Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-06 / 209. szám, csütörtök
Kelet-Európában a történelmi átmenet a demokráciához komoly nehézségekbe ütközik. Az új rezsimek számára nagy problémát okoznak az utcai zavargások, a belső politikai összetűzések és a közvélemény növekvő csalódottsága. Kelet-Európa veszélyes nacionalista és etnikai feszültség, gazdasági nehézségek közepette él - írta legújabb számában a NEWSWEEK című amerikai hetilap. A Cseh-Szlovákiában kialakult helyzettel kapcsolatban rámutatott: ,.Annak ellenére, hogy a csehszlovák vezetők hisznek a piacgazdaságban, nem tudnak megegyezni abban, miként lehetne bevezetni azt. Václav Havel köztársasági elnök pedig nem tud igazságot tenni közöttük. Tíz hónappal a forradalom után szinte érintetlen maradt a kommunista rendszer tervgazdálkodása. Sót, a vezetők még abban sem tudtak megállapodni, mit tegyenek a régi rezsim képviselőivel és a titkosrendőrséggel. A novemberi forradalom idején Václav Havel kizárta a megtorlást és a politikai pereket a kommunistákkal. A múlt hónapban azonban megváltoztatta álláspontját és kijelentette, országa már nem tétovázhat tovább, nem várhat a kommunisták eltávolításával a vezető posztokról. Politikai reform a szovjet hadseregben Gondot okoz a gazdag termés • Jelcin tárgyalni fog az afgán mudzsahidekkel • Pályázat az oroszországi alkotmány kidolgozására (ČSTK) - A TASZSZ hírügynökség kedden este hozta nyilvánosságra Mihail Gorabacsov rendeletét a szovjet fegyveres erőkben végrehajtandó politikai reformokról. A rendelet a hadsereget, a KGB és a belügyminisztérium alakulatait, valamint a vasúti rendőrséget érinti. A hadseregnél és a rendőrségnél a politikai szervek restrukturalizálása lényegében azt jelenti, hogy véget ért az SZKP uralma ezekben a szervekben. Az elnöki rendelet a népi képviselők kongresszusának tavaszi határozatára köt, akkor úgy döntöttek, hogy véget kell vetni a kommunista párt monopóliumának a Szovjetunióban, s szét kell választani a párt- és állami funkciókat. Gorbacsov lépése egyben azoknak a katonai reformoknak a része, amelyeket a szovjet hadsereg új feladataival összefüggésben kell végrehajtani, tekintetbe véve a szovjet csapatok távozását a kelet-európai országokból. A piacgazdaságra való átállás előkészítésének a meggyorsítása volt a téma azon a keddi értekezleten, amelyet Mihail Gorbacsov hívott össze, s részt vett rajta Rizskov szovjet kormányfő és minden szövetségi köztársaság kormányfője. SEVARDNADZE TOKIÓBAN Az összázsiai megértés folyamata (ČSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter tegnap kezdte meg Tokióban hivatalos tárgyalásainak sorozatát japán kollégájával, Nakajama Taróval. Bevezetőben mindkét politikus aggodalmának adott hangot a közel-keleti helyzet miatt, síkraszálltak azért, hogy az iraki csapatok hagyják el Kuvaitot, s újítsák fel Kuvait szuverenitását, függetlenségét és területi egységét... A további külügyminiszteri eszmecseréken, valamint a más japán vezetőkkel folytatott tárgyalásokon főleg az ázsiai és csendes-óceáni helyzetet, a kambodzsai problémát és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit tekintik át. A legérzékenyebb téma, természetesen, a Kuril-szigetek ügye, a négy vitatott szigetet a Szovjetunió a második világháború után foglalta el. Egy nappal korábban, kedden ért véget Vlagyivosztokban az ázsiai és csendes-óceáni együttműködés Eltemették Allendét (ČSTK) - Salvador Allendét, egykori chilei elnököt, aki az 1973as szeptemberi katonai puccs során vesztette életét, kedden hivatalosan eltemették a santiagói központi temetőben. A gyászszertartáson több tízezer ember vett részt, köztük Patricio Aylwin chilei elnök, Michel Rocard francia kormányfő, Danielle Mitterrand, a francia elnök felesége és- több más személyiség. A chilei katonai képviselők bojkottálták a gyászszertartást. A hivatalos temetés Allende megválasztásának 12. évfordulójára esett. kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencia. Ezen a tanácskozáson a szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, el kell indítani az összázsiai megértéshez vezető sokoldalú folyamatot, s az ázsiai-európai-amerikai térségben való együttműködés érdekében javaslatot tett egy vlagyivosztoki konferencia összehívására. Ezt 1993 őszén rendeznék meg, és Sevardnadze már meg is hívta rá az ázsiai országok külügyminisztereit. Természetesen a perzsa-öbölbeli válsággal kapcsolatban is állást foglalt. ,,A Kuvait elleni agresszió azon pozitív változások elleni agressziónak is számít, amelyet az új gondolkodásmód politikája ültetett át a nemzetközi életbe. Még csak gondolni sem szabad az olyan megoldásra, amely nem vezetne Kuvait szuverenitásának, területi épségének felújításához, törvényes kormányának visszatéréséhez. Ez az ország az Egyesült Nemzetek tagja volt és az is marad" - mondotta. A továbbiakban arról beszélt, a helyzet részletes elemzése során a Szovjetunió arra a meggyőződésre jutott, hogy nem lehet tovább halogatni az általános közel-keleti rendezést sem. Ezt szolgálná a Moszkva által javasolt nemzetközi konferencia. Ha Izrael is hajlandó lenne rajta részt venni, akkor az pozitívan hatna egyrészt Izrael pozíciójára a térségben, másrészt a Szovjetunióhoz fűződő viszonyára. Tegyük hozzá, megfigyelők ezt a kijelentést úgy értelmezték, hogy Sevardnadze kilátásba helyezte a diplomáciai kapcsolatok felvételét Tel-Aviwal. Jelen voltak az e témakörrel foglalkozó munkacsoportok tagjai is. Elsősorban a gazdaság azonnali stabilizálásának és a piaci infrastruktúra megteremtésének a fontosságát emelte ki. Gorbacsov a pénzügyi rendszer megszilárdításáról és a hazai piac ellátásának a javításáról beszélt. Az államfő feladatul adta a piacgazdaságra való átállás programjának a teljes kimunkálását azzal, hogy a közeli napokban a szovjet és a köztársasági parlamentek elé kell terjeszteni ezt a dokumentumot. Gorbacsov tegnap arra szólította fel az összes szövetségi és autonóm köztársaság vezetőit, hogy tegyenek intézkedéseket az állami gabonafelvásárlási tervben meghatározott feladatok teljesítésére és a személyes felelősség fokozására ez ügyben. A gabonafelvásárlás jelenlegi helyzete ugyanis komoly aggodalmakat kelt annak ellenére, hogy az idén rendkívül gazdag volt a termés. Sok kolhoz és szovhoz visszatartja, nem szállítja el a raktárakba a gabonát, megsérti a szerződéses fegyelmet, s ez lehetetlenné teszi az állami gabonaalap létrehozását. Moszkvában és a Szovjetunió több más vidékén iš romlott az utóbbi napokban a kenyérellátás, és évtizedek óta most történt meg először, hogy az embereknek még ezért az alapvető élelmiszercikkért is sorba kellett állniuk. Egyes újságok már arról írtak, hogy a kenyérre is be kell vezetni a jegyrendszert. Borisz Jelcin utasítására a szovjet nyilvánosság és politikai élét képviselői tárgyalásokat folytattak Pakisztánban az afgán mudzsahidek politikai és katonai vezetőivel. Előzetes megállapodás született arról, hogy a mudzsahidek delegációt küldenek Moszkvába, amely Jelcinnel az oroszországi parlament elnökével fog tárgyalni. Jelcin célja az afgán kormányellenes erők által fogva tartott szovjet katonák szabadonbocsátása. A szovjet hadifoglyok kérdésével foglalkozó orosz parlamenti bizottság megkezdte a