semmiképp sem akasztjuk szögre az atlétacipőt, még nem fejeztük be a munkát. • Olyan hangokat lehetett hallani: nézeteltérések merültek föl ön és Juraj Benőik edző között. Mi az igazság?- Nem voltak köztünk különösen nagy ellentétek, olyanok, amelyek miatt megszakadna közös munkánk. Nézetkülönbségek akadtak, de ezeket igyekeztünk egymás között tisztázni. • Milyen jellegűek voltak ezek a nézetkülönbségek?- Mindannyiunknak vannak bizonyos elképzelései a saját életéről. Az edzőnk ezt sokszor nem veszi figyelembe, az egyiknek megengedi azt, amit a másiknak megtilt. A ma- ratonfutóknak elnéz dolgokat, tőlünk viszont megtagadja, pedig nekünk talán több erkölcsi jogunk lenne ezekhez az eredmények alapján. Nem objektív, és ez konfliktust okoz. Bizonyos határokat meg kell vonni a maratonfutás és a gyaloglás között. Úgy tűnik, trénerünk lassan többet foglalkozik a maratonfutók- kal, mint velünk. Legalább is én úgy érzem. Túl sokan vagyunk, a fiatalokkal együtt huszonketten, s ez a szám már meghaladja az ideálist. • Szálaiból az derül ki, összeegyeztethetetlennek tartja a hosszútávfutást és a gyaloglást.- Nem, azt nem mondtam. Más jellegű munka. Egyelőre köztünk, versenyzők között nincsenek komolyabb konfliktusok, de később elharapózhat a dolog. • A fiatalok egyre jobban előretörnek. Záhoncík megnyerte az országos bajnokságot, s a többiek is hallatnak magukról. Mit szól ehhez?- Eddig csak Záhonöík küzdötte föl magát, a többi fiatal srácot mintha nem érdekelné a dolog. Nem hűlik a foguk a kemény munkához, nem szívesen mondanak le arról, amiről pedig egy élsportolónak le kell mondania. 0 Nem változik az edzésterve az ideihez képest. Jövőre Splitben Európa-bajnokságot rendeznek, ez a felkészülés teljesen másfajta munkát igényel, mint egy olimpia utáni, pihenőnek szánt esztendő.-Az edzésmennyiség terén lényeges eltolódás lesz, s természetesen a gyorsaság és az állóképesség fokozására kell törekednem. Én az előírt tervet sohasem tekintettem szentírásnak, van elég tapasztalatom, hogy megítéljem, mi a legjobb nekem. Igyekszem azonban nem lefelé, hanem felfelé kerekíteni, inkább túlteljesíteni az előírt adagot. Például, ha a mester megszab bizonyos tempót, mondjuk tizenöt kilométert, ötpercenkénti kilométeres teljesítménnyel, viszont érzem: négy perc negyven másodperc alatt is teljesíthetem, akkor magától értetődő, hogy a gyorsabb iramot választom. • Hol kezdődött a felkészülés, és milyen lesz a folytatás?- A hagyományos gyügyi gyógy- kúrával, de már ott is róttuk a kilométereket. December 5-tól két hétig Athénban voltunk, majd január 9-tól a Kanári-szigetekre utaztunk. Az elmúlt években mindig ott készültünk, jól ismertjük a terepet, a bennünket körülvevő embereket; otthonosan érezzük magunkat, minden adott az ideális munkához. Ott már maximális edzésterheléssel dolgozunk. 0 Nem újonc a nemzetközi mezőnyben, megvannak a tapasztalatai, összehasonlítási alapja, ismeri önmaga lehetőségeit. Ezek alapján mit vár a spliti kontinensbajnokságtól, a jövő idénytől?- Esélyek? Hm! Szeretnék valamicskét javítani az egyéni csúcson, ha ez sikerül, a húsz kilométeren ott lehetek a dobogón. 0 Benőik tavaly a jablonéci fedettpályás ob-on állította: Mrázek képes lenne legyőzni Pribilinecet, ha harciasabb lenne. Adottságai megvannak, ereje is, de nem elég szemtelen. Az erőt, gyorsaságot lehet fejleszteni, de az ember alaptermészete nem változik. Meg lehet mégis tanulni, hogy idővel másképp viselkedjen az ember.- Trénerem szerint nem vagyok harcias. Csak azt nem tudom, hogy láthat bele egy emberbe. Azt is mondta egyszer, lélektanilag nem készültem föl a versenyre. Ezek szerint nem ismer. Mert az én lelkemben a rajtpisztoly eldörrenése után semmi másnak nincs helye, csak a versenynek. 