Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-16 / 7. szám
i/asármp Uj magyar képviselők Százhúsz új képviselője van január 30-tól a Szövetségi Gyűlésnek. Köztük öten magyar nemzetiségűek, valamennyiüket a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, illetve a Független Magyar Kezdeményezés jelölte Csehszlovákia legfelsőbb törvényhozó testületébe. Mindannyian választókörzetük valamennyi polgárát- olvasóink egy részét is- képviselik, ezért eskütételük után egy nappal felkértük őket, írjanak lapunk hasábjain eddigi munkájukról, közéleti tisztségükkel kapcsolatos céljaikról. a Szövetségi Gyűlésben DURAY MIKLÓS a Nemzetek Kamarájának képviselője (komáromi választókerület). Geológus, író, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának megalapítója. 1984-ben, majd 1985-ben letartóztatták, több mint egy évet töltött vizsgálati fogságban. Egyedüli magyarként aláírta a Charta ’77-et. Néhány hete tért vissza egyéves egyesült államokbeli útjáról, ahol ottani egyetemek és alapítványok meghívására tartózkodott. > • Gondolom parlamenti képviselőként is folytatni kívánja azt, amit a Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában végzett.- Eltökélt szándékom, hogy a Szövetségi Gyűlésben is nemzeti kisebbségünk jogos érdekeit képviseljem. A parlamentben ezt természetesen másként, szélesebb körben, az összefüggések figyelembe vételével kell végezni. Más egy parlament, és más egy jogvédő bizottság. • Hogyan látja a csehszlovákiai magyar kisebbség jövőjét?- Nem sok reményt látok arra, hogy az elkövetkező néhány hónapban sikerülne a törvényhozásban elfogadtatni olyan törvényeket, amelyekre a jövőben is építhetnénk. Úgy vélem, inkább a választásokon kell majd helyt- állnunk, s a választások után kezdhetjük el azt a kemény politizálást, amely - remélem - megteremti jogvédelmünket, főként a kollektív jogok védelmét, és létrehozza azt a képviseletet, amelynek joga lesz a mi ügyeinkben dönteni. Ez természetesen nem történhet meg egyik napról a másikra. Egyrészt bonyolult folyamatról van szó, másrészt számolnunk kell azzal, hogy jogos érdekeink érvényesítése rendkívül nagy ellenállásba ütközik. Alapvető ellentétben áll ugyanis a csehszlovák állameszme eddigi gyakorlatával a magyar kisebbség egyenjogúsítása és egyenrangúsítása. Abban sem igen reménykedhetünk, hogy ez a gyakorlat könnyen megváltoztatható a jövőben. • Kiben lát szövetségest?- Elsősorban azokban, akik demokratikus elveket vallanak. Hangsúlyozom: „vallanak". Mert nem az a fontos, ki mit hirdet, hanem az, mihez tartja magát. Konkrétabban fogalmazva, szövetségesünknek tartom a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat, a Zöldek Pártját és a szociáldemokratákat... Nem tudom, lesz-e még Szlovákiában vagy Csehszlovákiában olyan politikai párt vagy mozgalom, amelyet egyértelműen a szövetségesünknek tekinthetünk majd. A Demokrata Párt eddigi megnyilatkozásai sajnos nem adnak reményt arra, hogy közös politikai platformon léphessünk fel, a kereszténydemokráciáról pedig magyar vonatkozásban egyelőre gyakorlatilag semmit sem tudunk. • Mi a véleménye egy kisebbségi pártról, amely a nemzeti kisebbségek érdekvédelmét venné programjába, esetleg egy magyar kisebbségi párt létrehozásáról és esélyeiről?