Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám, szombat

Gyere, Honecker elvtárs! Magnyitogorszk uráli városban valóságos vihart kavart, amikor a helyi képviselők egy csoportja azzal az ötlettel állt elő, hogy „az NDK-beli politikai helyzet megváltozásával összefüggésben" a város adjon menedéket Erich Honeckemek, az NDK volt vezetőjének, hiszen az exdiktátor részt vett a város építésében, és díszpolgára is. Tegnap a Moszkovszkije Novosztyi Gyere, Honecker elvtárs! címmel közölt írásában sajnálkozását fejezte ki, hogy ez az eredeti ötlet nem talált megértésre, s hibának minősítette a magnyitogorszkiak elutasító álláspontját. A lap szerint a városban ugyanis olyan katasztrofális az ökológiai helyzet, hogy a magnyítogorszki „menedék" elég szí-gorú büntetés lenne Honecker számára. (ČSTK) Teljes a német egyesítési szerződés Volkstimme: szovjet katonák sztrájkoltak az NDK-ban (ČSTK) - Günther Krause, az NDK államtitkára és Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter tegnap Kelet-Berlinben, röviddel déli 12 óra után aláírták az NDK és az NSZK egyesüléséről szóló szerződést. E dokumentum alapján az NDK október 3-án csatlakozik az NSZK-hoz. Az aláírás előtt Lothar de Maiziére keletnémet kormányfő és Wolfgang Schäuble mondott rövid beszédet. Az ünnepi aktus előzményeihez tartozik: a bonni kormánykoalíció, valamint az ellenzéki SPD vezetői hosszas tárgyalások után tegnap hajnalban tudtak csak megállapodni abban, hogy az egyesült Németországban milyen jogszabályok legyenek érvényesek a terhesség művi megszakítására. Kompromisszumos megoldásra jutottak: e szerint a kétéves átmeneti időszakban a jelenlegi NDK területén a régi, azaz a keletnémet előírások lesznek érvényben, vagyis a nők szabadon dönthetnek arról, hogy megtartják-e gyermeküket vagy sem. Az NSZK-ban jóval szigorúbb szabályok érvényesek. Kompromisszum született a volt keletnémet titkosrendőrség archívumi anyagainak kérdésében is. Az NDK és az NSZK küldöttségei csütörtökön este abban állapodtak meg, hogy az aktákat nem szállítják át a koblenzi szövetségi archívumba, hanem keletnémet területen Koreai félsziget Szeptember 5-én kormányfői randevú (ČSTK) - A két Korea küldöttségeinek panmindzsoni tárgyalásain csütörtökön végre sikerült egyetértésre jutni a kormányfői találkozók időpontjában. Méltán nevezhetjük ezt történelminek, hiszen a félsziget megosztottsága óta még sohasem volt olyan magas szintű találkozó, mint amilyenre a jövő héten szerdán kerül sor. A pontos menetrend a következő lesz: Jon Hjong Muk, a KNDK kormányának elnöke hat diplomata, 30 más szakértő és 50 újságíró kíséretében kedden lépi át a határt Panmindzson térségében, és a Koreai Köztársaság fővárosába, Szöulba utazik. Itt szeptember 5-én tartják a két delegáció első, nyitott tanácskozását. A csütörtöki második miniszterelnöki randevúról azonban már kizárják a sajtó képviselőit. A megbeszélések témakörét például abból is sejteni lehet, ho<5y Kang Jong Hun szöuli kormányfő mellett a delegációban helyet kap például Hung Szon Csol, a nemzeti egyesítés minisztere, az északi vendégek között pedig ott lesz Kim Kvang Dzsin tábornok, a nemzetvédelmi miniszter helyettese is. A korábbi megállapodással összhangban, októberben újabb kormányfői tárgyalásokra kerül sor, de akkor már az északi főváros, Phenjan lesz a helyszín. Tekintettel a két fél álláspontjaiban tapasztalható nagy eltérésekre, megfigyelők a jövö heti találkozókon nem várnak lényeges előrelépést. Viszont már az is félsikernek könyvelhető el, hogy egyáltalán létrejön ez a találkozó. Iliescu ismét külföldön kereste az ellenséget (ČSTK) - Ion Iliescu román államfő a második