Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-19 / 297. szám, szerda

Előretör a populizmus Kelet-Európa kapuján kopogtat a demokrácia, de úgy tűnik, hogy senki sincs otthon - írja legújabb számában a Time című amerikai hetilap. Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia példáján dokumentálja a lap „a mentális káoszt", az agresszív populizmust és a veszélyes felhívásokat az erőskezű kormányra. összehasonlítja Lech Walesa és Szlobodan Milosevics megválasztását- Lengyelországban, illetve Szerbiában Václav Havel kérésével, hogy erősítsék meg az elnök hatáskörét. Mindhárom esetben a demokrácia veszélyeztetéséről van szó, állapítja meg a lap. Az állítólag bársonyos Csehszlovákiában az etnikai feszültség veszélyezteti az állam egységét. Havel tekintélye eddig megakadályozta a legnagyobb válságot, de az ár, amelyet Václav Havel állapított meg - szükség esetén átmenetileg elnöki dekrétumokkal kormányozni - csak némileg különbözik Walesának a majdnem tévedhetetlen uralkodóról szóló eszméjétől. Milosevics pedig a teljesen nyílt „hurráhazafiasságnak" és a nacionalista demagógiának köszönhetően tudott csak győzni. A Kelet-Európában hozott döntések formálisan demokratikusak, de semmi esetre sem liberálisak. Mi lesz akkor, ha a választás lehetősége a demokrácia elutasításába torkollik? - kérdezi a Time. Biztonsági Tanács Ma kellene dönteni a palesztin kérdésről (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsában tegnap a kora reggeli órákban ismét elhalasztották a szavazást a palesztin kérdéssel foglalkozó határozatról. Hosszas konzultációk után úgy döntöttek: ma lesz a döntés. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hiszen a halogatások már két hete tartanak. A viták fő témája a közel-keleti békekonferencia, amelyet Izrael határozottan elutasít. Washington ugyancsak ellenzi ezt, mivel úgy véli, engedmény lenne Iraknak, amely az öbölbeli válság lezárását össze akarja kapcsolni az arab-izraeli konfliktus megoldásával. Diplomáciai források szerint az Egyesült Államok közben megállapodásra jutott a határozati javaslat szerzőivel (Kolumbia, Kuba, Malaysia és Jemen), hogy a konferencia gondolatát a határozat csak felvetné, s ebben a kérdésben a BT elnöke foglalna állást egy nem kötelező jellegű nyilatkozatban. A határozati javaslatnak időközben lett egy kiegészítése is, amely szerint a BT tagjai elítélik Izraelt a megszállt területeken élő palesztinok deportálásáért. Elítélő nyilatkozatot adott ki az ENSZ főtitkára is, továbbá az egyiptomi külügyminisztérium és az Arab Liga. Az izraeli parlamentnek azonban a jelek szerint egészen más irányba terelődött a figyelme: a vallási pártok ultraortodox tagjainak nyomására hétfőn olyan törvényt fogadott el 44:42 arányban, amely - az ellene szavazó képviselők szerint - visszatérést jelent a középkorba. A törvény értelmében a parlament betiltotta, hogy lenge öltözetű hölgyek rekláNÉMETORSZAG Sajnálkozás Maziére lemondása miatt (ČSTK) - A német napilapok többsége tegnap sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Lothar de Maiziére, az NDK egykori kormányfője, lemondott jelenlegi pártfunkciójáról, és a kormányban betöltött tisztségéről. Az ellene felhozott vádakat, hogy együttműködött a volt keletnémet titkosrendőrséggel (Stasi), a sajtó összefüggésben hozza az új kormánykoalíció