Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-28 / 279. szám, szerda

A hadiipar átállítása polgári termelésre Ágyú helyett vaj 1990. november 19-én Párizsban a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak állam- és kormányfői aláírták az európai hagyományos erők és fegyverzetek csökkentéséről szóló szerződést. A minden idők legnagyobb arányú leszerelési egyezménye alig negyven hónap alatt mintegy negyedmillió nem nukleáris fegyvert tesz fölöslegessé földrészünkön, s mint Mitterrand mondotta - Európa új biztonsági alapjait rakja le. Remélem, valósággá válik Václav Havel mondata, amit a martini ZŤS fegyvergyárban mondott: ,, Mint tudják, béke veszélyezteti a világot". Az enyhülési folyamat, amely valódi kibékélésbe torkollott, minden embert örömmel tölt el. A politjkusok és közgazdászok már arról szőnek álmokat, mire lehetne a rengeteg, eddig fegyverkezésre fordított pénzt - tavaly a világ 950 milliárd dollárt költött e célra - okosan felhasználni, miközben jó páran elfeledkeznek arról, hogy a béke sok fájdalommal is jár. Ez talán első pillanatban furcsán hangzik, de elegendő, ha az úgynevezett konverzióra - a hadiipar átállása polgári termelésre - gondolunk, hiszen nehézségei Szlovákiát különösen sújtják. Nézzük meg hát, hogyan zajlik ez másutt! ÁTÁLLÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A konverzió minden nagyobb fegyvergyártó államban kisebb-nagyobb fejtörést okoz. Ugyanis rendkívül összetett folyamat, mely nemcsak a hadigyártókat érinti, hanem a szociális feszültségeken (elbocsátások) és a kieső bevételeken (fegyverexport) keresztül az egész társadalmat is. Az Egyesült Államok az elkövetkező öt évben évente 2 százalékkal csökkenti majd hadikiadásait, ami az államkasszának 140 milliárd dollár bevételt jelent. Ezzel egyidejűleg egymillió, a hadiiparhoz kapcsolódó állást számolnak fel. ,,Az emberek békét akarnak és hajlandók ennek az árát is megfizetni. Egyelőre azonban nem tudják, hogy milyen árat kell érte fizetniük" - mondja Richard F. Celeste, Ohio kormányzója. ,,Azok az emberek, akik elvesztik állásukat, olyan speciális szakképzettséggel rendelkeznek a hajóépítésében, az irányítható rakéták gyártásában, hogy számukra a polgári ipari üzemekben csak nagyon kevés hasonló képzettséget kívánó állást ajánlanak" - írja a Business Week, majd így folytatja. - Azok a munkahelyek, ahol elhelyezkedhetnek, általában alacsonyabb jövedelmet nyújtanak". Egyáltalán, lehetséges gyökeres lépésváltást véghezvinni? Az amerikai gazdaság több mint fél évszázada belemélyedt a katonai termelésbe. Az 1980-as évek elején a hadseregre jutott az amerikai áruk összes fogyasztásának több mint 30 százaléka; jelenleg 20 ezer nagy hadiszállító és 100 ezer alvállalkozó termel a Pentagonnak. A Védelmi Információs Központ szerint 1989ben mintegy 8 millió amerikai kapott bért olyan munkáért, amely valamilyen formában kapcsolatos a katonai tevékenységgel. Az átállást tovább nehezíti a védelmi és a polgári ipar közt meglévő jelentős különbség. Erich Bloch, az Országos Tudományos Alap elnöke szerint a hadiipari vállalatoknak ötször olyan hosszú ideig tart egy új termék kifejlesztése* mint a polgári termelést folytató cégeknek! A védelmi kiadások csökkentése különösen súlyos fejtörést okoz Kaliforniának, amely tavaly 55,2 milliárdot kapott a védelmi költségvetésből: 1995-ig előreláthatólag 120 ezer hadiipari állást szüntetnek meg egyedül ebben az államban, így helyi és állami politikusaik mindent megtesznek, hogy nevüket adják olyan törvényekhez, amelyek az elbocsátott hadiipari dolgozók átképzését segítik elő. NYUGAT-EURÓPÁBAN Nagy-Britannia már az elmúlt öt évben mintegy 10 százalékkal csökkentette hadikiadásait, Franciaország pedig a következő három évben mérsékli ez irányú költségvetését, ami akár 40 milliárd frank megtakarítást is hozhat az országnak. Nyugat-Európában egyébként már az elmúlt három évben 100 ezer dolgozót bocsátottak el a hadiiparból, és a következő újabb három évben ez a folyamat megduplázódik. Ennek ellenére földrészünkön ez nem okoz olyan nehézséget, mint az USA-ban, mert a haditermelés a polgári ipar nagyságához képest egészen kicsi. Például az NSZK-ban a bérmunkások egy százalékát alkalmazzák ebben a szektorban, és az ez irányú termelés a feldolgozó- ipar összértékének csak 3,5 százalékát adja. A fegyvergyártók a csökkenő kereslet láttán két utat választottak: az egyik a polgári termelésbe való intenzívebb bekapcsolódás és a fegyvergyártás fokozatos leépítése, a másik a még tökéletesebb, még pusztítóbb, még drágább, a vásárlók érdeklődésére számítható típusok kifejlesztése. ÉS SZOVJETUNIÓBAN Hogyan lehet harmadrangú gazdasággal nagyhatalmi hadigépezetet fenntartani? Erre a Szovjetuniót érintő kérdésre egyszerű a válasz: nehezen. A globális szembenállás veszélyének megszűnése, a világot mindenáron felszabadítani akarás elképzelésének elvetése és a tragikus gazdasági helyzet keleti szomszédunkat is a hadsereg és a hadiipari termelés csökkentésére kényszerítette. Az elégséges védelem doktrínája a megváltozott szovjet külpolitikai gondolkodásmód terméke: a nagyhatalmak először számoltak fel a történelemben atomrakétákat - annak idején bejárta a világsajtót az SS-20-as rakéta hordozórészének daruvá való átalakítása, mint a konverzió első eredménye. A nyilvánosság elé tárt tervekből kitűnt, hogy több ezer, rakétákat, páncélosokat és lövedékeket gyártó üzemet állítanak át polgári termelésre. Többek közt játékok, mosógépek, sőt babakocsik (!) gyártására. E lelkesítő elképzelés után kiábrándítóan hatott Vlagyimir Lopatyin őrnagynak és képviselőknek az Izvesztyijában nyáron megjelent írása: „A szovjet hadsereg a hadigyárak polgári termelésre való átállására szánt pénzt arra használja föl, hogy titokban új fegyverüzemeket épít. Már két éve szédítik az embereket a konverzióval. Most rrfbgmutatkozott, semmilyen konverzió sem történt voltaképpen" - írja cikkében. Lehetséges, hogy a véget nem érő szovjet hazugságok sorsa megint eggyel gyarapszik? Hiszen még azt sem tudjuk pontosan megállapítani, mennyit is költenek évente a honvédelmi kiadásokra: a hivatalos állítás szerint 77,3 milliárd rubelt, más szovjet becslések 120, sót 200 milliárdot is reálisnak tartanak. Az ottani szakértők elismerik egyébként: a hadi és civil gazdaság összefonódása oly mértékű, hogy a hivatalos statisztikában sok tétel nem is jelentkezik. Egy nyugati elemző némi túlzással erre mondta, míg az Egyesült Államokban vannak hadiipari komplexumok, addig a Szovjetunióban az egész ipar egy hadikomplexum. A fegyvergyártás átállítása és a dolgozók polgári termelésre való átképzése egykor utópisztikus fantáziálásnak tűnt. A világban lezajló viharos változások következtében ez is új megvilágításba került, és egyben habozás nélkül hozzá kell látni a konverzió okozta feszültségek csökkentéséhez. Azt sem szabad elfeledni, hogy a katonai beszerzésekre költött minden egymilliárd dollár durván 28 ezer álláslehetőséget hoz létre. Ugyanennyi befektetés a szállításban 32 ezer, az oktatásban 71 ezer múnkahelyet teremtenek. Bár ezek a számok az USA-ra vonatkoznak, nálunk is érvényes: a polgári iparra fordított nagyobb kiadások több állást és egészségesebb gazdaságot jelentenek. Ez megszívlelendő, SIDÓ H. ZOLTÁN A képen: Shigem Sasaki professzor (balról), SÁNDOR ANDRÁS és dr. Shiui ínomata Udvariasak és szorgalmasak VARÁZSVESSZŐVEL JAPÁN „AGYÁBAN" A napokban tért haza hosszú külföldi útjáról Sándor András mérnök, a pszichotronika jeles hazai szakembere. Hat napot töltött a Szovjetunióban, tízet pedig a felkelő nap országában, Japánban. Beszélgetésünkre Sándor András munkahelyén, a szenei laboratóriumban került sor. » # Hogyan telt az utad odafelé? - A Szovjetunióba baj nélkül eljutottam, bár a helyzet ott most eléggé feszült, mondhatnám kaotikus. Sok arrafelé a garázdaság, az erőszak. Japánba viszontagságosabb volt az utam, ugyanis hajón utaztam, amely tájfunba került. Nyolcméteres hullámok dobáltak bennünket, mondanom se kell, bizony tengeribeteg lettem. • Hol jártál Japánban? -A legtöbbet Japán „agyában", Cukubában tartózkodtam. Itt közel 50 kutatóintézetben folyik a munka, ezek közül egyben pszichotronikával foglalkoznak. Két előadást tartottam - mindkettőt Tokióban. De viszszatérnék cukubai tartózkodásomhoz. Ebben a Tokióhoz közeli városban 1981 -ben alakult meg a Japán Pszichotronikai Intézet. Az igazgatóját dr. Shiui Inomatát új Einsteinként is emlegetik, mivel egy merőben új elméletet dolgozott ki a tér kompenzációjáról. Ennek lényege, hogy a paranormális jelenségeket az elektromagnetikus hullámzás immagoinárius (képzetes) része okozza. iSZEMBENÉZÉS! Márai és a többiek fogadtatása ÚJ szú 1990. XI. 28. Színházi esemény maradt egy bemutató. Elégedett is lehetne a színikritikus, ha nem tudná, hogy Márai Sándor Kaland című színművének bemutatója több volt, mint egyszerű premier. Esemény volt, amelynek jelentőségét, úgy tűnik, a csehszlovákiai magyarság kultúrájának és politikai mozgalmainak képviselői nem voltak hajlandók tudomásul venni. Miközben az egyes politikai mozgalmak szép lassan felosztják maguk között szellemi és kulturális hagyományainkat, megdöbbentő az a közöny, amivel valójában egyetemes mércével is mérhető értékeinkkel szemben viseltetnek. Miközben tudatosan megkülönböztetnek olyan azonos jelentőségű szellemi értékeket, mint a szabadelvűség, a polgári humánum versus a népben, nemzetben való gondolkodás, ugyanígy osztályozzák hagyományainkat is. Innen figyelve közéletünk történéseit, már nem lep meg, hogy a fokozatosan felfedezett polgári humánum értékeit világszínvonalú irodalmi művekben rögzítő Márai Sándor színművének első csehszlovákiai bemutatóját figyelemre sem méltatta politikai, kulturális, életünk elitje. Mikor fejlődik ki bennük az a képesség, amelynek nyomán biztonsággal ítélik meg a nemzeti kisebbségünk szellemi szférájában eseményszámba veendő történéseket? Bizonyára minden érintett megtalálja a maga számára a választ, (róink közül egyedül Monoszlóy Dezső ült a színház nézőterén. Monoszlóy nak emigráns sors jutott, ezért érezte kötelességének a megjelenést. Tudatosítom azt is, hogy nem ismerjük Márait. De egyáltalán, meg akarjuk ismerni? Meg akarjuk ismerni önmagunkat? Tudom, hogy ez kinek-kinek a magánügye. Az azonban már aligha magánügy, hogy a csehszlovákiai magyarok körében méltó tisztelettel övezett romániai magyar személyiségeket látogatásuk során hol az egyik, hol a másik politikai mozgalom sajátítja ki. Minden esetben a kultúránk egyetemességét sértő módon és formában. Tőkés Lászlóból nagy sebtiben FMK-ást csináltak. Legutóbb Sütő Andrásból és Csoóri Sándorból lett kizárólagosan az Együttélés „tagja". Gróf Esterházy Jánost meg az MKDM szereti legjobban. Most értem meg igazán Spiró György egyik gondolatát. Szerinte a politikában gondolkodókat mindig irritálják azok a nézetek, amelyeknek kulturális szempontok a meghatározói. Most már nyilvánvaló, hogy minden megfontolás nélkül - képletesen szólva - zászlójukra tűzik azt a művészeti vagy irodalmi személyiséget, aki még nem foglalt. Tartok attól, hogy a Márai Sándor Alapítványt létrehozó Független Magyar Kezdeményezés elfeledkezett az ezzel járó kötelességéről. Megrendezik ugyan Kassán a Márai városa - Márai világa című irodalmi konferenciát, s ugyanazon a napon a Márai újra itthon című ünnepi estre is sor kerül. Az azonban már senkinek sem volt ínyére, hogy valamifajta vezérgondolattal jelképesen összekapcsolja a Komáromi Jókai Színház bemutatóját és a december 15-ei kassai rendezvényt. Miért csak a Csemadoknak, miért csak az FMK-nak, miért csak a Magyar Diákszövetségnek az ügye Márai Sándor szellemi hagyatéka? Pedig nem ellenőrzött információim szerint a Fábry-napokon az Együttélés egyes vezetői arról is suttogtak, hogy Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Márai Sándor emléktáblát adományoz Kassa városának. Most már azt is el tudom képzelni, hogy ezt az emléktáblát más alkalommal, más politikai mozgalmak korifeusai avatják fel. A magyarországi Márai-szakértök csapatát akkor talán más nevek alkotják majd. Ez a politikai kártyacsata méltatlan Márai Sándor és a többiek szelleméhez. Olyan ez, mintha mindig ez a politikai mozgalom kapna - saját ítélete szerint - tromfot a kezébe, aki először ébred fel és gyorsabban húz. Most még van mit hétévtizedes kisebbségi történelmünk szellemi örökségéből kisajátítani. De mihez nyúlnak a tisztelt politikusok, ha elfogy az a kevés, amink van? Lesz-e addigra elegendő bátorságuk kezet adni egymásnak kultúránk ápolása, megvédése és gyarapítása ügyé- v ben. Nem kell politikai kompromiszszumokat kötni, de a szellem józan kompromisszumait kössék meg végre! Ám addig is, nézzék meg Márai Sándor Kaland című színművét, amelyben egy orvos képes felülemelkedni megsértett férfiúi önérzetén, s hűtlen és halálosan beteg feleségének szabadságot kínál fel... mindhalálig. 0üsZA ISTVÁN Inomata doktor elméletéről több könyvet is írt. A neves japán szakember a jövő esztendő áprilisában utazik Európába. Meglátogatja Svájcot, Magyarországot, Ausztriát, és természetesen Szencen is vendégül látjuk. • Te mit vittél a tarsolyodban? - Beszámoltam a csehszlovákiai pszichotronikai kutatások eredményeiről, előadást tartottam a térkompenzációról, a külső tér homogenizálásáról, a lézeres akti vációról, a varázsvesszőzésről. • Mi az alapvető különbség a japánok kutatása és a ti kutatásaitok között? - A japánok inkább elméleti síkon mozognak, ezzel szemben mi valamennyi állításunk helyességét a gyakorlatban is be tudjuk mutatni. Egy dologban viszont ók vannak előbbre, mégpedig az árnyékenergia kutatásában. • Japánban készült fotóalbumodat lapozgatva láttam, hogy a cukubai szakemberek rád is kapcsoltak valamilyen műszereket... - Igen. Van egy okos gépük, melynek szenzorait a kézre és a lábra kapcsolják, s ezek segítségével állapítják meg, hogy a test meridiánjai hol működnek gyengébben. Ezeken a helyeken aztán akupunktúrás kezelést alkalmaznak. • Úgy tudom, harmadszor jártál Japánban. Mennyit láttál a japánok mindennapjaiból? -Utoljára kilenc esztendeje voltam az ázsiai országban. Sok mindent láttam belőle, felsorolni is sok lenne. Néhány dolgot említenék csupán. A japánok nagyon udvariasak és szorgalmasak. A férfiak többsége kék öltönyt visel. Az üzletekben gazdag az árukínálat, de elég nagy a drágaság is. Tokió igen drága város, a világ egyik legdrágább városa. • Végezetül, kérlek, beszólj jövő évi terveidről! - Munkánk, kísérleteink iránt egyre növekszik az érdeklődés. Természetesen örülünk neki. Kísérleteinket szeretnénk kiterjeszteni a gazdaság és a munkahelyek minél több területére - ez az egyik legfontosabb feladatunk. Ebben az esztendőben adtam le első könyvem kéziratát, és remélem, hogy jövőre eljut a pszichotronika iránt érdeklődő olvasókhoz. • És az utazások? - Egyelőre Nyugat-Európa néhány országa, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Lengyelország szerepel a tervezett úticélok között. • Köszönöm a beszélgetést. BALAJTI ÁRPÁD