Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
Vasárnap 1990. január 7. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.28, nyugszik 16.02, Kö- zép-Szlovákia: 07.35, nyugszik 16.09. Nyugat- Szlovákia: 07.41, nyugszik 16.15 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 12.05, nyugszik 03.40, Közép-Szlovákia: 12.12, nyugszik 03,47, Nyugat- Szlovákia: 12.18, nyugszik 03.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ATTILA - BOHUSLAVA nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben született MOLNÁR Antal zeneszerző, zenetudós, pedagógus, a filozófiai koncepción alapuló magyar zene- esztétika megalapítója (f 1983). A VASÁRNAP következő számának tartalmából Olvasóink figyelmébe! Következő számunkban kezdjük közölni - három részben - Ion Mihai Pace- pának, Ceausescu egykori kémfőnökének Vörös horizontok című könyve legérdekesebb részeit. TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN Az 1968-as év és az objektív tények (II. rész) NEHÉZ A KÖZÉPISKOLAI MATEMATIKA Dr. Lengyelfalusi Tamás cikke az elsős középiskolások kezdeti nehézségeiről BARANGOLÁSOK A„SKÁLA- BIRODALOMBAN“ Deák Teréz magyarországi riportsorozatának első része LESZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG Fekete Marian írása LEVELEK AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK Részietek Dominik Tatarka, a tavaly elhunyt szlovák író azonos című kötetéből KIEGYENSÚLYOZOTTAN Szabó G. László beszélgetése Máté Gábor színművésszel 1 Levelek yt.imm Vélemények Alvó város Sokunkban vetődik fel a kérdés mostanában: hogyan tovább és kikkel együtt? össze kell fognia most mindenkinek, hogy az igazi demokrácia útját járjuk. De vigyázzunk! Sorainkban már rengeteg olyan egyén van, akik köpönyeget fordítottak. Azok, akik nemrég még mint kiskirályok zárkóztak el a nép elöl, most gyorsan megfordították köpönyegüket, a demokrácia hívei lettek, borzasztó okosan arról beszélnek, hogyan kellett volna csinálni mindent, de gondolatban a nap minden percében a változások előtti napokért küzdenek. Lassan indulnak meg a változások, vidéken még tartják bástyáikat az ,,elvtársak“, rettegve az összeomlástól a néptől lopott vagyonukat próbálják biztonságba helyezni. Mindent megtesznek és ígérnek, csak még néhány napot nyerjenek. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodik Gúta (Kolárovo), délszlovákiai városka vezetősége és korrupt kollégái, minden vezető pozícióban csak a saját hasznukat nézték és még ma is a helyükön vannak. (1989. december 12. szerk. megjegy.). Nem adják egykönnyen a melegen fütött irodát és vastagon jövedelmező állásukat. A városi nemzeti bizottság mélyen tisztelt elnöke még arra is képes volt, hogy november 27-én kora reggel saját kezűleg felesége segítségével tépje le a plakátokat, amelyek a lakosságot az aznapi demonstrációra szólították fel, mondván, hogy elcsúfítják a város képét. Nem szégyellték a városi előkelőségek kijelenteni, hogy november 17-én a prágai diáktüntetésen a rendőrségnek fegyvert kellett volna használnia, nem pedig gumibotot. Most az „elvtársak körében építkezési láz ütött ki, hogy mentsék a megszerzett nehéz ezreseket, képesek súlyos csúszópénzeket adni a vnb építkezési osztályán dolgozóknak, hogy minél előbb építkezési telekhez jussanak más kárára. így tengeti életét ez a kis városka szinte a reménytelenségbe veszve. Vakok és süketek itt még mindig az emberek, vagy talán még mindig félnek? Sziráki Lajos Az álom megvalósul? Fölindultságomban már másodszor fogok tollat, pedig nem vagyok tollforgató ember, csupán egy egyszerű asszony, aki három gyerekét egyedül neveli. Remélem, a mostani változások, ha nem is azonnal, de számomra és a hasonló sorsúakéra is érezhető változásokat hoznak és a jövőben nem lesz olyan asz- szony, aki csak azért fekszik kés alá, hogy a gyerekeinek egy kicsit jobb anyagi feltételeket biztosítson. Én azt tettem, és mégis, amikor a határozatot megkaptam négyezer koronára, az öröm helyett szomorúságot és bánatot éreztem. Nem csupán a pénz miatt, mert tavalyelőtt ugyanolyan anyági körülmények között élő férjezett asszonynak hatezret adtak, hanem azért, mert egyáltalán ilyen lépésre kellett rászánnom magamat. A kerületi nemzeti bizottságra küldött fellebbezésemben meg is írtam, milyenszomorú és szégyenletes dolog, hogy szocialista társadalmunkban az anyáknak ilyen lépéshez kell folyamodniuk, mert olyan alacsony a család bevétele. Évek óta csak álmodozom arról, hogy gyermekeimmel egyszer egy hétre a Tátrába utazhassak, de a gondolatot mindig elhessegettem magamtól, hiszen ilyen anyagi körülmények között örülnöm kell, hogy ennivalóra és ruhára jut. Most azonban a remény újra fölcsillant bennem, hogy ezek a változások talán életszínvonalemelkedést is hoznak és az álom még valóra válhat. Jó lenne, ha a diákoknak, nyugdíjasoknak és a dolgozóknak, akik korrupció nélküli fizetésből élnek, javulna az életkörülménye, ezért az új demokratikus törekvésekkel nemcsak hogy egyet értek, de harcolok is értük. Őszintén bevallom, az elmúlt hónapokban, amikor közölték az Új Szó árának az emelkedését, foglalkoztatott a gondolat, hogy lemondom. Most viszont örömmel veszem kezembe a lapot, s tudatosítom: csak most lettem igazán újságolvasó, s továbbra is az akarok maradni. Kovács Katalin Komárom (Komárno) Végre, Vasárnap! A becsületes munkában töltött hét végén sokszor felsóhajtunk: Végre, vasárnap! Most, hogy olvasóink kezükbe veszik lapunkat, nyomban észreveszik az új címet: Vasárnap. Ezúttal mi is azt mondjuk: végre! Ugyanis a csehszlovákiai magyarok 43. éve megjelenő napilapjának hétvégi ünnepi száma első megjelenése óta átesett néhány ,,keresztségen“. Vasárnapi Új Szóként indult, aztán az 1968-as megszállást követő boszorkányüldözés idején a szerkesztőség akkori vezetői ,,a materialista nevelés“ nevében törölték a ,,vasárnapi“-t. Fülüknek és dogmatikus gondolkodásuknak a vasárnap túlságosan vallásosan csengett. Pedig az egyszerű emberek tudatában évszázadok történelmi változásai során is megmaradt a vasárnapi ünnep, pihenő, kikapcsolódó jellege, családösszetartó ereje. Ezen a napon mindig akad egy kis idő a kultúrára, látogatásokra, tévére, a hazai és a világesemények átböngészésére, egy-egy elbeszélés, riport, portré elolvasására, keresztrejtvény fejtésre. Egyszóval a vasárnap vasárnap maradt... Most, hogy az ifjúság békés, szép forradalma elsöpörte a posztsztálinista bürokratikus rendszert és felcsillant előttünk a szabadabb és jobb élet reménye, a szerkesztőség belső és külső munkatársai új tartalommal, nemzeti kultúránk mélyebb ápolásával, az emberi méltóság, mások nézeteinek tiszteletben tartásával, nyitottabb, európaibb gondolkodással, egy demokratikus szellemiségű, változatos, modern hétvégi magazinnal igyekeznek beköszönteni olvasóinkhoz. Tudjuk, hogy hűséges olvasóink nagy többsége aktívan nem politizáló falusi ember, amit régebben a lapszerkesztés nem igen vett figyelembe. Rengeteg terjedelmes, történelemhamisító, jelentorzító, megvalósíthatatlan célokat szajkózó és dicsőítő írást közölt. Hála istennek, ez a korszak lezárult. A Vasárnap az egész csehszlovákiai magyarság lapja lesz. A demokratikus átalakulást, az igazságosabb, toleránsabb társadalom elérését kívánjuk szolgálni, amely jólétet biztosít minden becsületes embernek nemzetiségre és világnézetre való tekintet nélkül, ahol a? emberek megbecsülik egymást. • Reméljük, a Vasárnap eljut minden magyar család otthonába és olyan szeretettel fogadják majd, amilyennel mi készítjük. SZŰCS BÉLA Olcsóbb a hirdetés Tudatjuk kedves olvasóinkkal, hogy lapunk 1990. január 1 -tői 25 százalékkal leszállítja a hirdetések árát. Célunk, hogy minden érdeklődő számára olcsóbban lehetővé tegyük mindennemű hirdetés közlését. Új lehetőségként ajánljuk magánszemélyek keretes hirdetését, vagy az eladásra szánt ingatlanokról, tárgyakról készült felvételek közlését is. AZ ÚJ SZÓ ÚJ HIRDETÉSI ÁRJEGYZÉKE Közületi hirdetés Hétköznapi szám Vasárnapi szí ~1 cm2 12,18,egész oldal 10 900.16 300,1 sor közönséges szedéssel 15,60 23,50 1 sor félkövér szedéssel 31,47Magánhirdetés 1 cm2 913,50 1 szó 4,10 6,w J Megkérdeztük £ BERTA LÁSZLÓ mérnököt, a Szlovák Statisztikai Hivatal vezető szakelőadóját: • Mivel foglalkozott ez ideig a Szlovák Statisztikai Hivatal, mi lenne - s tekintettel a felgyorsult társadalmi változásokra -, várhatóan mi lesz a feladata egy egészségesen működő társadalomban?