Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

Vasárnap 1990. január 7. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.28, nyugszik 16.02, Kö- zép-Szlovákia: 07.35, nyugszik 16.09. Nyugat- Szlovákia: 07.41, nyugszik 16.15 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 12.05, nyugszik 03.40, Közép-Szlovákia: 12.12, nyugszik 03,47, Nyugat- Szlovákia: 12.18, nyugszik 03.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ATTILA - BOHUSLAVA nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben született MOLNÁR Antal zeneszerző, zenetudós, pedagógus, a filozófiai kon­cepción alapuló magyar zene- esztétika megalapítója (f 1983). A VASÁRNAP következő számának tartalmából Olvasóink figyelmébe! Következő számunkban kezdjük közölni - három részben - Ion Mihai Pace- pának, Ceausescu egykori kémfőnökének Vörös hori­zontok című könyve legér­dekesebb részeit. TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN Az 1968-as év és az objektív tények (II. rész) NEHÉZ A KÖZÉPISKOLAI MATEMATIKA Dr. Lengyelfalusi Tamás cikke az elsős középiskolá­sok kezdeti nehézségeiről BARANGOLÁSOK A„SKÁLA- BIRODALOMBAN“ Deák Teréz magyarországi riportsorozatának első része LESZ ALKOTMÁNYBÍ­RÓSÁG Fekete Marian írása LEVELEK AZ ÖRÖKKÉVALÓ­SÁGNAK Részietek Dominik Tatarka, a tavaly elhunyt szlovák író azonos című kötetéből KIEGYENSÚLYO­ZOTTAN Szabó G. László beszélgetése Máté Gábor színművésszel 1 Levelek yt.imm Vélemények Alvó város Sokunkban vetődik fel a kér­dés mostanában: hogyan tovább és kikkel együtt? össze kell fog­nia most mindenkinek, hogy az igazi demokrácia útját járjuk. De vigyázzunk! Sorainkban már rengeteg olyan egyén van, akik köpönyeget fordítottak. Azok, akik nemrég még mint kiskirá­lyok zárkóztak el a nép elöl, most gyorsan megfordították kö­pönyegüket, a demokrácia hívei lettek, borzasztó okosan arról beszélnek, hogyan kellett volna csinálni mindent, de gondolat­ban a nap minden percében a változások előtti napokért küz­denek. Lassan indulnak meg a változások, vidéken még tart­ják bástyáikat az ,,elvtársak“, rettegve az összeomlástól a néptől lopott vagyonukat pró­bálják biztonságba helyezni. Mindent megtesznek és ígérnek, csak még néhány napot nyerje­nek. Az utolsó szalmaszálba ka­paszkodik Gúta (Kolárovo), dél­szlovákiai városka vezetősége és korrupt kollégái, minden ve­zető pozícióban csak a saját hasznukat nézték és még ma is a helyükön vannak. (1989. de­cember 12. szerk. megjegy.). Nem adják egykönnyen a me­legen fütött irodát és vastagon jövedelmező állásukat. A városi nemzeti bizottság mélyen tisztelt elnöke még arra is képes volt, hogy november 27-én kora reg­gel saját kezűleg felesége segít­ségével tépje le a plakátokat, amelyek a lakosságot az aznapi demonstrációra szólították fel, mondván, hogy elcsúfítják a vá­ros képét. Nem szégyellték a vá­rosi előkelőségek kijelenteni, hogy november 17-én a prágai diáktüntetésen a rendőrségnek fegyvert kellett volna használnia, nem pedig gumibotot. Most az „elvtársak körében építkezési láz ütött ki, hogy mentsék a meg­szerzett nehéz ezreseket, képe­sek súlyos csúszópénzeket adni a vnb építkezési osztályán dol­gozóknak, hogy minél előbb építkezési telekhez jussanak más kárára. így tengeti életét ez a kis vá­roska szinte a reménytelenség­be veszve. Vakok és süketek itt még mindig az emberek, vagy talán még mindig félnek? Sziráki Lajos Az álom megvalósul? Fölindultságomban már má­sodszor fogok tollat, pedig nem vagyok tollforgató ember, csu­pán egy egyszerű asszony, aki három gyerekét egyedül neveli. Remélem, a mostani változások, ha nem is azonnal, de számom­ra és a hasonló sorsúakéra is érezhető változásokat hoznak és a jövőben nem lesz olyan asz- szony, aki csak azért fekszik kés alá, hogy a gyerekeinek egy ki­csit jobb anyagi feltételeket biz­tosítson. Én azt tettem, és még­is, amikor a határozatot megkap­tam négyezer koronára, az öröm helyett szomorúságot és bánatot éreztem. Nem csupán