Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám, péntek

MÁS IS LEHETETT VOLNA? Erőmű és vízgazdálkodás . Keveset tudunk arról, hogy a bősi beruházás megkezdése előtt voltak, akik a rendszer javítására különféle terveket dolgoztak ki. Közéjük tartozott Miroslav Bartolčič mérnök, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet volt tudományos főmunkatársa, aki korábban a mainál eltérő módon . képzelte el a föld alatti vizek utánpótlási rendszerét. A Verejnosť című napilapban megjelent cikkét rövidítve közöljük. Meggondolatlan beavatkozások A területünkön évi 63 milliárd köbméteres vízhozamú Duna egyedülálló vízforrást jelent számunkra, noha 2800 kilométeres összhosszából köztársaságunkra mindössze 3,3 százalék jut. A folyamhoz azonban nálunk egy harmadkori, jelentós víztartalmú kavicsrétegekkel kitöltött katlan tartozik. Az üledékek vastagsága a Csallóköz közepén eléri a 280 métert. Ezek a nagy áteresztőképességű, a folyóval kapcsolatban lévő hordalékok magas vízállás idején a szükségesnél is jobb utánpótlást biztosítottak a Csallóköz, s természetesen a Kis-Duna és a Fekete-víz menti területek föld alatti vizeinek. nedvességet mintegy 55 ezer hektáron képes megfelelő mértékben biztosítani. Ennek köszönhetően a tájegység szárazabb részeihez viszonyítva itt 13-15 százalékkal magasabbak a terméshozamok. A Csallóköz e része sík volta ellenére festői. Az ősi vízfolyások egykori medrének kanyarulatait fasorok szegélyezik. A gazdagon termő vidék mindent a Dunának, a tőle kapott nedvességnek köszönhet. Azokon a vízáteresztő hordalékokon kialakult talajok, amelyeknek természetes komponensükkel, a föld alatti vízzel nincs kapcsolatuk, kiszáradnak és degradálódnak, eredeti nedvességkedvelő növényzetük eltűnik. Bizonyos értelemben holttá válik a táj. Az itt tapasztalható negatív A föld alatti vizek szintjének alakulása a vízgazdálkodási védőintézkedésekkel szimbiózisban megvalósított vízerőmű esetén a föld alatti vizek szintjének átlagos állása a vízgazdálkodási intézkedésekkel szimbiózisban kialakított vízszint a föld alatti vizek szintjének emelkedése - süllyedése vízbázisok a tározóból biztosított vízutánpótlás helye a védett vízgazdálkodási terület határa DUHAKEUETE Cutzuaitómű ÚJ SZÚ 1990. XI. 2. Az emberi beavatkozások különböző hatással voltak a mederre. Pozsony Duna irányába történő évszázadokon át tartó terjeszkedése a folyam keleti, eredetileg a délivel egyenrangú ágát egyre jobban elszorította, és végül azt a mai téli kikötővel teljesen levágta. Az eredetileg hajózható Érsekújvári-Dunából a találóan Kis-Dunának nevezett folyócska maradt. Folyása mentén a föld alatti vizek szintje jelentősen süllyedt, a táj szárazabbá vált s nagy területeken kellett költséges öntözőrendszert létesíteni. A Kis-Duna eredetileg hatásosan táplálta a Felső-Csallóköz föld alatti vizeit, később azonban ez a folyamat fokozatosan megszűnt. A föld alatti vizek szintjének csökkenéséhez az ipari és fogyasztási célokra történő vízkivétel - az ivóvizet biztosító somorjai és szemeti vízbázis - is hozzájárult. Végső soron a Felső-Csallóköz nyugati csücske föld aiatti vizei természetes rendszerének felborulását a pozsonypüspöki ág befolyásának feltöltése, valamint a Duna vízszintjének - a fő mederben történő túlzott kavicskitermelése folytán beálló - süllyedése is jelentősen segítette. • • • OS a következmények A felsorolt beavatkozások összhatása a föld alatti vizek szintjének jelentős csökkenésében nyilvánult meg; Pozsonypüspökinél szélsőséges mértékben, -8 méterre süllyedtek. Somorja környékén ez a vízszint több mint -4, Bacsfa alatt és Nagylég vonalában -3 méter mélyen van. Az optimális -2 méteres szint még délebbre húzódik. A Csallóköz középső része felé haladva azonban a talajvízszint átlagosan -2 méter mélyen vagy a felszínhez még közelebb található. Ezen a vidéken az 1973-1976 között végzett kutatások bebizonyították, hogy itt a kapillaritás a talajjelenségek igazolják a közelmúltban elhúnyt Emil Mazúr akadémikus szavait: ,,A Duna mente magas szerveződési fokon áll, de nagyon labilis rendszer, s az itteni meggondolatlan beavatkozások visszafordíthatatlan, kijavíthatatlan változásokat okozhatnak!" A Felső-Csallóköz talajtól elszakított föld alatti vizeiben a húsz évig tartó nagyüzemi öntözés hatására műtrágyák mosódtak be, s a stabilizált nitrátok mintegy 12 ezer hektáron felhőszerűen összefüggő szenynyezést idéztek elő, melynek átlagos koncentrációja literenként 15 milligramm. Öntisztulás és öblítés A problémák megoldásával a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézetben 1974-1977 között foglalkoztunk. Az eredményeket A csallóközi vízkészletek és védelmük című zárójelentés tartalmazza. A feladatot a kívánalmaknak megfelelően a bősi vízerőmű hatásaival összefüggésben komplex módon kellett megoldani. A tervezett, a föld alatti vizek szintjét befolyásoló beavatkozásokat olyan gondosan felépített matematikai modellen vizsgáltuk, amely tekintetbe vette a hidrogeológiai viszonyokat és az egyéb feltételeket. A megváltozott vízhozamok hatásainak tanulmányozása bebizonyította, hogy a másodpercenkénti 100 köbméteres vízhozam a fő ág szintjének 2,8-3,5 méteres csökkenése a Doborgaz - Dunaszerdahely - Kulcsod háromszögben a föld alatti vizek jelentős süllyedésével jár. Egyidejűleg a víz minőségének alakulásával is foglalkoztunk. A Duna vize eredeti, vegyi és fizikai tulajdonságait tekintve nagyon jó minőségű,^ fogyasztásra alkalmas. Saj-. nos, néhány évtizede erősen szenynyeződik. Behatolva azonban a kavicsrétegekbe ezektől az anyagoktól természetes módon megtisztul. A Duna vizének fő tisztulása az üledékekben történő behatolás során a kavicsot borító, baktériumokat tartalmazó vékony iszaprétegekben oxigénelvonás és szorbciós folyamatok mellett zajlik. Azt a finom iszapréteget, amelyben az öntisztulási folyamatok zajlanak, a folyam áradásai regenerálják. A felgyorsuló víztömeg felkavarja az iszapot és elsodorja a benne megkötött anyagokkal együtt. Az árhullám levonulása után ú] réteg képződik," s az öntisztulási folyamat ebben az újonnan képződött közegben folytatódik. A tározóban, annak egy részébe, legalább a szemeti holtágmaradványig, fenn kell tehát tartani az átöblítés lehetőségét. Ezt a holtágmaradványt egy kanálissal a Dunajská Lužná-i kavicsbányáig a térképen B-vel jelölve kellene meghosszabbítani. Ez a pozsonypüspöki ággal (Aval jelölve) egy olyan rendszert alakíthatna ki, amely megteremthetné a beszivárgás másodlagos feltételeit és gyakorlatilag elősegítené a talajvízkészlet mennyiségének növelését és tisztulását. A másodpercenkénti 6 ezer literes vízhozamú kutakra alapuló egyidejű prognózisok bebizonyították a Szemet és Dunahidas közötti terület föld alatti vizei szintjének regenerálhatóságát, két méteres emelkedésének lehetőségét. Ennek kedvező hatása lenne és 8 ezer hektáron ismételten létrejönne a föld alatti vizek és a talaj kapcsolata és fokozatosan csökkenne a vizek nitráttartalma. / „Magasabbrendű elv" » Ezzel a Csallóköz és a Duna árterülete életének létfontosságú, kardinális kérdéséhez érkeztünk, melyet tisztázni kell. A Duna eredeti medrében - a Körtvélyes és Szap közötti 30 kilométeres szakaszon - történő vízszintcsökkentést a bősi vízerőmű megvalósított tervezetében megengedhetetlenül egyszerűsítették. A tervezők az így előidézett helyzetet - a felszíni és a föld alatti vizek szintjének süllyedését - egy „magasabbrendü elv", az energetikai hasznosítás természetes következményének tekintették. Az így előidézett vízszintsüllyedésnek köszönhetően éppen a Duna föld alatti folyását közvetítő vízbő horizontok okoznának nagy mértékű területi drénhatást. Elvezetnék a folyam irányába a vizet. Az elképzelések szerint a sztyeppesedést 35-40 ezer hektáron (mezőgazdasági szakemberek adatai) öntözéssel kellene mérsékelni. A magas produktivitású nedvességkedvelő ártéri erdők helyébe pedig lassan növő, szárazságtűrő fajokat kellene telepíteni. Ezzel a természetromboló koncepcióval a hidrológiai kutatások és az érintett ágazatok - sem nálunk, sem Magyarországon - sohasem azonosultak. Azok az elképzelések, amelyek a vízszint süllyedését a csallóközi csatornarendszeren át történő utánpótlással kívánták megakadályozni nem feleltek meg a beszivárgás feltételeinek és a változások nagyságrendjének. Az átfolyás és a szükséghajóút feltételeinek megtartása, valamint az erdőállomány megmentésével kapcsolatos követelmények kizárják egy egyszerű gátrendszer mederben való kiépítését. A szanitáris vízhozam felduzzasztására végül is jobban megfelel egy közönséges, 4 m-es gát. A Dunaremete térségében tervezett duzzasztó csaknem egészen a dunakiliti fő duzzasztóművig megemeli a vízszintet, s így átömölve az oldalgátakon ellátja a folyam ágainak rendszerét. A Dunaremeténél létesítendő duzzasztóművel és több optimálisan elhelyezett kútsorral, valamint egy javított rendszerrel a Csallóköz jövője a bősi vízlépcsővel együtt is megfelelően biztosítható, de csak akkor, ha az a vízgazdálkodással szimbiózisban történik. Kutatásaink eredményeit 1978ban szélesebb összefüggésekbe helyezve alkalmazták. Sajnos, a tervezők és a vízgazdálkodási ágazat taktikázásának köszönhetően éppen a kulcsfontosságú elemeket - például a vízgazdálkodáshoz szükséges duzzasztóművet, a beszivárgást elősegítő rendszert - elhagyták. Zaklatták azokat, akik a tervezet tökéletesítését fontolgatták, s csaknem teljesen háttérbe szorították a hagyományos vízgazdálkodási kultúrát. Kereken huszonöt évvel ezelőtt, újságírói pályám első országjáró kiruccanásain azt tapasztaltam, hogy a Csallóköztől a Bodrogközig az ember szinte minden faluban talált egy szép, festett vagy ácsolt ládát, formás, cserépedényt, ecsetes díszítésű tányért vagy korsót - aki éppen azt keresett. Ha valakinek némi pénze, kicsit is bizalomgerjesztő ábrázata és legalább két nadrágja volt, szerencsét próbálhatott. A két nadrág közű! az egyikre a kutyák tartottak igényt, elvégre a gazda számára az eb olcsóbb volt, mint az egyébként bármikor átmászható kerítés... És amikor már sokadszor utaztam vidéki riportra, addigra azt is kitapasztaltam, hogy kíváncsi gyűjtőszenvedélyem elsősorban a faluszéleken csillapítandó, ahol jobbára olyan magukra hagyott öregek laknak, akiknek sem kerítésre, sem kutyára nem futja, ám a kelengyés ládájuk annál szebb, annál eredetibb. Mindezt csupán azért említem, mert jócskán benne járunk már az őszben és nyakunkon a tél: az esztendőnek az a néhány odakünn korán sötétedő hónapja ez, amely a tegnapok mába szóló üzenetét a hajdani hagyományok ébresztgetésének és az ősi szokások felelevenítésének fontosságát juttathatja eszünkbe. Annál is inkább, mert elanyagiasodott és a kommersz felé hajló világunkban egyre többen vannak, akik úgy vélik: nem kell olyan nagyra lenni a népművészettel, elvégre nem ér annyit és nem is olyan ősi, mint némely romantikus lelkek gondolják. Sőt! Sokan úgy tartják, hogy a népművészet nem más, mint holmiféle „lesüllyedt" magas művészet... Nos, még ha ez igaz volna, akkor is csupán annyiban, ahogy a lesüllyedt őskori erdőből - meghatározott geológiai körülmények kpzött - új minőség: meleget adó kőszén, vagy kemény és ragyogó gyémánt válik. De akár folytathatom is a hasonlatot: a népművészet is melegít és gyönyörködtet. Ezért kell őrizni és ápolni, nomeg azért is, mert ennek a valaha kiapadhatatlannak vélt kincsesbányának a föltárása ma már egyre nehezebb. Úgy tűnik, hogy egyes tárnáiban szinte már lehetetlen a továbbhaladás. Ráadásul manapság - amikor véges anyagi lehetőségeinkkel gazdálkodva - rangsorolni kell a tennivalókat, ez a mérlegelés gyakran összehasonlíthatatlan dolgok összevetésére kényszerít egyént és hivatalt. így hát az sem ritkaság, ha manapság két fesztivál között nemigen törődik a csoportokkal senki. Támogatást inkább nem, vagy csak alig kapnak - ezért nemhogy továbbfejlődni, de fennmaradni avagy működni is alig-alig tudnak. Igaz, vannak községek és városkák, amelyeknek vezetői büszkék csoportjuk ilyen-olyan sikereire; ám év közben nemigen nyitják rájuk az ajtót. Sem pénzzel, sem jó szóval, esetleg tanáccsal sem. Pedig a hagyományápolás egyre több áldozatot kíván. A csoporttagok maguk mossák, vasalják a ruhákat? Rendben van. Esetleg fizetik a kosztot a fellépés színhelyén? Egyszer-egyszer ez is elmegy. Különösen ha érzik és tudják, hogy érdeklődés kíséri munkájukat. Am ha ez sincs meg és a működés alapvető feltételei is hiányoznak, joggal fölmerülhet bennük a kérdés: mi végre az egész? És kigyógyulván a szép kábulatból, józanabb kérdést tesznek fel magukban: hagyományőrzés, vagy télen fusizás s tavasztól pedig fóliázás? Az utóbbiak kétségkívül jóval többet hoznak a konyhára. Kétségtelen, hogy a hagyományőrzés hétköznapjainak nagyobb hányadát nem kíséri taps, siker. De tény az is, hogy a táncok, dalok, hajdani szokások, egykori játékmódok rendszeres és szakszerű gyűjtése, a díszítőművészet ápolása, a népi emlékek feltárása s gondozása szorosan összefügg az anyanyelvi kultúra őrzésével. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a nyelvtörvényviták indulatainak időszakában ez duplán érvényes! összefügg az anyanyelvi kultúra őrzésével, hiszen az emberöltők során továbbélő mozdulatok és műveletek, szokások és hagyományok összességét tárják elénk. Mélyítik és erősítik a szülőföldhöz kötő gyökereket. Elénk tárják az élet alapjába ágyazott tradíciókat, amelyek meghatározó módon szóltak bele elődeink szokásaiba és életformáiba; nekünk pedig a gondolkodásunkat, hétköznapi önmagunkat terelhetik a gerincesség irányába. Kötelességünk tudatosítani, hogy így szövődik egybe a múlt, a tegnapi valóság a jelennel, a jelen a jövővel. Remélhetőleg szétszakíthatatlanul. Igaz, ez rajtunk (is) múlik. Van még nyitott kérdés Helyhatósági választásokra készül az ország. A községi, városi és járási választási bizottságok egyre gyakrabban tartják összejöveteleiket, s a még nyitott vagy az időközben felmerülő kérdések tisztázásán és megoldásán munkálkodnak. A képviselőjelöltek névsora, a választópolgárok jegyzéke elkészült már - sok helyen ki is függesztették őket - mégsem lehet ezeket végérvényeseknek tekinteni, mivel a választópolgárok névsorát csak november 22-én zárják le. A Rimaszombati járásban is több még a nyitott, megválaszolatlan kérdés, ahogy az dr. Zdena Ivaníkovának, a jnb belügyi osztálya vezetőjének, a járási választási bizottság titkárának tájékoztatásából is kitűnik. - Az előírt határidőig, vagyis október 9-ig négy községben, nevezetesen Méhiben, Rimabányán, FelsőSzkálnyikon és Kocihán nem tudtak jelöltet állítani a polgármesteri posztra, az utólagos jelölést viszont a központi választási bizottság ez idáig még nem fogadta el. A járás 132 községe közül 43-ban csak egy jelölt van a helyi önkormányzati szerv élére. Ha közülük valaki viszszalépne vagy valamilyen objektív oknál fogva mégsem vállalhatná a tisztség betöltését, nem tudom, mitévők lennénk. Ahol biztosan lesz polgármester, az Tornaija és Klenóc, hisz mindkét helyen 5-5 jelölt van. Bizonyos szempontból érdekes a járási székhely helyzete, mivel itt egy nyolc pártból álló koalíció, valamint két további párt, az SZLKP és a Szlovák Nemzeti Párt állított jelölteket. A választási bizottság ott — 11 körzetén kívül - a most önállósuló Zeherje község választását is felügyeli. Emír-olaj, francia vér A francia szélsőjobboldal vezéralakja, Jean-Marie Le Pen következetesen kiáll Irak védelmében. Kijelentéseiből főleg ezt idézi a párizsi sajtó: „Az emírek olaja nem éranynyit, mint egyetlen csöpp francia vér." „A nyugati blokád, nem pedig az iraki invázió okozta a válságot, amely eddig már 500 milliárd (!) frank veszteséget okozott a francia megtakarításokban." (FDP) A helyi önkormányzatokba megválasztható 1511 képviselői helyre 2702-en pályáznák, a 132 polgármesteri tisztség betöltésére pedig 227 a jelölt, így egyes helyeken érdekesnek ígérkező választási küzdelemre van kilátás. Mi arra fogunk törekedqi, s ezt a helyi választási bizottságok tudtára is adtuk, hogy a polgárok zavartalanul szavazhassanak, az eredmények összeszámolása pontos és igazságos legyen, hogy valóban demokratikus és tiszta voksolás eredményeként azok legyenek megválasztva, akik a nép bizalmát élvezik. -polgTEGNAP A MÁBAN