Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
Ilasárnap Mi ért írattam magyar iskolába a gyermeket? Az elmúlt negyven év elnemzetietlenítő politikája ellenére is—lapunk mindenkor megpróbálta felvállalni az anyanyelvi oktatás ügyét. Többek között számos riportot, pedagógusportrét, iskolát bemutató írást közöltünk e témakörben, ám a leglényegesebb kérdést, az anyanyelven történő tanulás emberi sorsot meghatározó jelentőségét tükröző nézeteinket soha nem fejthettük ki szabadon. A hosszú kötéltánc megszűntével, ezúttal csehszlovákiai magyar szülők véleményeit szeretnénk közölni. A válaszokból világosan kiderül: tudás, emberi tartás, az egyén egészséges fejlődése csakis anyanyelvi oktatással érhető el. % CSALA KORNÉLIA, háztartásbeli, Kassa E kérdés számomra csak most vált kérdéssé. Amikor döntenünk kellett gyermekeink iskolába íratásáról, fel sem merült bennünk, hogy lehet más megoldás is, mint kihasználni az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Megkönnyítette a döntést, hogy férjemmel e tekintetben azonos nézeteket vallunk. A család, amelyben felnőttem, előre meghatározta hovatartozásomat. Gyökereink anyai ágon igazolhatóan, apai ágon a név szerint ítélve mélyen Erdély földjébe nyúlnak vissza. Erdély szellemiségére jellemző a hűség és a tolerancia. Ennek jegyében kaptam szüleimtől az egyik legértékesebb útravalóként azt a tanácsot, hogy soha ne hagyjam azt, ami az enyém, de emellett mindig tartsam tiszteletben a másét. Ez a felfogás vezette őket és tanított meg engem úgy nevelni jó magyarnak nevelni gyermekeimet, hogy a sovinizmusnak és a nacionalizmusnak még az árnyéka se vetődjön sem elveimre, sem tetteimre. Lehet, hogy mások szemében kicsiségnek tűnik, de számomra meghatározó volt az is, hogy az apám íróasztala fölött ott függött Ko- menskynek, a népek tanítómesterének a képe, aki már a XVII. században vallotta az anyanyelvi oktatás szükségességét. Legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a szülői házban megtanítottak a könyv, az olvasás szeretetére. Gyermekkorom legkedvesebb élményei közé- tartozik, amikor téli estéken Arany János balladáit olvasták fel szüléink, majd az évek múlásával kezembe adták Petőfi, később Ady és József Attila verseit. Megpróbáltam méltó lenni szüleim tanításához, és hasonló szellemben neveltem két, ma már egyetemista lányomat. Természetesen ehhez a szellemiséghez hozzátartozik, hogy magyar tanítási nyelvű iskolába járattam őket. Amikor kollégáim aggódva figyelmeztettek, rosszat teszek gyermekeimnek, elrontom a jövőjüket, nekik is megmagyaráztam, hogy nem rosszat, hanem a lehető legjobbat teszem, amit csak szülő tehet gyermekei érdekében. A tehetség kibontakozásának egyik legfontosabb feltétele az anyanyelv használata, ha pedig nem lenne elegendő tehetség bennük, akkor nem lehetek olyan rossz szülő, hogy még azzal is terheljem őket, hogy idegen nyelven kelljen tanulniuk. Nem felejtettem el viszont leányaimat figyelmeztetni, hogy mint csehszlovák állampolgároknak kötelességük megtanulni a hivatalos nyelvet. Ily módon megismerték mind a magyar, mind a szlovák irodalmat. Egy kultúra helyett két nép kultúráját sajátították el. Ma már nyugodtan mondhatom, nem bántam meg döntésemet. Gyermekeim minden nehészség nélkül vették az akadályokat, és egyetemi hallgatóként sem érzik, hogy bármilyen hátrányuk származott volna abból, hogy magyar tanítási nyelvű iskolában, érettségiztek. AMBRUS FERENC, a Csemadok rozsnyói járási bizottságának titkára Máshová is írathatnám? Nem, ez nálunk nem vetődött föl egyszer sem. Sose számoltunk más lehetőséggel, mint azzal, hogy anyanyelvén tanulja meg az első betűket, úgy hallja az első számokat. Tünde már hatéves lesz a nyáron, s ősztől szülővárosában, Rozsnyón a magyar tanítási nyelvű alapiskola kisdiákja lesz. Egész kicsi kora óta sokat hallott már erről az intézményről, így tán nem lesz számára idegen a környezet, ahol minden kötöttebb, mint az óvodában, ahová nagyon szívesen jár. Magával viszi már a betűismeretet és az elég komoly tudását a számok világában. Sokszor önkéntelenül adódott nálunk a kérdés: jó-e vagy rossz, hogy tudni fog már olyat, amit kis elsős társai közül sokan először hallanak majd? Hiszem, hogy nem válik ez kárára. Mert nem kényszer árán szerzett tudás ez, aminek birtokában van. Úgy látom, eddig olyan ismeretekhez jutott, amelyeket ő maga akart megszerezni. Kíváncsi volt, sokat kérdezett. Kérdéseire igyekeztünk mindig válaszolni. Még akkor is, ha korához mérten látszólag nehezet akart tudni. így volt ez a betűkkel, számokkal is. Sose jöttünk elő azzal, hogy tanulj olvasni, vagy számolni. így ez nem lett volna jó. Nagyon érdekes volt, amikor Tünde a magyar óvodából hazahozta az első szlovák szavakat. Kiejtésük javításra szorult, ám ő ízlelgette őket s tetszett neki, hogy már tud mondani valamit azon a nyelven is, amelyen a szomszéd Petra gyakran szólt hozzá nyáron a homokozóban. Biztos meg fogja tanulni ezt a nyelvet is. Úgy érzem, ha szüksége íesz rá, azon is el fogja tudni mondani gondolatait, mert az anyanyelvén szerzett biztos tudás lesz mögötte. Ennek a megérzésemnek a jeleit már most tapasztaltam, amikor Tünde ritka szlovák nyilatkozásaiból -felszabadultan tér vissza magyar nyelvünk mezejére s ott érezhetően biztonságra lelve képes véleményt mondani a körülötte levő világról. Nagyon sok mindentől fosztanánk meg, ha most, amikor szeletenként fedezi fel magának világunkat, elvennénk tőle a lehetőségét annak, hogy a rácsodálkozások kifejezője magyar anyanyelve legyen. FORGON FERENCNÉ, postai tisztviselő, Rimaszombat Kisfiúnkat, Attilát a minap írattam be a Rimaszombati Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába. Családunkban tulajdonképpen fel sem merült a gondolat, hogy gyermekünk esetleg ne anyanyeívén tanuljon, hiszen magunk is magyar iskolába jártunk, s voltaképpen hálásak lehetünk ezért szüléinknek, mert ebből nemhogy hátrányunk származott volna, hanem csak előnyeit élveztük. Férjem a magyar iskolában szerzett tárgyi ismereteivel lett üzletvezető, a füleki gimnáziumi érettségi után számomra sem jelentett különösebb gondot, hogy hivatalnokként érvényesüljek, majd továbbtanuljak a szakmában. Gondolom, nem lesz ez másként Attila esetében sem, hiszen már most jól beszéli a szlovák nyelvet, s úgy hallottam, a magyar tanítási nyelvű alapiskolában kitűnő nyelvszakos pedagógusok működnek. Személyes tapasztalataim ugyan nincsenek, ám sógoromék fia nemrégen került egy csehországi főiskolára azután, hogy városunk magyar tanítási nyelvű alapiskolájában és gimnáziumában tanult. Hetek alatt be tudott illeszkedni új környezetébe, míg számos évfolyamtársának nem sikerült a megkapaszkodás, hamar lemorzsolódtak. Az itteni magyar tanítási nyelvű alapiskoláról másoktól is csak jót hallok. Eredményeik a különböző versenyeken és olimpiákon tiszteletet parancsolóak. Az elmúlt évek során, gondolom, sok szülőt elriasztott az iskola állapota, hiszen a zsúfoltság miatt két műszakban, dohos pincékben is kénytelenek voltak tanítani. Örömmel hallom, hogy hamarosan megoldódnak a gondok, a volt pártház egy részét megkapja az iskola, ahol megfelelő körülmények között tanulhatnak majd gyermekeink. 3 1990. 111. 2. SZABÓ ANDRÁS, a lévai Prior igazgatója, Nagysalló A mi községünkben egyaránt van magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola. Bízom benne, hogy mire az én gyerekeim tankötelesek lesznek - most egy- és négyévesek - ugyanúgy az anyanyelvükön tanulhatnak majd, mint én. A nagyszü- leim, a szüleim is magyarok, és abból indulok ki: mindenkinek tudnia kell, hová tartozik. Én a Zselizi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban végeztem, majd a Rimaszombati Közgazdasági Középiskola magyar szakosító tagozatán tettem le a második érettségi vizsgát. Besztercebányán a Közgazdasági Főiskola idegenforgalmi karán problémamentesen folytattam tanulmányaimat, nem voltak nyelvi nehézségeim. Nem dicsekvésképpen mondón el: a szaktantárgyakból az államvizsgán kitűnőt kaptam. Szerintem anyanyelvén a gyerek jobban megért mindent, egyszerűbben sajátítja el az alapvető tudnivalókat. Később, a magasabb szintű műveltséget ilyen szilárd alapokra könnyebb építeni. A mi falunkban is voltak olyanok, akik abban a Íriszemben, hogy ha szlovák iskolába jár a gyerek, nagyobb lehetősége lesz az érvényesülésre, oda íratták be csemetéjüket. Nem értek velük egyet, és főképp azokkal nem, akik maguk sem beszélik jól a szlovák nyelvet, mégsem a magyar iskola mellett döntenek. A gyerekeiknek többet ártanak, mint használnak. FŰRINÉ GOGH SZERÉN, pedagógus, Gúta Nálunk soha, egyetlen percig sem volt téma, hogy milyen nyelven tanuljanak a gyerekek. Magyar vagyok, magyar a férjem is, az, hogy a fiaink szlovák iskolába járjanak, meg sem fordult a fejünkben. Magyar érzelmű embert csak a magyar iskola formál a gyerekből, én ezt nagyon jól tudom, hiszen pedagógus vagyok, a Gútai Május 1. Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítónője. S mejj magam is magyar gimnáziumba jártam, és onnan mentem a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára, azt kell hogy mondjam: hamis állítás, hogy jobban érvényesül az ember, ha magyar létére kezdettől fogva szlovákul tanul. Gyakran kerül nehéz, hátrányos helyzetbe, ha rosz- szul beszéli a szlovák nyelvet, az igaz, sőt, az is megesik, hogy éppen emiatt kigúnyolják, de Comeniusra hivatkozva állítom: tudását, ismereteit legkönnyebben az anyanyelvén gyarapíthatja a diák. Gután két magyar alapiskola működik, a szülőnek még választási lehetősége is van, hogy hova íratja be a gyerekét, az viszont már gondot jelent számára, ha szakmunkásképzőt keres neki. A komáromi szakmunkásképzők magyar osztályaiba ugyanis nagyon kis számban vehetnek csak fel gyerekeket, de kérdezem én: miért akarják elhitetni a szülőkkel, hogy ha a magyar gyerek szlovákul tanul, akkor majd jobb eredményeket ér el a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben, vagy akár géplakatosként, az esztergapad mellett. Igazán jó előmenetelő csak akkor lesz a tanuló, ha az anyanyelvén tanul. Az idegen nyelvet is így sajátítja el a leghamarabb, tudom, mert szlovákot is tanítok. Nagyobbik fiam, Sebestyén, a komáromi magyar gimnáziumba készül, ott érettségiztem én is, Arnold- nak egy éve van még a pályaválasztásig. Azt, hogy hogyan alakul a jövőjük, nem tudom, de hogy helyesen döntöttünk, amikor magyar iskolába írattuk őket, abban biztos vagyok. A gyökereinktől nem szakadhatunk el, s különben is: hol ismerjék meg Arany Jánost, István királyt és a többieket, ha nem a magyar iskolában? MAG ILONA, közgazdászmérnök, Nagykürtös Mert magyarok vagyunk, otthon magyarul beszélünk. Miért ne az anyanyelvükön tanulnának, miért inkább egy, számukra idegen nyelven? Négyéves koromban Nyárodról Ostravára kerültem, és húsz évig éltem ott. Cseh alapiskolába jártam, csehül érettségiztem, később Prágában a Közgazdasági Főiskolán csehül hallgattam az előadásokat, édesanyámmal viszont magyarul beszéltem, s azokkal is, akikkel együtt jártunk az Ady Endre Ifjúsági Klubba. Férjem magyar tanítási nyelvű alapiskolában és középiskolában tanult. Prágában a Károly Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Nem voltak problémái soha. S nem ő az egyetlen: a harminchárom osztálytársa közül, akikkel együtt érettségizett a Füleki Magyar Tanítási "Nyelvű '.■I PELLE LÁSZLÓNÉ, a gömöralmágyi Május 9. Efsz dolgozója Lakóhelyünkön Péterfalán sokakban fel sem merül ez a kérdés, mert a község lakosságának túlnyomó része már generációkra visszamenőleg magyar nemzetiségű. Én és a férjem is magyar tanítási nyelvű iskolába jártunk. S most becsülettel helytál- lunk az életben is, a munkahelyünkön is. Odahaza persze sokszor felvetődött a téma. Emlékeimben felidéztem volt iskolámat, a rimaszombati közgazdaságit, ahol ugyan magyar osztályba jártam, de a szaktan- tárgyakkal szlovák nyelven kellett megbirkóznom. Bár ezt nem tartottam helyes módszernek, mégis Gimnáziumban, huszonheten végeztek főiskolát. Azért sem akartuk szlovák iskolába íratni a gyerekeinket, hogy a tanulásban, az ismeret- szerzésben ne zavarja őket a kétnyelvűség, s hogy beszédükben ne keverjék a két nyelvet. Ennek ellenére persze mindketten egyetértünk abban; sajátítsák el az állam nyelvét, hogy ne legyenek nehézségeik, sőt tudjanak idegen nyelveket; a férjem németre, angolra tanítja őket. A nyelvet meg lehet tanulni úgy is, ha nem szlovák iskolába járnak, hiszen én sem tudtam szlovákul, csak csehül, de miután Nagykürtösre, kerültem, megtanultam. Olyan munkakörben dolgozom, ahol nagyon fontos a szlovák nyelv tökéletes ismerete, s el tudom végezni a munkámat. Minthogy a közelben Ipolynyé- ken van magyar alapiskola, s mi nem akartuk, hogy pici koruktól Nagykürtösről egyedül járjanak, buszoz- zanak, férjem munkahelyet cserélt, s most Ipolynyéken fogorvos. Reggel viszi, délután hozza a fiainkat. Bár most, hogy a nagyobbik már ötödikes, a kisebbik másodikos, haza gyakran utaznak egyedül. Úgy tervezzük, hogy Ipolynyékre költözünk, ott akarunk építkezni. Gyerekeink nem nagyon szeretik Nagykürtöst inkább a faluhoz vonzódnak, ott vannak a barátaik. Bár tudom, hogy az az idő még távolabb van, de szeretnénk, ha az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban tanulnának tovább, vagy valamelyik más magyar középiskolában. örömmel vállaltam a tanulással járó megpróbáltatásokat, nehézségeket. Akkor is úgy éreztem és most is így • érzem, az én érettségi bizonyítványomnak nagyobb az értéke, mint a volt szlovák diáktársaiménak. Férjem annak a meggyőződésének adott hangót, hogy több, magyar szülőtől származó, anyanyelvén tanuló gyerek végez főiskolát vagy egyetemet, .mint nem anyanyelvi iskolába járó gyerek. Gyermekünk otthoni tanítását majd én vállalom, s tudom, nemcsak a kis Péternék, hanem nekem is könnyebb, egyszerűbb lesz, ha anyanyelvén tanul. Saját magamról tudom, hogy anyanyelven alaposabban és gyorsabban megy a tanulás, az új ismeretek elsajátítása. Olvastuk, hallottuk, hogy a jövőben szélesedik a magyar nyelvű felsőoktatási intézmények hálózata: ez is döntésünk helyességét igazolja. Nem vagyok elfogult, biztos, hogy a szlovák nyelvet el kell sajátítani, hiszen ez is közrejátszik az egyén boldogulásában, de ha alkotmány adta jogunk van anyanyelvűnk használatára, akkor ezzel élnünk kell. Arról senki sem tehet, hogy magyarnak született. AZ OLDALT KÉSZÍTETTE TÖLGYESSY MÁRIA
