Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-14 / 267. szám, szerda

Párizs A diáktüntetések mérlege (CSTK) - Jelentős anyagi károk, 103 sebesült rendőr és 52 letartóztatott rend­bontó - ilyen a mérlege annak a hétfői párizsi felvonulásnak, amelyen a francia középiskolások tízezrei tiltakoztak az is­kolákban egyre rosszabbodó biztonsági és szociális helyzet miatt. A békés felvonulókhoz csatlakozott mintegy 400-500 rendbontó, akik távol állnak a diákok ügyétől. Ők provokálták ki az összecsapásokat. A Montparnasse üz­letközpontban kirakatokat törtek be, ra­boltak, tönkretettek mintegy 100 személy­gépkocsit, közülük harmincat felgyújtot­tak. A rendőrség kénytelen volt vízágyú­kat és könnygázt bevetni. A középsikolások küldöttsége, ame­lyet hétfőn fogadott Francois Mitterrand államfő, elhatárolta magát az erőszakos akciótól. Erös a márka (ČSTK) - Eddig nem teljesült a szak­értők előrejelzése, miszerint Németor­szág egyesítése után - legalább is egy átmeneti időre - érezhetően csökkenni fog a márka értéke. Épp.ellenkezőleg, az utóbbi napokban a márka az amerikai dollárral szemben többször is meghaladta a történelmi rekordot Majna-Frankfurtban hétfőn a tőzsdén egy dollárért, 1,481 márkát adtak, sót az üzletkötés során 1:1,4775 arányban csökkent az árfolyam. A márka árfolyamának megerősítéséhez az amerikai dollár és az angol font gyen­gébb pozíciója járult hozzá, valamint az, hogy Németországban magasak a ka­matlábak Vita az új orosz alkotmányról Jelcin bele akar szólni a szovjet kormány összetételébe • Felújítják-e a szankciókat a balti államok ellen? (ČSTK) - Az Oroszországi Föde­ráció parlamentje hétfői ülésén a köztársaság új alkotmányának há­rom tervezetét vitatta meg. A poszt­faktum hírügynökség szerint nagyon kemény és éles vita alakult ki arról, kié lesz a hatalom, az elnöké vagy a népé, s heves viták zajlottak a szo­cialista jövő körül is. Az alkotmánye­lőkészítö bizottság végül úgy dön­tött, meghosszabbítja az alkotmány előkészítésének időtartamát, s Jel­cin javaslatára döntött az Oleg Rumjancev képviselő vezetésével kidolgozott tervezet közzétételéről. Egyébként összesen 36 munka ér­kezett be az új alkotmány kidolgozá­sára meghirdetett pályázatra, s a tervek szerint a köztársaság új alaptörvényét január 1-ig kell kidol­gozni. Borisz Jelcin, az oroszországi Legfelsőbb Tanács elnöke a köztár­sasági parlament tegnapi ülésén be­számolt vasárnapi találkozójáról Mi­hail Gorbacsovval. Bejelentette, az elnöktől azt követelte, az oroszor­szági parlament által javasolt sze­mélyek töltsék be a jövőbeni szovjet miniszterelnöki, védelmi miniszteri és pénzügyminiszteri tisztséget. In­dítványozta egy egészen új állam­hatalmi rendszer létrehozását, amelynek fő eleme a nemzeti egy­ségkormány létrehozása lenne, Éleződik a politikai feszültség Választási nagyüzem Jugoszláviában (ČSTK) - Macedóniában a vasár­napi parlamenti választások nem hi­vatalos előzetes eredményei szerint az elsó helyen a Macedón Kommu­nisták Szövetségének-a Demokrati­kus Átalakulás Pártjának, valamint a Reform-erők Szövetségének a je­löltjei állnak, akik megközelítőleg ugyanannyi szavazatot kapnak. Er­ről a Tanjug hírügynökség képvise­lője tájékoztatta a Csehszlovák Saj­tóiroda tudósítóját. A hivatalos előzetes eredmények még nem ismeretesek, a Tanjug közlése szerint eddig csupán 30 vá­lasztókörzetben számlálták össze a szavazatokat. A harmadik helyen a nacionalista Belső Macedón For­radalmi Szervezet-a Macedón Nem­zeti Egység Demokratius Pártja áll. A köztársasági parlamenti válasz­tások előtt a szerb ellenzéki pártok tegnapra virradó éjszaka újabb - im­már a harmadik - ultimátumot ter­jesztették elö. Az öt kisebb politikai párt azzal fenyegetőzött, hogy boj­kottálni fogja a szavazást, ha nem módosítják a választási törvényt és a választásokat nem halasszák el 45 nappal. Az ultimátumot a Belgrád­ban összehívott sajtóértekezleten tették közzé, pontban 24 órakor. Hétfőn éjfélkor ugyanis lejárt a ko­rábbi ultimátum, amelyben az ellen­zék követelte a szerb parlamenttől, hogy fogadja el a választási törvény­nyel összefüggő javaslatait. Közülük a legfontosabb az a követelés, hogy a szavazatszámláló bizottságban képviseltessék magukat az ellenzék tagja is. Bosznia-Hercegovina három leg­nagyobb nemzeti pártja szintén az­zal fenyegetőzik, hogy bojkottálni fogja a négy nap múlva esedékes köztársasági parlamenti választáso­kat. Azzal gyanúsítják a kommunis­tákat, hogy meg akarják hamisítani a választási eredményeket. A mu­zulmán lakosságot tömörítő Demok­ratikus Akciópárt, valamint a Bosz­nia-Hercegovinában működő Szerb Demokratikus Párt és a Horvát De­mokratikus Közösség arra figyel­meztettek, ha nem módosítják a vá­lasztási törvényt, akkor tömegtünte­tésre és a szavazás bojkottálására szólítják fel a lakosságot. s ebben egyes funkciókat az Orosz­országi Föderáció töltene be. xxx Vytautas Landsbergis litván ál­lamfő Londonban tegnap kijelentet­te, Moszkvának a három balti köz­társasághoz intézett legújabb ulti­mátuma megkérdőjelezi nemcsak Litvánia jövőjét, hanem az egész szovjet demokratikus átalakulásét. Nyikolaj Rizskov miniszterelnök ugyanis kijelentette, azt követően, hogy a három köztársaság meghir­dette függetlenségét, a szovjet kor­mány nem garantálja gazdasági önállóságukat. Litvánia azt úgy ér­telmezi, hogy fennáll a szankciók felújításának veszélye. Londonban egyébként Landsber­gis találkozott a brit miniszterelnök­asszonnyal, a külügyminiszterrel és a vezető ellenzéki pártok képviselő­ivel. xxx Ukrajna külügyminisztere sajtóér­tekzeleten erősítette meg, hogy a köztársaság konzulátusi szintű külképviseletet szándékozik nyitni Lengyelországban és Magyarorszá­gon. A jövőben kulturális központo­kat is létrehoznak ebben a két or­szágban. Január 20-án a Krími kerületben népszavazást tartanak arról, hogy felújítsák-e a félsziget autonómiáját, s ezután Ukrajna vagy az Oroszor­szági Föderáció része lesz-e. A népszavazás megtartásáról a ke­rületi tanács rendkívüli ülésén dön­töttek hétfőn Szimferopolban. Támaszpont -szerződések (ČSTK) - Dan Quayle, az Egye­sült Államok alelnöke és Lee Kuan szingapúri kormányfő tegnap Tokió­ban megállapodást írtak alá, amely szerint Szingapúr lehetővé teszi az Egyesült Államoknak a területén le­vő katonai támaszpontok szélesebb kihasználását. Az Egyesült Államok tokiói nagy­követségének tájékoztatása szerint a megállapodás engedélyezi, hogy az amerikai légierő évente néhány . hetes gyakorlatot tartson Szingapúr­ban, ez vonatkozik az amerikai hadi­tengerészetre is. A dokumentumot négy nappal azután írták alá, hogy Manilában befejeződött a Fülöp-szigeteken le­vő amerikai támaszpontokról szóló tárgyalások újabb szakasza. A szi­getország számos engedményt kért az USA-tól, a felek végül is megálla­podtak abban, hogy nem újítják fel ^régi szerződést, hanem újat írnak alá. INDIA Ingoványos talajon ÚJ szú 3 1990. XI. 14. Csandra Sekharnak régi nagy ál­ma vált valóra - India miniszterelnö­ke lett. Tudni kell róla, hogy már a tavaly decemberi választásokon pályázott erre a magas tisztségre, akkor azonban, állítólag, politikai machinációk miatt épp elődje, Vis­vanath Pratap Szingh javára volt kénytelen lemondani tervéről. Vagy fél évvel ezelőtt a 63 éves lázadó szocialista politikus gúnyos meg­jegyzést tett az Illustrated Weekly című lapnak adott nyilatkozatában: bárkivel, a legrosszabbakkal is szö­vetségre lépne, hogy lejárassa Szinghet. befeketítse kormánya tisz­ta hírnevét, s végül maga ülhessen a miniszterelnöki székbe. Nos, célja megvalósítására jó al­kalmat adott az október végén kirob­bant kormányválság, amikor a jobb­oldali nacionalista Bharatija Dzsana­ta Párt (BJP) megvonta koalíciós partnerétől a parlamenti támogatást. Többféle tényező áll a szakítás hát­terében - gazdasági bajok, a kaszt­háború, a szeparatista törekvések, de mindenekelőtt az éleződő vallási konfliktus. A pandzsábi és a kasmíri villongások után a hinduk és a mu­zulmánok közötti ún. templomvita zúdított újabb erőszakhullámot In­diára, s lényegében ez az ügy váltot­ta ki a kormányválságot, okozta Szingh bukását. Mi is ez a temp­lomügy? Uttar Pradesh állam Ayod­hya városában a hindu fundamenta­listák templomot akarnak építeni azon a helyen, ahol India egyik leg­régibb mecsetje áll. Az elmúlt hetek­ben hindu fanatikusok százai tüntet­tek Ayodhyában, követelték a mu­zulmánok szentélyének lebontását. Talán mondani sem kell, hogyan reagált erre az Indiában élő muszli­mok mintegy 110 ezres tábora. A tüntetések és ellentüntetések vé­res összecsapásokba torkolltak, melyekben eddig már több mint szá­zan vesztették életüket. Szingh kormánya, tartva a pan­dzsábi, kasmíri lavinaomlástól, a polgárháborútól, nem volt hajlandó engedélyt adni a vallási konfliktus­nak immár jelképévé vált templom­akció megkezdésére, sót, letartóz­tatta a BJP elnökét, amiért észak­indiai körútja során lázas kampányt kezdett a hinduk ügyéért. A kabinet magatartása olyannyira felbőszítette a BJP-t, hogy végleg szakított a ki­sebbségi kormánnyal. Szingh a múlt szerdára összehí­vott parlamenti ülésen már nem tud­ta kivédeni a támadásokat, megvon­ták tőle ä bizalmat. Erre számítania kellett, hiszen már a szavazás előtt nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak nincs esélye a túlélésre azután, hogy a miniszterelnök pártjában is szakadás történt - a Sekhar vezette frakció kivált a Dzsanata Dalból. Következett az alkotmányos pro­cedúra: Szingh lemondott az államfő pedig a parlamentben többségben levő Kongresszus Párt (I) vezetője kérte fel a kormányalakításra, azt a Radzsiv Gandhit, aki a tavalyi választásokon nagy kudarcot vallott. Nem mondható, hogy Indiában a po­litikusok versengenének a kormány­fői posztért, a mc' helyzetben sem Gandhi, sem a BJP elnöke nem vállalta a kormányzást. Ügyesen kellett azonban manőverezni, mert bármilyen nagy is az ellentét az egyes pártok között, egyikük sem kívánta, hogy ebben a robbanásve­szélyes helyzetben egy új csatába - vokscsatába - kezdjenek, amely könnyen igazi háborúba torkollhat, így került sor Sekharra. Politikai megfigyelők nem sok reményt fűz­nek hozzá, kételkednek benne, hogy erős, döntőképes kormányt tud felál­lítani, még akkor is, ha élvezi a Kongresszus Párt támogatását. A helyzet elemzői Sekhar kormányát csupán a vákuum kitöltésére alkal­mas formációnak tartják. Bizonyta­lan helyzetben, ingoványos politikai talajon kezdi meg az új