Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-05 / 208. szám, szerda

MOSZKVA Bírálatok kereszttüzében az első titkár (ČSTK) - Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja alakuló kongresszusának tegnap kezdődött második szakaszát a párt vezetősége illetve az Ivan Polozkov első titkár elleni bírálatok jellemezték. Például Valerij Kolmogorov, a Komi Köztársaság küldötte hangsúlyozottan követelte, hogy a kongreszszus vonja meg a politikai bizalmat Polozkovtól. Ezt támogatta Szergej Fjodorov szverdlovszki delegátus, hozzátéve, Polozkov megválasztása az oka annak, hogy az emberek tömegesen lépnek ki az SZKP-ból. Egyébként a több mint 2500 küldöttnek a napirend szerint az új párt programdokumentumait kell a háromnapos tanácskozás során megvitatni, s be kell fejezni az irányító szervek létrehozását. Főleg az új központi bizottság megválasztásáról van szó, hiszen ez a testület lényegében még csak félig alakult meg. A tegnap délelőtti vitában nagyon keményen bírálták az oroszországi párt alapvető programdokumentumát, és azt, ahogyan a pártvezetőség eljárt ennek előkészítése során. A szövetséget ugyanis csak két héttel ezelőtt hozták nyilvánosságra, amit a küldöttek kevésnek tartottak az alapos áttanulmányozáshoz. Emlékeztetünk: az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja alakuló kongresszusának első szakasza június közepén zajlott. Akkor választották első titkárrá a konzervatívként ismert Ivan Polozkovot. Az észt kormány hétfőn elítélte azt az incidenst, amely vasárnap történt Észtország és az Orosz FöEskütétel (ČSTK) - Punszalmagin Ocsirbat, a Mongol Népköztársaság hétfőn megválasztott államfője tegnap a parlament előtt tette le az alkotmány által előírt hivatali esküt - közölte a TASZSZ hírügynökség. Beszédében az új elnök, aki eddig a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke volt, hangsúlyozta, Mongóliának érdeke, hogy baráti és egyenjogú kapcsolatokat tartson fenn szomszédaival, a Szovjetunióval és Kínával. deráció határán. Vasárnap a kora reggeli órákban a Kejlszeljit (a Haza Védelme) nevű militáns nacionalista szervezet aktivistái ,,törzsi" gyakorlatot tartottak. Ennek keretében észt nemzeti színekre festett cölöpöket vertek le a történelmi észt-orosz határ mentén, vagyis a jelenlegi Oroszországi Föderáció területén. Nem mindenütt egyeznek ugyanis az 1920-ban kitűzött határvonalak a két köztársaság közötti mostani határokkal. Az észt nacionalisták több kisebb, egykori észt terület visszaadását követelik. Vannak olyan napok is Washingtonban, amikor nem az öbölbeli válság a fő téma. így volt ez a hét végén - vasárnap a Ku-KluxKlan előre bejelentett „hatalmas" tüntetésére összpontosult a figyelem. A titkos szövetség tagjai és ellenségei közötti várt összecsapás elmaradt, a Klán-felvonulást biztonsági okok miatt betiltották. Washingtoni hírek szerint ugyanis még a kivezényelt rendőri egységek is nehezen tudták volna megakadályozni a vérfürdőt, hiszen az utcákon bandákba verődött, többségükben színes bórű „ellenzékiek" alaposan felkészültek a fogadtatásra. S mivel a csuklyásokra hiába vártak, felgyülemlett haragjukat a rendőrökön vezették le. Amíg a városközpontban erősen forrtak az indulatok addig az Észak-Karolinából a fővárosba felutazott Klán-tagok zavartalanul vonulhattak végig a Capitolium előtt. Csendes, furcsa felvonulás volt ez, a tömegnek se híre, se hamva, csupán vagy harminc fehér, rózsaszín és zöld köpenybe burkolt csuklyás férfi és nó lézengett a téren. Maroknyi rasszista ünnepelte saját magát. (ug) ÚJ SZÚ 3' 1990. IX. 6. Parlamenti levél Tisztelt Olvasó, . ebben az induló rovatban képviselőtársaimmal és az Új Szó szerkesztőségével egyetértésben szeretnénk önt tájékoztatni a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozói munkájáról, beavatni a bizottságok törvényelőkészítő tevékenységébe (ha erre az adott lázas körülmények közt egyáltalán lesz mód), megosztani önnel érzéseinket, tapasztalatainkat. Röviden: olyan információkkal szolgálni, amelyek a parlamenti tudósításokból általában kimaradnak. így alkalomtól és szerzőtől függően változni fog a közlés tartalma, súlya, műfaja. Térjünk a tárgyra. Mint tudja, újfent választások előtt állunk, melynek kitűzött dátuma 1990. november 23. Ez az aktus várhatóan helyi szinten lényeges átalakulást hoz: megalakul a helyi önkormányzat, amely elválik az államigazgatástól. Ez némileg leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az egészségügy, az oktatásügy és a szociális ügyek intézése államigazgatás alá kerül, a város, falu életének összes egyéb területe a helyi önkormányzat hatáskörébe fog tartozni. Ezzel kapcsolatban az SZNT jóváhagyott választási, illetve önkormányzati törvénye alapján fontosnak tartok két időpontot kiemelni: a választások előtt 70 nappal (azaz szeptember 14-ig) a mai helyi nemzeti bizottságok plénumai kötelesek meghatározni a választandó képviselőtestületek létszámát. A törvény úgy rendelkezik, hogy a helyi képviselőtestületek legkevesebb 9, legtöbb 60 tagot számlálhatnak. A képviselőtestületeknek legfeljebb egyharmada alkotja majd a községi, illetve városi tanácsot. A másik időpont szeptember 29. - ez szombat, tehát 28. -, ugyanis a törvény ezt határozza meg az utolsó időpontként, amíg az egyes pártok, mozgalmak, illetve ezek koalíciói benyújthatják a képviselőjelöltek névsorát. Eddig kell bejelenteni a független képviselők jelölését is, 100 (a 2000 lakosnál kisebb településeken 50) támogató aláírásával. A választás most egylistás lesz - ,,Győzzön a jobb" címszó alatt. Az arányos képviseletet biztosító módosító indítványokat a parlament elvetette, de a téma nem került le a napirendről. Hosszas vita után fogadta el a képviselőtestület a helyi önkormányzatról szóló törvénytervezetet is. Ismét bebizonyosodott, hogy sok mindent kell még megtanulnunk: a kulturált vitavezetést, a magvas érvelést, a szavazógép kezelését, de legelőbb és mindenekelőtt demokráciát, mégpedig felsőfokon. (Így gondolhatja ezt Michal Géci képviselőtársunk is, aki javasolta az SZNT mellett működő információs és továbbképző intézmény kialakítását.) Érdekes megnyilvánulásoknak lehettünk tanúi a vitában, melyben kétségkívül a Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője ,,jeleskedett" véget nem érő felszólalásával. Az nem zavarta, hogy körülbelül a képviselők fele közben elhagyta a termet. Persze lehet, hogy a felszólalás tartalma váltotta ki ezt a reakciót: például azt javasolta, hogy a törvény ama paragrafusát, mely a községek egyesülését teszi lehetővé és szabályozza, egészítsék ki azzal a megkötéssel, hogy az egyesülés „nem sértheti az államalkotó nemzet, azaz a Szlovák Köztársaságban a szlovák nemzet érdekeit." A 46 kiegészítő javaslatából, persze ez csak egy volt. így nem volt meglepő, hogy a kormány alelnöke a képviselőnő hozzászólását a törvény szétrombolására tett kísérletként minősítette. A törvény gyönge pontja a községek, városok életének finanszírozása. Azaz még mindig nem tisztázott, miből fognak élni falvaink, városaink. Még ma is csak ígéret (de legalább miniszteri és nyilvános) van arra, hogy november 23ig az SZNT jóváhagy(hat)ja a községi vagyonról szóló törvényt, a költségvetési szabályzatot, az önkormányzatoknak szánt célirányos és általános dotációk összegét. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb a választások napjáig eldől, miből és hogyan gazdálkodhatnak a helyi önkormányzatok. A pénzügyminiszter ugyancsak ígéretet tett arra, hogy egy községet sem hagy cserben. Az interpellációk és a miniszterek megkérdezésének jogával 36 képviselő élt: ebből négyen a bősi vízlépcső építésének felülvizsgálását, illetve leállítását kérték. Az MKDM képviselőjének javaslatát a Szlovák Nemzeti Párt képviselője igyekezett lesöpörni az asztalról azzal, hogy igazából nem is a vízlépcső káros hatásáról és veszélyéről van szó, ezzel a képviselő csak a fölmerülő határproblémákat álcázza. Ugyancsak a környezeti veszélyekről beszéltek a Zöldek képviselői is. Őket legalább a trianoni határok revíziójának szándékával nem vádolták... A parlamenti ülések után sokáig nem tudok elaludni. Azon gondolkodom, mit kellett volna még elmondani, bosszant, hogy jó javaslatok sem kapták meg a szükséges többséget. A feszültség csak lassan oldódik. Másnap kábán, fáradtan ébredek. Hiába, a parlamenti munkát, de mindenekelőtt a demokráciát (még) tanulni kell. BAUER EDIT (Együttélés) Bulgária; mélyponton FÁZNI ÉS ÉHEZNI...? Olcsó tréfa lenne azt mondani, hogy ha összeadjuk a gazdasági csődöt és az örökösen elégedetlenkedő, szélsőségekre, agresszivitásra is hajlamos tömeget, akkor az eredmény: csődtömeg. Olcsó tréfa lenne, ha nem volna igaz, hogy ezzel kell szembenéznie, pontosabban innen kell rajtolnia az alakulófélben levő új bolgár kormánynak. Sájátos a bolgár helyzet: a középkelet-európai államok közül csak itt történt meg, hogy két és fél hónappal az első szabad választások után még nincs új kormánya az országnak, és sehol másutt nem győzött a kommunista párt, csak itt. Igaz, a kommunista pártot már Bolgár Szocialista Pártnak hívják. De amint a BSZP nemrégiben közzétett platformjából kiderül, jelenleg a párt megújításának második szakaszáról beszélnek, amelynek eredményeként a demokratikus szocializmus modern pártjává kívánnak válni. Bár ezt a kitételt nem értelmezik egyformán, csak a radikális szárny fogja fel szociáldemokratizálódásként. Egyesek szerint nem kell annyira pesszimistának lenni, a csődöt túl erős jelzőnek tartják. Viszont a sajtó megkongatta a vészharangot, a Duma, a BSZP lapja a hét végén azt írta, hogy Bulgária éhezni fog, ha nem kérnek azonnal sürgős segítséget a külföldtől. Az üzletekben szó szerint semmi nincsen, az alapvető élelmiszereket is egyre több helyütt csak jegyre adják. Egyedül hús van (még van), mert erőteljesen folyik az állatállomány levágása a takarmányhiány miatt. Mindennek szinte természetes velejárója, hogy az áruhiányt kihasználják a feketézők, tombol a korrupció. Egy év alatt nagyon sok termék ára több száz százalékkal nőtt. A piacgazdaságra való áttérés (itt is) a kiskereskedelmi árak emelésével kezdődött. Egy szinte tragikomikus hír az utóbbi napokból: vagy 80 bolgár férfi összeverekedett egy megvételre kínált, használt Mercedes személygépkocsin. A vásárlójelöltek végül meglepő egyetértésre jutottak ha az enyém nem lehet, más se kapja meg elv alapján: a „mercit" demonstratív módon a nemzeti bank épülete előtt felgyújtották. így tiltakoztak a külföldről behozott gépkocsikra kirótt hatalmas adó ellen. Nem említeném az esetet, ha nem lett volna belőle parlamenti ügy. Lukanov megbízott kormányfő a törvényhozásban is foglalkozott az esettel, amely tükrözi a gazdasági élet visszásságait, a joghézagok nyomán kialakult felemás állapotokat. A csőd vagy nemcsőd vitában nem tudok dönteni, de még egy adalék: Zselev államfő azt mondta, a mostani perzsa-öbölbeli válságnak Kuvait után Bulgária a másik legnagyobb áldozata, több milliárd dolláros kára származik abból, hogy csatlakozott az Irak elleni embargóhoz. Szintén a Duma írta ennek kapcsán, hogy télen az ország lakossága fázni fog és sötétben lesz - az áramkorlátozások már a múlt hónapban megkezdődtek. Enyhén szólva: a demokratizálódásnak itt sem a politikai kulturáltság a kísérő jelensége. Emlékezhetünk, milyen hosszas huzavona volt az elnökválasztás körül, hetekbe tellett, amíg a legnagyobb ellenzéki tömörülésnek, a Demokratikus Erők Szövetségének (DESZ) a vezetője, Zseljo Zselev államfő lett. (Ez egyébként a parlamenti választásokon győztes BSZP kompromisszumkészségét tanúsította.) Növekszik azoknak a parlamenti képviselőknek a száma, akiket az utcán megvertek. A városközpontban hónapokig állt az „igazság városa" néven emlegetett sátortábor, melynek lakói mindig újabb és újabb követeléseket hangoztattak, félelemben tartották a BSZP honatyáit. Még egy ellenzéki "képviselőt is „meg akart nyúzni" a tömeg, mert politikai zsarolásnak merte nevezni azt, hogy egy fiatalember önégetéssel fenyegetőzött. (Később miatta gyújtották fel a BSZP székházát is.) Ilyen légkörben komoly munkát végezni aligha lehet. Zselev államfő a múlt héten ismét Lukanovot bízta meg a kormányalakítással, ami természetes is, hiszen a BSZP-nek abszolút többsége van a parlamentben: a 400 mandátumból 211-et szerzett meg. A BSZP hónapok óta hangoztatja, nem kíván egyedül kormányozni, mert egyetlen párt sem képes egyedül kivezetni az országot a súlyos válságból. A DESZ mindeddig elutasította a kormánykoalíció gondolatát, nem hajlandó közös felelősséget vállalni, mondván: ez a párt juttatta oda az országot, ahol van, vezesse is ki belőle - vagy bukjon meg. A DESZ szerint a Zsivkov-rezsim megdöntése óta csak romlott a gazdasági helyzet, s ezért ugyancsak az előző Lukanov kormányt teszi felelőssé. E pillanatban rengeteg a nyitott kérdés. Lukanov megkezdte a kormányalakítási tárgyalásokat, felkészült emberekből álló szakértői kabinetet szeretne. E hét végéig akarja bemutatni a kormánytagok névsorát, hiszen sürget az idő, a hatalomnélküliség a törvénytelenségek arénájává változtathatja az országot. Tehát az első nagy kérdés, hogy sikerül-e ezt a szűk határidőt tartania. Ha az eddigi tapasztalatokat nézzük, akkor kétséges. De vannak biztató jelek is. Éppen a BSZP székházának a felgyújtása ébresztette rá az ellenzéki politikusokat, hogy végveszély van. Zselev azt mondta, a székház felgyújtása a demokrácia elleni bűntett volt, olyan csoportok érdekeit szolgálja, amelyek egy katonai diktatúra felé sodorhatják Bulgáriát. A szélsőségesek lecsillapítására pedig éppen az ellenzéki vezetők nyilatkoztak úgy az incidens után, hogy a BSZP valóbán szabad és demokratikus választásokon szerezte meg a győzelmet, ezt a 3000 külföldi megfigyelő is megerősítette, s ezért tiszteletben kell tartani a választások eredményeit. Lukanov szerint most már nem lehet a klaszszikus értelemben vett kormánypártról és ellenzékről beszélni, mivel az államfőt az ellenzék adta, a BSZP pedig lemondott a hatalom monopóliumáról. Tehát klasszikus koalícióról sem lehetne szó, inkább partnerséget szeretne a két fő erő között. Kérdés, hogy ezt az érvet elfogadja-e a DESZ, amelynek új elnöke, Petar Beron (Zseljo Zselev államfő választása után lett az ellenzék vezetője) még a múlt héten is azt nyilatkozta, hogy a BSZP vagy adja át a hatalmat, vagy egyedül alakítson kormányt. De kérdés, hogyan lehetne kivitelezhető, hogy a parlamenti többség átadja a hatalmat a kisebbségnek. Tehát: a BSZP nem akar egyedül kormányozni, a DESZ nem hajlandó (?) koalícióra lépni, amiből az a következtetés vonható le, hogy netán új parlamenti választásokat akar kikényszeríteni. Ez esetben ki tudja még meddig tartana az ingatag helyzet, a káosz, a bizonytalanság. Bulgáriának most nem erre van szüksége. MALINÁK ISTVÁN Meddő vita a kormányjavaslatról (CSTK) - Az indiai fővárosban tegnap eredménytelenül fejeződött be a 25 politikai párt tanácskozása arról a tervről, amely szerint az állami szektorban a munkahelyek 27 százalékát kellene biztosítani a nehéz gazdasági helyzetben levő lakosság számára. A több mint ötórás tanácskozás után sem adta meg a támogatást a kormányjavaslat. A legbefolyásosabb politikai párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) eredetileg bojkottálni akarta a tárgyalásokat, végül azonban mégiscsak részt vett azokon. Radzsiv Gandhi, a párt elnöke, a parlamenti ellenzék vezetője kijelentette, hogy a résztvevők semmiben sem állapodtak meg. Mint mondotta, még azt sem sikerült tisztázni, milyen kritériumok alapján határozzák meg, hogy melyek a gazdaságilag gyenge és elmaradott rétegei a lakosságnak. A lakosság legalacsonyabb rétegei, az úgynevezett érinthetetlenek számára az ötvenes évektől biztosítják az állami szektorban a munkahelyek 22,5 százalékát. Augusztusban a kormány javasolta, hogy ezt a kvótát bővítsék ki további 27 százalékkal, s ez a módosítás az úgynevezett elmaradott középkasztokat érintené. Csuklyások ünnepe Az ENSZ-határozatokat teljesíteni kell (ČSTK) - A világ legkevésbé fejlett országairól szóló párizsi konferencia keretében találkozott tegnap Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és HansDietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A Perzsa-öbölben kialakult válsággal összefüggésben mindketten az ENSZ-határozatok azonnali teljesítésére szólítottak fel. Genscher szóvivője ezt követően értékelte a világszervezet főtitkárának „világos álláspontját" az elfogadott határozatokkal kapcsolatban. Emlékeztetett rá, hogy ezek a dokumentumok az iraki csapatok Kuvaitból történő kivonásának és a külföldi túszok szabadon bocsátásának szükségességére vonatkoznak. | /