Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám, csütörtök

Vállalati egészségvédelem az USA-ban I. Mit akar a költségrobbanás? A tudományos-technikai forradalom, a fejlett országok gazdaságában végrehajtott szerkezetváltás következtében az ember, mint képzett munkaerő szerepe jelentősen felértékelődött, ezért ma - sokkal inkább, mint a múltban - fontos tényezővé vált a dolgozók egészsége. Ez a folyamat megnyilvánul az egészségügyre fordított egyre nagyobb kiadásokban, a fejlett ipari országokban egyenesen költségrobbanásról beszélnek. Az USA egészségügyi kiadásai 1965 és 1984 között-folyó áron számítva - több mint tízszeresükre emelkedtek, s a növekedési ütem jóval meghaladja a bruttó nemzeti termékét. Hazánkban is rohamosan növekednek az erre fordított kiadások, tavaly például 9,3 százalékkal, ami messze túlszárnyalta a központilag irányított ipar 1989-ben elért egy százalékos növekedési ütemét. Ennek dacára távolról sem kielégítő lakosságunk egészségi állapota, ezt legjobban a negyed évszázada stagnáló átlagéletkor bizonyítja. E tények ismeretében nem lebecsülendő azon folyamatok megismerése, melyek a költségek hatékonyabb felhasználását, továbbá a munkaadó érdekeltségének ezirányú növekedését mutatják be. A példák az USA-ból valók, mert a vállalati egészségmegőrző programok itt a legelterjedtebbek. A hetvenes években a dolgozók egészsége, életvitele, mozgásigénye a magánélet szférájába tartozott. Az amerikai üzletemberek azonban fokozatosan kalkulálni kezdtek, és rájöttek, hogy a dolgozók egészségi állapota az egész vállalatnak is érdeke; vagyis a gyógyítás és a termeléskiesés jóval többe kerül, mintha a vállalatok - nagyok és kicsik egyaránt - kezükbe veszik dolgozóik egészségvédelmét. „Ha megnézi a költségvetésünket, azonnal szembetűnnek az egészségre fordított kiadások. Éppen ez a tétel növekedett a leggyorsabb ütemben"-fogalmazott találóan Robert E. Mercer, a Goodyear elnöké. A számítástechnika közismert óriásánál, a Hewlett-Packardnál az évi egészségügyi kiadások egy évtized alatt megháromszorozódtak. A Bussines Week című folyóirat idéz egy tanulmányt: az Egyesült Államokban 1984-ben csupán a dohányzás mintegy 60 milliárd dolláros veszteséget okozott (kórházi ápolás költségei, hiányzások, idő előtli elhalálozás), így tisztán a gazdasági okok is kényszerítették a munkaadókat, hogy lépjenek e téren is. Az egészségügyi kiadások csökkentése leghatékonyabb módjának az egészség, a jó testi és szellemi közérzet propagálása bizonyult. A vállalatok sorra szervezték meg az ún. jó testi és szellemi közérzetprogramokat (wellness), amelyek immár bizonyítottan csökkentik az egészségügyi kiadásokat. Ennek egyik módja, hogy fokozatosan kiépítették saját tornatermeiket - vállalati fitness klubokat -, ahol az alkalmazottak munkakezdés előtt, munkavégzés után, sőt ebédszünet alatt edzhetnek - számukra az étkezdében gusztusos ebédcsomagokat készítenek, amit az irodába is megukkal vihetnek - izomerősítő, -fejlesztő és öntesztelő gépeken. Az American Express hivatali toronyépületében kitűnően felszerelt tornatermek állnak az érdeklődők rendelkezésére, - edzővel, orvossal, tanácsadó személyzettel együtt. A sportoláson kívül vannak elméleti órák, előadások, diétás főzőtanfolyam és házon kívüli szabadidő programok. Rendelkeznek havi tájékoztató kiadvánnyal is, amely részben a programokat hirdeti meg, részben szakértők véleményét közli, többek között betegségekről, életmódról, dohányzásról, táplálkozásról. A vállalati klub éves tagsági díja 65 dollár, amiért igénybe lehet venni az összes sportfelszerelést, feljogosít az előadások látogatására. A New York Telephone társaság meditálni tanította az alkalmazottakat a stressz csökkentésére - egy év alatt 268 ezer dollárt takarítottak meg általa. Jelentős társaságok, mint a Johnson and Johnson és az IBM széles körű egészségügyi ellenőrző programokat vezettek be, a helyes életvitelre tanító tanfolyamokat tartanak, melyek magukba foglalják a dohányzásról való leszokást és a stresszhelyzetek feloldását is. A General Electrics ingyen biztosítja a mosodát, törülközőket, sportfelszerelést, trikókat munkatársainak, akik a cég fairifieldi központjában sportolnak. „Mindent biztosítunk számukra, hogy semmi kifogásuk ne lehessen a távolmaradásra" - mondja H. Pieters, a vállalat egészségőre. A Hospital Corporation of America más utat választott: fizet a vállalat alkalmazottainak a mozgásért - 95 centet minden leúszott mérföldért a cég uszodájában. A dallasi Texas Instrumens rendelkezik az egyik legkiterjedtebb egészségmegőrző programmal a városban: 20 ezer alkalmazottja közül 11 ezer tagja a sportszervezetüknek, évi tagsági díj az egész család számára 50 dollár. Betty Jones, a cég egyik titkárnője így nyilatkozott: „Azatény, hogy helyben sportolhatok, s nem kell sehova sem utaznom egy kis mozgás után, valóban segít. Ha ez a lehetőségem nem lenne, valószínűleg nem sportolnék. " A gondoskodás a helyes táplálkozásra is kiterjed. Nem egy vállalat külön, e célra alkalmaz szakembereket, akik az üzemi étkezdék ételkínálatát állítják össze. A menükben van külön kalóriaszegény választék hideg és meleg ételekből, gyümölcslevekből, de még jeges teából is. A munkaadók állítják: a testsúly-ellenőrző módszerek növelik a munka hatékonyságát, csökkentik az egészségügyi kiadásokat és fokozzák a munkamorált. A Polaroid társaság sportért, üdülésért felelős vezetője így vélekedik: „Ha valaki csökkenti a fölös kilóit, jobban kezd öltözködni, jobban fog kinézni és javul a közérzete is. Csökkennek a hiányzások és nő a termelékenység. Ez az, amit el akartunk érni." SIDÓ H. ZOLTÁN (folytatjuk) Korlátozott önkormányzat? Hétfőn kilenctől 18 óráig ismét megvitatott és jóváhagyott egy törvényt a szlováloparlament. A tempó hasonló mint a múlt heti (kedd estig). Egy nap, egy törvény. És az idén még legalább 130 törvény kerül napirendre. Bárhogyan is számolom, ennyi nap már nem lesz az évből fennmaradó alig négy hónapban, nem beszélve arról, hogy aligha fognak a képviselők hétvégeken is ülésezni. Igaz, kérdéses, valóban szükséges egy nap egy törvény elfogadásához? Hiszen a múlt héten (kedden) megközelítőleg ötórás éjszakai ,,műszakban" három törvényt fogadott el a parlament; a szabálysértésekről, az állami ünnepről és - a képviselői járandóságokról. A gátlástalan kritikusok szerint a három törvénytervezet éjszakai megvitatása és jóváhagyása azért ment olyan gyorsan, mert a képviselők elestek volna egyhavi járandóságuktól, ha későbbre halasztják az éjszakai napirend utolsó pontját. No, de ez nyilván merő rosszmájúság! Ugye, sokkal valószínűbb az, hogy éjszaka egyszerűen jobban megy a munka, nyugodtabb a légkör, nincsenek jelen azok a zavaró tényezők, amelyek gátolják egy-egy törvénytervezet tárgyilagos megvitatását, elfogadását. Másnap a tévé képernyőin is láthattuk, éjszakára ugyancsak megritkultak a parlament széksorai. Lehet, hogy a jövőben 'rendszeressé válik az éjszakai parlamenti vita? Apropó; a múlt heti éjszakai ülésről készült felvételt nézve nem láttam megszokott helyén az oly gyakran felszólaló Anton Hrnko urat (Szlovák Nemzeti Párt) sem, aki most hétfőn egymaga három módosító javaslatot terjesztett elő a községek rendszeréről szóló törvénytervezethez (pártbéli elv-társnője pedig több, mint húszat). Módosító javaslatait a sajtó nem méltányolta kellőképpen (sőt, a parlament sem), említést is alig tettek róla. Pedig ugyancsak érdekesek voltak. Anton Hrnko elsősorban azt kifogásolta, hogy az előterjesztett törvénytervezet lehetővé tenné (a Helyi önkormányzat Európai Kartájával összhangban), hogy a községek közös hasznuk elérése érdekében szabadon társulhassanak más községekkel. Veszélyérzet ébresztésére törekedve bizonygatta képviselőtársainak, a bürokratikus centralizmus leépítése káoszhoz vezethet, egyes „régiók" községei gátlástalanul társulhatnának közös céljaik érdekében (vajon mely „régiókra" gondolt?). Ezért nézete szerint szükséges lenne a belügyminisztérium előzetes engedélyezése a községek társulásához. önkormányzat - belügyminisztériumi engedéllyel? Nos, ilyen én/eket, koncepciókat már hallhattunk a múltban éppen elégszer. Ez lényegében csak azt bizonyította, hogy Anton Hrnko fel sem fogta a törvénytervezet szellemét, céljait. Hasonló szellemben fogant második módosító javaslata is: a törvényben „a községnek neve van", helyett szerepeljen az, hogy „a községnek hivatalos neve van" (nehogy véletlenül összetéveszthető legyen a község lakóinak szóhasználatában élő elnevezés az újkori térképek szerinti elnevezéssel). Más: sokat beszélnek, cikkeznek arról, hogy ezek a' képviselők még nem „azok" a (profi) képviselők, akikre szükségünk van. Hát ezt cáfolnom kell! A múlt héten bebizonyították, hogy sokan közülük felső fokon értenek például a képviselői jövedelmekhez, de szüntelenül bizonyítják azt is, kisujjukban van a nyelvtörvénnyel kapcsolatos minden összefüggés. Ugyancsak meghökkentő volt például figyelni, illetve végihallgatni a községek önigazgatásának mechanizmusát szabályozó törvénytervezet megvitatásakor, hogy valójában nem az önkormányzat mértéke, lehetőségei, az önigazgatási szervek összetétele, azaz, a községek létét meghatározó lényeges kérdések, viszonyok váltják ki a vitát, hanem az, hogy legyen-e községi krónika, s ha igen, milyen nyelven kell azt vezetni. „Gáz van", ébredtek rá a szlovák nacionalisták, hiszen ha a krónikáról nem rendelkezik törvény, a községi krónikát ott vezetik ezentúl, és főleg - úgy (!), ahol és ahogy azt a községek akarják. Úgy - azaz olyan nyelven, melyen a községben beszélnek. A községi ' krónikára ugyanis nem vonatkozna az állami nyelvről szóló alkotmányjogi rendelkezés, mivel a krónika nem tekinthető hivatalos okiratnak, jegyzőkönyvnek, okmánynak, bizonylatnak, számlának stb. No, de az már mégsem engedhető meg, hogy egy község krónikáját esetleg magyarul írja a helyi önkormányzat! Hiába akarta taccsra tenni ezt a kérdést František Mikloško azzal, hogy amíg nincs nyelvtörvény, ne alkosson a parlament nyelvtörvénybe illő szabályokat. A képviselők jelentős része elvi kérdésnek tekintette, hogy „itt és most" azonnal korlátozhassa a községek önkormányzatát - az önigazgatási törvényben. A hosszúra nyúlt vita és egy „különös szavazás" után a szlovák parlament végül is elfogadott egy, a nyelvtörvényt megelőző nyelvtörvényt: minden község szlovák nyelven vezeti krónikáját, de emellett vezetheti a kisebbségi nyelven is. Persze, ez is hozzájárulna a szlovák lakosság munkanélküliségének mérsékléséhez, mellékjövedelmi forrásainak biztosításához. Nem elhanyagolható szempont ez, hiszen számos jel utal arra, hogy az egész Szlovákiát foglalkoztató nemzetiségi kérdés egyetlen problémára vezethető vissza; mi lesz azokkal a déli „régiókban" (Anton Hrnko) élő, a kommunista rendszer által odacsábított szlovákokkal, akik nem tanultak meg magyarul, mi lesz a „régió" ügyeivel foglalkozó kerületi, fővárosi hivatalnokokkal, ha a „régió" lakosságának a joggyakorlatban is szavatolnák az eddig csak elméletileg elismert alkotmányos jogát az anyanyelv használatához? Mi lenne ezekkel az emberekkel, ha leértékelődne legjövedelmezőbb tőkéjük, az államnyelv anyanyelvi szinten való ismerete egy kisebbségi nyelvi közegben? FEKETE MARIAN Magyarországi levél Esélyegyenlőség Szavatolják a kisebbségek részvételét az önkormányzatokban A magyar Országgyűlés augusztus első napjaiban elfogadta a helyi önkormányzati választójogi törvényt, amellyel egy új, demokratikus közigazgatás alapjait rakta le az országban. Az Antall-kormánynak eddigi működése során talán ez volt a leghatározottabb lépése affelé, hogy a rendszerváltás ne csak a szavakban, hanem a valóságban is végbemenjen és azt az ország minden egyes állampolgára a saját közvetlen környezetében is tapasztalhassa. A szeptember végi változásokkal eltűnnek a korábbi hatalmi struktúra helyi - az egypártrendszer köldökzsinórján függő irányító szervei, a tanácsok és létrejönnek azok az új önigazgatási egységek, amelyeket már nem egy felső akarat, vagy látszatválasztás, hanem valóban a nép hív életre. A cél az, hogy az emberek maguk dönthessenek önmagukról, sorsukról, s ne kívülről - felülről - határozzák meg, hogy mit tehetnek, mit kell tenniük. A törvény megkülönböztetett figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek érdekeinek védelmére, alkotmányos jogként mondja ki önkormányzataik létrehozásának lehetőségét. Magyarországon nem egy olyan település található, amelyek lakosságának jelentós része a német, a szlovák és a román nemzetiséghez tartozik, de akadnak szerb, horvát és ruszin anyanyelvűek is. Minden bizonnyal ezekben a helységekben az önkormányzati képviselők döntő többsége közülük kerül ki. Gyakoribb viszont az, hogy egy-egy településen több etnikum él egymás mellett, s ezért viszonylag egységes egyéni választókerület nem alakítható ki. A törvény azonban erre is tekintettel volt, lehetőséget teremt arra, hogy ilyen esetekben az úgynevezett kislistán, illetve listás szavazás révén - kevesebb szavazattal is mandátumhoz juthassanak képviselőjelöltjeik. Listát a nemzetiségi, kisebbségi szervezetek önállóan és közösen is összeállíthatnak. Az egyéni választókerületekből pedig a nemzetiségekhez, kisebbségekhez tartozó jelöltek - kisebbségként - egy független listán is indulhatnak. A szavazólapon fel kell tüntetni, hogy a jelölt milyen minőségben indul a választáson - így például nemzetiségi, kisebbségi csoport képviselőjeként - s kívánságára a nevét - miként az ót indító szervezet nevét is - anyanyelvén ki kell írni. A törvény kimondja, ha a kislistás választáson vagy a kisebbségi független listán a szavazás eredménye alapján a kisebbségi jelöltek egyike sem szerezne mandátumot, akkor meg kell állapítani azt a szavazatszámot, amely lényegében azonos a kislistán legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutott jelöltre adott érvényes szavazatok kétharmadával. Tehát aki ezt eléri, kisebbségi jelöltként mandátumhoz jut. Azonos kisebbséghez tartozó több jelölt közül csak a legtöbb szavazat birtokosa jut mandátumhoz. Az ilyen módon elnyert mandátummal megnövekszik a település képviselőtestületének egyébként törvényben meghatározott létszáma. Augusztus utolsó napjaiban megkezdődik a jelölés a helyi kormányzati képviselőtestületek tagjaira és a polgármesterre. Az aláírások, ajánlószelvények gyűjtésének, a listák összeállításának kezdete egyszersmind a kampány indulását is jelzi, amely egyenlő esélyt teremt minden jelölt számára. Törvény garantálja, hogy a választási kampány utolsó napján a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint a helyi stúdiók a választási összefoglalók mellett külön műsoridőt adjanak a nemzetiségi és etnikai kisebbségek jelöltjeinek. Magyarország számára a választás lesz a nagy megmérettetés. Nemcsak az derül majd ki, hogy az emberekben mennyire munkálkodnak még a régi reflexek, hanem az is, hogy miképpen tudnak élni frissen szerzett szabadságjogaikkal, milyen alapokat teremtenek meg a demokrácia számára közvetlen környezetükben, amelyre egy ország építhet. GYARMATI SZABÓ ÉVA Kiegészítő magyarázat: A törvény értelmében 10 ezernél nagyobb lélekszámú településeken kell kialakítani az egyéni választókerületeket. Itt mintegy kétezer további önkormányzati képviselőt listán választanak meg. A 10 ezer lakosnál kisebb településeken tartanak kislistás választást, ami azt jelenti, hogy az egész település egyetlen választókerületet alkot ÚJ SZÚ 4 Nyárutó Méry Gábor felvétele 1990. IX. 6.