Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-27 / 278. szám, kedd

Irak Határidőhöz kötik az Öböl-válság megoldását (ČSTK) - A szovjet fél kérésére tegnap Moszkvába érkezett Tarik Aziz iraki külügyminiszter, közölte Vitalij Csurkin külügyi szóvivő. Be­jelentette, már délelőtt megkezdőd­tek az iraki politikus és Eduard Se­vardnadze külügyminiszter tárgya­lásai. Sevardnadze élesen bírálta Irakot, amiért nem tett eleget kötele­zettségeinek a szovjét állampolgá­rok hazatérése ügyében, ami a szovjet felet nagyon nyugtalanítja. Első sajtóértekezletén Csurkin, az új szóvivő hangsúlyozta, ha az iraki vezető nem vonja vissza az általa támasztott akadályokat a szovjet állampolgárok hazautazá­sa ügyében, akkor ez a Szovjetuniót arra fogja kényszeríteni, hogy még keményebb álláspontra helyezked­jen az öböl-beli válság megoldásá­val kapcsolatban. Elmondta, még 3315 szovjet állampolgár van Irak­ban. Novemberben ezeknek kellett volna hazatérnie a korábbi megálla­podások alapján, de az iraki fél hibá­jából csak 350 hagyhatta el az or­szágot. Egy magát megnevezni nem kí­vánó amerikai képviselő az AP hír­ügynökségnek elmondta, a csütörtö­kön kezdődő BT-ülésen az Egyesült Államok egy olyan határozat elfoga­dását fogja szorgalmazni, amely fel­jogosít az erő alkalmazására Irakkal szemben, ha 1991. január 1-ig nem vonul ki Kuvaitból. Hozzáfűzte, a pontos időpont meghatározásáról Baker külügyminiszter tárgyalt legu­tóbbi körútja során és az USA írás­ban konzultálta ezt a kérdést a BT valamennyi állandó tagjával. Brent Scowcroft, az elnök nemzetbizton­sági tanácsadója ezzel összefüg­gésben már vasárnap kijelentette, az Irak-ellenes koalíció tagjai és az ENSZ-közgyúlés is úgy véli, véget kell vetni az öböl-beli válságnak. Úgy tűnik azonban, hogy ha szö­vetségeseivel valóban meg is álla­podik, otthon egyre kevésbé talál megértésre az Irakkal szembeni ka­tonai akció ügyében George Bush elnök. Úgy tűnik, zsákutcába jutott: nem várhat a végtelenségig, amíg hatni kezdenek az Irak elleni szank­ciók, de nem hagyhatja figyelmen kívül azt a veszélyt sem, amit egy hadművelet rejt magában. Vasárnap közölte az egyik katari napilap, hogy a kuvaiti ellenállási mozgalom tagjai megölték Ali Husz­szein Madzsidot, a megszállt Ku­vait iraki kormányzóját. Állítólag ku­vaiti rezidenciája mellett sikerült rá­lőniük, s a súlyosan sebesült kor­mányzó kórházba szállítás közben halt bele sérüléseibe. Iraki hivatalos források Szerint va­lószínű, hogy a közeli napokban mozgósítják a 480 ezer tartalékos nagy részét. Valamennyiüket Ku­vaitba irányítják, hogy csatlakozza­nak a már ott állomásozó 430 ezer katonához. Ezzel a bejelentéssel egyidőben Bagdad figyelmeztette Szaúd-Arábi­át és a térség többi országát, táma­dást intéz ellenük, ha területükről a soknemzetiségű erők akciót indí­tanak Irak ellen. Irak azzal fenyege­tőzik, hogy rakétákkal fog támadást intézni ellenük. A szíriai hírügynökség közölte, a közelmúltban több mint 4500 irakit bebörtönöztek, mivel kifejezésre jut­tatták elutasításukat Szaddam Husszein politikájával szemben. A keletnémet vasutasok sztrájkja (ČSTK) - A keletnémet vasút dolgozói tegnapra virradó éjszaka sztrájkba léptek, amelyet már korábban meghirdettek. A berlini rádió tájékoztatása szerint a volt NDK egész területén gyakorlatilag leállt a vasúti személy- és teherszállítás. Az akcióhoz csatlakoztak a rostocki kikötő alkalmazottai is, akik nem hajlan­dók előkészíteni a vasúti kocsikat a szállí­táshoz. Kivételt képeznek azok a szerel­vények, amelyek a Szovjetunióba szállí­tanak élelmiszert. A vasút dolgozói köve­Mély gazdasági válság a Szovjetunióban Tovább csökken a kőolaj exportja (ČSTK) - Csődöt mondott a Szovjet­unió 1990. évi gazdasági terve. Ha nem javul a társadalmi-politikai helyzet, s ha nem teremtjük meg a gazdaság normális működéséhez szükséges feltételeket, ak­kor a jövő évi tervet sem lehet teljesíteni - jelentette ki Moszkvában a Legfelsőbb Tanács ülésén Jurij Maszljukov, a mi­nisztertanács alelnöke, az Állami Tervbi­zottság elnöke. A gazdasági terv, az álla­mi költségvetés, valamint a gazdaság működésére vonatkozó országos előre­jelzések - ezeket a dokumentumokat teg­nap terjesztették a parlament elé - a gaz­dasági fejlődés minden mutatójában visz­szaeséssel számolnak. Azokból a jelenté­sekből, amelyeket Maszljukov, továbbá Valentyin Pavlov pénzügyminiszter és Leonyid Abalkin miniszterelnök-helyet­tes terjesztett elő, kitűnik, hogy az idei év első tíz hónapjában csökkent a nemzeti jövedelem, az ipari termelés és a munka­termelékenység is. Ez a tendencia jövőre is folytatódik, feltéve, hogy a jelenlegi mély válságot nem a teljes káosz és önkény váltja fel. Tegyük hozzá, hogy Abalkin fogalmazott így. Egyébként a tegnapi parlamenti ülé­sen jelen volt Mihail Gorbacsov, vala­mint a kormány összes tagja, Nyikolaj Rizskov miniszterelnökkel az élen. Ami bennünket is különösen érdekel, a tervek a kőolaj exportjának 50 százalékos csök­kenésével számolnak. Ez súlyosan érinti a KGST-országokat. xxx A moszkvai Pravda tegnapi számában szovjet energetikai szakértők figyelmez­tettek: ha nem tesznek határozott intézke­déseket a szovjet energiaipar megújításá­ra, öt éven belül a Szovjetuniónak 24 millió kilowattóra hiánnyal kell számolnia. Az idei évben a hiány 8 millióra tehető. A szakértők véleménye szerint az ener­giaipar rendkívül válságos helyzetben van, a létesítmények túlnyomó többsége elavult. telik a béremelést, valamint a szakszen/e­zetek és a munkaadók közötti megállapo­dást, amely az alkalmazottak számára biztosítaná a védelmet az esetleges elbo­csátások előtt. Az elmúlt napokban a hi­vatalokból olyan híresztelések terjedtek el, melyek szerint a 250 ezer vasúti dolgo­zó közül mintegy 70 ezret el akarnak bocsátani. A munkabeszüntetés miatt bonyolult helyzet alakult ki nálunk is, főleg Észak­Csehországban. Déčínben rekedt a Ber­linbe tartó Metropol, a Lipcsébe tartó Istropolitan, valamint a Hungaria nemzet­közi gyorsvonat, míg a Prága és Rostock között közlekedő Progressnek Lovosicé­ben kellett mellékvágányra állnia. Délben érkezett információink szerint a Metropol és a Hungaria a délelőtt folyamán vissza­tért Prágába. A teherszállítás is akadozik; Ústí nad Labem térségében 12 tehervo­nat vesztegel. Zárt ajtók mögött (ČSTK) - Egy héttel a bécsi tárgyalá­sok első fordulójának befejezése után, s néhány nappal a párizsi össz-európai csúcsot követően az osztrák fővárosban megnyílt a hagyományos fegyveres erők­ről folytatott tárgyalások második forduló­ja. Folytatódik a párbeszéd a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről is. A tegnapi értekezletet zárt ajtók mögött kezdték meg, az első plenáris ülést szer­dán, illetve csütörtökön tartják. Ebben az új szakaszban főleg az élőerőről vagyis a csapatlétszámok meghatározásáról van szó. Erre ugyanis nem terjed ki a múlt héten Párizsban aláírt szerződés. Győztes még nincs, csak vesztesek vannak Ha következetes akar maradni a Gazeta Wyborcza kommentátora, akkor azt kell a legközelebb leírnia, hogy a lengyeleken nevet a világ. A múlt héten ugyanis az elnökjelöl­tek esélyeit latolgatva azt írta, ha Tyminski netán bekerülne a második fordulóba, a lengyeleken röhögne az egész világ. Amikor Walesát faggat­ták Tyminski esélyeiről, a Szolidari­tás vezetője azt felelte a kérdező­nek, hogy ,,ne tegye magát nevetsé­gessé". Mazowiecki stábjában úgy nyilatkoztak, hogy ,,a Tyminski-eset az ügyészségre tartozik." Jeffrey Sachs, az ismert közgazdász pedig azt írta, ,,ha Tyminski bejut az elnök­választás 'második fordulójába, a Nyugat többé nem fogja komolyan vehető országnak tekinteni Lengyel­országot". Ezért sokkolta a szakértőket az, hogy Tyminski az első fordulóban kiütötte Mazowiecki kormányfőt. A Gazeta Wyborcza meg nem neve­zett szakértője szerint ,,az a tény, hogy ennyi munkás szavazott Tyminskire, számomra a Szolidari­tásnak, mint szakszervezetnek a vé­gét jelenti". S végül még egy varsói reagálás: kétségtelen, hogy Tymins­ki az elnökválasztás két hamis bom­bariadójánál jóval nagyobb zűrza­vart okozott. Bár Walesa magabiztosan veze­tett a népszerűségi listákon, nem tartottam Mazowieckit esélytelennek az államfői posztra. Talán azért is, mert annyira különbözik a Szolidari­tás heves vérmérsékletű, demagógi­ától sem mentes, parancsolgatni szerető és keresetlenül fogalmazó Walesától. Mazowiecki halkszavú, művelt, érti a dolgát. Tyminskit so­kan csak kalandornak tartják. Azt sem tudni pontosan, valójában ki­csoda ez a negyvenkét éves, kana­dai és perui állampolgársággal is rendelkező milliomos. Múltját ho­mály fedi, a lengyelek is csak most kezdenek nyomozni utána. Vállalko­zónak tartja magát, de hogy miben „utazik", azt nem tudni, egyesek,, még a medellini drogmaffiával is kapcsolatba hozzák. Elmondta, hogy tavalyi adóbevallása 550 ezer dollár volt, s ebből szakértők azt a következtetést vonták le, nem olyan nagymenő a Nyugaton, mint ahogy hangoztatja magáról. Minden esetre bűzlik valami körülötte, hi­szen ..madarat tolláról, elnökjelöltet kampányáról..." az ő kampánya pedig enyhén szólva nem volt men­tes a botránytól. Zakopanéban a nemzet árulójának nevezte Mazo­wieckit. mert szerinte a privatizálás keretében olcsón kiárusítja a lengyel vállalatokat a nyugati tökének. Úgy­nevezett bizonyítékairól kiderült, hogy hamisak. Az e vállalatok évi áruforgalmáról szóló kimutatásokat S orra olyan érzése van az embernek, hogy az utóbbi időben minden rosszkor történik a Szovjetunióban - legalábbis a központi veze­tés, de főleg Mihail Gorbacsov szempontjából. Szerintem ez, azzal magyarázható, hogy az el­nök és csapata sokáig óvatoskodott, késlekedett a nyilvánvalóan sürgős intézkedések bevezeté­sével. Példa erre a Satalin-féle 500 napos gazda­sági program, s ugyanez a helyzet az új szövet­ségi szerződéssel is, melynek tervezetét csak az elmúlt hét végén tették közzé, ami majd egy éves Két év óta Moldáviában állandósultak a nem­zetiségi ellentétek. Mint mindenütt a „végeken", az őslakosság itt is elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen az erős eloroszosításnak. A köztársasági parlament államnyelvvé léptette elő a moldovánt (vagyis a románt), a cirillbetűs írásmódról visszatértek a latin ábécé használatá­ra. Új címert, új nemzeti lobogót (pontosabban régit, kék-piros-sárgát) kapott Moldávia, ezzel is jelezte: elindult a szuverenitás útján. Ez az út sikerrel kecsegtetett, hiszen - mint már említet­Dnyeszteren innen és túl ÚJSZÖ 1990. XI. 28. (kpr) késést jelent. Hiszen tavaly ilyenkor már nagyon aktuális lett volna, s bizonyára megelőzött volna sok olyan eseményt, amely tovább bomlasztotta az uniót. Nem is szólva arról, hogy ezek a terve­zetek bizonyos vonatkozásban máris elavultak, mivel alaposan megváltozott a helyzet azóta, hogy előkészítésüknek nekiveselkedtek. Ami most Moldáviában történik, az ennek szemléletes bizonyítéka. Ez a köztársaság a pangás idején is ,,jó hely" volt, a peresztrojka, beindulása után pedig különösen, A gazdag me­zőgazdasági területen mindig jó volt az élelmi­szer-ellátás, s a központi (bár nem éppen éssze­rű) döntések alapján ide telepített ipar is vonzotta a bevándorlókat. Különösen a leszerelt katonák és a belügyesek özönlöttek ide, a kellemes klímájú délre, hiszen ók - ellentétben a nagy többséggel - szabadon választhatták meg lakhe­lyüket. így alakult ki a lakosság mai összetétele: a közel négymillió lakosból csak két és fél millió az őshonos, a román, rajtuk kívül majd egy millió orosz és félmillió ukrán él itt. Az oroszok jobbára a Dnyeszter bal partján, ahol többségben van­nak. Ez nem is lenne probléma, ha a helyzettel nem próbálnának meg visszaélni. De megpróbál­nak, ami eléggé kényelmetlen Moszkva számára. tem - erős mezőgazdasági jellegénél fogva ez az ország egyik éléskamrája. Még akkor is, ha óriási veszteségek érték az antialkoholista kampány miatt, melynek okán híres szőlőültetvényeinek nagy részét barbár módon elpusztították. Csakhogy Moldáviában a függetlenedés elég­gé sajátosra sikeredett, nagyon gyorsan elszaba­dultak az indulatok, ami talán a lakosság mentali­tásával is magyarázható. Itt „nyomelemként" is nehezen fedezhető fel valami - például - a balti­ak célratörő, okos érveléséből, viszont egy-kettő­re előkerültek a vasrudak és a dorongok. Különö­sen azután, hogy a moldován nacionalisták elő­álltak - szavaik szerint - régi álmukkal: a köztár­saság visszacsatolásával Romániához. Erre reagálva a kb. 170 ezer fős török eredetű gagauz népcsoport augusztusban kiáltotta ki köztársaságát, a Dnyeszteren túli oroszok pedig szeptemberben. Mindkét miniállam csak Moszk­vának hajlandó alárendelni magát. Kisinyovnak nem. Ennek ellenére Moszkva számára nagyon kellemetlen ez az ügy. Nem is a gagauzokkal van komoly baja, hiszen - ezt-azt figyelmen kívül hagyva - őket még egy kalap alá lehetne vonni a szeparatistákkal, még akkor is, ha magához az unióhoz ragaszkodnak. A komoly bajok az oro­szokkal vannak. Említettem már, nagyon sok egykori katona és belügyes telepedett le a Dnyeszteren túl, ezzel magyarázható, hogy az ottani orosz nyelvű la­kosság körében a konzervatív politikai áramlatok a népszerűek. Az itteni vezetők moszkvai „őran­gyala" Igor Ligacsov volt. Ez a kettős ellenzéki­ség egy időre patthelyzetet teremtett: csak Moszkva erős nyomására vetettek véget a súlyos károkat okozó, két hónapig tartó sztrájkmozga­lomnak. A mostani, vasárnap befejeződött helyi választások sem hagyhatták hidegen a közpon­tot, erre reagálni kellett. Hangnemet váltotta köz­ponti sajtó is: a moszkvai lapok már nemcsak a moldovánokban látnak felelőtlen nacionalistá­kat, akik szét akarják verni az uniót. Meg persze Moldáviát, ahol a látszategységre hetek óta a belügyi csapatok vigyáznak, igyekeznek féken tartani mindhárom népcsoport fegyveres önkén­teseit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincse­nek incidensek. A szép nevű Dnyeszter-menti Szovjet Szocialista Köztársaságban - ugyanúgy, mint korábban a Gagauz Köztársaságban - csendben-rendben szavaztak, de csak annak köszönhetően, hogy a kisinyovi parlament eleve bejelentette: nem ismeri el a választási eredmé­nyeket. Ezzel az álláspontjával sikerült lehútenie a harcias moldovánokat. f^oak helyeselni lehet, hogy Kisinyov ön­v/b mérsékletet tanúsít, nem fújja fel az ilyen „apróságokat". Mint ahogy azt sem fújta fel, hogy néhány nappal ezelőtt a főváros központjá­ban az önkéntesek egyenruhájában feszítő vagy 150 fiatal garázdálkodott. Végigpüfölték több vendéglő közönségét, s az utcán is megvertek, sót kiraboltak minden járókelőt, aki nem moldávul beszélt. A „nemzeti egység ellen irányuló provo­káció" volt ez - vélte a parlament. Ennyire nagyvonalúnak azért mégsem kellene lenni... GÖRFÖL ZSUZSA úgy állította be, mintha annyiért akarnák azokat a nyugatiaknak eladni. Nem hiszem, hogy egy ko­moly nyugati szakember véletlenül elkövetne ilyen baklövést. A lényeg: a Nowy Sacz-i vajdasági ügyész vizsgálatot indított ellene a múlt hé­ten. Rágalmazásért hat hónaptól akár nyolc évig is terjedő börtönbün­tetésre ítélhetik. Mégis, minek tudható be, hogy minden negyedik választópolgár őreá voksolt? A világlapok közül teg­nap az egyik azt írta, hogy a lengye­lek valamiféle messiást várnak, a másik szerint egy vágyálomra ad­ták szavazatukat és így tovább. Én más dolgokra helyezném a hang­súlyt. Igaz az, hogy a lengyelek többsé­ge elégedetlen az ország súlyos gazdasági helyzete, az előrejelzé­sek szerint tovább romló életszínvo­nal, a növekvő munkanélküliség mi­att. De Walesa is alaposan besegí­tett abba, hogy az emberek a jelen­legi nehézségekért a kormány politi­káját okolják. A választási eredmény azt is mutatja, a lengyelek csalódtak a vezető politikusokban, az ,,iszap­birkózás," a másik befeketítésére való törekvés .a kedvüket szegte. Ez a hangnem megintcsak Walesa kampányát jellemezte. A Szolidari­tás elnöke ugyanis már az első me­netben ki szerette volna ütni Mazo­wieckit. De arra nem gondolt, hogy bumerángot tart a kezében, s ennyi­re felhozza Tyminskit - legalábbis közvetve az ö malmára hajtja a vi­zet. Azoknak is sok igazuk van, akik szerint Mazowiecki stábja vesztette el a csatát; hihetetlenül gyenge, „langyos" volt a kormányfő kampá­nya. Mazowiecki a maga visszafo­gott stílusával csak az értelmiséget tudta megnyerni, a nagyobb töme­gek meghódításához már olyan „amerikai stílusú" kampány kell, mint a Walesáé volt. Szomorú do­lognak tartom: Orszulik püspök kénytelen volt nyilvánosan kiállni Mazowiecki mellett és bizonygatni, hogy a kormányfő árja családfáját a 16. századig lehet visszavezetni. Ennek ellenére Mazowiecki plakát­jait telefirkálták antiszemita ocs­mányságokkal. Megdöbbentő, hogy ekkora töme­gek dőltek be Tyminskinek, aki gyors meggazdagodást ígért a len­gyeleknek. Például azt, hogy húsz­szorosára növeli a béreket és csök­kenti az árakat. Mennyire pesszimis­ták lehetnek az emberek, ha a reali­tások ismeretében ráharapnak az ilyen ordító demagógiára. Tény, a külföldön is elismert szak­értőnek számító Mazowiecki számá­ra megalázó ez a vereség. Egyet­értek azzal a francia szakíróval, aki szerint ez nemcsak a kormányfővel szemben igazságtalan, de ráadásul az egész Szolidaritás is rá fog fizet­ni, elsősorban maga Lech Walesa. Hiszen lényegében ő volt az, aki felrobbantotta a Szolidaritás egy­ségét. Ha Mazowiecki beváltja ígéretét, amelyet én inkább fenyegetésnek érzek, hogy tudniillik lemond a kor­mányfői posztról, ha a hivatalos eredmények is megerősítik veresé­gét, ennek a jelenlegi helyzetben az egész ország nagy kárát fogja látni. Két hét múlva^ tehát Walesa és Tyminski között dől el az elnöki funk­ció sorsa. Most már nyilvánvaló, hogy a második forduló egyesélyes lesz. Aligha lehet kételkedni Walesa győzelmében. MALINÁK ISTVÁN Kambodzsai rendezés előtt? (ČSTK) - A Biztonsági Tanács öt ál­landó tagjának, valamint Indonéziának a képviselői Párizsban háromnapos tár­gyalás után a tegnapra virradó éjszaka állapodtak meg a békés kambodzsai ren­dezés szerződésének végleges szövegé­ben. Ha ezt a javaslatot a phnompenhi kormány és a három ellenzéki frakció is elfogadja, akkor ismét össze lehet hívni a francia fővárosban a nemzetközi Kam­bodzsa-konferenciát, amely végérvénye­sen pontot tenne e délkelet-ázsiai konflik­tus után. Helyreállna a béke, s szabad parlamenti választások útján létre jöhetne az ország új, demokratikus kormánya. Norodom Szihanuk találkozott az emlí­tett ülés néhány résztvevőjével. Ö is arra szólította fel a kambodzsai feleket, hogy mielőbb üljenek össze a francia fővá­rosban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom