Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-26 / 252. szám, péntek

Rendhagyó szeminárium a csehszlovák-sz

ovjet kapcsolatokról SEVARDNADZE JAVASLATAI A VÁLSÁG ÁTHIDALÁSÁRA (ČSTK) - A csehszlovák-szovjet kapcsolatok jövőjéről tartottak szer-. dán Moszkvában szemináriumot, amelynek résztvevői két és fél órás beszélgetést folytattak Eduard Sevardnazde külügyminiszterrel is. A szovjet diplomácia vezetője hangsúlyozta, alapvető változást kell elérni a két ország viszonyában, főleg gazdasági téren. Ennek érdekében több javaslatot is előterjesztett: a két ország írjon alá keretmeqállapodást, s ezt követnék az együttműködés egyes területeire vonatkozó szakosított szerződések. Bejelentette továbbá, a Szovjetunió egykét hónapon belül kidolgozza a szövetségi köztársaságok külkapcsolatainak alapelveit. Ajánlatot tett különböző szakemberekből álló, a kormányoktól független bizottság felállítására, amely keresné a jelenlegi helyzetből kivezető utakat. A mostani helyzetet egyébként válságosnak VSZ PTT A halasztás okai (ČSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a Varsói Szerződés csúcsszerve budapesti ülésének elnapolásáról nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudósítójának. Azt mondotta, a Politikai Tanácskozó Testület jövő szombatra és vasárnapra tervezett tanácskozásának elhalasztása mögött nem kell különleges okokat keresni. A Szovjetunió, más tagországokkal egyetemben, arra a megállapításra jutott, alkalmasabb lesz, ha csak a november 19-re tervezett párizsi csúcstalálkozó után tartják meg a PTT-ülést. Tagadta, hogy Václav Havel csehszlovák államfő múlt heti mérlegelésének lenne szerepe ez ügyben. A szovjet diplomácia vezetője szerint egyszerűen „mindennemű döntést könnyebb lesz Párizs után meghozni, mert az összeurópai csúcstalálkozónak mind a Varsói Szerződés, mind pedig a NATO szempontjából döntő jelentősége lesz." MAGYARORSZÁG A halálbüntetés alkotmányellenes Alkotmányellenesnek ítélte az alkotmánybíróság a halálbüntetést. Dr. Sólyom László és bírótársai ezzel egy jogfejlődés végére tettek pontot; mivel a Büntető Törvénykönyv 1988-as módosítása során már törölték a politikai bűncselekményekért kiszabható halálbüntetéseket. A köztörvényes gyilkosokra kiszabott legsúlyosabb ítéleteket két éve már 20 évi fegyházat jelentő életfogytiglani szabadságvesztésre kegyelmezték. -vpgminösítette. Bejelentette azt is, a Szovjetunió szerint a VSZ Politikai Tanácskozó Testülete elnapolt budapesti ülésének elsősorban a gazdasági kapcsolatokkal kellene foglalkoznia. Mint mondotta, ezt a gondolatot támogatja Mihail Gorbacsov is, aki nagy érdeklődéssel figyelte a szeminárium munkáját, s hasznos munkát kivánt a résztvevőknek. A csehszlovák delegáció tagjai, így például Robert Harenčár, Richard Wagner, valamint hazánk moszkvai nagykövete: Rudolf Slánský azt hangsúlyozták, hogy a gazdasági - kapcsolatok áldatlan helyzetbe kerültek, a Szovjetunió nem teljesíti a szerződésben vállalt olajszállítást, aminek kedvezőtlen politikai következményei is vannak. Slánský nagykövet figyelmeztetett: akkor, amikor a Szovjetunió nagy horderejű szerződéseket köt a nagy európai országokkal, teljesen tisztázatlan, hogy miként fognak kapcsolatai alakulni a kis európai államokkal. Ily módon a gazdasági kapcsolatok problémaköre már nemcsak gazdasági kérdés, dé a jövőbeni európai elrendezés szempontjából is jelentőséggel bír. Sevardnadze azt mondta, Csehszlovákia kifogásai megalapozottak, a Szovjetunió tényleg nem teljesíti a múltban vállalt kötelezettségeit. Rámutatott, hogy az idén a Szovjetunióban a kőolaj-kitermelés 50 millió tonnával, de lehet hogy még többel is csökkenni fog. Ennek objektív okai vannak, amelyeket szerinte nem kell dramatizálni. Michael Kocáb arról beszélt, a Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatok kivonásához mindkét fél nagyon érzékenyen áll hozzá, s hogy nagyon jó az együttműködés az általa vezetett parlamenti bizottság és a középső szovjet hadseregcsoport parancsnoksága között. Sevardnadze köszönetet mondott a csehszlovák szervnek és a lakosság hozzáállásáért, mondván, a lakosságnak lenne oka, hogy másként viselkedjen. Már csak Bush aláírása hiányzik HAZÁNK MEGKAPJA A LEGNAGYOBB KERESKEDELMI KEDVEZMÉNYEKET (ČSTK) - Az amerikai Kongreszszus képviselőháza még a múlt héten, a szenátus pedig szerdán szavazta meg a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények elvét Csehszlovákiának. Ez azt jelenti, hogy normalizálódott a két ország kereskedelmi viszonya. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az amerikai piacra bekerülő csehszlovák termékekre sokkal alacsonyabb vámot rónak ki. Az egyöntetű szavazással a szenátus jóváhagyta azt a kereskedelmi megállapodást, amelyet az amerikai és a csehszlovák kormány ez év áprilisában írt alá. Tavaly 82-millió dollár értékben szállítottunk árut az Egyesült Államokba. Azzal, hogy megkaptuk a kedvezményeket, hozzávetőleg 90 százalékkal alacsonyabb vámot kell fizetnünk, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy az amerikai kereskedelmi hálózatban olcsóbbak lesznek a csehszlovák cikkek. A törvényhozás két háza után most Bush elnökön van a sor, még neki is alá kell írnia a dokumentumokat ahhoz, hogy érvénybe lépjenek. A BT ismét elítélte Izraelt (ČSTK) - Hosszú és bonyolult konzultációk után az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán este egy újabb határozatot hagyott jóvá, amely egyértelműen elítéli az izraeli kormányt, amiért nem hajlandó fogadni az ENSZ-főtitkár misszióját. Ennek a missziónak ki kellene vizsgálnia az október 8-án, Jeruzsálemben történt tragikus események körülményeit. A legújabb határozat felszólítja az izraeli kormányt, változtassa meg döntését és "tegye lehetővé, hogy az ENSZ-misszió teljesítse küldetését. Egyben kéri a világszervezet főtitkárát, tekintet nélkül a körülményekre, terjessze elő jelentését a megszállt területek helyzetéről. Az amerikai küldöttség is támogatta a dokumentumot, s ez bizonyítja, a washingtoni kormány aggódik Tel Aviv elutasító álláspontja miatt. Úgy tűnik, kész megváltoztatni Izraellel szembeni eddigi politikáját. Jicchak Samir izraeli kormányfő irodájának vezetője máris bejelentette, hogy Izraél figyelmen kívül hagyja ezt a BT-határozatot, mivel téves döntéseken alapul. Szerdán este izraeli repülőgépek bombázták a dél-libanoni Rasidija térségében levő palesztin bázist. Jeruzsálemi katonai források szerint a támaszpontot Izrael-ellenes terrorista támadásokra használták fel. Szovjet atomrobbantás (ČSTK) - Novaja Zemlján a Szovjetunió szerdán este 20-150 kilótonna közötti erejű föld alatti atomrobbantást hajtott végre. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint a kísérleti robbantásnak az volt a célja, hogy megerősítsék az atomfegyverek megbízhatóságát. Vesztes: a demokrácia Újabb falra hányt borsó - így értékelték megfigyelők a jugoszláv államelnökség tegnapi (ki tudja már hányadik) felhívását az ország egységének megőrzésére és arra, hogy a köztársaságok ne tegyenek a központi alkotmánnyal ellentétes lépéseket. A szkeptikus értékelések szerint a kollektív államfői testület tegnapi tanácskozásának egyetlen érdekessége volt: az, hogy nem Belgrádban, hanem egy macedón városban tartották. Egyébként most Jugoszláviában az az alapvető kérdés, hogy sikerül-e csökkenteni a polgárháborús veszélyt, s ez különösen a szövetségi parlament múlt heti drámai ülése után időszerű. Nem a külföld értékelte így a jugoszláv helyzetet, hanem maga az államelnökség elnöke, Boriszav Jovics. Komor képet festett, mondván: az etnikai előítéletek és a gyűlölet hulláma visszavezetheti az országot véres múltjához. Azt fejtegette, hogy a politikai pluralizmus immár,,önnön érdekei ellen hat", mivel a politika színpadán soviniszta és szélsőséges erők jelentek meg, amelyek ébren tartják az etnikai és vallási gyűlöletet. Bírálta a hatóságokat is, mert csak gyengén vagy egyáltalán nem lépnek fel e megnyilvánulások ellen és hangsúlyozta: a jugoszláv állam vezetése nem engedi, hogy egyoldalú döntésekkel és diktatórikus módszerekkel megsértsék az ország alkotmányos rendjét. Nem nehéz kitalálni, hogy Jovics figyelmeztetései Horvátországnak és Szlovéniának szóltak. S ha e két köztársaságról van szó, akkor az is nyilvánvaló, ki lesz az, aki ,,nem engedi": Szerbia. Az első kettő a két legfejlettebb köztársaság, az utóbbi pedig a legnagyobb és a legerősebb, amely már többször is egyértelműen értésre adta, fegyverrel, s akár Szerbia határaiji kívül is meg fogja védeni a szerb érdekeket. Erre utal a szeptember 29-én elfogadott új szerb alkotmány is. Nem véletlenül hangoztatják Horvátországban és Szlovéniában, hogy Jugoszlávia Szerbia túsza lett. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a többi köztársaságban is- nagy számú szerb él, például Horvátország lakosságának az egynyolcadát teszik ki. A horvátországi szerbek október elsején ki is kiáltották autonómiájukat, természetesen Szerbia támogatásával. Csak az a furcsa, hogy ugyanez a belgrádi vezetés Koszovótól, ahol a lakosság 90 százaléka albán nemzetiségű, megtagadja az autonómiát. Hogy a vajdasági magyarság, az ottani magyar sajtó elleni legújabb durva támadásokat ne is említsem, mert ez egy külön fejezetet érdemel. Visszatérve az elmúlt hét politikai eseményeihez, a parlamenti ülés egyetlen eredménye az volt,' hogy többé-kevésbé sikerült megakadályozni ennek a parlamentnek a szétÚJSZÚ 1990. X. 24. Libanon f

t • Franciaország bejrúti nagykövetségén meghúzódva Michel Aun, a nemrég még nagyhatalmú keresztény tábornok, ideiglenesen egy átmeneti kormány elnöke és önjelölt államfő talán éppen arról elmélkedik, kinek az istene hagyta cserben őt és híveit. S óhatatlanul rá kell döbbennie arra,hogy az égieknek aligha van közük a libanoni polgárháborúhoz, amelyet éppen a maronita keresztények igyekeztek mindig vallási színekben, mintegy felekezeti harcokként bemutatni. Dacára annak, hogy ők maguk nyíltan szövetkeztek a szomszédos zsidó állammal, meg hol ezzel, hol azzal a muzulmán vezetővel. Ez a következetlenség furcsa helyzeteket szült: Aun fegyveresei hadat üzentek „keresztény testvéreiknek", Szamir Zsazsa Libanoni Erőinek, amiért elfogadták a tavalyi taifi megállapodást, amely nem követelte a szíriai csapatok azonnali kivonulását. Ezt Aun úgy értelmezte, mint behódolást a muzulmánoknak, s megindította a támadást - azokkal a fegyverekkel, amelyeket Szaddam Husszein Irakjától kapott. Isten nevében történtek már meghökkentő dolgok, ezen sincs mit csodálkozni. Merthogy Libanonban és egyáltalán a KözelKeleten nem istenről és nem vallásról, hanem nagyon is földi hívságokról és hatalomról van szó, az kézenfekvő. Nem akarok most visszatérni Ádámhoz és Évához, a volt gyám, Franciaország segédletével létrehozott felekezeti államrendszer gyökereihez és súlyos következményeihez, melyeket az okozott, hogy ez a rendszer egyértelműen a keresztényeknek kedvezett. Elég felidézni a tavalyi taifi megállapodások utáni helyzetet. Az arab világban általánosan az volt a vélemény, ez az utolsó esély Libanon számára, hogy megoldja a polgárháború kirobbanásához vezető és az elhúzódó csatározások okozta problémákat, hogy megmentse - pontosabban: újrateremtse - az ország egységét, szuverenitását. Ellenkező esetben egymással örökösen hadban álló miniállamokká esik szét végérvényesen az ország. -Szíria is kapott egy új lehetőséget annak bizonyítására, hogy jogosan kapott az Arab Ligától mandátumot a rendfenntartásra, s hogy képes is eleget tenni ennek a feladatnak. Nem látták be viszont a helyzet komolyságát az egymással rivalizáló milíciák, de azt felismerték: ha valóban megerősödik a központi hatalom, akkor nekik „lőttek". Aun számára ez később a szó szoros értelmében bekövetkezett: a Damaszkusz hathatós támogatását élvező új vezeELSZÁMÍTÁSOK tés, élén Eliasz Hravi államfővel, nem volt hajlandó eltűrni Michel Aun és hívei kelet-bejrúti kiskirálykodását. Szíria különösen azt vette zokon, hogy Aun Bagdadtól kért és kapott segítséget. Nyilvánvaló, Szaddam. Husszein így akart boszszút állni azért, hogy a háború évei alatt Damaszkusz Iránt támogatta. Az elképzelés nem lett volna éppen rossz, csakhogy Szaddam, aki a muzulmán világ egyik vezére szeretne lenni, hamar megfeledkezett keresztény szövetségeséről. Kuvait ellen indított támadást, s ezzel kudarcra ítélte Aun terveit. Szíria pedig nem sokáig habozott, sietett beállni a Szaddam ellen szövetkező erők egyre nagyobb táborába. Cserébe Washingtontól, de még Franciaországtól is megkapta azt, amit már régen szeretett volng: szabad kezet a libanoni rendcsináláshoz. Láss, világ, csodát: a rend születőben. A libanoni kormányhű erők és a szíriai egységek közös támadása elsöpörte Michel Aunt, s ezzel megnyílt az út az ország egyesítése felé. Természetesen ez a folyamat Bejrúttal kezdődik. Sőt, Bejrútban gyakorlatilag már le is zárult, a kormány már bejelentette, egyesítette Nagy-Bejrútot, ellenőrzése alá vonja az összes, korábban a különböző milíciák által felügyelt kikötőt, megszünteti a magánhadseregek által kivetett adókat, valamennyi utat, minden stratégiai fontosságú objektumot a központi hadsereg fog ellenőrizni. A milíciák sorra zárják be bejrúti irodáikat, vezetőik kijelentették: készek eleget tenni a kormány felhívásának, kivonulnak Nagy-Bejrút területéről. Elszámította magát tehát Michel Aun és legutolsó pártfogója, az iraki elnök, s elszámította magát Izrael is, amelynek nagyon megfeleltek a kaotikus libanoni állapotok. Hiszen néhány palesztin terrorista támadásait leszámítva senki sem zavarta a dél-libanoni „biztonsági övezetben", amelyet önkényesen hasított ki északi szomszédja területéből. Elszámította magát Franciaország is, amely mindvégig azt hitte, a keresztények által komoly beleszólása lehet a libanoni ügyekbe. Kénytelen volt módosítani álláspontján és megelégedni azzal, hogy megpróbálja megmenteni utolsó pártfogoltját a felelősségrevonás elől. Mindez igaz, az ember bizakodik is, de nekem valahogy túl szép ez a kép. A leginkább az foglalkoztat, mit fog csinálni a vidéken összezsúfolódó sok fegyveres - hiszen leszerelésükről egyelőre nincs szó. Csendben meghúzódnak, netán egymás torkának esnek? Vagy - felekezetre való tekintet nélkül - közös hadgyakorlatokat tartanak, hogy majd szembe tudjanak szállni a kormánnyal, ha az elhatározza leszerelésüket? Libanon esetében nem tudok optimista lenni. Tartok attól, hogy a mostani sikereken felbuzdult központi vezetés nem találja meg, vagy nem lesz képes tartani a reformok bevezetésének optimális ütemét és - elszámítja magát. GÖRFÖL ZSUZSA esését. Horvátország új képviselőjének bejuttatásával pedig magának az államelnökségnek a széthullását is. A szövetségi törvényhozás tanácskozásának eredeti célja az lett volna, hogy eldöntsék, milyen legyen Jugoszlávia jövőbeni állami berendezkedése. Döntés most nem született, a parlament soron következő ülésén - feltehetően november elején - ugyanez lesz a téma. Szerbia és Jovics államfő is (szintén szerb nemzetiségű) a jelenlegi föderáció megőrzésének a híve, sőt, még erősíteni is szeretné a központi hatalmat. Horvátország és Szlovénia laza konföderációt akar, amelyet hat szuverén köztársaság alkotna, saját pénzzel és hadsereggel. Horvátország és Szlovénia, illetve Szerbia szembenállásának egyik alapvető oka: a két északi köztársaságban tavasszal demokratikus választásokat tartottak, s a kommunisták kiestek a hatalomból. Belgrádban viszont még mindig a magukat szocialistának átkeresztelt kommunisták ülnek a kormány rúdnál. A gazdasági és az állami rendszert illetően tehát eltérő politikai koncepciók csapnak itt össze. Belgrád zokon vette, hogy Szlovénia két hete úgy döntött: területén csak azokat a szövetségi törvényeket ismeri el, amelyek nem károsítják meg a köztársaságot. Az ezt tartalmazó „elszakadási" alkotmánytervezetet november folyamán vitára bocsátják Szlovéniában. A horvát törvényhozás hasonló lépésekre készül. E zűrzavaros politikai helyzetet csak súlyosbítja a nacionalizmus. A kulcskérdés az, módosulnak-e Szerbiában is az erőviszonyok a december 9-re kiírt választások után? Szlovéniában és Horvátországban már győzött az ellenzék, van-e ennek reális esélye Szerbiában is? Tény az, hogy egyre erősödik a kommunista népvezérrel, Szlobodan Miloseviccsel és pártjával szembehelyezkedők tábora. De például még nem dőlt el, hogy egyáltalán indul-e az ellenzék, mert még a legutóbb is a választások bojkottálására szólított fel - az igazságtalan választási törvény miatt. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki Szerbiában nyíltan bírálja Milosevicset. Tavaly még dalokat írtak rólá. Most pedig tíz- és százezrek fütyülik ki. Milosevics éppen nacionalista programjának, a koszovói albánokkal szembeni keménységnek köszönhette népszerűségét Szerbiában. A tragédia csupán az, hogy az új ellenzéki pártok nemegyszer még szélsőségesebb nacionalizmust hirdetnek, Milosevicsnek csupán a gazdasági bajokat róják fel. Ezért tűnik úgy, hogy megalapozott azoknak a szkepticizmusa, akik nem várnak gyors javulást a választásoktól sem. A Magyar Nemzet idézte nemrégiben a Borba találó megállapítását: „Mindegy, hogy nacionalista kommunizmus, avagy antikommunista nacionalizmus uralkodik-e el Szerbiában, a vesztes akár így, akár úgy a demokrácia lesz." MALINÁK ISTVÁN Bhutto pártjának súlyos veresége (ČSTK) - Eddig csak előzetes eredményeket tettek közzé a szerdai pakisztáni választásokról, de már így is bizonyosra vehető, hogy az augusztus elején menesztett Benazir Bhutto és pártja, a Pakisztáni Néppárt (PPP) súlyos vereséget szenvedett. Jelentős mértékben lekörözte őt legnagyobb riválisa, a kilenc konzervatív és vallási pártot tömörítő Iszlám Demokratikus Szövetség (IDA). A tegnap délutáni részeredmények szerint a 217 parlamenti mandátumból az IDA már 80at mondhatott a magáénak, ezzel szemben a PPP csak valamivel többet harmincnál. Az egyenlőre nem volt világos, hogy az IDA-nak sikerült-e az önálló kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget elérnie, vagy pedig koalíciós partnerek után kell néznie. Benazir Bhutto tegnap beismerte ugyan a vereséget, de azt mondotta, hogy a választásokat manipulálták. Szerinte az autusztusban kinevezett ideiglenes kormány mindent megtesz azért, hogy ö ne térhessen vissza a hatalomra. A nemzetközi megfigyelőcsoport még nem mondta el véleményét a választások tisztaságáról. Az első kommentárok viszont megállapítják, olyan mértékű csalások, amilyenekről Benazir beszélt, nem történtek.