Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám, szombat

Amadeus után Valmont Formán „jobb keze": Theodor Pišték Paplan alól kibúvó női kézfej, piros körmökkel. Semmi több, csak a fényes, lágy vonalú paplan s lent a kecses kézfej. Érzéki ajkak és összefonódó testek helyett a kielégített vágy. Szürrealista látomás egy nagyméretű táblaképen. Távolabb, a másik falon, fekete-fehér fotó: Jennifer Beals és Glenn Close, a Flashdance és a Végzetes vonzerő sztárjai között az ötvenenhárom éves cseh festőművész, aki jelmeztervezőként lett világhírű: Theodor Pišték, Oscar-díjjal a kezében. A táblakép az ő alkotása, a fotó 1985-ben, Los Angelesben készült róla, amikor Milos Formán Amadeusának kosztümjeiért az Amerikai Filmakadémia legmagasabb kitüntetését kapta. Elsó jelmezterveit 1959-ben, egy évvel a prágai Képzőművészeti Akadémia elvégzése után, František - öt évvel az Amadeus sikere után a Valmont jelmezeivel újra nyerhetett volna Los Angelesben. Komoly esélye volt a második Oscar-díjra: ott volt az első öt jelölt között. -Igen, nyerhettem volna. 1985ben kétszázötven vetélytársam volt, az idén százzal kevesebb, mégsem reménykedtem. - Mién nem? - Gondoljon csak bele: a Valmont kosztümjeivel ugyanazt a kort kellett megidéznem, mint az Amadeus jelmezeivel - a rokokót. Aztán az is rontott az esélyeimen, hogy tavaly a Veszedelmes viszonyok jelmeztervezője kapott Oscar-díjat és Stephen Frears filmje ugyanarra a történetre épül, mint Formán Valmontja. Ez volt a második érv, amely elleném szólt. A harmadik: Formán alkotását annyira barátságtalanul, akkora fanyalgással fogadták az amerikai kritikusok, hogy azok után egyszerűen dőreség lett volna bizakodni. Más lett volna a helyzetem, ha „besegít" a producer, de nem kaptam tőle semmiféle reklámot sem. Úgy letörte őt a Valmont kudarca, hogy rám, a film cseh jelmeztervezőjére már oda se figyelt, noha én voltam az egyetlen, akit Oscar-díjra jelöltek a forgatócsoportból. - Formán hogy reagált a rossz kritikákra? - Látszólag oda sem figyel rájuk, de belül bizonyára sértve érzi magát. Az amerikai kritikusok nem ismernek lehetetlent, sőt! Ők nem nyulakra és nem fácánokra vadásznak, hanem elefántra. És Formán hatalmas elefánt számukra. Eleinte az Amadeust is kíméletlenül lehurrogták, csak később, az Oscar-eső után kezdtek változni a vélemények. Én szerencsés vagyok, mert sem az Amadeus, sem a Valmont kosztüméire nem kaptam rossz kritikát A Valmont francia klasszikus regény Vláčil filmjéhez, A fehér galambhoz készítette. Később az ördögcsapdában, a Markéta Lazarováhan és a Méhek völgyében dolgoztak együtt, majd színpadi díszleteket tervezett és rendezett is. 1979-ben Jirí Menzel munkatársa a Mesés férfiak kurblival című filmben, rá egy évre pedig a Sörgyári capriccio szereplőinek tervez korhű ruhákat. Formán Amadeusa talán a százötvenedik jelmeztervezői munkája, de az első, amelyre az egész világ felfigyel. Kosztümjeit New York, Indianapolis és Evansville kiállítótermeiben csodálják az amerikaiak, az Oscar-díj azonban még ennél is nagyobb elismerés számára. És most itt a legújabb Forman-film, a Choderlos de Laclos regénye nyomán készült Valmont, amelynek főcímlistáján ugyanaz áll, mint az Amadeusén. Kosztümtervező: Theodor Pišték. alapján francia-amerikai koprodukcióban készült és a párizsi forgatások során bizony többször is a tudtunkra adták, hogy nagyon bátrak voltunk, amikor „beléptünk" a francia történelembe. Végig, az utolsó napig árgus szemmel figyeltek bennünket és nemcsak Milost és engem, „a cseheket", hanem az amerikaiakat és még a ruhákat varró ,Nem reménykedtem (Méry Gábor felvétele) olaszokat is, úgyhogy ezek után nem mondhatok mást, csak azt: nekem a franciáktól kapott Cesar-díj sokkal nagyobb elismerést jelent, mint hinné. -A Laclos-regény cselekménye közvetlenül a francia forradalom előtt játszódik, a filmé negyven évvel korábban. Mién? - A kosztümök miatt. Ez az én ötletem volt, én kértem meg Formant, hogy hozzuk előbbre a cselekményt, így legalább elkerülhetem az önismétlést. Milos nem tiltakozott, maradt tehát a rokokó, de már a századelő stílusirányzatában. - Valmontot, a kíméletlen szívtiprót az angol Colin Firth alakítja. Sosem hallottam róla. - Én sem ismertem őt korábban, ez az elsó jelentős filmszerepe. Tom Hulce-szal ugyanígy voltunk... ő is Milostól kapta az első nagy lehetőséget, s micsoda remek Amadeus volt! Igen, Formannak fantasztikus Kis nyári derű VILÁGSZÁM A moziban egy rendkívül népszerű, világsikerű filmet játszanak. Annak ellenére, hogy a jegyek már hetekkel az előadás előtt elfogytak, a huszadik sorban egy fiatalember és egy szép nő között mégis van üres hely. - Furcsa - csóválja a fejét a fiatalember. - Valaki képes volt kiállni azt az irdatlan hosszú sort és most mégsem jut el az előadásra! - Itt szegény férjemnek kellett volna ülnie - zokog föl a nő. - Sajnos a halál nem válogat... - Bocsásson meg, nem sejthettem ... - szabadkozik a fiatalember, majd eszébe jut: - Miért nem jött akkor magával valaki a családból? - Nem lehetett. Mind a temetésen vannak. BARÁTNŐK - Te vagy az, Ancsa?! Istenem, hány éve is, hogy nem láttuk egymást. - Vagy tíz. - Megváltoztunk, bizony megváltoztunk. - Még szerencse, hogy a ruhádról megismertelek. TENGERPART - Rohanj gyorsan fuldokolni! - kiált az anya a lányára a tengerparton. -Az a fiatalember, aki most szállt be a csónakba, milliomos csemetéje! TURIZMUS Az utazó tevét vásárol az oázisban. A beduin elmagyarázza, hogyan kell vele bánni. - Lenni nagyon egyszerű. Mondja neki: Hűha! - teve elindul. Mondja neki: Ámen - teve megáll. - Hűha! - csodálkozik el az utazó a dolog egyszerűségén. A teve erre megiramodik vele és sebesen vágtat érzéke van a színészekhez... nincs az a producer, aki rábírná, hogy jónevű sztárokat szerződtessen, ő mindig a figurából indul ki és aszerint választ színészt a szerepre. Hogy aztán az forgatott-e már vagy sem, neki teljesen mindegy. O majd ügyesen, precízen „helyzetbe hozza". Nála két dolog fontos a filmben: a cselekmény és a színészi teljesítmény. Erre figyel, erre épít kezdettől fogva. Visszatérve Colin Firthre: engem rettenetesen meglepett, hogy ő lett a film címszereplője. Én nem ilyennek képzeltem Valmontot. Keményebbnek, erősebbnek, férfiasabbnak. Colin Firth finom, gyengéd lélek lágy arcvonásokkal, s megjelenésében is inkább feminin és nem az a típus, akiben a vágy gyilkos és kártékony szenvedélye duzzad. Első találkozásunk után csak annyit mondtam Formannak: erről a Valmontról aligha hiszi majd el a néző, hogy ő volt a kor playboya, Firth nem az a típus. Ne izgulj, majd azzá válik, felelte Milos, általad és általam. Úgyhogy a kész kosztümterveket azonnal eldobtam, és egészen más ruhákat csináltattam neki. Persze nem selyemből, ahogy eredetileg képzeltem, hanem bőrből, hogy férfiasabbá tegyem. - Formán újabb forgatás előtt áll; önnek biztosan elárulta, mi lesz a következő munkája. - Nem, nem árulta el, mert imád titkolózni. Azt közölte csak, hogy számol velem, várjam a hívását. -Addig persze elvállal egy-két cseh filmet. - Tudja, mikor dolgoztam én legutóbb cseh filmben? Hét évvel ezelőtt. Nehogy azt higgye, hogy kapkodnak értem a hazai rendezők- De nem is baj,'nem panaszkodom, hiszen így is van munkám elég. - Például a prágai vár ifjú őreivel. - Igen, Havel úr kért meg nem sokkal a novemberi események után, hogy tervezzek nekik új egyenruhát; el is készül lassan az utolsó darab is. Most a hadsereg elöljárói kérik tőlem ugyanezt, de még nem adtam választ nekik, mert attól tartok, más az én ízlésem és más az ő elképzelésük. - A festéssel végképp felhagyott? - Nem, nem hagytam fel. Ha itthon vagyok, naponta kezembe veszem az ecsetet. A jelmeztervezést szórakozásból csinálom, a képeket belső szükségletből, tehát ez is, az is igazi öröm számomra. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kafka és Tvardovszkij - és Lengyel József Jegyzet a világhír bonyolultságáról a szakadék felé. Az utazónak ijedtében nem jut eszébe, hogyan is kell megállítani. Keresztet vet és felsóhajt: -Legyen meg a te akaratod, ámen! Erre a teve engedelmesen lefékez a szakadék peremén. Az utazó lelkendezik: Működik a dolog, pedig már egészen megijedtem. Meleg helyzet volt. Hűha! VÁLÓOK - Miért akarnak elválni? - kérdezi a bíró a felektől. - A feleségem nem tudja megbocsátani azokat a dolgokat, amelyek nem történtek meg közöttünk. CSODADOKTOR - Döktor úr, önnek csodálatos keze van. Teljesen elmúlt az a kínos fájdalom a lapockám alatt! Mi lehetett az? - Hölgyem, meg volt tekeredve a melltartópántja. HARASZTI MÁRIA Lengyel József - Szolzsenyicin kortársa és társa. A Kicsi, mérges öregúr, az Elejétől végig, a Sárga pipacsok, szóval mindaz, amit a sztálinizmus idején, vagy tizennyolc éven át elszenvedett törvénytelenségek nyomán emlékként megörökített a világirodalom számára - semmiben sem marad el orosz sorstársa életművétől. Alekszandr Tvardovszkij segítette megismertetni a világgal, mint szerkesztő, Szolzsenyicin első remekét, az Ivan Gyenyiszovics egy napját. Nyikita Hruscsov személyes engedélye szükségeltetett a közléshez. Mint ahogyan Tvardovszkij élesen sztálinizmus-ellenes szatirikus elbeszélő költeményének, a Tyorkin a másvilágonnak a közzétételéhez is. Mindez 1962 és 1964 között történt. A mából visszatekintve immár történelmi időkben. A XX. és a XXII. kongresszus anyagi reményt ébresztő korszakában. Ekkor történt, hogy Lengyel József írt egy, néhány oldalas jegyzetet Kafka és Tvardovszkij - és az optimizmus címmel. Franz Kafkáról, a prágai német íróról akkoriban az egész világ vitatkozott. Tvardovszkij másvilágon bolyongó Tyorkinja pedig friss szenzáció volt. ,,A per és A kastély írója és a Tyorkin a másvilágon írója között megállapítható a tagadhatatlan kapcsolat, noha Kafka (ha élne), de Tvardovszkij is (ha amit itt írok, nem magyarul íródna, következésképp eljutna hozzá) sértődötten tiltakozna effajta megállapítás ellen." Lengyel József gloszszája a budapesti Uj Irás hasábjain látott napvilágot. Lengyel József sejtése pontos volt: az Új írás, természetesen, nem juthatott el Tvardovszkijhoz, mert magyarul íródott. Tvardovszkij azonban tudott, mégiscsak tudott erről a glosszáról. Mostanában jelent meg Moszkvában, oroszul, Vlagyimir Laksinr\ak, a kitűnő orosz kritikusnak az a naplója, amely azokról az évekről számol be, amikor Laksin Tvardovszkij helyetteseként dolgozott a Novij Mir szerkesztőségében, s mint köztudott, Szolzsenyicint ez a folyóirat fedezte fel. 1964 áprilisában arról tudósít Laksin, hogy Tvardovszkijjal együtt olvassák Kafka regényének, A pernek akkor még csupán kéziratos orosz fordítását. Ekkor már Lengyel József glosszája régen megjelent az Új írásban. Budapesten és magyarul. Történt azonban, hogy a prágai Plamen, amelyet akkor az irodalmár Jirí Hájek szerkesztett és ugyancsak derekasan kiállt Kafkáért a Novotný-adminisztrációval szemben, s Tvardovszkij poémáját is közölte csehül - Lengyel József bemutatására szánta el magát. Az Elejétől végig fordítását nyomdába is adták, s ugyanabba a számukba írattak egy bőséges ismertetőt Lengyel József már említett glosszájáról. Laksin ezt jegyzi fel naplójában 1964. április 30-án: ,,Beszélgettem ma Tvardovszkijjal Kafkáról, akit éppen most olvasott: Dicsérte: »Azt hittem, valami össze-vissza mű lesz, mint a modernistáké általában. Ezt azonban nagyon keményen kovácsolták össze... Nemrég, amikor elmesélték nekem, hogy egy cseh folyóiratban megjelent valami cikk, ahol a Tyorkin a másvilágon-t Kafkához hasonlítják - nevettem. Most már nem nevetek...« Lengyel Józsefnek tehát többszörösen igaza lett. Igaza lett, hogy magyarul nem juthatott el Tvardovszkijhoz glosszája; igaza lett, hogy Tvardovszkij nem nagyon örülne az ilyen hasonlítgatásnak; és ami a legfontosabb, hogy maga Tvardovszkij ismerte el, hogy az ilyen összehasonlítás jogosult. Kafka és Tvardovszkij az embertelenség abszurditása ellen küzdöttek. Mint ahogyan Lengyel József is. A történelem groteszk fintora azonban távolról sem az, hogy a magyar író glosszája cseh ismertetésben jutott el a szovjet poétához. Hanem az, hogy - hosszú, kínos és véres viták után ugyan - Kafka, Tvardovszkij eljutott a cseh és az orosz olvasóhoz. A Plamen azonban csak közölni szerette volna Lengyel József kisregényét, a tizennyolc, lágerben és száműzetésben eltöltött év szenvedéseinek hiteles krónikáját, az Elejétől végig-et. A Plamen szerkesztője még a borítóra is kinyomtatta Lengyel József nevét és kisregényének címét. A cenzúra azonban csak Lengyel József gloszszájának ismertetését engedélyezte. A kisregényt betiltották. A kisregény még mindig nem jelent meg sem csehül, sem oroszul. Noha Lengyel Józsefnek igaza volt. Még a képtelennek vélt Kafka-Tvardovszkij-párhuzam dolgában is. E. Fehér Pál Kis Nyelvőr Miért kárókatona a kormorán? A Hét című lapunk - hátsó borítójának külső felén - tudomány-népszerűsítő cikkeket szokott közölni. Az ez évi 12. számában A kárókatona című cikkben a kormoránnal foglalkozik Stollmann András. Magam is nagy érdeklődéssel olvastam a cikket, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, kitér-e a szerző arra, honnan kapta ez a madár a kárókatona magyar nevet. A következő mondat utal az írásban a névadásra: „Nevét a látszat után kapta, ugyanis a testvégén lévő lábai segítségével felálló helyzetben a nyakát kinyújtva »katonásan« tud csak pózolni." Aki látott kormoránt, igazolhatja ezt. Lehet tehát, hogy a madár katonás állása is elősegítette a névadást, de ez önmagában kevés lett volna a név kialakításához. Még talán ahhoz is, hogy a névbe a katona szó kerüljön utótagként. Elvégre az ilyesfajta állásmódot sok egyébhez is hasonlíthatták volna, nemcsak a katona állásához. Annak, hogy a katona szó belekerült a névbe, elsősorban nyelvi oka van. Még kevésbé tudnánk megmagyarázni például biológiai vagy más okkal azt, miért lett a név előtagja a káró. Ennek is nyelvi magyarázata van. Lássuk hát! Ez a madár a török nyelvből is kapott nevet. A kara katna török kifejezés azt jelenti, fekete madár. A .fekete' jelentésű kara török melléknév családnévként is megtalálható tájainkon, s az ilyen nevű emberek ma is barnák, sötétebb bőrűek, mint polgártársaik. Állítólag török származásúak, sőt a törökök között is a sötétebb bőrűek viselték ezt a nevet. De visszatérve a madárhoz, egyes nyelvészek szerint ebből a török kifejezésből származik a kárókatona szó. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára ugyan megjegyzi, hogy a kara katna szókapcsolat egyik török nyelvből sincs kimutatva, de azért a név - a szótár szerint is - keletkezhetett valamely kara előtagú török madárnévből a katona népetimológiás beleértésével. Nehéz tehát visszavezetni a névnek a mai alakját az eredetire, de érdemes megnézni a régen használt alakokat, amelyeket maga a szótár is feltüntet. Már 1519-ben írásban találkozhatunk a kara kathona, 1531-ben a karrakatona névvel; később előfordulnak a karakatna, kárókatna, kárókatona, karakatana, kárakatna alakok is. Nem zárható ki tehát a kara katna előzmény. A nyelvészeti szakirodalom a kárókatona nevet már régóta népetimológiás szóalkotásnak tartja. Ennek a szóalkotásnak az a lényege, hogy a magyar ember a neki semmit nem mondó idegen „értelmetlen" neveket igyekszik megmagyarítani, értelmessé tenni. Például a ,gümős virág' értelmű polianthes tuberosa második, ,gümős' jelentésű tuberosa tagjából tubarózsa virágnevet alkottunk, vagy a ,képváltoztató' jelentésű képmutáló-bó\ képmutató lett nyelvünkben. Ugyanígy lett a magyar ember számára ismeretlen kara katna madárnévből kárókatona, mert mind a katona, mind pedig a kártyajátékhoz fűződő káró szó ismerősen csengett számára. Az ismeretlen kara tehát könnyen változott át a névben káró-vä, a,madár' jelentésű katna szintén csak egy hangban különbözött a katona szótól. S ha már az eredeti és a helyükre kívánkozó magyar alakok ennyire hasonlóak voltak, akkor könnyen végbement a névcsere, különösen ha - mint azt a biológusok állítják - ez a madár állás, pózolás tekintetében is hasonlít a katonára. JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 1.