Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-16 / 269. szám, péntek

George Bush: A CSAPATERŐSÍTÉS MÉG NEM JELENT HÁBORÚT (ČSTK) - A Kongresszus demokratapárti vezetői csütörtökön közöl-, ték, nincs szándékukban összehívni a törvényhozó testület rendkívüli, a perzsa-öbölbeli válsággal foglalkozó ülését. Erről azután döntöttek, hogy Bush elnök biztosította őket, az USA pozícióinak megerősítése az Öbölben nem jelenti az Irak elleni valódi háborút. „Az elnök azt állítja, a Perzsa-öbölben állomásozó egységek megerősítése nem azt jelenti, hogy döntöttek az erő alkalmazásáról, hanem azt, hogy képesek akarnak lenni arra" - mondottá az újságíróknak Thomas Foley, a képviselőház elnöke. James Baker, az Egyesült Államok külügyminisztere a hét végén találkozik az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamainak diplomáciai vezetőivel, akikkel az öbölbeli válsággal kapcsolatos kérdésekről fog tárgyalni, • valamint arról a határozatról, amely felhatalmazást ad az erő alkalmazására Irakkal szemben. A hírt szerdán tette közzé az amerikai külügyminisztérium. Richard Cheney, az USA védelmi minisztere szerdán jóváhagyta 72 500 tartalékos mozgósítását. Igy összesen már 125 ezer tartalékost mozgósították a „Sivatagi pajzs" hadmüvelet keretében. Az ezzel összefüggésben végzett közvélemény-kutatások eredményei szerint az amerikaiak túlnyomó többsége elutasítja, hogy az Egyesült Államok háborúba lépjen Irakkal. A megkérdezettek 44 százaléka szorgalmazta, hogy akár januárig vagy februárig is folytatódjanak a szankciók. A válaszadók 14 százaléka amellett foglalt állást, hogy vonják ki az amerikai egységeket Szaúd-Arábiából, ha a térségben továbbra is bizonytalan maradna a helyzet. A háború mellett az amerikaiak 38 százaléka szólt, 8 százalékuknak pedig az a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak nem kell engedélyt kérnie a szövetségesektől, sem az ENSZtől a háború kirobbantására. Tizenhat dán túsz utazhat haza - ez az eredménye Anker Jörgensen egykori dán kormányfő bagdadi tárgyalásainak. Iraki jelentések szerint még nem tisztázták hogy a dánok mikor térhetnek haza. Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára párizsi találkozóra hívta meg a nemzetközi élet több neves személyiségét. Arról fognak tanácskozni, hogy az öbölbeli válság milyen hatással van a világgazdaságra. A zártkörű találkozót a tervek szerint holnap tartják meg. Irán szabadon engedett 44 egyiptomi katonát, akik az iraki-iráni háború idején estek fogságba, s akik az iraki hadsereg -oldalán harcoltak. Arab diplomáciai források szerint az egyiptomi hadifoglyok immár második csoportjának elengedése jelzés arra, hogy Teherán a közeljövőben fel akarja újítani diplomáciai kapcsolatait Kairóval. Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter, aki csütörtökön érkezett Bagdadba tegnap találkozott Szaddam Husszein elnökkel, s ezt megelőzően megbeszéléseket folytatott Tarik Aziz külügyminiszterrel. Konfliktus az orosz és a szovjet kormány között Litvániát újabb gazdasági blokád fenyegeti t Ismét a puccsügyről (ČSTK) - Újabb konfliktushelyzet alakult ki az orosz parlament és a szovjet kormány között. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa a csütörtök esti éles vita után úgy döntött, hogy a Rizskov kormány határozata a kiskereskedelmi árak felszabadításáról nem lép érvénybe az Oroszországi Föderáció területén. A szovjet kormány döntését tegnap tették közzé a hírközlő eszközök, a dokumentum szerint már ma be kellett volna vezetni a szabadárakat. Az árfelszabadítás az ékszerekre, a szőrmékre, a bútorra és néhány luxusélelmiszerre vonatkozik. Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök csütörtökön élesen bírálta a Rizskov-kormányt a Litvániához fűződő gazdasági kapcsolatokkal összefüggő álláspontja miatt. Kijelentette, Moszkva számára a gazdaság a politikai nyomás eszköze. Sajtóértekezletén egyben megerősítette, egészen reális, hogy Litvániát újabb gazdasági blokád alá vonják. Nyikolaj Rizskov a balti köztársaságok kormányfőivel megtartott nemrégi moszkvai találkozóján határozottan követelte a szovjet törvények tiszteletben tartását, amennyiben a balti köztársaságok továbbra is szeretnének nyersanyagot kapni a Szovjetunióból. Prunskiene kijelentette, ez csak a Rizskov-kormány állásfoglalása, Litvánia számára most azt lenne fontos megtudni, milyen álláspontra helyezkedett ez ügyben a szovjet elnök. A litván parlament csütörtökön feladatul adta a köztársasági kormánynak és a helyi közigazgatási szerveknek, hogy állítsák le a Litvániában állomásozó szovjet fegyveres erők egységeinek bárminemű szociális vagy anyagi támogatását. Az elfogadott határozatban többek között az áll, hogy a katonai és a rendőri egységek törvényellenes akciókat hajtanak végre Litvániában. A Dnyeszter menti független köztársaság megalakítása lényegében kiszorítja Besszarábiát a Szovjetunió szövetségéből és a háború előtti határok keretébe zárja. Vagyis: ismét Románia karjaiba taszítja. Ezt hangsúlyozza az a nyilatkozat, amelyet szerdán este fogadott el a Moldovai Legfelsőbb Tanács. A törvényhozás a dokumentumban figyelmeztet rá, ha a szovjet elnök és a parlament nem lát hozzá a „besszarábiai kérdés" megoldásához akkor kénytelen lesz erre felkérni az ENSZ-t. A Szovjetunióban az esetleges katonai puccsról szóló híresztelések terjesztéséhez minden bizonnyal hozzájárult Alksznyisz ezredesnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőjének szerdai parlamenti nyilatkozata. A Novosztyi (IAN) hírügynökség szerint az ezredes szó szerint a következőket mondta: ,,A Szovjetunió elnöke véleményem szerint a fegyveres erők nélkül maradt. Ami a katonai képviselőkkel megtartott november 13-i találkozóján lejátszódott, az a vakok és a süketek párbeszédére emlékeztetett - az elnök nem tudott választ adni a hadsereg képviselőinek. Ha nem hozzák meg a legszükségesebb intézkedéseket, akkor az emberek fegyverekkel mehetnek az utcára. A hadsereg természetesen nem lép fel a néppel szemben, nem lehet azonban megjósolni, hogyan alakul a helyzet". Senki sem maradhat közömbös Beszélgetés Pásztor Árpáddal, a Peredi Hnb titkárával ÚJ SZÚ 3 1990. XI. 16. Majd egy évvel a novemberi eseményk után, néhány nappal a helyhatósági választások előtt még mindig akadnak Szlovákiában községek, melyeknek lakosai nem tudatosítják kellőképpen, hogy a rendszerváltás, helyi szinten legalábbis, éppen most, november 23-24-én fog végleg eldőlni - ha arra érdemes személyek kerülnek az egyes települések élére. Igaz, két héttel a helyhatósági választások előtt még 64 (!) községnek nem volt polgármester-jelöltje, huszonhétnek se polgármesterjelöltje, se képviselőjelöltjei, kilencnek pedig csak polgármesterjelöltjei voltak, képviselőjelöltjei már nem. Mi a helyzet Pereden, kérdeztük Pásztor Árpádot, a Galántai járás legnagyobb falui közé tartozó község helyi nemzeti bizottságának titkárát. - Erőteljesen készülünk a választásokra. Mindeddig különösebb gondok nélkül sikerült betartanunk a választási törvény rendelkezéseit, különböző időrendi meg-" kötéseit. Községünk három választói körzetében hét politikai mozgalom koalícióra lépve összesen tizenkilenc, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a . Szlovákok Független Pártja 12-12, a kommunista párt három, a Mezőgazdasági Dolgozók Mozgalma pedig tizennyolc jelöltet. A jelöltek 75-80 százaléka magyarajkú, ami körülbelül arányban van Pered lakosságának nemzetiség szerinti megoszlásával, erre azonban nem fordítottunk külön figyelmet, a véletlen hozta így. ' - A jelöltlistákon nem láttam egyetlen független jelöltet sem. Mi ennek az oka? - Az igazat megvallva nem tudom. A falu lakosságával időben ismertettük a független jelöltek indításának feltételeit, tájékoztattuk őket a lehetőségről, mindezek ellenére a lehetőséggel senki sem élt. - Milyen részvételre számítanak a helyhatósági választásokon? - A júniusi parlamenti választások során a lakosság 96,7 százaléka járult az urnákhoz. Ennek alapján vérmes reményekkel nézhetnénk a mostani választások elébe, a biztonság kedvéért azonban felmérést is végeztünk arra vonatkozólag, milyen a lakosság érdeklődése a közelgő választások iránt. Ennek eredményeit ugyan még nem ismerem, a saját tapasztalataim alapján azonban elmondhatom, hogy apadni látszik valamelyest a falu társadalmi aktivitása, ami tulajdonképpen érthető is. Pontosabban nem érthető, inkább magyarázható, mégpedig azzal, hogy az emberek telítve vannak a politikával, többet foglalkoznak önmagukkal, mivel egyre szaporodnak a létbizonytalanság-fokozó tényezők. Mindezek ellenére nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenki átérezze a helyhatósági választások fontosságát, minél többen részt vegyenek rajtuk. Senki sem maradhat közömbös, mindannyiunknak tudatosítanunk kell, hogy a tét a falu jövője. - Az utóbbi hetek belpolitikai feszültségének forrásai között közvetve bár, de kétségkívül ott voltak a közelgő helyhatósági választások is. Visszatükröződött ez valamiképpen a falu életében? - Erre vonatkozólag is csak a saját tapasztalatainkból kiindulva válaszolhatok: a légkör az utóbbi időben valamivel feszültebbé vált itt is. A magyar lakosság körében bizonyos fokú aggodalom észlelhető, és félő, hogy ennek rossz visszahatása lesz, már ami a választásokon való részvételüket illeti, pedig éppen ebben a helyzetben lenne fontos, hogy a falu vezetőségébe az ő szavazataik által is valóban rátermett emberek kerüljenek. - Az ön személyében a falu egyetlen polgármester-jelöltjét tisztelhetem. A konkurencia hiánya ugyan bizonyos fokú biztonságérzetre, megkönnyebbülésre adhat okot, véleményem szerint azonban ugyanakkor nagyobb felelősséget is jelent. Milyen programmal igyekszik elnyerni a választók bizalmát? - A három magyar politikai mozgalom koalíciójának jelöltjeként programom az említett mozgalmak programjainak szintéziséből indul ki, ezért úgy vélem, indokolt, ha a többes számot használom. Törekvéseink elsősorban arra irányulnak, hogy az egyént visszahelyezzük az őt megillető erkölcsi-emberi magaslatra, mindenkinek biztosítani kívánjuk a szabad gondolkodás és cselekvés lehetőségét. Jómagam közgazdász és pénzügyi szakember vagyok, így természetes, hogy a gazdálkodás kérdéseire is nagyon nagy hangsúlyt kívánok fektetni, amennyiben ugyanis az önkormányzati alapelv a törvények értelmében érvényesül, akkor az egyes községek között éppen ennek a függvényében kezdődik el a differenciálódás. Nem sorolom fel, hogy mi mindent szeretnénk* felépíttetni, ahogy az eddig szokás volt: ha sikerül feltöltenem a falu pénztárát, akkor taglalom majd részletesebben a terveim, mivel a falufejlesztés, a szociál- és ifjúságpolitika, melyeknek megkülönböztetett figyelmet kívánunk szentelni, egyszóval minden az anyagi helyzetünk, a gazdálkodásunk sikerességének függvénye. KLUKA JÓZSEF Prágai premier Hihetetlen sebességgel forog a történelem kereke - mondta többször is visszatérő megállapításként Václav Havel idén februárban az amerikai Kongresszusban elhangzott beszédében. Azt azonban aligha hitte volna akkor, hogy kilenc hónap múlva Prágában láthatja vendégül George Busht. Rengeteget haladt azóta is - szerencsére előre - az a bizonyos kerék. Több évtizedes fagyos viszony után idén megolvadt a jég és bekövetkezett a felmelegedés a csehszlovák-amerikai kapcsolatokban. Ennek eredményeként érkezik holnap fővárosunkba Bush elnök és népes kísérete. A történelmi jelző nemcsak azért illik erre a vizitre, mert a Fehér Ház ura először jár országunkban, hanem más szempontból is. Olyan lehetőség ez, amely sokat ígér és kínál: a felzárkózás megkezdését a nyugati világhoz, nemcsak Európához, hanem Amerikához is, politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt. S méghozzá egy olyan időszakban, amikor mi is mind sürgetőbben igényeljük az előrelépés, a kitörés szükséges(Foto: Time) ségét. Most ezt megalapozhatjuk, mert e látogatás így is felfogható: Amerika kezet nyújt ahhoz, hogy sikeresen vehessük az akadályokat a valódi demokratikus viszonyok és a piacgazdaság megteremtéséhez vezető rögös úton. Washington nem először kínálja fel segítő jobbját, hiszen 1945 után is igazi nagyhatalomhoz méltó nagyvonalúsággal és felelősséggel ajánlotta fel a Marshall-tervet a háborús károk felszámolására. Lett volna helye bőven ennek a támogatásnak, s ha akkor elfogadjuk - elfogadhatjuk - most nem itt tartanánk, hanem valahol ott, ahol Nyugat-Európa. Csakhogy nekünk annakidején nem lehetett önálló véleményünk, hiába szakadt a nyakunkba még az aszály is, Moszkva parancsszavára kellett hallgatnunk, amely úgy szólt, az amerikai segélyt el kell vetni, mint burkolt imperialista kísérletet arra, hogy megosszák és leválasszák a Szovjetunióról a fiatal közép-európai „demokratikus" országokat. Kezdetben Sztálin, majd a nyomdokaiba lépők sugallatára korszerű és ésszerű gazdálkodás helyett kínlódni kezdtünk a rosszul megszerkesztett és még rosszabbul lemásolt ötéves terveinkkel és fejlesztettük a kezdetektől döcögő KGST-együttműködést. S közben lekéstük a robogó nyugati expresszt, amire főleg csak most döbbentünk rá igazán, hogy kinyíltak előttünk a határok. Ez a keserű tapasztalat azt mondatja velünk: még egyszer nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy nemet mondjunk a jószándékú washingtoni gesztusokra, jóllehet a mostani helyzet egészen más, mint a háború utáni. Most döntéseinkben és cselekedeteinkben magunk urai lehetünk, s nincs is más választásunk, minthogy élve az alkalommal megkezdjük a hosszú menetelést a fejlett nyugati világhoz. Oda jutottunk, hogy önerőből képtelenek vagyunk sikeres startot venni, de nem is akarjuk összekoldulni a támogatást, ahogy Havel elnök is hangsúlyozta USA-beli látogatásakor. Megbízható partnerek akarunk lenni az együttműködésben, s számítunk egyebek között az Egyesült Államok tőkéjére és szakembereire is. A Bush-látogatás világosan bizonyítja: Amerika érdemesnek tartja országunkat arra, hogy segítsen. Előbb azonban meg kel! teremteni a feltételeket a gazdasági együttműködéshez, hiszen ezt a területet is sújtja a múlt öröksége, mert nem folyt normális mederben az együttműködés. Négy évtizeden át nyögtük annak a terhét, hogy a Truman-kormányzat 1951-ben megvonta Csehszlovákiától a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt és csak nagyon magas beviteli vámok mellett tudtuk termékeinket elhelyezni az amerikai piacon. Hivatalosan nálunk úgy állították be ezt a döntést, hogy a hidegháború szülötte, mellyel Washington gazdaságilag térdre akarta kényszeríteni a szocialistának mondott Csehszlovákiát. Valójában a prágai rendszer bűneit „honorálták" ily módon a Fehér Házban: az emberi jogok megszegését, kiterjedt fegyverexportunkat, dömpingárainkat stb. Kapcsolatainkat éveken át mérgezte az ún. csehszlovák aranykincs ügye is. A háború végén a nácik Amerikába menekítették kincstári aranyunk egy részét, s Washington csak akkor volt hajlandó visszaszolgáltatni jogos tulajdonunkat 18 400 kg aranyat-, ha rendeződik az 1948-ban Csehszlovákiában államosított amerikai tulajdon ügye. Hosszadalmas, többször is megszakadt tárgyalások nyomán végül a nyolcvanas évek derekán megállapodás jött létre a kártérítésről, így az arany is hazakerült. Az egy évvel ezelőtti fordulatnak és az utána lezajlott változásoknak kellett bekövetkezniük ahhoz, hogy a megbukott rendszer nem jogtalanul felrótt bűneiért Washingtonban bocsánatot nyerjünk. Bush elnök érkezése előtt egy héttel írta alá azt a rendeletet, amelyben az USA ismét megadja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Ez a döntés rengeteg dollárkiadástól kíméli meg exportáló vállalatainkat, hiszen a gyakran 90 százalékos vámtételek most egyszámjegyűre, esetleg tízhúsz százalékosra mérséklődnek. Ez a kedvező hatás tüstént érződik, mihelyt a két ország parlamentje jóváhagyja a kétoldalú kereskedelmet szabályozó szerződést, ugyanis ennek része lesz a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény. Ha leomlanak a magas vámok, várhatóan felfut a kivitelünk, amely tavaly alig érte el a 82 millió dollárt, az amerikai viszontexport mindössze 50 millió körül állandósult. Szakemberek azzal számolnak, hogy jövőre exportunk akár 150 millióra is felszökhet, s három éven belül megötszöröződhet. Hagyományos gyártóinknak arra is fel kell készülniük, hogy többet tudjanak szállítani a tengerentúlra üvegből, bizsuból, cipőből, motorkerékpárból, gumiabroncsból. Vállalataink egy része már most azon töpreng, mihez kezdenek az így megspórolt pénzzel, s legtöbbjük amerikai reklámozásra kívánja azt felhasználni. Washington még egy gesztust tehet felénk: besorolhat bennünket abba a preferencia-rendszerbe, amelybe a kiválasztott fejlődő országok tartoznak és vámmentességet élveznek. Nem dicsekedhetnénk azzal, ha ide rangsorolnák országunkat, sajnos, pillanatnyi gazdasági fejlettségünk alapján megvan az „esélyünk" erre is. A vámmentesség fejében azonban meg kell nyitni a piacokat a külföld előtt és változatlanul tiszteletben kell tartani az emberi jogokat. Washington más tekintetben is felkarolta Csehszlovákiát: támogatta, hogy országunkat, mint az egyik alapító tagot, vegyék vissza a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. A kapcsolatok jövőjét egyengető mozzanatok vezettek el ahhoz, hogy az amerikai elnök Prágába utazhasson. A legmagasabb rangú politikus, aki előtte áprilisban fővárosunkban járt, Baker külügyminiszter volt. Korábban csak alacsonyabb szintű delegációk jártak Csehszlovákiában, s ezek tagjai a hivatalos vezetés számára általában kellemetlen vendégek voltak, hiszen többnyire az volt az óhajuk, hogy ellenzékiekkel is találkozhassanak, amit követségük révén többnyire nyélbe is ütöttek. Most ilyen gondok nem lesznek, azzal fognak találkozni és tárgyalni, akivel óhajtanak. Remélhetőleg olyan eredményeket hoz a premiernek számító látogatás, amelyek hosszú távra kedvező mederbe terelik a kapcsolatokat. (polák)