- Egy magyar pártot nem tudok esélyesként elképzelni a politika küzdőterén. Ez egy nagyon elszigetelt párt lenne, és ezért nem tudna politikai szövetségeket kötni. Látni kell azt is, hogy egy nemzeti alapon szerveződő magyar párt feltehetőleg csak nemzetiségi profillal, programmal rendelkezne, márpedig a csehszlovákiai magyarságnak ennél sokkal többre van szüksége. A pártszerű politizálás híve vagyok, de ezt nem feltétlenül szükséges pártkeretek között folytatni. Fel lehet lépni pártként és politikai mozgalomként is. A legfontosabb szerintem az, hogy az a párt, amely felvállalja a nemzeti kisebbség érdekvédelmét és képviseletét, hogyan tudja megfogalmazni a különböző nemzetiségű állampolgárok együttélésének politikai normáit, hogyan tudja ezt az elképzelést beágyazni a nemzetközi normákba, és hogyan tudja társadalmilag megalapozni az ilyen irányú politikájának sikerét. Ez utóbbit csak úgy tudom elképzelni, ha ez a párt vagy politikai mozgalom felvállalja a nemzeti kisebbbségek által lakott területek gazdasági, szociális, kulturális és iskolaügyi érdekeinek védelmét. Képviselnie kell tehát a kulturális és iskolaügyi önigazgatást, védenie kell a munkavállalók érdekeit, munkához való jogukat. Ez az a társadalmi háttér, amely nélkül nem lehet sikeresen politizálni. • Az új parlamenti választásokig már nincs sok idő hátra. Lát-e reális lehetőséget arra, hogy három-négy hónap alatt javítsanak valamit a magyar kisebbség helyzetén?- Mandátumunk lejártáig aligha tudunk valamit elérni a Szövetségi Gyűlésben kisebbségi jogaink érdekében. Ám úgy vélem, a hátralévő négy hónap alatt is lehet kisebbségi érdekeket képviselni, és feltehetőleg megtanuljuk majd annak a módját, hogy hangot adjunk elégedetlenségünknek, ha okunk lesz rá. (m-n.) a Népi Kamara képviselője (zselízi választókerület). A pozsonyi Közgazdasági Főiskola elvégzése után könyvelő, majd takarítónő volt, 1985-től a Közgazdasági Főiskola Nemzetgazdasági Kutatóintézetének munkatársa. Itt a beruházások, fejlesztések finanszírozásával, illetve mak- roökonómiai pénzügyi ve- tületével foglalkozik. NÉMETH ZSUZSA Január 30-án kooptáltak a Szövetségi Gyűlésbe. Mint parlamenti képviselő a tervezési és költségvetési bizottságban dolgozom majd. Elsősorban szakértőként kívánok tevékenykedni, hiszen bekapcsolódom a Független Magyar Kezdeményezés, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen közgazdasági szakbizottságának munkájába, és részt vállalok az SZSZK kormánya népgazdasági tanácsának tevékenységében is. A parlamentben a zselizi 81. számú választókerület képviselőjének helyét foglaltam el. Egyik legfontosabb teendőmnek tartom, hogy felvegyem a kapcsolatot az ottani társadalompolitikai és köz- igazgatási szervekkel. SÁNDOR ELEONÓRA a Népi Kamara képviselője és kulturális bizottságának tagja. VILÁGI OSZKÁR 1963. április 17-én született Du- naszerdahelyen. Az alapiskola elvégzése után középiskolai tanulmányait szülővárosában, a magyar tannyelvű gimnáziumban kezdte el, majd a Selmecbányái nyelvi előkészítőben fejezte be. Egyetemi végzettséget a pozsonyi Komensky Egyetem Jogi Karán szerzett. 1985- ben került a Dunaszerdahelyi Köz- jegyzöségre. Jelenleg jegyzőként dolgozik. ^ Sándor Eleonóra és Világi Oszkár elzárkózott a nyilatkozat elől. POPÉLY GYULA a Nemzetek Kamarájának képviselője. Történész, jelenleg a Szlovák Szakszervezeti Iskola munkatársa. Segített a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájában. Szakterülete a két háború közötti Csehszlovákia története és a kisebbség jogvédelme. A Masaryk Akadémiáról írt monográfiáját a Madách kiadó jelentette meg. A legfelsőbb csehszlovák törvényhozásra napjaink politikai, gazdasági és társadalmi változásai közepette igencsak felelősségteljes döntések sorozata vár. Ennek a parlamentnek az idei nyári választásokig több sarkalatos törvényt kell megalkotnia és elfogadnia, illetve hatályon kívül kell helyeznie a totalitárius pártállam „félelmetes paragrafusainak“ egész sorát. A cél tehát a jogállamiság, valamint a tényleges,-valóságos demokrácia megteremtése, azaz olyan államstruktúra kialakítása, amelyben ismeretlen az elnyomás és a félelem, mivel benne a gyenge is biztonságban érezheti magát a jog és a társadalmi tolerancia védelmében. Egész lényem és gondolkodás- módom meghatározója egy nemzeti kisebbséghez - a csehszlovákiai magyarsághoz - való tartozás ténye. A kisebbségi sors pedig küzdelem. Küzdelem a nyers erővel, a számbeli, a fizikai túlsúllyal szemben, hiszen bennünket a potenciális hatalmi energia szinte mindig az élet, a társadalom perifériájára sodor. Törvényes garanciákra van tehát szükségünk, olyanokra, amelyek az élet minden területén egyenrangúvá és egyenértékűvé teszik a számarányánál fogva gyengébb, s ezáltal kiszolgáltatott nemzeti kisebbséget is. Örök igazságúaknak tartom ezzel kapcsolatban a politikusán gondolkodó cseh tudósnak, Emanuel Rádlnak a megállapításait, aki egy 1928-ban írt tanulmányában frappánsan kifejtette, hogy „a törvényeknek csakis addig van létjogosultságuk, amíg azok a gyengéket védik: a győztesek, azok, akiknek hatalom van a kezükben, törvények nélkül is könnyen boldogulnak". Az idézett politikus tudóshoz hasonlóan a tudós politikus, T. G. Masaryk államelnök is többször ilyen értelemben nyilatkozott. Nem tartom magam politikus alkatnak, s ha alkalomadtán mégis belesodródom ebbe a mesterségbe - mint ahogy az éppen most is megtörtént -, végzem azt mindig amolyan „muszáj-Herkulesként", de ha már benne vagyok, „állom, győzöm a harcot bús haraggal". Nem tudhatjuk, a Szövetségi Gyűlésben mennyit ér majd a szavunk, mennyire veszik majd ott komolyan a mi érdekeinket, biztató jelek azonban mindenesetre akadnak. Elindulóban van egy folyamat, amely ha vontatottan és rengeteg zökkenővel is, mégiscsak a demokrácia, a tolerancia felé tendál. A megújult Szövetségi Gyűlés ülésezései és ez az egész 1990. esztendő sok jót, pozitívat hozhatnak nekünk, de hozhatnak rengeteg keserű csalódást is. Annál is inkább, mivel mi vérmesen és szomjúhozva csakis a jót várjuk, csakis pozitív fordulatot bírunk elképzelni sorsunk további alakulásában. Természetesen, minden ember a jóra vágyik, elvárásai azonban nem minden esetben teljesülnek maradéktalanul. Mi leginkább azt sóvárogjuk ettől az 1990-es évtől, hogy hozza meg - vagyis hozza vissza - számunkra a törvényesen biztosított kisebbségi jogokat. Oldódjék a velünk szemben minden téren megnyilvánuló bizalmatlanság, bennünk pedig oldódjék a kisebbség kisebbrendűségi görcse, egyszóval jó legyen magyarnak lenni, még itt Csehszlovákiában is. Tudjuk, ez az év a változások, a teljes politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás éve lesz. Csupa lényeges, életbevágóan fontos folyamat. A mi számunkra azonban az a legfontosabb, hogy a hatalom és a többségi társadalom jóindulatúan biztosítsa számunkra a megmaradás feltételeit. A megmaradásét anyanyelvűnkben, kultúránkban, nemzeti identitásunkban. Senki magyar ne legyen sem közvetve, sem közvetlenül rászorítva arra, hogy feladja nemzetiségét, gyermekeit különböző taktikai megfontolásokból idegen nyelvű és szellemű iskolába járassa, és hogy a társadalmi felé- melkedés érdekében múltját tagadni, jelenét meghasonlottan élni, jövőjét pedig elárulni legyen kénytelen. Ennek érdekében kívánok magamnak és valamennyiünknek kitartó és eredményes tevékenységet mind a Szövetségi Gyűlésben, mind az élet egyéb területein. Küzdelmünkben szövetségeseink lesznek mindazok a cseh és szlovák barátaink, akik hozzánk hasonlóan a demokráciát és a humánumot tekintik erkölcsi posztulátumuKnak. Válasz- szűk valamennyien vezéreszménkké Babits Mihály mementóként is felfogható intelmét: „Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen!" 1990.11.16.