Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

t EZ IS, AZ IS TANÁCSOK • Varrás közben lassan gom- bolyodik le a cérna az orsóról, ha az orsótartó fémcsapra vékony gumikorongot húzunk. • Egyszerű „termoszt“ csi­nálhatunk két papirpohárból: az egyiket kívül-belül alumíniumfó­liával beborítjuk, és ebbe csúsztatjuk bele a folyadékot tar­talmazó másik poharat. • Az asztalra szerelt daráló rögzítöcsavarjának megszorítá­sa sokszor nagy erőt kíván. Megkönnyíthetjük a háziasszony munkáját, ha például régi ruha­szárító facsipeszt erősítünk a szorítócsavar karikájába. • Sok baj van a gyerekek kabátakasztójával, de évekig sem szakad le, ha egy elromlott fél cipzárat akasztó nagyságúra levágunk, bevonjuk kabátszín­hez illő danubiával és erősen felvarrjuk. • A „tegnapi“ kenyér friss lesz, ha alul is, felül is megvizez­zük és meleg sütőbe tesszük. Tíz perc múlva ropogós, puha kenyeret tehetünk az asztalra. • Az asztali sószórókban gyakran összetapad a szó. Szá­rítsuk meg, tegyünk bele néhány borsószemet vagy rizst és ráz­zuk fel. • Ha főzelék-, gyümölcs-, hal­vagy húskonzervet vásárolunk, mielőtt a dobozt kinyitjuk, győ­ződjünk meg, hogy a tartalma kifogástalan-e. Hüvelykujjunkat nyomjuk jó erősen a doboz fede­lébe. Ha a horpadás megmarad, akkor jó, ha a horpadás vissza­pattan, a konzerv romlott. • A nyers tésztát felvert to­jásfehérjével kenjük meg, ha töl­teléknek nedves gyümölcsöt te­szünk bele. • A zsíros szárnyasokhoz egy kevés forrásban levő vizet tegyünk sütéskor. A zsíros és bőrös részeket szúrjuk be villá­val, hogy sütésnél a zsiradék kifolyjon. • A csersavat tartalmazó gyümölcsök: az alma, a körte, az őszibarack a levegőn elszínéző- dik. Öblítsük át citromos vízzel. • A szárnyas ropogós barna lesz, ha röviddel a sütés befeje­zése előtt sós vízzel bekenjük. • Antilopcipők felfrissítésére 10 rész erős ecetből és 10 rész denaturált szeszből készíthetünk keveréket. Ezzel a folyadékkal - erős kefe segítségével - a bőr felületét jól átdörzsöljük, s fella­zulnak összetapadt bolyhái, a ci­pő visszanyeri bársonyos felü­letét. • Az ablakkeret festésekor az üveg felőli széleken mindig fes- tékes lesz az ablaküveg, bár­mennyire is vigyázunk. Elejét ve­hetjük ennek: az ablakszegély­hez vékony falécet szorítunk, ez megvédi az ablaküveget a félre­csúszó ecsetvonásoktól. • A fejes saláta napokig friss marad, ha nedves újságpapírba tesszük a hűtőszekrény zöldség­tartójába. • Egy üveg pezsgő vagy sör lehűtése gyors módszerrel a mélyhűtőben történhet, de fél­óra után az italt vegyük ki, mert szétrobban. • Az ételt forrásban levő fo­lyadék felett drótszűrőbetétben is párolhatjuk. Kevesebb zsira­dék kell hozzá és finomabb ízű. A folyadék lehet víz, leves vagy bor, amitől az étel még finomabb lesz. • A hónapos retek nem fony- nyad és a formája is tetszetős marad, ha mint egy virágcsokrot, vízbe tesszük. • Ha a viaszgyertya ráragad a falemezre, azonnal tartsunk fölé jégkockát és a viaszt ujjunk­kal távolítsuk el. A viasz maradé­kát egy tompa tárggyal elővigyá­zatosan dörzsöljük le. • Ha a cipzár akadozik, haj­lakkal szórjuk be, de előbb nyis­suk ki, a hozzátartozó anyagré­szeket takarjuk le. A cipzár újból könnyen le- és felhúzható lesz. • Műanyagot és a viaszos­vásznat varrógéppel is lehet varrni, ha az anyagot felül és alul egy papírcsíkkal együtt varr­juk és utána letépjük. • Konzerválhatjuk a cipő tal­pát, ha telítjük csukamájolajjal. Kettős az előnye: nem engedi át a vizet, és a talpbőr lassabban rostosodik, később lyukad ki. Az új cipőben előbb járjunk egy ide­ig, hogy lekoptassuk a festett talpat, így jobban beszívja a csu­kamájolajat. • A gyertya csepegése meg­szűnik, ha meggyújtása előtt egy órára sós vízbe tesszük. Ha a fo­lyékony viaszba egy kevés sót hintünk, élénkebb fénye lesz. • A szintetikus anyagból a kellemetlen szag eltűnik, ha mosás előtt langyos, mosósze­res vízben áztatjuk, amibe egy kanál szódabikarbónát is tettünk. Áztassuk egy óra hosszatt... • Ha több napra készítünk paradicsomszószt vagy olyan ételt, amiben sok paradicsom van, csak azt a mennyiséget sózzuk meg, amit aznap elfo­gyasztunk. • Az aprósüteményeket tovább eltarthatjuk a jól záródó fémdobozban, ha néhány rizs­szemet is teszünk a dobozba. • A rothadásnak induló citro­mot ne dobjuk ki. Vágjuk le a rossz részt, a többiből pedig csavarjuk ki a levet, amit vízzel és mosószerrel elkeverve csem­pék, kád, mosdó, sőt még edény lemosására is használhatunk. • Az összecsomósodott cuk­rot, kakaót, sót öntsük műanyag tasakba, s a húsverővel törjük apróra, úgy öntsük dobozba vagy üvegbe. • Zöldborsót (akár friss, akár mélyhűtött), sose pároljuk forró zsiradékon. • A piacon vásárolt halról könnyen megtudhatjuk, hogy friss-e. Tegyük vízbe, ha lesül­lyed, friss. CSAK FÉRFIAKNAK MUNKASAROK A kis lakásokban sokszor probléma, hogy az iskolás gyereknek hol biztosítsunk helyet, ahol nyu­godtan tanulhat, kényelmesen írhatja házi feladatát, esetleg még játszhat is. Képünkön két megoldást mutatunk, az egyik a háromszögletű sarokasztal, ami egy kis polcsorral kapcsolódik össze. A lapokat préselt farostlemezből vághatjuk ki, a lábak lehetnek fémcsőből, de ha nincs, megteszi a faléc is. A három­részes polcsor az asztalon áll, s tiplivel erősítjük a falhoz, hogy el ne dőljön. Ez a megoldás nem igényel sok helyet, mégis mindent elhelyezhet rajta a gyerek. Az asztalt és a polcokat vidám színűre fessük. Ha egyetlen sarkunk, szabad helyünk sincs, jó ötlet és megoldás a felcsukható asztal, ami furnéro­zott farostlemezből készülhet, s felcsukva úgy néz ki, mint egy igen keskeny, magas szekrény. Magassága a helytől függ, ti. ez egyben az asztal hossza lesz. Szélessége 60-90 cm lehet. Az asztallap csukló­pánttal hajtható és csukható föl, ugyanúgy a láb is csuklópánttal működik. A felcsukott lapot egy kerek, elmozdítható fatárcsa tartja. HOGY SZÉPEK LEGYÜNK MIRE ÜGYELJÜNK TÉLEN Ha szépek vagyunk, jól érezzük magunkat, ez nem egyedül a természet ajándéka. Ez az egészségtől, a jó és okos táplálkozástól - sok mindentől függ. Sokat tehetünk a jó köz­érzetünk érdekében. Persze nyáron, amikor erősen süt a nap, ez sokkal egyszerűbb, mint télen, amikor hideg van és minden szürke. De mi is történik a bőrünkkel télen. Talán legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy minden­ből túl keveset kap! Például: túl kevés az oxigén: télen az éle­tünk többnyire szobában zajlik, s ha kimegyünk a szabadba, fejünktől a lábunkig be va­gyunk jó melegen bugyolálva, és ráadásul mindenféle szeny- nyező anyag izgatja a bőrün­ket. Túl kevés a nedvesség: száraz levegő és hirtelen hő­mérsékletváltozás akkor, ami­kor a fűtött szobából kime­gyünk a szabadba, ez erősen szárítja a bőrünket. Túl kevés a bőrvédelém: az egyéni, ott­honi bőrápolást is rendszerint elhanyagoljuk. Éppen amikor bőrünknek nagy szüksége len­ne nagy hatású védöszerekre. Túl kevés a vitamin: már az étkezésünk is hiányos, mivel kevesebb friss főzeléket, gyü­mölcsöt eszünk, sőt még a vi­tamindús napsugárzásról is le kell mondanunk. Ennek elle­nére is szeretnénk magunkat éppen olyan jól érezni, mint nyáron, igaz? Az alábbiakban közlünk néhány jó tanácsot, amivel átvészelhetik a tél vi­szontagságait. Egy azonban fontos: az elhatározásaikat pontosan és konzekvensen vi­gyék véghez, és akkor nyu­godtan nézhetnek a szürke téli napok elé. 1. Igyunk sok folyadékot: a vízre éppen olyan szüksé­günk van, mint levegőre, ez életfeltétel! Testünk 60-65 %-a víz, nyáron éppen úgy, mint télen. Ha túl sok vizet veszí­tünk, az a bőrünkön azonnal meglátszik. Éppen úgy elszá­rad a bőrünk, mint egy növény, melyet nem locsolnak. Vigyáz­zunk arra, hogy naponta lega­lább 2 liter vizet, illetve folya­dékot igyunk! Természetesen ezalatt alkoholmentes italokra gondolunk. Mindenekelőtt az ásványvíz a legegészsége­sebb, de ihatunk különböző te­ákat is. Az ásványvizes üveg állandóan legyen a kezünk ügyében. Ne csak akkor igyunk, ha szomjasak va­gyunk, hanem igyuk meg tuda­tosan azt a két liter folyadékot. Folyadékkal kezdjük el a napot: ha egy nagy pohár langyos csapvizet iszunk éh­gyomorra, ez máris rendezi egész napra az emésztésün­ket. Ha azután ehhez a lan­gyos vízhez még egy kanálka mézet és egy kis kanál alma­ecetet teszünk, máris egészsé­gesen kezdtük el a napot. 2. Nedvesség külsőleg: ezalatt a különböző nedves­ségtartalmú krémeket és arcte­jeket értjük, melyek visszaadják a bőr nedvességét, s ez külö­nösen télen igen fontos. Ezzél meggátoljuk a bőr kiszáradá­sát. Ezek sokkal előnyöseb­bek, mint a zsíros krémek. Ajánlatunk: ezt a nedves­ségtartalmú krémet még napo­záskor is jó használni a napo­zókrém alá. Ha már fűtünk a la­kásban, hasznos, ha párásító készüléket használunk. A kö­zelébe ülhetünk 1-2 percig, és ez jótékonyan permetezi ránk a nedvességet. Azonnal elmú­lik a „száraz“ érzésünk, és különösen az orr körül védi a bőrt. 3. Különböző zsírok és ola­jok: a zsíros arckrémek tulaj­donképpen „nehéz“ krémek, védik az arcbőrt a nedvesség­leadástól, és a bőrt állandóan simán és puhán tartják. Rán­cok ellen is kitűnőek. Ma már a zsíros krémek nem fényle­nek az arc bőrén, hanem jól beivódnak, s ezáltal védik azt a hideg és a szél ellen., Ajánlatunk: ügyeljünk a make-up kiválasztásánál, mely megvédi bőrünket a külső ká­ros behatásoktól. 4. Az éjszaka sok mindent rendbehoz: ez úgy értendő, hogy egy megfelelő arckrém, melyet éjjel felteszünk az ar­cunkra, másnap védelmet nyújt a hideg éllen. Száraz és cserepes ajkunkra is vannak megfelelő ajakápolók. Ajánlatunk: először krémez­zük be magunkat hidratáló krémmel, ha ez beivódott, jól masszírozzunk be arcunkba egy zsírosabb éjjeli krémet. De ezt se vigyük túlzásba, mert eltömheti a pórusokat a túlzott krémhasználat. (Mitók) FŐZZÜNK BARÁTKOZZUNK A HÁZINYÚLLAL A háztáji gazdaságokban előszeretettel tenyésztik a zsenge húsú házinyulat. Mégis sokan idegenkednek tő­le, a húsát kissé édeskésnek találják. Holott ha a megtisztí­tott, feldarabolt nyulat egy éj­szakára sós tejben áztatjuk, akkor teljesen elveszti mellék­izét. A rántott nyúlhoz a kilónyi, megáztatott húsdarabokról a ned­vességet leitatjuk, majd pontosan úgy bundázzuk, sütjük, mint a rán­tott csirkét. Érdemes az'áztatótej­be tört fokhagymát is keverni, ak­kor még zamatosabb lesz a pe­csenye. (Keverhetünk bundázás során a tojásba egy nagy csokor összevagdalt petrezselymet vagy metélőhagymát, illetve a zsemle- morzsa felét reszelt sajttal helyet­tesíthetjük, de akkor a sütés során ügyelni kell arra, nehogy túl barná­ra süssük, mert a sajttól megkese­redik.) Igencsak hasonlít a paprikás csirkéhez a nyúlpaprikás. Tíz de­ka füstölt szalonnát apró kockákra vágunk, kiolvasztjuk, és egy nagy fej összevagdalt vöröshagymát megpirítunk rajta. Egy deci száraz vörösborral felöntjük, két fokhagy­magerezdet rakunk bele, és kissé megsózva, fél óráig pároljuk. Utá­na rakjuk bele a kilónyi, darabokra vágott húst, és evőkanálnyi piros- paprikával meghintjük. Annyi víz­zel engedjük fel, hogy ujjnyi maga­san legyen az edény alján, mert a nyúlhús levet is enged. 2-2 meg­tisztított, feldarabolt paradicsom­mal meg zöldpaprikával ízesítjük. Fedő alatt, takaréklángon megpu­hítjuk, végül rövid lére sütjük. ízlés szerint galuskával, rizzsel, kifőtt tésztával vagy burgonyával tá­laljuk. A franciák kedvenc húsétele a provanszi nyúl. öt deka vajon meg egy evőkanálnyi olajon meg­párolunk egy fej reszelt vörös­hagymát, de nem pirítjuk meg. A kilónyi nyúlhúst feldaraboljuk, a hagymán átsütjük, majd őrölt borssal, 1-1 késhegynyi kakukkfű­vel, rozmaringgal meg majoránná­val ízesítjük. Lefedve, a saját levé­ben, takaréklángon 15 percig pá­roljuk, utána 1 -2 gerezd fokhagy­mát, két babérlevelet, egy kevés bazsalikomot, gyömbérport adunk hozzá. Fedő alatt tovább pároljuk, majd 15 perc múlva két evőkanál­nyi mustárt keverünk bele. Most már teljesen megpuhítjuk, a végén zsírjára sütjük, és két deci tejföllel gazdagítva, éppen csak felmele­gítjük. A házinyúlból vadnyulat is va­rázsolhatunk, ha előtte bepácoljuk. Egy nagy fej vöröshagymát meg­tisztítunk, és egy csomó, szintén megtisztított leveszöldséggel együtt karikára vágjuk, egy lábas­ba rakjuk. Három deci vörösborral leöntjük, két deci vízzel hígítjuk, és 2-3 fokhagymagerezddel, sóval, szemes borssal, két szem boróka­bogyóval, 3-4 babérlevéllel meg egy darabka citromhéjjal fűszerez­zük. 15 percig forraljuk, majd a tálba rakott nyúldarabokra öntjük forrón. Ha kihűlt, egy-két napra a hűtőszekrénybe tesszük. A húst a páclének el kell fednie. Egy fej vöröshagymát összevagdalunk, két evőkanál olajon átsütjük, majd a pádéból a zöldséget szúrölapát- tal kiszedve, azt is hozzáadjuk, kb. öt percig pirítjuk, majd mindig egy kevés páclevet aláöntve, fedó alatt, takaréklángon puhára párol­juk a hússal együtt. Közben egy kanál cukrot barnára pirítunk, egy deci páclével felöntjük, és simára forraljuk. Ha a hús megpuhult, szúrölapáttal kiszedjük, a vissza­maradt zöldséget két deci tejföl meg egy evőkanál liszt keveréké­vel besűrítjük, két evőkanál áfo­nyadzsemmel ízesítjük, s karamel- lal hígítjuk. Az egészet turmixoljuk, felforraljuk, és a húsra öntjük. Leg­inkább burgonyafánk vagy zsem­legombóc illik hozzá. -KÚ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom