Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-27 / 253. szám, szombat

f A KÜLFÖLDI SAJTÓ A SZLOVÁK NYELVTÖRVÉNYRŐL A nacionalizmus veszélyezteti Csehszlovákia stabilitását Már Havel elnök tekintélye sem elég... (ČSTK) - A szlovák nyelv hivatalos nyelvként való törvényesítése, a parlamenti vitát megelőző és kísérő egyértelműen nacionalista tüntetések nem kerülték el a külföldi hírügynökségek és lapok figyelmét sem. A külföldi értékelések természetesen eltérőek, egyvalamiben azonban megegyeznek: egyik sem szól elismerően erről a törvényről. A The New York Times tudósítója, Henry Kamm már a lap csütörtöki számában azt irta, a szövetségi kormány és a Polgári Fórum vezetői Prágában elismerték, hogy lebecsülték a szlovák nacionalizmus erejét és a soviniszta hullám nagyságát. A lap szerint a szerdai tüntetésekre a nyelvtörvénytervezet szolgáltatott okot, amely ezúttal nem a csehek ellen irányul, hanem a magyarok ellen. A szlovák nyelv egyetlen hivatalos nyelvként való törvényesítése a szélsőségesek követelése szerint például olyan furcsa helyzetekhez vezethet, hogy egy község magyar polgármestere szlovák nyelven fog összeházasítani egy magyar párt. A szerző megjegyezte, hogy a szlovák kormány kidolgozott egy mérsékeltebb törvényjavaslatot, amely nem jelenti az emberi jogok ilyen kirívó megsértését, de az egész ügy azt bizonyítja, hogy a szlovák nacionalizmus még csak fokozódni fog. Henry Kamm megállapította: ma valójában valamennyi szlovákiai vezető politikai párt támogatja Szlovákia elszakadását Csehországtól, a különbség csak az időpontban van. A szlovák nacionalisták törekvése az 1939-1945 között történelem revíziójára és Jozef Tisónak, a Hitler-barát állam vezetőjének nemzeti hőssé nyilvánítására, felháborodást váltott ki Csehországban és nagyon sok szlovákban is kétségeket keltett. Az AP amerikai hírügynökség arról számolt be, milyen éles reagálásokat váltott ki a tüntetőkből a szlovák parlament döntése, hogy a nyelvtörvény enyhébb változatát fogja megvitatni. Vit'azoslav Móric, a szeparatista Szlovák Nemzeti Párt elnöke a parlament épülete előtt összegyűlt 8 ezer embernek azt mondta, ez a döntés azt jelenti, hogy a köztársasági törvényhozó testület figyelmen kivül hagyja követeléseiket- írta az AP. Idézte továbbá Móric szavait, hogy a tüntetők nem tekintik legitimnek a parlamentet, s képtelennek tartják arra, hogy képviselje a szlovák nép érdekeit. Ezért követelték a képviselők lemondását és új parlamenti választások kiírását, fűzte hozzá a hírügynökség. A német DPA hírügynökség azt hangsúlyozta, hogy a nacionalisták a nyelvtörvény elfogadása után polgári engedetlenségi mozgalommal és egész Szlovákiára kiterjedő általános sztrájkkal fenyegetőztek. A Bonnban megjelenő Die Welt napilap úgy vélekedett: Közép- és Kelet-Európában a 20. század végén központi és valószínűleg a legrobbanékonyabb problémává válhat a nemzetiségi kérdés. A lap szerint ez a nyelvi vita csak a felszín, ellenzőinek fő jelszava, hogy Szlovákia a szlovákoké legyen. A Die Welt szerint nyilván már Havel elnök tekintélye sem elég a vita lezárásához. Kívánatos lenne, hogy Európa, Ausztria és természetesen Németország is segítsen a viták megoldásában. Ehhez azonban meg kell érteniük a kis népek lélektanát és valódi helyzetét, azokét a kis népekét, amelyek az egykori kommunista térségben élnek. A TASZSZ szovjet hírügynökség szerint a nyelvtörvény nemcsak a politikai pártok között vezetett polarizálódáshoz, hanem magán a szlovák népen belül is.. A TASZSZ szerint valójában nem is az volt a probléma, hogy a szlovák nyelvet törvényesítsék egyedüli hivatalos nyelvként, hanem inkább az a kérdés, elismerjék-e a nemzeti kisebbségek jogát anyanyelvük használatára a hivatalokkal való érintkezésben, s ha igen, milyen mértékben. Az APA osztrák hírügynökség a nyelvtörvény körüli robbanásveszélyes viták ismertetésekor megjegyezte, hogy Szlovákiában több mint félmillió magyar és több százezer roma él. Beszámolt a hírügynökség Vladimír Mečiar miniszterelnök és Jozef Márkus éjszakai televíziós vitájáról is. A Reuter és a már idézett AP hírügynökség arra hívta fel a figyelmet, hogy Havel elnök bírálta a Szlovák Nemzeti Pártot. A Reuter szerint ez az egész ügy újabb feszültséghez vezethet Csehország és egész Szlovákia között. Az AP megjegyezte, vezető külföldi személyiségek tartanak attól, hogy a nacionalizmus veszélyezteti a csehszlovák stabilitást és meghiúsítja a lehetőséget a kommunista múlttal való leszámolásra. A magyar napilapok közül csak a Népszabadság közölt saját tudósítójától anyagot az SZNT csütörtöki tanácskozásáról. A tudósítás szerint a felfokozott nemzeti érzelmek és gyakorta a demagógia légkörében hagyták jóvá a törvényt. A külső nyomás egyértelműen érezhető volt az ülésteremben is. A Magyar Hírlap kiszámíthatatlannak és előreláthatatlannak minősíti a nyelvtörvény körüli egész helyzetet. Ez a lap is arra mutat rá, hogy a nacionalisták nyomást gyakoroltak a parlamentre és megfenyegettek mindenkit, aki hajlandó a kompromisszumra. Rendkívüli állapot Moldáviában (ČSTK) - Az orosz parlament csütörtökön a nemzeti bizalom kormányának megalakítására szólított fel, s egyben javasolta a Legfelsőbb Tanácsnak, a Szovjetunió elnökének, hogy november 20-ig kezdjen tárgyalásokat arról, miként oszlik meg a központi és a köztársasági szervek hatásköre a piacgazdaságra való áttérés programjának megvalósítása során. A moldáviai parlament tegnap délelőtti rendkívüli ülésén szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy a köztársaság déli részén rendkívüli állapotot hirdet ki. Az intézkedést azzal összefüggésben hozta, hogy a Gagauz Köztársaságban rosszabbodott a helyzet. A feszültség a gagauz parlamenti választások miatt éleződött ki. Nemcsak a nyelvtörvényről volt szó KÉPVISELŐINK VÉLEMÉNYE A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS CSÜTÖRTÖKI ÜLÉSÉRŐL (Munkatársunktól) - Viharos, egésznapos ülést követően a Szlovák Nemzeti Tanács csütörtökön pontot tett a nyelvtörvénnyel kapcsolatos többhónapos vita végére és módosításokkal megszavazta a koalíciós pártok törvénytervezetét. Milyen volt ez a rendhagyó tanácskozás, kérdeztünk meg három képviselőt. ÚJ SZÚ 1990. X. 27. Csáky Pál (MKDM): Megbosszulták magukat a kormánykoalíció többhónapos mulasztásai. A nyelvtörvény révén a szélsőséges politikai erőknek sikerült olyan politikai helyzetet teremteniük, hogy lényegében már nem a nyelvtörvényről, annak sorsáról volt szó, hanem ennek ürügyén erős, és nem tiszta eszközökkel folytatott hatalmi harcról. A szélsőséges ellenzék felhasználta a félreinformált tömegeket is, ami abban csúcsosodott ki, hogy este hat óra körül egy levelet hoztak a tanácsterembe az utcáról, amelynek aláírói között Móric úr is szerepelt. Arra szólították fel Szlovákia népét, hogy ne fogadják el ezt a parlamentet, vonják kétségbe legitimitását és állampolgári engedetlenséggel fejezzék ki tiltakozásukat. Ezután szánta rá magát a kormánykoalíció, hogy saját nyelvtörvénytervezetét a parlament elé vigye és aztán a szavazásnál már tulajdonképpen a kormánykoalíció további létét és működőképességét szavazta meg a parlament. Berényi József (FMK): Az SZNT elfogadott egy nyelvtörvényt, a kívülálló talán csak ezt látja, de a valóságban másról volt szó, a nyelvtörvénynek politikai vetülete volt. Ez az esti órákban a Mečiar-Markuš tévépárbeszédből is kiderült. Tulajdonképpen az következett be, amire számítani lehetett. Egyes körök a Matica slovenská égisze alatt, a Szlovák Nemzeti Párt révén megkíséreltek a nyelvtörvényen keresztül olyan döntést ráerőszakolni a parlamentre, amelynek következményei szinte beláthatatlanok lennének kül- és belpolitikai vonatkozásban is. Azt hiszem, hogy a kormánykoalíció képviselői letették a demokrácia érettségi vizsgáját, kiálltak nézeteik mellett annak ellenére, hogy óriási nyomás nehezedett rájuk az utcáról, de bent a teremben is. Hogy végül sikerült ezt a törvényt elfogadni az nem kis mértékben az FMK-nak is köszönhető. Ott voltunk a klubokban, rámutattunk azokra a dolgokra, amelyeknek negatív hatása lenne a „maticás" törvény elfogadása esetében. Tény, hogy az elfogadott dokumentum távolról sem olyan, mintha egy több éve létező demokratikus társadalomban született volna és nem is olyan, mint amilyent az FMK szeretett volna beterjeszteni. Nem a nemzetiségek nyelvét szabályozza, a szlovák nyelvet mondja ki hivatalos nyelvnek, ám a jelenlegi politikai helyzet ezt kívánja meg. Ez a törvény semmit sem tilt, nyitva hagy egy kiskaput a nemzetiségek számára. Végül is használni lehet a nemzetiségek nyelvét a hivatalokban. Hogy hogyan fogunk ezzel élni, s miként alakul a továbbiakban a nemzetiségi nyelvhasználat, az attól függ majd, milyen mértékben fejlődik tovább a demokrácia. Bauer Edit (Együttélés): A kormányt terheli elsősorban a felelősség, mert szerintem eltaktizálta ezt a kérdést azzal, hogy nagyon sokáig nem tudta, hová álljon. Elmulasztotta, hogy saját törvénytervezetet terjesszen a parlament elé, az SZNT Elnöksége sem vállalta azt a felelősséget, hogy a három tervezet közül egyet a plénum elé terjesszen. Igy történt meg, hogy az ismételt petíciók hatására a hangulat egyre inkább a Matica-tervezet támogatása felé tolódott el. Mindenki tudta, hogy nem is annyira a nyelvtörvényről van szó, hanem hatalmi harcról, amelynek célja a szlovák állam szuverenitásának kikiáltása, s tulajdonképpen egy akut kormányválság előidézése. Ebben a helyzetben kellett a magyar képviselőknek dönteniük s úgy érzem számot kell adnunk arról, hogyan cselekedtünk. Nem volt könynyű a döntés, és úgy érzem, nem fogadtunk el jó törvényt. Ez a törvény messze van az európai gyakorlattól és normáktól. Abban a pillanatban az a veszély állt azonban fenn, hogy ennél is rosszabb törvény kerül elfogadásra, ameiy a hivatalokból kitiltja a nemzetiségek nyelvét. Súlyos gondot okozhat, hogý azokból a területekből, ahol megengedik a nemzetiségek nyelvét, kimaradt az iskola. Két rosszból lehetett csak választani, a magyar képviselők többsége talán a kisebbik roszszat választotta. A törvény a mai gyakorlatot rögzíti. A hivatalokban tehát továbbra is lehet magyarul beszélni, azokon a helyeken, ahol a nemzetiségi lakosság aránya eléri a 20 százalékot. A nyelvtörvény másik neuralgikus pontja a községnevek használata. Tény, a törvény nem deklarálja, hogy használni lehet a helységneveket a nemzetiségek nyelvén, de nem is zárja ki ezt a lehetőséget. Tudatosítani kell, amit a törvény nem tilt, azt megengedi. Érvényben maradt a 144. számú alkotmánytörvény, ami a most jóváhagyott törvény fölé van rendelve. Igaz, a két törvény nincs egymással ellentétben, de nincs is túl nagy összhangban. Nagyon sok türelemre van szükség annak tudatosításához, milyen a mai politikai helyzet. Az.európai folyamatok mindenképpen jobbulást hoznak, ezért a mai helyzetet átmeneti állapotnak kell tekinteni. Egy honatya lelkiismeret-furdalása? A tömegtüntetések rendjét törvény szabályozza. Nálunk e jogszabálynak van egy rendelkezése, amelynek értelmében tüntetők legfeljebb 100 méterre közelíthetik meg a parlament épületét. Bölcs rendelkezés. Nem lenne helyes, hatörvényalkotás közben a képviselőknek állandóan arra kellene ügyelniük, hogy merről fúj a szél, pontosabban szólva: hogy melyik párt, vagy érdekcsoport tagjai tüntetnek. A parlamentet milliók választották meg, míg az ország legnagyobb terére is legfeljebb néhány százezer embert képes még a legszorgalmasabb agitátor is felsorakoztatni. Tehát egyértelmű, hogy a honatyák demokratikusan választott gyülekezete legitimebb minden tömegtüntetésnél. Csütörtökön reggel néhány száz személy már jóval nyolc óra előtt ,,tábort vert" a pozsonyi parlament előtt. Nem titok, hogy ez a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére történt, és azt sem kell magyarázni, hogy milyen céllal. A képviselők azután üggyel-bajjal mégis bejutottak az épületbe; volt akinek ormótlan megjegyzéseket, fenyegetéseket kellett végighallgatnia, mások egészen méltatlan módon a hátsó bejáraton surrantak be, és voltak, akiket megéljeneztek a nacionalista tüntetők. Kilenc órakor megkezdődött a nyelvtörvény vitája, és az elsők között a nemzetiek egyik képviselője kért szót, kezdeményezve, hogy a parlament egy napra függessze fel a gyülekezési törvény ama rendelkezésének hatályát, amely kimondja, hogy tüntetők legfeljebb 100 méKongresszus Eperjesen terre közelíthetik meg a törvényhozás székhelyét. Amikor ez a javaslat elhangzott, már közel két órája ott tolongott a tömeg a kapu előtt. Ezt a javaslattevő képviselő is jól tudta, hiszen megéljenezték őt párthívei. Vajon mivel magyarázható, hogy mégis előterjesztette a javaslatát? Netán eszébe jutott, hogy képviselőként ő is megszavazta a gyülekezési törvényt? Mocorogni kezdett a lelkiismerete, amikor rágondolt, hogy ha ö személyesen talán nem is, de pártja oroszlánrészt vállalt az emberek felhergeléséből? Törvényhozóként talán rádöbbeni, hogy nem illik törvényt sérteni? És különösen nem illik parlamenti-képviselői segédlettel. Eseileg tudatosan népszerűségszerzésre használta fel a parlament szónoki emelvényét. Valószínű, hogy ezekre a kérdésekre már soha sem kapunk választ. Az azonban tény, hogy 1990. október 25-én reggel fél nyolctól a késő esti órákig egyfolytában törvénysértés történt a szlovák törvényhozás épületének közvetlen közelében. A tiszteletreméltó testület tagjainak többsége csak a fejét csóválta a törvényfelfüggesztési javaslat elhangzása után, és azt rövid úton - szavazással - visszautasították. A tömeg mindazonáltal ott maradt, a belügyminiszter nem intézkedett, a rendőrség sem tett semmit sem a tér kiürítéséért. Ezek után már azon se csodálkozzunk, hogy Vladimír Mečiar kormányelnök nem kedveli túlságosan Andráš belügyminisztert. A helyhatósági választásokra készülve Mintha a nyelvtörvény körüli vita elhomályosította volna a helyi választások jelentőségét. Mindazonáltal közeledik a községi képviselőtestületek megválasztásának a napja, és a közvélemény-kutatók is felmérték, milyen eredményekre számíthatnak az egyes pártok, politikai mozgalmak. A Közvélemény-kutató Intézet kb. 8 nappal ezelőtti vizsgálata azt mutatja, hogy a választók 53' százaléka legalább egy szavazatát a Polgári Fórumra, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen jelöltjére adja 'e, és nagyon sokan a független jelöltekre tartogatják szavazatukat. Számunkra, szlovákiai magyarok számára aggasztó, hogy növekszik a Szlovák Nemzeti Párt népszerűsége, ez azonban még megváltozhat a szavazás napjáig. Reméljük, hogy a magyar lakosság a nyelvtörvényvita során tapasztaltakat majd érvényre juttatja, és nem hagyja figyelmen kívül, hogy melyik párt képvisfi*lői álltak ki tisztességesen ügyünk mellett. TÓTH MIHÁLY Végső megoldás - Márkus úr szerint A nyelvtörvény elfogadása után pompás érv-párbajt iktatott be a televízió, és ez nagyon bölcs dolog volt, úgy gondofom, nagy mértékben hozzájárult a lakosság kijózanodásához. Minden köntörfalazás nélkül tettek itt fel kérdéseket, mégpedig úgy, hogy nem volt mód a mellébeszélésre. Nem egészen volt kiegyensúlyozott a mérkőzés, a labda úgyszólván állandóan a Matica slovenská elnökének kapuja előtt, vagy éppen kapujában pattogott. Már-már olyan helyzet alakult ki, hogy szinte sajnáltam Márkus urat. - Ennyire azért mégsem kellene sarokba szorítani - gondoltam nemegyszer. Vladimír Mečiar egyik kérdése után azonban már nem tudtam még sajnálni sem vitapartnerét. - Mégis, valld be őszintén, ha rajtad múlna, hogyan oldanád meg Dél-Szlovákiában a magyarkérdést? - szólt a miniszterelnök. - Olyan intézkedéseket hoznék - így a politikamentes és kulturális szervezet elnöke -, hogy ne lakják összefüggő tömbben az ország déli részét. Hogy szóródjanak szét az egész országban. Diaszpóra... Vajon kitől tanulta Markuš úr a demokráciát? Kétlem, hogy Nyugat-Európában járta ki az egymás mellett élés iskoláját. Inkább azt gyanítom, hogy tanulmányai során kelet felé orientálódott. Igaz, Sztálin nem diaszpórába kényszerítésnek nevezte a neki nem tetsző népek szétszórását, hanem áttelepítésnek, a lényeg azonban ugyanaz. Most már kezdem érteni, miért nem akarnak egyesek Európa felé tartani. A rosszmájúak szerint a szlovák kommunisták azért tartották kongresszusukat Kelet-Szlovákiában, mert itt ringott Vasil Bil'ak bölcsője, és itt komoly hagyományai vannak a szigorúan osztályharcos bolsevizmusnak. Úgy gondolom, hogy ez nincs teljesen így. Mindazonáltal nem volt éppen bölcs dolog Eperjesen tartani az országos tanácskozást, mert az ilyen mendemondák is hozzájárulnak ahhoz, hogy még kevesebben hiszik el a korszerű baloldali párttá válásról szóló nyilatkozatokat. A gesztusoknak is megvan a maga értéke. Aligha feltételezhető, hogy Gorbacsov mondjuk Goriban (Grúziában van, Joszif Visszarionovics szülővárosa) hívja össze pártjának szociáldemokratizálódó kongreszszusáť Minden esetre, morbid ötlet lenne. Vajúdtak a hegyek, és - egér született. Még annyit sem értek el a korszerűsítést szorgalmazó párt hívei, hogy megváltoztatták volna a párt nevét. Csak felemás megoldás született, a régi elnevezéshez hozzáragasztották a „demokratikus baloldal pártja" toldalékot. Nem több ez puszta magyarázkodásnál. Az átalakítás legkövetkezetesebb hívei kezdettől, tehát 1989 novemberétől azt javasolták, a párt kérjen bocsánatot a szociáldemokratáktól, ne restelljen Canossát járni, ha már mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a dolgozó emberek sorsát a szívén viseli. Mindez elmaradt, és most a pártfunkcionáriusok a tagságot okoljak az átalakulás vontatottságáért, az egyszerű tagok pedig azt állítják, hogy az apparátcsikok idézték elő a cselekvési krízist. Kétségtelen, hogy korábban is, most is ugyanolyan típusú emberek jutottak el a mindenkori kongreszszusra. Olyanok, akiket ez a párt formált, és e pártra mindig a hibás helyzetfelmérés volt jellemző. És még mindig nem jöttek rá az egység mitizálásának tarthatatlanságára. Mindmáig nem akadt még egy vezető a kommunisták között, akinek lett volna mersze a szakadás kikényszerítésére. így a kommunista párt vidáman halad a szektává válás felé.