Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
Vasárnap ÍM tefáétépefe fáiMŰzptéiu 15 1990. III. 2. A MOUNTAIN BIKE A KERÉKPÁRPIAC LEGFRISSEBB ÚJDONSÁGA. CÉLSZERŰEN KIALAKÍTOTT SEBESSÉGVÁLTÓJA ÉS ÉRDES-TAPA- DÓS KÜLSŐJE MINDEN TEREPEN JÓ SZOLGÁLATOT TESZ HASZNÁLÓJÁNAK. A Német Szövetségi Köztársaságban 44 millió nő, térti és gyermek nyomja kétkerekű jármüve pedálját, s 1970-től 1987-ig több mint kétszeresére nőtt a számuk. S míg a közlekedési hatóságok 1987-ben „csak“ kerek 28 millió forgalomban lévő személygépkocsit tartott nyilván, a kerékpárok számát 44 milliót meghaladóra becsülték, s ehhez járult még az elmúlt évben további 3,6 millió. S a szakértők úgy vélik, a szaporodás még nem érte el tetőpontját. A kerékpározás minden korosztályban egészséges foglalkozás. („Radeln tut jedem Alter gut“), mondotta dr. Peter Konopka belgyógyász, a Német Kerékpározók Szövetségének orvosa: A pedálozás erősíti a szivet és a vérkeringést, az elhízottakból pedig lefarag néhány kilót. És az ellenszél is hasznos, mert fokozza a bőr vérellátását s ezáltal szebbé teszi azt. Ezért is lett a kerékpárból az utóbbi időben a legsűrűbben használt testnevelési eszköz, ezért száll nyeregbe mind több különböző korú ember. S mivel a nagyvárosok nyüzsgő forgalmában nem mindenki érzi jól magát, egyre többen karikázzák be a vidéket is. A kínálat szinte áttekinthetetlen. Megszámlálhatatlan küllő a különböző méretű, súlyú, krómozott és lakkozott, tarkabarka kerekek villogó tömegében. Hódít a kerékpár Az idény nagy slágere most a Mountain Bike, a robusztus terepjáró, a kerékpárok dzsipje, amelynek standard kivitele nélkülöz is minden különleges tartozékot. Amikor pár éve megjelentek a piacon az első Bike-ok, az emberek amolyan jellegzetes amerikai játékszert láttak benne, amellyel iskolás nebulók ijesztgetik a járókelőket. Arra aligha gondoltak, hogy valaha felnőttek is felszállnak majd ilyen nevetséges járműre. Időközben azonban a németországi Sz. K.-ban is „utcaképessé“ tették e tengerentúli újságot, amely már nagyban hódítja is a piacot. A Bike előnyeit azonban igazán ott lehet élvezni, ahol megszűnik az aszfalt, mert még a hepehupás dúlőutakon is úgy lehet vele száguldozni, mintha hengerelt salakpályán hajtanánk. Csípőig érő fűben, meredek domboldalon éppoly biztosan mozog, mint mély homokban, bokrok közt, vagy sekélyebb vizesárokban. De függetlenül attól, melyik gyártmányt, vagy melyik formát vesszük, a kerékpározók száma egyre nő. S ez a fejlemény alkalmasint automatikusan megold néhány időszerű problémát. Mert mind több város elöljárósága iparkodik valahogy helyreállítani a belső kerületek autóforgalom által kipusztult urbanitását. S a városatyák úgy vélik, sikerült ezt megvalósítani, ha e kerületekben nagyvonalúan kiépítik a kerékpár-úthálózatot. Ez természetesen alaposan leszűkítené az autósok mozgási szabadságát, de ez nem riasztja vissza a városi hatóságokat a kerékpárforgalom előmozdításától. Münchenben két városi politikus maga is nyeregbe pattant, hogy reklámot csináljon a belváros utcáin való kerékpározásnak: Klaus Hahnzog polgármester és Rüdiger Schweikel környezetvédelmi referens nyilvánosan demonstrálta, hogy két keréken sokkal gyorsabban mozoghat az ember a városban, mint négyen. A „bemutató“ után a polgármester kijelentette: „A belvárosban, a három-öt kilométeres távokon a kerékpárt egyetlen más közlekedési eszköz sem fogja felülmúlni. S a közlekedési dugók éppoly kevéssé okoznak gondot a kerékpárosoknak, mint a sok bosszúságot okozó parkolóhely-keresés“. Az Általános Német Kerékpárklub (ADFC) számokkal támasztotta alá ezt az álláspontot: a városi forgalomban egy kerékpáros 15 perc alatt tesz meg 3,5 kilométert, míg a tömegközlekedési eszközökkel ugyanezt a távolságot 25 perc alatt teszi meg. Az autós pedig éppenséggel 30 perc alatt. S további előnyei is vannak a kerékpározásnak: kíméli a környezetet, és testgyakorlásnak se utolsó. PROFIL Stresszoldás japán módra A japán nők már nem olyan alázatosak, mint a japán férfiak korábban megszokták. Ha rájuk ripakodnak, védekeznek. Erre a társadalmi változásra az ipar is reagált. A piacon megjelent egy baba - a csinos, fiatal feleség tipikus arcvonásaival. Az a japán férfi, aki hangosan ráförmed a babára, ismét érezheti, hogy feleségének ura és parancsolója, mert a baba sírós hangon válaszol: „Bocsáss meg, kérlek, ne üss“. Ennek a játéknak több változata is van: a főnököt ábrázoló baba, amely méltatlankodó tulajdonosát biztosítja arról, hogy természetesen igaza van, vagy a rendőrnő baba, amely egy pillanat alatt visszavonja figyelmeztetéseit. Ezekből a stresszoldó játékszerekből egyre több jelenik meg a piacon, és óriási a sikerük. Egy csúnya, tágra nyitott szájú baba volt az első, tavaly. Erre tetszőlegesen rá lehet festeni annak az arcát, akire éppen haragszik az ember: a főnökét, a titkárnőét, a férjét vagy a feleségét. Ha a babát egy műanyag kalapáccsal ütögetik, nyögve és jajgatva forogni kezd. Néhány kalapácsütés után már sokkal jobban érzi magát az ember - állítják a baba gazdái. Aki nap mint nap az irodában ül a számítógép mellett és egyre azt tapasztalja, hogy a szövegek és a grafikák hirtelen eltűnnek, vagy a tárolt adatok sehogy sem akarnak előjönni, az egy valódinak látszó, levegővel töltött baseballütővel csépelheti a sokat szidott „új technikát“. Sokan mondják, hogy a számítógép ezután engedelmesen végrehajtja, amit kívánnak tőle. A tokiói utcák kaotikus forgalmában jól beváltak a „bosszúállók“. Ez egy készülék, amelyet a gépkocsi műszerfalára erősítenek. A dugóba került, órákig helyben veszteglő gépkocsivezetőnek csak meg kell nyomnia a gombot, és géppuskasortúz ropogása hangzik fel. „Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért, de utána jobban érzem magam", mondta egy hivatásos gépkocsivezető, aki naponta több alkalommal megnyomja a „bosszúálló“ gombját. FRANKFURTER RUNDSCHAU A Perzsa-öböl menti kormányok fokozzák harcukat az idegen, főleg nyugati befolyás ellen. A szaúd-arábiai iskolások és diákok nem hordhatnak többé európai ruhákat, a szállodák nem alkalmazhatnak külföldieket. Ezzel a Fülöp-szigetekröl jöttek, a pakisztániak, a dél-koreaiak és a szingalézek is elveszíthetik munkaszerződésüket. A kuvaiti kormány megtiltotta a frigyet kuvaitiak és külföldi lányok között. Az iszlám könnyű válási szokásai mellett az eltaszított külföldi nők súlyos problémává váltak ott, ahol a 150 000 állami alkalmazottnak csak a 35 százaléka igazi kuvaiti. Más öböl menti államok sem engednek be több külföldi „menyasszonyt“. Fahd szaúdi király felszólította a fiatal férfiakat, hogy hazai lányokat vegyenek feleségül, ezek éppen olyan csinosak, Drága menyasszonyok mint az egyiptomiak, és még szaúdi erényeik is vannak. Abdul Aziz Ibn Baz sejk alapítványt tett Mekkában, amelyből akár 7000 dollárt is kaphatnak olyan fiatal legények, akik hazai lányt vesznek el. Katarban hasonlóan járnak el. Az öböl mentén azért vesznek el annyi egyiptomi és pakisztáni lányt, mert ezeknek alacsony a menyasszony-áruk. Oman maximum 1800 dollárban rögzítette a menyasszonypénzt. Az Egyesült Arab Emírségekben viszont akár 70 000 dollárt is fizetni kell. Nem csoda, ha előnyben részesítik az egyiptomi lányokat, akiket ügynökségek is közvetítenek. Az arab kormányok a szociális kiadásoktól is félnek, ha a sokkal idősebb férj meghal, vagy eltaszítja a külföldi asszonyt. Főleg a 60 éven felüli férfiak vesznek el 20 éven aluli külföldi lányokat, hogy azután azt is eltaszítsák egy új asszony kedvéért, fgy is olcsóbb, mint egy hárem... DIE WELT Nemcsak az ellentétek vonzzák egymást Don Quijote és Sancho Panza, Búd Spencer és Terence Hill, Laurel és Hardy - kedvelt irodalmi és filmhősök - sikerüket annak köszönhetik, hogy ellentétei egymásnak. A képzelet szülöttei ők, s kivétel nélkül férfiak - márpedig az életben minden másképp van, mint a könyvekben. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a szerelemben rég érvényét vesztette „az ellentétek vonzzák egymást' állítás. Inkább az „úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra“ érvényes. Két hamburgi antropológus széles körű kutatásokat végzett házaspárok körében, s arra a megállapításra jutottak, hogy „a hasonló fizikai adottságok sokkal inkább meghatározóak a férfi-nő kapcsolatban, mint a különbözőségek.“ A hasonló testi adottságok pszichikai nyugalmat is eredményeznek. Ha olyasvalakit választunk partnerünknek, akinek hasonlóak a fizikai adottságai, mint nekünk, akkor az a narcizmus (az önmagunk szépségében való tetszelgés, a túlzott önszeretet) jellemzője. Márpedig ki ne szeretné - kisebb-nagyobb mértékben - önmagát?... Az önimádó ember számára egyetlen középpontja van a világnak: az pedig ó maga. Ha partnert választ, igyekszik olyat találni, aki a legjobban hasonlít rá - mert nincs szebb, mint a másik emberben önmagunkat látni... Atlétatermetű férfi sportos nőt keres, gömbölyded nő kövérkés férfit. Könnyen meggyőződhetünk róla, milyen feltűnő a hasonlóság és mily nagy a megszokás hatalma, ha megfigyeljük a szerelmeseket pl. az asztalnál ülve. Ugyanazokat a mozdulatokat teszik, egyszerre nyúlnak a pohár után, egyszerre hajolnak előre... Bár kényszer nehezedik ránk, hogy a másikban a hasonmásunkat keressük - mégis létezik egy nagy kivétel: az egyéni beállítottság. Ebben az esetben épp az ellenkezője érvényes: ösztönösen olyan partnert keresnek, aki merőben az ellentétük. A pszichológusok komplementaritásnak - a tökéletességre, a teljességre törekvésnek nevezik ezt a jelenséget. Ennek köszönhetően a világfi és a szürke kisegér, a pedáns és a szertelen találkozik a házasságban. Mindazon nehézségek ellenére, amelyek az ilyen házasságokban előfordulnak, ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy olyan társra leljenek, aki rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek belőle hiányoznak. S ha ráadásul az illető külsőleg is hasonlít ránk, teljes a boldogság. Egy amerikai pszichológus szerint azonban nem kell aggódni - ha még nem találtuk meg az igazit -, mert az emberek ösztönösen vonzódnak ahhoz, aki minden tekintetben a legmegfelelőbb a számukra. Vagyis: minden zsák megleli a maga foltját. BUNTE