0 Nem hiszem, hogy Benőik rosszindulatból mondta volna mindezt. Inkább arra célzott: Pribilinec, ha nem is edzett eleget, nem volt formában, akkor is összeszorította a fogát, odaállt a rajtvonalra, s ment, ment mondván, márpedig engem senki nem győz le...- Jozónak volt egy óriási előnye velünk szemben: nem tudom, honnan merítette az erőt, de végig képes volt fokozni az iramot, én viszont nem bírom a hajrát. Kevés olyan versenyző van a világon, aki egy verseny végén olyasmire képes, mint ö; innen eredt önbizalma, magabiztossága. Ebben verhetetlen volt! URBÁN KLÁRA Szabadidősport. Vajon mi a jelentése ennek a szónak? Hogy a kérdésre pontos választ kapjunk, meg kell vizsgálnunk egyes alkotóelemeit. Szabadidő - a Magyar értelmező kéziszótár szerint: a munkaidőn (és más kötelező elfoglaltságon kívüli) szabadon felhasználható idő. Ez az, amiből egyre kevesebb áll rendelkezésére a hétköznapok emberének. A napi nyolcórai munkáért kapott bér nem mindenkinek elegendő a megélhetéshez. Következik tehát a fusi, a kertészkedés, a fóliázás. Hol vagyunk attól az ideális elképzeléstől: nyolc óra munka, nyolc óra alvás, nyolc óra aktív pihenés?! A felsoroltakból annyit megállapíthatunk: társadalmunk tagjai közül csak kevésnek adatik meg, hogy szabadideje legyen. Hogyan tovább? GONDOLATOK A SZABADIDŐSPORTRÓL Sport - a már említett kéziszótár szerint: meghatározott szabályok szerint időtöltésül vagy versenyszerűen folytatott testgyakorlás; némely versenyszerűen is folytatható, ügyességet vagy szellemi erőfeszítést kívánó időtöltés (például horgászás, sakkozás stb.). A sportoláshoz elengedhetetlenül szükségeltetik néhány alapvető feltétel biztosítása. Gondolunk itt a sportfelszerelésre, a létesítményekre, az alkalomra, vagyis (szabad)idóre. Az utolsóként említett feltételről már szóltunk, nézzük most meg az első kettőt. Felszerelés. Attól függően, hogy ki melyik sportágnak hódol, változik beszerzésének ára. Vegyük például a szabadidősportok közül a legolcsóbbat, a futást. Egyesek azt állítják: futni akármiben lehet, s az utcák, a parkok használatáért nem kell fizetni senkinek (egyelőre). Az állítás .első felével semmiképpen sem érthetünk egyet. Egy olyan futócipö, amely védi a lábat, az egyszerű ember számára megfizethetetlen. Az olcsó hazai gyártmányú lábbelik nem hogy óvnák, hanem tönkreteszik viselőik ,,futóművét“. Vannak olyanok, akik a felsorolt akadályokat leküzdve hajnalonta, munkába indulás előtt vagy este leróják a maguk kilométereit. Az már más kérdés, miként viselik el az őket kísérő szellemeskedó megjegyzéseket. De az sem mellékes, hol futunk. A legtöbben az utcát választják. Ha ezt a nagyobb városokban teszik, a légszennyeződés következtében ez már „káros szenvedély“. Arról nem is szólva: az aszfalt vagy a beton milyen „jótékony“ hatással van a lábra. Akik pedig a parkokat, erdőket választják? Pozsonyban (Bratislava) a kocogok ,,paradicsomaként“ emlegetett Vaskutacska csak az autótulajdonosoknak biztosít kulturált körülményeket. A városi tömegközlekedési eszközöket igénybe vevők számára nincs hol átöltözni, a lezuhanyozásról nem is beszélve. S mi van akkor, ha valaki más sportágat választ, például az úszást, vagy a labdajátékokat? A kérdést vizsgálva eljutunk a második alapvető feltételhez, a létesítményekhez. Az úszáshoz szükség van medencére. Én egy közel, 20 000 lakosú városban élek, amely járási központ, de uszoda nincs. Igaz, volt egy, a helyi gimnáziumban, de azt alig pár éves üzemeltetés után bezárták, használata életveszélyessé vált. Máshol sem rózsásabb a helyzet. Nem is olyan régen még az iskolákhoz tartozó tornatermek az egyszerű emberek számára elérhetetlenek voltak. Igaz, a gondnokok „lekenyerezése“ után megnyíltak a zárt kapuk. Szólhattunk volna még a teniszről és a sízésről is, de azt hisszük, egyik sem