Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám, péntek

Tallózás a francia sajtóban Az összeurópai csúcs visszhangja Munkatársunk, URBÁN GABRIELLA párizsi telefonjelentése Nem mondhatni, hogy a franciákat túlságosan érdekelte volna a csúcsértekezlet, és most nemcsak az utca emberéről van szó, hanem a tévéről, rádióról, sajtóról is. A napilapok a hazai és közelkeleti hírek mellett harmadrangú eseményként kezelték „Európa jövőjét". Talán egyedül a Le Monde szentelt több figyelmet az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek, kommentárjai azonban dicshimnuszok helyett inkább megkérdőjelezik a párizsi konferencia fontosságát. Azt kérdezik a párizsiak - írja a napilap mire volt jó épp most a találkozó. Természetesen elmagyarázták nekik, hogy a hidegháború eltemetéséről van szó, ám arról aligha tudták meggyőzni őket, hogy a háromnapos csúcs nem csupán formális, előre eldöntött ügyeknek az ünnepélyes feltálalása volt. öreg kontinensünk holnapjának új „struktúráit" alapozták meg; de hiszen már annyi európai „struktúra" létezik, hogy akarva-akaratlanul is felmerül a kérdés: nem lenne-e célszerűbb az újakat beépíteni a jól működő régiekbe - filozofálgat a Le Monde. Vajon a harmincnégyek látványos közeledése nem a jövőtől való félelemnek a jele? Félelem az öböl-háborútól, a terrorizmustól, az erőszak mindenfajta más megnyilvánulásától, a munkanélküliségtől, az egyes országokon belüli bizonytalanságtól, a balkanizálódástól, az újkori európai népvándorlástól. Csak újabb Hercu lesek nézhetnek szembe ezekkel a veszélyekkel - állapítja meg a lap. Helmut Kohlt hasonlítja a görög mondák hőséhez, és nemcsak alkata miatt. Gazdaságilag erős, teljesen szuverén nagyhatalom létrehozásán fáradozik, s bármilyen keserű is a pirula, amelyet a volt NDK-soknak le kell nyelniük, hálát adhatnak az istennek, hogy németnek születtek, s mondjuk nem románnak, bolgárnak; lengyelnek vagy orosznak. A kancellár könnyen nyitja ki pénztárcáját, nyújt át egy pár milliárdot Gorbacsovnak, vagy éppen a Sivatagi Pajzs támogatására. Ami a francia kormányt illeti, amely oly büszke volt rá, hogy vendéglátója lehetett az EBEÉ-nek, átbukdácsolt ugyan a parlamenti akadályokon, de még mindig a szakadék szélén áll. Ez a véleménye a ĽEconomist-nek és a Figaro-Magazine-nak is, sőt ez utóbbi a kormányválsággal összefüggésben a „szocialista párti állam rothadásáról" beszél. Pesszimista megállapítások, amelyeket továbbiak követnek. A párizsi csúcs eltitkolt, eltussolt fő témája a perzsa-öbölbeli válság volt. Francois Mitterrand francia államfő szerda este az Elysée-palotában tartott sajtóértekezletén ezt ügyesen próbálta leplezni, de az újságírók kérdései az előbbieket igazolták. Sokan úgy vélik, „Bush és Gorbacsov titkos megállapodást kötött katonai kérdésekről". A szovjet államfő a TD1 francia tévéállomásnak adott interjújában megerősítette, hogy az öböl-válság kérdésében „semmilyen ellentétek" nem voltak, az amerikai elnökkel megtartott találkozón. Gorbacsov nem volt hajlandó nyilatkozni az Irakkal szembeni katonai beavatkozás lehetőségének kérdéséről, csupán annyit mondott: „Nem tolerálhatjuk, hogy Szaddam Husszein rezsimje térdre kényszerítse a nemzetközi közösséget." így hát Bush elnök közel-keleti útját élénk kíváncsisággal várták Franciaországban. Ennyit az új Európa „ouverturéjének" politikai hátteréről. A franciák talán túlságosan borúlátóak, hiszen mégiscsak óriási sikerként kell elkönyvelni, hogy Európa eljutott a határkőig, a párizsi