Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-04 / 233. szám, csütörtök

IRAK A háború és a békés rendezés mezsgyéjén Washington továbbra is nyitva hagy minden lehetőséget • A Kongresszus támogatja a Sivatagi Pajzs akciót • Jevgenyij Primakov körútja közel-keleti országokban • A volt francia honvédelmi miniszter szerint a győztesek is katonai zsákutcába kerülhetnének • Tüntetések és véres megtorlás Moszulban és Baszrában (ČSTK) - Az országok egyre inkább hajlandóak a katonai megoldás támogatására a perzsa-öbölbeli válság rendezése érdekében, természetesen csak akkor, ha erre az ENSZ Biztonsági Tanácsának irányítása alatt kerülne sor - jelentette ki James Baker amerikai külügyminiszter tegnapra virradóra a New Yorkban megrendezett sajtóértekezletén. Ez volt a benyomása azon találkozók után, amelyeket a világ politikusaival tartott az ENSZ-közgyülés 45. ülésszakának keretében. Az amerikai diplomácia vezetője ismét megerősítette, hogy Washington a békés rendezést részesíti előnyben, s továbbra is nyitva hagy minden lehetőséget. Véleménye szerint a Biztonsági Tanács további diplomáciai és gazdasági szankciókat fogadhat el Bagdad ellen, olyanokat, amelyek még mindig nem tartalmazzák az erő alkalmazását. Néhány órával ezt megelőzően Gianni de Michelis olasz külügyminiszter szavaira figyeltek fel a szakértők. Ö azt mondta, a nemzetközi közösség abban az esetben nyújtana katonai segítséget Izraelnek, ha az iraki csapatok váratlanul támadást indítanának ellene. De Michelis szerint Izrael megtámadására a világnak éppúgy kellene reagálnia, mint Kuvait esetében történt. A képviselőház után kedden este a szenátus is jóváhagyta azt a határozatot, amely támogatja Bush elnök öbölbeli politikáját. A Fehér Ház ura ezzel az amerikai Kongresszus mindkét házának támogatását elnyerte a Sivatagi Pajzs néven ismert akcióhoz. Ugyanakkor a törvényhozók hangsúlyozták, hogy e támogatással az elnök nem kapott szabad kezet a katonai akciókhoz. Csupán három szenátor szavazott a határozat ellen, köztük Edward Kennedy, aki azt mondta, hogy véleménye szerint Bush mégis úgy értelmezheti, ,,mint a Kongresszus előzetes jóváhagyását a katonai akciókhoz". Jevgenyij Primakov, az Elnöki Tanács tagja tegnap Moszkvából Bagdadba repült - jelentette a TASZSZ hírügynökség. Primakov körutat tesz a közel-keleti országokban, s első állomásán, az iraki fővárosban egyebek között Husszein jordániai uralkodóval és Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével is találkozik. Francois Mitterrand francia államfő ma meglátogatja a SzaúdArábiában állomásozó francia egységeket. A hírt a párizsi rádió közölte. Mitterrand tegnap Fahd szaúdi uralkodóval tárgyalt Rijadban. Tegnap reggel kilenc olyan francia állampolgár indult haza Bagdadból, akiket Irak eddig élő pajzsként használt. Az INA iraki hírügynökség azt írta, hogy Husszein ezzel humánus gesztust tett. Irak legfontosabb stratégiai pontjain még mindig hozzávetőleg száz francia állampolgárt tartanak fogva. A Le Quotidien de Paris francia napilapnak adott interjújában André Giraud egykori honvédelmi miniszter azt állította, ha a nyugati országok háborút indítanának Irak ellen, olyan katonai helyzetbe kerülnének, amely sehová sem vezetne, még akkor sem, ha a háborút megnyernék. Giraud hibának tartja, hogy francia szárazföldi és légi alakulatokat küldtek Szaúd-Arábiába, mondván, a háború logikáját a béke logikájával kell felváltani, a jelenlegi válságot pedig komplex módon megoldani. Vagyis azon problémák részeként, amelyek a közel-keleti térségben felhalmozódtak. Szerinte ebben a térségben