Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-05 / 208. szám, szerda

Egy kapcsolat - érzelmi mélységei Batta György: Színek Fábry Zoltán portréjához Az alig százharminckét oldalas fűzött könyv igazából nem is a címéül választott riportfüzért adja közre. Elsősorban a Mária, várom! című levélválogatás az, ami a füzet értékét képezi. Batta György terjedelmes bevezető riportjában mintegy elkalauzolja az olvasóját abba a világba, amelyből a kétszázhetven levél meríttetett. Ezek közül - ha nem tévedek - száznyolcat választott ki a könyv szerzője és összeállította. Miért éppen ennyit, és miért éppen ezeket? Erre ugyanúgy nem kap választ az olvasó, mint arra sem, hogy miért oly csapongó, kusza szerkezetű a riportfüzér. Benne ésszerű szövegek, szubjektív önvallomások, rövid beszélgetések, levéltöredékek, idézetek, írótársi vallomások és visszaemlékezések kaptak helyet. Ezek közül a legérdekesebbnek és leginkább elfeledettnek látszik Balogh Edgár válasza dr. Nagyidai Ernő Kolozsvárra küldött levelére. Ebben a válaszban egy majdani „ Fábry Zpltán Emlékmúzeum (FZEM)" tevékenységi körének vázlatát írta meg az erdélyi író. Mindezt elolvasva, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy sem az egyetlen Fábry-örökös - a Csemadok - sem a csehszlovákiai magyar értelmiség mindeddig nem tett meg mindent azért, hogy Fábry Zoltán erkölcsi imperatívusza és antifasiszta - filozófiája szellemi hatóerővé váljon. Ennek hiányát napjaink igencsak viharos politikai éghajlata alatt érezzük igazán. Fábry nézeteivel mindennapiságában szembesíthető az ezerféle formában rejtőzködő neofasizmus, mert kifinomultak lettek a fajgyűlölet, a sovinizmus, a totális nacionalizmus új módszerei. Persze, megjelenési formáik változékonysága mellett lényegük megmarad: mások semmibevevése és elpusztítására való törekvés. Ha politikai hatalomhoz nem is jutnak, mutánsaik elvégzik a lélek és a tudat fertőzését. Az ezek ellen egész életen át hatalmas alkotóerővel küzdő Fábry Zoltán legintimebb magánéletében sem tagadta meg önmagát. A Batta György által kellően meg nem indokolt válogatás szerelmesleveleit olvasva, szégyenérzet és lelkiismeretfurdalás lesz úrrá rajtam, hiszen csak azért van jogom olvasóként betekintést nyerni két ember bennsőséges kapcsolatának legnagyobb érzelmi mélységeibe, mert az egyikük író - a legnagyobb csehszlovákiai magyar író és gondolkodó. A legtisztább szerelem is pokollá válhat a reménytelenségben és a feltétel nélküli önzetlenségben. Márpedig Fábry Zoltán reménytelenül Szerelmes és önmarcangolóan önzetlen volt. 1956. II. 19-én íródott a könyvben elsőként olvasható levél és 1970. V. 20-án az utolsó. A dátumok között eltelt évek során számtalan levél született. Bár Fábry érzelmektől izzó sorait olvasva nyilvánvaló a közötte és Arató Mária közötti viszony, mégis' hiányzik a másik hang. Az asszonyé, aki a válaszokból kiolvashatóan biztat, reményt ad, örömet nyújt. Persze, mindezt bizonyos mértékig titokban teszi, hiszen még a karácsonyt sem tölthetik együtt, például 1959-ben. Azt meg az író szinte fájdalmas kötelességteljesítéssel veszi tudomásul, hogy Mária leveleit el kell égetnie. Az egyik levelében például megemlíti, hogy talált néhány el nem égett papírfoszlányt, rajta töredékes szavak, amelyekbők kibetűzte: „Tudom, hogy szeretsz". Ehhez teszi hozzá Fábry: „Tudom. Még