Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-14 / 267. szám, szerda

Ha a hír igaz, és az előzetes tárgyalások eredménnyel járnak, a Szlovákiai Folkloristák Uniójának sorait a csehszlovákiai magyar néptáncosok és népzenészek is bővítik. A néptáncosok csoportosulása nem indokolatlan, mert tennivaló van éppen elég. A néptánc - és főleg a színpadi néptánc - évekig szép dekorációja volt az állampárti rendezvényeknek, néhány ember számára pedig jó kereseti lehetőség és utazási forma lett. Eközben azok, akik rájöttek, hogy nemzeti kultúránk eme ága egy kicsit többet jelent, zsíroskenyérért, köszönömért tevékenykedtek, és majdnem a semmiből teremtettek értékeket. Míg a sajtó tele volt méltató „ingyom-bingyom" írásokkal, és ma is jelenhet meg életmüvet ábrázoló riport olyan emberről, aki csak azt nem tette tönkre, amihez nem nyúl, maga a néptánc - beleértve a minőségi és tartalmas néptáncot is - a periférián mozog. Pazarlók leszünk-e? Alakulóban a Szlovákiai Magyar Néptáncosok és Népzenészek Társulása A hatvanas évek végén Magyarországon megjelent egy új szórakozási forma, amelynek nevét az indítók az erdélyi Székről kölcsönözték. A táncház ifjúsági klubokból indulva, a hetvenes évek közepére tömegmozgalommá nőtte ki magát, a hetvenes évek végére pedig megtalálta stabil helyét a magyar közművelődésben és kultúrában. Nem az eredeti magyar néptánc szépsége, attraktivitása volt az a húzóerő, amely a „táncházasokat" klubokba, művelődési házakba vitte. A táncház része volt egy, eddig még feldolgozatlan szellemi folyamatnak, amelynek köszönhetően egész sor -kiváló amatőr színtársulat alakult, amelynek köszönhetően - legalább részben - felszabadult a magyar publicisztika. Ezt a korszakot a nálam idősebbek sem élhették át, hiszen kis hazánkban éppen „normalizáltak". A táncháznak köszönhetően a magyar színpadi néptánc is, mind az amatőr, mind a hivatásos társulatoknál, majdnem teljes egészében újult meg. A népzene után éppen a tánc volt az, aminek köszönhetően gondolkodásunkban egyre többen tudták valódi helyére tenni azt a nemzeti kultúrát, melyről hosszú ideig tilos volt beszélni. A néptánc újratanulásával, de főleg szisztematikus és tudományos igényű kutatás eredményeképpen tudtuk meg sokan, hogy a keresztény világ határán élő magyarság kultúrája milyen mezsgyén fekszik, s hogy e kis nációnak mi dolga volt és van KözépEurópa keleti határán. így vált a nemzeti kultúra eme része az identitástudat nevelésének attraktív, egyben igényes formájává. A szlovákiai magyarságnak tucatnyi rendszeresen dolgozó együttese volt a hatvanas években. Ennek ellenére nem alakultak - vagy ha igen, nagyon kevés helyen - olyan szellemi műhelyek, kisközösségek, amelyek célja nem a színpadi produkció, hanem az eredeti magyar néptánc tanulása lett volna. A szellemi tartalmat megadhatták volna a megismerési folyamat egyes állomásai - kezdve a tánctanulással, folytatva a zene, a viselet, a népszokások, a népköltészet megismerésével -, eljutva oda, hogy az ember belekóstoljon a néprajzba, a szociológiába, a történettudományba. A táncház eljutott persze hozzánk is. A hetvenes években viszonylag jó kapcsolatokat tartottunk fönn Magyarországgal. S bár néhány helyen megpróbálták, nem sikerült létrehozniuk szisztematikusan működő, szellemi műhelynek számítható táncházas közösséget. Gondolok például a komáromi gimnázium és a Hajós táncházára, amely ki tudja, miért szűnt meg. Pozsonyban „csak ötször" próbálkoztak meg rendszeresen működő táncház szervezésével. Két esetben egyszerűen betiltották, máskor magától bukott meg. így a rendszertelen, néhány központi rendezvényen megszervezett ún. „táncház" produkció lett, amely olykor egyszerűen folklór-kocsmává vált. A csehszlovákiai magyar értelmiség (ha lehet így nevezni egy heterogén iskolai végzettségű réteget) irodalomcentrikus. Ugyanilyen kulturális intézményrendszerünk is. Van kiadónk, van két hivatásos színházunk, vannak magyar lapjaink, de a mai napig nincs egyetlen olyan intézményünk sem, amely például a csehszlovákiai magyar képzőművészettel, zenével, tánccal foglalkozna. S ha már a táncnál tartunk: nem létezik tudományos igényű gyűjtő, feldolgozó és publikáló munka. Ami van, annak kezelése is lehangoló látványt nyújt. Az MTA-val közösen végzett hatvanas évekbeli filmgyűjtések anyaga egyszerűen eltűnt. Videomásolatát tavaly sikerült beszerezni az MTA Zenetudományi Intézetétől. A hazai gyűjtéseknek ez csak kis hányada. Sebők Géza és Quittner János az 1979ben megjelentetett Dél-szlovákiai magyar faluk táncai című munkájában 74 filmfelvételt jegyez 91 faluból, 49 gyűjtőtől. Tavaly egy másik intézményes gyűjtés anyagát kerestem, hiába. Egy 1985-ös zsérei gyűjtésről van szó, amelynek anyaga sem az Ifjú Szívekben, sem a gyűjtést akkor végző Katona Istvánnál nincs. Nem jobb a helyzet a hangzó anyagok esetében sem. Az idén februárban 104 szalagot számoltam meg. Kb. 30 kilométernyi szalagon van eredeti hangzó anyag. Mivel a gyűjtések nagy részét Ag Tibor végezte, a vokális népzene dominál. Az anyag nagy részét négysávos Emgeton vagy Agfa szalagokon tárolják, amelyek 10-15 év alatt demagnetizálódnak, így az utánunk következő generációk számára teljesen használhatatlanná válnak. Egyetlen pozitívum, hogy az anyagot tavaly lemásolták. A Csemadok jelenlegi videotára ugyan kiváló segítség az amatőr csoportok számára, de anyagtárolásra a nagyon is vékony mágnesszalagok teljesen használhatatlanok. A pártállam 40 éve alatt nem sikerült felújítani egyetlen hivatásos együttesünk - a Népes - munkáját. Ma már persze új körülmények között nem kell az állami költségvetésre várni, de ki tud a jelenlegi pénzszűkében hivatásos együttest fönntartani. A Csemadok apparátusában mai napig tisztázatlan a szakelőadók helyzete. Eddig inkább hivatalnokok voltak. Azok is maradnak? Vagy lesz lehetőség végre egy menedzserszemléletű módszertani és szervezési irányításra, akár a Csemadok apparátusán belül? Ki tud nevelni magának ez a „szakma" legalább egy-két felkészült, hozzáértő elméleti szakembert vagy kritikust? Tudunk-e népművészeti fesztiválunkból vonzó nemzetiségi fesztivált csinálni, ahol azt prezentálhatjuk, ami valóban a miénk? Mert a világtól sok mindent meg kell tanulnunk, de amiben ma verhetetlenek a néhai keleti blokk országai, az éppen a folklórjuk. Ebben tudunk világszínvonalat produkálni. Tudatosítjuk mindezt? Félő, hogy pénzhíján egyre kevesebben foglalkoznak majd néprajzi gyűjtéssel, egyre kevesebben táncolnak. Félő, hogy a gazdasági megszorítások és a kommersz kultúra hódítása idején nem csak a férgese fog elhullani - vagy talán éppen az marad meg. Megváltozott társadalmunkban soha meg nem ismétlődő lehetőséget kapott a néptáncos szakma is. Ha nem élünk vele, identitástudatunk nevelésének egyik legszebb formáját hagyjuk továbbra is a periférián. Ha nem élünk vele, gyalázatos pazarlásunkról állítunk ki bizonyítványt, LOVÁSZ ATTILA A szavazók döntik majd el... Központi fekvése miatt a jövőben nagy jelentősége lesz a 2461 lakosú Pelsőcnek, az egykori vármegyeszékhelynek. Nemcsak azért, mert forgalmas vasúti csomópont, s mert környéke természeti kincsekben gazdag, hanem, mert a jövőben az államigazgatási szervek központja lesz... Arról, hogy milyen lesz a helyi közigazgatás összetétele a közelgő választásokon döntenek. A húsz képviselői helyre ötvenhat polgártársukat javasolták, olyanokat, akiket jól ismernek. A polgármesteri tisztségre két jelöltet állítottak, akik így vallanak terveikről, elképzeléseikről. Nagy László, huszonöt éves, nős, egy gyermek édesapja, a Szlovák Magnezitművek kuntapolcai üzemének technológusa, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Demokrata Párt jelöltje. -A közigazgatásban még nem dolgoztam, de tudom, hogy a helyi önkormányzat a polgármester mindenkor a lakosok érdekeit képviseli, s csak teljesíthető ígéretet tesz. Úgy látom, közérdek a gázvezeték megépítése, s ezt követően, ha pénzünk lesz rá, a szennyvíztisztító és a csatornahálózat megépítése, mert ezek nélkül a fejlődést nehéz elképzelni. A privatizációval szeretném megteremteni a lakosság jobb közellátását és a színvonalasabb szolgáltatásokat. Szükség lenne egy szállodára is, de ez csak a magántőke bevonásával oldható meg. A lakossági igéBrezina Arpád nyeknek megfelelően szükséges, hogy a Vasút utcában mielőbb élelmiszerüzletet nyissunk. A település központjából - bár itt van a benzinkút -, fokozatosan ki kell tiltani a teherautókat. örülünk annak, hogy a község határában levő három lúgüllepitő medence végre megszűnik, de a háztartási hulladék tárolóhelyén is rendet kell teremteni. Ahhoz, hogy az itt élő emberek közérzete jó legyen a településen, főleg annak központjában, növelni kell a zöldterületet. Fiatal lévén, jól tudom, ha azt akarjuk, hogy a jövőben a fiatalok itt maradjanak a szülőfalujukban, az ifjúsági klub feltételeinek javítása mellett az is szükséges, hogy segítsük őket lakáshoz vagy legalább Nem az áldozatokkal mérik a gazdaság erejét Valtr Komárek a gazdasági reformról VALTR KOMÁREKRE bizonyára sok

an emlékeznek a viharos novemberi napokból és a nemzeti egyetért

és kormányában végzett tevékenysége alapján. Sok hívet szerzett akkor magának, de a Őalfa-kormányban mégsincs. A GENERACE hetilap beszélgetést közöl vele távozásáról, az új gazdasági reformról. • Mi a magyarázata annak, hogy az orra előtt csapták be a kormány ajtaját? -Téved. Én magam tagadtam meg a belépést. Nem akartam a nemzeti egyetértés kormányának alelnöke sem lenni. Végül is Václav Havel és a Polgári Fórum nyomására lettem az. • Ezzel azt akarja mondani, hogy ön körül minden a legnagyobb rendben van? - Más körülmények között távoztam, mint amilyeneket eredetileg feltételeztem. • Azért kellett mennie, mert nem értett egyet a jelenlegi gazdasági reformmal? - Jó, ahogy akarja. Voltak olyanok, akiknek fontos volt, hogy ne legyek a kormányban. Nem tudom, hogy ez csak azért volt-e, mert más gazdasági stratégiát szorgalmaztam. • Ez nem túlságosan erkölcsös... - Napjainkban gyakran beszélnek az erkölcsről, de ez inkább sikertelen prédikálásnak tűnik, mert fiatal politikusok teszik, akik azt hiszik, hogy csak fiatal politikai sportolók jutnak szóhoz, akik ismerik a korszerű pszichológiát és politológiát. Ugyanakkor kissé megfeledkeznek a tisztességről és az igazmondásról. • Ahogy hallgatom önt, az az érzésem, hogy valójában örül, hogy nem kell a jelenlegi kormányban dolgoznia? - Úgy van, sőt nagy megkönnyebbülést érzek. Őszintén szólva/valószínűleg idegesítene, hogy olyasmiben kellene részt vennem, amivel nem értek egyet. • Mit gondol, ez egyedi vélemény, vagy így gondolkodik az emberek többsége? - Ezt nem mondanám. Ennek ellenére nem is sejtem, honnan veszik azt a sokat hangoztatott biztonságot, hogy most mindenki a kormány mögött áll. • A nemzeti áldozatokkal való lelkes egyetértésre és a nadrágszíj-behúzásra is gondol? - Biztosan. Nem az áldozatokkal mérik a gazdaság erejét. Ha valaki olyan gazdasági reformmal jön, amely áldozatot követel, akkor véleményem szerint ez a reform értelmetlen. S ha még ráadásul a bizonytalanságot ilyen jelszavakkal leplezi, akkor ez már kínos. • Tehát konkrétan mit kifogásol a most folyó gazdasági reformban? - Elsősorban azt, hogy elvetette azt a koncepciót, amelyet Klausszal együtt a jövőkutató intézetben dolgoztunk ki. Ebben arról volt szó, hogy alapvető fontosságú kérdés a rendszerbeli deformációk eltávolítása, mert ez krónikus deficitet okozott és hiányzott az egyensúly. Naiv dolog olyan állapotban hagyni a gazdaságot, amilyenben volt és azt hinni, hogy bevezetjük a jól működő tőkepiacot és ezt a korona átválthatóságával koronázzuk meg. Azt gondoltam, hogy továbbfejlesztjük a koncepciót, de ók két hónap múlva újjal álltak elő, amely kizárólag a pénz- és árintézkedéseken alapszik, nem veszi tekintetbe a szociális szempontokat és az egész reform három elemre épül. Ezek közül az első helyen az árak liberalizációja, a korona átválthatósága, az állami ipar privatizációja szerepel. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan megváltoztatják véleményüket, de megtörtént. Annak az illúziónak a fogságába estek, hogy a reformmal kapcsolatos hatalmas munka lényegében banális dolog. Az embereknek jobban imponál a sebész, mint a becsületes körzeti orvos. • Igaz, hogy reformunk sokban hasonlít a lengyelekéhez? - Nem hasonlít, hanem azonos. Ugyanolyan gazdasági lépésekről van szó: ármódosítás, a dotációk megvonása, a nyersanyag árának emelése, az árak liberalizációja. A reform eredményét ismerjük. Nem értem: senki se látja, merre halad gazdaságunk? • Kifogásolná-e a reform gyorsaságát? - Ne úgy tegyük fel a kérdést: lassú vagy gyors-e a reform, hanem úgy, jó-e vagy rossz. Talán erről van szó, nem? Eddig még nem hallottam, hogy valaki hivatalosan kijelentette volna, hogy reformunk rossz is lehet. Naiv dolog azt hinni, hogy a piaci erők mindent megmentenek. • Meddig tart, míg gazdaságunk talpra áll? -Borúlátó lennék, ha azt mondanám, hogy húsz évig. Nem értek egyet Ota šikkal sem, aki 12 évről beszél. Azt hiszem, rövidebb ideig fog tartani. Bizonyos körülmények mellett, amelyekről szóltam. Bár a mostani reform hívei azt állítják, hogy nincs más alternatíva. • Mit tesz saját reformjának érvényre juttatásáért? - Legalább a parlamentben igyekszem róla vitatkozni. • Ha úgy gondolja, hogy ez elég... Nagy László telekhez jutni számukra hozzáférhető áron. Ugyanakkor oda kell figyelni *a nyugdíjasokra is, támogatni kell őket lehetőségeink szerint. Javítani kell az egészségügyi ellátás színvonalát is. Fontosnak tartom, hogy felújítsuk a helyi hagyományokat, hiszen gazdag múlttal, hagyománnyal rendelkezik a településünk, amely nemsokára fennállásának 750. évfordulóját ünnepli, s egykor talán a városi címet is elnyeri. Brezina Árpád negyvenhat éves, nős, két gyermek édesapja. Korábban a Szlovák Magnezitművek kuntapolcai üzemében volt termelési igazgatóhelyettes, 1987-től a helyi nemzeti bizottság elnöke. Az Együttélés képviselőjelöltje. - A közelmúltban készült el a település rendezési terve, de az elképzeléseinkből csak annyit valósíthatunk meg, amennyire a jövőben pénzünk lesz. Szerencsére már van szolgáltatóházunk, új alapiskolánk, és több mint tíz év után végre a művelődési ház átadására is sor kerül. Terveim, elképzeléseim között számos fontos, de ugyanakkor pénzigényes létesítmény megépítése szerepel, de a sorrendet majd a lakosság állítja fel. Ezek egyike az autóbuszmegálló befedése, váróterem építése, mivel a környék falvaiból naponta mintegy 400 gyerek utazik a helyi iskolába. A másik, az egészségügyi központ felépítése, és azzal párhuzamosan az éjszakai orvosi ügyelet bevezetése. Folytatni kell a gázvezeték, a szennyvízcsatorna és a szennyvíztisztító építését, amelyhez - a költségek csökkentését szem előtt tartva - felhasználhatnánk a gömörhorkai Cellulózgyár lúgüllepitő medencéit. Szükségesnek tartom az üzlethálózat korszerűsítését, a kereskedelmi egységek privatizálását és a magánkereskedelem további támogatását helyiségekkel. Ha azt akarjuk, hogy a lakosok jóľ érezzék magukat, kötődjenek a településhez, meg kell teremteni a házépítés lehetőségeit, ugyanakkor az új munkahelyek létesítéséről sem szabad megfeledkezni. Itt van az egykori Tatramat üzem, amely bizonytalan helyzetbe került, de ha megváltoznak a feltételek, akár hatszáz embert is alkalmazhatna. A vasút mindig jelentős helyet foglalt el a község életében, nálunk ugyanis sok a vasutas. Ezért nem érdektelen, hogy ott is korszerűsítésre kerül majd sor. Az elkövetkező években többet kell tenni a falusi turizmus fejlesztéséért, és pékségre is szükség volna. Sem a nyugdíjasokról, sem a fiatalokról nem szabad megfeledkezni. Minden eszközt szükségesnek tartok - a környezetvédelem is ide tartozik - ahhoz, hogy a település megtartó ereje növekedjen és a jövőben a lakosok száma tovább már ne csökkenjen. Hogy az 1777 választásra jogosultak közül hányan keresik fel majd a szavazóhelyiséget, kire adják a voksukat, ki lesz a polgármesterük, az rajtuk múlik. Végre a saját kezükbe vehetik sorsuk irányítását. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 2126 1990. XI. 15.