csúcstalálkozóig, amelyen lehullott az évtizedekig oly gondosan ápolt hamis álarc. MÁR PÁRIZS SEM ZÁRJA KI A KATONAI MEGOLDÁST Ma Genfben: Bush-Asszad találkozó • Sevardnadze Pekingben konzultál (ČSTK) - George Bush amerikai elnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Szaúd-Arábiában, tegnap a Sivatagi Pajzs hadművelet keretében ott állomásozó amerikai egységekkel töltötte a napot, a Hálaadás napját. Bush, az amerikai hadsereg Az amerikai államfő délután Kairóba repült, hogy tárgyaljon Hoszni Mubarak elnökkel az öböl-válságról. Ugyanerről a témáról kb. egy órán át tárgyalt Dzsiddában Dzsabir Ahmed Dzsabir Szabah sejkkel, Kuvait emírjével és kb. két órán át Fahd szaúdi uralkodóval. E találkozók után kijelentette, egyszerre fogják megtenni a „lépéseket" az iraki elnök ellen. Közölte, a kuvaiti uralkodóval egyetértettek abban, hogy bár továbbra is kívánatos a válság békés megoldása, más lehetőségeket sem zárnak ki. A Fahd királlyal folytatott tárgyalások kapcsán a szaúdi hírügynökség hangsúlyozta, a felek egyetértettek abban, feltétlenül teljesíteni kell a Biztonsági Tanács augusztus 2-a után elfogadott határozatait, minden iraki feltétel nélkül. Felszólították Irakot, tartsa tiszteletben az Arab Liga és az Iszlám Konferencia határozatait Kuvait megszállását illetően. Dzsiddai sajtóértekezletén Bush kijelentette: növekszik a Husszeinre nehezedő nyomás, s ha ezt most nem fogja fel, akkor rövidesen meg fogja érteni. Az iraki elnök országával szembeni kihívásnak minősítette Bush látogatását és megerősítette, országa kész szembeszállni bármilyen agresszióval. Az öböl-válsággal összefüggésben ma délelőtt történelmi találkozó lesz Genfben. Ide érkezik a Közel-Keletről George Bush, hogy találkozzon Hafez Asszad szíriai elnökkel. Legutóbb 13 évvel ezelőtt volt szír-amerikai csúcstalálkozó, Jimmy Carter 1977-ben szintén Genfben találkozott Asszaddal. A találkozó pikantériája, hogy az USA változatlanul a terrorizmust támogató országok közé sorolja Szíriát. így Bush már a csúcs bejelentésekor kénytelen volt magyarázkodni, közölte: Szíria is részt vesz az Irak elleni szövetségben, a lépések egyeztetése indokolja a tárgyalásokat Asszaddal. A párizsi összeurópai csúcstalálkozó, „leplezett" vezető témája is az öbölválság volt. A csúcs idején egymásnak homlokegyenest ellentmondó hírek terjedtek el arról, hogyan viszonyul Párizs Washington javaslatához, hogy az ENSZ főparancsnoka az Irak által megszállt Kuvait határához közel fekvő egyik bázison beszédet intézett a katonákhoz, majd velük együtt ünnepelt. Ellátogatott az egyik repülőgép-anyahajóra is és vendégeskedett a Desert Rats nevű brit egységnél. Biztonsági Tanácsa hozzon olyan határozatot, amely engedélyezi az erő alkalmazását Irakkal szemben. Francois Mitterrand államfő szerdai sajtókonferenciáján bejelentette, országa támogatja ezt az amerikai indítványt. Mihail Gorbacsov szovjet államfő Párizsból való elutazása előtt ugyancsak azt mondta, a térségben nagyon veszélyes a helyzet, így a BT-nek megfelelő döntést kell hoznia. Hozzáfűzte: Irakkal szemben határozottnak és szilárdnak kell lenni. Az amerikai Kongresszus 45, jobbára liberális beállítottságú tagja viszont kedden bírósági eljárást indított az elnök ellen annak megakadályozására, hogy a törvényhozás előzetes jóváhagyása nélkül hadat üzenhessen Iraknak. Mindenesetre Párizs után felgyorsulni látszanak az események a tervezett BTüléssel összefüggésben. Ma Pekingbe utazik Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, hogy az