alakításával, a miniszteri tisztségek elosztásával. A Berliner Zeitung méltatlan játéknak nevezi az ügyet. Emlékeztet rá, hogy a volt keletnémet miniszterelnököt az idén már többször is vádolták, s mindig valamilyen fontos esemény előtt. Az a tragikus, hogy a múlt árnyéka olyan emberre vetődött, aki saját tapasztalatait, politikai hozzáértését latba vetve képviselte a keletnémetek érdekeit. A Die Welt című napilap azon csodálkozik, hogy míg Egon Krenz és Hans Modrow, az NSZEP egykori vezetői most békességben élnek, addig egy olyan ember, aki sokat tett a vértelen forradalomért, a német egység megteremtéséért, gyanúsítgatás miatt kénytelen lemondani. Növekszik a háborús veszély (Folytatás az 1. oldalról) ból. Ilyen jellegű magyarázatot kapott a szovjet fél Bagdadtól, de további részleteket nem közölt. Hozzáfűzte azonban, hogy a még Irakban tartózkodó kb. 2300 szovjet szakember közül százan Irakban akarnak maradni munkaszerződésük lejártáig. A szovjet külügyminisztérium még pénteken bejelentette, a többiek szerződésének felbontásáért kész Iraknak kártérítést fizetni. Szaúd-Arábia leállította a repülőgépek üzemeltetéséhez szükséges teroszin exportját, nyilván azért, hogy katonai célokra növelje tartalékait. Ez indokolt is, hiszen az ország területén a nemzetközi haderőnek kb. 2 ezer vadászgépe van. Ahogy csökkennek a remények az iraki-amerikai párbeszéd megkezdésére, úgy növekszik a veszélye annak, hogy mégis lesz háború az öböl térségében. A Párizsban akkreditált iraki nagykövet egy nemzetközi tanácskozáson hétfőn azt mondta, ha kitör az Irak elleni háború, akkor az öböl térségében elpusztul minden olajipari berendezés, minden ipari létesítmény. Ezért óva intett a háborútól, hangsúlyozva, hogy katasztrofális lenne az egész világ számára. Ami pedig a Washington és Bagdad közti időpontvitát illeti, elismerte: Washingtonnak joga van meghatároznia Bush elnök és Aziz külügyminiszter találkozójának időpontját, viszont Szaddam Husszein elnöktől függ, mikor fogadja az amerikai külügyminisztert. A háborús veszély növekedésének jeleként értékelhető az is, hogy a brit külügyminisztérium felszólította a Bahreinben, Katarban és Szaúd-Arábia egyes részein élő brit nőket és gyerekeket, január 15-ig hagyják el ezt a térséget. A felhívás kb. 10 400 személyt érint. ÚJ SZÚ 1990. XII. 19. Űrutazás három dollárért (ČSTK) - A Space Travel Services amerikai cég szovjet segítséggel egy USA-állampolgár űrutazását tervezi, s maga is keresni akar ezen az üzleten. Egy nyereményjátékot indított, amelynek nyertese kb. egy hetet tölthet a Mir szovjet űrállomáson. Természetesen a cég fizeti a kb. féléves kiképzést is. Az AP hírügynökség szerint az első díjjal az űrutazáson kívül félmillió dollár készpénz is jár. Ha a nyertesnek inába szállna a bátorsága és lemondana a Föld körüli utazásról, akkor összesen másfél millió dollár lenne a nyereménye. Az érdeklődők három dollárért telefonálhatnak egy megadott számra, s mivel ennek az összegnek a fele a cégé, ez fogja jelenteni a bevételt. Hétfőn működött első nap a vonal, a telefonálók ezrei máris túlterhelték, vagyis veszteségtől - ismerve az amerikaiak vállalkozókedvét - az ötletes cégnek aligha kell tartania. mozzanak árucikkeket, továbbá a törvény lehetővé teszi a városi tanácsoknak, hogy a szabat idejére (a zsidó