Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám, péntek

A VALÓS EGYENLŐSÉG ÉS EGYENJOGÚSÁG ALAPOKMÁNYA Európai színvonalú alkotmánytörvény • Az állampolgár védelme az államhatalommal szemben • Egységesíti a nemzeteket és a nemzeti kisebbségeket • A hivatalnokok feladata: SZOLGÁLNI . Miután a szlovák parlament biozottságai is megvitatták az alapvető emberi és szabadságjogokról szóló alkotmánytörvényt, az a Szlovák Nemzeti Tanács plénuma elé került. Annak ellenére, hogy olyan törvényről van szó, amely az országhatárokon belül érvényes, mégis sokkal nagyobb jelentőségű, hisz annak jóváhagyásán nem kevesebb múlik, mint az, hogy a jövő év februárjában Csehszlovákiát felve- Szeretném mindenekelőtt leszögezni, hogy kiemelkedő fontosságú alkotmánytörvény-javaslat az, amiről ezekben a napokban a cseh és szlovák törvényhozás tárgyal. Az a lényege, hogy az alapvető szabadságjogokat az alkotmányban úgy rögzítse, ahogy az egy korszerű jogállam felépítésének megfelel. Éppen ezért felöleli az emberi élet valamennyi területét. • Miért van erre szükség éppen most a már említett nemzetközi vonatkozásain túl? - Mindenekelőtt azért, mert a 100/1960-as alkotmánytörvény - bár menet közben többször is módosították - szellemében nem felel meg a jogállam követelményeinek. A másik ok, hogy a mai korszerű jogállam törvényeiben tükröződniük kell a korszerű polgári társadalmakban természetes nemzetközi elveknek és egyezményeknek. Ezek pedig az ENSZ-ben 1948. december 10-én elfogadott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatától a koppenhágai egyezményig valamennyit tartalmazzák. A mi célunk is, hogy mindezeket beépítsük jogrendszerünkbe, s így - talán nem túlságosan profán a kifejezés - „szobatisztává" válhassunk az Európa Tanácsban, ahol ennek alapján döntenek Csehszlovákia felvételéről. A pozitív döntés egyik feltétele e szabadságjogok egyértelmű biztosítása."A törvénytervezet előkészítésére képviselői csoport alakult, amelyben az SZNT és a CSNT tíz-tíz, a Szövetségi Gyűlés pedig tizennégy tagjával képviselteti magát. Ez a 34 tagú képviselői csoport Alexander Dubček vezetésével készítette elő a törvényjavaslatot. Ha ezt a két nemzeti parlament elfogadja, akkor a 143/1968-as alkotmánytörvény 45. cikkelyének I. bekezdése alapján kezdeményezik a Szövetségi Gyűlésben ennek jóváhagyását, amire a tervek szerint december tizedikén, a már említett emberi jogi dokumentum elfogadásának évfordulóján kerülne sor. • Tehát az alkotmánytörvény jelentősége nyilvánvaló, ezért arra kérem, hogy nézzük meg közelebbről néhány fontosabb részét, ha egyáltalán lehet rangsorolni az alkotmánytörvény egyes fejezeteit... - Nézzük akkor az első fejezet első cikkelyét. Ez kimondja, hogy az ember Méry Gábor felvétele szabad. S ha ez így van, akkor senkit sem lehet akadályozni abban, amit a törvények nem tiltanak és senki sem kötelezhető olyan cselekvésre, amit törvény nem ír elő. A második bekezdés arról rendelkezik, hogy az államhatalmat csakis azokban az esetekben lehet érvényesíteni, amelyeket törvényes előírások állapítanak meg, és csakis a törvényadta módon. A második cikkely pedig arról rendelkezik, hogy az alapvető emberi szabadságjogok mindenki számára alanyi jogon adottak, s azoktól nem fosztható meg senki. Még ugyanitt a következő cikkely azt szavatolja, hogy ezek az alapvető szabadságjogok mindenki számára garantáltak, függetlenül nemre, fajra, bőr színére, nyelvre, vallásra, politikai meggyőződésre, nemzeti, nemzetiségi vagy szociális hovatartozásra. Ezek a vagyoni helyzettől is függetlenek, s gyakorlásuk senkinek sem lehet hátrányára. • Úgy tűnhet a laikus számára, hogy a második fejezet az egyik legfontosabb, hiszen 16 cikkelyét két szakaszr^osztották... - Valóban nagyon fontos. Éppen ezért szeretnék az első szakaszára visszatérni, míg második szakaszából éppen egy sajtóra vonatkozó cikkelyt, a tizenhetediket szeretném kiemelni. Ebben azt rögzíti az gyék az Európa Tanács rendes tagjai közé. A parlamenti bizottságokban történt megvitatás után beszélgettünk dr. SZABÓ REZSŐVEL, az SZNT Elnökségének tagjával, aki az alkotmányjogi bizottság alelnöke, s ott az Együttélés Politikai Mozgalom ügyvivői testületének tagjaként tevékenykedik. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, mi a szóban forgó alkotmánytörvény lényege? alkotmánytörvénytervezet, hogy mindenkinek bármely formában joga van a véleménynyilvánításra. Ez a cikkely zárja ki egyben a cenzúra lehetőségét, viszont a demokratikus társadalomban az éppen általa garantált jogok biztosítása érdekében szabályozza ennek körülményeit. Magyarán: kötelezi a tömegkommunikációs eszközöket, hogy az igazságot írják. Tehát, hogy ne írhassák le, ami nem igaz. Ez ma még nem így van. így aztán akadnak olyan újságok, amelyek egyetlen számáért a kiadónak millókat kellene fizetnie egy jogállamban, s ha ez az alkotmánytörvény életbe lép, akkor a jelenleg hazugságokat terjesztők majd meggondolják, hogy a jövőben megtegyék-e. • Számunkra valószínűleg a legérdekesebb a nemzetiségi jogokat szabályozó harmadik fejezet. - Ez ugyan csak két cikkelyből áll, de annál fontosabb. A 23. cikkely leszögezi, hogy nemzetiségéről mindenki szabadon dönthet, ebben senki nem befolyásolhatja, s nemzetiségi hovatartozásából senkinek sem származhat kára. A 24. cikkely a nyelvhasználat kérdését aprólékosan szabályozza, s a második bekezdés „b" pontja azt is leszögezi, hogy a nemzetiségekhez tartozó állampolgárok a hivatalos érintkezésben is használhatják saját nyelvüket. Tartalmaz ugyan ez a cikkely egy olyan megkötést, amely az említett egyértelmű jogokat korlátozhatná, de meggyőződésem, hogy ezt ki kell hagyni a parlamenti vita során, mert veszélybe kerül a beszélgetésünk során említett „szobatisztaság". • Gazdasági, szociális, kulturális jogokról szól a negyedik fejezet. -Anélkül, hogy mind a 10 cikkely ismertetésére kitérnék, szeretném leszögezni, hogy ez a törvénytervezet rettenetesen fontos fejezete, hisz mindenki számára biztosítja a tisztességes létfeltételek megteremtését, s ha erre önhibáján kívül nincs módja, akkor garantálja számára a munkanélküli segélyt. • Amikor a parlamenti bizottságokban folyt az alkotmánytörvény tervezetének a vitája, az ötödik fejezethez érve szinte minden hozzászóló kiemelte, hogy a bírói védelem kérdése ezáltal éppen az eddigi gyakorlat visszájára fordul, hiszen a bíróságnak kötelessége megvédelmeznie az állampolgárt az állammal szemben. - Ez valóban így van, és hogy ezt a kérdést közérthetővé tegyem, vissza kell térnem a második fejezet első szakaszának kilencedik cikkelyéhez, amely garantálja a személyi szabadságot, és szabályozza a szabadságkorlátozás körülményeit. Eddig ugyanis bárkit letartóztathattak anélkül, hogy megmondták volna miért. Az ügyésznek az volt a kötelessége, hogy 48 órán belül értesítse a hozzátartozókat ennek tényéről. Ezentúl a bírónak kötelessége lesz