a pénz miatt, mert tavalyelőtt ugyan­olyan anyági körülmények között élő férjezett asszonynak hatezret adtak, hanem azért, mert egyál­talán ilyen lépésre kellett rászán­nom magamat. A kerületi nem­zeti bizottságra küldött fellebbe­zésemben meg is írtam, milyen­szomorú és szégyenletes dolog, hogy szocialista társadalmunk­ban az anyáknak ilyen lépéshez kell folyamodniuk, mert olyan alacsony a család bevétele. Évek óta csak álmodozom ar­ról, hogy gyermekeimmel egy­szer egy hétre a Tátrába utaz­hassak, de a gondolatot mindig elhessegettem magamtól, hi­szen ilyen anyagi körülmények között örülnöm kell, hogy enni­valóra és ruhára jut. Most azonban a remény újra fölcsillant bennem, hogy ezek a változások talán életszínvonal­emelkedést is hoznak és az álom még valóra válhat. Jó len­ne, ha a diákoknak, nyugdíja­soknak és a dolgozóknak, akik korrupció nélküli fizetésből élnek, javulna az életkörülménye, ezért az új demokratikus törekvések­kel nemcsak hogy egyet értek, de harcolok is értük. Őszintén bevallom, az elmúlt hónapokban, amikor közölték az Új Szó árának az emelkedését, foglalkoztatott a gondolat, hogy lemondom. Most viszont öröm­mel veszem kezembe a lapot, s tudatosítom: csak most lettem igazán újságolvasó, s továbbra is az akarok maradni. Kovács Katalin Komárom (Komárno) Végre, Vasárnap! A becsületes munkában töltött hét végén sokszor felsóhajtunk: Végre, vasárnap! Most, hogy olvasóink kezükbe veszik lapunkat, nyomban észreveszik az új címet: Vasárnap. Ezúttal mi is azt mondjuk: végre! Ugyanis a csehszlovákiai magyarok 43. éve megjelenő napilapjának hétvégi ünnepi száma első megjelenése óta átesett néhány ,,keresztségen“. Vasárnapi Új Szó­ként indult, aztán az 1968-as megszállást követő boszor­kányüldözés idején a szerkesztőség akkori vezetői ,,a materialista nevelés“ nevében törölték a ,,vasárnapi“-t. Fülüknek és dogmatikus gondolkodásuknak a vasárnap túlságosan vallásosan csengett. Pedig az egyszerű emberek tudatában évszázadok történelmi változásai során is megmaradt a vasárnapi ünnep, pihenő, kikap­csolódó jellege, családösszetartó ereje. Ezen a napon mindig akad egy kis idő a kultúrára, látogatásokra, tévére, a hazai és a világesemények átböngészésére, egy-egy elbeszélés, riport, portré elolvasására, keresztrejtvény fejtésre. Egyszóval a vasárnap vasárnap maradt... Most, hogy az ifjúság békés, szép forradalma elsö­pörte a posztsztálinista bürokratikus rendszert és fel­csillant előttünk a szabadabb és jobb élet reménye, a szerkesztőség belső és külső munkatársai új tarta­lommal, nemzeti kultúránk mélyebb ápolásával, az emberi méltóság, mások nézeteinek tiszteletben tartá­sával, nyitottabb, európaibb gondolkodással, egy demokratikus szellemiségű, változatos, modern hétvégi magazinnal igyekeznek beköszönteni olvasóinkhoz. Tudjuk, hogy hűséges olvasóink nagy többsége aktívan nem politizáló falusi ember, amit régebben a lapszerkesztés nem igen vett figyelembe. Rengeteg terjedelmes, történelemhamisító, jelentorzító, megvaló­síthatatlan célokat szajkózó és dicsőítő írást közölt. Hála istennek, ez a korszak lezárult. A Vasárnap az egész csehszlovákiai magyarság lapja lesz. A demok­ratikus átalakulást, az igazságosabb, toleránsabb tár­sadalom elérését kívánjuk szolgálni, amely jólétet bizto­sít minden becsületes embernek nemzetiségre és világnézetre való tekintet nélkül, ahol a? emberek megbecsülik egymást. • Reméljük, a Vasárnap eljut minden magyar család otthonába és olyan szeretettel fogadják majd, amilyen­nel mi készítjük. SZŰCS BÉLA Olcsóbb a hirdetés Tudatjuk kedves olvasóinkkal, hogy lapunk 1990. január 1 -tői 25 százalékkal leszállítja a hirdetések árát. Célunk, hogy minden érdek­lődő számára olcsóbban lehetővé tegyük mindennemű hirdetés közlését. Új lehetőségként ajánljuk magánszemélyek keretes hirdeté­sét, vagy az eladásra szánt ingatlanokról, tárgyakról készült felvételek közlését is. AZ ÚJ SZÓ ÚJ HIRDETÉSI ÁRJEGYZÉKE Közületi hirdetés Hétköznapi szám Vasárnapi szí ~1 cm2 12,­18,­egész oldal 10 900.­16 300,­1 sor közönséges szedéssel 15,60 23,50 1 sor félkövér szedéssel 31,­47­Magánhirdetés 1 cm2 9­13,50 1 szó 4,10 6,­w J Megkérdeztük £ BERTA LÁSZLÓ mérnököt, a Szlovák Statisztikai Hivatal ve­zető szakelőadóját: • Mivel foglalkozott ez ideig a Szlovák Statisztikai Hivatal, mi lenne - s tekintettel a felgyorsult társadalmi változásokra -, vár­hatóan mi lesz a feladata egy egészségesen működő társadalomban?- A válasz a kérdés első részére egyszerű: a rendszer kiszolgálója volt. Tulajdonképpen resszortok és üzemek tervteljesítésével foglal­kozott, s az ehhez kapcsolódó fogalmakkal. A statisztikának természetesen nem ez lenne a társadalmi feladata. Analíziseket kellene vé­geznie, hogy az ezekből leszűrhető tanulságok felhasználásával az előforduló hibák kikerülhe- tőek legyenek, ne ismétlődjenek meg. Legfon­tosabb feladata lenne a statisztikai adatok be­gyűjtése, rendszerezése, publikálása. Szaba­don publikálni, hogy az egész társadalom képet alkothasson a gazdaságban és a szociális szférában történő folyamatokról, állapotokról, hogy igazodni és korrigálni tudjon. A statisztikai hivatal ez ideig a tervteljesítési méricskélésnek volt alárendelve. Az adtokat ugyan begyűjtöt­tük, ám ezek az összegezés, feldolgozás után korántsem a valós helyzetet, az elért eredmé­nyeket tükrözték, csupán közre lettek advá, anélkül, hogy komoly analíziseket végeztünk volna, előrejelzések készültek volna, hogy mi­lyen folyamatokat és tendenciákat kell előre látni és megelőzni. Alapvető hiba, hogy a statisztika mind ez ideig szűk keretek között mozgott, jórészt az ipari termelésre helyezte a hangsúlyt, holott feladata a társadalomnak szociális-közgazda­sági adatokkal történő ellátása lenne. Ez elég gyatrán, néha sehogyan sem valósult meg. A statisztikai hivatal például nem foglalkozott az életszínvonalat, a környezetvédelmet érintő kérdésekkel, vagy ha foglalkozott is, nem olyan mértékben, mint kellett volna. Ha röviden jellemezni szeretném a statiszti­kai hivatal ténykedését: a közelmúltig manipu­lált intézmény volt. Sok esetben „előre megren­delt“ eredményeket vártak tőlünk, tehát nem festhettünk valós képet az egyes reszortok, vállalatok, ágazatok állapotáról. Köztudott, hogy bizonyos folyamatokat csak a maguk teljességében lehet kezelni. Ha kiemelünk a mutatók közül néhányat, torz képet nyerünk. Elegendő mindenütt azt a mutatót, adatot ki­emelni, amely jó és kívánatos bizonyos érdekek szempontjából, elhallgatni azt, ami rossz és eredménytelen, s minden egyszeriben szép lesz; a „megrendelő“ kívánsága szerint. Dehát ez volt az alapvető az egész társadalomban: a többi központi szervben is bajok voltak a tájé­kozottság terén. A fejlett és egészséges társa­dalmakban a statisztikai adatokat nyilvános­ságra hozzák, hozzáférhetőkké teszik. Pályafu­tásom során nemegyszer találkoztam olyan esettel, amikor egyes anyagokat titkosnak nyil­vánítottak, s csak egy szűk réteg jutott hozzá­juk. Ilyen körülmények között nehéz dolgozni. A változások szelét mi is érezzük, bár sze­mélycserékre még sem nálunk, sem a szövet­ségi statisztikai hivatalban nem került sor. Pe­dig a káderállomány nálunk sem fiatal, zöme idősebb vagy nyugdíj korhatár előtti, legtöbbjük húsz éve tölt be vezető pozíciót. Nekik termé­szetesen nem érdekük a változás. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs szükség az idősebb szakemberekre, hisz egyes analízisek­nél egyenesen elengedhetetlen a tapasztalat. Csakhát ezek az emberek évtizedekig nem azzal foglalkoztak, amivel kellett volna. Valójában az egész társadalom felfrissítése adhatja meg a statisztikusoknak is, hogy végre azt a munkát végezhessék, amit a társadalom elvár tőlük, amire az országnak égetően és valóban szüksége van, hogy elléphessünk a holtpontról, s munkánk ne tűnjék fölösleges­nek és hiábavalónak. (kövi) uBUJBSBfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom