Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám, csütörtök

Csütörtök, 1990. november 8. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 262. szám Václav Havel Svájcba látogat (ČSTK) - Arnold Kollernak, a Svájci Államszövetség elnökének meghívására november 21-23-án hivatalos munkalátogatást tesz Svájcban Václav Havél, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság el­nöke feleségével. Az államfőt útjára elkíséri Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügymi­niszter és Václav Klaus, a pénzügyi tárca vezetője. A berni kormány kedden közölte, hogy látogatása során Václav Havel találkozik a svájci államfővel, vala­mint az ország több más vezetőjé­vel. Jirí Dienstbier és Václav Klaus tárgyal ottani kollégájával, René Felberrel, illetve Ottó Stichhel. Magyarország az Európa Tanácsban Megfelelt a követelményeknek Magyarország az Európa Tanács tagja. A szervezet miniszteri bizott­ságának keddi ülésén, a római Pa­lazzo Barberiniben Jeszenszky Gé­za külügyminiszter letétbe helyezte, a Magyar Köztársaság csatlakozási okiratát, amelyben elfogadja az Eu­rópa Tanács alapokmányát. A csat­lakozási okiratot Göncz Árpád köz­társasági elnök írta alá az Ország­gyűlés határozata alapján. Je­szenszky Géza és Catherine Lalu­miére, az Európa Tanács főtitkára Ufó Királyrév felett? Ufóügyben ritkán hívják szer­kesztőségünket. Most azonban ez történt. Katona Dezső, a Ki­rályrévi Hnb elnöke jelentkezett, hogy elmondja a szenzációs hírt: hétfőn este hét óra tájban többen is láttak falujuk felett, illetve a közvetlen környéken rendkívüli fényjelenséget. Ha komolytalan­kodni akarnék, égi taligát írnék, de mivel Katona Dezső egyálta­lán nem viccből hívott fel ben­nünket, távol áll tőlem a szenzá­ciós hír kétségbe vonása. Annál is inkább, mivel a telefonálónak többen is beszámoltak a jelen­ségről, s lényegében azonos módon írták le. S ráadásul meg­bízható, felnőtt emberek, akiknél esetleges alkoholhatás vagy más olyan körülmény, amely szavukat kétségessé tenné, tel­jesen kizárható. Nagy Imre kvarcórája 18.50­et mutatott, amikor hazulról elin­dult. Röviddel utána látta meg az ufót, s annak eltávozása után órája egy óra 17 percet mutatott és január 17-i dátumot. Vagyis a különös repülő test közelsége átállította karóráját. Legérdekesebb szemtanú a 35 éves Czirák Lóránt, aki vadászás közben pillantotta meg a közeledő, majd mintegy 6-7 méter magasságban, tőle 30 méternyire megálló, fél méter körüli átmérőjű, vörös fényű, ko­rong alakú testet. A koronghoz fénysávokkal mintegy 15 villogó fényszóró fénye kötődött. Mivel a vadásznál távcső volt, így az­zal is megnézte a különös lát­ványt, melytől szörnyen megi­jedt. Az ufó kis idő után minden nesz nélkül eltávozott. A kételyek és kérdések azon­ban itt maradtak. Hogy mikor ad rájuk választ a tudomány, egye­lőre nem ismeretes. Pedig egyre kíváncsiabban várjuk, hiszen az utóbbi időben egyre gyakoribb az ufó, illetve az annak vélt je­lenség. Ugyanazon a napon, amikor a királyréviek, vagyis hét­főn este, Franciaország több pontján is felfigyeltek hasonló je­lenségre. (fülöp) Marián Čalfa és Václav Klaus Kelet-Szlovákiában AZ ÁLLAM NEM DOTÁLJA A VESZTESÉGES VÁLLALATOKAT (ČSTK) - MARIÁN ČALFA szövetségi miniszterelnök tegnap meg­kezdte kétnapos kelet-szlovákiai munkalátogatását. Ott-tartózkodása során tájékozódik a kerület gépipari vállalatainak problémáiról, s talál­kozik Homonna, Varannó, Nagymihály és Tôketerebes lakosaival. Mai szamunkban: Vakrepülés ... nem tudni, melyik félnek fogy el hamarabb a türelme, milyen hatással lesznek a szankciók Irak gazdaságára, s az esetleg súlyos következmények józanságot vagy agresszivitást váltanak-e ki Szad­damból. , (3. oldal) Kifulladásig ... Az olajtermelés növekedését Tyumenyben nemhogy nem követte gazdasági és szociális fellendülés, hanem az életszínvonal és az élet minőségének süllyedéséhez vezetett. (4. oldal) Két hét múlva helyi önkormányzatokat választunk ... A nagyobb városok és választókerületek szavazólapjait a nyom­dák készítik el. A kisebb településekről a járási nemzeti bizottságok gondoskodnak. A minisztériumtól kapott sokszorosítógépekkel készí­tik el számukra a szavazólapokat. (5. oldal) A kormányfő körútját a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű mezőlaborci üzemében kezdte, amely korábban a szinnai Vihorlat vállalathoz tarto­zott. Az üzem vezetői egyebek kö­zött elmondták, hogy részben a kas­sai vasműhöz való csatlakozásban látják a gyártási programmal és az alapanyag-szállítással kapcsolatos ezt követően aláírta az eseményt rögzítő jegyzőkönyvet, majd a ma­gyar külügyminiszter - az Ország­gyűlés felhatalmazása alapján - alá­írta az emberi jogok európai egyez­ményét. Ezzel egyidőben Strasbourgban, az Európa Tanács székhelyén, az Európa Parlament székháza előtt felhúzták a magyar nemzeti zászlót, a Tanács 23 eddigi tagjának zászlói mellé. Ezzel egyidőben hangzott el a magyar himnusz. Catherine Lalumiére úgy méltatta az eseményt, mint amely egyértel­műen jelzi az európai eszmei és politikai megosztottság végét. Olyan lépésnek nevezte, amely megnyitva az utat a többi kelet-európai ország csatlakozása előtt, és az előtt, hogy az Európa Tanács egyetemes euró­pai szervezetté váljék. A magyar kormányküldöttség ezután már teljes jogú tagként vett részt az Európa Tanács miniszteri bizottságának 87. ülésén. Ezen két témakört tekintettek át: az Európa Tanács és a Párizsban november 19-e és 21 -e között esedékes euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet kapcsolatát, illetve a Ta­nács és a többi, még kívülálló kö­zép-kelet-európai állam viszonyát. Az Európa Tanács három újabb (Folytatás a 3. oldalon) A KGB emberei letartóztatták azt a leningrádi férfit, aki lefűrészelt csövű vadászpuskából adott le lövéseket a Vörös téren. (A felvétel gyengébb minőségű, mivel a tévéből készült). (Telefoto - ČSTK/AP) Moszkva, Vörös tér Komor felvonulás Alternatív nagygyűlés • Incidens Kijevben Pozsony az ENSZ további székhelye lesz? (ČSTK) - Vladimir Mečiar, a Szlovák Köztársaság miniszterel­nöke tegnap fogadta Richard Forant, az ENSZ főtitkárának helyettesét. A találkozón a szlovák kormányfő a föderációs megállapodásokkal összhangban felajánlotta, hogy Po­zsony legyen az ENSZ további székhelye. Válaszában Richard Foran meg­köszönte az ajánlatot, s az ENSZ tevékenységéről szólva aláhúzta, hogy a pozsonyi székhely létrehozá­sával erősödne a nemzetközi szer­vezet pozíciója. _ (ČSTK) - Moszkvában a Vörös téren tegnap délelőtt egészen más volt a nagy október 73. évfordulójá­nak ünnepsége, mint amit eddig megszoktunk. Az SZKP, a Komszo­mol, a szakszervezetek, de a na­gyon konzervatív Egységes Front felhívására is felvonultak a moszk­vaiak, a demonstráció több mint egy órán át tartott, de a dolgozók azon kívül, hogy kifejezték odaadásukat Október eszméi iránt, mindenekelőtt nyugtalanságuknak és kétségeiknek adtak hangot. A szokatlanul csen­des, szinte komor százezres felvo­nulás egyik legjellemzőbb, több vál­tozatban megjelent jelszava: Gorba­csov, gyermekeinknek biztos jövőre van szükségük. Ami hagyományos volt: a Lenin Mauzóleum mellvédjéről köszöntöt­te a felvonulókat Mihail Gorbacsov államfő, Nyikolaj Rizskov kor­mányfő és Anatolij Lukjanov, a Legfelsőbb Tanács elnöke. Kis időre megjelent ott Borisz Jelcin, az oroszországi parlament elnöke, Ivan Szilajev, az Oroszországi Föderáció minisztelnöke és Gavriil Popov, Moszkva radikális polgármestere is, de a felvonulás idején távoztak on­nan, hogy az SZKP KB székháza előtt részt vegyenek azon az alter­natív nagygyűlésen, amely teljesen ellentétes hangvételű volt, mint a hi­vatalos ünnepség. Kiderült, a megújulás folyamata sokkal fájdalmasabb és drámaibb, mint ahogy azt feltételezni lehetett - ismerte el beszédében Mihail Gor­bacsov. Nem titkolta az általános áruhiányt, a drágaságot és a bűnö­zés elharapódzását sem. Úgy véle­kedett, az októberi forradalom a XX. század legnagyobb eseménye volt, s a nép nem tehet arról, hogy esz­méi nem váltak valóra. Rövid beszé­dét derűlátóan zárta: „Reális esé­lyünk van arra, hogy a második nagy forradalommal társadalmunkat nor­málissá, egészségessé, igazságossá te­gyük, s végül a jólétet is elérjük". Gorbacsov beszédét a hagyományos (Folytatás a 3. oldalon) KITELEPÍTÉSÜNK - MINT ALTERNATÍVA? csiszolta és deformálta e nyugtalanító ötvenhat szá­zalékig, azok elgondolkodhatnának azon, vajon is­merik-e polgártársaikat, azok szándékait, mozgal­maik programját, vagy a moricurak és markušurak és bértollnokaik demagógiától csöpögő szövegeivel elégszenek meg? A tavalyi novemberi békés forradalmat követő alig egy év alatt oda jutottunk, hogy ismét a jogfosz­tottság, a bevagonírozás, a kitelepítés sötét árnyai vetülnek a szlovákiai magyarokra? A beneši, gott­waldi „végső és kategorikus" megoldás felé hala­dunk? Vagy akad erő, amely felnyitja végre a szlo­vákság szemét, s arra ösztönzi, szűrje meg végre az információk özönét, s próbáljon meg valós képet kialakítani, hogy ne kelljen később, szemlesütve és szilenciumot tartva végezni megkésett önvizsgá­latot? Mi, „kollektív bűnösök" több mint négy évtizede várjuk, hogy feloldanak bennünket a kollektív átok bélyege alól, hogy végre kimondja a szlovák hivata­los politika: a Kassai Kormányprogržrm embertelen rendelkezését tekintsük tévedésnek, semmisnek, fátylat rá. Kezdjünk új lapot, próbáljuk meg más­képp. Sajnos, ami késik, úgy tűnik, múlik is, az időben ki nem mondott szavak mérges gyümölcse beérik. Lovat ad a felheccelt tömeg alá, a nyílt, tiszta, elvszerű politikai hozzáállás hiánya a bukott akarno­kokat segíti nyeregbe, akarva, akaratlanul. M ert a Mit szól ehhez Európa? és Mit szól ehhez a külföldi tőke? kérdések helyett helyénvalóbb lett volna azt kérdezni a kezdet kezde­tétől: Mit szólunk ehhez mi? Mit szól ehhez a saját lelkiismeretünk? Mert az elhamarkodott konklúzió­kat és tetteket rossz közérzet szokta követni, amely még erős, számbelileg nagy nemzeteket is elbizony­talaníthat, megbéníthat hosszú időre. Nem kívánom ezt a rossz lelkiismeretet a szlovákok 56, de még 16 százalékának sem. KÖVESDI KÁROLY A naponta ránk zúduló információ-áradat nyo­masztó súlya alatt az ember olykor már légszomjasan tátog és kapkod levegő után, tiszta, pontos és szakmailag megalapozott, a ferdítések és hangulatkeltés árnyékát is kerülő hírekre szomjazva. Mert nem az a baj, hogy sok a hír, sok az információ, hanem miről szólnak, s esetenként mit sugallnak. Apage satanas! - mondanám homokba dugott fejjel a rossz hírekre, az indulatok sötét áradatát felkorbácsolni szándékozó írásokra, amelyek egy­re-másra jelennek meg a szlovák sajtóban, beleértve újabban a legdemokratikusabb szándékú sajtóorgá­numokat is, amelyeket a hatalmi vágytól elborult elmék igyekeznek meglovagolni és saját befolyásuk alá kényszeríteni. Mert jelennek meg azért biztató, okos és higgadt cikkek is, s vannak az országban izmos demokratikus erők, amelyek egyértelműen kiállnak a populista akarnotok alig titkolt szándékai ellen, s az árnyékbokszolásban, meggyőződésem, nekik dolgozik az idő. Mert Európa azért figyel: akár Allah a félszemével. Éjszaka sötét van, s Allah figyelme is lanyhul, de nappal, a döntések világos reggelein azért árgus tekintete rajtunk. Sajnos, úgy tűnik, itt már rég nem Európáról van szó. Meggyőződhetett erről minden tévénéző, aki néz-, te a szlovák televízió Aktualitások hírműsorát no­vember hatodikán, ahol lakonikus rövidséggel is­mertettek egy közvélemény-kutatási eredményt, mely szerint a szlovákok hatvan százaléka fél a szlovák­ság beolvadásától Dél-Szlovákiában. Ez a szám a tisztán szlovák lakosságú, északi országrészek véleményét tükrözi, míg a vegyeslakta területek szlovákságának mindössze huszonöt százaléka tart ettől, az egyébként minden realitást és politikai józanságot mellőző, veszélytől. Ennél az információ­nál még csak a fejem kaptam fel, ám a következőnél - engedtessék meg a profán hasonlat minden szőrszál felállt a hátamon. Eszerint a Szlovákia északi részén élő szlovákok 56 (ötvenhat) százaléka a nemzetiségi kérdés megoldásaként a Magyaror­szágra való kitelepítésünket tartja lehetséges alter­natívának, míg a vegyeslakosságú területen ezt az agyrémnek tűnő megoldást a szlovákok „mindösz­sze" 16 (tizenhat) százaléka tartja elképzelhetőnek. Talán fölösleges részletezni, mekkora megdöb­benést váltott ki bennem, s nyilván valamennyi magyar nézőben ez a riasztó adat. Fölösleges, mert a számok és a tények magukért beszélnek, ehhez, mondhatnánk, nem kell kommentár. írd és ejtsd: a tiszta szlovák nyelvterületen élő szlovákoknak több mint a fele azt szeretné, ha kitelepítenének minket Magyarországra, s ezzel hatalmas és megfel­lebbezhetetlen pont kerülne a kényes nemzetiségi kérdés után. Fölösleges azért is, mert nem egy uszító cikkről, véleményről van szó, hanem a Közvé­lemény-kutató Intézet felméréséről, amely a legala­posabb, a lakosság legszélesebb rétegeinek véle­ményét tükröző módszerrel készült. Ezek után már csak kérdések sorakozhatnak. Nyugtalanító és megválaszolandó kérdések: Mennyiben járult hozzá a szlovák sajtó a negyven évig a tájékozatlanság és tudatlanság sötétségében várakozó tömegek hangulatának, indulatainak fel­szításához, az egymás mellett békésen élő, konflik­tusokat kerülő szlovákok és magyarok viszonyának torz, elferdített és tendenciózus beállításához? Mert az adatok egyértelműek: akik megtapasztalták és bőrükön érzik naponta az együttélés gondjait, apró súrlódásait és a toleráns, egymás másságát tiszte­letben tartó gyakorlatát, azok valós képet alkothat­nak a békés együttélés lehetőségéről. Ezzel szem­ben, akik soha nem éltek együtt a kisebbséggel, s véleményüket döntő hatással a sajtó alakította, problémáik megoldását és a régi géppark felújításának lehetőségét. A miniszterelnök érdeklődött az al­kalmazottak munka- és szociális kö­rülményeiről, valamint kereseti lehe­tőségeiről. Velük beszélgetve, kifej­tette, hogy a kormány mit szeretne elérni az árak liberalizálásával, majd szólt a kőolaj-szállítasi gondokról is. Hangsúlyozta, hogy az állam nem fogja dotálni a veszteséges vállala­tokat, viszont a lehető legkedvezőbb feltételeket kívánja megteremteni azok számára, amelyek jó gyártási programmal rendelkeznek. Az inflá­ciót s a munkanélküliséget említve, leszögezte, hogy az előbbi a rosz­szabb, mivel a munkanélküliség még azokon a területeken sem je­lent súlyos gazdasági gondot, ahol e téren a legrosszabb a helyzet, konkrétan Észak-Morvaországban és Kelet-Szlovákiában. „Ami a kis­privatizációt illeti - folytatta Marián čalfa -, a kormány azt várta, hogy gyors ütemű fejlődésnek indul a ma­gántermelői szektor. Azonban nem (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom