Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-26 / 252. szám, péntek

Péntek, 1990. október 26. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 252. szám A Szlovák Nemzeti Tanács 7. ülése x NAPIRENDEN A NYELVTÖRVÉNY Lapzártáig nem született döntés • Szenvedélyes vita több mint 80 felszólalóval • Reggeltől estig tömegek tüntettek a parlament előtt • A kormány és a parlament lemondását követelték Mai számunkban: Vesztes: a demokrácia ... A kulcskérdés az, módosulnak-e Szerbiában is az erőviszonyok a december 9-re kiírt választások után? Szlovéniában és Horvátor­szágban már-győzött az ellenzék, van-e ennek reális esélye Szerbiá­ban is? (3. oldal) Törvény és játék (A hatvanéves Dobos Lászlónak) íróink, költőink hallgatnak. Csak remélni tudom, hogy ez a néma­ság egy, országhatárokon túlra is eljutó segélykiáltásba szakad. (4. oldal.) Pozsonyi bravúr Kölnben ... Ismét bebizonyosodott, a fociban nincsenek előre lefutott meccsek, a pályán minden megtörténhet... (7. oldal) (Munkatársunktól) - Több hónapos indulatos viták, pártok csatározása, nézetek heves ütköztetése után tegnap a Szlovák Nemzeti Tanács napirendjére került a szlovák nyelvtörvény kér­dése. Mint ismeretes, három törvénytervezetet terjesztettek elő a képviselők. Mind a három javaslat a szlovák nyelvet határozza meg hivatalos nyelvként, eltérések a kisebbségi nyelvhasználat kérdésében vannak. Míg a koalíciós pártok képviselőcsoportjának tervezete azza! számol, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken, bizonyos feltételekkel, a nemzeti kisebbségek hasz­nálhatják anyanyelvüket a hivatalokban, a Szlovák Nemzeti Párt képviselői a nemzetiség anyanyelvének használatát csak a kul­túra, a tájékoztatás, a művészet es a vallásgyakorlás területére korlátozzák. Az Együttélés tervezete is a szlovák nyelvet ismeri el hivatalos nyelvként, de ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a nemze­tiségek a hivatalos és a közéletben szabadon használhassák anyanyelvüket. A tanácskozás rendkívül feszült hangulatban kezdődött meg. A par­lament épülete előtt (a közhaszná­latban így nevezik az SZNP képvi­selőinek a Matica tervezete javasla­tát) mellett tüntető tömeg fogadta a képviselőket. A több ezer tüntető, akik között főleg közép- és főiskolá­sok voltak, a tanácskozás egész ideje alatt kitartott az épület előtt. Annak ellenére, hogy a gyülekezési törvény szerint a parlament épületé­nél csak 100 méterre rendezhetők nyilvános gyűlések, az összegyűltek hangszórókon keresztül figyelem­mel kísérhették a tanácskozást, mi­közben egyértelműen a Matica-tör­vényt támogatták jelmondataikkal, tábláikkal, s hevesen elítéltek min­den más javaslatot, nézetet. FONTOS LÉPÉS A GAZDASÁGI REFORM ÚTJÁN A Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a kisprivatizációs törvényt (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés kámaráinak 7. együttes ülése tegnap fél 11 -kor folytatódott Jozef Stank alelnök vezetésével. Az ülést megelőzően a két kamara alkotmányjogi bizottsága a kisprivatizá­ciós törvényjavaslat szerdai vitája során előterjesztett módosító vagy kiegészítő javaslatokkal foglalkoztak. Az egyes paragrafusok, bekezdé­sek alternatív újrafogalmazását a csütörtöki ülés elején a bizottsági előadók ismertették. Visszatérve a szerda késő délutá­ni vitára, elmondható: a képviselők hangot adva választóik véleményé­nek s nem egy esetben aggodalma­iknak, felelősségtudattal foglalkoz­tak a törvényjavaslattal. A vita tük­rözte, mennyire jelentős és érzé­keny területre lépett a jogalkotás, amikor a tulajdonviszonyok gyöke­res átrendezését tűzte ki célul. A Szövetségi Gyűléshez eljuttatták véleményüket a vállalkozók, kisipa­rosok, magánszemélyek, kollektívák és a szakszervezetek. A privatizáci­ós törvényjavaslat során felszínre kerültek például a szövetkezeti va­gyonnak, az 1948. február 25-e után államosított tulajdonnak s természe­tesen az árverésre kerülő állami üzemek alkalmazottai előnyben ré­szesítésének kérdése, illetve hogy Kinek van igaza? Mečiar napi 21 órát dolgozott * (Munkatársunktól) - A Me­čiar-Andráš konfliktusban a kor-* mányfő támogatására hívott össze tegnap sajtóértekezletet Vladimír Borodovčák, a kormány* : >'atal ve­zetője, korábbi funkciójai iáKintve pedig a belügyminiszter-Meőiar he­lyettese. A sajtóértekezleten részt vettek a jelenlegi belügyminiszter helyettesei is. Andráš belügyminisz­ter munkájáról, s a nyilvánvalóan hiányos szakértelméről egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni, hivatkozva arra, hogy politikai kérdésekben - állami alkalmazottként - nem illeté­kesek véleményt nyilvánítani. Csu­pán ténykérdésekről voltak hajlandó­ak véleményt nyilvánítani, s mint többen is elmondták, a jelenlegi kor­mányfő nem a belügyminiszteri funkciója rovására vett részt a vá­lasztási kampányban, napi hu­szonegy órát dolgozott, illetve to­vábbi konkrét részletekkel cáfolták Andráš miniszter valamennyi kor­mányfő-ellenes vádját. (fnn) minden vásárlónak tegyék lehetővé a részletfizetést. Sok kiegészítő ja­vaslat érkezett az árverés lebonyolí­tását és az árverésre kerülő tulajdon értékének meghatározását illetően. A bizottságok véleménye, hogy az árverés első fordulójában csak csehszlovák állampolgárok, a máso­dikban pedig már külföldiek is részt (Folytatás a 2. oldalon) A gyűlést František Mikloško nyitotta meg. A tanácskozás légkö­rét előrevetítették a törvényterveze­tek előterjesztését megelőző villon­gások. Robert Brestenský (SZNP) indítványozta, hogy a mai ülés idejé­re függesszék fel a gyülekezési tör­vényt, amit többen törvénysértő lé­pésnek nyilvánítottak, és az ülés el is vetette a javaslatot. Peter Brňák (független) azt javasolta, hogy egy­-perces csenddel emlékezzenek meg a Szlovákiát területeitől megfosztó bécsi döntés 52. évfordulójáról. Még mielőtt határoztak volna ebben a kérdésben, egy másik javaslat is elhangzott, emlékezzenek meg a nagy bányaszerencsétlenség ál­dozatairól. František Mikloško sala­moni döntést hozott - egyperces néma csendet rendelt el, mondván, mindenki azokra emlékezzen, akire akar. Ezután Peter Tatár (NYEE) elő­terjesztette a koalíciós pártok terve­zetét, hangsúlyozva, hogy kidolgo­zói a szlovák nemzet szuverenitása egyik tényezőjeként kívánják törvé­nyesíteni a szlovák nyelvet, de (Folytatás a 2. oldalon) A köztársasági elnök napiparancsa (ČSTK) - A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke az önálló csehszlovák állam keletkezé­sének 72. évfordulója alkalmából napiparancsot adott ki. Ez egyebek között hangoztatja: „Október huszonnyolcadika a legjelentősebb esemény államunk történetében - nemzeteink és nem­zetiségeink közös államának, a Csehszlovák Köztársaság keletke­zésének napja. Az önálló államért vívott harcban meghatározó politikai erő volt a kül­földi ellenállás T. G. Masaryk veze­(Folytatás a 2. oldalon) Méry Gábor felvétele » Füttykoncert a téren (Munkatársainktól) - Tegnap a főváros központja már kora reggel megtelt fiatal szlovákokkal, a meg nem hirdetett szünidőt élvező diákokkal, akik főként a Szlovák Nemzeti Felkelés terén gyülekeztek tanítás helyett - tünte­tésre. A tüntetést - az újabb szokások szerint persze - apolitikusként hirdették meg, ám ennek ellenére mára tribün előtt is a Szlovák Nemzeti Párt zászlói lobogtak, és apolitikus hozzászólást mesélhetett az ifjúszlovákok körében oly népszerű Vít'azoslav Móric, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is. Az ugyancsak demagóg bevezetés után felszólította a tömeget nyilvánítsa ki, hogy a magyarokat, a zsidókat és a*cigányokat a szlovákság nem tartja ellenségnek, mire a tömeg meglehetősen bátortalan ,,nem"-mel válaszolt. Annál határozottabb és hangosabb füttykoncert és üvöltés követett minden nemzetiségre való utalást. Nézem a gyülekező tömeget. A lelkesedéstől?, dühtől?, alkoholtól? kipirult arcokat, a hol tapsba verődő, hol ökölbe ránduló kezeket. Kivétel nélkül - ordítja a tömeg. Hamarosan egy éve lesz annak, hogy együtt jártunk ki a térre, együtt tapsoltunk az emelvényre kiálló szlovákoknak, cseheknek, magyaroknak. És szeretetet ígértünk egymásnak, miközben egymás kezét fogtuk. De gyorsan vége lett! Új vezérek jöttek új eszméket hirdetve, •<egyesek jól beletaposva mások jogaiba. Sokan vannak a múltban, sokan vannak most is, akik hagyták, hagyják magukat megtéveszteni, manipulálni, öreg anyókák, meglett férfiak, kisgyermekes anyák, fiatalok. Igen, a fiatalok is, akik jó heccnek tartják a már két napja tartó „szünidőt". S a felnőttek? - Kit érdekel most a munka, amikor létkérdésről van szó - világosít fel az egyik zászlót lengető, SZNP-jelvényes tisztes korú férfi. Nyelvtörvényt akarunk! Kivétel nélkül! - skandálja a tömeg reggeltől. De a hátam mögött álló idősebb ember szavai megmelengetik szívemet. - Nem tudunk élni a demokráciával. Csak visszaélni. Kár... (erf-mn) A Szlovák Nemzeti Tanács tegnapi ülésén a nyelvtörvény megvitatása közben szemmel lát­hatóan két, élesen elkülönülő részre szakadt Szlovákia politikai reprezentációja. A táborok közötti határvonalat a szellemi színvonal és a színvonaltalanság közötti szakadék jelentette. Az érvek és az ellenérvek közötti minőségkü­lönbség volt a cezúra, és az embernek bizonyos felszólalások elhangzása után akarva-akaratlanul régvolt történelmi események és az azokat köve­tő folyamatok jutottak az eszébe. Régvoltak? Csak annyiban mondható ez el róluk, hogy már elmúltak. 1945-ben porrá zúzták a fasizmust, és számunkra már látszólag a vörös totalitarizmus is múlttá vált, amióta tavaly őszei Prágában és Pozsonyban egyértelműen ítéletet mondtunk a bolsevizmusról. A szlovákiai történéseket figyelve, a politikai élet jelenségeit értékelve, egyes politikai pártok látszólag mosolygásra ösztönző, de,a valóságban nem veszélytelen erőlködéseit szemlélve érdemes felidézni, hogy Németországban a fasiszták, a mi tájainkon pedig a bolsevikok milyen módszereket alkalmaztak a hatalom megragadása, majd ural­muk totális kiterjesztése során. Már számos történész bebizonyította, hogy minden totalitarizmusnak vannak közös vonásai. Szinte már közhelynek számít, hogy Hitler is, Sztálin is (és tanítványaik nemkülönben) a parla­mentáris demokráciát tekintette legfőbb ellensé­gének. A barnák formálisan is felszámolták a kép­viseleti demokráciát, a vörösök pedig olyan báb­szervet hoztak létre helyette, amely csak a „rossz lelkiismeret" leplezésére, porhintésre volt al­kalmas. Miért jutott most, a nyelvtörvény vitájának napjaiban mindez az eszembe? Azért, mért a Szlovák Nemzeti Párt és a többi nacionalista politikai szervezet képviselői hallat­lan erőbedobással minden lehetségesei elkövet­nek az-első szabad parlamenti választások ered­ményeinek megkérdőjelezése érdekében. Öröm hallgatni a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom és a többi demokratikus erő képviselőinek színvonalas felszólalásait a szlovák parlamentben. Oly meggyőzően érvelnek, hogy az ember azt gondolja, következhet az általuk előterjesztett emberszabású törvényjavaslatról a szavazás. Ha következne, meg is kapná a több­séget. De nem következik, mert nyomban felszó­lal valaki a soviniszták közül, és elkezd „érvelni". RAGÁLYOS TOTALITARIZMUS Megállapítja, hogy ez a parlament tulajdonkép­pen ellentétes álláspontra helyezkedik a nemzet­tel. Azt azért- nyíltan nem mondja ki, mert ez hitleri módszer lenne és a bolsevizmusra emlé­keztetne. Ehelyett rámutat arra, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés terén harmincezren követelik a Matica-féle törvényjavaslat elfogadását. És egé­szen kendőzetlenül kilátásba helyezi, hogy min­denkinek felelnie kell egyszer azért, hogy melyik törvénytervezetre adta le szavazatát. Hát ez bizony akárhogy nézzük is, a totalita­rizmusra emlékeztető módszer. Mert mit csinált Hitler 1932-ben a választások után? Az eredmények fasiszták általi megkérdő­jelezésének úgy adott nyomatékot, hogy felhec­celt félmillió németet, mégpedig arra hivatkozva, hogy a zsidók veszélyeztetik a német népet. Nem volt akkor nehéz százezreket „összetrombitálni", Íbiszen tombolt a munkanélküliség, nagy volt az Elégedetlenség. A fasiszta vezérek a veszélyezte­tettség érzését táplálva harcoltak a parlamenti demokrácia ellen, és - pajzsára emelte őket a nép. A végeredményt jól ismerjük. A Szlovák Nemzeti Párt és környezete tisztá­ban van azzal, hogy egyhamar nem lesz még egy olyan alkalom a hatalom közelébe való férkőzés­re, mint amilyen ma van. Demagógiával, félelem­érzés-keltéssel, ígérgetésekkel, elsősorban pe­dig a nyelvkérdés meglovagolásával igyekszik megszerezni a hatalmat. A nyelvkérdés.- nem materiális probléma. Lényegesen megváltozik a helyzet, mihelyt olyan kérdésekre kell választ adni, amelyek konkrét ismereteket igényelnek. Itt már nem lesz helye a mellébeszélésnek, itt már kiderül, hogy a Szlovák Nemzeti Párt mögött nem állnak olyan értelmiségiek, akikre rá lehetne bízni az ország irányítását. Ezért oly vehemensek most, és azt mondják: most, vagy soha. Megrázó élményben volt részem tegnap reg­gel. Az SZNT ülésére menve először a Prior előtt találkoztam őfelsége a tömeg egy osztagával. Gimnazisták voltak, osztályfőnökük (főiskolai évfolyamtársam) vezetésével rendezett sorokban vonultak a tér felé, ahol tavaly novemberben ama rögtönzött emelvényről bejelentették a totalita­rizmus bukását. Nevetgéltek, néhányan közülük virgonckodtak, de módjával, tekintetüket azért rajta tartották tanítóikon. Úgy viselkedtek, ahogy a földkerekség tizenhat-tizennyolc évesei általá­ban viselkednek. Körülbelül három órával később újból talál­koztam velük. Ott álltak a Szlovák Nemzeti Tanács épülete előtt, ott álltak zászlók, kinagyított képek és transzparensek alatt, és öklüket rázíák. Néhány óra alatt évtizednyit öregedtek. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom