Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

1 flft I só ®í9 azMö 1990. január 5. XXIII. évfolyam Ára 2 korona A lig két hónapja, hogy az előző kormány­fő értékelte az 1988-ban kitűzött kor­mányprogram teljesítését. Az értékelés bi­zony nem hemzsegett a pozitív jelzőktől. De a megoldási javaslatoktól sem. Azóta, az év vége táján egy új kormány- program született - egy új történelmi helyzet­ben. Előterjesztője a nemzeti megegyezés kormányának az elnöke volt. A mindenkit érintő, egész gazdasági életünket felölelő új program megfogalmazóinak nyilvánvalóan egy volt a célja. Azoknak a teendőknek az egyértelmű kijelölése, melyek elengedhetet­lenül szükségesek társadalmi és gazdasági életünk megújhodásához. Éspedig különö­sebb kísérletezések nélkül, hiszen ezekből már jóval több volt a kelleténél... A szabad választások törvények általi biz­tosításának megteremtésén kívül - ahogy azt a kormányprogram leszögezi - a legfonto­sabb teendő gazdasági életünk egészsége­sebbé tétele. A kormányprogram idevonatko­zó része ugyanis egyértelműen kimondja: csődöt mondott az utóbbi négy évtizedben kialakult gazdasági rendszer. Nem kellemes érzés ilyet hallani és olvasni, különösen ha tisztában vagyunk vele, hogy a megállapítás célja nem a hangulatkeltés, hanem a valós tények feltárása. A lehangolónak tűnő megál­lapítás azonban a valóságban derűlátásra ad okot, hiszen a gyógyításhoz elengedhetetlen diagnózis ez. A gyógyításhoz szükséges gyógyszer fő összetevője: a piacgazdálkodásra való átté­rés feltételeinek a megteremtése. És ezt úgy kell elérni, hogy az új törvények, gazdasági szabályozók minden egyes vállalat, gazdasá­gi tényező, bármely tulajdonformában gazdál­kodó szervezet vagy egyén számára világos útmutatóként szolgáljanak a hatékony gaz­dálkodáshoz, a felelősség tudatosításához. A kormány programjában szereplő javasla­tok, elképzelések szerint a legközelebbi he­tekben, hónapokban fokozatosan olyan tör­vények és szabályozók kerülnek kidolgozásra és törvényhozó szerveink általi jóváhagyásra, amelyek értelmében minden egyes gazdálko­dó szervezet, illetve egyén számára egyenlő esélyt teremtünk a hatékony gazdálkodás­hoz. Persze, mindez nem valósítható meg egyik napról a másikra, sőt, még egyik évről a másikra sem. Ezt külön hangsúlyozzák a kormányprogram megfogalmazói, ugyanis a piac működtetése nem elhatározás kérdé­se. A kormány viszont most rendelkezik azok­kal az eszközökkel, amelyek érvényesítésé­vel hozzájárulhat egy piacorientált gazdasági rendszer kialakulásához. Komárek professzor „csapatának“ véle­ménye szerint a normális piaci viszonyok kialakítását két körülmény gátolja: gazdasá­gunk világgazdaságtól való elzárása és a ter­melésben, illetve forgalmazásban kialakult monopóliumok. A kormány már a legközeleb­bi időszakban megteszi a szükséges lépése­ket ez utóbbi akadály felszámolására. Elő­segítve a világgazdaság felé való nyitást, a verseny felélénkítését, azt, hogy az egyes vállalatok ne kényelemszeretően igyekezze­nek termékeikkel megmutatkozni a világ előtt. A teendőket persze sokkal könnyebb meg­fogalmazni, mint végrehajtani. Hiszen az utóbbi negyven esztendőben kialakult gazda­sági rendszerben egészen más feltételekhez szoktak mind a gazdálkodó szervezetek, mind pedig az egyének, és máshoz szokott a központi gazdaságirányítási apparátus is. Mit is jelent a gyakorlatban a feltétel- és esélyegyenlőség megteremtése. Nem mást, mint hogy a vállalatok magukra maradnak, ha rossz döntések, téves helyzetfelmérés, a gyártmányfejlesztés elhanyagolása stb. kö­vetkeztében nehéz gazdasági helyzetbe ke­rülnek. Magukra maradnak, és nem számol­hatnak azzal, hogy az állam majd a segítsé­gükre siet. A segítségnyújtás eddigi gyakorla­tára az volt a jellemző, hogy ez a jól dolgozók, az eredményesen gazdálkodó vállalatok ro­vására történt, e gyakorlat minden káros következményével. Fontos vonása a kormányprogramnak, hogy tanulmányozója számára azonnal nyil­vánvaló: amit szorgalmaz, azt az emberért, mindannyiunk érdekében teszi. Arra a tökére épít, amiről Václav Havel köztársasági elnök beszélt újévi köszöntőjében: „Az általános ügyek rendezésében van mire támaszkod­nunk. Az utóbbi időszak eseményei - főleg békés forradalmunk utóbbi hat hete - bebizo­nyították, hogy társadalmunkban az apátia reá kényszerített álarca alatt hatalmas általá­nos emberi, erkölcsi és szellemi potenciál, hatalmas állampolgári kultúra rejlik. Ha valaki bármikor azt állította rólunk, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, mindig azt válaszol­tam, hogy a társadalom nagyon titokzatos lény, s nem mindig hihetünk annak az arcá­nak, amelyet éppen mutat. Nagyon boldog vagyok, hogy nem tévedtem ebben. “ Sok a teendőnk tehát a gazdasági és szociális szférában egyaránt: a leghátrányo­sabb helyzetűek életszínvonalának javításá­tól kezdve a dolgozók éves szabadságának meghosszabbításáig, a munkaidő lerövidíté­sén keresztül a gyermeknevelési feltételek, Václav Havel, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság új elnöke aláírásá­val is megerősítette az elnöki esküt (CSTK-felvétel) a dolgozók üdültetési feltételeinek a javításá­ig, a gazdasági szerkezetváltással összefüg­gő feladatok megvalósításáig. Nyilvánvaló, hogy mindez nem valósulhat meg társadalmi feszültségek nélkül. De a feszültség enyhít­hető, ha a nép érzi, tudja: felnőttszámba veszik őt és felnőttként szólhat bele sorsának alakulásába. PÁKOZDIGERTRÚD 0 ' t ' # s '

Next

/
Oldalképek
Tartalom