munkaszüneti napok alatt) bezárassanak minden éttermet és szórakozóhelyet, leállítsák a városi tömegközlekedést. Ezeket a törvényéket azokkal a követelésekkel együtt, amelyek tiltják a disznóhús fogyasztását és a terhesség művi megszakítását, az Agudat Israel ortodox párt fogadtatta el cserébe azért, hogy támogatja Jicchak Samir kormányfő koalícióját. E párt képviselőinek köszönhetően szerzett a kormánykoalíció szoros többséget a parlamentben. A bejrúti kormányhoz közelálló források részben cáfolták, hogy lemondott Szalem Hossz miniszterelnök, s hogy Eliasz Hravi államfő Omar Karamit, az oktatási minisztert bízta meg az új kabinet összeállításával. Azt azonban az idézett források elismerték, hogy a miniszterelnök a napokban le akar mondani. A legesélyesebb utódjelölt a szunnita muzulmán Omar Karami, a volt miniszterelnök, az időközben meggyilkolt Rasid Karami testvére. Kairói források szerint Szalem Hossznak komoly oka van arra, hogy lemondjon miniszterelnöki tisztségéről, hiszen azt sokkal jelentősebbre válthatja fel: ő az egyik legesélyesebb jelölt az Arab Liga főtitkári posztjára. India-Pakisztán Az új kormányok régi vitái (ČSTK) - Iszlamabadban tegnap felújították az indiai-pakisztáni tárgyalásokat, amelyek célja, hogy enyhüljön a feszültség a kölcsönös kapcsolatokban. A két ország külügyminisztériumi titkárai a pandzsábi és a kasmíri szeparatisták tevékenységéről folytatnak tárgyalásokat. India azzal vádolja Pakisztánt, hogy támogatja a szélsőségeseket és beavatkozik a belügyeibe. Pakisztán ezt elutasítja. Az előző, a júliusi tárgyalási forduló óta mindkét országban új kormány került hatalomra, a pandzsábi és a kasmíri kérdésben azonban tovább tartanak a nézetkülönbségek. A Patriot című indiai napilap tegnap azt írta, hogy a tárgyalásokat bizonyára negatívan befolyásolják a hinduk és a muzulmánok közötti nemrégiben kirobbant zavargások Észak- és Dél-Indiában. Budapest-Bécs világkiállítás L

edől-e a hidegháború korszakából visszamaradt utolsó, betonból és vasból épült, a két Koreát kettéválasztó fal, pontosabban a harmincnyolcadik szélességi fokon húzódó hatalmas erődítményrendszer? Jóslásokba senki sem bocsátkozik, a politikai megfigyelők inkább csak meditálgatnak azon, mennyi esélye van annak, hogy a panmindzsoni demarkációs övezet is olyan átjárható legyen, mint a Brandenburgi Kapu. S az eredmény? Attól függ, ki honnan nézi. Aki a múlt héten főleg Moszkvára, Ro Te Vu elnök és Gorbacsov tárgyalásaira figyelt, az bizakodó. Aki pedig Szöulra, a két koreai kormányfő harmadik találkozójára, az pesszimista. önkéntelenül ís az arany középút kínálkozna megoldásként, csakhogy a Koreai-félsziget bonyolult politikai helyzetét tekintve ez valószínűtlennek tűnik. Napjainkban a világpolitikában nemcsak a kedvező tendenciák az uralkodóak. A másik jellemvonás - a hagyományos struktúrák felbomlása következtédben - az események kiszámíthatatlansága. Ezért tudom megérteni azokat, akik azon morfondíroznak, mi lenne, ha egyszér a koreai nép is arra ébredne, hogy egységes lett. Álom ez? A németek számára is sokáig az volt. A fantasztikus gazdasági csodát végrehajtó „ázsiai tigris", Dél-Korea lakossága számára rémálom is lehet, ha az egyesítés az északi Nagy Vezér, vagyis Kim Ir Szen forgatókönyve alapján valósulna meg. Az egyre szegényedő észak lakossága - nemcsak a súlyos gazdasági gondokba, hanem az utolsó ázsiai sztálinista diktatúra vasfegyelmébe is belenyomorodott emberek - számára a déli életszínvonal egyelőre elérhetetlen álom csupán: álom luxuskivitelben. Tény: ha nagyon akarja az ember, párhuzamot éppen lehet vonni a német és a koreai helyzet között, de csak óvatosan. Más ugyanis a kiindulási alap. Az 1951-1953as háború után északon sztálinista, délen pedig katonai diktatúra következett. Az egyesítést itt mindig észak szorgalmazta. Tegyük hozzá: Kim Ir Szen máig sem adta fel a vietnami módon történő egyesítésről, vagyis az arról alkotott elképzelését, hogy az egész félszigeten a kommunizmus eszméje győzzön. Nem kell sem közgazdásznak, sem politikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, mennyire irracionális mai világunkban a phenjani irányvonal. Egyedül Kim Ir Szen és dinasztiája ragaszkodik az Ázsiában is legmerevebbnek számító társadalmi rendszerhez. Amely a szocialista világrendszer szétesése előtt lehetett erős, de mára talán éppen merevsége folytán nagyon törékeny is. Ezek az alapvető okai annak, hogy miért zárult eredménytelenül a múlt heti Korea-közti kormányfői találkozó is. A KNDK a katonai kérdéseket helyezte előtérbe, a megnemtámadási szerződés aláírását erőltette volna. Szöul szerint ehhez először meg kell teremteni a kedvező légkört, vagyis olyan, a kapcsolatok javításának fő elveit rögzítő alapszerződést kell kötni, amely felöleli az északi és déli országrész polgárai közti érintkezéstől, a gazdasági, kereskedelmi együttműködésen át egészen a kulturális cseréig és szabad információáramlásig a társadalmi élet legszélesebb területeit. Nem Álom luxuskivitelben? kell külön magyarázni, miért ódzkodik ettől olyan nagyon a „népi" Korea. Ha viszont a másik oldalról közelítünk a dologhoz, akkor már tényleg több ok van a derűlátásra. Ro Te Vu dél-koreai államfő és Gorbacsov nyári San Franciscó-i találkozója hozta az áttörést. Ennek eredményeként ősszel került sor a diplomáciai kapcsolatfelvételre, amit Kim Ir Szen erősen bírált, kifejezetten a KNDK elleni lépésnek tekintett, s bírálta is érte a szovjet államfőt, Ro Te Vu saját maga értékelte múlt heti moszkvai útját történelmi eseményként. A ,,mindkét fél számára előnyös együttműködés" ez esetben nem csupán a szokásos diplomáciai formula, hanem valóság. Moszkva számára létfontosságú a hitel, a technikai-technológiai segítség, a jó minőségű fogyasztási cikkek importja, s mindezért főleg nyersanyagokat ad cserébe. És ami Szöul számára nélkülözhetetlen: hatalmas felvevőpiacot. Politikai szempontból pedig - és ez volt Ro elnök számára a legfontosabb - támogatást kapott az egyesítés déli koncepciója. T

évedés ne essék, a Szovjetunió számára ma sem mindegy, hogy 40 ezer amerikai katona van Dél-Koreában, hogy az USA atomfegyvereket is tárol ott. De Phenjan merevsége kizárja a megoldáshoz nélkülözhetetlen kompromisszumok lehetőségét. Talán csak „kacsa", de felröppentették a hírt, hogy a KNDK atomfegyver birtokába szeretne jutni. Ha ez igaz, akkor nem kizárt, hogy Moszkva az amerikai jelenléttel kapcsolatos álláspontját is felülvizsgálja. Ez szovjet szakértők szájából hangzott el először. MALINÁK ISTVÁN DRÁMAI ELŐZMÉNYEK UTÁN IDEIGLENES BEJEGYZÉS Meglehetősen drámai előzmények után történt meg magyar részről a Budapest-Bécs