Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-14 / 216. szám, péntek

VALÓBAN BŰNTELENEK? Valóban oly bűntelenek volnának a szövetkezeti elnökök és az „elöljá­róság", mint ahogy azt Egri Ferenc állítja a Bűntelenekből vétkesek? cí­mű cikkében? (Új Szó, 1990. IX. 5.). Mert embere válogatja. Az megle­het, hogy az ötvenes évek elején nem ők vették el a földeket a tulajdo­nosoktól, nem ők kötötték el a tehe­net; meglehet, akkor még gyerme­kek vagy ifjak voltak. Csakhogy né­melyek elnökként és főképp elöljáró­ként az elmúlt húsz év alatt ennél rosszabbat is csináltak: eltávolodtak a néptől! S hiába veszi Egri Ferenc egy kalap alá az elnököt, az elöljáró­ságot meg a szövetkezeti tagokat. Ezt emberenként kell mérlegelni. Egri Ferenc úgy látja, hogy azok a „rosszak", akik kívül állnak, s be­adványaikhoz mellékelt levelekben sértegetik a szövetkezeti tagságot. Én úgy tudom, hogy a legtöbb he­lyen a saját szövetkezeti tagság is sértegeti elöljáróságát, főképp ott, ahol a forradalom hatására sem vál­tozott semmi. Az elnökök éppúgy kiskirályoskodnak,. mint azelőtt, az elöljáróság pedig uralkodik. A cikk írója, aki gondolom, a múlt­ban is járta a szövetkezeteket, nem látott olyan szövetkezeti elnöki iro­dát, ahová a szövetkezeti tagnak tilos volt belépni, amit akárcsak a röntgen ajtókon, piros-zöld jelző­lámpákkal is hangsúlyoztak? Nem tud arról, hogy néhány elnök a tag­ság pénzéből dáridózott, s ugyan­csak ebből a pénzből „vendégelte" meg úgy istenigazában „a felsőbb szervek képviselőit"? - Ez a pénz megtérül - mondta egyszer egy elnök. - Az a felsőbb pártember közbenjárt, hogy a szö­vetkezet kivételekhez jusson. De ne menjünk bele a múltba. Hosszú történet. A CSKP KB tagkö­telékéig jutott elnökök ökle gyakran sújtott le a szövetkezeti tagságra, s amelyik meg nem vitte ennyire az azért szipolyozott, hogy vigye. Ezt ne tudná Egri Ferenc? Ne védjük azt, akit nem kell véde­ni, és azt sem, akit egyik helyről a tagság „kiútált"; egy másik helyen ütötte fel „mérnöki" fejét, s teszi a dolgát. Ágál azok ellen, akik ki akarják venni a földjüket a szövetke­zetből. Ezek bizony a «,ti" megszólí­tást érdemlik, mert a tehenek helyett a forradalmat akarják „elkötni". A" másik, amivel e cikkben nem értek egyet, az a következő: ,,... a szocialista(? - a szerző megj.) biztonság, a földhöz és a szövetke­zeti eszméhez való ragaszkodás az oka, hogy a szövetkezetekben dol­gozók közül csak kevesen kérik vissza a földjüket. A többség to­vábbra is már valódi szövetkezetek­ben (milyen az? - a szerző megj.) látja a jövőt." Ez a megállapítás a kérdőjelek nélkül is erősen sarkított, sőt úgyis mondhatnám: csúsztatásoktól ter­hes. Mert bár a „szövetkezeti esz­mét" nem kérdőjeleztem meg, de az Kedves Mészáros Károly! Van egy (jó vagy rossz?) tulaj­donságom. Ha á-t. mondanak, csak á-t értek, a bé-t nem teszem (gon­dolom) hozzá. Ugyanezt embertár­saimban is tisztelem, de ha valaki másként tesz (mint ön), az illetőben a jóhiszemű vitatkozót vélem. Ilyen alapon levelének első felét egy ismert, az összetévesztést pél­dázó szóláshoz hasonlítom. Amíg jegyzetemben a szövetkezeteken belül, illetve kívül állók (esetleges) ellentétéről (a szezonról) írtam, ön közvetett vagy közvetlen élményei alapján a szövetkezeteken belüli vi­szonyokat, a tagság kontra elnök, elöljáróság ellentétet (a fazont) bon­colgatja. Aligha kell bizonygatnom, hogy az írásomban vállalt védelem