Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
ÚBUJgSBfl 17 T UDOMÁNY TECHNIKA „Fénylő tányér“ az erdősáv közelében Jurij Grigorjevics Ponomarenko nem volt dicsőségre, népszerűségre vágyó ember. A Pobjeda Kolhoz mérnöke volt a Dnyepropetrovszki terület Krinyicski járásában, később azonban bérlőként dolgozott, két kolhoztársával együtt szerződéses bikahizlalásra vállalkozott. Békésen éldegélt Zsitlovká- ban, a kolhoz központjához közeli faluban. Az utóbbi időben azonban gyakran zaklatták, számos látogatója volt, akik arra kérték, hogy mondja el a találkozását a „repülő tányérral“.- Az eset még április harmincadikén, éjfél előtt történt - meséli a fáradt szemtanú. - Éppen soros voltam az istállóban, s este úgy tizenegy óra után elhatároztam, hazaugrok valamit enni. Amikor a Moszkvicsba ültem, s kimentem a kapun, különleges látványban volt részem. A közeli erdősáv mellett olyan fényességet láttam, mintha tűz ütött volna ki, de amint jobban odafigyeltem, azt tapasztaltam, hogy ez nem lehet tűz, hiszen változtatja a helyét. Mintha közeledett volna, aztán mintegy két méternyi magasan a föld fölött megállt. A szomszédok még ébren voltak, hívásomra ók is kijöttek a látványt megcsodálni. Aztán az egyik szomszéd felbátorított, hogy üljünk be a kocsiba és közelítsük meg a fényes tárgyat. Az ismeretlen tüneményből erős fénycsóvák indultak ki, mintha fényszórók lettek volna az oldalán, a teteje pedig különleges színű, kékes, vöröses, vagy inkább ibolyaszínű fényben izzott. Mintegy száz méternyire közelítettük meg a „tányért“, amikor az felemelkedett és fokozódó gyorsasággal eltűnt. Mindez teljes csendességben játszódott le. Az egész látvány körülbelül húsz percig tartott. Sokan kérdezik, hogy miért nem jelentettem azonnal a különleges látványt. Először úgy gondoltuk, jobb lesz hallgatni róla, mert esetleg a faluban csak kinevetnek miatta, azt mondják majd, elment az eszünk. Csakhogy a fényes korongot mások is látták, három iskolás gyerek, a nyolcadikos Grisa Bednar, a negyedikes Andrej Zubko és a kilencedikes Valerij Zubko, akik elkezdtek róla beszélni a faluban. így aztán az aggodalmakat félretéve én is megszólaltam. A gyerekek azonban némileg másként írták le a jelenetet. Megfigyelték, amint az ismeretlen fényes tárgy lassan közeledett, aztán néhány méternyi magasságban megállt, s egy másik, kisebb fényes korong vált ki belőle, amely egészen a földig ereszkedett. A bátor gyerekek igyekeztek közelebb jutni ehhez a kisebb méretű tárgyhoz, amely ekkor erős fénycsóvákat bocsátott ki, felemelkedett, s újból egyesült a fölötte levő „tányérral“. Ezután az ismeretlen tárgy eltűnt. Amikor másnap a tanítójukkal a helyszínre mentek, sötét, felperzselt foltokat láttak a földön. A gyerekek arról is beszámoltak, hogy ismerőseik a szomszéd faluból látogatóba indultak az itt élő nagymamához, s útközben három fényes ruhába öltözött alakkal találkoztak: az egyik magasabb növésű volt, kettő pedig alacsonyabb. Amikor közelükbe jutottak, fejfájást éreztek, s egyiküknek eleredt az orra vére. Megijedtek, aztán elfutottak. Nehéz megmondani, hogy hol végződik a valóság és hol kezdődik a fantázia. Az elmondottak szerint április harmincadikán valóban megjelenhetett Zsitlovka közelében, az erdősáv mellett az a bizonyos „fénylő tányér“. V. Túr Számítástechnika a telekommunikációban A müncheni Systems ’89 kiállítás tapasztalatai Még egyszer a „repülő csészealjakról“ § A Vasárnapi Új Szó el- \ múlt évi utolsó számában X egészoldalas terjedelem- | ben ismertettünk olyan kü- ^ lönleges eseteket, amelyek X a szemtanúk leírásai alap- ^ ján nem azonosított repülő | objektumok, illetve rendel- X lenes légi jelenségek elő- X fordulására utalnak | a Szovjetunió különböző X területein. Tekintettel az X ilyen esetek megnöveke- | dett számára, s az ilyen ^ rejtelmes jelenségek iránti X nagyfokú érdeklődésre, az | alábbiakban további két § írást közlünk ebben a té- X makörben, amelyeket | a Szocialisztyicseszkaja | indusztrija számaiból válo- X gátiunk ki. Amint arról a TASZSZ hírügynökség annak idején beszámolt, június hatodikén egy egész ufóraj jelent meg a Vologdai területen. A szemtanúk helyi iskolásgyerekek voltak, s a helyszínre a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kutatócsoportot küldött.- Az eseményről én a rádióból értesültem, s mondhatom, alaposan meglepett, hogy a hírközlő eszközök ilyesmivel is foglalkoznak - mondja A. Lisztratov, a rendellenes természeti jelenségeket vizsgáló osztály vezetője. - A tömegtájékoztatásban ugyanis mindeddig nem fordultak elő ilyen beszámolók az „ufók látogatásáról". Ezért mi is kimentünk az eset színhelyére, hogy kivizsgáljuk, kinek volt kedve ilyen ügyben tréfálkozni. Kijelenthetem azonban, hogy amit tapasztaltunk, az talán nem is volt tréfa. Az eseményről először a ha- rovszki járási újság számolt be. Ide futottak az izgatott iskolásgyerekek, hogy beszámoljanak a rendkívüli látványról. Felkerestük ezeket a gyerekeket, s kimentünk velük a helyszínre, mondjanak el mindent, amit láttak, sorjában, ahogy történt. Elhelyezkedtünk azon a dombon, ahol akkor tartózkodtak, előttünk egy rét terült el, kisebb patakkal, a közelben két áramvezeték haladt, egymással párhuzamosan. A szemtanúk, Ljuda Ribakova, Szerjozsa Beljavszkij, Szveta Katyerina és Marina Sirjaje- va, 11-13 éves gyerekek, külön- külön számoltak be a látottakról a kutatócsoport egyes tagjainak. A tanulók megmutatták, hogy merre haladtak el a különleges tárgyak, a tojás- dad alakú fényes gömbök. Az elbeszélés részleteiben voltak ugyan némi különbségek, de érezni lehetett, hogy a gyerekek valódi látványról beszélnek, nem kitalált mesét mondanak. ... A fényes gömbök a rét fölött egyenletes sebességgel haladtak, de mintha bukdácsoltak volna, néha a földhöz is értek. A parti bokrok közelében az egyik gömb középen kettévált, s kilépett belőle egy emberhez hasonló, de fej nélküli alak. A gyerekek le is rajzolták a szétváló gömböt és a rejtelmes alakot. Az utóbbinak sötét színű volt a „lába“, a „törzse" vibrálóan sárga, a mellén pedig egy fénylő korongot viselt. Az alak két „keze“ aránytalanul hosszú volt, jóval térden alul végződött. A gyerekek ízületeket nem észleltek rajta. Az alak a sövény felé indult, aztán a transzformátorállomásnál megállt. A burok, amiből kilépett, eközben feloszlott a levegőben, sötét színűvé vált, aztán eltűnt. A gyerekek a magasfeszültségű vezeték oszlopánál meg is mutatták, hogy az alak meddig ért. Körülbelül négy méter magas lehetett. A jövevény mintegy 150 méterre lehetett a gyerekektől, s jól láthatták azt a helyet. A beszélgetés során úgy tűnt, mintha a gyerekek újból átélnék az egész eseményt. Amikor azt mondtuk nekik, hogy „elég a tréfából, valljátok be, hogy csak kitaláltátok ezt a mesét“, megbántottan elhallgattak, s nehezen tudtuk rászedni őket, hogy folytassák az események felidézését. Amit még elmondtak, az még hihetetlenebbnek tűnik. Amikor az alak a transzformátornál tartózkodott, a réten egy asszonyt láttak közeledni. Rákiáltottak: „Néni! Ne jöjjön közelebb! Túlvilági jövevények!" Lehet, hogy nem hallotta a figyelmeztetést, mert tovább ment és egészen az alak közelébe került. Erre mindketten eltűntek. Egy másodperc múlva az asszony újból előkerült, de már mintegy 40 méterre a transzformátortól, mintha a levegőből tűnt volna elő. Rémülten futott el a mezőről, s hiába keresték, nem tudják, ki volt az illető. A kutatócsoport tagjai a közeli katonai rádiólokátoroknál is érdeklődtek, akik ugyan a jelzett napon nem észleltek semmit, azt azonban elmondták, hogy a képernyőkön gyakran jelennek meg azonosíthatatlan tárgyak. A község lakói egyáltalán nem csodálkoztak a kutatók érdeklődésén, általában ázt válaszolták: „errefelé mindig röpködnek valamilyen rejtelmes tárgyak“. Mintha a Vologdai terület valamivel von- zaná az ismeretlen jövevényeket. Az itt lakók korábban hallgattak erről, az -utóbbi időben azonban egyre több esetről lehet olvasni a járási lapban.-A jegyzeteim között - mondja A. Lisztratov - van egy érdekes eset. Egy kilenctagú család két autóval egy Moszkva környéki faluba látogatott, hogy közösen felkeressék a nagymama sírját az ottani temetőben. Rájuk esteledett, s mivel a falu már csaknem kihalt, a folyó partján töltötték az éjszakát. Éjféltájban egy fényes gömb ereszkedett le a közelükben, amelyből két alak lépett elő, alsó részük sötét volt, a felső sárgásán világított. Néhány percig tartott a látvány, aztán eltűnt. Ez az eset nagyon hasonlít ahhoz, amit a kon- cevói gyerekek láttak. Hát nem érdekes? ... Amikor a kutatócsoport tagjai a gyerekek által megjelölt helyet bejárták, csaknem mindannyian fejfájásra kezdtek panaszkodni. A csoport vezetőjének a kvarcórája megszűnt működni. Mi lehetett az oka? V. LAGOVSZKIJ Az idei müncheni Systems ’89 nemzetközi telekommunikációs és számítástechnikai kiállításon 26 országból 1503 kiállító vett részt. A kiállítás elsősorban azokat az irányzatokat szemléltette, amelyek az elektronikus adatcsere területén, valamint a számítástechnikára épülő telekommunikációs rendszerek ipari alkalmazásában bontakozik ki. A kiállítás keretében rendezett szakkongresszuson az alkalmazás jogi kérdései is előtérbe kerültek. A költséges gyártmányfejlesztést ugyanis idejében védelmezni kell szabadalmak, ipari minták és kereskedelmi védjegyek segítségével, hogy á piaci értékesítés lehetőségei maximálisan kihasználhatók legyenek. A szabványügyi jogi tanácsadók kamarája ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban tanácsadói szolgáltatást fog nyújtani az érdeklődőknek, s ingyenesen gondoskodik a tájékoztatásról. A kongresszuson a számítás- technika és a telekommunikációs rendszerek közigazgatási alkalmazásának a leheőségeit is megvitatták. A müncheni kiállítás a számítás- technikai iparban tapasztalható szerkezeti változásokat is kifejezően tükrözte. A személyi számítógépek piaca például a legmagasabb keresletet jelentő 1985-ös év óta fokozatosan telítődik, ami kiélezi a termelők közötti versenyt, s a kis és közepes számítógépek árának évi 15-20 százalékos csökkenéséhez vezet. A szakemberek szerint a szoftverek készítőire is nehéz napok várnak, mert a nagy számítástechnikai konszernek felismerték a szoftverek készítésében rejlő üzleti lehetőségeket, s nagy kapacitásokkal vesznek részt ebben a tevékenységben. Az előrejelzések szerint az NSZK számítástechnikai iparának a termelése az idén még 7 százalékkal növekszik, a további években azonban már csak 3-5 százalékos növekedéssel számolnak. Valószínűnek tartják továbbá, hogy a számítás- technikai piacon a 90-es években lényegesen megnövekszik a szolgáltatások iránti kereslet, s kiszélesednek az ipari alkalmazás területei, főleg a szerszámgépek és a gépkocsik gyártásában, a háztartási berendezéseknél, valamint az orvos- technikai műszereknél. ... A kör kerülete és átmérője közti arányt kifejező n szám különleges helyet foglal el a matematika történetében. E szám bevezetésével, használatának jelentőségével, valamint „pontos" értékének meghatáipzásával az elmúlt néhány évezredben rengeteg matematikus foglalkozott. A matematika egyes ágainak fejlődése szempontjából óriási jelentőségük volt az e téren elért eredményeknek. Az egyiptomi Rhind-papiruszon (i. e. 2000-1700) található, a kör területére vonatkozó képlet szerint 3i = Ä 3,1605. 81 Ugyanakkor Mezopotámiában a jt = 3, vagy a ;i = 31 = 3,125 lényegesen durvább közelítő értéket használták. Az indiai Szulvaszútrák i. e. körülbelül 500- ban rí értékére két érdekes kifejezést adtak. Ezek a 3i = 18(3 - 2^), valamint a -r ss 4M + —!—i----5------H —í-----)2 1 8 8.29 8.29.6 8.29.6.8; Több indiai műben a 3i-t egyszerűen \10- nek vették. Kínában az i. e. Ill.-I. századokban a n-nek nem volt egyértelműen meghatározott és általánosan elfogadott értéke. Sokféle közelítő értékét használták (3; uo; § f stb.). A Han-dinasztia alatt elrendelték a mérték- egységek egységesítését. Ezt a munkát időszámításunk kezdete táján Liu Ci csillagász hajtotta végre. Ekkor került sor a matematika történetében arra az egyedülálló esetre, hogy törvény szabta meg nemcsak a mértékegységeket, hanem a 3i-nek mindenki számára kötelező 3,1547 értékét is. A III. században Cu Csüng Cse 24 576 oldalú szabályos sokszöggel közelítette meg a kör területét, így nyerte a 3,1415926 < ji < 3,1415927 becslést. ÉgéEgy nevezetes szám születése szén a XVI. századig ez volt a ji legpontosabb meghatározása. Archimédesz, a görögök nagy matematikusa, a körbe írt szabályos sokszögekkel közelítve a kérdéshez azt találta, hogy J0 .. .,1 3 71 3 7' Ha a határok számtani középértékét vesszük, akkor a 31 értékére 3,1419-et kapunk. Ptolemaiosz Almagestjében a II. században trigonometrikus módszerekkel számolva .377. 120 3,14166. A hindu Árjabhata 500 körül a 3r = 3,1416-del számolt. AI Kási perzsa matematikus a 31 értékét tizenhat tizedesjegyre számította ki. A francia Viete (1540-1603) végtelen sorozat segítségével 15 tizedesig számolta ki a 3t értékét. Ludolph van Ceulen (1540-1610) holland erődítményépítő, vívómester és matematikus először húsz, később harmincöt tizedesjegyig számította ki a 31 értékét. Az ő emlékére nevezték el a kör kerülete és átmérője közti arányt kifejező n számot Ludolph-féle számnak. Síremlékén, a holland Delft városkában a következő felirat található: 3t = 3,14159265358979323846264338327948726... A 3i/6 jelölést W. Oughtred vezette be 1647- ben, valószínűleg a görög eredetű periféria/ kerület/ és diametros (átmérő) szavak kezdőbetűi alapján. A 3i jelöléssel először 1706-ban találkozunk W. Jones matematikus egyik művében. Állandósult és elterjedt jelölési módját azonban mégis L. Eulernek köszönhetjük, aki állandóan használta munkáiban. Abban az időben számos matematikus próbálkozott azzal, hogy különféle sorok alapján kiszámítsa a 3t „pontos“ értékét. 1767-ben Lambert, majd néhány évvel később Legendre azonban bebizonyították, hogy a it irracionális szám, és sosem fejezhető ki két egész szám hányadosa formájában. Lindemann német matematikus 1882-ben megállapította, hogy a ji transzcendens szám, azaz nem lehet racionális együtthatójú algebrai egyenlet gyöke. Az angol W. Shnacks matematikus 1873-ban 20 évi kézi számolás után a 3t értékét 707 tizedesnyi pontossággal ismertette. Ez a hosz- szú munka bizonyára fárasztó és kimerítő lehetett számára, ugyanis 1944-ben Fergusson, ugyancsak angol matematikus kimutatta, hogy Shancks tévedett és eredménye az 528. tizedestől kezdve téves. A 3i értékének „pontosabb" meghatározása 1945 óta elektronikus számítógépek segítségével történik, így a megismert tizedesjegyek száma állandóan bővül. 1962-ben már tízezer, 1973-ban pedig egymillió tizedesjegynyi pontossággal ismertük a ji értékét. Tamaru és Kanada japán matematikusok 1983-ban E. Sa- lamin algoritmusa alapján, természetesen számítógép segítségével 6 óra 48 perc alatt 8 388 608 tizedesnyi pontossággal határozták meg a n értékét. Az olvasóban jogosan felmerülhet a kérdés: miért van szükség a n értékének ilyen elképesztően sok tizedesjéggyel való meghatározására? A hétköznapi életben valóban elég kevés az olyan eset, amikor nem elégszünk meg a 3i-nek 3-4 tizednyi pontossággal megadott értékével. A 3i „számnak" azonban óriási szerepe van a matematika különböző ágaiban: a goniometri- kus függvények meghatározásánál, az ívmértékekkel végzett műveleteknél, a matematikai analízis területén stb. A nagyszámú tizedesjegyek kiszámítása kísérletezésre ösztönzi az embert, ami további újdonságokat hozhat a transzcendens számok szerkezeti tulajdonságainak felismerése terén. DR. LENGYELFALUSY TAMÁS