miniszterel­nök az ország kormányzását. URBÁN GABRIELLA N ovember 15-e a végső idő­pont - határozott őszi ülésszakán a Legfelsőbb Tanács, addig közzé kell tenni a saj­tóban az új szövetségi szerződés tervezetét és annak elemzését, hogy megkezdődhessen az orszá­gos vita erről a sorsdöntő dokumen­tumról. Vagyis Moszkvában már megint siettek, kapkodtak, megint a dátumok bűvöletében éltek: a ha­táridő megtartása a fontos, s nem az, milyen minőségű munkát végez­nek el. Tagadhatatlan, a mai szovjet parlament egészen más, mint a ko­rábbi évtizedek bábtörvényhozásai voltak. Ugyanakkor munkamódsze­reiben néha kísértetiesen hasonlít egy olyan csodahibridre, amely mintha a tipikus szovjet tervgazdál­kodás és a tűzoltóság eredményes keresztezéséből született volna. Lutri Semmi sem áll tőlem távolabb, mint­hogy valakiket tudatosan sérteges­sek, s mindenáron szellemes sem akarok lenni. Egyszerűen arról van szó, hogy ez a 15 tagköztársaságból álló, részben művi, részben erősza­kos módon létrehozott szövetség nem a széthullás határán, hanem már a széthullás stádiumában van. Ebben a helyzetben egy teljesen új, lehetőleg nagyon liberális szövetsé­gi szerződéssel még menteni lehet­ne a menthetőt, lassítani, megállíta­ni, szerencsés esetben akár vissza­fordítani a kedvezőtlen folyamatot. Amikor még javában dúlt a kelet -nyugati ellentét, nemcsak a Nyugat félt az erös Szovjetuniótól, hanem a slepp, a keleti tömb országai is. Az első kimondottan, az utóbbiak csendben lapítva és akkurátusan szótfogadva. Miért tehát az aggoda­lom a gyengülő Szovjetunió miatt? A magyarázat egyszerű, ma már más Európa, s más - pozitív irányba változó - a világ, és hogy ez a folya­mat továbbvihetö legyen, ahhoz szi­lárd, erös és - úgymond - kiszámít­ható Szovjetunióra van szükség. Moszkva viszont az utóbbi időben túl sokat improvizál. Igaz, egyelőre csak belpolitikai téren, de ez óhatat­lanul előbb vagy utóbb külkapcsola­taira is rányomja bélyegét. Ennek jelei már érezhetőek - és negatívak. Mindennek egyik oka éppen an­nak tisztázatlansága, mi tartozik a központra és mi az egyes tagköz­társaságokra. Elég, ha a saját, kicsit furcsa, néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen olajüzletünkre uta­lok: Moszkva nem akart elég olajat elveit fekteti le, elválasztva egymás­tól a törvényhozói és végrehajtó ha­talmat, valamint az igazságszolgál­tatást. Megmaradna az elnöki tiszt­ség, de létrehoznák az alelnöki funk­ciót is, a minisztertanácsot a minisz­terek kabinetje váltaná fel. A terve­zet javasolja, hogy a továbbra is kétkamarás parlamentben a Nem­zetiségi Tanács alakuljon át a Köz­társaságok Tanácsává. Ma már Moszkvában nem tartják ki­zártnak, hogy nem minden köztársaság fogja aláírni az új szerződést, legyen az bármilyen, mivel egyszerűen a teljes füg­getlenséget kívánják. Ez mindenekelőtt a három balti köztársaságra vonatkozik, a kaukázusiak még nem jelezték hivatalo­san kiválási szándékukat, ez egyelőre csak az egyes mozgalmak és pártok programjában szerepel. Revenko véle­• ménye erről a dologról: a baltiak dolga, hogy kilépnek-e, senki sem fogja őket ebben meggátolni. Ezt azonban az elfo­gadott szabályok értelmében kell megten­niük, a tárgyalóasztal mellett, összhang­ban az alkotmánnyal. Magyarán: nem lesz ez olyan könnyű. Egyelőre ésszerűnek mutatkozik a központ: csak az ország biztonságának és határainak védelmére, az energetikai rendszer, a közlekedés és a távközlés irányítására tart igényt. Ezenkívül