még a legnagyobb fantáziával sem vihető át azokra, akik az elmúlt ,,húsz év alatt rosszabbat is tettek", „kiskirá/yoskodtak" „piros-zöld jel­zőlámpákkal" barikádozták el ma­gukat, vagy öklük csak egyszer is ,,lesújtott a tagságra". Nyugodtan aludhat a levélíró, az ilyen vezetőket én sem védem. Vi­szont annál inkább a pártján állok azoknak, akiket a tagság a novem­bert követő időszakban titkos szava­zással megerősített az elnöki szék­ben, vagy a közakaratnak megfele­lően, több jelölt közül új emberként kerültek a szövetkezet élére, és a bi­zalommal, tisztségükkel nem élnek vissza. Én ismerek ilyeneket, még az ön házatáján, a Dunaszerdahelyi járásban is, s aligha hiszem, hogy ezek az elnökök (akik már nem azok az elnökök) az ön, a gyakorló új­ságíró figyelmét elkerülték volna. Ha nem, akkor mérlegeljük egyénen­ként, még a nyílt levélben is! A szocialista szó után jogos a kér­dőjele. Tény viszont, hogy a kifeje­zés ellen egyedül ön tiltakozott. A magyarázat: jegyzetemet mások vagy nem olvasták, vagy felismer­ték, hogy a használt szókapcsolat­ban ez a ,,szocialista" eredetileg szociális volt, és az elírás a szak­mánkban oly veszélyes kisördög műve. Még egy kérdésére tartozom fele­lettel. A valódi szövetkezet (függet­lenül nagyságától) az egyéni vállal­kozók önkéntes társulása, nyugaton sem ismeretlen forma, a sztálini esz­mékhez semmi köze. A földműves­szövetkezetekben dolgozók tudják, hogy az ide vonatkozó rendelet ér­telmében 1991. március 31-e után a cégjegyzékbe csak az ismét szö­vetkezetekké alakított szövetkezete­ket jegyzik be. Bejegyzés nélkül nincs szövetkezet, nincs folyószám­la, pénz se, például a fizetésekre. A választás tehát kétesélyes: a jövő­ben mindennapi betevő falatunk vagy a valódi földműves-szövetke­zetekben, vagy a magángazdálkodó (esetleg farmer) birtokán terem meg. Az ismert tények szerint még né­hány évig zömmel valószínűleg a földműves-szövetkezetek,,kenye­rét fogjuk enni". A nem végleges adatok szerint Szlovákiában mint­egy négy és félezer földtulajdonos kérte vissza a földjét. Ennyien akar­nak, a réteket, legelöket és a szőlő­területeket is számítva mindössze 5340 hektáron gazdálkodni. Több­ségük csak egyéb jövedelmük ki­1 egészítéseként, mivel a kérelmezők háromnegyede földjének csak egy részét akarja magántulajdonba venni. így arra, amikor „elkezdődik a mozgás a földek körül s néhány gazda összeszedi magát", még vár­ni kell, s aligha a,,szabotáló elnökök elterelő hadmozdulatai" miatt, in­kább a levelében is kifejtett, s eze­ken túlmenően egy egész sor, csak fokozatosan megoldódó probléma' és tisztázatlan körülmény (árak, adók, elvonások, kölcsönök, kama­tok stb.) miatt is. De az sem mellé­kes, hogy egy öthektáros gazdaság beindításához állítólag kétmillió ko­rona alaptőkére van szükség, a nyu­gati szakértők szerint pedig egy csa­ládi farm viszont harminc hektártól prosperáló egység. Ilyen vagy olyan okból, megfonto­lásból a földműves-szövetkezetek aktív tagjai - nemcsak a ,, nyugdíjas apák" - jelenleg még nem kérnek földet, nem akarnak magángazdák lenni, s ezért valakik esetleg - mint a szövetkezeti eszméhez és terme­lési formához ragaszkodókat - „egy kalapba teszik őket azokkal, akik a szövetkezetesítésnél, illetve a szövetkezetek egyesítésekor túl­kapásokat követtek el". Én csak ennyit mondtam, semmi többet. EGR< FERENC én tapasztalataim szerint, vajmi ke­vés szövetkezeti-tag hisz bármilyen eszmében, legyen az éppen „szö­vetkezeti". Negyven évig sujkolták ezeket az ósdi, sztálinista eszméket, s az embereknek elegük van belőle. Ne jöjjön itt olyan „eszmékkel" a cikk írója, melyekben talán ő maga sem hisz. A lényeg egészen máshol van. A legkevesebb, ha azt mon­dom: a szövetkezeti tagság kényel­mességében, a szövetkezeti tagság „szellemének" tönkretevésében. Mondom: ez a legkevesebb. A íöbb: Ki vegye vissza a földet? A nyugdí­jas apa, akinek a fia más szakmát tanult, s most nem akar hazajönni „földet túrni"? De még ha haza is jönne: Mivel túrná azt a földet? Majd könyörögni fog a szövetkezeti elnök­nek, akit most csak úgy ,,ti"-nek szólít, hogy takarítsa be a termést, elnök úr! Szántsa fel a földemet, elnök úr? Adjon takarmányt az álla­taimnak, elnök úr! Gondolja Egri Fe­renc, hogy ézért érdemes? S nem tud a szerző a négy, majd később a hat áras építkezési telkekről? Ahol az új - akár emeletes - vagy föld­szintes házak mellett nemhogy istál­lót, fészert, de még konyhakertet sem lehetett létesíteni. Hát miként gazdálkodjon az a szövetkezeti tag, aki az elmúlt negyven év alatt teljes mértékben felszámolta a háztájiját, nincsenek szerszámai, de ereje sem a magánföldműveléshez? Mert, ne higgye Egri Ferenc, hogy egy szö­vetkezeti tag fejében sem fordult meg, hogy a föld, az az ő földje... De inkább százszor meggondolja, mintsem egyszer kinyilvánítsa ebbé­li óhaját, a már e cikkünk elején vázolt „elöljáróság" miatt. Ezek a féligazságok, melyeket e cikk állít, hamar „lelepleződnek", ha elkezdő­dik a mozgás a földek körül, s né­hány „gazda" összeszedi magát. Csakhogy ez nem lesZ könnyű: el­sősorban a már vázoltak miatt, má­sodsorban pedig a szövetkezeti el­nökök miatt, akik szabotálni fogják a magángazdálkodást. Különféle manőverekkel, elterelő „hadmozdu­latokat" tesznek, hogy lejárassák a gazdálkodót, meg azok a szövet­kezeti tagok, akikre Egri Ferenc gondolt, akik még mindig hisznek a „szövetkezeti eszmékben". Szerintem a szövetkezeti tagság tisztességesebb (és tekintélyesebb) része: a földben, a munkában és a pénzben hisz. Legkevésbé egy túlhaladott eszmében. MÉSZÁROS KÁROLY KINEK HOZ HASZNOT AZ ÁSVÁNYVÍZ? „Rólunk, de nem nélkülünk" Bosszantó, ha az ember a föld mélyének vízkincsét kihasználatla­nul látja patakzani - főleg akkor, ha ásványvízről van szó. Sajnos,-ezt láttam harminc évvel ezelőtt és ezt látom ma is Tornaiján, ahol a Rozá­lia forrás elismerten jó minőségű vize valamivel több mint harminc éve a Sajó lúgos közegét elegyíti. A természet értékeit tisztelő, az egészségükkel törődő városlakók, de az utak vándorai, turisták százai is nap mint nap megállnak a kutak Schwartz Árpád (A szerző felvétele) vastag csöveinél, hogy gyógyhatású vízzel töltsék meg palackukat. En­nek ellenére minden felelősen gon­dolkodó honpolgár érzi, jobb sorsot érdemelne ez a forrás. - Mi egyszerűen csevicének hív­juk, mások, mivel az ötvenes évek végén, Rozália napján tört a felszín­re, csak egyszerűen Rozália ás­ványvíznek nevezik - magyarázza Schwartz Árpád, a vnb titkára. - A 150 méteres mélységből jövő vizet már több ízben elemeztettük. A szakemberek egybehangzó vé­leménye igazolja, hogy értékes, gazdag vas- és magnéziumtartalmú ásványvizet mondhatunk magunké­nak. Kecsegtető a vízkészletek nagysága és a kutak vízhozama. A főút melletti fúrások után a városi strandfürdő mellett is hasonlóan jó minőségű vizet találtunk. A strandfürdőt