tartozik a filléres sportágak közé. é rövid eszmefuttatás is bizonyítja, milyen alacsony színvonalon van hazánkban a szabadidősport. Az állam ezidáig sem tudta, s feltehetően a jövőben sem tudja majd kielégíteni a növekvő (remélhetőleg) igényeket. Az egyén pedig (tisztelet a kivételnek) marad a dohányzás, a sörözés és a mértéktelen evés mellett. Végezetül essen néhány szó a spartakiádról. A statisztikai adatok bizonyítják, ebbe a mozgalomba a társadalom minden rétegét bevonják. Azt hiszem, már leírhatjuk, milyen áron; a jövő évi spartakiád közel 700 millió koronát emészt fel. Körülbelül ennyibe kerülhetett (pár millió ide vagy oda) a Prága és Pozsony közti autópálya. Ennyire gazdagok vagyunk? S abban sem vagyunk biztosak, hogy a gyakorlatozok teljesen önkéntes alapon kapcsolódnak be a mozgalomba, s abban sem: a bemutatók után a résztvevők többsége továbbra is sportolni fog. NÉMA LÁSZLÓ H tornászválogatott tagja e korsPzakzáróként is emleget- ne-ben azon a versenyen, am y hosszú évig - Japán volt nek, hiszen Rómától ® szovjet élgárda vadászteférfitornában a világ ura. Ez d 1 mehettek biztosra, rülete leszűkült Európára amba meg Cerar kuszálta mert hol az olasz Men,chelh, a harom évtizeddel össze a számításokat. Ezért Tyitov 1959-re, arra az ezelőtt történtekre a lassan öreg Y . met nyert a |ehet- Európa-bajnokságra, ahol e9V 9. |( hlába hadakozó kijevi séges hétből. A korosodás nyoma. eH.mm ■ Nemzetközj Torna - újabban mar moszkvai tize bb mint 93 nemzetközi szövetség kormányzója6 ^olJJjr®®zky j^an'0 L™^ «ÄÄlSK erStéí meg magas tisztségében. • ön szerint mi a legfőbb különbség az ötvenes évek és napjaink tornasportja között?- A torna elképesztően gyors fejlődésen ment keresztül. Manapság a szakembereknek nemcsak azt kell tudniuk, miképpen kell fejleszteniük az izmokat és lazaságot, hanem ennél sokkal bonyolultabb ismeretekre is szükségük van. Munkájuk során magas színvonalon kell ötvözniük a mechanikai, lélektani és biológiai ismereteket. Kicsit szégyenkezve mondom: az a gyakorlatsor, amivel annak idején világbajnok lettem, ma még ahhoz is kevés volna, hogy megpályázzam a válogatottságot. A torna repülőtornává vált. Ezzel azt akarom mondani, a fiúk és a lányok úgy repkednek a szerek fölött, mint a madarak. • Már ebből is kiderül, a torna csupa rizikó, egyre több veszéllyel fenyegető sportág.- Igen, ezt el kell ismernünk, ám akkor azt is hozzá kell tenni, mindent, amit csak lehet elkövetünk a versenyzők biztonságáért. Egyesek szerint határt kellene szabnunk a fejlődés irányának, ezt azonban könnyebb kimondani, mint végrehajtani. A torna mindig is bőséges lehetőséget kínált az edzőknek kreativitásuk kibontakoztatására, újabb és jobb elemek feltalálására. Azonkívül szerintem a tornánál sokkal veszélyesebb sportágak is akadnak. Meg aztán azt is tudni kell: az emelkedő színvonal valamennyi sportágban a kockázatot is növeli. v 0 Akkor nincs is megnyugtató megoldás?- Dehogynem. A sportszergyártóktól szuperbiztos szőnyegeket rendeltünk, olyan fajtákat, amelyek egy nagy esést is képesek letompítani. Arra az elhatározásra jutottunk, a közeljövőben, remélhetőleg még 2000 előtt, alapjában átformáljuk a tornaversenyek felépítését. A mostani szinten képtelenség hat férfi, vagy négy női szeren megfelelni a legmagasabb elvárásoknak. Ezért arra gondolunk, két vagy három részre osztjuk a versenyeket. Pontosítva a dolgot: ha egy tornász két vagy ‘három szeren specialista, akkor versenyezzen azokon, tökéletesítse ebben a körben a tudását, ne ossza meg a figyelmét és az energiáit, ne is törődjön a többivel. • Ez valóban jó ötlet. Árulja el, kitől származik?-Tőlem, örülök, hogy az újságíróknak is tetszik az elképzelés, de ez még csak részsiker, idővel majd meg kell vívnom a csatámat a technikai bizottsággal. • Mi történt önnel, miután felhagyott az aktív sportolással?