Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-26 / 252. szám, péntek

NAPIRENDEN A NYELVTÖRVÉNY (ČSTK) - Alexander Dubček, a Szöyetségi Gyűlés elnöke tegnap dániai hivatalos látogatással folytat­ta skandináviai körútját. Röviddel megérkezése után fogadta őt az uralkodó, II. Margit királynő. Az ál­lamfőnél tett vizit után Alexander Dubček a dán parlament elnökségé­vel kezdett megbeszéléseket. Mind­két fél rámutatott annak szükséges­ségére, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a parlamentek között, de még alacsonyabb szinten, az egyes bizottságok között is. A dán képvise­lők hangsúlyozták, különböző kér­désekben segítséget tudnak nyújta­ni a Szövetségi Gyűlésnek. Megbeszéléseket folytatott Ale­xander Dubček Poul Schlüter mi­niszterelnökkel, mindenekelőtt a csehszlovákiai ipar műszaki bázi­sa minőségének javításához és a környezetvédelemhez nyújtandó dániai segítségről. A Szövetségi Gyűlés elnöke tájékoztatott koppen­hágai találkozóin azokról a fokoza­tos lépésekről, melyeket hazánk tesz. annak érdekében, hogy csatla­kozzon az Európai Közösségekhez. Ezzel kapcsolatban Poul Schlüter elmondta, ebben hazánk számíthat Dánia támogatására, de szerinte a teljes jogú EK-tagság nem való­sulhat meg hamarabb, mint az évez­red végén. Hozzáfűzte, szerinte ugyanekkor léphetne be az Európai Közösségekbe Magyarország is. Alexander Dubček néhány perces látogatást tett a dán parlament ta­nácskozásán, majd folytatta megbe­széléseit az egyes parlamenti pártok képviselőivel. Növekszik ä valutaellátmány (Munkatársunktól) - A szövetségi kor­mány csütörtöki ülését követő sajtótájé­koztató legérdekesebb témái: Az új devi­zatörvény a csehszlovák korona január elsején életbe lépő belső konvertibilitásá­val kapcsolatban egyrészt lehetővé teszi, hogy a jogi személyek devizaszámlájuk­kal szabadon rendelkezzenek, másrészt, hogy a bankoktól piaci árfolyamon külke­reskedelmi tevékenységük lebonyolításá­ra koronáért bármilyen mennyiségű devi­zát vásárolhassanak. Az egyénekre ez nem vonatkozik: a már korábban bejelen­tett 5000 koronáért, és amennyiben idén nem vették igénybe, további 2000 koro­náért vásárolhatnak turistacélokra valutát. A trencsénteplici tárgyalások után ala­kult szakbizottságok nem minden terüle­ten jutottak a konpetencia kérdésekben döntésre. Ha október 30-ig ők sem tudnak dönteni, akkor a nyitva maradt problémák a kormányfők, illetve a kormányok elé kerülnek. Ha ezen a fórumon sem sikerül végleges megoldást találni, az eddigi helyzet marad érvényben egészen az új alkotmány kidolgozásáig. -va ' (Folytatás az 1. oldalról) egyúttal figyelembe veszik a nemze­tiségek jogait is. Miroslav Dziak Košický (NYEE) a bizottságok kö­zös előadója ismertette, hogy az SZNT bizottságai közül nyolc a koa­líciós tervezet mellett foglalt állást, egy a Maticáét támogatta, egy pedig egyiket sem tartotta alkalmasnak ar­ra, hogy a tárgyalás alapjául szolgál­jon. A bizottságok összesen 44 ész­revételt, módosító javaslatot tettek, ezek elsősorban a kisebbségi nyelv­használat mikéntjére vonatkoztak. A nemzetiségi lakosság részarányát 10 és 50 százalék között javasolták meghatározni a kisebbségi nyelvek hivatalokban való használatának fel­tételeként. A vitában több mint 80-an mond­ták el véleményüket. Oľga Keltošo­vá (DP), az SZNT alelnöke rámuta­tott, hogy a közvéleményt félretájé­koztatják, amikor úgy tüntetik fel, hogy a koalíciós és a Matica-terve­zet ellentétben áll. Szavai szerint a tervezetek között alig van különb­ség, és helytelenítette, hogy egye­sek a nemzeti érzelmeket politikai célokra használják ki. A Szlovák Nemzeti Párt képviselői szenvedé­lyes hangon szóltak arról, hogy a Matica nyelvtörvényjava^latának elfogadása