Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
A ry Audiencia tévébe- mutatójára 1989 augusztusában természetesen nem juthattam el Magyarországra, mert nem volt útlevelem, de megnéztem videofelvételen, mivel elküldték nekem a kazettát. Nagyon tetszett az előadás. E darabot sok helyen játsszák a világon; közülük kevés bemutatót volt alkalmam személyesen is megtekinteni - a magyar feldolgozást az egyik legjobbnak tartom az általam látottak közül.“ (Népszabadság, 1990. január 25. Beszélgetés Václav Havel csehszlovák államfővel.) AUDIENCIA. Kihallgatás. Václav Havel egyfelvonásosa 1975-ből. Kamaradráma egy íróról és egy sörgyári munkásról. Az író - bizonyos Ferdinand Vanék - politikai „bűnei“ miatt üres hordókat görget egy hideg, koszos pincében. Főnöke, a Sörmester szerint kényelmesebb állása is lehetne. Beállhatna például raktárosnak. Melegben ülhetne és egyedül, s dél körül, azon a címen, hogy rendet rak, bezárhatna és csendben, nyugodtan jobbnál jobb poénokon törhetné a fejét. Vanéknek tetszik az ötlet. A rendhez amúgy is érzéke van, a gépelés egészen jól megy neki, a könyvelésbe meg gyorsan belejönne, hiszen két évet járt a közgazda- ságira. Csakhogy a raktárosi állásnak ára van. Hetente egyszer jelentést kellene írnia önmagáról. Politikai nézeteiről. A Sörmester szerint semmiség az egész... ha már egyszer író, miért ne írhatná meg ő maga ezeket a „hangulat jelentéseket“, ő úgyis tisztábban látja, mit akarnak tudni róla. Vanék döbbent arccal, elképedve néz a főnökére, s bár a raktári munka nagy könnyebbséget jelentene számára, elvből sem megy bele a felajánlott „játékba“. Vanék, vagyis Václav Havel nem önmagáról - egy történelmi időszakról ad pontos, igaz jelentést. Az Audiencia két ember sajátos találkozása; kihallgatás, amely során a kihallgató, a pardu- bicei állásról kénytelen-kelletlen lemondó Sörmester jóval többet gyón, mint az egyébként is szűkszavú kihallgatott. Dömölky János a tévékritikusok díját kapta a pár héttel ezelőtt újra vetített film virtuóz rendezéséért, Vajda Lászlót, a Sörmester megformálóját pedig a színészi alakítás díjával jutalmazták érzékeny, pazar játékáért. Vanék, az író: Máté Gábor Rövid, tömör mondatok, a legtöbbször azonban csak banális szavak, hümmögések, egyhangú igenek, kurta visszakérdezések - ennyi a szöveg. Hozzá rosszkedv, közöny, szomorúság — és pár pohár sör. A színész - szerepe szerint - inkább csak „adogat“. Máté Gábor azonban annyira jó játékos, hogy félszavakkal, gesztusokkal, v a puszta jelenlétével is képes megsejtetni, mit érez, mit gondol, miről beszél magában ez a zárkózott, befelé forduló író.- Rögtön első olvasásra megtetszett a mű - mondja. - Elmúlt rendszerünk alapvető megfogalmazását éreztem benne, aranymetszését a korszaknak, amelyben éltünk. Tökéletesen beletra- fál. Maga a szerep sem mindennapi. Először nem is tudtam, mihez kezdjek vele, hiszen iszonyú nehéz egy ilyen hümmögő embert játszani. De mert a Sörmester szerepét Vajda László kapta, biztosra vettem, hogy kellemes munka vár rám, mivel voltunk mi már partnerek és akkor is egy hullámhosz- szon tudtunk lenni. Aztán ott volt Dömölky, vele sem ez volt az első közös munkánk, bár ennyire izgalmas darabban még nem játszottam nála.- Nyúlfarknyi mondatokból élő, hiteles figurát teremteni... lehet, hogy nagy kihívás ez a színész számára, de nem hiszem, hogy hálás feladat.- Nem kell minden szerepnek hálásnak lennie. Az a fontos, hogy igaz a mű. Hogy egy ilyen típusú beszélgetés, mint ez, pontosan így zajlik. És én ebben próbáltam meg hiteles lenni, egy ilyen helyzetben. Abban, hogy hogyan diskurál a Sörmesterrel egy olyanfajta ember, mint én vagyok. S úgy éreztem: körülbelül így.