mindaddig nem lesz stabil a helyzet, amíg a legfőbb problémákat nem rendezik. Alapvető jelentőséggel bír a jogok tiszteletben tartása, de a jogoknak mindenkire vonatkozniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a palesztinoknak hazát kell adni, megbízhatóan szavatolni kell Izrael biztonságát, és biztosítani a világ kőolajellátását - hangsúlyozta. E nyilatkozathoz tegyük hozzá, hogy ellentétes az eddig hangoztatott nyugati, s főleg amerikai felfogással, hiszen például Bush elnök következetesen elutasítja a jelenlegi válság és a palesztin probléma összekapcsolását. Ha mégis sor kerülne egy katonai Befejeződött a harmincötök külügyminiszteri értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) alakul ki az összeurópai gazdasági és szociális egyensúly, amit jelenleg az öböl-válság következményei veszélyeztetnek. - Reméljük - mondotta -, hogy a fejlett ipari demokráciák bizonyítani fogják szolidaritásukat. Azt várjuk, hogy a párizsi dokumentumban kinyilvánítják készségüket arra, hogy Közép- és KeletEurópa számára kedvező külső légkört teremtsenek a piacgazdaság felé vezető útjukon. Tragikus lenne, ha a szabadságért vívott hosszú és sikeres küzdelem után az új demokráciákat a gazdasági gondok fojtanák meg. A New York-i külügyminiszteri értekezlet résztvevői végezetül több dokumentumot fogadtak el. A közös közleményt, s ennek mellékleteként jóváhagyták a novemberi párizsi csúcs programját. A perzsa-öbölbeli helyzetről szóló önálló nyilatkozatban pedig elítélték az iraki agreszszort. A tanácskozás zárószakaszában a figyelem a balti köztársaságok problémái felé fordult. Lettország, Litvánia és Észtország külügyminiszterei a találkozó helyszínén sajtóértekezletet rendeztek, s tájékoztatták az újságírókat e három köztársaság legfelsőbb vezetőinek nyilatkozatáról. E dokumentum követeli, hogy a párizsi csúcs programjában szerepeljen a balti államok problémaköre is, s kéri, hogy a párizsi csúcson mindhárom köztársaság kapjon megfigyelői státust. A balti külügyminiszterek szerint Németország egyesülésével még nem zárult le teljesen a második világháború, mert a balti népek továbbra is áldozatok maradnak. Most, amikor az egész világ tiltakozik Kuvait annektálása ellen, nem szabad megfeledkezni arról, hogy valami hasonló történt ötven évvel ezelőtt a Baltikumban. A három külügyminiszterrel James Baker, az amerikai diplomácia vezetője is találkozott. A tárgyalások sokáig tartottak, s ezt követően újságírók előtt Baker azt mondta, a balti köztársaságok párizsi jelenlétében nem állapodtak meg, ráadásul nem is feltételezik, hogy erre sor kerülhetne, mert nyilvánvalóan nem születne e kérdésben egyetértés. Ismét emlékeztetnek arra, az USA sosem ismerte el a Baltikum hozzácsatolását a Szovjetunióhoz, de a mostani helyzetben a kérdés rendezése legmegfelelőbb útjának a Moszkva és a balti köztársaságok közötti párbeszéd látszik. Külügyminiszterünk New Yorkban folytatta kétoldalú megbeszéléseinek sorozatát is. Brit kollégájával, Douglas Hurddel kedden tárgyalt, tájékoztatta őt a csehszlovák gazdasági reformokról, arról, milyen gondokat okoz a kőolaj árának emelkedése, a szovjet nyersanyagszállítások csökkenése, s az, hogy az egykori N D K-val kötött szerződések nem teljesülnek. Hurd válaszában hangsúlyozta, hogy a nyugati országok foglalkoznak azokkal az intézkedésekkel, amelyek elősegíthetnék az új demokráciákban a gazdaság stabilizálását. Jirí Dienstbier kedden luxemburgi kollégájával, Jacques Poosszal is találkozott. Főleg Poos rövidesen sorra kerülő csehszlovákiai programját tekintették át. Dienstbier ezután Hans