Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-09 / 237. szám, kedd

HA NINCS - GONDOT OKOZ (Es ha van?) Ha nincs pénzünk, gondot okoz, de újabban az is gond, ha van. Hol tartsuk, bankban, takarékpénztárban, s milyen időtartamra kössük le, hogy a kamat legalább részben ellensúlyozza az inflációt? Esetleg fektessük be, részvényt, kötvényt, letéti jegyet vásároljunk? Azok - több mint háromszázan -, akik augusztus végén Szlovákia különböző részeiből Pozsonyba érkeztek, hogy átvegyék a Szlovák Mezőgazdasági Bank még nyomtatásban levő értékpapírjait helyettesítő a részvényesi mivoltukat igazoló ideiglenes bizonylatot, már döntöttek. Tőkéjüket, vagy annak egy részét befektették. A jogi személyek közel 300 millió korona értékű részvényeivel együtt az ő millióik is Szlovákia egyik legnagyobb szakosított pénzintézményének alaptőkéjét növelik. Ez - ügyesen forgatva - a részvényes jogi és a magánszemélyeknek egyaránt nyereséget hoz. Mikor s mennyit? - kérdezik sokan. Mivel a 400 millió korona alaptőke kialakulásáig (legkésőbb december végéig) még további jogi és a magánszemélyek is jegyeztethetnek részvényt, a mérlegelők döntésének megkönnyítésére csokorba szedtük az egyéni részvényesek közgyűlésén felmerült kérdéseket, illetve a pénzintézmény illetékeseinek, Pósa Lajos mérnök vezérigazgatónak és dr. Jozef Theis jogtanácsosnak a válaszait. Minden faluban ügyintéző iroda Talán azért, hogy a résztvevők egy része nem kis távolságról érkezett, sokakat érdekelt a bank szervezeti felépítése. Az aggodalmaskodókat megnyugtatták: januártól az ország több pontján, többek között Érsekújvárott, Losoncon, Iglón, Eperjesen, Kassán és Nagymihályon, majd Komáromban és Homonnán is nyílik fiókintézet. A körzeti fiókintézetek pedig irodákat nyitnak a falvakban. A bank csak így válhat univerzális pénzintézménnyé, amely az egyéni vállalkozók, vállalatok és üzemek által igényelt hitelek folyósítása mellett egyéb hagyományos bankbéli és takarékpénztári szolgáltatásokat is vállal. A „terjeszkedés" addig tart, amíg nem teljesedik ki a bank sloganja: ahány falu, annyi SZMB ügyintéző iroda. Másokat az érdekelt, hogy az egyéni részvényesek nem lesznek-e hátrányban a jogi személyekkel szemben? A válasz: a jogok azonosak. Minden százezer koronát érő részvény egy szavazatot ér, függetlenül attól, hogy annak jogi vagy magánszemély a tulajdonosa. Az elképzelések szerint a részvényesek a körzeti fiókok mellett fogják kifejteni vállalkozói tevékenységüket. A körzeti csoportokból a magánszemélyek minden százezer korona névérték alapján egy szavazati joggal bíró képviselőt küldhetnek a részvényesek közgyűlésére. Persze, szavazati jog nélkül bármelyik részvényes részt vehet a közgyűlésen, ahol javaslatát, kérését is előterjeszthetik. Az egyéni részvényeseknek magától értetődően a 11 tagú elöljáróságban is lesz képviselőjük. Házasságnál erösebb kötelék Központi kérdésként vetődött fel a közgyűlésen, hogy mennyi osztalékot fizet a bank és mikortól? A felelőtlen ígéretektől tartózkodó Válasz: a részvénytársaság tevékenységének alapfeltétele a nyereséges gazdálkodás. Aki részvényt vásárol, az befekteti pénzét, vállalkozik. Ennek a vállalkozásnak minimum annyit kell kamatoztatnia, mint a határidős takarékpénztári betétnek. Ezt a bank garantálja, s vezetői azt is tudják, hogy a részvényesek bizalmát csakis a kamatoktól nagyobb értékű osztalékkal lehet megtartani. Az alakuló részvénytársaságok jelenleg általában 8-12 százalékos osztalékot ígérnek, és a létezni akaró pénzintézmény ennél aligha adhatja alább. Még nem eldöntött tény, de valószínűleg a vállalkozások beindulását és a későbbi eredményes pénzgazdálkodást szolgálná, ha a bank az első két évben nem fizetne osztalékot. Ez ugyanis az állammal szemben nem csekély adókedvezményt jelentene. Visszakapja-e a részvényes a pénzét, ha meggondolja magát és szeretne kilépni az üzletből? Igen is meg nem is - hangzott a válasz. A részvény hosszabb időre szóló befektetés, nem takarékbetét, amit bármikor kivehet a befizető. A részvényesi viszony még a házasságnál is erősebb kötelék, közös megegyezéssel sem bontható fel. Ugyanakkor a jogi személy névre szóló részvényével ellentétben, a magánszemély a bemutatóra szóló részvényét az értékpapírpiacon bármikor eladhatja, esetenként jelentős felárral. Januárban Pozsonyban és valószínűleg Kassán is megnyílik a tőzsde. Nincs befektetés kockázat nélkül Mi lesz, ha csődbe jut a vállalkozás? - aggodalmaskodott az egyik résztvevő. A válasz bizonyára megnyugtatta, mivel társaihoz hasonlóan ő is átvette „részvényét". Mint elhangzott, a bank csak olyan üzletekbe kezd, hogy az elméletileg természetesen nem kizárható csőd esetén a befizetett összegeket tulajdonosaik visszakaphassák. Az igaz, kamatok nélkül. Hiába, a vállalkozás kockázattal jár. Egyéb kérdésekre válaszolva, a bank illetékesei többek között elmondták, hogy a külföldi tőke részesedése 30-33 százalékos lesz, vagyis megközelítőleg 150 millió korona. Az adókulcs és a beleszólási jogok szempontjából is ez az optimális arány. Mivel januártól lehetővé válik a korona ún. belső átválthatósága valutára, a külföldi részvényesek esetében elsősorban már nem a valutaforrás, hanem a kereskedelmi, az üzleti partnerség és a szakmai segítség lesz a meghatározó. Augusztusban 3,2 millió korona alaptőkével megalakult az Agrotrage kereskedelmi részvénytársaság, amelyben három földműves-szövetkezet és három állami vállalat mellett a Szlovák Mezőgazdasági Bank egymillió koronával részvényes. A bank jövőre talán kötvényeket is kibocsát. A jelenlevők kérése, hogy ezek megvásárlásában a részvényesek elsődleges jogot kapjanak, teljesíthető. - Ha lakóhelyemen megnyílik a Szlovák Mezőgazdasági Bank fiókintézete, hol tartsam a megtakarított pénzemet? A takarékpénztárban vagy a fiókintézetben? - kérdezte az egyik résztvevő. - Természetesen a fiókintézetünkben - volt a válaá?. - Hiszen ön a bank részvényese, társtulajdonosa. Ha megtakarított pénzét a saját bankjában tartja, megkapja ugyanazt vagy még magasabb kamatot, mint a takarékpénztárban. És ezen felül a haszonból a részvényesi osztalékát, amit a bank részben az ön takarékbetétjének forgatásával ért el. EGRI FERENC Őszutó (Ordódy Vilmos felvétele) A költői lélek rejtelmei Fábry Zoltán írása egy naplórészlet tükrében T

öbbször is megállapították, hogy Fábry Zoltán költőket, írókat minősítve néha alaposan elvetette a sulykot. A magyarázatot a vox humanában testet öltő erkölcsközpontúság szolgáltatja. Nem vált viszont különösebb érdeklődés tárgyává: mennyire játszott bele Fábry költőkről alkotott ítéleteibe, hogy személyében a költőtárs is meg-megszólalhatott. „Nem tudom, ki mondta róla először, de már ezért is igaza volt: Fábry költő." - írja Koncsol László. Meghatározása szerint „alkati költő a lázadó és a vátesz indulati hőfokán". De összeférhet-e ez vajog a sejtés és a beleérzés sokszor áttételes viszšzafogottságával. Úgy tűnik, némi adalékot nyújthat hozzá egy közelmúltban közzétett naprórészlet. Nem Fábry háború utáni feljegyzéseiről van szó. Óndra Lysohorsky (valódi nevén Ervin Goj) tavaly, Pozsonyban elhunyt költő családi hagyatékából kerültek elő jegyzetmaradványok, amelyek ilyesfajta kérdések felvetésére csábíthatnak. Megjelentetésükkel Lysohorskynak Borisz Paszternakhoz fűződő, a háború idején szövődött bensőséges kapcsolataira derül fény. Nem tartalmaznak semminemű Fábryra vonatkozó utalást. Viszont ismeretes, hogy Lysohorsky életműve felkeltette Fábry Zoltán figyelmét. A Stószi délelöttökben szerepel „Óndra Lysohorsky, a lah költő" című írása, mely először 1962ben az Irodalmi Szemlében, majd egy év múlva a Kortársban látott napvilágot. Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a korabeli magyarországi utánközlésnek alighanem irodalompolitikai összefüggései is voltak. Az ilyesfajta átvétel az idő tájt nem számított bevett gyakorlatnak. Fábry meglátásaiban a finom költői lélekrajz vonásai is felfedezhetők. A szóban forgó napló pedig a költő lelkületének rejtve maradt mozzanatait vetíti elénk. Kiviláglik belőle: micsoda pokoli kínokkal teli ellentmondásokat kellett átélnie, hogy a valóságélmény a világnézetével összhangban álló költészetté oldódjék, így teremtődik áramkör Fábry sajátos költővolta és egy vallomás erejű közlés között. De ki volt valójában Óndra Lysokorsky s mit jelent az a meghatározás, hogy lah költő? A morva-szilégiai táj szülöttje egy bányászcsalád kilencedik gyermekeként jött a világra, Frýdekben. Tehetsége révén eljutott a prágai német egyetem hallgatói közé. Főként nyelvtehetségével tűnt ki. Különböző ösztöndíjakhoz jutva beutazta Európát, ami kitágította szellemi látókörét. Tanárként helyezkedett el 1930-ban, a pozsonyi német gimnáziumban. Fábry tesz említést arról, hogy itt a sarlósokkal is közeli kapcsolatba került. A hitleri fasizmus térhódítása emigrációba kényszerítette. A háború idején a Szovjetunióban élt, nyelveket oktatott a katonai főiskolán. Hazatérve a pozsonyi Komenský Egyetemen az idegen nyelvek tanszéke lett a munkahelye. A

tájat, ahonnan indult, sajátos nyelvjárás jellemzi. A lah dialektus egyfajta átmenet a cseh és a lengyel között. Akárcsak PetrBezruč, ő is ezt igyekezett költői rangra emelni. A szoros tájnyelvi kötődést tükrözi jelképes erejű felvett neve is: Óndra az egykori betyárra, Lysohorsky a vidék legmagasabb helyére emlékeztet. A harmincas években verseit a bányászok világával azonosuló szociális elkötelezettség és pátosz jellemezte. A hivatalos támadásokkal szemben a baloldalon ezzel védelmezték e sajátos költői színrelépés létjogosultságát. Az elkötelezettség volt a kapaszkodó a háború után is. Míg korábban versei a cseh parnasszuson csak irodalmi-nyelvi szentségtörésnek számítottak, később még Zdenék Nejedlý is már a nacionalizmus vádjával állt elő. Bár versei világnyelveken is ismertté váltak, itthon a meg nem értés jutott számára osztályrészéül. A háború után egyetlen verse sem jelent meg 1957-ig. A későbbi, immár toleránsabb légkörben, 1962ben Korom, te légy a mérce címmel a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó jóvoltából a magyar olvasó is megismerkedhetett költészetével, Monoszlóy M. Dezső fordításában. Erre figyelt fel Fábry Zoltán. R

észéről a fogadtatást természetesen nem nyelvi-poetikai kifogások avagy lelemények határozták meg. Magával ragadó élményként hatott számára, ami egyet jelentett a költészet teremtő csodájával, kivételességével, mellyel egy ismeretlen nyelv „elér a világirodalomba". De a teljességigény révén! „Lysohorsky szülőföldjének, nyelvének elhozta a világot, az összefüggést, az egységet" - írja Fábry. Kiváltképp foglalkoztatta őt, hogy a költő miként képes kötődéseit és elkötelezettségét költészetté avatni a József Attila-i „Játszani is engedd. .."szellemében. Megkapónak tartotta, ahogy a háborús pusztítás végveszélyét is képes könnyed lírába lecsapódva érzékelni. A felfokozott biztonságérzetben és biztonságtudatban vélte felfedezni ennek költői kulcsát. Nyomatékosan utalt arra, hogy a költő számára csak ez a támasz. Mintha csak érezte volna, hogy a valóságélmény ezzel iszonyatos ellentétben áll. Ez a naplóból derül ki. Együtt vallotta - de titokban - Paszternakkal, hogy a társadalom bírálata a költő egyenes kötelessége. Miközben lépten-nyomon tapasztalnia kellett, hogy a sztálini diktatúra a szó valódi értelmében testet-lelket bénít. Elkeseredetten vetette papírra, hogy a Molodaja Gvargyija kiadó igazgatója azt kifogásolta a lovat megszemélyesítő versében: a marxista tanítások szerint gondolkodni csak az emberek tudnak. F

ábry hangsúlyai e naplót olvasva - felesége, Elo Šándor író lánya a Týždenník aktualítnak, a Novosztyi hírügynökség cseh és szlovák nyelvű lapjának a rendelkezésére - elgondolkodásra késztetnek. Vajon a költő nem a világszemléletéből fakadó távlatokkal, hitével igyekezett elhárítani a valóság fojtogató szorítását? Vajon a biztonságérzettel fedezett lírai könnyedség nem egyfajta menekülés és biztonságkeresés volt számára? Ez már a költői lélek rejtelmei közé tartozik. KISS JÓZSEF Keddtől keddig Mire jók a sorozatok? Nem vagyok megrögzött tévénéző. De ha már bekapcsoltam a készüléket, tudomásul kell vennem, vagy még inkább el kell gondolkoznom, mi az, ami estéről estére odaszögezi az embereket a bűvös doboz elé. A sorozatok. Volt, van merszünk nyilvánosan, ám még mindig diszkréten meghatódni. Mert minden olyan megható, szívszorongató abban a félhomályban. Azután a biztonság: mindez valahol távol történik. Ennek lehet örülni, ám lehet vágyakozni is. Elvágyódni, ha úgy tetszik. A mostani sorozat - A Guldenburgok öröksége - feltette a gyöngyöt a koronára és elnyerte, a „nesze semmi, fogd meg jól!" címet. A film káprázatos, csillogó-villogó „mesés" csomagolásban akar szólni valamiről. Ám bármennyire is erőlködik, csak a felszínt érinti. Érinti?! Horzsolja. A második rész nem más, mint egy család agonizálása - premier plánban. Szemérmetlen és exhibicionista kéjelgés egy teljes órán át a halál témájára. Amit látunk, annak viszont a témához vajmi kevés köze van, ám végignézhetjük, miként szenveleg a család minden tagja. A csinosabbakat többször is láthatjuk, szintén premier plánban. Ahhoz, hogy a dolog valóban tökéletes legyen, csupán egyvalami hiányzik: a hitelesség. Ennek híján a jelenetek groteszkként hatnak, ami még nem baj, ha rendezői szándék húzódik mögötte. Ha nem, akkor viszont az a méltánytalanság és méltatlanság éri a filmet és készítőit, nem utolsósorban a szereplőit, hogy az eredeti szándékkal ellentétes hatást fog kiváltani: az ember kacagni kezd. Persze, nem felszabadultan, hanem kéjes kárörömmel. Ugyanis nem a halálról szól, még a hozzátartozók fájdalmáról sem. Hanem miről is? Az igényről. A mi igényünkről, hogy a film megjelenítse számunkra azokat a helyzeteket, amelyek a hétköznapokban „leselkednek" vagy nem leselkednek ránk. Mintegy ősrítussal - eljátssza a helyzeteket, mi átéljük őket, netán meghatódunk, s így kivonjuk magunkat a felelősség alól. Védetté válunk. S itt valóban nem kis horderejű kérdések merülnek fel. Az adott válaszok, vagy amit válasznak vélünk, általában érzelmi megközelítésként szerepelnek. S bár az erkölcs tárgykörébe tartozik, az is érdekes kérdés, hogy mennyire fair dolog kijátszani az emberek érzelmeit, pontosabban bombázni azokat. De az igénynél tartottam. A vágyakozó-szerep több tekintetben rokon az előbbivel. Talán a kettő találkozási felülete lehet érdekes számunkra. Úgy vélem, hajlamosak vagyunk átvinni kudarcainkat abba a szférába, amely bennünket már csak áttételesen érint, hogy levezessük a tehetetlenségből fakadó elkeseredettségünket. Rabszolgasors. Keddtől keddig újabb és újabb megpróbáltatásokat állunk ki fogcsikorgatva, tűrve, vagy nem tűrve a megaláztatásokat. A hétfő már a lelkesedés napja, hiszen közeleg a kedd. Felidézzük halványuló emlékeinket. A szerda az indulatok napja. Rabszolgasors. Miközben saját sorsáról senki sem akar hallani. Mindig foglalkozunk valamivel. Mondhatjuk, nem vagyunk tétlenek. S mindig elodázzuk a lehetőséget: szembenézni önmagunkkal. Ünneptől, ünnepig, keddtől keddig mérjük az időt. Ez lenne az a nemzedék, amely a forradalom után szusszant egy nagyot, s a terveket aprópénzre váltja. Sorozattól sorozatig. Várjuk a Szomszédokat, pénteken a Panorámát. Félreértés ne essék, ez utóbbi műsort gyakran és szívesen nézem. A felsorolt jelenségek teljesen személyes vonatkozásúak: azt tükrözik, min derül eme sorok írója a szürke hétköznapokon. A kicsi öröm is öröm. Közben persze elhallgatjuk: ez maradt. ÚJ SZÚ 4 MÓROCZ MÁRIA 1990. X. 9. *