- Egyébként mi a véleménye Ha- velről?- A köztársasági elnökről?- Nem. Az íróról.- Bevallom: nem nagyon foglalkozom azzal, hogy milyen író, hiszen jelenleg nem az a fontos, hogy hogyan ír! Különben is úgy látom, most egy darabig nem fog írni, mert komolyan veszi, amit csinál. Számomra nagy öröm, hogy van egy ember a közelünkben, aki nem veszítette el hitelét az országa előtt, ez irigylésre méltó nagy dolog. Ami az Audienciát illeti: remélem, húsz év múlva már semmiről sem fog szólni, addigra érvényét veszíti. Már ma is kevesebbről szól, mint amikor filmre vittük, hiszen összeomlott a borzalom, amelyben éltünk. A forgatás napjaiban még máshogy hatott a mű, mivel tudtuk: börtönben ül, aki írta! Vanék Marlborót szív a tévéfilmben. Ez az én ötletem volt. Ezzel akartam jelezni a paradox helyzetet, hogy bár megfigyelés alatt van, valutából minden bizonnyal ő kap a legtöbbet az országban, hiszen a legnagyobb nyugati színházakban játsszák a darabjait.- Dömölkytől milyen instrukciókat kapott a munka során? Instruálta egyáltalán?- A : szó hagyományos értelmében nem. Inkább beszélgettünk. Oda-vissza boncoltuk a darabot. Dömölky nagyszerű rendező. Kitalált egy nagyon jó kameramozgást és ott volt a vörös csillag, meg Marx, Engels, Lenin és Sztálin arca a plakáton, ezek mindmind filmrendezői fogások, amelyek egyáltalán nem tűntek erőltetettnek, sőt nagyon is természetesnek, „magától értetődőnek“. Kemény és kimerítő munka volt ez, de mert nagyon szerettük, kellemes és jó ízű is. A Sörmester: Vajda László Esendő ember a Sörmester is. Amikor felajánlja Vanéknek a meleg raktári állást, kiderül róla, hogy ő sem egy ma „Először nem is tudtam, mihez kezdjek vele...“ (Máté Gábor) született bárány. Segítőkész, de ha akarna: ártani is tudna. Mindenható és mégis áldozat. Dörzsölt és mégis kiszolgáltatott, mert tagja az apparátusnak. Vajda László precíz, árnyalt alakításával izgalmas figurát teremtett. Sörmestere egyszerre kelt szánalmat és viszolygást a nézőben.- Rettenetes, hogy miket bír kitalálni a színész - csodálkozik magán. - Ha olyan figurát kell életre keltenie, amely semmiben sem hasonlít rá, úgy érzi, meg akarják keseríteni az életét, ha pedig testr-' szabott feladatot kap, attól fél, hogy beskatulyázták. A Sörmesterre azt mondtam: „dupla csavaros“ szerep. Annyira, de annyira nekem való, hogy szinte értem kiált. De ha rám van írva, hogy fogom eljátszani? Elolvastam a könyvet és félni kezdtem. Először a monológ miatt. Vanék alig beszél a darabban, inkább csak lakonikus válaszaival van jelen, a Sörmesternek viszont irgalmatlan sok a szövege. Ez is egy drámaírói lelemény: kínja-baja, bűntudata és a rengeteg sör hatására fecseg és fecseg az egyébként nehéz beszédű ember. Csodálatos író ez a Havel! Még az ellenségeit is gyűlöletszítás nélkül ábrázolja, ami mélységes ember- szeretetre, humánus gondolkodásra és nagyon-nagy emelkedettségre vall. Szóval készültem a forgatásra és izgultam. Féltem a szövegtől, féltem, megfelelek-e majd Dömölky igényeinek és féltem a szereptől is, mert el akartam kerülni a kommersz, sablonos megoldásokat. Azt próbáltam elérni, hogy a néző egyszerre lássa fehérnek is, feketének is a figurát, s hogy igazából csak a film végén álljon össze benne az érzelmi ítélet. A szöveget gyorsan megtanultam, bár nem volt könnyű dolgom, mert az ilyen abszurdba hajló „Elolvastam a könyvet és félni kezdtem“ (Vajda László) (Oláh Csaba felvételei) drámában vissza-visszatérnek a motívumok, ugyanaz a mondat más és más szórenddel hangzik el többször is.- És Dömölky? .Segített?- Két perc alatt eloszlatta az aggályaimat. Olyan nagyszerű hangulat alakult ki köztünk, annyira felszabadult munkaszellem, hogy még a forgatás mostoha körülményeiről is megfeledkeztünk. Eredeti helyszínen, a kőbányai sörgyár alagsorában vettük fel a filmet, mínusz 3-4 fokos hidegben, amikor kint 30 fokos meleg volt. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy Dömölky mindent alárendelt a munkának. Egyvalamit tartott szem előtt: hogy Máté Gábor és én jól érezzük magunkat és csendben, nyugodtan készülhessünk minden jelenetre. A zaj, a lezserség, a cinizmus, ami sajnos, velejárója minden forgatásnak, ott és akkor elkerült bennünket. Nem Volt egyetlen hangos szó, fogcsikorgatás és izzadságcsepp sem, halkan, szelíden dolgoztunk az utolsó percig. Dömölky mellett persze Máté Gábor erős jelenléte is fontos volt számomra. Hogy pontosan olyannak mutatta Vanéket, ahogy azt Havel megírta. Nem valami hibátlan márványszobornak, hanem egy olyan értelmiséginek, aki olykorolykor távolságtartással, felsőbbrendűséggel viseltetik a Sörmester iránt. És ettől izgalmas kettőjük találkozása, attól, hogy olyan emberek „birkóznak“ egymással, akik időnként erkölcsileg helyet cserélhetnének.- Mit gondol, ha ma vennék filmre az Audienciát, nehezebb helyzetben lennének?- Talán igen, hiszen lélekben bokáz- nunk kellene egy köztársasági elnöknek. Tavaly nyáron még egy hozzánk hasonló, járókelő drámaíró szamizdat- ban kiadott művét játszottuk, aki napjaink legégetőbb kérdésére kereste a választ. Arra, hogy ki kit vonhat felelősségre és miért. Mert hát az elmúlt néhány évtized némileg mindenkit beletaposott a földbe.- Emlékszik még, melyik volt a legnehezebb jelenete?- Az utolsó monológ, az voh a legnehezebb számomra. Amikor kikel magából a Sörmester, hogy „Hát ti! Értelmiségiek! Urak! Mindig elegántos a dumátok, csakhogy ti ezt megengedhetitek magatoknak, mert nektek nem es- hetik bajotok, ti mindig érdekesek vagytok...“ Azért voltam gondban ezzel a résszel, mert itt hirtelen kibújik a tézis az egyébként nagyon is életteli játékból. Havel az eszmei mondanivalót teszi itt az asztalra, s azt úgy kellett dúsítanom a játékkal, hogy eldugjam a szándékát, hogy ne mondhassa azt a néző, hogy most lökik az igazságot. Talán sikerült, nem tudom. Talán nem hatott „összefoglalásként“ ez a rész, talán nem tűnt okosabbnak a Sörmester, mint annak előtte.- Ma, fél évvel a forgatás után, él-e még a lelkében a Sörmester?- Él, persze hogy él. Egy jobban megoldott szerep úgy épül bele az emberbe, mint a mész a csontba, de ha egy hasonló szerep jön, akkor már gondolni sem szabad rá. Szabó G. László John Lennon élete filmen Magyarországon már bemutatták az Imagine című filmet, mely a Beatles együttes egykori tagjának, John Len- nonnak életét, munkásságát ábrázolja. A mű közel 200 órás filmanyagból készült, amely részben amatőr, részben pedig archívfilm. Gulliver utazásai Swift hallatlan szatírája évtizedek óta favorizált témája a filmeseknek, tévéseknek. Most hír érkezett arról, hogy az angliai Jim Hensons Production négyórás sorozatot készít a Switf-műből. Érdekes megoldásnak ígérkezik, hogy a darabban színészek és trükkfilmfigu- rák keverednek, az animáció nagy szerepet játszik az egész produkcióban. Szovjet-NSZK sorozat A moszkvai Moszfilm-stúdióban NSZK koprodukcióban készül a Nyiko- laj Vavilov című hatrészes tévésorozat. Vavilov élvonalbeli szovjet genetikus volt, akit a harmincas években tudományos nézeteiért üldözték. A címszerepet egy litván művész, Kostas Smoniginas alakítja, míg Sztálin szerepében a grúz Gogi Kartasadze jelenik majd meg a képernyőn. * 14 1990. III. 2. ÚBUJQSBH Az író és a sörmester
