Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
asärnap Tomás Garrigue Masaryk Gödingben (Ma Hodonín) született 1850. március 7-én. Származásáról és ifjúkoráról így vallott Karel Capeknak (Beszélgetések Masaryk Garrigue Tamással, Sas Andor fordítása, Novina Könyvkiadó vállalat 1933. Munkács): „Édesanyám születésére nézve hanák leány volt... atyám Kopcanyból való szlovák, jobbágysorban született és megmaradt jobbágynak... iskolába Hodo- nínba kezdtem járni, ez német iskola volt... anyám Hustopeceből való volt, oda küldtek német reáliskolába... a reáliskola két osztálya után... szüleim volt uraink tanácsára mesterségre adtak Bécsbe, mivel tudtam egy kicsit rajzolni... három hét múlva hazamenekültem. “ Tizennégy esztendősen rövid ideig segédtaní- tóskodott. Brünnben folytatta a gimnáziumot, majd „a bécsi akadémiai gimnáziumba mint hatodosztályos kerültem, 1872-ben érettségiztem. Az érettségi után a bécsi egyetemre mentem. A filozófia magától értetődően régóta érdekelt... Lipcsébe már mint a filozófia doktora mentem. Lipcsében -1877 nyarán - sorsszerű eseményt éltem át, amely egész életemre, szellemi fejlődésemre döntő jelentőségűvé vált; megismerkedésem volt az Charlotte Garrigue-gal... atyai részről dán volt, anyja amerikai.“ 1892-ig a bécsi egyetem magántanára. A következő állomás Prága, ahová nem szívesen ment. „...láttam a kritikának és az irodalomnak hiányosságát, az Athe- neumban aprólékos kritikai munkához láttam, és lapomat, hogy úgy mondjam, kritikai fecskendőül használtam. “ 1914-ig a Károly Egyetemen adott elő, főmunkatársa volt a Cas napilapnak és a Nase dóba folyóiratnak. 1900-ban megalapította a Cseh Néppártot, amelynek 1905-ig állt az élén; 1905-től 1914-ig pedig a Cseh Haladó Néppárt képviselője - amely Csehország autonómiáját követelte a Monarchián belül. Az első világháború kitörésekor Franciaországba emigrált. Számos országban cseh bizottságokat (Cseh Tanács, Nemzeti Tanács) és fegyveres alakulatokat (cseh légiók) szervezett. 1917-ben Oroszországba megy, ott is sietteti a csehszlovák egységek megalakulását. Támogatja az Ideiglenes Kormányt, és ellenzi a forradalmat. 1918 augusztusában az USA-ba megy, hogy katonai segítséget kérjen a cseh légiók számára szovjet-orosz elleni harcra. A Csehszlovák Köztársaság elnöki tisztségét 1935-ig tölti be. Nyolcvanöt éves, amikor egészségi állapotára hivatkozva, Benes javára lemond. Két évvel később meghal. Mint politikus szembeszállt a nacionalista törekvésekkel, reálpolitikusként elsősorban a gazdasági és kulturális felemelkedést hirdette. Külpolitikájában a nyugati hatalmakra, főleg Franciaországra támaszkodott, (köp) 1850-1937 Emlékezés a Masaryk Akadémiára I. Hatvan évvel ezelőtt, 1930 szeptemberében, amikor Masaryk Tamás köztársasági elnök szlovákiai kőrútjának egyik állomásán, Losoncon bejelentette a később Masaryk Akadémiának is emlegetett kisebbségi magyar intézmény létesítésének szándékát, én már tizenhárom éves voltam, és az elemi nyolcadik osztályába jártam, de a jelentős eseményről nem volt tudásom. És ez érthető, hiszen abban az időben a kommunikációs eszközök a falvakban még nem voltak olyan elterjedtek, mint ma, s napilapokat csak az értelmiségi emberek (pap, tanító, jegyző) járattak, öt-hat heti újság (Magyar Néplap, Barázda, Köztársasági Magyar Földműves) járt a falunkba, de ezek is csak ritkán kerültek az érdeklődőbb elemista kezébe. Pár évvel később, 1935-38-ban más volt a helyzet. Akkor az érsekújvári reálgimnázium felsős gimnazistájaként már rendszeres újságolvasó voltam, mert a megbolydult hazai és külső világ politikai és kulturális eseményei mohó érdeklődést váltottak ki belőlem. Annak a szegény családnak, amelynél laktam, újságra nem volt pénze, s én is csak a színvonalasabb napilapok vasárnapi és ünnepi terjedelmes számait tudtam megvenni, de a mindennapi újságolvasásra a helybéli nyilvános olvasóterem (éitárna) alkalmat nyújtott. Ott 90-95 százalékban szlovák és cseh újságok, folyóiratok voltak, de legtöbbször megvolt a nívós Magyar Újság is, a szlovák nyelvtudásom gyarapítása érdekében gyakran átnéztem a szociáldemokrata Robotnícke novinyt. Az olvasóterem emlékezetem szerint a szociáldemokrata párt helyi szervezetének vagy munkásakadémiájának létesítménye volt, s a kommunista és ellenzéki párti sajtótermékek hiányoztak belőle. Az újságokban