felkészülést a tárgyalásokra. Nem kevésbé meglepő és szokatlan oroszországi hír: e köztársaság népi képviselői kongresszusának alkotmányozó bizottsága nyilvános pályázatot hirdetett az Oroszországi Föderáció új alkotmányának a kidolgozására. Egyének, csoportok és szervezetek is beküldhetik munkájukat, KUBA Már nincsenek menekültek (ČSTK) - Tegnapra virradó éjszaka az utolsó öt kubai állampolgár is elhagyta Spanyolország havannai nagykövetségét. Ötvennyolc nap után így végleg befejeződött azon kubaiak akciója, akik kivándorlási engedélyt akartak szerezni azzal, hogy bemenekültek a havannai külképviseleti hivatalokba. Ignacio Rupérez, Spanyolország ügyvivője közölte, a kubai hatóságok megígérték a menekülteknek, hogy nem vonják őket felelősségre. ÚJ SZÚ 3 1990. IX. 6. Havel elnök rollerezik a várban. Suhan a folyosókon, nyomában a loholó miniszterekkel, tanácsadókkal és egyéb fogdmegekkel. Az elnök élvezi a fogócskát, nagyokat vihog közben, hisz ö az üldözött, övé a választás lehetősége: jobbra kanyarodik-e vagy balra (nem politikai értelemben - pusztán és profánul közlekedik és bújócskázási értelemben); a falka lihegve úszik utána. Az elnök Rolls Royce-t vesz. Már egyes „dörzsölt" újságírók szeRoller-Rolls-Royce rint, akik mesterségüket barlangi szinten művelik. Ók a ,,jólinformáltak", a konjunktúralovagok, akik huszadszor teszik fel ugyanazt a kérdést lényeges dolgokban, ám pletykaszinten hatalmás ötleteik vannak. A kacsagyártók. Egyébként egyik sem igaz. Az elnök gyalog jár, s olyannyira normális emberként, hogy alig vesszük észre közeledtét, mialatt a „balkon" előtt ácsorgunk a várudvaron. Egyszer csak ott terem, négy-öt ember kíséretében, trikóban, szabadkozva, hogy így kell kamera elé ülnie. Amilyen „normális", olyan a humora is: a rollert is ö találta ki, „polgárpukkasztásként". A felfuvalkodott régi vezetők ellenében, akik azt sem tudták, mi az a roller. A házi etikett akkoriban az ilyen elméncségekről hallgatott. Komolyak és komorak voltak a régi vezetők, igaz, nem vetették meg a finom mulatságokat, mint például a kőszálisas-vadaszatot helikopterből, a pezsgős fürdőket kirendelt főiskolás lányokkal. Egyik kőműves rokonom morgott a minap: igaz-e, hogy Havel negyvenezer koronát keres? Nem tudom, válaszoltam, de ha százezret, azt sem irigyelném tőle. Mint ahogyan a gondjait sem. A kőműves mellesleg hétszáz koronát kér el egy-egy napért, mikor fusizik. Szorozzuk be hússzal, s megkapjuk azt az összeget, amit a munkája (mondhatni, piaci áron, s nem a fizetésszalag szerint) valóban megér. S bontsuk le az elnök fizetését húsz munkanapra: alig négyszerese a kőművesének. Hasonlítsuk össze a felelősségüket, munkaidejüket, a gondjaik súlyát, azt, hogy egyikük tizenötmillió polgárnak tartozik elszámolással, míg másikuk legfeljebb a saját lelkiismeretének és a munkavezetőnek. Távol áll tőlem, hogy a kőműves becsületes munkáját lebecsüljem. Azt is remélem, eljön az az idő, amikor munkája valós értékét is fel tudja ismerni, s olyan bért fog ő is kapni (nem csak fusiban), amilyet valóban megérdemel. Nem az általa létrehozott javak húsz-harminc, de hetven-nyolcvan százalékát, mint más, fejlett országokban. Igaz, nem vagyunk fejlett ország. Visszafejtettek vagyunk, s ráadásul kicsinyesek és butuskák, s a kacsákra figyelünk. Kacsaszinten togyogunk. Ám amíg a kőművesnek meg tudom magyarázni a tényállást, a kacsagyártó „újságírónak" aligha, mert ö meg van győződve arról, hogy ő ,,belemenős" újságíró, ő a nép hangja, s nem fogja fel ésszel, hogy a közvélemény ilyen szintű birizgálásáért legfeljebb kóműveskanál illenék a kezébe, nem toll és írógép. Mert kacsát bárki tud gyártani, akinek van kevéske fantáziája. (kövi) Pecabot és politika Bár a diplomáciai szóvirágok tudorai, pontosan ismerve a különbséget, hangsúlyozottan munkatalálkozót emlegetnek, engedtessék meg nekem, hogy Bush és Gorbacsov vasárnapi helsinki tárgyalásait mégis csúcstalálkozónak nevezzem. Csúcsjelleget, szerintem, nem a csinnadratták, a külsőségek adnak, hanem a tartalom. Most pedig nem a diplomaták előkészítő tárgyalásai, hanem az élet alakítja a tartalmat. Ez éppúgy nem változtatja meg a lényeget, mint például az, ha két politikus pulóverben és pecázás közben hoz fontos döntéseket, ahogyan azt a legutóbb Sevardnadze és Baker tette a Bajkálon csónakázva. A fontos az, hogy értsenek a dologhoz - már mint a politikához. Csúcs lesz az azért is, mert új fejezet kezdődhet vele a világpolitikában: válságos helyzetben a két nagyhatalom vezetői hoszszas előkészítés nélkül összeülnek és szűk körben megvitatják a tennivalókat. Mondjam azt, hogy „haveri alapon", mert ez íenne a természetes? Persze, tudjuk, hogy ez ma még nem természetes, ami a reagálásokból is látszik, akár azért, mert lelkendeznek fölötte, akár azért, mert fanyalognak. Mielőtt teljesen elmerülnék a moralizálásban, gyorsan váltok - ha nem is témát, szempontot mindenképpen. A beharangozás pillanatában mindenki rögvest azon meditált, hogy kettejük közül kinek van a csúcsra nagyobb szüksége. Most magamnak adtam fel a magas labdát, túl olcsó poén lenne azt mondani, hogy a világnak. Ezért nem foglalok e kérdésben állást, de néhány olyan új jelenségre hívom fel a figyelmet, amelyeket éppen az öbölbeli válság hozott felszínre. Tény az, Bush katonai téren olyan messzire ment már el, hogy nem táncolhat vissza, mert nemcsak az USA veszítene presztízséből (talán nevetségessé is válna), hanem ő személyesen is belebukhatna. Eddigi lépseiből viszont látjuk, hogy nagyon józanul mérte fel a lehetőségeket és el szeretné kerülni a katonai összecsapást. A békés rendezéshez - amelynek esélyei napról napra csökkennek - senki más nem tud neki olyan nagy segítséget nyújtani, mint Gorbacsov. Washingtonban eddig is méltatták azt, hogy a Szovjetunió megszavazta az ENSZ-határozatokat. Ha most ők ketten demonstrálni fogják az egységet, az lesz a legsúlyosabb figyelmeztetés, amit Szaddam Husszein kaphat (utoljára?). Persze, a Fehér Ház nemcsak szóbeli üzenetet vár Gorbacsovtól, hanem azt, hogy hívja haza a még mindig Irakban tartózkodó szovjet katonai tanácsadókat. Túlságosan megromlott az öbölben katonai szerepet is játszó nyugati hatalmak viszonya Irakkal. Moszkváé még nem annyira - mert nem vesz részt a katonai erődemonstrációban -, ezért van remény, hogy hatni tud a diktátorra. A másik dolog, amiért Washington nagyon hálás lehet: a Kreml elhatárolta magát Lobov hadseregtábornoknak attól a régi sztereotípiákat tükröző véleményétől, amely szerint az USA felvonulása az öbölben veszélyezteti a közel-keleti békét és fékezi a bécsi leszerelési tárgyalásokat is. Még soha nem történt meg, hogy amikor valahova amerikai csapatokat küldtek, Moszkva azt mondja rá: a lépés nem sért semmilyen nemzetközi egyezményt, jogos volt, mert egyrészt a szaúdi vezetés hívásának tettek eleget, másrészt Iraknak kötelessége lenne teljesíteni a BT-határozatokat. Érdemes felfigyelni arra, Lobov nagyon időszerű kérdést lovagolt meg. A leszerelés ugyanis tényleg másodrendű kérdéssé vált, ami nem jó. Ezért talán a csúcson, éppen a bírálatok elkerülése végett, szóba kerül ez a kérdés is, legalább oly módon, hogy a tárgyaló küldöttségeknek a munka meggyorsítására adnak utasítást. Ez a szempont, ha más