- A válasz a kérdés első részére egyszerű: a rendszer kiszolgálója volt. Tulajdonképpen resszortok és üzemek tervteljesítésével foglalkozott, s az ehhez kapcsolódó fogalmakkal. A statisztikának természetesen nem ez lenne a társadalmi feladata. Analíziseket kellene végeznie, hogy az ezekből leszűrhető tanulságok felhasználásával az előforduló hibák kikerülhe- tőek legyenek, ne ismétlődjenek meg. Legfontosabb feladata lenne a statisztikai adatok begyűjtése, rendszerezése, publikálása. Szabadon publikálni, hogy az egész társadalom képet alkothasson a gazdaságban és a szociális szférában történő folyamatokról, állapotokról, hogy igazodni és korrigálni tudjon. A statisztikai hivatal ez ideig a tervteljesítési méricskélésnek volt alárendelve. Az adtokat ugyan begyűjtöttük, ám ezek az összegezés, feldolgozás után korántsem a valós helyzetet, az elért eredményeket tükrözték, csupán közre lettek advá, anélkül, hogy komoly analíziseket végeztünk volna, előrejelzések készültek volna, hogy milyen folyamatokat és tendenciákat kell előre látni és megelőzni. Alapvető hiba, hogy a statisztika mind ez ideig szűk keretek között mozgott, jórészt az ipari termelésre helyezte a hangsúlyt, holott feladata a társadalomnak szociális-közgazdasági adatokkal történő ellátása lenne. Ez elég gyatrán, néha sehogyan sem valósult meg. A statisztikai hivatal például nem foglalkozott az életszínvonalat, a környezetvédelmet érintő kérdésekkel, vagy ha foglalkozott is, nem olyan mértékben, mint kellett volna. Ha röviden jellemezni szeretném a statisztikai hivatal ténykedését: a közelmúltig manipulált intézmény volt. Sok esetben „előre megrendelt“ eredményeket vártak tőlünk, tehát nem festhettünk valós képet az egyes reszortok, vállalatok, ágazatok állapotáról. Köztudott, hogy bizonyos folyamatokat csak a maguk teljességében lehet kezelni. Ha kiemelünk a mutatók közül néhányat, torz képet nyerünk. Elegendő mindenütt azt a mutatót, adatot kiemelni, amely jó és kívánatos bizonyos érdekek szempontjából, elhallgatni azt, ami rossz és eredménytelen, s minden egyszeriben szép lesz; a „megrendelő“ kívánsága szerint. Dehát ez volt az alapvető az egész társadalomban: a többi központi szervben is bajok voltak a tájékozottság terén. A fejlett és egészséges társadalmakban a statisztikai adatokat nyilvánosságra hozzák, hozzáférhetőkké teszik. Pályafutásom során nemegyszer találkoztam olyan esettel, amikor egyes anyagokat titkosnak nyilvánítottak, s csak egy szűk réteg jutott hozzájuk. Ilyen körülmények között nehéz dolgozni. A változások szelét mi is érezzük, bár személycserékre még sem nálunk, sem a szövetségi statisztikai hivatalban nem került sor. Pedig a káderállomány nálunk sem fiatal, zöme idősebb vagy nyugdíj korhatár előtti, legtöbbjük húsz éve tölt be vezető pozíciót. Nekik természetesen nem érdekük a változás. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs szükség az idősebb szakemberekre, hisz egyes analíziseknél egyenesen elengedhetetlen a tapasztalat. Csakhát ezek az emberek évtizedekig nem azzal foglalkoztak, amivel kellett volna. Valójában az egész társadalom felfrissítése adhatja meg a statisztikusoknak is, hogy végre azt a munkát végezhessék, amit a társadalom elvár tőlük, amire az országnak égetően és valóban szüksége van, hogy elléphessünk a holtpontról, s munkánk ne tűnjék fölöslegesnek és hiábavalónak. (kövi) uBUJBSBfl