öböl-válságról tárgyaljon kínai partnerével. M a „vaskorszaknak" Nem véletlenül mondták róla, hogy a csupa vasalt nadrágos úriemberből álló brit kormányban ő az egyedüli igazi férfi, keménységével, céltudatosságával érdemelte ki a vaslady jelzőt is. Tegnap a brit tévécsatornák megváltoztatták műsorukat, megszakították adásukat, londoni értékelések szerint a lemondásáról szóló hír hatása a Titanic katasztrófájáéhoz volt hasonló. Tizenöt évig állt a Konzervatív Párt, Itt még teljes egyetértésben Geoffrey Howe-val 11 évig pedig a kormány élén. A toryk októberi kongresszusán még magabiztosan mondotta, hogy negyedszer is meg akarja nyerni a másfél éven belül esedékes parlamenti választásokat, s minden rekordot megdöntve még négy éven keresztül irányítani szeretné a szigetországot. Ha ironizálnék, férfiak lázadásának is nevezhetném a történteket, hiszen ez a kemény asszony kezesbárányokat csinált saját minisztereiből, demokratikusnak egyáltalán nem nevezhető módon vezette a kormány üléseit, a döntés joga mindig az övé volt. A legtovább Geoffrey Howe miniszterelnök-helyettes bírta ezt cérnával: ő volt az egyelten aki 1979 óta megszakítás nélkül tagja volt a kabinetnek. Howe november elsején mondott le, s lényegében ezzel indította el a lavinát. Nem értett egyet azzal, ahogyan Margaret Thatcher az Európai Közösségekhez viszonyult, s természetesen bírálta a vaslady diktatórikus kormányzási módszereit is. Howe lemondása nagy szenzáció volt, súlyos csapást mért a kormányfőre. Ugyanis kiválóan időzítette, hiszen csak három héttel előzte meg a Sbrypártban évente esedékes elnökválasztást. Ezt e héten kedden tartották, s jött az újabb hidegzuhany: a 372 képviselő közül csak 204-en (55 százalék) szavaztak rá, ellenfelére, Michael Heseltinera 152-en (41 százalék), 16-an pedig tartózkodtak. Vagyis: 45 százalék nem szavazott bizalmat Thatchernek, amit egyértelműen vereségként könyvelhetett el. A győzelemhez ugyanis a szavazatoknak több mint a felét (abszolút többség) plusz 15 százalékot kellett volna kapnia. Ezért írták ki a jövő keddre a második fordulót, amelyre a jelölteket azonban csak tegnap déli 12 óráig lehetett benevezni. Ezért jelöltette magát John Major és Douglas Hurd is az utolsó pillanatban - ha Thatcher nem lép vissza, akkor ők, a vaslady eddigi feltétlen hívei nem indultak volna. Mire megy ki a játék? Hangsúlyozni kell, hogy a hagyományok szerint mindig a győztes párt elnöke tölti be a kormányfői tisztséget is. Most nem egyszerűen a miniszteri bársonyszék a tét. Thatcher azért mondott le, hogy megmentse a nyilvánvalóan két táborra szakadt pártot. Mert ha nem sikerül helyreállítani a toryk egységét, akkor egész biztosan elveszítik a soron következő parlamenti választásokat, a Munkáspárt kerül hatalomra. Megfigyelők szerint Heseltine, Thatcher ellenfeleként, nem tudná helyreállítani a pártegységet, ezt a feladatot maga a vaslady is Majornek vagy Hurdnek szánja. De azzal, hogy mind a ketten jelöltették magukat, Heseltine malmára hajtják a vizet, hiszen így megosztják az eddigi Thatcher-tábort. A képlet tehát a következő: lehetséges, hogy Heseltine talán jobb kormányfő lenne, mint kettejük közül bármelyik, de hosszabb távon veszítenek vele a konzervatívok - éppen a közelgő parlamenti választások miatt. Ezt az ellenzék is tudatosítja, Neil Kinnock, a Munkáspárt vezére tegnap azonnal követelte az új törvényhozási választások kiírását. Érvelése: a demokJgg PHM " WBBHBMffiiM) . ' ^Espp * *t Swü •H|g|L m{%* íüt í H 11

m 1 lilfei^ fe.

1 ^Mí'ÍSf"' • : ÉL*** ÚJSZÓ 3 1990. XI. 23. H

osszú hónapok óta az a vezető téma a szovjet lapokban, hogy mi lesz télen. Mert legyen szó a piacgazdálkodásra való áttérésről, a helyi és a központi hatalom jogkörének behatárolásáról, az unió megőrzéséről vagy széthullásáról - végeredményben minden vita oda kanyarodik, hogy ettől több lesz-e az áru az üzletekben. Mert az áruhiány már katasztrofális, ez egyaránt vonatkozik az élelmiszerekre és az alapvető fogyasztási cikkekre. Luxuscikkek pedig azért nincsenek, mert az árufedezet nélkül megnövekedett bevételeit a lakosság igyekszik valamilyen módon befektetni, hogy a felfelé kúszó infláció mellett legalább részben megőrizze kis tökéje értékét. Virágzik a feketepiac, veszélyes méreteket ölt a gazdasági bűnözés. Valójában minden kapható, akinek sok pénze van, csak azt kell tudnia, hol és kitől szerezheti be a vágyott árut. Feketézni, persze, csak azzal lehet, ami van. Élelmiszer pedig alig van. Az üzletekből eltűnt a hús, a friss hal, a tojás, a száraztészta, nincs zöldség és gyümölcs, a krumpli mentő-akció is sikertelennek bizonyult, a kenyérért sorba kell állni. Egyre több városban, kerületben vezetik be a jegyrendszert, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy a jegyre nem tudják kiadni az árut, mivel egyszerűen nincsenek készletek. Nincs elég fűtőanyag sem, pedig már itt a tél. Egyre megalapozottabbnak tűnnek az aggodalmak, hogy az ország nagy része fázni és éhezni fog. Már javában kongtak a vészharangok, amikor egy héttel ezelőtt Gorbacsov elnök a parlamentben azt állította, nem olyan vészes a helyzet, mint egyesek állítják. A képviselők nem tapsolták meg - kinevették. Nem hiszem azonban, hogy ez késztette volna az elnököt arra, Párizsban igyekezzen gazdasági segélyekhez jutni. Pedig ezt tette. Elsőként Brian Mulroney kanadai miniszterelnök jelentette be, a szovjet államfő átadta neki azoknak az élelmiszereknek a jegyzékét, amelyekre országának sürgetően szüksége lenne. Só, vaj, tejpor van a listán. Mulroney tudni vélte, más nyugati országok is kaptak ilyen jegyzéket. Elismerően szólt arról, hogy Gorbacsov nem Fokhagyma van alamizsnát kén, hanem üzletet kínált. Kanadának nem is áll szándékában ajándékot adni Moszkvának, viszont előnyös hitelek folyósítására minden feltétel nélkül hajlandó. George Bush még Gorbacsovval megtartott párizsi találkozója előtt bejelentette, sürgős élelmiszersegélyben részesítik a szovjeteket, hogy Gorbacsov demokratikus reformjai túléljék a közelgő, kritikus téli időszakot. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Szovjetunió már júniusban hiteleket kért az amerikaiaktól élelmiszerek vásárlására, de akkor csak részben kapott kedvező választ. Most azonban már nyilvánvaló: sülylyed a szovjet gazdaság rozoga hajója, Washington is észbekapott. Tart attól, hogy az örvény azt is magával ragadja, amire a világnak nagy szüksége van: Gorbacsov politikai reformjait. Ám nem az észak-amerikaiak voltak az elsők, akik beszálltak a mentőakcióba. Helmut Kohl Párizsban közölte: útra készen áll az a magas rangú szakértői küldöttség, amely Moszkvában fog tárgyalni a német élelmiszersegély elszállításáról és elosztásáról a hatalmas országban. Mert ez a legnagyobb probléma, nem maga a segélyezés. Németországban a kormány felkérésére megmozdult a lakosság, a jótékonysági szervezetek, már jelentős mennyiségű élelmiszer, gyógyszer, meleg ruha gyűlt össze. Sőt, döntés született arról, hogy a nyugat-berlini, időközben feleslegessé vált stratégiai tartalékok nagy részét is a szovjetek fogják megkapni. Ebben van logika, hiszen nagyrészt éppen Moszkvának köszönhetően vállak ezek a vésztartalékok feleslegessé. Feleslegei a Közös Piacnak is vannak: az eladhatatlan vaj- és húshegyek raktározása komoly összegekbe kerül. S meg kell ismételnem: Gorbacsov nem alamizsnát kér, vásárolni akar. Igaz, hitelbe - de vásárolni. Ha ezáltal sikerül megakadályoznia az országos méretű elégedetlenséget, van esélye arra, hogy rendbe hozza ' a gazdaságot és megőrizze az ország fizetőképességét. Persze, ez nem fog gyorsan menni, de a hitelezőket ez aligha aggasztja. Teljesen megalapozottan bíznak abban, hogy az ilyen jellegű jószolgálatokért cserébe előttük hamarabb megnyílik a hatalmas szovjet piac. P

ersZe, hiába jönnek meg az élelmiszerszállítmányok, ha a lenyűgöző szervezetlenség és a pocsék infrastruktúra miatt nem fognak eljutni a rászorulókhoz, az ország legtávolibb vidékeire is. Akkor ezekkel a segélyekkel is az fog történni, ami az idei igazán jó szovjet terméssel: negyede-fele eltűnik, tönkremegy az úton a fogyasztókhoz. A betakarítás eme „egyedi" módszerének köszönhetően üresek - többek között - a zöldségesboltok is. Viszont a Pravda a napokban „cáfolta" ezt: arról számolt be, fokhagymából van elég. De csak abból. Arról viszont nem szólt, mihez fogják fogyasztani. Mifelénk, ugye, szalonnázni szoktak... GÖRFÖL ZSUZSA Kettecskén, ahogy jó házastársakhoz illik (Archívumi felvételek) ratikusan megválasztott kormányfő lecserélésének az a módja, ahogyan a Konzervatív Párt tette, kabinetpolitika, s az új helyzetben a választóknak kell dönteniük. A felmérések szerint ha most tartanák a választásokat, a Munkáspárt biztosan győzne. Nagyon zűrös napok elébe néz - legalábbis a jövő keddig - Nagy-Britannia, most frissiben egyáltalán nem lehet megjósolni, hogy a három jelölt közül ki az esélyesebb, ki lesz a konzervatívok vezére, s egyben a Downing Street 10. lakója. Tény az, hogy Thatcher lépése becsületes dolog volt, nem a saját érdekeit, hanem a pártjáét tartotta szem előtt. Tény az is, hogy az elégedetlenség személyével és politikájával kapcsolatban nem hetekre, hanem hónapokra nyúlik vissza, talán az úgynevezett fejadó tavaszi elfogadtatásáig. Azóta csak szaporodtak a gazdasági gondok, nőtt az utca elégedetlensége is, s úgy tűnik, a vaslady ezeket a figyelmeztető jelzéseket alábecsülte. Mégsem számítottam a lemondására. Nem mintha nem tartanám becsületesnek, de amikor kedden Párizsban közölték vele az első forduló eredményét, még akkor is azt mondta, a második fordulóban is indul. Távozásával lezárul egy korszak. Mondjanak róla bármit, ő mindenképpen korunk egyik kiemelkedő személyisége. A thatcherizmus történelmi tett. A vaslady jellegzetesen brit politikát csinált, ugyanakkor világpolitikát is. Rendkívüli magabiztossága, fölénye(ssége), ha nem is mindig szimpatikus, de meggyőző volt. Észérveim nincsenek rá, de úgy gondolom, a világ kiemelkedő politikusai közül egy kortársát tekintette igazán magához méltó partnemek: Gorbacsovot. Maggie „gorbiimádata" nyílt titok volt. Érdekes - még ha csak véletlen egybeesés is - hogy az utóbbi hónapokban mindketten népszerűbbek voltak külföldön, mint odahaza MALINÁK ISTVÁN