Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-08 / 236. szám, hétfő

Ivan Sviták professzor a szakszervezetekről TÖRVÉNY KÉSZÜL A HELYI ILLETÉKEKRŐL A községek önállóan döntenek ELKÉSZÜL A SZOCIÁLIS VÉDŐHÁLÓ? A professzort végre - két évtizednyi emigráció után újból magunk között tudhatjuk, és sorra jelennek meg tanulmányai a hazai sajtóban. Egy közeli ismerőse így jellemezte Ivan Svitákot: filozófus, lázadó és esszéíró. A közelmúltban - Pozsonyban járva - a szakszervezetekről fejtette ki véleményét. 0 Úgy gondolja ön, hogy a szakszervezetek érvényesülhetnek pártok fölötti erőként? Elképzelhető, hogy a szakszervezeteket senki és semmi nem befolyásolja? És ha ilyenné válnának, mely politikai áramlatokhoz és irányzatokhoz kellene csatlakozniuk? - A szakszervezetek nem lehetnek pártok fölöttiek, mert működésüket szükségszerűen befolyásolja a történelem és befolyásolja a tagság érdeke. A pártokon felüliség kérdése fölöttébb problematikus. Persze, a ,.dolgozók pártjának" nem feltétlenül politikai pártként kell szerveződnie. De így vagy úgy megszerveződik. Szakszervezetek már akkor is léteztek, amikor a dolgozóknak még nem voltak politikai tömörüléseik, és még akkor is lesznek szakszervezetek, amikor a politikai pártok esetleg már elhalnak. Hiszen Angliában már a chartista mozgalom is szakszervezeti jellegű volt. Igaz, elsődlegesen nem politikai követelésekkel lépett porondra, mindazonáltal tény, hogy annak idején kialakult egy csoport, amely beleavatkozott az ország legégetőbb problémáinak a megoldásába. A szakszervezetek így működtek és így fognak működni, függetlenül attól, hogy milyen rezsim van hatalmon. Függetlenül attól,'hogy toleráns-e a rendszer, vagy tekintélyelvű. A pártokon felüliség nagyon is problematikus. A szakszervezetek nem állnak sem a politika fölött, sem a történelem fölött, mert ilyen helyzetben senki, semmi sincs. Sem a szakszervezetek, sem az állami vezetők, sem az államelnök. A történelem áll minden fölött. És ha ön azt kérdezi, hogy a szakszervezetek melyik politikai áramlathoz csatlakozzalak, akkor erre azt válaszolom, hogy az utóbbi 150 év alatt a szocializmus gondolatához csatlakoztak, vagy a korszerű szociáldemokrata mozgalomhoz. Feltételezem, hogy ez nálunk is így lesz Persze, hadd figyelmeztesselek arra, hogy amikor a szociáldemokrata mozgalmat említem, akkor nem a szociáldemokrata pártra gondolok, hanem arra a gondolatrendszerre, amelyet a szocialista internacionálé örökölt és amelyet jól ismerünk. Nyugat-Németországban, ahol nagyon erősek a szakszervezetek, ezek alkotják a szociáldemokrata párt gerincét. Nélkülük egyszerűen nem létezne a párt. A szakszervezetek azonban nem igénylik a ,.politikacsinálást", hanem csak támogatják a politikát. Úgy öt éven belül nálunk is ez lesz a helyzet. Ugyanis egyetlen más mozgalom sem rendelkezik olyan hatalmi bázissal, amely képes lenne kialakítani az új baloldalt. Csak a szakszervezetek bázisán alakítható ki a szocialista, vagy a demokrata, vagy a független, vagy más baloldal. A szakszervezetek szerepe itt elsődleges, noha ma még ezt nem tudatosították. Hamarosan és gyorsan növekszik a szerepük, és újból a dolgozók jogainak és érdekeinek védelmezőivé válnak. • A közelmúltban tartott első szabad választásokon számos politikai párt programjában ott szerepelt a szociális kérdések megoldása. Tehát olyan programmal indultak, amelyek inkább a szakszervezetek hatáskörébe tartoznának. Ha e szociális kérdéseket megoldanák, akkor vagy a politikai pártok válnának feleslegessé, vagy a szakszervezetek. .. -A szociális program nemcsak a szakszervezetek hatáskörébe tartozik, hanem mindannyiunkéba kellene tartoznia. Természetes, hogy a politikai pártokéba is, amenynyiben komolyan veszik társadalmi elkötelezettségüket. A kérdéssel az egyházak is foglalkozhatnak. Hiszen ha kereszténynek mondja magát valaki, nem lehet érzéketlen a társadalmi igazságtalanság iránt... A kérdésből mintha az visszhangzana, hogy kinek kell felelősnek lennie a szociális programért. A felelősség különböző. Más a szakszervezetek és más a politikai pártok számára. Még ha sikerülne is teljesíteni a programot, akkor sem maradunk feladatok nélkül. Soha! Hogy miért? Ugyanis a cél, a felfelé törekvés: örök. Az emberi távlatokról nem hozhat döntést semmiféle államgépezet, hanem csak maga az ember. És mivel szükségleteink végtelenek (és itt még nem is esett szó az életszínvonalbeli különbségekről, az egyes országok ilyen különbségeiről stb.), megállapíthatjuk, hogy az egyéni és a társadalmi igények határa állandóan mozgásban van. Tehát az emberi igények maradéktalan kielégítése elképzelhetetlen, a program így végtelen. A mi elképzeléseinkben alakul ki. Sem a pártok, sem a szakszervezetek nem zárhatják le véglegesen. • Az új szakszervezetek új koncepcióval léptek porondra. A változásnak az a lényege, hogy már nem érvényesül a felülről lefelé való irányítás, hanem az alul megfogalmazott igényeket és szükségleteket veszik figyelembe. Tehát az alapszervezetekben megfogalmazott igényeket, szükségleteket. A szakszervezeti vezetésnek tudomásul kell vennie, hogy a vezetés van a tagságért, nem pedig fordítva. De vajon nem illúzió ez? Egyáltalán nem. Úgy gondolom, hogy a szakszervezetekben kezdettől fogva ez a tevékenység alapja. Ennek kell lennie. Antidemokratikus lenne, ha bürokraták döntenék el, hogy nekem mire van szükségem. A gazdasági demokrácia éppen ennek az ellenkezőjét igényli. Mindent, ami alulról jön, pozitívnak kell tekinteni. A szakszervezetek erről nem mondhatnak le. Remélem, hogy a szakszervezeti alapszervezetek csakhamar felébrednek, és közvetítik az emberek érdekeit. Tehát nem illúzióról van szó. • Ha ön olyan szituációba kerülne, hogy (munkanélküliségben, szociális problémák közepette stb.) segítségre lenne utalva, hinne abban, hogy a jelenlegi szakszervezetek valóban segítenek? - Nagyon időszerű kérdés! Azonnal nem tudnának segíteni. A nyugati szakszervezetek sem közvetlenül és nem azonnal oldják meg az éles szociális konfliktusokat. Úgy kell hatniuk, hogy megfelelő szociális törvényeket hozzanak a parlamentben. így a veszélyeztetettek megsegítésére kialakul a szociális védőháló. így érik el, hogy a munkanélkülivé váltak ne essenek kétségbe, hogy az egyénnek ne egyedül kelljen viselnie a piacgazdaság bevezetése terhét. A szakszervezeteknek gondoskodniuk kell az ilyen védőháló kialakításáról, mert önmaguk - mivel nincs megfelelő pénzügyi lehetőségük - nem lennének képesek az embereken segíteni. Ezt a gyakorlatot követik a fejlett országokban is. A svédországi munkanélküli például egy éven keresztül megkapja fizetésének 90 százalékát. És lehet, hogy horgászással múlatja az idejét, és pihenget... Ha valami ilyet javasolnánk a privigyei bányászoknak, akik szakszervezeti tagok, bizonyára hálásak lennének... Ez bizonyára túlzó példa, az azonban tény, hogy meg kell őrizni a különböző lehetséges szociális kockázatok és szükségletek határait. Ugyanis nem a bányász idézte elő a szénkitermelés leállítását, és nem miatta alacsony a termelékenység. Ezután is élnie kell, el kell tartania a családját, és nem lenne szabad szenvednie. Szerintem ezt kellene a leglényegesebbnek tekinteni. Az alkalmazott ne a szakszervezetektől várjon közvetlen segítséget, ellenben azt el kellene érni, hogy államunkban érvényesüljön egy munkanélküliség ellen ható tényező. Ott virágzik a munkanélküliség, ahol az állam nem törődik a szociális ügyekkel. 0 Az Egyesült Államokban a szakszervezetek hogyan képviselik az emberek érdekeit, és mikortól tudjuk nálunk is következetesen érvényesíteni az amerikai módszereket? - Amerika nagyon gazdag ország, ott már régen kifeszítették a szociális védőhálót. Ott már nem kell tartani a munkanélküliség drámai méretűvé válásától. Kétségtelen, hogy a munkanélküliség mindig kellemetlen, az USA-ban azonban normálisnak tekintik, ha az emberek 5 százalékának nincs munkája. Az USA-ban nagyon erősek' a szakszervezetek. A szó szoros értelmében ellenőrzik az összes munkahelyet. Beleegyezésük nélkül semmit sem szabad megváltoztatni. A vállalati vezetés egyetlen fontosabb szervezési, vagy technikai döntésnél sem meri megkerülni a szakszervezetet. Félnek a sztrájktól, mert milliós veszteséget okozhat. Vita esetén ezért mindig találnak kompromisszumot, amely mindkét felet kielégíti. Nálunk is létrejöhetnek ilyen szakszervezetek, de meg kell tanulniuk a megfelelő munkastílust. Eddig csak hallgattak és utólag hagytak jóvá dolgokat, amelyekről az állami vagy a gazdasági vezetés már döntött. Ennek meg kell változnia, mert a demokrácia önmagában senki számára sem szavatolja a szociális jogokat. A piacgazdaságban ezek nem természetes velejárói az életnek. Nálunk az emberek zöme el sem tudja képzelni, hogy ezek a jogok elveszthetők. Miközben a pénzügyi szakemberek nagy lendülettel tanulmányozzák a piacgazdaságot, legfőbb ideje, hogy a szakszervezetek is elsajátítsák a dolgozók érdekvédelmének különböző eszközeit, a sztrájkokat is beleértve. • A sztrájkot szélsőséges eszköznek tekintjük. Helyes ez a fegyver, vagy sem? -A sztrájk nem fenyegetést jelent, hanem normális eszközt valamennyi olyan nyugati országban, amelyben a szakszervezetek nemcsak formálisan működnek. Velünk például a szövetségi munka- és szociális ügyi miniszter azt akarja elhitetni, hogy a sztrájk elavult, vagy korszerűtlen fegyver. Ez egyáltalán nincs így! Körül kellene nézni más országokban is. Feltételezem, hogy a cseh és a szlovák szakszervezetek is adnak majd megfelelő leckét a miniszternek. A sztrájk fegyverét, amelyért a munkásmozgalom 150 évig harcolt, nem hagyjuk elvenni, mert ha megengednénk, akkor a magánvállalkozók kézikönyveihez igazodnánk. Ha szakszervezeti tagok vagyunk és dolgozók, akkor a sztrájk a mi egyik fontos védőpajzsunk. A sztrájk mindig is a leghatékonyabb fegyvernek bizonyult, és e téren semmi sem változott. Ha a demokratikus országokban bárki szót ejtene a sztrájkok alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról, az illetőt senki sem tekintené demokratának. A szakszervezetek az ilyen embert szinte fasisztának néznék, és még a legeldugodtabb faluban sem választanák be a helyi önigazgatásba. És nálunk ezt egy miniszter mondja?! Úgy gondolom, hogy a szakszervezeteknek azonnal követelniük kellene a lemondását! 0 ön szerint elképzelhetők erős szakszervezetek közepesen, illetve átlagon aluli színvonalon működő gazdaságban? - Ha a gazdaság átlagon aluli, akkor még erősebb szakszervezetekre van szükség. Meggyőződésem, hogy rövid időn belül a szakszervezetek fontosabbá válnak a politikai pártoknál. Mert cselekvéskényszerbe kerülnek. A politikai pártok felelőssége nem annyira közvetlenül jut kifejezésre. Például nem egyezkednek a bányászokkal... És itt egy új tényezőre is rá kell mutatni: a szolidaritásra. Konkrétan például az ostravai és a privigyei bányászok között. Az ostravaiak támogatták szlovákiai kollégáikat. Nagyon jól tették! Bebizonyították, hogy rátermettek. Válsághelyzetben példát mutattak szolidaritásból. (Pa) Néhány hét telt el azóta, hogy jóváhagyták az adóreform ütemtervét. A Szövetségi Gyűlés a közelmúltban el is fogadta már a lakossági jövedelemadóról szóló törvényt és a szlovák kormány a napokban vitatja meg a helyi illetékekre vonatkozó törvényt. Az utóbbi törvény előkészítésének gyors üteme azokkal a jogi szabályozásokkal függ össze, amelyek bővítik a községek jogkörét, s növelik önállóságukat a gazdálkodásban. Amíg az eddigi jogszabályok a helyi illetékeseket önkéntesekre és kötelezőekre osztották, a javasolt törvény lehetővé teszi, hogy a községek maguk döntsenek az egyes illetékek bevezetéséről, összegéről, fizetésük mikéntjéről, az esetleges kedvezményekről. A helyi viszonyokból kiindulva és a lakosokkal megtárgyalva a község illetéket kérhet a közterületek használatáért, lakások nem rendeltetésszerű használatáért, az elszállásolásért, az üdülésért, a kutyatartásért, a különböző rendezvényekre szóló jegyárakról, a szeszes italok árusításáért, valamint annak engedélyezéséért, hogy a gépjárművek behajthassanak a nemzeti parkokba és a városok történelmi negyedeibe. A felsorolt illetékeken kívül más helyi díjakat nem szedhetnek be a lakosoktól vagy szervezetektől. A javasolt jogszabály tehát teret biztosít ahhoz, hogy a községek jelentős mértékben befolyásolják környezetünk minőségét, a szolgáltatásokat, a települések esztétikáját, s ugyanakkor szabályozhassák a lakosok vállalkozásait is. Feltételeket teremt egyúttal ahhoz, hogy a községek előrelátható szükségleteinek fedezésével összefüggésben szabályozzák a helyi költségvetések bevételeinek forrását. Az egyes illetékeknél csupán a felső határt szabják meg, ami azt jelenti, hogy a helyi elöljáróságok differenciáltan szabhatják meg a díjakat. Igy például a közterület használatáért járó illetéket (egy napra egy négyzetméterért 10 korona) a község tízszeresére is felemelheti. Mentesülnek a helyi illetékek alól a községek érdekeit szolgáló olyan rendezvények, amelyeknek bevételét charitatív vagy közösségi célokra fordítják. Mivel a javasolt illetékek összege helyi viszonyok szerint módosítható, nem határozható meg, hogy ezek majd hogyan befolyásolják a község költségvetését. A helyi viszonyoknak megfelelően helyes alkalmazásukkal, összegük mértékadó meghatározásával olyan eszközökhöz juthatnak azonban a községek, amelyekkel hozzájárulhatnak a lakosság igényeinek kielégítéséhez. Ez így helyes. Az állami költségvetésből a múltban kapott összegek nem fedezték például az üzlethálózat, az úthálózat vagy más létesítmények karbantartási és javítási költségeit sem. Sokszor megtörtént, hogy azokra a községekre, amelyekben nem éltek illetve nem születtek párt- és kormányvezetők, egyszerűen nem futotta a pénzből. Igy tehát az önkormányzatok önállósága, amiben jelentős szerepet játszik a helyi illetékekről szóló törvény is, új igazságos feltételeket teremt a községek fejlesztéséhez. D. S. Amíg nem korog a gyomrunk Rájár a rúd a földművesekre. Idelent és ,,odafönt" mintha próbára akarnák tenni, eléggé megedződtek-e az elmúlt évtizedekben, vannak-e tartalékaik. A megvont dotációk, lecsökkentett felvásárlási árak, a megdrágult üzemanyag, a pangó marhahús-piac az évszázad aszályának évében mind megannyi jelentős tehertétel, s még mindig nincs vége. Következik a korona ún. belső átválthatósága, s közismert, hogy pénzünk dollárhoz viszonyított leértékelése a földműveseket is érintő árváltozásokkal jár együtt. Növekednek a mezőgazdasági termelés költségei, amelyek hetven százalékát már most is más ágazatokban gyártott termékek teszik ki, s ezzel arányosan változnak a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai (vagy nem). Mindez a gazdasági reformmal együtt járó rendszerváltás és belüzemi szervezeti változások előtt álló mezőgazdaságban nyugtalanságot és bizonytalanságot okoz, s csak örülni lehet, ha e ,,háborgó tengerben" valaki a földművesek segítségére siet, kér, javasol, követel. Például néhány alapvető termelési költség maximalizálását, a fő mezőgazdasági termékeknél garantált árakat, a hazai termelők behozatal elleni védelmét, a volt szövetkezeti vagyon (tejfeldolgozók, vágóhidak, cukorgyárak, szeszfőzdék) visszaadását stb. Figyelmeztet arra, hogy amikor Szlovákia 630 földműves szövetkezetéből közel 250 valószínűleg veszteséggel zárja az évet, a bővített újratermelés lehetőségei minimálisra csökkennek, és ez a jövőben az élelmiszer-ellátásban negatívan éreztetheti hatását. Ilyen és hasonló igényekről, problémákról volt szó a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség bizottságának nyitrai ülésén, amelyen az időszerű érdekvédelmi tennivalókat vitatták meg. A nyitrai összejövetelnek volt egy újszerű jellemzője, ami megerősíti a reményeket, hogy a problémák sokaságának ellenére sikerül megtalálni az állam és a földművesek számára egyaránt elfogadható megoldásokat, még mielőtt az élelmiszer-piacon a kereslet-kínálatból az utóbbi észrevehetően megcsappanna, s úgy sorakoznánk az élelmiszeripari boltok előtt, ahogy azt egyelőre csak a televízió külföldi híreiben látjuk. Ezt elkerülendő sokoldalú eszmecserékre, konstruktív jellegű dialógusokra és tényekkel argumentáló útkereső vitákra van szükség. Ilyen volt (sajnos csak részben) a nyitrai tanácskozás, amelyen a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium, a Cseh-morva Földműves-szövetkezeti Szövetség, a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete és a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt is a legmagasabb szinten képviseltette magát, viszont az egyéni gazdálkodók, kertészkedők és állattenyésztők érdekeit vállaló szervezetek és szövetségek hiányoztak a résztvevők sorából. Ezért sajnos, hiszen aligha kell bizonygatni, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóit érintő problémák, nehézségek a magángazdákat sem kerülik el, és az is tény, hogy amennyire kell a behozatallal szembeni védelem az üzemeknek, legalább annyira, vagy még nagyobb mértékben lenne előnyére a kertbarát-szervezet tagjainak, akik szerződéses zöldség- vagy gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. De ugyanígy azok napjai sem gondtalänok, akik bikahizlalásra vállalkoztak, vagy eladásra egyéb állatokat nevelnek. Hetekkel a nyitrai tanácskozás után céltudatosak a gondolatok. A köztársasági szinten formálódó mezőgazdasági kamarával egy időben a járások többségében is dolgoznak a kamarákat megalapító bizottságok. Ezek minden olyan termelő, felvásárló és feldolgozó üzemet, vállalatot, kereskedelmi és érdekvédelmi szervezetet, szövetséget és társulást, egyéni vállalkozót és magángazdát felkérnek a belépésre, amelyeknek és akiknek a mezőgazdasági vagy élelmiszer-ipari termeléshez közük van. Az erők összefogásával olyan egység alakulna ki, amely tagjainak érdekeit az állami szervekkel szemben eredményesen képviselné. A hívó szót tehát érdemes meghallgatni. A közös fellépés az azonos gondok megoldásában és mindannyiunk (gyomra) érdekében még nem jelenti a sajátos célok feladását. EGRI FERENC ÚJ SZÚ 4 1990. X. 8.