- Baklanov tábornok a háború előtt remek tornász volt, magához hívatott, és azt mondta, számít rám. 1966-ban részt vettem a világbajnokságon, tulajdonképpen egy évvel később is próbálkoztam volna, de addigra már kimerültek a telepek. Átköltöztem Kijevböl Moszkvába, ahol a Komszomol sportosztályának vezetésével bíztak meg. • Szerette ezt a munkát?- Cseppet sem, mert ki nem állhatom a formalizmust, a papírmunkát, a bürokráciát. Nagyon hamar bele is fáradtam, dühített, hogy nem foglalkozhatok gyakorlati dolgokkal. Néhány nap alatt rájöttem, miféle korrupció szövi át a tornaszövetséget és annak környezetét. Néhány neves edző klikkeket alkotott, és a világért se engedtek volna érvényesülni, betörni egy feljövő fiatal edzőt. Szerintem ezzel az áldatlan helyzettel függött össze az is, hogy mi szovjetek, a torna nagymesterei a második helyre szorultunk a világranglistán, hagytuk a japánokat, hogy elfoglalják a trónt, amit aztán másfél évtizedig őriztek is. Amikor áthívtak a Komszomolból a sportbizottságba, a sarkamra álltam, rendet vágtam. Mindenkit leváltattam, akinek nem volt köze a sporthoz, akit csak úgy szívességből odatettek. • önt 1976-ban 41 esztendősen választották meg a FIG elnökévé. Nehezek voltak a munkakörülményei?- Igen, de nem azért, mert szovjet voltam. Elődömnek, a svájci Arthur Gandernek volt egy buta döntése, melynek következményeit évekig viseltük. Gandernek és híveinek az olimpiai selejtező elhibázott rendszere tette be a kaput. Belement abba is, hogy az olimpiai játékokon mindössze 24 nemzet képviselői mutassák be tudásukat a tornaversenyeken, miközben minden más sportágban az volt a cél, hogy minden tagország jusson szóhoz a versenyek versenyén legalább egy szál sportolóval. A müncheni olimpia előtti FIG-kongresszuson aztán Gander csúnya vereséget szenvedett, de négy évig még így is kihúzta. 0 Az elmúlt tizenhárom év leforgása alatt a FIG forradalminak nevezhető döntéseket hozott. A sportág első embere szerint vajon melyik volt ezek közül a legfontosabb, a legizgalmasabb?- Három éve mondtuk ki, hogy tilos az óvás, azt a pontszámot kell elfogadni, amit a zsűri megítél. A döntés sokaknak nem tetszett, pontosabban a notórius tiltakozóknak. A többség azonban mellénk állt. Azóta a tornaversenyek sokkal nyugodtabb légkörben zajlanak. Ennél is fontosabb döntés volt a világversenyek menetét alapjaiban átformáló tavalyi szöuli határozatunk. Az idén először a vb kezdeti szakaszában, az előírt csapatverseny napján a válogatottak tagjai nem zárt kötelékben vonulnak fel, hanem a szorsolás szerint más nemzetiekkel elvegyülve, amolyan egyéni indulókként. Aztán az is nagy dolog, hogy 1989-ben, ugyancsak először, a döntőkben mindenki tiszta lappal indul, nem vesszük számításba a selejtezők során gyűjtött pontszámokat, így izgalmasabb a verseny, nagyobb a tét, abból is lehet első, aki a finálék előtt még csak a hatodik vagy a nyolcadik helyen áll. (Sz. O.) Kiadja a Pravda Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrúd ós Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25.. 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 ós 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 ós 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 ós /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fónyszedóssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 • . Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25.17. emelet, telefon: 210/3659 ós 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona, az UJ bZO magazinja A vasámapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta ós kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Index 48097 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.