kidol­gozná a közös gazdasági, ökológiai és tudományos keretprogramokat. A terve­zet feltételezi ,,valamennyi köztársaság együttműködését a természeti .források racionális felhasználása érdekében" - s ez már egy fogas kérdés. Ebben a nagyon logikusnak tűnő megfogalma­zásban nincs semmi konkrétum, s értel­mezhető úgy is, hogy a központ meg akarja őrizni jelentős, szinte kizárólagos jogkörét, ami a stratégiai fontosságú nyersanyagok - például az olaj - kiterme­lését és exportját illeti. S ha ez így lesz, akkor abból baj lesz. K omoly baj, mivel már készülőben az OSZSZSZK új alkotmánya, amely ehelyett a már rövidítésé­ben is bonyolult elnevezés helyett Orosz­országi Föderációnak nevezi a köztársa­ságot, s gyakorlatilag teljesen független gazdasági, pénzügyi, oktatási, kulturális és - részben - védelmi politikát feltételez. Márpedig ha ezt az alkotmányt elfogadják - s ebben aligha lehet kételkedni - akkor ez egy lavinát indit el, ez válik a tagköz­társaságok számára követendő példává. Az Oroszországi Föderáció saját tulajdo­nának tekinti nyersanyagkincsét, de még a termőföldet is, ez utóbbira vonatkozóan máris elismeri a magántulajdont, végze­tes csapást mérve a lenini deklarációra a földről, amely 1917 októberében talán forradalmi volt, de ma tarthatatlan. Külön érdekessége az új szövetségi szerződés tervezetének, hogy lényegé­Nem ízlik a medvemama főztje - távozik a litván bocs (Magyar Hírlap) adni dollárért sem, maguk az olajbá­nyászok pedig készek szállítani - áruért. És sorolhatnám a hasonló­an furcsa példákat. Hát ez az, ami­nek véget kell. vetni, kuriózumok gyártására semmi szükség. S szinte ez az egyetlen dolog, amiben az új szövetségi szerződést illetően azo­nos a tagköztársaságok és a köz­pont véleménye. Nem tudni még, milyenek lesznek a köztársaságok kiegészítései, mó­dosító javaslatai a tervezetet illetően - erről konkrét információk nincse­nek, bár még október utolsó hetében megkapták a dokumentumot az el­nöktől. Magát a tervezetet is sűrű homály fedi, bár a szórványos tájé­koztatásokból ítélve nagyon is új­szerű lesz. Georgij Revenkónak, az Elnöki Tanács tagjának sajtóérte­kezlete szerint az új szerződésnek három fő része lesz. Az első szabá­lyozza a szövetségbe való belépést, ennek legfőbb elve az önkéntesség és az egyenjogúság. A második rész behatárolja a jövőbeni szövetségnek mint államnak a jogkörét, a harma­dik pedig a hatalmi mechanizmus ben tudomásul veszi a Szovjetunió meg­szűnését Mert még ha nem is módosulna az országos vita után a tervezet, ha mostani formájában kerülne elfogadásra, már akkor is egy maitól lényegesen kü­lönböző állam megteremtéséről lenne szó. S ennek a javasolt neve Szuverén Köztársaságok Szövetsége - minden szovjeté s minden szocialista jelző nélkül. N em kis merészség kellett ehhez a javaslathoz, de számos jelből ítélve ez még mindig kevés Elégedetlenkedni, tüntetni viszont nyu­godtan lehet, még a rendőrségi erőszak­tól sem kell különösebben tartani. A Szov­jetunióban ugyanis a hiánycikkek végte­len listájára a gumibot is felkerült. Import­ra nincs valuta, a hazai ipar pedig keveset gyárt - ezt is rossz minőségben. Nagyobb ütésnél ugyanis törik Vagyis: nagyot ütni nem érdemes. Sem a szövetségi szerző­dés ügyében, sem más esetekben Olyan ez az egész nagy szovjet átalakulás, mint a lutri Senki sem tudja, hogy mi lesz az eredmény Az elvek, a célok már régen devalválódtak Mint a rubel GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom