Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-16 / 7. szám
a helyi önkormányzat megerősítésével lehetséges. A meglevő értékekkel is jobban kell sáfárkodnunk.- Vagyis nagyobb autonómiára van szükség. /- Igen, és a helyi szellemi erők célratörőbb összefogására. Ahhoz tehát, hogy falvainkban fordulat álljon be, újra kell kezdeni sok mindent. Tarthatunk attól, s joggal, hogy nagy árat kell fizetnünk ezért a késői felismerésért. Végig kell gondolni például a mezőgazdaság jövőjét is. Hiszen a sztálini struktúrára épült szövetkezetek nem adtak igazi perspektívát a fiatalok többségének. A szövetkezetek egyesítése különösen a kistelepüléseknek jelentett nagy hátrányt. A falvak megtorpanásának valószínűleg még sok más oka is van. Szellemiek terén is jócskán eltávolodtunk Európától. Új elrendeződésre van szükség, hogy újból közelíthessünk és felzárkózhassunk Európához e tekintetben is. Ennek fontos feltétele falun is az új vállalkozási magatartás. A mai változások a mélypontról való kimozdulást ígérik. Sok minden attól függ, hogyan működik a helyi hatalom. Paláston az emberek többsége e tekintetben még hallgat, kivár. A lakosság hangulatát, közérzetét az ország gazdasági helyzetén túlmenően az is befolyásolja, hogyan intézik a helyi vezetők a falu ügyeit, kik döntenek és kiknek az érdekei alapján. Erről az elnök tömeren így fogalmazott:- Választások előtt állunk. A vezetési gyakorlat korábbi formája nem folytatható, ezzel mi is tisztában vagyunk. Bár eddig a lakosság bizalmat szavazott nekünk, személy szerint nekem is, de ahhoz, hogy újraválasszanak bennünket: egyértelműen tovább kell lépnünk, nem tarthatjuk fönn a közösség irányításának régi mechanizmusát.- Bízik az újraválasztásában?- Mindenesetre jelöltetem magamat, s majd meglátjuk. Én mindig a közösséget szolgáló optimista ember voltam. Sietve hozzáteszem, több emberrel beszélgettem a faluban, s véleményük általában az elnök derűlátását igazolja. Azt mondorri tehát, mindent egybevetve: a palásti példa is azt bizonyítja, tévesnek bizonyult az az önmagát régen túlélt szemlélet, miszerint a mezőgazdaságban és a közigazgatásban is egyedül a nagy formák az üdvözítőek, s mellettük a kisebbek csak megtűrtek lehetnek. Szabadulni kell ettől a gyakorlattól is, erősíteni a tulajdonosi hozzáállást. A falunak s a mezőgazdaságnak is vissza kell kapnia a teljes körű autonómiát. Csakis szélesebb alapokra épülő önszervező közösségek hozhatják mozgásba a falvak megtespedt életét. így építhető híd falvainkban a múlt és a jövő között, s teremthető meg a gazdatudat az elbizonytalanodott, kedvét, hitét vesztett falusi emberekben. Török Elemér Egyik kollégám arra figyelmeztetett, hogy most nem vall jó politikai érzékre olyan faluról írni, ahol a vezetésben nem történtek személycserék. Én mégis ilyen falut kerestem fel. íme a község: Palást. Ipolyságtól tíz kilométernyire fekszik. Erdők s szelíd dombok ölelik körül. Nevét 1156-ban említi először a krónika. A másfél százados török hódoltság idején sokszor megkörnyékezték Palástot is a dúló-fosztogató hadak, 1552-ben teljesen felperzselik. A török világ utáni üszkös falumaradvány romjain csak tucatnyi visszaszállingózott magyar jobbágycsalád mert újra fészket rakni. Félve pillantgattak körül a tájon, s okkal, mert nemcsak a törökök miatt éltek állandó riadalomban, hanem saját földesuraik miatt is. Valami fojtott és „élni, ahogy lehet“ konok szándék munkált bennük mindig. Mint a fű a viharban földhöz lapulva vészelték át a századokat - s megmaradtak. Szívós akarattal és energiával művelték a földet, nevelték az utódokat s őrizték nyelvüket. A törö,k kiűzése után, majd a meg-megújuló szabadságharcok szüneteiben állandóan cserélődtek a falu földesurai, de a föld és a nép mindig maradt, s szaporodott a lakosság, 1990-ben már 1500 a falu lélekszáma. S 1967-ben a legmagasabb: 2200, a lakóházak száma pedig 538. Ma a 600 házban 1850 lakos él. Tassi Zoltán (Archívumi felvételek) számláló Ipolyfödémes tartozik. Ők tavaly a decemberi falugyűlésen kérték az önállósítást, amivel mi teljesen egyetértünk. Tény, hogy