hangsúlylyal is, az amerikai sajtóban ugyancsak felmerült. A The New York Times szerint nem lenne jó, ha az iraki diktátor miatt nem csökkentenék az amerikai haderőt és katonai költségvetést. Van, aki azt mondja, Bush az öbölbeli katonai jelenléttel szuperhatalmi ambícióit, illetve azt demonstrálja, hogy mára az USA lett ismét az egyedüli nagyhatalom a világon. Szerintem ennek éppen az ellenkezője igaz. Mindkét nagyhatalom bizonyította, már nemcsak kétpólusúnak, hanem sokpólusúnak tekintik a világot. Washington azzal, hogy nem akarja és már nem is tudja egyedül viselni az iraki diktátor megfékezésének anyagi terheit, ezért nyugati partnerei szintén megnyitják a bukszájukat. Moszkva pedig azzal, hogy nem is küldte be az Öbölbe hadihajóit, mondván: vannak ott elegen, akik ellenőrizni tudják a szankciók megtartását. Pedig ezúttal még a Nyugat sem emelhetett volna kifogásokat, ha Moszkva is küld katonákat a térségbe (ilyen lehetőséget korábban a Szovjetunió nem hagyott volna ki). S ezzel nemcsak az arab országok szemében akart Gorbacsov jó fiú lenni, őszintén gondolja, amikor a békés rendezést szorgalmazza, hiszen egyáltalán nem érdeke, hogy a határaihoz közel háború robbanjon ki. Az pedig, hogy a sokpólusú világ ellenére mégis nekik kettejüknek kell(ene) megoldást találniuk, csupán azt igazolja, tudatosítják, hogy már a múlt miatt is rájuk hárul a legnagyobb felelősség. De ne legyek egyoldalú. Gorbacsovnak most éppen olyan nagy szüksége van Bushra, mint annak őrá. Odahaza jócskán megcsappant a szovjet elnök népszerűsége (esetenként hitele is), s nem jönne neki rosszul, ha ismét őróla beszélne a világ. Másrészt belpolitikai érdekekből is bizonyítania kell az új külpolitikai szemléletet, vagyis hogy már nem ideológiai szemüvegen keresztül néznek Moszkvában a világra. Ezért cserébe joggal elvárhatja, hogy a Nyugat bevonja őt a nemzetközi gazdasági életbe, a kereskedelmi és pénzügyi intézetek vérkeringésébe. Moszkvának sürgősen szüksége lenne sokmilliárd dollárra, de, például, a nyár eleji tőkés csúcson ezt még nem szavazták meg neki. Arra hivatkozva, hogy még nem visszafordíthatatlanok a szovjetunióbeli változások. Viszont ha most a szovjet törvényhozás a Satalin-féle radikális gazdasági reformtervet fogadja el, azzal megteremtik a dollárinjekciók ésszerű felhasználásának a feltételeit is. Nagy húzás lenne az, ha Sevardnadze most Japánban szót tudna érteni a Kuril-szigetek ügyében, mert a tokiói kormányfő Houstonban éppen e szigetek okán nem szavazott meg konkrét hitelt a Szovjetuniónak (míg például Kínának öt milliárd dolláros kölcsönt ad). Moszkva tehát külföldön több vasat is tarthat a tűzben annak érdekében, hogy odahaza megkönynyíthesse a gazdasági reformok végrehajtását. MALINÁK ISTVÁN Történelmi tárgyalások Szöulban (ČSTK) - A dél-koreai fővárosban, Szöulban tegnap tartották meg a méltán történelminek nevezhető koreai miniszterelnöki tárgyalások első fordulóját. Ilyen magas szintű eszmecserére a félsziget megosztottsága, vagyis 1945 óta még nem volt példa. Kang Jong Hun dél-koreai kormányfő tegnap azt javasolta vendégének, John Hjong Muknak, hogy mindkét fél engedélyezze a lakosság számára a határokon való szabad átjárást a jelentós ünnepek alkalmából, s így tegyék meg az első lépést az egyesítés felé. Ajánlotta továbbá, hogy mindkét koreai állam csökkentse katonáinak számát, bővítsék a gazdasági együttműködést és járuljanak hozzá azoknak a családoknak az egyesítéséhez, amelyeket az 1950-1953-as háború szakított szét. Hírügynökségi jelentések szerint a KNDK kormányának elnöke elsősorban politikai és katonai problémákról kíván tárgyalni.