Brunharttal, Lichtenstein külügyminiszterével tárgyalt, s megállapodtak abban, hogy a két ország felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. akcióra, az csakis az ENSZ égisze alatt történhetne. Nem szabad, hogy egyetlen ország indítsa el a háborút. Egyiptom számára ez lenne a konfliktus katonai megoldásának egyedüli elfogadható formája - hangsúlyozta Butrosz Ghali egyiptomi külügyminiszter a Trud szovjet napilapnak adott nyilatkozatában. Nehéz megjósolni, hogy Kuvait függetlenségének helyreállításához elegendők lesznek-e a gazdasági szankciók, vagy pedig erőt kell alkalmazni. Az viszont nyilvánvaló, Irak kivonulása Kuvaitból precedenst teremtene a palesztin probléma megoldásához is. Egyébként Ghali véleménye szerint Szaddam Husszeinnel még mindig meg lehetne egyezni annak ellenére, hogy súlyos károkat okozott nemcsak saját magának, hanem az egész arab világnak. Aziz Mohammed, az Iraki KP KB első titkára a Lityeraturnaja Gazetának adott nyilatkozatában tagadta azokat az állításokat, amelyek szerint az iraki ellenzék Damaszkuszban tartotta volna kongresszusát. Kifejtette, csupán olyan szándékról van szó, hogy létrehozzák az ellenzéki erők egységes frontját, ami hamarosan megtörténhet, de egyelőre senki nem akar emigráns kormányt alakítani. Elmondta azt is, Moszul és Baszra iraki városokban tüntetések voltak, a résztvevők kenyeret követeltek. A rendfenntartó erők 86 embert egyonvertek. Az a tény, hogy Irakban nincs kenyér, és hogy Szaddam Husszein keményen lép fel, az ENSZ szankcióinak hatékonyságát tanúsítja. De nem lehet azt hinni, hogy a diktátor Irakban nem élvez tömegtámogatást - fűzte hozzá. Csak a biztonságról van szó? (ČSTK) - Felső-Karabah katonai igazgatása a sztyepanakerti repülőtérről az örmény fővárosba, Jerevánba küldte vissza az Európa Parlament küldöttségét, amely meg akart győződni a karabahi helyzetről. Az indoklás az volt, hogy nem tudják szavatolni a külföldi vendégek biztonságát. A küldöttség vezetője kifejezte az eljárás fölötti felháborodottságát. Radikalizálódó bányászok (ČSTK) - Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsában tegnap ismertették a munkásbizottságok Kuzbaszki értekezletének határozatát, amely egyebek között követeli a Rizskovkormány lemondását, és további radikális lépéseket is sürget. A szibériai város bányászainak és további dolgozóinak többségét képviselő konferencia a követelmények nem teljesítése esetében politikai sztrájkokat fog szervezni. Enyhült a helyzet Horvátországban (ČSTK) - Horvátország néhány, többnyire szerbek lakta városában, ahal az elmúlt napokban nemzetiségi zavargásokra került sor, tegnap a helyzet kissé menyugodott. Ez viszont nem jelenti azt, hogy megszűntek a szerbek és a horvátok közti súlyos etnikai konfliktusok okai. Ez annak ellenére így van, hogy a horvát belügyminisztérium ígérete szerint a rendőrségi fegyverraktárokat kirabló s letartóztatott szerbeket szabadlábra helyezik, s így folytatják le velük szemben az eljárást. Harcok Eritreában (ČSTK) - Az Eritreai Népi Felszabadító Front (EPLF) tagjai kedden közölték, a hét végén visszaverték a kormánycsapatok támadását, melynek során 1420 katonát öltek meg. Az eritreai szeparatisták rádiója közölte, hogy a kormánykatonák az Aszmarától 30 kilométerre délre Dekemehare városnál három fronton indítottak offenzívát. K

ezdettől fogva egyértelmű volt: ha az Irak ellen elrendelt szankciók nem hozzák meg a várt eredményt, akkor a fegyverek kaphatnak szót. Már elterjedt a hír, miszerint az Egyesült Államok konzultációkat kezdett szövetségeseivel és a Szovjetunióval egy olyan ENSZhatározat előkészítéséről, amely engedélyezné az Irak elleni katonai akciót. S egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy egy ilyen határozat rövidesen meg is születik. Természetesen nem lesz egyenlő a világszervezet hadüzenetével a Husszein-rezsimnek, bizonyára több komoly feltételhez lesz kötve - kiindulva az ENSZ Alapokmányából -, de lesz. Mintegy utolsó figyelmeztetésként Bagdadnak, hogy térjen észre, vegye számba a realitásokat, az esélyeket. Persze, az esélyeket nemcsak Iraknak kell mérlegelnie, hanem a vele szemben állóknak is. A politikusok felelőssége nyilvánvaló: ha a háború mellett döntenek, egyben feladják azokat az új elveket, amelyek csak mostanság kezdenek érvényesülni a nemzetközi politikai Öböl-válság ESÉLYEK életben, de máris példátlan pozitív eredményeket szültek. Éppen ezért érthető,, hogy miközben - bár ezt még hivatalosan nem erősítették meg - folynak az említett konzultációk, az ezekben részt vevő országok magas, sőt a legmagasabb szinten újra és újra megerősítik: békés megoldást szeretnének, keresik a további eszközöket és módokat a tárgyalásos rendezés elősegítésére. Ha viszont nem sikerül ilyeneket találni... Nos, a háborút valóban a legvégső megoldásnak tekintik, ha a háborút egyáltalán megoldásnak lehet tekinteni. Viszont Kuvait bekebelezését sem lehet egyszerűen tudomásul venni, hiszen az lényegében precedenst teremtene arra, hogy egy nagy ország büntetlenül agressziót indíthat valamely kis szomszédja ellen. Való igaz, a helsinki elvek áldásos hatása már nemcsak kizárólag Európában érvényesül, de hogy a Közel- és Közép-Keletre még nem jutott el, az biztos. És érthető is, hiszen itt egészen mások a politikai hagyományok, a politikai gyakorlat, más az emberek értékrendje. Tehát háború lesz? Sajnos, ez nem kizárt. Én legalábbis pesszimista vagyok, ami Szaddam Husszein józan belátását, népe iránt érzett nem szajkózott, hanem valódi-felelősségtudatát, kompromisszumkészségét, megegyezési szándékát illeti. Eddigi „dicső tettei" alapján ítélve kizártnak tartom, hogy önként kivonul Kuvaitból. Az már nem Szaddam lenne, az a tragikus „tévedés" beismerését jelentené - s egyben az elnök bukását. Márpedig a diktátorok nem szokták elősegíteni, tudatosan siettetni saját bukásukat. És Szaddam csak most érzi magát igazán nyeregben. Nem a kis emírség lerohanását tartja dicsőségnek, hanem azt, hogy sakkban tudja tartani a fél világot, sőt, majdnem az egészet, de főleg az amerikaiakat. Azt az Amerikát, amely minden arab első számú ellenségének, Izraelnek a fő patrónusa. Hogy a képlet ennél a valóságban sokkal bonyolultabb, hogy veszélybe sodorta saját népét és egyáltalán az arabokat, az az iraki elnököt, a jelek szerint édeskeveset érdekli. Szilárdan hisz saját győzelmében, az iraki fegyverek győzelmében, és éppen ezért rendkívül vakmerő. Katonai szakértők szerint Washingtonnak fél éve van a válság diplomáciai megoldására. Bush elnöknek, szerintük, számítania kell arra, hogy katonái elkezdenek halálosan unatkozni. Ez vonatkozik a nemzetközi haderő többi kontingensére is. Meg aztán az adófizetők aligha fogják sokáig tolerálni a költséges és eredménytelen jelenlétet az öböl térségében. Közben az olajárak is emelkednek, ami szintén elégedetlenséget szül. Természetesen a nyugat-európai és amerikai stratégák már több tervet is kidolgoztak arra vonatkozóan, hogyan lehetne a leghatékonyabban és a lehető legkisebb veszteségek mellett kivonulásra kényszeríteni az irakiakat Kuvaitból. A két legvalószínűbb változat: 1. az amerikai légierő és a haditengerészet összehangolt támadást indít az iraki katonai és ipari objektumok ellen az öböl partvidékén. Egyidőben - természetesen a török kormány beleegyezésével - Törökország felől a légierő megtámadná a Moszul és Kirkuk környéki olajmezőket is. 2. Pontos és meglepetésszerű támadás az iraki légierő ellen, annak teljes megsemmisítése, még mielőtt a gépek felemelkednének. Erre a térségben állomásozó amerikai légierő már most képes lenne, de van itt egy komoly veszély: ha az iraki gépek mégis felszállnak, elpusztítják a szaúdi olajmezőket. Van még vagy egy tucatnyi elképzelés, de ez a kettő eredményezhet a legnagyobb valószínűséggel gyors sikert, ez a kettő járhat a legkisebb veszteségekkel. Ami nagyon érdekes, egyik terv sem számol Irak lerohanásával, hanem csak Kuvait felszabadításával. Hiszen a közvélemény aligha fogadná el, hogy az agresszióra agresszió legyen a válasz. Az is nyilvánvaló azonban, hogy Kuvait elvesztése Szaddam Husszein bukásához vezetne. Kérdés, mi van akkor, ha nem nyomban. Iraknak Kuvaitban jelenleg kb. 365 ezer katonája van, de hadseregét napok alatt akár kétmilliósra is fel tudja duzzasztani. Van 5500 harckocsija és 500 repülőgépe. A nemzetközi haderőnek kb. félmillió katonája van, 2 ezer harckocsija, vagy 800 repülőgépe, közel 100 helikoptere, s az Öböl vizein vagy közvetlen közelében úgy 150 hadihajója - a repülőgép-anyahajóktól a gyorsnaszádokig. Irak haditengerészeti erői jelentéktelenek, a légierejéről pedig az Irán elleni háború alatt bebizonyosodott, hogy nem ütőképes. Jelentős erőt képvisel viszont tüzérsége és komoly rakétafegyverei is vannak. S ami a legtöbb aggodalmat okozza: vegyi fegyverei, s talán nukleáris fegyvere is. Kétségtelen, hogy Szaddam ezeket be is veti, ha úgy érzi, szorul a hurok. Egyáltalán nem lesz tekintettel senkire és semmire, legkevésbé az irakiakra, akiknek - úgy tűnik - az örökös háborúskodást szánja sorsul. Háború esetén csak egy dologban lehet bízni és reménykedni: a nemzetközi haderő műszaki fölényében, a meglepetésszerű összehangolt támadás sikerében. Mert hiába rendelkezik Irak a világ negyedik legnagyobb hadseregével, annak ütőképességét lényegesen csökkenti, hogy Szaddam - csak nem Sztálintól tanulta? - egyenesen / lefejezte. Kivégeztette a tiszteket, akik esetleg riválisai lehettek volna, és politikai szempontból megbízható, de dilettáns parancsnokokat ültetett a helyükre. T

ehát maximum fél év - vélik a szakértők, ennyi a haladék. Addigra már nagyon keményen meg kellene nyilvánulniuk az embargók és szankciók következményeinek, ami álláspontja módosítására késztetheti Bagdadot. S akkor még viszonylag frissek lesznek a nemzetközi haderő katonái is. GÖRFÖL ZSUZSA Százhuszonhét áldozata van a kínai géprablásnak (CSTK) - Kiderült, hogy azt a 27 éves kínai férfit, aki kedden megpróbálta elrabolni a Boeing 737-es repülőgépet, a biztonsági szolgálat röviddel a gép leszállása, illetve felrobbanása előtt engedte be a pilótafülkébe, mivel állítólag virágcsokrot akart átadni-a legénységnek az „ősz ünnepe" alkalmából. Ezt közölte a Reuter hírügynökséggel a gép egyik Otasa, aki túlélte a szerencsétlenséget. Elmondta, a géprabló közölte a pilótákkal, felrobbantja a hét kiló súlyú robbanószerkezetet, amely a testéhez volt erősítve," ha a legénység egy személy kivételével nem hagyja el a fülkét. A repülőgép leszálláshoz készült, amikor kiáltást hallottunk, s ezután következett a robbanás és az ütközés - mondotta a szemtanú. Mint ismeretes, a kínai légitársaság Boeing 737-es gépe a landolás során összeütközött két további géppel is. A légikalózon kívül még 127 személy vesztette életét. ÚJ SZÚ, 3 1990. X. 4.