bécsi döntés 50. évfordulója alkalmából csütörtökön este beszédet mondott a televízióban, hangsúlyozva: a totalitarizmusból a demokráciába történő átmenet időszakában fel kell számolni a bizalmatlanságot, a nemzeti egyetértésre és együttműködésre van szükség. Szavai szerint Románia nem azért emlékezik meg az 1940-es tragikus eseményekről, hogy ismét gyűlöletet szítsanak az emberek között, hanem figyelmezetni kívánnak: ilyesminek többé nem szabad megismétlődnie. Azt mondotta. Románia útkereszteződés előtt áll, s az átmenet a demokratikus rendszer és a piacgazdaság felé főleg a gazdaságban van tele súlyos problémával és nehézséggel. Figyelmeztetett arra, hogy Romániában különböző erők működnek, amelyek akarvaakaratlanul károsítják a társadalmat. Iliescu egyidejűleg felhívta a figyelmet, hogy külföldön is vannak olyan körök, amelyek ellenségesek Romániával szemben, meg akarják károsítani az országot. Felszólította az ellenzéket, hogy tudatosítsa ezt a tényt, majd azt hangsúlyozta, hogy egyes hazai körök destabilizálást célzó akciói idegen érdekeket szolgálnak. Ezért az ilyen jelenségekre, az intolerancia megnyilvánulásaira határozott választ kell adni. Beszédét azzal zárta, hogy a demokráciában a nemzetiségi kérdéseket is meg lehet oldani, mégpedig a nemzetközi normák szellemében. Azt mondotta, Románia jó kapcsolatokra törekszik a szomszédos államokkal, s hogy fel kell számolni a román-magyar kapcsolatokat terhelő problémákat. maradnak, s a szövetségi kormány különmegbízottja fog rájuk felügyelni. Az abortusztörvény kérdésében született hajnali megállapodás tette lehetővé, hogy röviddel a kormánykoalíció és az SPD csúcstalálkozója után Wolfgang Schäuble és Günther Krause parafálják az egyesülési szerződést. A dokumentumot tegnap mindkét kormány jóváhagyta, s így kerülhetett sor Kelet-Berlinben az ünnepélyes aláírásra. A Volkstimme napilap szerint Magdeburg mellett sztrájkba léptek az ott állomásozó szovjet katonák. így tiltakoznak az ellen, hogy haza kell térniük. Szerda esti tiltakozó gyűlésüket a lap szerint békés, ugyanakkor „meggyőző" eszközökkel oszlatták fel. Azzal fenyegették meg a katonákat, hogy azonnal visszamennek a Szovjetunióba és hogy megfosztják őket rangjuktól. Ha a hír igaz, akkor ez volt a szovjet katonák első sztrájkja az NDK-ban. Sevardnadze távol-keleti körúton (ČSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter tegnap egyhetes távol-keleti körútra indult. Kínában, a KNDK-ban és Japánban fog tárgyalni partnereivel a térség külpolitikai kérdéseiről, mindenekelőtt a perzsa-öbölbeli válságról, Kambodzsáról, a két Korea viszonyáról és a japán-szovjet kapcsolatok javításának távlatairól. Először az észak-kínai Harbinba utazik a szovjet külügyminiszter, itt fog tárgyalni kínai partnerével Csien Csi-csennel. Vasárnap Phenjanba repül, hogy részt vegyen az eddigi legmagasabb színtű észak- és dél-koreai találkozó előkészítésében. Kedden Vlagyivosztokban, az ázsiai-csendes-óceáni térség 21 állama képviselőinek rendkívüli találkozóján mond beszédet e régió biztonságáról és együttműködéséről. Végezetül Tokióba utazik, ahol legfontosabb feladata Mihail Gorbacsov jövö évi látogatásának előkészítése lesz. Tokiói útja alkalmából Eduard Sevardnadze nyilatkozott az Aszahi Simbun tekintélyes japán napilapnak. Azt mondta, nyugtalanítja öt, hogy Ázsia csendesóceáni részén lasabban halad a békefolyamat mint Európában vagy a Szovjetunió és az USA viszonylatában. Ezért első lépésként javasolta, hogy hozzanak létre bizonyos mechanizmust, amelynek keretében a térség egyes országai közösen oldanák meg az érdekeiket érintő legkülönbözőbb problémákat. Sevardnadze elmondta, hogy négynapos látogatása során megvitatják a két ország közti békeszerződés előkészítésének ellenőrzését. A dokumentum felett 1988 óta dolgozik a szakértők egy csoportja. Ezenkívül szó lesz a bizalom megszilárdításáról mind politikai, mint katonai téren. Minden lengyelek elnöke... ÚJ SZÚ 1990. IX. 4. Két-három héttel ezelőtt Lech Walesa azzal lepte meg környezetét, hogy tőle szokatlanul békülékeny hangnemben mindenkit önmérsékletre, a személyeskedések mellőzésére szólított fel az elnökválasztási kampányban. Másrészt a köréje csoportosuló Centrum Megegyezés állásfoglalásával szemben - vagy inkább módosítva azt - kijelentette: az államfőt is a népnek kell megválasztania és nem most, nem azonnal a parlamentnek. Nem ildomos, ha egy újságíró saját magát idézi, de kénytelen vagyok megemlíteni: akkor megkockáztattam a kijelentést, nem lehet elhinni, hogy Walesa, a nagy taktikus ne tartogatna egy-két meglepetést ország-világ számára. Csak ki kell várni, hogy a nagy varázsló mikor rázza ki kabátujjából az újabb jokereket. Nos, e héten már meg is tette, s hétfői nyilatkozata után mindenki azt találgatta, megéri-e a Szolidaritás a 10. évfordulóját. (1980. szeptember 18-án Gdanskban az újonnan alakult lengyel szakszervezetek képviselőinek konferenciáján alakították meg a független szakszervezetek országos szövetségét, a Szolidaritást. Hivatalosan október 31-én jegyezték be a varsói vajdasági bíróságon.) Walesa hétfőn hosszú, háromórás megbeszélést folytatott a pápával, s állítólag azt mondta, hogy a Szolidaritást fel kell oszlatni. Helyettese, Lech Kaczynski pedig azt fejtegette, hogy a Szolidaritásnak le kellene mondania a politikai szereplésről. Walesa a Corriere Delia Serában megjelent, nagy port felkavaró interjújában azzal érvelt, hogy Lengyelországban már nincs kommunista párt, nincs ki ellen harcolni, s nincs semmilyen ellenzék sem. Ez senkinek sem jó. A Szolidaritás struktúrái a kommunizmus elleni harcban alakultak ki, s most a politikai életet át kell szervezni. Eqy nappal később már a párizsi Le Figarónak adott interjút, amelyben pontosította elképzelését: jobb- és baloldalra kell felosztani a Szolidaritást, hogy így teremtsék meg az „igazi politikai pluralizmust". E nyilatkozataiban nem látok semmi újat és meglepőt. Ami váratlan, az az időzítés. Walesa csupán meglovagolta a tényeket, hiszen a Szolidaritás már amúgy is (majdnem) teljesen szétesett, megszűnt a különböző áramlatokat eddig összetartó erő: a kommunizmus elleni küzdelem. A francia napilapnak adott interjú másért érdekes. Walesa ismét igazolta, hogy nem lehetne róla megmintázni a szerénység ozobrát. Magabiztosan jelentette ki: ,, Wojciech Jaruzelski államfő mindaddig, amíg ebben a székben ül, ezt egyedül Lech Walesának köszönheti." Ezután pedig arról beszélt a Szolidaritás elnöke, hogy az is ő volt, aki tavaly a miniszterelnöki Székbe juttatta Tadeusz Mazowieckit - egyébként a jelenlegi legnagyobb riválisát az államfői posztért folyó küzdelemben. így aztán nem meglepő, hogy kereken kimondta: ,,Erkölcsileg feljogosítva érzem magamat arra, hogy minden lengyel elnöke legyek." S nem éppen a három héttel ezelőtti békülékenységet jelezte az a megállapodása, amely szerint 1989-ben megdőlt a kommunista rezsim, de az akkori győztesek most ugyanolyan bársokszékekbe telepedtek, csupán nagyon kis változásokkal - ez pedig megengedhetetlen. Azt nem kell magyarázni, hogy kiknek címezte szavait. Walesa tapasztalt ökölvívó, mielőtt odacsapott volna, egy időre „altatta" ellenfelét. Az augusztusi-szeptemberi évfordulós ünnepségsorozat pedig csakis az ő kezére játszhat, hiszen akí a Szolidaritást ünnepli, az Walesát ünnepli. A világ ezt így könyvelte el. Ráadásul a Walesanyilatkozatokkal egyidőben 100 vállalati Szolidaritásbizottság képviselői követelték ismét Jaruzelski azonnali lemondását, a parlamenti és elnökválasztások megtartását még az ősz folyamán, a jövő év tavasza helyett. Akinek van türelme, elkezdheti számolni, hogy hány meglepetést, kisebb-nagyobb cselt tartogat még Walesa a tarsolyában. (-nák) A nacionalisták internacionáléja Előfordul, hogy három nap alatt többet fejlődik egy nemzet, mint máskor három évtized folyamán. Az elmúlt héten is ilyen fejlődés-felgyorsulásnak lehettünk tanúi. Két állomása volt e folyamatnak: Rózsahegy és Besztercebánya. Az előbbi stációnál még úgy tűnt, talán meg vannak számlálva a cseh-szlovák szövetségi állam napjai, háromnégy nappal később pedig az a megalapozott benyomása támadt az embernek, hogy nem létezik Szlovákiában olyan politikai erő, amely képes lenne az ország kettéosztásának kikényszerítésére. Persze, tudjuk, hogy a világ sorsa általában nem emlékünnepélyeken dől el. Viszont a tízezres tömegdemonstrációk légköre sok mindent elárul. És a magasba lendített jelszavak is sokat elárulnak a törekvések irányáról, szellemi minőségéről, a szervezők intellektuális kvalitásairól. Rózsahegyen látszólag Andrej Hlinka volt a főszereplő, és az ő nevében, meg Svätopluk nevében fogalmaztak meg kiáltványt a szlovák néphez. Az ő nevükben tették hangsúlyossá a nyelvtörvényre vonatkozó kiáltvány-pontnál a kulcsformulát: „bez výnimky". Szegény Hlinka! Szegény Svätopluk! Méltatlan utódok, vicinális politikai akarnokok tűzték zászlajukra mindkettőjük nevét, és - ez tény - a jelmondatok nem maradtak visszhangtalanul. De az is tény, hogy Szlovákia történelmében kevésszer éltek úgy vissza az egyszerű emberek jóhiszeműségével, mint 1990 augusztusában Rózsahegyen. Szlovák földön talán 1939 márciusában tobzódott ennyire a demagógia. Besztercebányán teljesen egyértelműen az ország egysége, a föderáció megőrzése és továbbfejlesztése volt a „főszereplő", és aki ott volt, de még az is, aki csak a televízió közvetítésével szemlélte az eseményeket, tapasztalhatta, hogy e fogalmak mennyire tárgyiasultak,.menynyire kézzelfoghatóvá váltak. 1918ra gondoltak az emberek, meg 1939-re és 1944-re, meg mindarra, ami 1939 márciusa és a Felkelés kitörése között történt. De az idősebbek visszagondoltak azokra az évekre is, amikor a gazdasági világválság idején a csehszlovák „nemzet" szlovák ágának szülöttei hazájukban másodosztályú emberekké váltak, amikor a betelepült csehek így tanácsolták el az állásért folyamodókat: „Nekünk vannak erre saját embereink". Hogy a demagógia hatása menynyire ideiglenes, hogy az egyszerű emberek a korábbi sérelmek ellenére is mennyire képesek az álértékek és az igazi értékek megkülönböztetésére, az nagyon jól megmutatkozott a szlovák nemzeti felkelés napjaiban. Egyszerű falusi emberek, gyári munkások, katonák és értelmiségiek államférfihoz méltó magatartást tanúsítottak. A „plébános köztársaságát" alapjaiban rázta meg az antifasiszta felkelés, és az egyszerű emberek megpróbálták legalább részben helyrehozni azt, amit a politikusok elrontottak. A Felkelés első óráiban éppen úgy felgyorsult a szlovák nép fejlődése, mint ahogy „felpörgött" most is a rózsahegyi demonstráció és a besztercebányai sznf-emlékünnepély közötti néhány napban. A köztársaság egysége most a tét, és ki kell mondani, hogy nemcsak Szlovákiában vannak olyanok, akik olcsón adnák a föderációt, hanem Csehországban is. Jól tükrözi ezt a sajtó, amely megszabadult a gyámkodás alól, így a legkülönfélébb koncepciók nyomdafestéket kapnak. Tegnapelőtt a Lidové novinyban vezércikk jelent meg Jirí Hanáknak az egyébként kiváló publicistának a tollából, és az írás így kezdődik: „Utolsó napjait éli az egységes és oszthatatan Csehszlovák Köztársaság". A szerző, mint már korábban is oly sokszor, T. G. Masarykra hivatkozik. A művelt újságíró nyilván az államalapító örökére gondolva nem tette ki az ominózus kötőjelet. Ennek egyébként nem is lenne országrengető következménye, fel se kellene rá figyelni, ha nem úgy fejtette volna ki gondolatait, ahogy kifejtette. Szegény T. G. Masaryk! Az ő nevében kifogásolja a hazaffyas cseh publicista a „

Mečiar-tervet". Azt a koncepciót, amelynek az a lényege, hogy 1990 nem 1918. Ez így banálisan hangzik, de ha alaposan szemügyre vesszük a tényeket, már távolról sem olyan egetverő a leegyszerűsítés. Sőt... 1918-ban, a köztársaság megalapítása idején a korábbi fejlődés következtében a szlovák nemzet távolról sem volt olyan fejlett, mint a cseh. Nem volt értelmisége, Szlovákia gazdasága kezdetleges volt, intézményrendszere pedig teljesen kialakulatlan. Masaryk és Beneš ilyen feltételek között kezdte érvényesíteni a csehszlovák nemzet-elméletet, amely ahogy fejlődött Szlovákia, úgy vált egyre tarthatatlanabbá. Csak találgathatjuk, hogy miként válaszolta volna meg az ebből következő kihívásokat Masaryk. Megöregedett, és a kérdés megoldatlan maradt. Nagyon valószínű, hogy ha rajta múlik, ha még legalább néhány esztendeig az ország élén marad, vérbeli politikusként tudomásul veszi a realitásokat, és revideálja elméletét, és államjogilag is levonja a következtetéseket. Beneš nem tartozott a politika óriásai közé. Elsősorban diplomata volt, és a cseh-szlovák kérdésben hajthatatlan. 1938-ban is csak felemásul oldotta meg a nemzetiségi kérdést, és 1945-ben sem elégítette ki a szlovákok igényeit, majd a totalitarizmus évtizedeiben csak sokasodtak a két nemzet viszonyának megoldatlanságából eredő problémák. A Mečiar-terv kidolgozását elsősorban az a törekvés motiválta, hogy nem szabad olyan körülményeket teremteni, amelyek között a szélsőséges szlovák soviniszta erők vennék kezükbe a cseh-szlovák kérdés megoldását. Nem szabad megengedni, hogy a Szlovák Nemzeti Párt köré tömörült erők számára a késlekedés miatt lehetőségeket teremtsenek a politikai életben, mert az tragikus lenne a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, de Szlovákia számára is, arról már nem is beszél

: ve, hogy lehetetlenné válna a totalitarizmus négy évtizede alatt felgyülemlett ezernyi gazdasági és szociális kérdés megoldása. Tény, hogy Csehszországban is léteznek erők, amelyek kacérkodnak az ország két részre osztásának gondolatával. A szlovákiai helyzet abban különbözik e tekintetben a csehországitól, hogy amíg az or szág keleti részében működő szeparatista vezetők viszonylag népes „gyaloghadra", a politikailag iskolázatlanok -könnyen befolyásolható és könnyen becsapható rétegeire építenek, Csehországban az elszakadásra hajlamosak inkább a magas képzettségű értelmiségiek egyes, szintén sértődött csoportjaira támaszkodnak. Szlovákiában valamirevaló entellektüell nincs is a szeparatisták között, hordószónok viszont a kelleténél is több van. Az ország nyugati köztársaságában egyes jól képzett értelmiségiek dacolni akarnak a tényekkel, felfuvalkodottságukban becsmérlő megjegyzéseket tesznek azokra, akik nem hajlandók támogatni a csehszlovakizmus utóvédharcait, és azokra építenek, akik védelmezni akarják a védelmezhetetlent. A cseh és a szlovák soviniszták gyökerei végül is ugyanabból a talajból táplálkoznak. Akár a nacionalisták internacionáléját is megalapíthatnák. Ez kimondottan stílszerű lenne. Méry Gábor felvétele KÁDEK GÁBOR ill