a Masaryk Akadémiáról is többször olvastam, és egy „mecénásom“-nak, Perl Elemér könyv- kereskedőnek a segítségével az intézmény rövid életű negyedéves folyóiratát, a nagy terjedelmű Magyar Figyelőt is megismerem. A „szocdem“ Perl a Kultúra könyv- kereskedés vezetője volt, és nagy jóindulattal sok új könyvet kölcsönzött ki nekem. A Masaryk Akadémia létrejöttéről, összetételéről és programjáról is szót ejtett, s ilyen vonatkozásban az általa kikölcsönzött Magyar Figyelő példányai további információkat nyújtottak. A Masaryk Akadémia teljesebb történetét aztán negyedszázaddal később, a hatvanas években folytatott kutatásaim révén ismertem meg és a Két kor mezsgyéjén című könyvemben vázlatos képet adtam róla. Erről a témáról magyar-történelem szakos hallgatómmal, Po- pely Gyulával szakdolgozatot írattam, amiből aztán doktori disszertáció, majd 1973-ban olyan könyv lett, amelynek terjesztését politikai okokból, főleg Masaryk pozitív értékelése miatt nem engedélyezték. Remélhető, hogy ez akadályozott munka most már hamarosan szó szerint értelmezhető „kiadásihoz jut és a szélesebb olvasóközönségnek is birtokába kerül. II. A Masaryk Akadémia hivatalos neve Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság volt, és Masaryk köztársasági elnök egymillió koronás adományából létesült. Masaryk 1930-ban töltötte be a nyolcvanadik évét, és ebből az alkalomból a csehszlovák állam jótékony célokra felhasználható húszmillió koronát ajándékozott neki. A jubiláns elnök a húszmillióból egyet a magyar kisebbségnek szánt, és ahhoz az ötlethez, hogy a millióból szellemi intézmény létesüljön, előzőleg és önkéntelenül a sarlósok adták a sugalmazást. 1930. január 17-én - tehát egy hónappal a húszmilliós ajándék törvénybe iktatása és hét hónappal a losonci bejelentés előtt - Masaryk a Hradzsinban fogadta a Sarló háromtagú küldöttségét, amelynek tagjai: Balogh Edgár, Boross Zoltán és Terebessy János egyetemi hallgatók a beszélgetés folyamán egy átfogó magyar szellemi intézmény szükségességét is felvetették. A tudós elnök fejében ez az indokolt és részletesen kifejtett elgondolás megmaradt, és a milliót aztán erre a célra ajánlotta fel. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság hosszú előkészítés után 1931. november 8-án alakult meg. A kisebbségi közvéleményt meghatározó politikai csoportok között már az előkészületek idején heves viták folytak, s ezek az alakulás után sem csitultak el. A vita fő oka az volt, hogy a kormány a Társaság vezetését a kisebbségi kérdésekben megalkuvásra hajlandó aktivisták kezére játszotta, akik rossz gazdálkodással és túlzottan liberális tagfelvétellel, hamarosan tönkretették, anyagi és erkölcsi csődbe juttatták a nagyra hivatott intézményt. A Társaság egyes osztályai (tudományos, irodalmi és művészeti) elvileg jól meg voltak szervezve. A tudományos osztály például a következő alosztályokra oszlott: nyelvészet, történelem és társadalomtudomány, pedagógiai-filozófiai, orvos- és természettudomány, kisebbségtudomány, néprajz. A baj az volt, hogy a vezetőség túlhajtott liberalizmusa és az egymással torzsalkodó kisebbségi politikai csoportok elvárásai és követelményei iránti engedékenysége következtében az osztályok tagságában többségben voltak a képzetlen és alkotómunkára képtelen emberek. Ilyen körülmények között még a Társaság kezdeményezésekben gazdag első évei sem hozhattak pozitívabb eredményeket, hiszen az akkor bőven osztogatott anyagi juttatásokat (nagydíjak, díjak, ösztöndíjak, pénzsegélyek, képzőművészeti kiállítási díjak, képvásárlások) sok esetben nem minőségi, hanem átlagos és dilettáns munkát honoráltak. Az aktív első évek jelentős kezdeményezései közül még a három éven át (1933-1935) fenntartott Magyar Figyelőt és a vele egy időben finanszírozott művészeti lapot, a Forum-ot emelhetjük ki; az utóbbi fennállásának nagy részében háromnyelvű (magyar-német-szlovák) orgánum volt, és Szőnye Endre műépítész volt a szerkesztője és kiadója. A Társaság további művészeti kezdeményezése: a szlovákiai magyar galéria nem valósult meg, s ez lett a sorsa az országos magyar néprajzi múzeum tervezésének is. Művészeti vonatkozásban meg kell még említeni a Társaság által rendezett, illetve finanszírozott három kollektív képzőművészeti kiállítást, néprajzi vonatkozásban a Khín Antal, Tichy Kálmán, Manga János és Thain János gyűjtőmunkájához adott pénzsegélyeket, irodalmi vonatkozásban pedig a Magyar írás folyóiratnak 1933-ban adott 5000 koronás nívódíjat és az állandó könyvkiadó szerv sikertelen tervezésének egyetlen eredményét, az 1935-36-ban megjelentetett hat könyvet. A Társaság egyéb közhasznú próbálkozásai közül említésre méltó az, hogy 1933-ban kieszközölte a pozsonyi és kassai rádió magyar adásának bővítését, 1934- ben pedig mindkét helyen a rendszeres napi adás bevezetését; ugyanabban az időben viszont nem járt sikerrel a pozsonyi magyar tanszék kialakítására tett erőfeszítés. A Társaság fokozatos anyagi romlásával és gyenge szellemi kapacitásával elégedetlenkedők kísérletet tettek aktívabb és célratörőbb egyesületek létrehozására, és 1935- ben és 1936-ban meg is alakult a Magyar Szellemi Társaság, majd a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság. Az utóbbiban az értelmiségi ifjúsági mozgalmak (Sarló stb.) legjobb szellemi erői is bekapcsolódtak. Sajnos, az anyagi ellátatlanság és a szervezett intrikák következtében ezek az ígéretes létesítmények is a gyors halódás sorsára jutottak, és felerősítésükre vagy más intézmény létesítésére az 1938-ban elkezdődött tragikus események miatt már, nem volt lehetőség. A Masaryk Akadémia 1937-38-ban már csak tengődött, a Szlovák Állam idején pedig csak formálisan létezett. Véglegesen 1945-ben szűnt meg. Az akkori kollektív magyar jogfosztással összehangzóan a működését megszüntették és a maradék vagyonát (a Káptalan utcai tekintélyes székházat, berendezését, könyvtárát) szlovák intézmények között osztották fel. Mint tudjuk: a kisebbségi irodalom és művészeti élet megszervezése 1949-50 óta is csak részlegesen valósult meg. Legjobb eredmények az irodalmi életben vannak: Szlovákiai Magyar Irodalmi Társaság, Fiatal írók Köre, Madách Könyvkiadó, Irodalmi Szemle. A művészeti élet terén a két területi színházat és a Csemadok kebelében megszervezett műkedvelő színjátszást, ének-, tánc- és szavalóművészeti mozgalmat emelhetjük ki. A tudományos életünkre viszont - a három magyar tanszéken kívül - a szervezetlenség, szétszórtság jellemző, s a kisebbségi társadalomtudomány korszerű intézményes megszervezésére tett eddigi javaslataink eredménytelenek maradtak. Ezek megvalósítását az 1989. november 17-én megkezdődött politikai-társadalmi megújulástól várjuk-reméljük. . Turczel Lajos GONDOLATOK T. G. MASARYK VÁLOGATOTT MŰVEIBŐL A demokratizmus nem csupán politikai egyenlőséget ismer, mint például az általános szavazati jog, hanem gazdasági-szociális, erkölcsi, vallási és általában szellemi egyenlőséget is. Amennyire csak lehetséges, egyenlők akarunk lenni. Bizonyos egyenlőtlenség persze természetes, - tehetség, állás stb., folytán. Testvériséget akarunk nemcsak a kenyérben, de a jogban, a tudományban, az erkölcsben és a vallásban is. Ne legyen papi, tudósi, kapitalista és politikai arisztokratizmus; röviden: a demokratizmus egyetemes világnézet, amely nemcsak a gazdasági és politikai egyenlőség elveit hirdeti, hanem a szellemi, erkölcsi és vallási egyenlőség alapelveit is. A DEMOKRATIKUS ESZME A POLITIKÁBAN N emcsak megértem a magyarokat, hanem együtt is érzek velük. Teljesen érthető, hogy fáj - igen, ismétlem, megértem, hogy fáj nekik, - hogy történelmi nevezetességű ezeréves hazájuk összeomlott. Ezen azonban nem lehet változtatni. A magyaroknak bele kell nyu- godniok. A mai helyzethez kell alkalmazkodniok, ha ebben az államban akarnak élni. Nézzük csak, Magyarországon milyen sok szlovák maradt; ez mutatja, hogy a határt nem lehet megállapítani pontosan a lakosság anyanyelve szerint. De a magyaroknak nálunk annyi iskolájuk lehet, amennyire szükségük van. A magyarok használhatják anyanyelvűket nemcsak a társaságban, hanem beadványaikat is magyar nyelven adhatják be az állami és egyéb közhivataloknak, magyarul beszélhetnek a bíróval. Ezzel szemben a csehszlovák állam azt kívánja, hogy hűséges polgárok legyenek. A magyaroknak nyelvi és kulturális jogai nem valami állami kedvezmény, hanem az államnak jól felfogott érdeke kívánja, hogy polgárai nyugodtan éljenek és jól érezzék magukat. MAGYAROK AZ ÁLLAMFORDULAT UTÁN iskolai kérdést a legli- berálisabban akarjuk elintézni. Mindenkinek megvan a joga, hogy anyanyelvén tanulhasson. Senkit sem akarunk elnyomni. MAGYAROK AZ ÁLLAMFORDULAT UTÁN 1990. III. 2.