meghallgatni a vádlottat és a vádlót, s azután dönteni, vizsgálati fogságba helyezhető-e valaki. Sőt, a negyedik bekezdés arról is rendelkezik, hogy a letartóztatottat legkésőbb huszonnégy órán belül át kell adni a bíróságnak. A vizsgálati fogság időtartama pedig csak rendkívüli esetekben lehet hosszabb két hónapnál, de nem haladhatja meg az egy évet. Ez például azért is fontos, mert Magyarországon 1956 után volt rá példa, hogy letartóztattak és vizsgálati fogságban tartottak 15 éves gyerekeket addig, amíg nem töltötte be a 18. életévét, hogy aztán felakasszák... • Nyilvánvalóan nagyon fontos, az utolsó - a hatodik - fejezet is, ez azonban a laikus számára nem sokat mond, hiszen számos esetben visszautal korábbi alkotmánytörvényekre. .. - Csak néhány rendelkezését említeném ennek a résznek, amely a 100/1960as alkotmánytörvényt többek között abban módosítja, hogy kimarad a proletár internacionalizmus elve, míg az 144 /1968-as számú, a nemzetiségre vonatkozó alkotmánytörvénnyel ellentétben államalkotóvá emeli a nemzeti kisebbségeket, s kimondja azt is, hogy annyi képviselőjük lehet, amennyit megválasztanak. Ez az alkotmánytörvény már nem a nemzetállam, hanem a polgári liberális állam gondolatköréből indul ki. Erre preambulájában is utal, amelyben leszögezi, hogy az egyes köztársaságok a nemzetek és nemzetiségek önálló államának tagjai. Vagyis szeretném még egyszer kiemelni, hogy nagyon fontos alkotmánytörvényről van szó, amelyet méltán lehet európai színvonalúnak minősíteni. A valós egyenlőség és egyenjogúság alapokmánya lehet, mivel szándékában egyesíti a nemzeteket és nemzetiségeket. S hogy végezetül egy aktuális vonatkozására is felhívjam a figyelmet: a helyhatósági választások után a helyi önkormányzatok kezébe szál! a hatalom, azok ennek alapján bármilyen olyan intézkedést hozhatnak, amelyek nem ütköznek törvénybe. A hivatalnokok számára pedig a jövőben a SZOLGÁLATOT teszik kötelezővé. MÉSZÁROS JÁNOS C

eccato emlékezetes Fa us/ja után a Szlovák Filharmónia további két koncertjének programja a karmesterek megbetegedése miatt gyökeresen megváltozott. Zdenék Košler kénytelen volt lemondani Martinü annyira várt Gilgames oratóriuménak bemutatását, Alain Lombard pedig Berlioz művét, a Faust elkárhozását. Ez utóbbi helyett kaptuk aztán a mindenkor aktuális és ma már igazi népszerűségnek örvendő művet, az öröm apoteózisát, azaz Beethoven Kilencedikjét. Beethoven 1812-ben mutatta be Nyolcadik szimfóniáját Bécs közönségének, az utolsót, a Kilencediket A Kilencedik pedig további tizenkét év múlva, 1824 májusában. Ez a hosszú „hallgatás" Beethovent olyan színben tüntette fel, mintha fantáziája már kiapadt volna és képtelen lenne nagyszabású kompozíció alkotására. Ezt dokumentálja Paul Bekker német zenetörténész megállapítása is: „Ha Beethoven 1813-ban talál meghalni, napnál világosabban bizonyították volna, hogy halálával nem veszítettünk semmit, mert megírt már mindént, amit megírnia adatott". Szerencsénkre azonban, Beethoven, éppen ellenkezőleg, erőt gyűjtve formálja grandiózus alkotását, melyet csak a szimfóniák szimfóniája jelző illethet. A nehezen megszülető alkotás hosszú útjáról egyértelműen vallanak Beethoven jellegzetes vázlatfüzetei a fokozatosan fejlődő és változó tématöredékekkel, míg végleges formát nem nyert a „nagy mű". A mű, mely rendhagyó módon utolsó tételében, Schiller Örömódájának szavaira megszólaltatja az emberi hangot is. És mikor ama nevezetes bemutatón felcsendült az öröm, a diadal és a fényesség zenéje, a dobogón hangtalanul állt egy süket, megviselt, nyomorúságos öregember. S

ajnos, ez a mostani, gyorsan „összehozott" hangverseny csak részben felelt meg az elvárásoknak és a mű nagyszerűségének. A zenekar, élén egy tehetséges prágai karmester, Petr Altrichter állt. Az est értékét és igazi élményét a Jan Rozehnal vezette énekkar és a négy - világszínvonalat képviselő szólista - Lucia Popp, Eva Randová, Molnár András, Alfred Muff-teljesítménye adta. VARGA JÓZSEF A megújulási hullám a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatot sem kerülte el. Ez természetesen a tárca egyik legrégibb és legnagyobb szolgáltató vállalatára, a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatra is vonatkozik. Vezetői még valamikor a nyár elején feladatul kapták, hogy legkésőbb szeptember végéig dolgozzák ki és a vállalat felügyelő bizottságának jóváhagyása után terjeszszék az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma demonopolizációs bizottsága elé a vállalat szervezeti átalakulásának tervezetét. Augusztusban még több alternatív javaslatról beszéltek. Közülük az egykori gazdasági szövetkezetek feltámasztására, esetleg részvénytársaságok létrehozására vagy az úgynevezett gabonakamara kialakítására vonatkozó elképzeléseknek jósolták a legnagyobb esélyt. Legfrissebb információink szerint végül is a gazdasági szövetkezetek létrehozását szorgalmazó javaslat mellett döntöttek, amit a vállalati felügyelő bizottság is támogatott. Hogy miért éppen ezt a megoldást választották? Miroslav Belanský, a vállalat igazgatója több szempontból is ezt a javaslatot találta a legelfogadhatóbbnak. Előbb az első köztársaságban szerzett tapasztalatokat emlegette, majd azzal érvelt, hogy a fejlett államok gyakorlata szintén egyértelműen a gazdasági szövetkezetek kialakítása mellett szól. Végül azzal érvelt, hogy a leányvállalataiknál, valamint a partner mezőgazdasági vállalatoknál végzett véleménykutatás szerint a termelői gyakorlat ugyancsak ezt az utat tartja a legjárhatóbbnak. Igaz, egyesek inkább részvénytársaságot szeretnének, mint szövetkezetet, de a többség az állami vállalatok gazdasági szövetkezetekké történő átalakítását támogatja. A végső szót az alapítónak, tehát Állami felvásárló vállalatokból gazdasági szövetkezetek? A PARTNEREK TÖBBSÉGE ÁLLÍTÓLAG TÁMOGATJA AZ ELKÉPZELÉST a minisztériumnak kell kimondania. Annál is inkább, mivel a vállalatoknak, sőt a szövetkezeti taggá váló dolgozóiknak és a partner mezőgazdasági vállalatoknak sincs annyi pénzük, hogy megvásárolják a felvásárló vállalatok hozzávetőleges 9 milliárd korona értékű vagyonát és majd 5 milliárd korona raktárkészletét. Akkor hogyan is lesz ez? Az állami vállalatok gazdasági szövetkezetté alakulnak, de továbbra is állami vagyonnal fognak gazdálkodni? Nos, igen, Belanský mérnök és a javaslatot kidolgozó bizottság tagjai azt szeretnék, ha az állam a leendő szövetkezeteket nem kötelezné a vagyon megváltására, hanem használati díj fejében bérbe adná nekik a magtárakat, gépi berendezéseket stb. A megváltási kötelezettség elrendelését egyebek között azért sem tartanák méltányosnak, mert a teljes vagyonnak csak egy része tekinthető kimondottan államinak, hiszen a beruházások jó részét vállalati nyereségből finanszírozták, nem ritkán a béralapfejlesztésének mellőzésével. Arról nem is beszélve, hogy több gazdasági épület magántulajdont képez, melyekért a tulajdonosok fognak használati díjat követelni. Fontos kérdés, hogy kik lehetnének tagjai a leendő gazdasági szövetkezeteknek. A javaslat szerint minden érdeklődő számára nyitott szervezetekről van szó. Belanský mérnök szerint ezt a gyakorlatban úgy kell értelmezni, hogy a gazdasági szövetkezeteknek minden egyéni vagy háztáji gazdálkodó, mezőgazdasági termelő vagy szolgáltató vállalat és feldolgozóipari üzem tagja lehet, aki vagy amely befizeti a kötelező tagsági betétet. A nagyüzemek esetében 30-50 korona hektáronkénti betétre, az egyéni vállalkozóknál 3-5 ezer korona tagsági hozzájárulásra gondolnak. Az állami vállalat azon dolgozói tagjává válhatnak a szövetkezetnek, akiknek a munkájára igényt tartanak a leendő szövetkezetek. Annyi tagsági betétet fizetnének, mint az egyéni gazdálkodók, s ennek megfelelően részesednének a nyereségből vagy veszteségből. Említést érdemel, hogy a terményfelvásárló és ellátó vállalatok örökébe lépő gazdasági szövetkezetek tevékenységi köre nem szűkülne, inkább bővülne, éspedig attól függően, hogy a tagság milyen új szolgáltatások bevezetését igényelné. A tervezett szervezeti átalakulás nagy előnye, hogy a tagsági viszony révén elfogadó-szenvedő alanyból érdekelt, cselekvő partnerré lépteti elő az adott szolgáltatásokat igénybe vevő gazdaságokat, családifarm-tulajdonosokat stb. Ilyen feltételek között a partnernak már nem csupán keseregni és bírálni lesz joga, ha elégedetlen a szolgáltatások módjával vagy színvonalával, de bele is szólhat a gazdasági szövetkezet tevékenységébe. Ez az egyik félnek újabb próbatétel, a másiknak lehetőség a jogos elvárások érvényesítésére. Tudomásunk szerint a tárca még nem nyilatkozott, elfogadja-e a felvásárló vállalat privatizációt is megoldó, szervezeti megújulásának tervezetét, viszont a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatnál már a jövő évi feladatok teljesítéséhez készülődnek. Egyelőre úgy számítják, hogy az első negyedév amolyan átmeneti időszak lesz, melyben a gazdasági szövetkezetek a mai állami vállalat leányvállalatainak szintjén teljesítik majd partnereikkel szembeni kötelezettségeiket. Az átmenetet minden bizonnyal megnehezíti az a tény, hogy az átalakuló felvásárló vállalatok és a partner mezőgazdasági vállalatok között egyaránt sok a fizetésképtelen, és ez adott esetben helytelen gazdasági döntésekhez vezethet. Újabban ismét sok gazdaságban latolgatják, hogy saját takarmánykeverőt építenek. Nem hiszem, hogy hosszú távon ez volna a megoldás, hiszen a Nyugaton is a szolgáltatásokra alapóznak a termelők, legyen szó nagygazdaságról vagy 50-100 hektáros családi farmról. Amit talán a legtöbben vitatnak: szükség van-e a leendő gazdasági szövetkezetek betetőzésére? Egyesek élősködő apparátust, fölösleges köztes láncszemet emlegetnek, mások azt mondják, kell egy csúcsszerv, mondjuk szövetség vagy társulás, amely rátermett szakemberek kis csoportjaként a valamennyi szövetkezetet érintő ügyeket (pl. a külkapcsolatokat) intézné. Ha belegondolunk, hogy az önállósulási törekvések révén a jelenlegi 36 felvásárló vállalatból akár 80-100 gazdasági szövetkezet is létrejöhet, akkor jogosnak tűnik a betetőzési igény. Ugyanis nem valószínű, hogy például ez a francia delegáció, amely november elején a vállalat pozsonyi igazgatóságán tárgyalt, jövőre hajlandó lesz két óra helyett egy hónapot áldozni hasonló célra, s bejárni egész Szlovákiát. KÁDEK GÁBOR ÚJ SZÚ 2190 1990. XI. 21.