Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
Vasárnap TU DOMÁNY TECHNIKA utóbbi időben egyre gyakrabban olvashattunk és hallhattunk a tömegtájékoztató eszközökben azokról a terjedelmes erdőirtásokról, amelyek az Amazonas folyó vidékén, elsősorban Brazíliában mennek' végbe. Lényegében világméretű problémáról van szó, hiszen alapvetően érinti az emberiség életfeltételeit. Az itt elterülő őserdők ugyanis csaknem 10 százalékát adják a világ légterébe jutó oxigénnek. Mint ismeretes, Amazónia őserdei mintegy kétmillió négyzetkilométernyi területet foglalnak el, amelyből másfél millió négyzetkilométer Brazíliára esik. A hétezer kilométer hosszú Amazonas földünk leghatalmasabb vízgyűjtő rendszere, mivel az egész földkerekség folyóvízhozamának 20 százalékát adja. Jelentőségét az a tény is növeli, hogy területén több ezer növényfaj, több tízezer állat- és rovarfaj él, amelyek csak az őserdő környezeti viszonyaiban találják meg az életfeltételeiket. Az ősrengeteg nagymértékű irtása, illetve felperzselése azzal a következménnyel jár, hogy egyre kevesebb oxigén és egyre több szén-dioxid kerül a levegőbe. Ez a körülmény hozzájárul a légtér ózonrétegének a ritkulásához, s egy olyan szén-dioxid pajzs kialakulásához vezet, amely nagymértékben csökkenti bolygónk normális szellőzését. Ennek következtében Földünk hőmérséklete állandóan emelkedik, ami viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy akár már a legközelebbi 50 esztendő folyamán is több Celsius-fokkal emelkedhet az átlagos évi hőmérséklet. Ez szinte beláthatatlan következményekkel járna. Többek között elolvadhat a sarki jégpáncél, megemelkedhet az óceánok vízszintje, s víz alá kerülhet több ország (például Hollandia, Dánia, esetleg Banglades) jelentős része is. Az ózonréteg ritkulásának következményeit már jelenleg is tapasztalhatjuk, ami elsősorban az ultraibolya sugárzás csökkenésében nyilvánul meg. Ennek következtében viszont már több helyen is pusztulásnak indult a tengeri plankton, ami a halak egyik legfontosabb tápláléka. Az Argentína partjainál végzett kutatások eredményei bebizonyították, hogy a dél-atlanti óceánvizek felmelegedése bizonyos rák- és halfajták pusztulását okozta, valamint olyan megmagyarázhatatlan eseményeket idézett elő, mint amilyen a bálnák tömeges „öngyilkossága.“ Az említett negatív következmények megakadályozása, illetve mérséklése érdekében az ENSZ keretében működő környezetvédelmi szervezetek azt javasolják, hogy az érintett országok legalább Veszélyben a világ annyi fát ültessenek ki, mint amennyit kivágnak. Ha ez nem történik meg, egy olyan folyamat veheti kezdetét, melynek következtében az emberiségnek talán már 50 év múlva egészen más éghajlati viszonyok között kell élnie. Ha tehát az Amazonas vidékének őserdei nagymértékben kipusztulnak, veszélybe kerül a világ „tüdeje“. Persze, a probléma sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első hallásra tűnik. Az Amazonas-men- ti országoknak, mindenekelőtt pedig Brazíliának egyre több élelmiszerre van szüksége, hogy az állandóan növekvő létszámú lakosság szükségleteit kielégíthesse, amit legegyszerűbben az erdők irtásával tud elérni. Ugyanakkor a társadalom egyre nagyobb mértékben igényli az utakat, vízi erőműveket, bányákat és egyéb létesítményeket is, ami további erdők pusztítását vonja maga után. A brazil kormány ugyanis egy 2000 kilométeres amazóniai országút megépítését, valamint 2010-ig mintegy nyolcvan vízi erőmű üzembe helyezését tervezi, ami komolyan veszélyezteti az egyébként is törékeny ökológiai egyensúlyt. Senki sem vitatja, hogy Brazíliának minderre szüksége van, s egyben jogot is fonnál arra, hogy természeti kincseit kiaknázza. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy az emberiségnek szüksége van a trópusi őserdőkre ahhoz, hogy élni és termelni tudjon. Ezeket az „oxigéngyártó“ erdőket, esőerdőknek is szokták nevezni, mivel a csapadék keletkezéséhez is nagymértékben hozzájárulnak. Mindebből egyértelműen következik, hogy a legnemesebb szándék is eltorzulhat, ha a tervező csupán egyetlen szempontot vesz figyelembe. Jelenleg Brazília kormánya az egész kérdést saját belügyének tekinti, s nem engedi meg, hogy bárki is feltételeket szabjon, hogyan és milyen célokra hasznosítsa a különböző nemzetközi szervezetek által nyújtandó kölcsönöket. Ám a nemzetközi pénzügyi szervezetek a jövőben elsősorban olyan fejlesztéseket kívánnak támogatni, amelyek tekintettel vannak a természeti egyensúlyra, az ökológiai rendszerek megóvására. A nemzetközi gazdasági életben ez egy új fejlemény, mert az eddigi műszaki és gazdasági létesítmények finanszírozásánál nem mindig vették figyelembe azok környezeti hatásait. Egyre nyilvánvalóbb tehát, hogy bolygónk lakossága csak akkor tudja a létéhez szükséges természeti és egyéb feltételeket biztosítani, ha a kormányok környezetvédelmi téren is egyeztetik az érdekeiket. Ennek előfeltétele egy igazságos és demokratikus kapcsolatrendszer kiépítése, amely a közjó szolgálatát tartja elsődleges feladatának. KOHÁN ISTVÁN i 17 1990.11.2. Tragyaleves öntözés - számítógéppel Az elmúlt évben, október végén nemzetközi tudományos tanácskozásra került sor Kölnben „Mezőgazdasági technika 1989“ címmel. Az elhangzott előadások jelentős része a környezetvédelmi szempontokból kiindulva a sertéstenyésztésben alkalmazott technológiai eljárásokkal, főleg a trágyalé hasznosításának a kérdéseivel foglalkozott. Az alábbiakban az itt elhangzott javaslatokból és tapasztalatokból kötöttünk csokorba egy rövid beszámolót. Közismert, hogy a trágyaleves öntözésnek megfelelő gépesítés esetén is kihatása van a környezetre. Habár az utóbbi időben sokat fejlődött a trágyaleves öntözés techikája, még mindig nem sikerült megoldani az egyenletes terítés és a talajba való egyenletes bedolgozás problémáját. A trágyaleves öntözésnél nagyon fontos az optimális időpont megválasztása (tavasszal a kukorica, a cukorrépa és a gabonafélék stb. vetése előtt, a nyár második felében pedig a tarlóvetemények vetése előtt). Megfelelő időpontban végzett trágyázásnál a kis munka- szélességű gépekkel is eléggé egyenletes adagolás érhető el, pontosabban dolgoznak azonban a két szórófejjel ellátott tartálykocsik. A szórófejek különböző magasságra állíthatók be, így az alacsonyabbnak keskenyebb, a magasabbnak szélesebb a fogása, s így a terítés is egyenletesebb. Érdekes megoldást fejlesztettek ki a rétek és legelők trágyaleves öntözésénél. Itt az okozza a gondot, hogy aránylag sok trágyalé marad a növények levelein, ahonnan sok ammónia szabadul fel, ami kellemetlen szagot áraszt. Ezt a problémát úgy oldják meg, hogy tiszta vizet permetező berendezést iktattak a trágyalevet szóró tartály mögé, amely a trágyalevet azonnal lemossa a levelekről. A vizet nagy nyomással permetezik a növényzetre, így minimális mennyiség is elegendő, a talajra juttatott trágyalének körülbelül a 10 százaléka. Ez az eljárás főleg a legelőknél hatékony, mert a szarvasmarhát gyorsabban rá lehet engedni a trágyalével kezelt táblákra. Környezetvédelmi szempontból fontos követelmény a talajra juttatott trágyalé gyors bedolgozása. Az a legelőnyösebb megoldás, ha a trágyalevet öntöző tartálykocsi megfelelő talajművelő eszközökkel is el van látva. További lehetőség az, amikor a trágyalevet csoroszlyák segítségével vezetik a talajba, s így nem jut belőle a talaj felszínére. A trágyaleves öntözés minőségét és hatékonyságát leginkább az adagolás pontossága befolyásolja. Az NSZK-beli Braunschweigi Mezőgazdasági Kutatóintézetben ezért nagy figyelmet fordítottak erre a kérdésre, s kidolgoztak egy olyan vezérlőberendezést, amely specifikus szenzorok (haladási sebességet és átfolyást mérő érzékelők) adatai alapján zárószelepek működtetésével szabályozza az adagolt mennyiséget. Az automatikus vezérlésről két számítógép gondoskodik, az egyik a vezetőfülkében van elhelyezve, a másik pedig kint a tartályon. Az utóbbi gyűjti össze a szenzorokról érkező adatokat és ez működteti az adagoló szelepeket is. A fülkében elhelyezett központi számítógépbe az alapvető műveleti adatok vannak betáplálva (területegységre előirányzott fajlagos mennyiség, az időarányos átfolyás stb.), s ez a számítógép tájékoztatja a gép vezetőjét is a művelet tényleges paramétereiről, valamint a tartályban levő trágyalé mennyiségéről. Ez a számítógép egyúttal az elsődleges nyilvántartást is ellátja az adott munka- műveletre vonatkozó adatokkal (a megtrágyázott terület nagysága, a kiöntözött trágyalé mennyisége stb.) Az NSZK-ban, a Kiéli Mezőgazdasági Egyetemen a folyékony takarmánnyal is folytattak elektronikus vezérlésű adagolási kísérleteket a sertéshizlalásban. Az automatikus etetőberendezés a szokásos volt, csak az adagolás vezérlése volt eltérő. A vályúban elhelyezett érzékelő pontosan jelezte, hogy a vályú mikor telt meg és mikor ürült ki. A számítógép programja azt is szabályozta, hogy a vályú egy meghatározott ideig üres legyen. Amennyiben az érzékelő azt jelezte, hogy a vályú csak lassan ürül, vagyis az állatok jóllaktak és csak ímmel- ámmal turkálnak a vályúban, akkor a vályú küszöbön álló üresen állásának az idejét a számítógép meghosszabbította, s később indította be a következő töltést. Lehetővé vált továbbá a takarmányadag kétszeri adagolása. Ez azt jelentette, hogy először a kiszámított takarmányadagnak csak 75 százalékát juttatták a vályúba. Ezt harminc perc elteltével egészítették ki a második adaggal, melynek mennyisége attól függött, hogy az első adagot milyen gyorsan fogyasztották el az állatok. Ha ez túl hosszú időt vett igénybe, a második etetést esetleg ki is hagyták. Ez a megosztott etetési mód jelentős takarmánymegtakarítást eredményezett. Az ugyancsak NSZK-beli Giesseni Mezőgazdasági Gépesítési Intézetben a kocák és a hízósertések egyedi etetésével folytattak kísérleteket. Az intézet dolgozói az elért eredményeket összegezve megállapították, hogy a nedves és a száraz takarmányozás összehasonlításánál a száraz takarmányozás hatékonyabbnak bizonyult a hízóknál, a kocák viszont nagyobb étvággyal fogyasztották a nedves takarmányt. JÁN JURÍCEK Lézerbesugárzás és terméshozam A búza és az árpa terméshozama jelentősen növekszik, ha vetés előtt lézerkezelésnek vetik alá a magvakat. A Belorusz Tudományos Akadémia genetikai intézetének munkatársai azonosították azokat a hullám- hosszokat, amelyekkel a legjobb eredményt lehet elérni. Először hélium-kadmium lézer 441,6 nanométeres hosszúságú kék fényével sugározták be a magvakat. Később a hélium-neon lézer 632,8 nanométeres vörös fényét is kipróbálták. Változtatták a besugárzás energiaszintjét, a besugárzás időtartamát, a lézerimpulzus alakját, a rövid pulzusoktól kezdve egészen a folyamatos nyalábig. Az erős lézerfénnyel besugárzott magvakból károsodott szerkezeti elváltozásé növények fejlődtek ki. Gyengébb lézerfény hatására azonban a szokásosnál több szár fejlődött ki a magvakból, és több szemet érlelt minden egyes kalász. A legjobb eredményt hélium-neon lézer nyalábjának kétórás folyamatos besugárzásával érték el, négyzetméterenként tíz wattos teljesítménysűrűséggel. (T) A New Scientist tudományos folyóiratban megjelent cikk szerint az Egyesült Államokban 1988-as évi szárazsághoz valószínűleg hozzájárultak a felhőtakaróban bekövetkezett változások. A felhőzet kérdéséről négy amerikai kutatóközpont munkatársai egy közös tanulmányt tettek közzé. Mint ismeretes, a felhők a napsugárzás jelentős részét visszaverik, de a Föld által kibocsátott hősugárzás számára csapdát jelentenek. Az 1984-ben felbocsátott ERBS és NOAA-9 meteorológiai műholdak 1985 áprilisában végzett mérései lehetővé tették a kutatóknak, hogy részletesebben is elemezzék ezt a két ellentétes hatást. A trópusi felhőtakaró négyzetméterenként 100 W-tal hűti a Földet azáltal, hogy visszaveri a napsugárzás jelentős részét, de körülbelül ugyanekkora teljesítményt ejt csapdába a melegházhatás révén. A végeredmény a hőmérséklet függőleges elosztásában mutatkozik meg: a felhők a magasabb légrétegeket melegítik, a földfelszínt viszont hűtik. Amennyiben a szén-dioxid által kifejtett melegházhatás következtében felmelegedés következik be, s emiatt a felhőtakarók - az általuk gyakorolt hűtőhatással együtt - a pólusok felé tolódnak el, ez még jobban fokozza a felmelegedést, mert nagyobb mennyiségű intenzív napsugárzás éri a Földet az alacsonyabb szélességi körökön. Az amerikai klimatológusok számításai szerint bármi is volt az 1988. évi szárazság oka, a felhőhatás mérséklődése bizonyára súlyosbította azt. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy amennyiben a növekvő hőmérséklet miatt több víz párologna el az óceánokból, s így megnőne a felhők mennyisége, úgy ez ismét a hőmérséklet stabilizálása irányában hatna. (N. S.) A prágai Chemoprojekt vállalat satalicei üzemében elkezdték az AKVISET 306 PMP típusjelű műszer gyártását a víz minőségének a vizsgálatára. A műszer főleg a folyóvizek minőségvizsgálatira szolgál olyan környezetben, ahol vegyipari, gyógyszeripari és élelmiszer-ipari üzemek vannak, esetleg az intenzív mezőgazdasági termelés okozhat szennyeződést. Használható továbbá az ipari eredetű szennyvizek vizsgálatára, a szennyvíztisztító berendezések hatásfokának ellenőrzésére és más vízgazdálkodási célokra. A készülék a víz pH értékét, oxigéntartalmát és hőmérsékletét mutatja ki. (J. S. felvétele) A Siemens cég által forgalmazott Digiscan tárolófóliás rendszer alkalmassá teszi a hagyományos filmkazettás röntgenkészülékeket digitális felvételek készítésére. A rendszer előnye: a jobb képminőség megnövelt információtartalommal és a kisebb sugárexpozíciós idő az egyes felvételek készítésekor. A hibás megvüágítás, a rossz felvétel gyakorlatilag kizárt. A képek digitálisan tárolhatók, és kábeleken át továbbíthatók a klinikán belül vagy más egészségügyi intézményekhez. A röntgenkészülékek mellett az orvostudomány eddig csak a CT és MR rétegfelvételekre alkalmas berendezéseket, valamint a közvetett digitális képerősítő technikát ismerte, amilyen pl. a DSA (Digitale Substraktions Angiographie) eljárás. Ezek közül kétségtelenül a legelterjedtebbek a filmkazettát közvetlenül megvilágosító röntgenkészülékek, amelyek azonban a digitalizálás előnyeit nélkülözik. Ezen változtat a Digiscan tárolófóliás rendszer. A tárolófólia ugyanúgy használható a hagyományos röntgenkészülékekhez, mint a normál filmkazetta. A tárolófólia azonban többszöri használatra alkalmas, tehát olcsóbb, mint az ezüsttartalmú film. Emellett a tárolófólián rögzített képek minősége kevésbé függ a felvételi viszonyoktól, és általában csökkentett sugárexpozícióval világíthatok meg a képek, diagnosztikai információveszteség nélkül. (T)