ezenkívül a Meleg­vízi-tó is ellátja állandó hőmérsékle­tű, kénes vízzel. A tó 39 méteres mélységével tengerszemnek szá­mít. Mivel a fürdő fejlesztési koncep­ciójához a másodpercenkénti 48 li­teres vízhozam kevésnek mutatko­zik, két éve újból nekiestek a föld gyomrának. A kutatásokat azonban eddig nem koronázta siker. Sajnos, 1100 méter mélységből eleddig csak elenyészően kis mennyiségű víz szi­várog. A fúrásokba invesztált nem kevés pénzért kárpótlást jelenthetne az ásványvízkincs kihasználása, esetleg külföldi vagy akár belföldi értékesítése. Bár a nemzeti bizott­ság minden további huzavona nélkül hajlandó lett volna elfogadni a két évvel ezelőtti külföldi ajánlatokat, ezt egy bölcs párthatározat meghiúsí­totta. Az osztrák cég csak azt kérte, hogy Tornaiján megtölthesse tar­tálykocsijait s ezért valutával fizetett volna. - Majd mi kihasználjuk - mondogatták a szűklátókörű és megfellebbezhetetlen döntnökök, miközben az értékes víz a mocsárba ömlött. Igaz, a hasznot sejtő Nyugat­szlovákiai Ásványvízforrások vezér­igazgatósága, a helyszínen végzett alapos vizsgálódás után úgy döntött, palackozóüzemet épít Tornaiján. A gyöngéd forradalom szélesre tárta a vállalkozói kezdeményezé­sek kapuját s a nyugati világ felé is nyitott. A város és a járás vezetői számára is nyilvánvalóvá vált, az adott helyzetben csak külföldi tőke­befektetéssel lehet elmozdulni a holtpontról. Az ásványvíz egysze­rű külföldi értékesítése a jelenleg érvényben lévő törvények értelmé­ben még nem kapott zöld utat, még­is, a jövőre gondolva, már megjelent egy pályázati felhívás. - A külföldi érdeklődés várakozá­son felüli volt - magyarázza a vnb titkára. - Tudomásom szerint több mint húsz cég pályázik a vizünkre. A végső döntést persze nem mi hozzuk - sőt pillanatnyilag ennek a jogi feltételei sincsenek meg - de a járás vezetőitől ígéretet kaptunk, hogy nélkülünk semmilyen tárgyalás ebben az ügyben nem folyik majd. Végre megértük, hogy rólunk nem nélkülünk döntenek. Mi az utolsó szó jogán akkor is elmondjuk, de már most is leszögezhetem, hogy a város is profitálni akar belőle. Jog­gal elvárjuk, hogy a palackozón ké­vül más beruházások is megvalósul­janak, ez lesz a versenytárgyalások kritériumainak egyik alapeleme. Az utóbbi csapadékszegény he­tekben és hónapokban döbbentünk rá, milyen nagy úr is a természet. Az a bizonyos színtelen, szagtalan, át­látszó folyadék, vagyis a víz nem^ csak a földfelszín változásainak fo­lyamatában játszik fontos szerepet és nemcsak az élővilág alakulásá­ban, fennmaradásában és fejlődé­sében meghatározó tényező. POLGÁRI LÁSZLÓ ORVOSI TANÁCSADÓ Vigyázz, ha jön a kullancs! Itt a szeptember, a természetjárás és a gombaszedés ideje. Sajnos, a természet sem tökéletes, bár az is lehet, hogy a legyeknek, szúnyogok­nak és kullancsoknak is van valami­lyen fontos szerepük a világban. A kullancsok (nálunk az Ixodes ricinus a legelterjedtebb fajta) apró vérszívó ízeltlábúak, hátukon ke­mény pajzzsal, fejükön pedig cél­szerűen kialakított berendezéssel, amely több sor apró horogból és vérszívásra alkalmas szájszervből áll, A vérszívásban a nőstény kullan­csok jeleskednek, képesek 1 millili­ter vért tárolni, ami testük eredeti köbtartalmának a tízszerese. Bo­nyolult életciklusuk során különféle állatokon élősködnek és eközben különféle vírusokkal és baktériu­mokkal fertőződnek. Ezek közül a kullancs-encefalitisz (agyvelőgyul­ladás) vírusa a legismertebb. Ez a vírus sem a kullancsokat, sem a gazdaállatokat nem betegíti meg (apró rágcsálók, rovarevók, vízima­darak, denevér, kecske, bárány és tehén), de az emberre veszélyes lehet. Az Ixodes ricinus lombos erdők­ben, bokros területeken él, de nem ritka az sem, hogy a városi parkok fáiról „veti magát" áldozataira. Csí­pését rendszerint nem érezzük, mert a szúrással egyidejűleg fájdalom­csillapító hatású anyagot fecsken­dez a bőrbe. Szerencsére nem minden kul­lancscsípés okoz megbetegedést. Az encefalitisz vírusa hazánk egyes területein gyakori - Pozsony, Nyitra, Komárom és Rozsnyó környékén, de még itt is csak minden huszadik­századik kullancs testében van ví­rus. Más vidékeken ez az arány még alacsonyabb. Még akkor sincs nagy baj, ha vírussal fertőzött kullanccsal találkoztunk. A szervezet védekező erői nagyon gyakran leküzdik a fer­tőzést anélkül, hogy ennek klinikai tünetei lennének, de ez is véd a ké­sőbbi fertőzésekkel szemben. Az endémiás területeken (ott ahol gya­kori a vírus) a helyi lakosság 4-27 százalékának a vérében lehet a ví­rus elleni ellenanyagokat kimutatni. A kiránduló, aki az adott területen még nem járt, fogékonyabb a fertő­zésre. Az is gyakran előfordul, hogy a vírus okozta betegség enyhe, inf­luenzához hasonló tünetekkel jár. Hazánkban a komoly kullancs-ence­falitiszek száma százezer lakosra számítva évente 1-3 között van, ez egész Szlovákiát tekintve kevesebb, mint száz megbetegedés. A betegséget nem csak a kul­lancs terjesztheti, hanem a fertőzött háziállatok teje is. Szomorú példa az 1951-es rozsnyói járvány, amikor 660 ezer ember betegedett meg fer­tőzött kecsketejtől. (A vírus a felfő­zött vagy pasztörizált tejben el­pusztul.) A kifejlett kullancs-encefalitisz kellemetlen és súlyos betegség. Ma­gas lázzal, görcsökkel, bénulással jár, de megfelelő gondos kórházi ápolás mellett ma már nem életve­szélyes és szerencsére ritkák a be­tegség következtében fellépő tartós károsodások, szövődmények is. Mi ebben a tekintetben is szerencsés­nek mondhatjuk magunkat, mert a betegség távol-keleti változata sokkal súlyosabb lefolyású, mint az európai kullancs-encefalitisz. A betegség megelőzése viszony­lag egyszerű. Erdőben mindig hord­junk megfelelő zárt ruházatot és ci­pőt. Hazatérés után, zuhanyozáskor vizsgáljuk át testünket, nincs-e rajta kullancs. Az ing vagy zubbony gal­lérján a testfelületre jutó élősködő gyakran a nadrágszíj feletti részen, nőknél a melltartóban akad meg és ott fúrja be magát a bőrbe. A horgok­kal kapaszkodó kullancsot nem le­het eltávolítani a bőrből, a fejrésze leszakad és a vírusfertőzéstől füg­getlenül is gyulladást okoz. A kullan­csot először el kell kábítani. Erre a célra a házi szerek közül a legjobb a kölnivíz, mert ennek fertőtlenítő hatása is van. Vagy pedig a oaoa­olaj, esetleg a tiszta étolaj. A kölni­vízbe áztatott kullancs 1-2 perc el­teltével csipesz segítségével óvato­san kiemelhető teljes egészében. Ha a fejrész minden igyekezetünk ellenére leszakad (a csípés helyén kis fekete pont látható), azt fertőtle­nített tűvel lehet eltávolítani. Ha a kullancs nagyon kényes vagy ne­hezen hozzáférhető helyen van, esetleg a csípés helye már erősen gyulladásos, akkor fel kell keresni az orvost. Minden kirándulónak, gombázó­nak szép időt, bőséges zsákmányt és kevés kullancsot kíván Dr. RÁCZ OLIVÉR Dr. MILOSLAVA ONDREJKOVÁ ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom