Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám, péntek

Közeli harmóniák Zenés filmek Pozsonyban Ha létezik korhatárhoz kötődő opera, akkor az Richard Strauss Rózsalovagja. Ugyanis, amit a látszólag frivol cselekményen túl közöl, csak azok érthetik meg, akiket már megérintett az élettel szembeni kötelező alázat és az elmúlás gondolataMert miről is szól valójában? Az időről, az idő könyörtelen múlásáról, ami ellen minden harc hiábavaló. És arról a győzelemről, jmely azoknak adatik meg, akik nem lázadoznak, hanem bölcs belenyugvással tudomásul veszik, elfogadják a változtathatatlant. Kétes győzelem? Az. De mi nem kétes ezen a világon? Maga Strauss még a Tábornagyné nagylelkű lemondásának véglegességét is kétségbe vonta: ,,Octavian a Tábornagynénak nem első és nem is utolsó szeretője" - súgta oda Schuh osztrák rendezőnek A rózsalovag egyik próbáján, a negyvenes években. Noha ezt Straussnak, a szerzőnek kellett a legjobban tudnia, Hugo von Hoffmanstahl szövegkönyve nem ezt sugallja, és nem osztják Strauss véleményét az operának azok az értelmezői sem, akik a Tábornagynéban A nürnbergi mesterdalnokok öregedő hősének, a szerelméről az ifjabb vetélytárs javára bölcsen lemondó Hans Sachsnak női megfelelőjét látják. így fogta fel a kitűnő bécsi rendező Ottó Schenk is. Az ő megfogalmazásában A rózsalovag egy érett, tapasztalt, ragyogóan szép és okos asszony utolsó fellángolásáról és az ifjúságot jelentő szerelemtől vett fájdalmas, megadó búcsújáról szól. Nem tudom, hogy e szerep másfajta, Strauss-féle értelmezését miképpen sikerült volna megvalósítania korunk egyik legnagyobb énekesnőjének, az angol Gwyneth Jonesnak? Csak azt tudom, hogy nála finomabb, arisztokratikusabb, elbüvölőbb Tábornagynét keresve sem lehetett volna találni. Az előadás másik csodája Brigitte Fassbaender érzelemgazdag, hamvas, kamaszosan bájos Octavianja volt. Ilyen művészek mellett könnyű a rendező dolga - mondhatnánk. Schenk nem is tett mást, mint hogy teljesen a bevett hagyományoknak megfelelően színpadra állította, megszólaltatta az operát, ugyanazzal a jellegzetesen bécsi könnyedséggel és tündéri eleganciával, mint elődei. Ez a mindent mindenárom újítani akarók szemében nem nagy teljesítmény. Egy magyar kritikus nemrég, egy új rendezése kapcsán indignálódva szemére is vetette Schenknek, hogy semmi újat sem tesz a művekhez. Nem is. Csak éppen lelket lehel beléjük és hagyja szabadon élni, hatni a zenét, miközben olyan élménnyel gazdagítja a nézőt, amely elviselhetőbbé teszi az életet. Kell ennél több? Faninal házában a Rózsalovag megjelenése az opera egyik zenei csúcspontja. Schenknél ez a jelenet varázslatos volt: az egész színpadot ezüstösen csillogó, vakító fényzuhatag árasztotta el, mozdulatlanná merevedtek a szereplők, egy röpke pillanatra megállt az élet, mert csoda történt - Octavian személyében megjelent a Szépség, az Ifjúság. A másik filmre vett, ugyancsak Schenk-rendezte Wiener Staatsoper-beli előadás Johann Strauss Denevérje volt. Ehhez sem adott semmit hozzá a rendező, mindössze - maga is tősgyökeres bécsi lévén - utánozhatatlan bécsi ízzel elmondott egy bécsi történetet, pezsgően, szellemesen, elegánsan. Ráadásul olyan szereplőgárda közreműködésével (Lucia Popp, Edita Gruberová, Walter Berry, Erich Kunz, Brigitte Fassbaender), amelyet a világon bárhol megirigyelhetnének. És mégis... Ami az énekesek vokális és színészi produkcióját illeti, a magyar néző nehezen tud ellenállni a kísértésnek, hogy ne gondoljon nosztalgiával a budapesti Denevér-előadásokra, ahol Házy Erzsébet v olt Adél, llosfalvy Róbert Eisenstein, a mesés hangú Réti József pedig Alfréd. Minden tiszteletem Edita Gruberováé, de Házy Erzsébet Adéljának pikáns bájából, huncut kacérságából szikrányit sem fedeztem fel korrekt alakításában. A bécsi előadásnak egyetlen előnye volt a budapestivel szemben: csodálatos Orlovsky hercege. Brigitte Fassbaender ebben a nadrágszerepben is remekelt, hangban, maszkban, mozgásban egyaránt tökéleteset nyújtva. Eseménynek számított Richard Strauss Saloméjának osztrák tévéfilmváltozata is, amelynek címszerepét a Zeffirelli rendezte operafilmek sztárja, Teresa Stratas játszotta, a Bécsi Filharmonikusokat pedig nem kisebb egyéniség, mint Kari Böhm vezényelte, csodálatosan. Stratas mellett minden más szereplő elhalványul. Érdekes megfigyelni, hogyan építi fel vokálisán a szerepet, hogy végig bírhassa erővel a nyaktörő szólamot. A megszokottnál több pianőt használ és ilyen színészi alakítása is: rendkívül koncentrált és visszafogott. Saloméja nem vérszomjas, érzéki hisztérika, hanem egy elkényeztetett, de érzelmi nevelésében elhanyagolt, enyhén neurotikus gyereklány. Törékeny, hangsúlyozottan kislányos megjelenése, gyermeki csodálkozással tágra nyílt, beszédes szemei arra predesztinálják, hogy benne is áldozatot lássunk, saját csillapíthatatlan, gyötrő gyengédség- és szereleméhségének áldozatát. Az ő előadásában még a híres hétfátyoltánc is komoly, merev rituális Méry Gábor felvétele taglejtések sorává szelídül, nyoma sincs benne a fülledt erotikának. De Witte Sage amerikai rendező Távoli harmónia című filmje, amelyet Miroslav Ondŕíček fényképezett bravúrosan, Pavarotti 1986-os pekingi vendégszereplését örökítette meg úgy, hogy noha természetesen minden a tenorsztár körül forog, a néző azért bepillantást nyer a távoli, különös ország életébe is. Pavarotti lenyűgöző egyéniség, vérbő temperamentuma mindenütt megnyilvánul: a tiszteletére rendezett fogadáson, ahol kedélyes közvetlenségével pillanatok alatt feloldja a protokolláris merevséget, az utcán, ahol csibészesen biciklire pattan, az étteremben, ahol megénekelteti a szakácsinasokat, a konzervatórium nagytermében, ahol a gikszerező énekesjelöltet nyelvismeret híján mókás némajátékkal segíti ki zavarából. És persze, játszik, mindig játszik, Rodolphként a színpadon, a kínai színészek közt, azok hagyományos kosztümjébe és maszkjába bújva, és civilben is, amikor az ünnepelt tenorsztárt alakítja, tetszelegve a szerepben, de megfűszerezve azt egy csipetnyi öniróniával, s éppen ettől válik személye olyan ellenállhatatlanná. Minél tovább nézzük a filmet, annál inkább úgy érezzük, hogy a civil Pavarottiba több spontán komédiázó kedv és temperamentum szorult, mint az énekesbe. Akik évek óta figyelemmel kísérik, állítják, hogy a zenei témájú filmek immár hagyományossá vált seregszemléje a Pozsonyi Zenei Ünnepségek egyik legjobb rendezvénye. Az idén 18 film került a nézők elé, köztük olyan csemegék, mint a Nurejev koreográfiájával és hercegalakításával fémjelzett Hattyúk tava, Wilcke Béjart-ról készített portréja és egy 1922-ben, Wilde Saloméja nyomán forgatott amerikai némafilm. Visszagondolva az elmúlt évekre, amikor minden ülőhelyért valóságq^ közelharc folyt, nem tudok semmiféle elfogadható magyarázatot találni az idei abszolút érdektelenségre; volt eset, hogy mindössze 15 embert számoltam össze a nézőtéren. Reméljük, hogy csak kivételes, átmeneti jelenségről van szó, amely nem szegi a szervezők kedvét és nem veszélyezteti a kitűnő rendezvény jövőjét VOJTEK KATALIN „Még nem dolgozunk..." Ivan Šteis két korábbi szlovák kormányban vezette a fejlesztési és építőipari tárcát. Ma ugyanebben a reszortban miniszterhelyettes. Realitásérzékét napjainkban is megőrizte, meglátásaira érdemes odafigyelni. Úgy vélem, nemcsak az építőiparban. „Bűnbakot mindig könnyű találni, mi a pénzügyiekben látjuk. Hogy miért? Nálunk az árak belső bonitása csak humbug. Ha az árból indulnék ki, akkor idei szerződéses kötelezettségeink az előző évinek csak a 89 százalékát érik el. Mutató ez, vagy nem? Kifejez valamit? Egyfelől a vállalatok „kiabálnak", nincs mit csinálniuk, másfelől ott meg nem dolgoznak, ahol kellene. Egyszerűen érthetetlen. Naponta kerül az asztalunkra, hogy a beruházók nem törlesztik a számlájukat, de ugyanakkor az is, hogy áll az építkezés. Ilyen szituációban fogjak a monopolhelyzet felszámolásába, és sziszifuszi munkával győzögessek mindenkit, hogy ez a jobb? Ha dönthetnék... de ezt a közgazdászoknak kell megtenniük. Mivel a kisvállalatok létrehozása a cél, akkor a 10 ezer embert foglalkoztató kolosszusban 75 százalékos nyereségadóelvonást vezetnék be. Ezer alkalmazott esetében 55, száznál pedig csak 40 százalékos adóterhet rónék ki. És rövidesen száz fős vállalataink lennének, mert mindenhol természetes módon reagálnának. Nem csodálkozom azon, hogy a vállalati igazgatók nem hajlandók a nagy kolosszusok feloszlatására. Hülyék lennének, ha megtennék. Mert azok hülyék, akik az ilyen szabályozót megalkották. Ma már nehéz felszámolni, mert az inflációval is összefügg... ...Nen csodálkozom, Kováč miniszter úr, hogy az egész adórendszerrel csak 1993-ra készül el. Ez határtalanul érzékeny kérdés. örök dilemma, hogy mi volt korábban: a tyúk vagy a tojás. És éppen abban rejlik a folyamatok irányításának nehézsége, hogy kockázatvállalással járnak, aztán célba találnak velük vagy nem... ... Nem dicsekvésként mondom, bár amúgy is tudjuk, hogy a nép még nem dolgozik, mi sem dolgozunk. Hivatalainkban olyanokról győződünk meg, amit Parkinson régen kimondott, és kint már egyáltalán nem dolgoznak. Arra szoktunk rá, ha orra esünk, valaki felsegít. Még mindig lefelé megyünk. Olyan helyzetbe kell kerülnünk: ha egyszer elesünk, és rájövünk, hogy senki sem próbál felemelni bennünket, akkor magunk leszünk kénytelenek feltápászkodni. És az egyáltalán nem lesz könnyű... ... A demonopolizes közben az embernek hol sírni, hol nevetni lenne kedve. Előfordul, hogy önállósulni akarnak az üzemek, de a vállalat ellenzi. Teljesen logikusan reagál, mert a feloszlatással létbizonytalanságba kerülhet. Az alkalmazottak igazgatóiktól pontos képet várnak a jövőről. Az meg, szegény, maga sem tudja, s nem is tudhatja, hogyan is lesz. Nem gondolkozhat előre összetákolt sémában, mert ellentmondásba kerül az élettel. Bárki mondhatná: te könnyen beszélsz, megvan a magas fizetésed. De nem kell, hogy holnap is meglegyen.. . Másképp ezt nem lehet csinálni, csak kibújva a névtelenség burkából, hogy az egyik tudjon a másikról, s ahol lehetséges, minden a nyilvánosság előtt történjen..." Kemény szavak, egy-két megállapításával sokan vitába szállnának. Ivan Šteis nem körtönfalaz, ám ugyanakkor ráébreszt arra, hogy eltöprengjünk: mit vált ki bennünk, ha valaki kimondja a lemeztelenített igazságot, az ő igazát, amelyet vagy elfogadunk,vagy sem. J. MÉSZÁROS KÁROLY ORVOSI TANÁCSADÓ Házi patika pattanásos arcbőr ellen A pattanásos arcbőr sok fiatal életét keseríti. Leggyakoribb formája az acne vulgaris. Ez a faggyúmirigyek betegsége, rendszerint a pubertás körül jelentkezik és 25-30 éves korban spontánul gyógyul. Súlyosabb esetben csúnya hegeket okoz, amelyek eltávolítása nehéz feladat. A kóros folyamat oka a nemi hormonok (az adrogénok és az ösztrogénok) egyensúlyának eltolódása, amely fokozott faggyúképződéshez vezet. A faggyú elzárhatja a mirigy kivezető nyílását és ezáltal fehér vagy fekete csapocska (comedo) keletkezik. A mirigy belsejében felhalmozódó faggyúban szaporodni kezd a Corynebacterium acnes nevű baktérium és szabad zsírsavakra bontja a faggyút. Ezek a zsírsavak okozzák a mirigy gyulladását és a gyulladt területen könnyen szaporodnak a komolyabb kórokozók is. Aknét okozhatnak egyes hormontartalmú gyógyszerek, az izmok' „duzzasztására" használt doppingszerek, rossz minőségű kenőcsök, ipari olajok és a fakonzerválásban használatos klórozott fenolszármazékok. Tejszínhab, dió, csokoládé, fűszeres ételek súlyosbítják a betegséget. A súlyos akné gyógyítása a bőrgyógyász szakember feladata, de a teljes gyógyuláshoz a kozmetikus és a természet is hozzásegíthet. A pattanások két legfontosabb természetes ellensége a napfény és a gyakori mosakodás (kénes szappannal). Az orvosi és a kozmetikai kezelést ki lehet egészíteni a növényvilágból származó házi patikaszerekkel. Az alábbiak kutatókollégám, dr. Miloslava Öndrejková kandidátus gazdag receptkönyvéből származnak. A félreértések elkerülése végett és a könnyebb beszerzés érdekében minden növénynek megadtuk a szlovák és a latin nevét is. Diófa levele (Orech kráľovský, Juglans regia). 20-30 gramm szárított diófalevélből 1 /2 liter vízben főzetet készítünk. A főzet gyulladás elleni és baktériumelleni anyagokat (elagínsav) és cseranyagokat tartalmaz. Arcvízként használható. Kocsányos tölgy levele (Dub letný, Quercus robur). Ugyanúgy lehet elkészíteni, mint a diófa levelének főzetét. A főzetben található cseranyagok és aminők jó hatással vannak a bőrt védő vékony rétegre és fékezik a fokozott faggyútermelést. Közönséges rozmaring (Rosmarinus officinalis, rozmarín lekársky). A rozmaringból készített arcvíz (10 gramm 1,5 dl vízre, 15 percig állni hagyni) fokozza a bőr vérellátását és ezáltal gyorsítja a bőr mélyebb rétegeinek anyagcseréjét és a beteg mirigyek gyógyulását. Arany vessző (v. aranyos ritkataréj, Zlatobyl obyčajná, Solidago virgaurea). A növényből készített főzetnek magas a cseranyagtartalma. Gyorsítja a gyulladt bőr gyógyulását, összehúzza a pórusokat és baktériumelleni hatása van, (10 gramm 1,5 drl forró vízre). Orvosi zilliz {Ibiš lekársky, Althaea officinalis). A növény gyökere olyan nyákos anyagokat tartalmaz, amelyek jó hatással vannak a bőr genynyes gyulladására. A kivonat hideg vízből készül - 5 gramm gyökeret 12 óra hosszat állni hagyunk,1,5 deciliter vízben. Gennyes gulladásnál az arcvíz csak kiegészítő szer lehet, az alapkezelés megállapítása az orvos dolga. Az arcvizek mellett 1-2-szer hetente arcpakolást is lehet használni. A pakolás előtt gőzölni kell az arc bőrét. Erre a hársfa, illetve a fekete bodza főzete alkalmas (lipa malolistá - Tilia cordata, baza čierna - Sambucus nigra). A gőzöléshez 50 g növényt forralunk 1/2 liter vízben. A bőr pórusai 10-15 percnyi gőzölés után összehúzódnak. A pakolás ideje alatt a szemhéjak és a szem körüli bőrt kamillás oldatba mártott vattával védjük. A pakolás után langyos vízzel mossuk, majd ásványvízzel öblítsük le az arcot. Arcpakolás orvosi füstikéből, közönséges cickafarkból és lisztből (Zemedy lekárský - Fumárita officonalis; rebríček obyčajný - Achillea mellefolium). A két növény frissen szedett példányait porcelán edényben összetörjük és levüket vászonon átpréseljük. A léhez annyi lisztet adunk, hogy könnyen kenhető kenőcs legyen belőle. Ezt kenjük az arcra és addig hagyjuk ott, amíg ki nem szárad. A pattanások keletkezését a rossz emésztés is elősegíti. Ezen segíthet a csalánból (žihlava, Urticaria dioica) készített ital. 30 gramm frissen szedett csalánlevelet leöntünk 1 liter hideg vízzel és 8-10 óra hosszat állni hagyjuk. A langyosra melegített italt kis kortyokban isszuk egész nap. Az ital ízét borsosmentakivonattal lehet javítani. Pattanásos fiúk és lányok! Itt az alkalom, hogy a biológia órákon szerzett növénytani ismereteiket hasznosítsátok. (Én őszintén bevallom, az említett növényekből a csalánon kívül csak a diófát és a tölgyet ismerem.) A növényekből készített gyógyszerek azonban világszerte reneszánszukat élik, hiszen nem tartalmaznak mérges anyagokat és nincsenek mellékhatásaik. Egy dologra azonban vigyázni kell és ez az allergia. Ezért az ajánlott arcvizeket és pakolást először nagyon óvatosan, kis területen szabad csak alkalmazni. Különösen azok vigyázzanak, akiknél az orvos már megállapított valamilyen túlérzékenységet. Dr. RÁCZ OLIVÉR ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 2.