Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-26 / 252. szám, péntek

Dusza István Törvény és játék (A hatvanéves Dobos Lászlónak) Méry Gábor felvétele „Innen, a keresztről a fejek látszanak jól, az arcok, az pedig felkavaró, ha sok embert látok együtt, arcuk hat rám elsősorban." Egy mondat, amelyben vállalások és távlatok éthosza sűrűsödik. Mondat a kisregényméretű elbeszélésből, az Egyedülbői, amely annyiak élete utóbbi két évtizedében végigjárt Golgoták lenyomata. Irodalmi alkotás, s benne az éthosz sűrűsödik, megkerülve körmönfont esztétikák kötelező mesterkedéseit. A gond mindig ez. A körmönfontság és a mesterkedés megkerülése. Örök gond, mely írók, költők szelíd játékaiban világképet teremt. így lesz a törvény és a véletlen játéka az irodalom. Ahol az éthosz törvény, s a véletlen a játék, mely eredetit, mással összetéveszthetetlent ter'emt. És eszembe jutott a Törvény. A törvények isteni sűrítménye, melyet nem szabad, nem lehet feledni. Helyette nincs és soha nem lesz más. A lélek fürdője, amely megtisztít, s mint kezünkben a vándorbot adta biztonság - fáradtnak támaszték, üldözöttnek védelem, éhesnek szerszám - velünk van. És szólnom kell a Játékról. Ez teszi a Törvény emberét íróvá - a szépség játékosává. Nélküle lélektelen kaloda a Törvény. A Játék a lélek ruhája, melyet a fürdő után magára ölt s.a törvény kiszolgáltatott testét védi meg a csúfolódók köveitől. Mert nem elég a Törvény. Az irodalom csodája a Játék. Mert nem elég a Játék. Az irodalom csodája a Törvény. Törvény nélkül a latrok játszanak, játék nélkül a prófétát feszítik meg. Theodor W. Adorno szerint: „Ahol a művészet mindenestül játszik, ott a kifejezésből semmi sem marad." Ezért nem Lehet nekünk csak játszani, de ugyanezért nem lehet csak törvényt ülni. Mindkettőre szükségünk van. A legnagyobb gond mindig ez. Kettős gond, amelyben az írói gondolat erkölcsiségét lényege talányosságának szépségével együtt kell megteremteni. A kis irodalmaknak nincs választási lehetőségük. Feledni a Törvényt számunkra annyit jelent, DOBOS LÁSZLÓ 1930. október 28-án Királyhelmecen született. 1934-től 1944-ig ott járt iskolába, majd 1945-től négy éven át a sárospataki tanítóképzőben tanult. Rövid ideig a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Járási Bizottságának titkára, majd sofőr. 1950 októberétől egy éven át tanítóskodott, majd a CSISZ KB pozsonyi munkatársa volt. Magyar-történelem-polgári szakos tanári oklevelet szerzett. Utána főiskolai tanársegéd volt. 1958-tól egy évtizedig szerkesztette az Irodalmi Szemlét, mely az ő irányításával lett irodalmunk pótolhatatlan fóruma. 1969. január 1-től 1970. április 28-ig az SZSZK kormányának nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere volt. 1970 augusztusától a Madách Kiadói igazgatta. A Csemadokban és a szlovákiai politikai közéletben végzett munkáját bírálva, a szovjet csapatok megszállása után a magyar kisebbség ügyeinek képviseletét kezébe ragadó csoport hatalomszerző politikájának következtében, Dobos Lászlót eltávolították a kommunista pártból és a közéletből, s megfosztották a magyar nemzeti kisebbség sorsának, jogainak és kultúrájának alakításában betöltött valamennyi felelős tisztségétől. 1972-től a Madách Könyvkiadó műszaki, képzőművészeti és gyártási részlegének a vezetőjeként dolgozott. 1989 decemberétől a Csemadok Országos Választmányának társelnöke. 1990. januárjában megválasztották a Madách Könyvkiadó igazgatójává. Az 1990 júniusában megtartott demokratikus választások óta az Együttélés Politikai Mozgalom képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Életének legnehezebb évtizedeiben sem szűnt meg felelős magyar íróként gondolkodni, alkotni. Művei: Messze voltak a csillagok, regény (1963), Földönfutók, regény (1967), Egy szál ingben, regény (1976), Hólepedő, kisregény (1979), Gondok könyve, esszék (1983), Sodrásban, regény (1984), Engedelmével, novellák (1987). mint elfeledkezni önmagunkról. Elveszíteni a Játékot annyit jelent, mint kiszolgáltatottá tenni a lelkünket. Nagy népek nem kerülnek végveszélybe, ha íróik, költőik latrokként játszanak. Kis népek végveszélybe kerülnek, ha íróik, költőik elfelejtik a játékot. Az ember Istenhez hasonlatos voltában a világot teremtő erő játékossága testesül meg. Ha a világmindenség törvények rendszere, akkor ebben a rendszerben a legnagyobb és legkiszámíthatatlanabb valami maga az Ember. Ezért is megcáfolhatatlan Isten játékossága, különben minek teremtette volna saját képére. így érkezem el a mindennapokhoz, melyekben hol a Törvényt, hol a Játékot feledik sokan. Nemcsak írók, nemcsak költők. Mindennapjaink sorjázásában veszni hagyni az erkölcsi törvényeket - a lélek lényegét -, s a játék uralma alá hajtani fejünket, egyet jelent az üres díszszé válással. De mi marad mindennapjaink örömeinek ígéretéből, ha feledjük a lélek ünneplő ruháját, s kirekesztő dogmává aszaljuk a törvényt? Óh, László! Körülöttünk mennyien tagadják a Törvényt, s benne a lélek lényegét?! Latrokként játszanak. Látod-e, hányan- fitymálják a Játékot, s ülnek mindenki fölött, aki különbözni akar, megnyomorított Törvényt?! Nem veszik észre, hogy amit így tesznek - kettéhasítva a világmindenséget - önmaguk ellen cselekszik. Soha nem volt még ilyen szükségünk a Törvény és a Játék legbennsőségesebb szintézisére: az irodalomra. Mégis, mintha egyre inkább növekedne hiánya, íróink, költőink hallgatnak. Csak remélni tudom, hogy ez a némaság egy országhatárokon túlra is eljutó segélykiáltásba szakad. László! Szebb születésnapokat kívánok neked! Te író vagy, nekünk íróként van szükségünk Rád Nagy-nagy szükségünk van Rád és társaidra. Ismét Jerikó falai előtt állunk. De nincsenek harsonáink, gyengül a hangunk, mert élét és fényét vették szerencsétlen kiáltozásaink. Ennyire süketek lettünk volna? Ily messzire bolyongtunk volna el a politika tövises rengetegében? Nekünk mindig a keresztnek való fát és a tövist kell' keresni ahhoz, hogy megfeszíttetés után lássuk a fejeket, az arcokat? Velünk mindig latrok játszanak, és mi elveszítve játékos kedvünk, bízva a Törvényben boldogan keresztre feszülünk? Arctalan figyelem (Méry Gábor felvételé) Szülők - az iskoláért Egy tervezet tartalma ' Szülők és iskolabarátok szövetsége - SZIBSZ. A szlovák združenie rodičov a priateľov školy nyomán ez a szülői munkaközösség neve, mely a végóráit éli. Az oktatási minisztérium szakemberekből álló különleges csoportja kidolgozta a szülői munkaközösségek új működési szabályzatának tervezetét. Ennek értelmében a szülői munkaközösség a szülők, gyámok, polgárok és a nevelőintézetek munkatársainak független és önkéntes szervezete. Szülői munkaközösséget óvodákban, alap- és középiskolákban, esetleg egyéb típusú iskolákban lehét létesíteni. A szülői munkaközösségnek együtt kell működnie a pedagógusokkal a gyermekek és a fiatalság nevelése terén úgy, hogy érvényesüljenek a humanizmus, a hazafiasság és a szakszerűség elvei. Feladata ügyelni ar- " ra, hogy érvényesüljenek a gyermekek jogai, melyeket az UNESCO nyilatkozata tartalmaz. A szülői munkaközösségnek gondoskodnia kell a szülők és a pedagógusok érdekvédelméről. Támogatnia kell a korszerű oktatási módszerek és segédeszközök bevezetését, be kell kapcsolódnia a nevelési problémák megoldásába, a diákok egészsége védelmének, túlterhelésük megakadályozásának, fizikai és szellemi fejlődésüknek az érdekében gondoskodnia kell a szükséges feltételekről. A szülői munkaközösség segítséget nyújt a pedagógusoknak a diákok iskolán kívüli tevékenységének megszervezésében, a tanulmányi kirándulások, sítanfolyamok, erdei iskolák szervezésében. Bekapcsolódik a diákétkeztetéssel, a diákok elszállásolásával és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémák megoldásába. Segítséget nyújt az , iskolának a korszerű oktatási segédeszközök beszerzésében. Kapcsolatokat létesít hazai és külföldi iskolák szülői munkaközösségeivel, együttműködik a gyermek- és ifjúsági szervezetekkel a szakköri tevékenység fejlesztéséért. E feladatok teljesítésének érdekében a szülői munkaközösség figyelembe veszi a szülők észrevételeit. Tárgyal az iskola vagy a nevelési intézmény igazgatójával és pedagógusaival, a kölcsönös felelősség tudatában. Együttműködik a polgári kezdeményezésekkel és a hatóságokkal. Az iskola hatáskörét túllépő kérdéseket az államigazgatási szervekkel és az oktatási minisztériummal karöltve tárgyalja meg. Gondoskodik arról, hogy a szülői munkaközösség arányosan legyen képviselve az iskolai vagy a pedagógiai tanácsban. Szülői tanácsot hoz létre, mely ,,a szülők és a diákok érdekében irányítja az iskola jogi, módszertani és egyéb szaktevékenységét". A javaslat 4. cikkelye a szülői munkaközösség szervezeti felépítésével és szerveivel foglalkozik. A közösség kialakítása és működésé (külön-külön minden egyes óvodában, alap* és középiskolában) demokratikus elvek alapján történik. Tisztségviselőit titkos szavazás útján, egyszerű szavazattöbbséggel választjákjpeg. Legmagasabb szerve a szülői tanács, melyet az egyes osztályokban demokratikusan megválasztott osztálybizalmik alkotnak, akik teljes mértékben élvezik a szülők többségének bizalmát. A szülői tanács általában havonta egyszer ülésezik. A gyűléseken a diákok oktatásának és nevelésének elvi jelentőségű kérdéseivel, a pedagógiai propaganda időszerű kérdéseivel, valamint a szülők észrevételeivel foglalkozik. A tanácskozásokra szükség esetén meghívja az iskola (nevelési intézmény) igazgatóját, esetleg a pedagógusokat is. A szülői tanácsot egy évre választják, a muni kát legkésőbb szeptember végén el kell kezdenie. A tanács élén a demokratikusan megválasztott elnök áll, aki. a tanácsot és az ellenőrző bizottságot irányítjá. A tanács tagjai egy-egy (számukra megszabott) területért felelősek. Az egyes osztályok szülői munkaközösségei elsősorban az adott osztály tanulóinak oktatási és nevelési kérdéseivel foglalkoznak. Negyedévenként legalább egyszer üléseznek. Munkájukat három tagú vezetőség irányítja: az elnök, az ellenőr és a vezetőségi tag. Az osztály szülői értekezleteire az elnök hívja meg a szülőket, az osztályfőnököt, esetleg más pedagógusokat is. A javaslat 5. cikkelye a szülői munkaközösség tagjainak jogairól és kötelességeiről szól. A 6. cikkely a gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Itt változás van a tagsági díjak összetételében, mely kötelező (20 korona), valamint önként felajánlott részből áll. Ez utóbbit a szülők osztályonként maguk állapítják meg. A szülői munkaközösség további bevételeit ajándékok, az általa szervezett rendezvények -bevételei, valamint a bankban elhelyezett pénzük kamatai jelentik. A javaslat - néhány elképzeléstől eltekintve - megfelelőnek mondható. A megújuló szülői munkaközösségek - igen helyesen - mentesek mindennemű pártirányítástól, ez biztosítja számukra a függetlenséget, a cselekvés szabadságát és demokratizmusát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkaközösség bármilyen módon ellenőrizheti az igazgató és a pedagógusok munkáját. A rríunkaközösség és a pedagógusok együttműködése csakis a kölcsönös bizalom alapján lehetséges. Helytelennek .tartom viszont a tervezet amä megállapítását, hogy a szülői munkaközösség gondoskodik arról, hogy arányosan legyen képviselve a pedagógiai tanácsban. Minek? Ugyanis a pedagógiai tanács túlnyomórészben szakmai kérdésekkel foglalkozik. E tanács értekezletein csupán akkor indokolt a szülői részvétel, ha arra az igazgató vagy a pedagógiai tanács tagjai kérik fel a szülőket. Különben is, a szülők a gyermekeikkel kapcsolatos problémákat elsősorban az osztályfőnökkel beszélik meg. Megkérdőjelezem a szülői tanácsnak azt a jogát is, hogy ,,a szülők és a diákok érdekében irányítja az iskola jogi, módszertani és egyéb szaktevékenységét". Mindez ugyanis az iskola igazgatójának hatáskörébe tartozik. A szülői munkaközösség (szülői tanács) az iskola munkáját semmilyen vonatkozásban nem irányíthatja, legkevésbé szakmai szempontból, érthető oknál fogva. A szülői munkaközösség a pedagógusok, tehát az iskola munkáját két fő területen segítheti: a nevelés és az anyagi ellátottság terén. Az utóbbi évtizedekben megszoktuk, hogy a szülők jelentős része a gyermek nevelésével kapcsolatos feladatokat az iskolára, a pedagógusokra hárította. Ezek a szülők megfeledkeztek arról, hogy az iskola elsőrendű feladata a színvonalas oktatás. Az iskolában folyó munkát ugyan oktató-nevelő munkának szoktuk nevezni, az iskolai nevelés azonban csupán az oktatás függvénye, és egyáltalán nem pótolhatja mindazt, amit a családi nevelés fogalma foglal magában. A szülői munkaközösség anyagi segítsége nem azt jelenti, hogy a közösség összes pénzét az iskola felszereltségének pótlására, drága segédeszközök vásárlására kell fordítania. Az iskola elsősorban a különféle kulturális, sport- és egyéb rendezvények, kirándulások költségeinek fedezésére, a szakköri tevékenység és a különféle versenyek támogatására igényli a szülői munkaközösség anyagi hozzájárulását. A pénzéből jutalomkönyveket vásárolnak a jó előmenetelű diákoknak. A javaslatban szó vah a pedagógiai propagandáról is. A múltban számos szülői munkaközösségben olyan „előadások" hangzottak el, melyeknek gyakorlati hasznuk nem volt. Leghelyesebb tehát: olyan témákat kiválasztani, melyeket maguk a szülők igényelnek. Az elmúlt évtizedekben az oktatási szervek írták elő a témákat, gyakran összetévesztve a pedagógiai propagandát a politikai és vallásellenes propagandával. Természetesen, ez ellenszenvet váltott ki a szülőkben. Végül szeretném megjegyezni, hogy magyar tanítási nyelvű iskoláink pedagógusai, akiknek a szülői mukaközösségek új működési szabályzatának tervezetével kapcsolatban lennének javaslataik, kiegészítéseik stb., a következő címre írjanak: Ministerstvo školstva, mládeže a športu SR, Odbor 24. Hlboká cesta 2., 813 30 Bratislava. Ú J SZÚ 4 SÁGI TÓTH TIBOR 1990. X. 26.