feltételezi a szlovák nemzet szuverenitását, s geopoliti­kai összefüggései vannak, bírálták a déli járásokban élő szlovákok asz­Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a kisprivatizációs törvényt (Folytatás az 1. oldalról) vehetnének. A vita elején elhangzott a javaslat, hogy a törvényről végle­ges érvénnyel csak a jövő héten tárgyaljon a parlament, de ezt más felszólalók visszautasították, utalva arra, hogy a halogatás eredménye esetleg az lenne, hogy gazdaságunk a lengyel vagy a szovjet gazdaság sorsára jutna. A képviselők rámutat­tak a tön/ényjavaslat számos hiá­nyosságára, például: felesleges, hogy különbséget tegyen az üzem­egység és a nem lakás céljára hasz­nált helyiségek közt. Több képviselő felhívta a figyelmet, hogy a szak­munkásképző intézetek jövője a pri­vatizáció következtében bizonyta­lanná válik. Felszólalt a törvényja­vaslat vitájában Batta , István (Együttélés) is. Utalva arra a parag­rafusra, mely szerint az üzemegysé­geket egyedül csehszlovák állam­polgárok, illetve azok, akik 1948. február 25-én csehszlovák állampol­gárok voltak, vásárolhatnák meg, megállapította, hogy e javaslat sze­rint a vevők soraiból kizárnánk az országot elhagyni készülő zsidókat s az állampolgárságuktól megfosz­tott és erőszakkal kitelepített néme­teket és magyarokat. Az MKDM képviselője, Magyar Ferenc arra mutatott rá, hogy a tör­vényjavaslat bevezető cikkelyeinek egyike diszkriminálja a vagyonuktól megfosztott zsidókat, németeket és magyarokat. A privatizációs törvény nem tartalmazza ezek kártalanítá­sát, s az elárverezett vagyon a reha­bilitációs törvény elfogadása után nem kerülhet vissza az eredeti tulaj­donosok birtokába. F.zt a felfogást támogatta Ján Mlynárik (NYEE) képviselő is, arra figyelmeztetve a törvényhozókat, hogy a probléma a jövőben még ebben vagy a követ­kező parlamentben mindenképpen újból napirendre kerül. A módosítási és alternatív javas­latok mérlegelése után a Népi Ka­marának és a Nemzetek Kamarájá­nak képviselői meggyőző többség­gel jóváhagyták a kisprivatizálásról szóló törvényjavaslatot. Rövid fel­szólalásában Václav Klaus nagyra értékelte a Szövetségi Gyűlés által a gazdasági reform megvalósításá­hoz annyira fontos törvény megalko­tása folyamán tanúsított felelősség­tudatot. Ebédszünet után a két kamara Pavel Bratinka (PF) indítványára az­1948. február 25-e és 1989. novem­ber 17-e közti időszak vizsgálatát tűzte napirendre. Pavel Bratinka be­vezetőjében áttekintette a tárgyalt időszak legnagyobb törvénysértése­it, s hangoztatta: azt akarjuk, hogy a múlt ismeretében ismerjük fel a mai demokratikus fejlődés előtt álló legnagyobb akadályokat. A vitá­ban felszólalók különböző szempon­tokból vizsgálták az egypártrenszer diktatúrájára épülő időszakot. Rá­mutattak: nem ismétlődhet meg a történelem hamisítása. Nyíltan fel kell tárni a ,,normalizációs" évtize­dek bűneit, s tisztázni kell a demok­ratikus társadalom viszonyát a kom­munista párt tagjai iránt. A parla­mentnek is ki kell nyilvánítania állás­pontját a totalitarizmus évtizedeivel kapcsolatban. Volt, aki a jelennek a múltban gyökerező jelenségeire, a részvét, a türelem és a megbocsá­tás hiányára, a gyűlölet térhódításá­ra mutatott rá. Ján Mlynárik (NYEE) sürgette, hogy távolítsuk el közvéle­ményünk tudatából a kollektív fele­lősségről alkotott felfogást. Nyíltan kellene beszélni a zsidóüldözésről, a szudéta- és a kárpáti németek kiűzéséről s a magyarok ellen 1945 után elkövetett erőszakról, mert - hangoztatta - az ilyen tisztulási folyamat nélkül Európa nem fogad be bennünket. A Szövetségi Gyűlés október 30­án a parlament új ügyrendjének megvitatásával folytatja munkáját. SOMOGYI MÁTYÁS szimilációját, szóltak az elnemzetiet­lenítés veszélyéről. Szerintük a koa­líciós javaslat elfogadhatatlan, mivel Szlovákia területén dezintegráció­hoz vezetne, s jogtalan kedvezmé­nyekhez juttatná a nemzeti kisebb­ségéket. Az SZNP és a Matica ter­vezetét támogató többi képviselővel ellentétes nézeteket vallók hangoz­tatták, hogy nem szabad egy ilyen fontos kérdésben történelmi sérel­mekből "kiindulni. Olyan nyelvtör­vényt kell elfogadni, amely össz­hangban áll a nemzetközi egyezmé­nyekkel, nem sérti az emberi és a nemzetiségi jogokat. Józan han­gok figyelmeztettek, hogy már régen nemcsak a nyelvtörvényről van szó, politikai harc tanúi lehetünk: bizo­nyos erők visszaélnek a nemzeti érzelmekkel, és a nyelvtörvény amúgy sem oldja meg a problémá­kat sem a déli járásokban, sem or­szágos viszonylatban. Többen indít­ványozták, hogy dolgozzanak ki új tervezetet a Matica és a koalíciós pártok javaslata alapján, mások népszavazást ajánlottak a kérdés eldöntésére. Paulický Péter (CSSZKP) leszö­gezte, hogy a déli járások lakosai békességben élnek egymással, az ellentéteket más területekről szítják. Olyan „törvényre van szükség - mondotta -, amely senkinek sem csorbítja a jogait, a kizárólagos­nyelvtörvény csak vitákat, ellensé­geskedést váltana ki. Rózsa Ernő (Együttélés) azt hangoztatta, hogy a törvénynek összhangban kell áll­nia az alkotmánnyal és a nemzetkö­zi egyeményekkel. Megállapította, hogy mozgalmuk képviselői hajlan­dók a kompromisszumra, megfon­toltan viszonyulnak a problémához, szem előtt tartják az ország gazda­sági és politikai stabilitását. Zsele­nák József (CSSZKP) rámutatott, hogy a. Dél-Szlovákiában uralkodó ellentétekről terjesztett hírek túloz­nak, az ottani lakosságot sokkal in­kább a létbizonytalanság nyugtala­nítja, mint a nyelvhasználat kérdése. Ásványi László (MDKM) kifejtette, nem érthet egyet a Matica törvény­tervezetével, mivel az diszkriminálja " a nemzetiségeket, sérti az alkot­mányt és a nemzetközi egyezmé­nyeket. A vita alatt megszakítás nélkül folyt a tüntetés a parlament épülete előtt. Jogosan merülhet fel a kérdés, megengedhető-e egy demokratikus országban, hogy az utca ilyen mér­tékben és formában befolyásolja a törvényhozó testület munkáját. A plénumban javaslat hangzott el, hogy Víťazoslav Móric, az SZNP elnöke, a Szövetségi Gyűlés képvi­selője felszólalhasson az ülésen, de ezt, az indítványt elvetették, így Mó­ric úr a tömeg előtt szónokolt a tőle már megszokott hangnemben. Egyébként egyesek hiába beszéltek spontán gyülekezetről: a nemzeti pártok tagjai autóbuszokkal érkeztek a fővárosba Szlovákia legtávolibb részeiből is. A tüntetők több petíciót juttattak a tanácsterembe. Ezekben a Matica törvényjavaslatának azon­nali elfogadását, hat órakor egy újabban pedig már azt, hogy mivel a parlament nem szavazta meg a ja­vaslatot, azonnal mondjon le a kor­mánnyal együtt. Bejelentették: az új választásokig Szlovákia egész terü­letén tiltakozó akciókat szerveznek. A Cyril Ivan (SZNP) által felolvasott petíció meghallgatása után a parla­ment megszavazta, hogy több folya­. modványt nem hallgat meg, amit az összegyűltek óriási felháborodással fogadtak. Több mint egyórás szünet után František Mikloško indítványozta, fejezzék be a vitát és fogadják el kiindulási alapul a koalíciós törvény­tervezetet. A képviselők a javaslatot 77 szavazattal 47 ellenében elfo­gadták. Ezután a tervezethez előter­jesztett módosításokról külön-külön szavaztak. Végül a Szlovák Nemzeti Tanács megszavazta a módosításokkal ki­egészített koalíciós törvényterveze­tet. A Szlovák Nemzeti Párt képvise­lői tiltakozásuk jeléül a szavazás után kivonultak a teremből. r Feszültség Moldáviában HARCKÉSZÜLTSÉGBEN A BELÜGYI CSAPATOK (ČSTK) - Moldáviában harcké­szültségbe helyezték a szovjet bel­ügyminisztériumi csapatok 1800 fős kontingensét, amelyet október 28­án más önkéntes alakulatokkal együtt a Gagauz Köztársaságba irá­nyítanak át. Ekker tartják ugyanis a gagauz parlamenti választásokat. Ezt Pjotr Szavricsko, a gagauz ide­iglenes bizottság képviselője közölte az Interfax független hírügynökség­gel. Az ideiglenes bizottság egyéb­ként táviratban szólította fel Gorba­Rendelet az állami ünnepekről (ČSTK) - A munkaidőre vonatko­zó új jogszabályok egységes meg­valósítása végett Renata Hrbková, a Cseh Köztársaság munka- és szo­ciális ügyi minisztériumának szóvi­vője a következőket közli: A Szövetségi Gyűlésnek 1990. május 9-én jóváhagyott törvénye alapján, amely módosítja a 93/51 -es számú, az állami ünnepekre és a munkaszüneti napokra, emlékna­pokra és jelentós események évfor­dulójáról vonatkozó törvényt, állami ünnep az egész Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén: Május 9-e, a fasizmus uralma alól való felszabadulás napja. Július 5-e, Cirill és Metód, szláv hittérítők napja. Október 28-a, az önálló csehszlo­vák állam keletkezésének napja. Ezek a napok munkaszüneti napok. A 167/90 számú törvény az egész Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területére a heti pihe­nőnapok kivételével további munka­szüneti napokat rendel el, a Munka­törvénykönyv 91-es paragrafusa el­ső bekezdése szerint: Január elseje, Újév. Húsvéthétfő. Május elseje, a munka ünnepe. December 24-e, karácsonyeste. December 25-e, karácsony első ünnepe. December 26-a, karácsony má­sodik ünnepe. December huszonnegyedikének ünneppé nyilvánításával elvesztette indokoltságát a 84/85-ös rendelet a munkaidő 1990. december hu­szonkettedikéről 1990. - december huszonnegyedikére való áttételére. 1990 decemberében öt összefüggő munkaszüneti nap lesz: december 22-től december 26-ig. Tekintettel ar­ra, hogy a 167/90-es számú törvény felsőbb jogérvényű, mint a 84/85-ös rendelet, nem volt szükség arra, hogy a munkaidő e módosítására újabb jogi előírást alkossanak. Ezenkívül a 167/90-es számú törvény a Cseh és Szlovák Szövet­ségi Köztársaságban jelentős em­léknappá, ám nem munkaszüneti nappá nyilvánítja a következőket: május ötödike, augusztus hu­szonkilencedike és november tizen­hetedike (a diákok harcának napja a szabadságért és a demokráciáért). Emléknappá nyilvánították július ha­todikát, (Husz János mester mág­lyahalálának napját). 1990-ben további törvényeket hagytak jóvá, amelyek meghatároz­zák a köztársaságok állami ünnepe­it. A köztársaságok nemzeti taná : csainak törvényeiről van szó, ame­lyek elrendelik, hogy a Cseh Köztár­saságban július hatodika állami ün­nep, és a Szlovák Köztársaságban állami ünnep 1990. november else­je, a megbékélés napja. KÖVETKEZTETNI - CSAK JÓL INFORMÁLTAN Villáminterjú Fodor Zoltán főosztályvezetővel (Munkatársunktól) - Nemzetiségi oktatásügyünk időszerű problémá­iról szervezett tegnap tanácskozást Pozsonyban, az oktatásügyi minisztérium épületében a nemzetiségileg vegyesen lakott területek iskoláinak főosztálya. A tanácskozáson a nemzeti bizottságok oktatás­ügyi osztályainak vezetői és járásonként 4-5 magyar tanítási nyelvű iskola igazgatója vett részt. A tanácskozás végeztével annak céljairól Fodor Zoltánt, a főosztály vezetőjét kérdeztük. - A tanácskozás fő céljai között szerepelt, hogy rövid információt ad­junk a résztvevőknek arról, hogyan sikerült biztosítani azoknak a felada­toknak az elvégzését, melyek a szlovák kormány márciusban, Ko­máromban tartott rendkívüli ülésén elfogadott 129 számú, oktatásü­gyünkre vonatkozó határozatából adódtak. Szót ejtettünk még ezenkí­vül főosztályunk küldetéséről is, mely sokak számára nem volt vilá­gos. Elmondtuk, hogy magunkra vállaltuk az összes, nemzetiségi is­kolák felé irányuló tevékenység el­végzését, amit eddig ugyan egy önálló osztály végzett, de mivel mi főosztály vagyunk, a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken élő gye­rekek iskolalátogatásával kapcsola­tos problémákkal is mi foglalkozunk. Tekintettel arra, hogy az említett területeken szlovák tanítási nyelvű iskolák is vannak, a mi hatáskörünk­be tartoznak ezek is. • A tanácskozás folyamán ön a nemzetiségi viszonyok jelenlegi helyzetéről is beszélt. Milyen infor­mációi vannak ezeket a viszonyokat illetően? - A nemzetiségi viszonyokról csak röviden szóltam, mivel olyan emberekhez intéztem szavaim, akik ezt a problémakört, legalábbis loká­lis szinten jobban ismerik. Én átfo­gó képet igyekeztem adni a helyzet­ről és főleg arra figyelmeztettem a jelenlevőket, hogy létezik egy se­reg probléma, mely távolról sem annyira ijesztő, mint amennyire azt sok esetben a tömegtájékoztató eszközök beállítják. Ez persze.nem jelenti azt, hogy bagatellizálni kell őket, a felhasznált információknak azonban minden esetben teljesek­nek kell lenniük. Vegyünk egy konk­rét esetet: panaszok érkeztek a mi­nisztériumba, hogy délnyugat-szlo­vákiai területeken a szlovák gyere­keknek magyar alapiskolákba kell járniuk, mivel nem járhatnak szlo­vákba. Senki nem vizsgálta meg, hogy milyen az arány a kényszerből, illetve saját akaratból magyar iskolá­kat látogató szlovák gyerekek kö­zött. Mi csináltunk egy felmérést és megmutatkozott, hogy 255 szlovák tanuló jár magyar osztályokba, vi­szont több mint 15 ezer a szlovák iskolákba járó magyar gyerekek száma. Tehát ha csak a számokát nézzük és elfogadjuk, hogy a szlo­vák gyerekek kényszerből járnak magyar iskolákba, akkor magyar részről ugyanezt állíthatják a ma­gyar gyerekeket illetően. Semmi­képpen sem szabad azonban az egyes jelenségek teljes hátterének ismerete nélkül elhamarkodott kö­vetkeztetéseket levonni. (kajó) csovot, a feszült helyzetre való te­kintettel függessze fel Moldáviában a köztársasági szervek tevékenysé­gét, s vezesse be az elnöki rend­szert. Jirí Dienstbier Dél-Koreába utazott (ČSTK) - Jirí Dienstbier külügy­miniszter tegnap befejezte Japán­ban tett látogatását és elutazott Dél­Koreába. Dienstbier tokiói látogatá­sa során japán vezetőkkel és a ke­reskedelmi körök képviselőivel foly­tatott tárgyalásokat. A külügyminisztert szerdán fo­gadta a japán parlament felsőházá­nak elnöke. Délután a csehszlovák küldöttség a Keidanren, a vállalko­zók szervezetének képviselőivel folytatott tárgyalásokat. A japán fél jelenleg a műszaki és a technológiai együttműködésben, valamint a ve­zető dolgozók képzésében látja a kétoldalú kapcsolatfejlesztés lehe­tőségeit. A köztársasági elnök napiparancsa (Folytatás az 1. oldalról) tésével és a Csehországban és Szlovákiában kibontakozó nemzeti erők mozgalma. A külföldi ellenállás része volt a csehszlovák hadsereg kialakítása az I. világháborúban az antant oldalán harcoló önkénte­sekből. A mai emléknap alkalmából hangsúlyozni szeretném az ellenál­lás hazai és külföldi erőinek egyen­rangúságát, és mély sajnálatomat fejezem ki amiatt, hogy nemzeteink megengedték azok megalázását, akik életüket kockáztatták köztársa­ságunk szabadságáért és független­ségéért. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánk biztonsága elválaszthatatlan Európa biztonsá­gától. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság létérdeke a béke meg­őrzése, ezért arra törekszik, hogy meghaladja az európai biztonság elavult, blokkokon belüli értelmezé­sét és ezt összeurópai biztonsági rendszerrel váltsa fel. ÚJ SZÚ 2004 1990. X. 24. Alexander Dubček Dániában

Next

/
Oldalképek
Tartalom