Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-13 / 292. szám, csütörtök

Csütörtök, 1990. december 13. • Ára 1 korona • XLIII. évfolyam, 292. szám A Szövetségi Gyűlés szavazattöbbséggel hagyta jóvá az illetékességi törvényt Győzött a józan ész Sokrétű maratoni vita 9 A nemzetiségek, etnikai kisebbségek és egyházi közösségek tételesen bekerültek a jogszabályba • Általános elégedettség Mai számunkban: Halálra ítélt tankok ... kétes hírnevet szereztünk a világban, elegendő csak a Semtex robbanóanyagra gondolni, amely a politikai kalandorok nagyrabecsült fegyvere. (4 oldal) Most van a nap feljövőben... ... Spanyolországban az ott eltöltött húsz nap alatt 21 koncertünk volt - más-más színhellyel. (5. oldal) „Ilyen jó eredményt nem vártunk!" ... Két hónappal ezelőtt profi klub lett a szenei labdarúgószakosztály. Már májustól készültek az átállásra... (7. oldal) (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés fennállása óta még egyetlen törvényjavaslat vitájában sem szólaltak fel annyian, mint most a két kamara 9. együttes ülésén az illetékességi alkotmánytörvény-javaslat vitájában, összesen 73 képviselő - a parlamentben helyet fog'aló valamennyi politikai párt és mozgalom reprezentánsa - fejtette ki véleményét a javaslatról, s többen tettek módosító és kiegészítő javaslatokat. Még mielőtt a szerdai vitát jellemeznénk, röviden visszatérünk az előző estire. A felszólalók, s ez vonatkozik mindkét kamara tagjaira, az illetékességi törvényjavaslat kapcsán a cseh-szlovák viszony számos területét érintették. Vélemények hangzottak el a föderáció értelmezéséről, sok felszólaló foglalkozott a föderáció és a tagköztársaságok gazdasági hatáskörével. Többen hangsúlyozták, mennyire fontos, hogy a cseh képviselők igyekezzenek megérteni szlovák kollégáikat és viszont. Cseh részről több felszólaló foglalkozott Vladimír Mečiar szlovák kormányfő tévényilatkozataival, szlovák részről nem egy esetben utasították vissza a megalapozatlan állításokat. A vitában több utalás hangzott el a közös múlt értékeire, Masaryk és Štefánik szellemi hagyatékára vonatkozóan. Egyes felszólalók elmondták, miként képzelik el az Európába vezető utat. Szóba került természetesen az országon áthaladó gáz- és kőolajvezeték kérdése, .az egységes informatikai rendszer szükségessége, a pénzügyi források elosztása. Mindkét kamara erőteljesen hangsúlyozta, a gazdasági kérdések és az államjogi rendezés közti összefüggéseket. Többen érintették Havel elnök két törvényjavaslatát. A kommunista képviselők klubja szerint nincsenek válságban a cseh és a szlovák nemzet közti kapcsolatok. A keddi hozzászólások közül kiemelkedett Milan Čičé (NYEE). Elvszerúen és nagy alapossággal foglalt állást a tagköztársaságok vagyonát s a gáz- és kőolajvezetékek kérdését illetően. Visszautasította a vádat, hogy a szlovákok el akarnak szakadni a csehektől. Az állampolgárság és a nemzeti hovatartozás elsőbbségével kapcsolatban kijelentette: „Elsősorban szlovák, cseh vagy magyar vagyok, csak azután bármelyik köztársaság tagja." A képviselők tapssal fogadták Petr Pithart üzenetét, amelyet Jan Sokol, a Polgári Fórum képviselői klubjának vezetője tolmácsolt. A cseh kormányfő azt javasolta, hogy a kőolajvezetéket nemzetek fölötti részvénytársaság működtesse. Michal Kováč (NYEE), a szlovák kormány tagja felszólalásában elutasította azt az állítást, hogy a cseh és a szlovák kormány közti tárgyalások drámai hangvételűek lettek volna, s visszautasította a kormányának címére elhangzott bírálatokat. Václav Benda, Batta István és Ján Mlynárik javaslatát, hogy a nemzetiségeket és etnikai csoportokat érintő alapvető kérdések maradjanak a föderáció hatáskörében, több honatya, elsősorban a Polgári Fórum képviselői támogatták. Erich Kríž (PF) példaként hozta fel a finnországi és dél-tiroli nemzetiségpolitikai gyakorlatot. Tomáš Kopŕiva (PF) František Tomášek prágai érsekre hivatkozva azt indítványozta, hogy a vallási közösségekkel kapcsolatos alapvető kérdések is (Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel madridi programja Spanyol-csehszlovák megállapodás a vízumkényszer eltörléséről (ČSTK) - Václav Havel csehszlovák államfő tegnap folytatta hivatalos spanyolországi látogatását, amelyre I. János Károly király hívta meg. A csehszlovák vendégek tegnap gazdag programot bonyolítottak le. Havel elnök Madridban koszorút helyezett el az Áldozatok Emlékművénél, megtekintette a városházát, járt a szenátusban és tárgyalásokat folytatott Felipe González kormányfővel. Ezt követően a két politikus sajtóértekezletet tartott. Délután a vállalkozói körök képviselőivel tanácskozott, este pedig koktélt rendezett ideiglenes rezidenciáján, az El Prado palotában. A Csehszlovák Sajtóiroda csak tegnap reggel adta ki a csehszlovák küldöttség keddi programjának az összefoglalóját. Michael Žantovský, a csehszlovák államfő szóvivője arról tájékoztatta az újságírókat, hogy Havel és González keddi tárgyalásain a kétoldalú kapcsolatok alakulására összpontosították figyelmüket. A spanyol kormányfő azt mondta, Madrid megtiszteltetésnek tartaná, ha Csehszlovákiát még a spanyol elnöklet ideje alatt felvennék az Európa Tanácsba. Támogatni fogja Csehszlovákiának az Európai Közösségekhez való csatlakozásáról szóló szerződést is. „Szlovákia nem akar kilépni... Mit mondott Ján Čarnogurský a Der Standardnak? (Munkatársunktól) T Szinte időzített bombaként hatott a Szövetségi Gyűlés kedd esti tanácskozásán, amikor az egyik képviselő felolvasta az alábbi hírügynökségi jelentést: Szeptemberben szlovák tanítási nyelvű bentlakásos alapiskola nyílt a középmagyarországi Szarvason. Felvételünk az iskola folyosóján készült (ČSTK-MTI felvétel) „Két nemzet vagyunk" - ezzel a címmel közölt beszélgetést hétfői számában a Der Standard bécsi napilap Ján Čarnogurskýval, a szlovák kormány első alelnökével. ,,Nem akarjuk szétszakítani Csehszlovákiát, de két nemzet vagyunk, bár nagyon közelálló egymáshoz. Az egységes Európába inkább nem kis föderatív köztársaságként, hanem önálló Szlovákiaként szeretnénk belépni. Tudom, Európa szövetségi államként akar befogadni bennünket, és ezért még nem ismerjük, mi lesz tovább. Bár ma úgy tűnik, hogy kölcsönösen elidegenedünk egymástól, Európában azonos érdekeink lesznek, s ezért fogunk mindig szorosan együttműködni." Ezután kérdezte meg a képviselő, hogyan cseng össze a nyilatkozat azzal, ami a nap folyamán többször (Folytatás a 2. oldalon) I. János Károly király kedden este díszvacsorát adott Václav Havel tiszteletére. Az uralkodó elismeréssel szólt a csehszlovák államfő személyéről, majd kijelentette: szilárdan hisz az új Európa jövőjében, s ennek építésében most már Csehszlovákiával is számolni lehet. Václav Havel azt mondta, örül annak, hogy a bonyolult hazai helyzet ellenére sor kerülhetett a mostani látogatásra. Jirí Dienstbier, a szövetségi kormány alelnöke, külügyminiszter és kollégája, Francisco Fernandez Ordonez között tegnap személyes levélcserére került sor, ezek az ok(Folytatás a 2. oldalon) Lesz-e közös könyvkiadás? A budapesti Magvető Kiadó vezetői Pozsonyban (Munkatársunktól) - A budapesti Magvető Kiadó szakemberei a pozsonyi Magyar Kulturális Központ, a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága és a Csemadok Pozsonyi Választmánya rendezésében egy kiadói fórumon vettek részt. A szlovákiai magyar írókkal és kiadói szakemberekkel Hegedős Mária, a Magvető igazgatója vitatta meg a nemrég önálló külkereskedelmi jogot kapott vállalat elképzeléseit. Szeretnék, ha az itteni magyar könyvkiadók kapcsolatot létesítenének velük. A szlovákiai magyar könyvkiadás alakuló helyzetéről tanúskodik, hogy az eddigi egyetlen kiadón kívül létrejött három új intézmény. Ezért is remélheti a hazai magyar olvasó, hogy az eddigieknél sokkalta szélesebb választékot kínálnak majd. Várhatóan mindegyik kiadónak alkalma nyílik arra, hogy az új esztendőtől megszűnő állami szerződésekkel szabályozott közös könyvkiadás helyett egy rugalmas, közvetlen kapcsolatrendszerben hozzák be az eredeti magyar irodalmi műveket. (d-n) Az iskolatáska súlya Szolzsenyicin; Nem kell az irodalmi díj (ČSTK) - Alekszandr Szolzsenyicin orosz író, aki 1974 óta Amerikában él, elutasította az Oroszországi Föderáció kormánya által neki ítélt irodalmi díjat. Döntését azzal indokolta, nem fogadhatja el az elismerést A Gulag-szigetcsoport című könyvéért akkor, amikor azt az emberek többsége e Szovjetunióban nem vehette meg és nem olvasta el. A müvet kis példányszámban adták ki, s most a fekete-piacon abszurd összegekért árulják. A TASZSZ-nak adott nyilatkozatában arra is kitért, a díj elfogadása nagyon visszatetsző lenne a Gulagot megjárt emberek ezrei számára, akik most nevetséges nyugdíjakból tengetik életüket. Sőt vannak olyanok, akik nyugdíjt sem kapnak, mivel a büntetőtáborokban végzett rabszolgamunkájukat nem számítják, be a munkaviszonyban töltött évekbe. Januárban, a Nyitrai Pedagógiai Kar dísztermében, a szlovákiai magyar pedagógustársadalom mintegy háromszáz képviselőjének forradalmi hangulatú találkozóján - melyen megjelent az oktatási tárca akkori vezérkara, a főiskola régi-új dékánja - annyira szép volt minden, örült az ember, hogy íme, a sokszor tunyának mondott magyar tanítók milyen gyorsari és határozottan tudnak lépni, új programot alkotni, az elsők között szerveződni önálló szakmai szövetségbe; hogy végre akad egy szlovák oktatási miniszter, aki partnerének tekinti a magyar pedagógust, elismerve ezzel: iskoláink sajátos egységet alkotnak a nagy egészen belül; hogy a politikaiideológiai béklyóktól megszabadulva új távlatok nyílnak a magyar tanítási nyelvű oktató-nevelő intézmények előtt is, következésképpen gyermekeink számára, az óvodától kezdve az egyetemi képzésig; hogy az évtizedeken át tartó, elrettentő mértékű, tudatos leépítése után átalakul és bővül majd nemzeti kisebbségünk nevelési-oktatási hálózata. De nemcsak ennek örülhettünk akkor. Aki a „saját portánkon" túlra is figyelt, a tárca vezetőinek szavaiból megállapíthatta: hamarosan teljes rendszerváltás lesz itt, az oktatásügy valamennyi területén. És a messzebbre látó ennek talán még jobban örült, tudván, hogy a magyar iskolák sorsának alakulása az egészben végbemenő szerkezeti és tartalmi változásoktól függ mindenekelőtt. Nos, mi a helyzet, idestova egy esztendő múlván? Tény, történt egy s más. Látható, kézzelfogható. Igazgatóválasztás, kommunistapártkivonulás, egyik tantárgyból eltűntek bizonyos fejezetek, a másik megszűnt vagy átalakult, már nem számít főbenjáró, életpályát meghatározó bűnnek az egyházi nevelés, sőt egyházi iskolák nyíltak, lehetőség van magániskolák alapítására, megszületett az új főiskolai törvény, a szakmunkásképzők jogi helyzetéről és vagyonáról, valamint az oktatásügy irányítási rendszeréről szóló törvény, az elmúlt évekhez képest jóval több magyar jelentkezőt vettek fel Nyitrára, ahol a magyar tanári kar is bővült. Változóban, átalakulóban még sok minden ezenkívül. Az átfogó oktatási-rendszerváltás azonban még eltart egy ideig, pláne, ha holmiféle himnusz- és nyelvtörvényügyek is késleltetik. Ez világos. Az ugyanúgy - legalábbis a helyzet ismeretében hajlandó megérteni az ember -, hogy egyik napról a másikra lehetetlen csökkenteni az osztálylétszámot, olyan tantermeket kialakítani, melyek minden szempontból megfelelnek a higiéniai előírásoknak, hogy nem sikerül mindjárt enyhíteni a napközik, étkezdék zsúfoltságán sem, - noha az eredményes nevelő-oktató munka alapvető feltételeiről van szó. Engem jobban zavar az, hogy ugyanolyan nehéz az iskolatáska, mint volt, hogy jószerivel ugyanazt, ugyanannyit és ugyanúgy kell tanulniuk a gyerekeknek, mint azelőtt, hogy nem tapasztalható lényeges változás a tanítás és tanulás tartalmában és módszertanában. A tanulókra, diákokra nehezedő teher terjedelme és súlya - a régi. Lehet, tájékozatlanságom az oka, de nem tudom, mégcsak apró jeleit sem érzékelem annak, miben nyilvánul meg a pedagógus annyit emlegetett szabadsága, kreativitása. Miben az iskola önállósága. Szememben: e téren maradt minden a régiben. Túl közel van még a mólt - az iskolához is? Nem tudom, hogy a pedagógusok, igazgatók megszokásból várnak-e felsőfbb) utasításra, még mindig, vagy kötelező ilyenre várni, minthogy továbbra is menetrendszerűen érkeznek, esetleg körzeti, területi, központi szintű értekezleteken osztogatják őket. Mondom, nem tudom, de ha így van, remélem, csak addig, amíg meg nem születik az általános iskolatörvény, melyen belül - ha európai léptékű lesz, reméljük - aztán már lehet szabadon mozogni. Legalábbis amennyire a zsúfoltság, a legtöbb helyütt elavult tárgyi-műszaki feltételek engedik, melyeknek a radikális javítását-korszerűsítését különben elsődleges feladatnak kellene tekinteni, a parlamentben, kormányban, minisztériumban, valamennyi helyi önkormányzatban. A pedagógusok bérének emelésével együtt. Ugyanis a dolgok összefüggnek. Egyelőre: rosszul. Az egyik dolog új, a másik még a régi. Az „eredmény" pedig: a gyerekek továbbra sem szeretnek iskolába járni. Nem az a néhány, aki mindig volt, van, lesz. Hanem a - jellemző - többség. Sem. Azt mondják: - Apu, miket beszéltél te nekem?! Hogy majd meglátjátok a forradalom után?! Nos?! BODNÁR GYULA