Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-26 / 252. szám, péntek

Péntek, 1990. október 26. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 252. szám A Szlovák Nemzeti Tanács 7. ülése x NAPIRENDEN A NYELVTÖRVÉNY Lapzártáig nem született döntés • Szenvedélyes vita több mint 80 felszólalóval • Reggeltől estig tömegek tüntettek a parlament előtt • A kormány és a parlament lemondását követelték Mai számunkban: Vesztes: a demokrácia ... A kulcskérdés az, módosulnak-e Szerbiában is az erőviszonyok a december 9-re kiírt választások után? Szlovéniában és Horvátországban már-győzött az ellenzék, van-e ennek reális esélye Szerbiában is? (3. oldal) Törvény és játék (A hatvanéves Dobos Lászlónak) íróink, költőink hallgatnak. Csak remélni tudom, hogy ez a némaság egy, országhatárokon túlra is eljutó segélykiáltásba szakad. (4. oldal.) Pozsonyi bravúr Kölnben ... Ismét bebizonyosodott, a fociban nincsenek előre lefutott meccsek, a pályán minden megtörténhet... (7. oldal) (Munkatársunktól) - Több hónapos indulatos viták, pártok csatározása, nézetek heves ütköztetése után tegnap a Szlovák Nemzeti Tanács napirendjére került a szlovák nyelvtörvény kérdése. Mint ismeretes, három törvénytervezetet terjesztettek elő a képviselők. Mind a három javaslat a szlovák nyelvet határozza meg hivatalos nyelvként, eltérések a kisebbségi nyelvhasználat kérdésében vannak. Míg a koalíciós pártok képviselőcsoportjának tervezete azza! számol, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken, bizonyos feltételekkel, a nemzeti kisebbségek használhatják anyanyelvüket a hivatalokban, a Szlovák Nemzeti Párt képviselői a nemzetiség anyanyelvének használatát csak a kultúra, a tájékoztatás, a művészet es a vallásgyakorlás területére korlátozzák. Az Együttélés tervezete is a szlovák nyelvet ismeri el hivatalos nyelvként, de ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a nemzetiségek a hivatalos és a közéletben szabadon használhassák anyanyelvüket. A tanácskozás rendkívül feszült hangulatban kezdődött meg. A parlament épülete előtt (a közhasználatban így nevezik az SZNP képviselőinek a Matica tervezete javaslatát) mellett tüntető tömeg fogadta a képviselőket. A több ezer tüntető, akik között főleg közép- és főiskolások voltak, a tanácskozás egész ideje alatt kitartott az épület előtt. Annak ellenére, hogy a gyülekezési törvény szerint a parlament épületénél csak 100 méterre rendezhetők nyilvános gyűlések, az összegyűltek hangszórókon keresztül figyelemmel kísérhették a tanácskozást, miközben egyértelműen a Matica-törvényt támogatták jelmondataikkal, tábláikkal, s hevesen elítéltek minden más javaslatot, nézetet. FONTOS LÉPÉS A GAZDASÁGI REFORM ÚTJÁN A Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a kisprivatizációs törvényt (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés kámaráinak 7. együttes ülése tegnap fél 11 -kor folytatódott Jozef Stank alelnök vezetésével. Az ülést megelőzően a két kamara alkotmányjogi bizottsága a kisprivatizációs törvényjavaslat szerdai vitája során előterjesztett módosító vagy kiegészítő javaslatokkal foglalkoztak. Az egyes paragrafusok, bekezdések alternatív újrafogalmazását a csütörtöki ülés elején a bizottsági előadók ismertették. Visszatérve a szerda késő délutáni vitára, elmondható: a képviselők hangot adva választóik véleményének s nem egy esetben aggodalmaiknak, felelősségtudattal foglalkoztak a törvényjavaslattal. A vita tükrözte, mennyire jelentős és érzékeny területre lépett a jogalkotás, amikor a tulajdonviszonyok gyökeres átrendezését tűzte ki célul. A Szövetségi Gyűléshez eljuttatták véleményüket a vállalkozók, kisiparosok, magánszemélyek, kollektívák és a szakszervezetek. A privatizációs törvényjavaslat során felszínre kerültek például a szövetkezeti vagyonnak, az 1948. február 25-e után államosított tulajdonnak s természetesen az árverésre kerülő állami üzemek alkalmazottai előnyben részesítésének kérdése, illetve hogy Kinek van igaza? Mečiar napi 21 órát dolgozott * (Munkatársunktól) - A Mečiar-Andráš konfliktusban a kor-* mányfő támogatására hívott össze tegnap sajtóértekezletet Vladimír Borodovčák, a kormány* :

>'atal vezetője, korábbi funkciójai iáKintve pedig a belügyminiszter-Meőiar helyettese. A sajtóértekezleten részt vettek a jelenlegi belügyminiszter helyettesei is. Andráš belügyminiszter munkájáról, s a nyilvánvalóan hiányos szakértelméről egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni, hivatkozva arra, hogy politikai kérdésekben - állami alkalmazottként - nem illetékesek véleményt nyilvánítani. Csupán ténykérdésekről voltak hajlandóak véleményt nyilvánítani, s mint többen is elmondták, a jelenlegi kormányfő nem a belügyminiszteri funkciója rovására vett részt a választási kampányban, napi huszonegy órát dolgozott, illetve további konkrét részletekkel cáfolták Andráš miniszter valamennyi kormányfő-ellenes vádját. (fnn) minden vásárlónak tegyék lehetővé a részletfizetést. Sok kiegészítő javaslat érkezett az árverés lebonyolítását és az árverésre kerülő tulajdon értékének meghatározását illetően. A bizottságok véleménye, hogy az árverés első fordulójában csak csehszlovák állampolgárok, a másodikban pedig már külföldiek is részt (Folytatás a 2. oldalon) A gyűlést František Mikloško nyitotta meg. A tanácskozás légkörét előrevetítették a törvénytervezetek előterjesztését megelőző villongások. Robert Brestenský (SZNP) indítványozta, hogy a mai ülés idejére függesszék fel a gyülekezési törvényt, amit többen törvénysértő lépésnek nyilvánítottak, és az ülés el is vetette a javaslatot. Peter Brňák (független) azt javasolta, hogy egy-perces csenddel emlékezzenek meg a Szlovákiát területeitől megfosztó bécsi döntés 52. évfordulójáról. Még mielőtt határoztak volna ebben a kérdésben, egy másik javaslat is elhangzott, emlékezzenek meg a nagy bányaszerencsétlenség áldozatairól. František Mikloško salamoni döntést hozott - egyperces néma csendet rendelt el, mondván, mindenki azokra emlékezzen, akire akar. Ezután Peter Tatár (NYEE) előterjesztette a koalíciós pártok tervezetét, hangsúlyozva, hogy kidolgozói a szlovák nemzet szuverenitása egyik tényezőjeként kívánják törvényesíteni a szlovák nyelvet, de (Folytatás a 2. oldalon) A köztársasági elnök napiparancsa (ČSTK) - A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke az önálló csehszlovák állam keletkezésének 72. évfordulója alkalmából napiparancsot adott ki. Ez egyebek között hangoztatja: „Október huszonnyolcadika a legjelentősebb esemény államunk történetében - nemzeteink és nemzetiségeink közös államának, a Csehszlovák Köztársaság keletkezésének napja. Az önálló államért vívott harcban meghatározó politikai erő volt a külföldi ellenállás T. G. Masaryk veze(Folytatás a 2. oldalon) Méry Gábor felvétele » Füttykoncert a téren (Munkatársainktól) - Tegnap a főváros központja már kora reggel megtelt fiatal szlovákokkal, a meg nem hirdetett szünidőt élvező diákokkal, akik főként a Szlovák Nemzeti Felkelés terén gyülekeztek tanítás helyett - tüntetésre. A tüntetést - az újabb szokások szerint persze - apolitikusként hirdették meg, ám ennek ellenére mára tribün előtt is a Szlovák Nemzeti Párt zászlói lobogtak, és apolitikus hozzászólást mesélhetett az ifjúszlovákok körében oly népszerű Vít'azoslav Móric, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is. Az ugyancsak demagóg bevezetés után felszólította a tömeget nyilvánítsa ki, hogy a magyarokat, a zsidókat és a*cigányokat a szlovákság nem tartja ellenségnek, mire a tömeg meglehetősen bátortalan ,,nem"-mel válaszolt. Annál határozottabb és hangosabb füttykoncert és üvöltés követett minden nemzetiségre való utalást. Nézem a gyülekező tömeget. A lelkesedéstől?, dühtől?, alkoholtól? kipirult arcokat, a hol tapsba verődő, hol ökölbe ránduló kezeket. Kivétel nélkül - ordítja a tömeg. Hamarosan egy éve lesz annak, hogy együtt jártunk ki a térre, együtt tapsoltunk az emelvényre kiálló szlovákoknak, cseheknek, magyaroknak. És szeretetet ígértünk egymásnak, miközben egymás kezét fogtuk. De gyorsan vége lett! Új vezérek jöttek új eszméket hirdetve, •<egyesek jól beletaposva mások jogaiba. Sokan vannak a múltban, sokan vannak most is, akik hagyták, hagyják magukat megtéveszteni, manipulálni, öreg anyókák, meglett férfiak, kisgyermekes anyák, fiatalok. Igen, a fiatalok is, akik jó heccnek tartják a már két napja tartó „szünidőt". S a felnőttek? - Kit érdekel most a munka, amikor létkérdésről van szó - világosít fel az egyik zászlót lengető, SZNP-jelvényes tisztes korú férfi. Nyelvtörvényt akarunk! Kivétel nélkül! - skandálja a tömeg reggeltől. De a hátam mögött álló idősebb ember szavai megmelengetik szívemet. - Nem tudunk élni a demokráciával. Csak visszaélni. Kár... (erf-mn) A Szlovák Nemzeti Tanács tegnapi ülésén a nyelvtörvény megvitatása közben szemmel láthatóan két, élesen elkülönülő részre szakadt Szlovákia politikai reprezentációja. A táborok közötti határvonalat a szellemi színvonal és a színvonaltalanság közötti szakadék jelentette. Az érvek és az ellenérvek közötti minőségkülönbség volt a cezúra, és az embernek bizonyos felszólalások elhangzása után akarva-akaratlanul régvolt történelmi események és az azokat követő folyamatok jutottak az eszébe. Régvoltak? Csak annyiban mondható ez el róluk, hogy már elmúltak. 1945-ben porrá zúzták a fasizmust, és számunkra már látszólag a vörös totalitarizmus is múlttá vált, amióta tavaly őszei Prágában és Pozsonyban egyértelműen ítéletet mondtunk a bolsevizmusról. A szlovákiai történéseket figyelve, a politikai élet jelenségeit értékelve, egyes politikai pártok látszólag mosolygásra ösztönző, de,a valóságban nem veszélytelen erőlködéseit szemlélve érdemes felidézni, hogy Németországban a fasiszták, a mi tájainkon pedig a bolsevikok milyen módszereket alkalmaztak a hatalom megragadása, majd uralmuk totális kiterjesztése során. Már számos történész bebizonyította, hogy minden totalitarizmusnak vannak közös vonásai. Szinte már közhelynek számít, hogy Hitler is, Sztálin is (és tanítványaik nemkülönben) a parlamentáris demokráciát tekintette legfőbb ellenségének. A barnák formálisan is felszámolták a képviseleti demokráciát, a vörösök pedig olyan bábszervet hoztak létre helyette, amely csak a „rossz lelkiismeret" leplezésére, porhintésre volt alkalmas. Miért jutott most, a nyelvtörvény vitájának napjaiban mindez az eszembe? Azért, mért a Szlovák Nemzeti Párt és a többi nacionalista politikai szervezet képviselői hallatlan erőbedobással minden lehetségesei elkövetnek az-első szabad parlamenti választások eredményeinek megkérdőjelezése érdekében. Öröm hallgatni a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom és a többi demokratikus erő képviselőinek színvonalas felszólalásait a szlovák parlamentben. Oly meggyőzően érvelnek, hogy az ember azt gondolja, következhet az általuk előterjesztett emberszabású törvényjavaslatról a szavazás. Ha következne, meg is kapná a többséget. De nem következik, mert nyomban felszólal valaki a soviniszták közül, és elkezd „érvelni". RAGÁLYOS TOTALITARIZMUS Megállapítja, hogy ez a parlament tulajdonképpen ellentétes álláspontra helyezkedik a nemzettel. Azt azért- nyíltan nem mondja ki, mert ez hitleri módszer lenne és a bolsevizmusra emlékeztetne. Ehelyett rámutat arra, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés terén harmincezren követelik a Matica-féle törvényjavaslat elfogadását. És egészen kendőzetlenül kilátásba helyezi, hogy mindenkinek felelnie kell egyszer azért, hogy melyik törvénytervezetre adta le szavazatát. Hát ez bizony akárhogy nézzük is, a totalitarizmusra emlékeztető módszer. Mert mit csinált Hitler 1932-ben a választások után? Az eredmények fasiszták általi megkérdőjelezésének úgy adott nyomatékot, hogy felheccelt félmillió németet, mégpedig arra hivatkozva, hogy a zsidók veszélyeztetik a német népet. Nem volt akkor nehéz százezreket „összetrombitálni", Íbiszen tombolt a munkanélküliség, nagy volt az Elégedetlenség. A fasiszta vezérek a veszélyeztetettség érzését táplálva harcoltak a parlamenti demokrácia ellen, és - pajzsára emelte őket a nép. A végeredményt jól ismerjük. A Szlovák Nemzeti Párt és környezete tisztában van azzal, hogy egyhamar nem lesz még egy olyan alkalom a hatalom közelébe való férkőzésre, mint amilyen ma van. Demagógiával, félelemérzés-keltéssel, ígérgetésekkel, elsősorban pedig a nyelvkérdés meglovagolásával igyekszik megszerezni a hatalmat. A nyelvkérdés.- nem materiális probléma. Lényegesen megváltozik a helyzet, mihelyt olyan kérdésekre kell választ adni, amelyek konkrét ismereteket igényelnek. Itt már nem lesz helye a mellébeszélésnek, itt már kiderül, hogy a Szlovák Nemzeti Párt mögött nem állnak olyan értelmiségiek, akikre rá lehetne bízni az ország irányítását. Ezért oly vehemensek most, és azt mondják: most, vagy soha. Megrázó élményben volt részem tegnap reggel. Az SZNT ülésére menve először a Prior előtt találkoztam őfelsége a tömeg egy osztagával. Gimnazisták voltak, osztályfőnökük (főiskolai évfolyamtársam) vezetésével rendezett sorokban vonultak a tér felé, ahol tavaly novemberben ama rögtönzött emelvényről bejelentették a totalitarizmus bukását. Nevetgéltek, néhányan közülük virgonckodtak, de módjával, tekintetüket azért rajta tartották tanítóikon. Úgy viselkedtek, ahogy a földkerekség tizenhat-tizennyolc évesei általában viselkednek. Körülbelül három órával később újból találkoztam velük. Ott álltak a Szlovák Nemzeti Tanács épülete előtt, ott álltak zászlók, kinagyított képek és transzparensek alatt, és öklüket rázíák. Néhány óra alatt évtizednyit öregedtek. TÓTH MIHÁLY