Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-04 / 233. szám, csütörtök

Már a tűrőképesség határán Sok mezőgazdasági üzem egyik napról a másikra él Bármennyire kényelmetlen is a kormány és a népgazdaság egésze számára, immár nem lehet kizárólag a mezőgazdaság és élelmezésügy belügyének tekinteni azt, amiről a tárca - főleg a szövetkezetek és állami gazdaságok - szakemberei már hetekhónapok óta beszélnek: válságos, mondhatni katasztrofális gazdasági helyzetbe került az ágazat. Vitathatatlan, a pillanatnyi helyzetnek belső eredői is vannak, ám a legfőbb ok mégis az, hogy évtizedek óta nem érte annyi csapás, kedvezőtlen külsó hatás a mezőgazdaságot, mint az idén. Az árpótlék megvonása, az állami hozzájárulás csökkentése, majd az üzemanyag árának emelése, illetve a vágóállatok értékesítése körüli huzavona már önmagában is komoly gazdasági problémát okozott. A tartós aszály következtében tapasztalható, általában tetemes termésés jövedelemkiesés csak súlyosbítja a helyzetet. Nem titok, számos szövetkezet, állami gazdaság és közös vállalat felélte tartalékait és a gazdasági tűrőképesség határára sodródott. Egyik-másik gazdaság vezetői még reménykedve kilincselnek a bankoknál vagy a baráti ipari üzemeknél némi rövidlejáratú kölcsönért, miközben másutt már a bérek csökkentésének szükségességét mérlegelik, mert belátták, külső segítségben aligha találnak fogódzót. Bizony, már a pénzintézmények sem tudnak segíteni, hisz az SZK mezőgazdasági üzemei máris több mint 3 milliárd koronával túllépték a hitelkeret engedélyezett felső határát. Tegnap az élen, ma féltórden Fölöttébb elgondolkodtató, hogy az egymást érő gazdasági megszorítások nem csupán az évek-évtizedek óta botladozó gazdaságokat sodorták válsághelyzetbe. Több olyan szövetkezet is a fizetésképtelenség határán tengődik vagy kényszerül térdre rövidesen, amely a korábbi feltételek között akár hét szűk esztendőt is képes lett volna átvészelni. Például a Szógyéni Földművesszövetkezet a 80-as évek elején még bátran nézhetett elébe a gazdasági megmérettetésnek. Ma viszont bármiről érdeklődik náluk a tollforgató, a gazdasági vezetők a gondokkal kezdik a válaszadást. Halda Ernöné főkönyvelő érthetően a problémák pénzügyi oldaláról közelíti meg a tényállást. Mint mondta, az új gazdasági szabályozók bevezetése rengette meg a talpuk alatt a talajt. Nem csoda, hisz a korábbi 2,5 millió helyett immár 10 millió korona mezőgazdasági adót kénytelenek fizetni, bértömegadó címen pedig további 18 millió koronát kell elvezetniük az állami költségvetésbe. Ráadásul az idén tavasszal egy tollvonással az árpótlékok nagyobb részét is megvonták a tárca gazdaságaitól, ami az ő esetükben több mint 2 millió korona jövedelemkiesést jelent. Aztán következett az , üzemanyag árának emelése, ami előreláthatóan 1,6 millió koronával növeli a költségtételt. Csupán ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy a szövetkezetben veszélybe kerüljön a jövő szempontjából meghatározó jelentőségű, bővített újratermelés finanszírozása. De a megpróbáltatások sora még nem zárult le. Ma még csak találgathatják, mennyi lesz az aszálykár végső összege. Annyit tudnak biztosan, hogy kalászos gabonából 3900 tonna a hiány, s ha az állami biztosító nem enged az önrészesedési tarifából, akkor a 20 százalék meg nem térített kár 2,1 millió koronával rövidíti meg a szőgyéniek bevételeit. A többi növényfélénél hasonló feltételek között szintén mintegy 2 millió korona veszteséget kell majd elkönyvelniük a tervezett nyereség helyett. Nem csodálom, hogy ilyen szorult helyzetben a szövetkezet vezetői aggodalommal gondolnak a jövőre és nem tapsolnak azoknak, akik minduntalan beleakasztják a körmüket a mezőgazdaságba. Szűkös nyárra keserű ősz Csicsón, ahol negyedszázada az árvíz kényszerítette térdre a földműveseket, az idén a kegyetlen aszály húzott keresztül minden logikus