a máglyából is megmaradt ennyi, bizonyosságnak". Fájdalmat okozó máglyáknak látta mindig a kedves elégetett leveleit. De volt ennek a szerelemnek egy hétköznapibb, a magányt enyhítő érzelmekkel együtt jelenlevő dimenziója. Fábry levelei tele vannak utalásokkal azokra az apróságokra, tárgyakra, figyelmességekre, gyógyszerekre, ételekre, ajándékokra, amelyek a beteg írónak mindig örömet szereztek. Sokszor az apró figyelmességben nagy érzelmeinek viszonzását látta. Számos levele expresszív áradása az érzelmeknek, horras, amelynek vize egy másik embert táplált. Ugyanakkor számos irodalomtörténeti és biográfiai adalékuk van a leveleknek. Megtudhatjuk, hogy a Palackposta kiadása körüli méltánytalanságokat igen nehezen viselte el Fábry. Egy-egy irodalomtörténeti jelentőségű látogatás az előrehaladott betegsége miatt egyre nagyobb teher lett számára. Például 1961. IV. 26-án ír arról, hogy nála járt Sótér István és felesége. Az egész napos beszélgetés annyira kimerítette, hogy estétől hajnali háromnegyed háromig rohama volt. Ezt követően olvasható az a levél, amelyben arról értesíti Máriát, hogy hová, milyen folyóiratok szerkesztői kértek tőle írást. Lelkesen újságolja az időközben megjelent Palackposta sikerét is. Majd ismét a mindennapok apró csodái, a találkozások utáni hazatérések a stószi házba. Ezeket a leveleket olvasva látszik csak igazán, hogy bár önmagát is remetének, magányosnak nevezte Fábry, valójában a hatvanas években - ha csak nem kezelték kórházban és otthon - igen mozgalmas társasági életet élt. Természetesen, nem volt ez valamiféle kávéházi zsivajgás. Ö elsősorban kassai barátaihoz járt, akikről többször is említést tett leveleiben. Ugyanígy őrizgette a Máriával Kassán hallott koncertek emlékeit, amelyek a szevedélyes komolyzene-rajongó író rádióhallgatásai közben mindegyre felmerültek. Leveleinek halála előtti években írt példányai már alig térnek ki az ötvenes-hatvanas évek fordulójában még annyira lángoló szerelemre. Ezekben már inkább a látogatókat, neves vagy ismeretlen vendégeit emlegeti. Betegségének lefolyásáról többet megtudhatunk, mint a kapcsolatuk akkori állapotáról. Aztán feltűnnek a levelekben azok a nagyszabású kassai rendezvények, amelyekre Fábry Zoltánt mindig meghívták a Batsányi Kör vezetői. Az 1960. február 10-én tartott Fábry-est, amelyen részt vett, s felolvasta Ady-emlékezését „Ne sírj kislány" címmel. És közben szaporodnak a rolíamok, amelyek 1969 végére már majdnem mindennaposak ... Fábry Zoltánról ismét egy torzó jelent meg. Torzók voltak az életében megjelent írásai a lapokban, torzók könyvei, mert működött a cenzúra. Csonkák az életműsorozat kötetei is, éppen ezért számos homályt, esetlegességet adtak közre a róla szóló monográfiák írói: Kovács Győző és Fónod Zoltán. A minap köztudottan Fábryt tisztelő, becsülő irodalmáraink az Új Szóban vitatkoztak, mi nekünk a hasznosabb: „a szalonképessé" tett, csonkított Fábry-napló, vagy a teljes szövegű, amely eredendően kordokumentum és nem minden elemében örök érvényű irodalmi alkotás. Közben megjelent egy könyv, amelynek szerzője és összeállítója megféledkezett a puszta tények közléséről: Mikor kapta a leveleket? Hol lelhetők fel, hol tanulmányozható a maradék százhatvanként levél, melyet Máriának írt? Legalább utalások lehetnének a könyvben arra, hogy miért maradt ki a levelek zöme. Végigolvasva a közreadottakat, szinte szembeötlő a hiány: Fábry mintha megszűnt volna Arató Máriával kommunikálni a világ dolgairól, pedig azelőtt, ha csupán egy-egy mondatban is, de mindig utalt a változásokra. Ismét egy Fábry Zoltánról szóló olyan könyv, amely torzót nyújt át nekünk. Nem, korántsem a szerelem torzójára gondolok. Ebből a könyvből a közreadó pontossága, irodalomtörténeti adalékainak számbavétele és a pontos dokumentálás hiányzik. De mindenképpen az elmaradt jegyzetapparátus pótléka lehetett volna legalább egy részletes biográfiai táblázat. Ezeket sajnos nem pótolják Kolár Péteré s Pruszák László fotói sem. DUSZA ISTVÁN Bűntelenekből vétkesek? ÚJ szú 1990. IX. 4. Méry Gábor felvétele KÁDEK GÁBOR A Csehszlovák Mezőgazdasági Párt Szlovákiai Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén az egyik felszólaló szavain többen meglepődtek, kételkedve fogadták javaslatait. A párt programtervezetével kapcsolatosan egyebek között indítványozta, hogy annak megfogalmazásánál a szövetkezeti földművesek erkölcsi védelmére is gondoljanak. Azzal érvelt: félő, hogy az egyéni gazdálkodás mellett döntők és a földjüket visszakérők körében a szövetkezeti eszmékhez és termelési formához továbbra is ragaszkodó földművesek vétkesekké minősítettnek. Pusztán azért, mert meggyőződésük szerint a szövetkezésnek a piacgazdaság feltételei között is van jövője, egyesek közös kalapba teszik őket azokkal, akik a szövetkezetesítésnél, illetve a szövetkezetek egyesítésekor túlkapásokat követtek el. Akkor a javaslatot magam is alaptalan aggályoskodásnak véltem, de most, hogy időközben néhány szövetkezetben tanulmányoztam a földjüket visszaigénylők beadványait, másként látom a dolgokat. Akadnak, akik a földigénylésüket jogilag alátámasztó tények felsorakoztatása mellett hosszasan ecsetelik, hogy személyük, szüleik ellen milyen vagyonjogi törvénytelenségeket követtek el, s a szövetkezetesítéskor mennyi megaláztatásban volt részük. Elmarasztaló szavaik, a demokrácia jegyében kinyilvánított érzelmeik jogosak. Elgondolkodtató viszont a beadványokban használt többes szám második személy. A „Ti" megszólítással egyértelműen a vádlottak padjára ültetik a szövetkezet elnökét, akinek a beadványt címezték, az elöljáróságot, amely a napokban az érdekelttel megbeszéli a föld átvételének részleteit, és a szövetkezet tagjait, akik a közgyűlésen tudomásul veszik a földek visszaadását. A szövetkezeten kívül álló levélírók megfeledkeznek arról, hogy a címzettek többsége ellen éppúgy elkövették a sérelmeket mint ellenük. Az elnök, az elöljáróság, a tagok, illetve azok szülei szintén könnyeztek, amikor elhajtották az állataikat, hogy bekössék a közös istállóba, s a határban még éveken át ők is fájó szívvel kutatták, hol is volt egykor a földecskéjük. Csupán annyi a különbség, hogy egyeseket a földhöz való ragaszkodás, esetleg az egyéb munkalehetőség hiánya a mezőgazdasághoz kötötte, s e kapcsolat mindvégig kiállta a próbái. Abban az időben, amikor hosszú hónapokon át fizetség nélkül robotoltak, és a későbbiekben is, amikor bérmunkási rangban a „saját" szövetkezetükben csak arra volt joguk, hogy a felsőbb szervek döntéseit szolgalelkűen megszavazzák. Mindezek ellenére hűek maradtak a mezőgazdasághoz, s mert a földművesnek az ígazságérzete legalább annyira erős mint a földhöz való ragaszkodása, a szövetkezeti tagok nem tagadják, hogy az évek múlásával kedvezőbbre fordult a sorsuk. A rendszeresen megnyújtott műszakok és a ráadásként vállalt szombati-vasárnapi munka árán gazdagodott a közös. Több pénz jutott fejlesztésre, később már a fizetésekre, évtizedek múltán pedig a gyógykezeltetésekre, üdülésre is. Ez, a nehéz munka árán kiérdemelt jobb sors, a szocialista biztonság, a földhöz és a szövetkezeti eszméhez való ragaszkodás az oka, hogy a szövetkezetekben dolgozók közül csak kevesen kérik vissza a földjüket. A többség továbbra is a közös gazdálkodásban, a most már valódi szövetkezetekben látja a jövőt. S mert ők így vélekednek, ezért még aligha lehet-szabad róluk általános elmarasztalással beszélniük azoknak, akik évtizedekre hátat fordítottak a mezőgazdaságnak. Még akkor sem, ha egykor valóban jogtalanul jártak el velük szemben. Azt nem azok tették, akik ma ragaszkodnak a szövetkezetükhöz. Ok bűntelenek s nem vétkesek! EGRI FERENC Ján Malý felvétele A Független Magyar Kezdeményezés céljairól Szombaton, Érsekújváron megtartott 5. országos közgyűlésén a Független Magyar Kezdeményezés politikai mozgalom jelenlevő képviselői több, a közgyűlést lezáró határozatban is bennefoglalt nyilatkozatot is elfogadtak. Az egyikben a Szolidaritás megalakulásának 10. évfordulója kapcsán felhívják kormányainkat, kezdjenek azonnali tárgyalásokat a mindmáig érvényben levő csehszlovák -lengyel határzár feloldásáról (erre e felhívástól függetlenül már megtörténtek a megfelelő lépések - a szerk.), a másik kettőt az alábbiakban változatlanul közöljük. Az FMK állásfoglalása az 1990. évi önkormányzati választásokról Újabb választások előtt áll az ország. A következő fontos lépés a rendszerváltás felé új képviselők választása a megnövekedett jogkörű helyi önkormányzatokban. Cseréljük fel a kommunista rendszer uralmát demokratikusan választott vezetéssel! A nemzetiségileg vegyesen lakott településeken törekedjünk minden erőnkkel a különböző nemzetiségek békés együttműködésére. A Független Magyar Kezdeményezés V. Közgyűlése olyan helyi választási együttműködések, koalíciók kialakítását ajánlja helyi csoportjai számára, melyek egyrészt kizárják az osztály- és nemzeti ideológiájú diktatúrára törekvő erőket, valamint a régi rendszer korrumpálódott vezetőit, bármely politikai szervezethez tartozzanak is ma, másrészt megelőzik, hogy az egyes településeken képviseletet nem, vagy alig szerző kisebbség a nemzeti szélsőségek felé sodródjék. Településeinken érjünk el olyan politikai légkört, melyben nem a nemzeti fölény, túlhatalom kialakítása a cél, hanem mindegyik fél képviselete. Működjünk együtt ezért azokkal a magyar és nem magyar politikai erőkkel, amelyek magukénak vallják a demokrácia alapelveit, az eltérő nemzetiségűek békés együttműködését és az elemi politikai tisztességet. Az FMK állásfoglalása az időszerű politikai kérdésekről és a mozgalom céljairól A Független Magyar Kezdeményezés parlamenti politikai mozgalomként is hű marad eredeti célkitűzéseihez. Elsődleges feladatának tartja a szabadelvű, humanista eszmék terjesztését és megerősítését, melyek egyedüli biztosítékai a pártállam megdöntését követő átmeneti időszak után az európai demokráciákhoz való felzárkózásnak. Nyugat-Európa történelmi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a társadalmi konszenzus megteremtése ott lehetséges, ahol a legkülönbözőbb típusú pártok is magukévá teszik a liberalizmus alapelveit. A Független Magyar Kezdeményezés újra megerősíti álláspontját, mely szerint térségünk problémáit a határrevízió nem oldja meg. A kérdés rendezésének ezt az emberi tragédiákat és újabb konfliktusokat kiváltó módját határozottan visszautasítja, az ilyen törekvéseket kalandorpolitikának minősíti. A megoldást a határok átjárhatósága, a központi hatalom decentralizálása és korlátozása az állampolgári jogok által, a nemzetállam mítoszának fokozatos lebontása, a helyi igényekből kiinduló regionalizmusoknak az európai integrációs folyamatokat nem gátló erősítése jelenti. Ugyanakkor Szlovákiában egyetlen komoly politikai erő sem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy országunk politikai hagyományában meghatározó szerepet játszanak a tradicionalista konzervatív pártok. Ennek a hagyománynak a hatása alól a mai középpártok sem vonhatják ki magukat teljes mértékben. Ezt figyelembe véve, az elvtelenséget elkerülve, esetenként az FMK is kompromisszumokra kényszerül. Ezeket a kompromisszumokat addig kell vállalni, amíg azok elkerülhetetlenek a kormányzati stabilitás érdekében. A mai destabilizálódott politikai helyzetben esetleges kormányválságok sorozata a kisebbségek védelme szempontjából is tragikus lehet. A Független Magyar Kezdeményezés már több alkalommal véleményt nyilvánított országunk államjogi berendezkedéséről. A rózsahegyi események után úgy érzi, ismét le kell szögeznie, hogy Szlovákia létét a jövőben is a csehszlovák föderáció keretén belül képzeli el, s ezt az álláspontját érvényesíti a parlamentben is. Amíg az a föderáció létét nem veszélyezteti, az FMK támogatja a szövetségi szervek jogkörének szűkítését a tagköztársaságok javára. Ugyanakkor a Szlovák Nemzeti Tanácsban fontosnak tartja annak ellenőrzését, hogy a prágai centralizmust ne váltsa fel újabb, pozsonyi centralizmus. Az elmúlt hónapok eseményei újra megerősítették az FMK-t abban a meggyőződésében, hogy a hatékony kisebbségvédelem bármely országban csak akkor válhat valósággá, ha annak működtetését a többség politikai képviselete is felvállalja és a demokrácia egyik alapfeltételének vallja. Az FMK az elveihez közel álló szlovákiai politikai erőkkel olyan konszenzusok sorára törekszik, melyek megindítják az ország modernizálását, felgyorsítják a demokratizálódási folyamatot, melyekben érvényesülnek a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető érdekei. Ezek segítségével el kell kerülni a nemzeti diszkriminációt, az erőszakos asszimilációt, a szélsőjobboldali erők dominanciáját. A jogbiztonságot minden állampolgár számára garantálni kell. Ennek alapfeltétele a törvény előtti egyenlőség. Az állampolgárok törvény előtti egyenlősége azonban illúzió, ha az államban olyan törvények léteznek, melyek jogellenesek és a lakosság egyes csoportjaira nézve diszkriminatívak. Ebből az álláspontból kiindulva utasítjuk vissza a Matica slovenská által kidolgozott törvénytervezetet a hivatalos nyelv használatáról. A Független Magyar Kezdeményezés a higgadt politikai légkör érdékében továbbra is fontosnak tartja a kormánykoalíció támogatását, amennyiben ez nem kényszeríti elvei feladására. Ezzel egyidejűleg törekszik még szorosabbrafűzni kapcsolatait Cseh-Szlovákia és egész Európa liberális pártjaival.