az efsz-egye- sülés, a körzetesítés és az ipari üzemek túlzott koncentrációja megfosztotta életfeltételeiktől az Ipoly menti falvak egy részét. Ott, ahol nincs iskola s nem biztosított a megfelelő munkahely, kereseti lehetőség, elsorvad és felbomlik a faluközösség, az emberek, kivált a fiatalok, tömegesen hagyják el szülőfalujukat. Ezt tapasztaljuk Paláston is. Valóban elgondolkodtató s egyben logikus, hogy egy központi községből, ahol szinte minden megvan - csak éppen a legfontosabb, a munkahely hiányzik -, nagy az elvándorlás. Itt is, mint a legtöbb faluban, a hetvenes években indult meg a nagyarányú kirajzás, az anyagi és a kulturális leépülés. A helytelen, ám hajthatatlan „településfejlesztési" politika mindenekelőtt az aprófalvakban élők életkörülményeit rontotta.-Ez a helyzet tarthatatlan - szövi további gondolatait Tassi Zoltán. - Ezen feltétlenül változtatni kell.- Ön szerint hogyan?- Elsősorban a falunak vissza kell adni azokat a jogait, funkcióit, amelyek már régen is jól működtek. Ez csak Késő délután van, a Fő tér népes, épp most érkeznek az ingázó munkásokat szállító buszok, egy... kettő... három áll a téren. Nagy a kirajzás a távoli munkahelyekre. A munkaképes lakosságnak több mint kétharmada keresi kenyerét az ipolysági Pletá- ban, a Strojstavban és más munkahelyeken. A munkabíró, vállalkozó kedvű palástiak többsége ingázó munkás. A földműves-szövetkezet itt sem tud mindenkinek megfelelő munkaalkalmat, elegendő jövedelmet biztosítani. Ezért csökkent a lakosság. Abban, hogy a falu lélekszáma az utóbbi évtizedekben majdnem négyszázzal lett kevesebb, mindenesetre nagy szerepet játszik az elhibázott gazdaságpolitika. Ám egy pillanatig sem legyen kétséges: a mezőgazdaság „elnéptelenedése“ természetes folyamat. Ugyanis ez együtt jár a gépesítéssel, a műtrágya, növényvédelem, gyomirtás stb. elterjedésével. Ne szégyelljük kimondani, hogy a mezőgazdaságban a termelés színvonala tulajdonképpen a négy évtized alatt többet fejlődött, mint azelőtt négy évszázadon át. S lényegében, mi mégis, csak most tartunk ott, ahol a fejlettebb gazdaságú nyugati országok már az ötvenes években tartottak. Mindezt azért kellett elmondani, hogy jobban megértsük Palást jelenét. Azt, hogy valahonnan elindultak, valahova eljutottak. S a megtett út minden szakasza: maga a történelem. A mostani jelenben még nagy hatással benne van a múlt, de legalább akkora erővel követel magának helyet a jövő is. A pártállam megdöntése után a tartós konszolidáció sokat ígérő, sok lehetőséget és persze sok ellentmondást is magában rejtő állapotát éljük. Az az érzésem, hogy éppen most vagyunk az átmenetnek abban az állapotában, amikor a jelen viszonyokat, meg a belátható jövőt szemlélve is sok a bizonytalanság. Hogyan élik meg Paláston ezt az átmeneti állapotot? Erről beszélgettem Tassi Zoltánnal, a helyi nemzeti bizottság elnökével, akinek 54 évéből 30 íróasztal mellett telt el. Most is az íróasztalnál ül. Arcán figyelem és csalódott keserűség. Úgy tűnik, mintha Szélesebb alapokra épülő önszervező közösségeket időtlen idők óta figyelne valamit. Beszélgetésünk elején el-elfúl a hangja. S amikor hangjában alábbhagy a fojtó szorongás, egyre magabiztosabban szövi mondatokba gondolatait. Arra a kérdésemre, hogy milyennek látja ma Palástot, így válaszol:- Lényegében minden megvan, ami egy központi községet megillet.- Mi az a minden?-Többi között korszerű üzlethálózat, portalanított utak, központi vízvezeték, mindennapos orvosi rendelés, van fogorvosunk is, magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskolánk. A magyar iskolába kétszázhatvanán, a szlovákba százan felül járnak.- A falu nemzetiségi összetétele?- A lakosság kilencven százaléka magyar nemzetiségű. Elhallgat s gondolkodik. Sokat ártott a körzetesítés-Sajnos, falunk karakterét elvette a körzetesítés és az efsz-egyesülés. A palásti szövetkezethez öt község tartozik, s ötezer hektáron gazdálkodik.- S a nemzeti bizottsághoz?- Hozzánk csak az ötszáz lelket A többség ingázó munkás r 6 1990.11.16. ilasámap • I- * '■ifhniiint t*® i&f. -ft I -