világkiállítás ideiglenes bejegyzése. A múlt héten kedden délután indult el Párizsba Baráth Etele kormánybiztos, a Kiállítások Nemzetközi Irodájához, ám még a repülőgép indulása előtt sem kapott utasítást. A Malév-gép már Magyarország határán túl járt, amikor rádión megjött a miniszterelnök instrukciója: a francia fővárosban kérheti a világkiállítás ideiglenes bejegyzését. Ez persze időt ad a döntésre, ám még semmi sem végleges, s ez ugyanúgy igaz, mint az ideiglenes bejegyzés előtt. A helyzet némileg leegyszerűsítve: a világkiállítás mellett erőteljes érdekcsoport áll, a kormány és bizonyos gazdasági körök testesítik ezt meg. (A Vállalkozók Országos Szövetsége pl. nemrég hangsúlyozta: alkalmatlan feladata ellátására az a kormány, az a képviselő, amely, illetve aki ellenzi a világkiállítást.) A Budapest-Bécs Expo hívei azt hangoztatják, hogy a tőke ajánlatait is csak akkor lehet várni, ha Magyarország egyértelműen elkötelezi magát. Amíg nincs ilyen félreérthetetlen elkötelezettség, addig a tőke óvatosabb része távol márad. Baráth Etele kormánybiztos szerint eddig szándéknyilatkozat szintjén 7,4 milliárd dollár értékű ajánlat érkezett, és folyamatosan jönnek a továbbiak. Szerinte megközelíti a 10 milliárd dollárt az az összeg, amellyel a hazai és a külföldi befektetők beszállnak az Expohoz szükséges magyarországi beruházásokba. Nem törte meg a világkiállítás híveinek optimizmusát az a jelentés sem, amelyet a programiroda kérésére egy amerikai cég készített. A legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége olyan álláspontra helyezkedik, hogy a mélyülő válságban az ország nem engedheti meg magának a világkiállítás megrendezését. Eszerint a visszalépés felelősségét a mai kormánynak kell magára vállalnia, mivel a világkiállítást, mint a pártállam örökségét eddig minden kétely és kritika nélkül megvalósítandónak vélte. Az SZDSZ szerint ugyan szaporodnak a jelei annak, hogy a kormánykoalíció már több fenntartással is él. miközben támogatja a világkiállítást, ám mégis érvényesül kormányzati nyomás. A kabinet bármiféle döntésért a felelősséget Budapestre akarja hárítani; mint ismeretes a fővárosnak SZDSZ-es polgármestere van. Bizonyos értelemben - amint a fentiekből is kitetszik - a vitát az teszi érthetővé, hogy a finanszírozás forrásai nem biztosítottak. A költségvetés a 20 milliárd dollár feletti adósságállomány miatt a végsőkig feszített, az adófizetők pénzét ilyen célra felhasználni lehetetlen és a főváros is súlyos pénzzavarban van. Budapest főpolgármesterének, Demszky Gábornak az az álláspontja - hangsúlyozottan személyes véleményként -, hogy Bécs rendezze meg a világkiállítást 1996-ban, és más közép-európai városok, így Budapest és Pozsony lehetőségeikhez képest vegyenek részt tudományos, kulturális és egyéb tematikus rendezvényeken. A magyar helyszín egyik központi témája a környezetvédelem lehetne. Nyilvánvaló, hogy Budapest szándéka ellenére a fővárosban világkiállítást rendezni nem lehet. A kulcsszó tehát a rizikó, a kérdés a vállalható kockázat mértéke. Az óra ketyeg, dönteni kellene, azok azonban, akik a korábbi időszakban oly sok elsietett döntés alanyai voltak, nem hagyják magukat ebbe belehajszolni. A végső szó magyar részről az országgyűlésé lesz, amely vélhetően a jövő esztendő elején foglal majd állást. VARGA PÉTER ÁDÁM