számítást. A szűkös nyárra keserű ősz következett. Hogy csak egy példát említsek, a 600 hektár kukoricától 6,5 tonnás hektárhozamot reméltek. Persze, a tervezés idején, mert a növényzetnek mintegy 30 százalékát még nyár végén le kellett silózniuk, hogy legalább a zöld tömeget megmentsék, ha már a szemtermésben nem reménykedhettek. Kiss Ferdinánd alelnök a napokban valószínűleg ugyanolyan gondterhelten szemléli a gépek munkáját, mint ottjártunkkor. Több port kavarnak a kombájnok, mint amennyi magot csépelnek. Bizony kevés dolguk akad a magelhordóknak. Nem csoda, hisz rövidek, fejletlenek a kukoricacsövek, többségük elveszik egy férfitenyérben. Mondogatják is az emberek, jó ha 40 százalékát elérik a tervezett hozamnak. De már ez is valami, mert tudunk szövetkezetekről, ahol az utolsó szálig le kellett silózni a szemes kukoricát. Ebben a szövetkezetben évi átlagban 4-5 millió korona nyereséget szokott hozni a növénytermesztési ágazat. Az idén ebből a nyár már lefaragott 2 milliót. Hogy az ősz mennyit visz el, a csicsói szövetkezet tagjai találgatni sem merik. Már csak azért sem, mert a tagság akaratából januártól önállósulni szeretnének a nagygazdaságot alkotó szövetkezetek. A biztatónak koránt sem mondható gazdasági helyzet ehhez nem kínál ideális feltételeket. Csak túlélni valahogy Fürön már az idén megtörtént a szakadás, így a helyi szövetkezet 270 tagja most 1720 hektáron gazdálkodik. Szűkös-szerényen, de igyekeznek megállni a saját lábukon. Ahogy Anton Daňo mérnök, a szövetkezet elnöke fogalmazott a múlt hét végén, egyik napról a másikra élnek, de egyelőre nem szorulnak segítségre. A kalászosok és gyümölcsfélék gyengébb hozama miatt hozzávetőlegesen 8 millió korona tervezett bevételtől estek el, a többi növényfélénél a tervezett hozamszint 40-50 százalékának elérésére van kilátás. Egyedül a szőlőnél várhatnak a tervezettnek megfelelő bevételt. Dicsérik a biztosító rugalmasságát, hisz a növénytermesztési ágazat várható 12-13 millió korona kárából eddig már 4,2 milliót megtérített előleg formájában. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy egyelőre nincsenek pénzügyi gondjaik. No meg annak, hogy a helyzethez alkalmazkodva költekeznek. Vitathatatlan, holnap könynyen megbosszulhatja magát, hogy mellőzik a készletek kialakítását, hisz a szükséges vegyszereket, műtrágyákat és pótalkatrészeket most még kedvező áron vásárolhatnák meg, de egyelőre a túlélés fontosabb a jövő megalapozásánál. Nem ebben a szövetkezetben hallottuk először, hogy a mezőgazdasági üzemek nem csupán a feszült gazdasági helyzet miatt élnek létbizonytalanságban. Sokakat aggaszt - és nem csupán a vezetőket -, hogy bizonyos körökben miért szorgalmazzák annyira az egyéni gazdálkodáshoz való visszatérést, amikor a földművesek és a tulajdonosok többsége egyértelműen helyteleníti ezt a lépést. Az is gondot okoz, hogy az ígéretek ellenére még mindig nem tették közzé a gazdasági reform mezőgazdasági tárcára vonatkozó feltételeit. A gazdaságok többségében már javában vetik az őszieket, de még mindig nem tudják, milyen feltételek között tudják majd értékesíteni a termést, mennyi adót kell jövőre fizetniük és miként alakul a támogatási politika. Csak (?) a biztosító segíthet Kiragadott példáink ezt talán nem tükrözik kellőképpen, de sok szlovákiai szövetkezet és állami gazdaság számára több mint kilátástalan a gazdasági helyzet. Ezt igazolja az a tény, hogy Július Kováč, az SZK pénz-, ár- és bérügyminisztere Cyril Moravčíkkal, a Földműves-szövetkezeti Szövetség elnökével nemrég a szorult gazdasági helyzetben levő mezőgazdasági üzemek megsegítésének lehetőségeiről tárgyalt. A miniszter kifejtette, a bankok segítségére aligha lehet számítani, hisz a tárca kimerítette a hiteikeretet, s újabb forrásokra nincs kilátás, mivel az állami költségvetés forrásai - éppen a mezőgazdaság gyengébb eredményeinek következtében szintén elapadtak. Segíthetne viszont az állami biztosító. Mondjuk azzal, hogy nagyobb előleget fizetne a károsult, lassan fizetésképtelenné váló gazdaságoknak, esetleg csökkentené az üzemek biztosítási önrészesedésének korábban 20 százalékban meghatározott mértékét. Egyelőre csupán elképzelésről van szó, hisz a mai feltételek között sem a miniszter, sem a minisztérium nem utasíthatja az állami biztosítót, hogy ilyen, a saját gazdasági érdekeivel ellenkező gesztust gyakoroljon. Csupán reménykedhetünk, hogy a minisztérium, a Földművesszövetkezeti Szövetség és a Szlovák Állami Biztosító képviselőinek tanácskozásán - melyre Cyril Moravčík szerint valószínűleg még ezen a héten sor kerül - olyan megállapodás születik, amely felcsillantja a szorult gazdasági helyzetben levő üzemek előtt a túlélés reményét. A népgazdaság egészének érdekein túl, egy ilyen megállapodásra - vagy jobb híján kormányszintű intézkedésre - már csak azért is szükség van, mert a bajba jutott gazdaságok magára hagyása valószínűleg sok vállalkozónak elvenné a kedvét az egyéni gazdálkodáshoz való visszatéréstől. KÁDEK GÁBOR Vér — élet Kigyullad a lámpa. A műtőasztalon fekvő beteg nem érzékeli, mi történik körülötte. Mély álmában nem tudja, hogy az orvosok nem kis félelemmel készültek a műtétre, nem tudja, hogy több liter vért készítettek számára. Az orvosok viszont tudták, hogy a nehéznek számító tüdőműtét azért lesz veszélyesebb, mert a beteg, azonkívül, hogy a tüdejével van baj, hemofiliás. Az operáció megkezdésekor senki sem sejthette, hogy elfogy a pozsonyi Partizán utcai Vértranszfúziós Állomás negyedéves vérkészlete. - A műtéten átesett betegünk szerencsésen felépült s talán nem is sejti, mi kellett gyógyulásához. Nemcsak ö kapta meg a szükséges vérmennyiséget. A 22 ágyas kórházi részlegünkön kezelt betegek szinte naponta vérátömlesztést kapnak. Kórházunkban beindultak a csontvelőátültetések is és itt kezeljük Szlovákia 400 hemofiliás (vérzékeny) betegét. Vérfogyasztásunk ezért is magasabb, mint másutt - avatott be a témába dr. Klára Sviteková hematológus. - Mivel csökkent az adakozási kedv - vészhelyzetben - felhívásokkal szeretnénk megmozgatni az emberek lelkiismeretét. Ezt tettük a múlt héten is, s legnagyobb örömünkre nem csupán a vidéki véradók - a szencíekkel és a trencséniekkel mindig számolhatunk -, de a fővárosiak is megmozdultak. Jelenleg naponta több mint 80-an adnak vért. Elmondta, szinte minden nap 6-8 hemofíliást kezelnek ambulánsan, számukra a vérkonzervből csak az antihemofilikus krioproteint vonják ki és azt applikálják. A betegek csak azt a vérösszetevőt kapják, amelyikre szükségük van. így egy donor 2-8 embertársának segít. - A szomszédban levő szívkórházat is mi látjuk el vérrel - folytatta az orvosnő. - Igaz, ők évekkel ezelőtt már bevezették az autotranszfúziót, módszerüket átvettük mi is. Hogy ez miből áll? A műtétre váró beteg néhány héttel a beavatkozás előtt vért ad, így a saját vérét kapja vissza. Azt szorgalmazzuk, hogy a tervezett ortopéd - illetve hasi műtéteknél is ezzel az eljárással oldják meg a páciens vérellátását. A világ számos fejlett országában ezt a gyakorlatot alkalmazzák, sőt legújabban az emberek - biztos, ami biztos alapon - mélyhűttetik vérüket. A módszer bevált, a mi jövőnk is ez. Persze, ehhez egyebek mellett, műanyagtasakokra is szükségünk volna. Mi ugyanis még mindig üvegekben raktározzuk a vért, hiszen a tasakokra nincs deviza. Azt ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy tasakokban a vér tárolása egyszerűbb, de talán ennél lényegesebb, hogy teljesen hermetikus körülmények között, a tasakon belül, történik a vér komponenseinek leválasztása. Az, hogy az egészségügyünk szegény, nincs pénze, illetve kevés van, köztudott. Ennek ellenére megdöbbenéssel hallgattam a véradást érintő, tavaly még titkosan kezelt adatokat. Azt, hogy az országban egy év alatt fél millióan adnak vért. Hogy a térítésmentes véradókon csak Szlovákiában az állam évente 32 millió koronát „keresett". Felháborító tehát, hogy ebből az összegből csak nagyon keveset fordítottak a vértranszfúziós állomások műszerezettségének javítására. A szep

1tember közepén megalakult Véradók Uniója a megújult Vöröskereszt tisztségviselőivel közösen, a múlt hibás szemléletét orvosolva, a véradók tényleges morális elismerését tűzték ki célul. - A véradó tiszteletet érdemel. Akkor is, ha térítésmentesen ad vért, akkor is, ha pénzért. A 200 korona nem jelenti vérének az árát, mi ezt csak kalóriapénznek szánjuk. Az utóbbi hónapokban kiegyenlítődötta két véradási forma közötti arány, de mi mégis bízunk abban, hogy úgy, mint a jóléti államokban, ahol térítésmentes a véradás, nálunk is felülkerekedik az emberekben a segíteni akarás érzése. Abban is bízunk, hogy az új társadalombiztosítási, illetve adótörvény (a humánus cselekedet adókedvezménnyel jár) emelni fogja az adakozási kedvet. Persze, addig is szükség van a vérre. Az ínséges időkben ugyan a vértranszfúziós állomások dolgozói tartalék ,,vérkonzerveknek" tartják önmagukat, hiszen míg le nem telik a munkaidő, igyekszünk úgy táplálkozni, hogy végszükség esetén donorok lehessünk. Ám tudatosítjuk és tudatosítania kell valamennyiünknek, hogy csakis közös összefogással tudunk segíteni mindazokon, akik számára a vér az életet jelenti. PÉTERFI SZONYA Vízum nélkül, de feltételekkel Aki az Egyesült Királyságba (Nagy Britannia) akar utazni 1990. október 1-től nincs szüksége vízumra. Azonban mint minden külföldi látogató, az illetékes hivatalnál igazolniuk kell, hogy a brit hatóságok feltételeinek eleget tesznek. Például az olyanok, akik az Egyesült Királyságban le akarnak telepedni vagy ott szeretnének munkát vállalni, érvényes beutazási és munkavállalási engedéllyel kell rendelkezniük. Az Egyesült Királyságba látogatókra az alábbi feltételek vonatkoznak: anyagi eszközökkel kell rendelkezniük étkezési és elszállásolási kiadások fedezésére anélkül, hogy munkát kelljen vállalniuk. A szállást és az étkeztetést biztosíthatják az Egyesült Királyságban élő barátaik vagy rokonaik. Azonban senki sem számíthat a brit szociális alapokból történő ellátásra. Ez legalább napi 20 font sterlinget jelent; az Egyesült Királyságban nem vállalhatnak munkát, azonban képviselhetik az odautazok saját vállalatukat; az ott-tartózkodás ideje behatárolt, általában maximum hat hónapig terjedhet; ha fennáll annak gyanúja, hogy az odalátogató munkát akar vállalni vagy hosszabb időre letelepedni, akkor belépését az Egyesült Királyság területére elutasítják. A diákok részére más jogszabályok érvényesek, ezekről közelebbi tájékoztatást a prágai brit nagykövetség nyújt. Ha csehszlovák állampolgár - le akar telepedni az Egyesült Királyságban; - munkát akar vállalni (erre munkavállalási engedélyre van szüksége); - kereskedelmi tevékenységet akar folytatni; - anyagilag független emberként akar ott élni; - útján kísérni akar valakit, aki az Egyesült Királyságba a fent említett okok miatt érkezett, akkor belépési engedélyért kell folyamodnia. Hogy ezt megkapja, a következőképpen kell eljárnia: kérvényéhez csatolnia kell a kitöltött kérdőívet (ez kiváltható a brit nagykövetségen és postán is beszerezhető), egy útlevélképet, írásbeli indoklást arról, miért kérelmezi a belépési engedélyt, esetleges kiegészítő dokumentációt, valamint az útlevelet és a megfelelő kezelési költséget (jelenleg 600 korona). A felsorolt iratokat személyesen vagy postán kell eljuttatni a brit nagykövetség konzuláris és vízumosztályára (félfogadás 8.40-től 12.00 óráig, illetve 14.30-tól 16.00 óráig hétfőtől péntekig). A cím: Britské velvyslanectvo, Thunova 14, 118 00 Praha. Érdeklődni ugyancsak ezen a címen, illetve az; 53-33-47, 53-33-48, 53-33-49es telefonszámokon lehet. (ČSTK) Ô J SZÚ 4 1990. X. 4.