Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-28 / 228. szám, péntek

Az igazságkeresés összefonódásai Rudolf Viest tábornok - magyar szemmel F

urcsának tűnhet, hogy a szlovák nemzeti felkelés hősének, Rudolf Viest tábornoknak a centenáriumáról mintha nem vennének tudomást a hazai lapok. Az évforduló napján csak a Národná obrodában jelent meg róla méltatás. Talán az évtizedeken át tartó, kötelező kiüresedett rituálék kiábrándító hatásának tudható ez be. Avagy annak, hogy a közelmúltban a felkelés 46. évfordulója méltó elégtételt szolgáltatott a tábornok elhalványult, eltorzított emlékének. Rudolf Viest alakja magyarok számára is izgalmas képzettársításokat indít el. önkéntelenül is felidézi Cseres Tibornak azt a regényét, mely a nyolcvanas évek elején formai megoldásával, ikerregényként a mozaikkockák elrendezésével pezsdítően, mondanivalójával pedig katarzisként hatott. Talán bizarrnak tűnhet ez a párosítás. Hisz személyiségrajz történetkutatói hitelessége és az írói képzeletből táplálkozó esztétikai lelemény kerülne közös nevezőre. Vajon lehet-e kapcsolat két ennyire öntörvényű, közegében is sajátos beágyazottságú jelenség között? A kétely minden bizonnyal indokolt. De alighanem az érintkezési felületek keresésétől sem tagadható meg a jogcím. Erre az alapot végül is a történelmi helyzet, annak szövevényessége szolgáltatja. S ezen belül nemcsak az életsorsok párhuzamosságai, hanem az emberi összefonódások meghökkentő mozzanatai is. Viest tábornok életútja nem nélkülöz ilyen vonásokat. Persze, lehet, hogy tájainkon Kelet-Európában a huszadik században ilyesmi nem is számít kivételnek. Mindenesetre van némi paradox éle is annak, hogy az a szlovák főtiszt, aki az első köztársaság idején az egyedüli szlovák tábornoka volt a csehszlovák hadseregnek, a századforduló Budapestjén érettségizett. Itt szerzett felsőfokú ipari szakképesítést, s innen építőipari tisztviselőként vitte a vonat 1914-ben a frontra, ahol .orosz fogságba esett. A csehszlovák légió tisztjeként 1920-ban tért haza az újdonsült köztársaságba. Két év múlva, Í922-23-ban a budapesti csehszlovák követség katonai attaséjának helyettesi tisztét betöltve került ifjúságának színhelyére. A csehszlovák-magyar kapcsolatokat ez idő tájt ellentmondásos törekvések jellemezték. A magyar külpolitika már kereste a kapcsolatok normalizálásának lehetőségeit, viszont ki volt téve annak a vádnak, hogy háborús törekvéseket táplál. S talán nem érdektelen, hogy a kölcsönös viszonyt az Antant határmegállapító bizottságainak működése is befolyásolta. A diplomáciatörténeti kutatás minden bizonnyal érdekes adalékokkal szolgálhatna Rudolf Viest ekkori szerepét illetően. /n ^ ehszlovák hazafi és az vb egységes csehszlovák nemzetfelfogás híve volt, emellett még a berlini Gestapo-központban is kitartott. Memorandum aláírásával tiltakozott 1939 márciusában Szlovákiának a köztársaságtól való elszakítása ellen. Ezt megelőzően 1938 őszén tagja volt a csehszlovák-magyar határmegállapító bizottságnak. Andorka Rudolf vezérkari tiszt és későbbi diplomata viszszaemlékezéseiben olvasható, hogy a hivatalos tárgyalásokon túl miként kvaterkáztak - ékes magyar nyelven. Itt óhatatlanul is felidéződik Cseres Parázna szobrokjának egyik alakja, az a szlovák Petráček őrnagy, aki 1939-ben Kassára átjárva magyar határőrtisztekkel együttműködik a lengyelországi menekültek átjuttatásában, s antifasiszta gondolatokkal szimpatizáló vitákat folytatnak a kelet-európai sorsproblémákról és az etnikai" határokról. Viest életútjának alakulásában újból szerephez jutott Budapest, ahonnan a határkérdésekről folyó tárgyalásokat követően nem haza, hanem Jugoszlávián keresztül az emigrációba indult. Bekapcsolódott a külföldi csehszlovák ellenállási mozgalomba. Franciaországban a csehszlovák hadosztály parancsnoka volt, Angliában pedig az emigráns csehszlovák kormány minisztere lett. Otthon, a ludák-rezsim halálra ítélte. A szlovák nemzeti felkelés idején Moszkvában tartózkodott. Beneš köztársasági elnök 1944 szeptemberében kinevezte a felkelés hadseregének főparancsnokává. A Tri Duby-i repülőtérre október 7én érkezett, s azonnal átvette a hadsereg feletti parancsnokságot. S itt ezek után kapcsolódik nevéhez, szerepéhez egy olyan mozzanat, mely közvetlen áramkört teremt a Cseres-regény gondolati töltésével. T

örténelem és lelkiismeret szembesüléseként jellemezte regényét a szerző 1980-ban a Kritika hasábjain közölt beszélgetés során. Nem számonkérés és nem ítélőszék, hanem szembenézés a háborús múlttal - mondta. S a regény fő alakjának, Thormay őrnagynak a magánnyomozása nemcsak az egykori résztvevők jelenbeli (a hatvanas évek elejei) állásfoglalására kíváncsi: hanem arra is, hogy a valóságos és az elmulasztott lehetőségek miként szóltak bele sorsuk alakulásába. A Cseres-regény tudatosan, szinte az olvasónak szánt ingerlő játéklehetőségként jelzi a sorsok és események alakulásának többféle lehetséges változatát. Egyik figurájának nyitva hagyott sorsában a körülmények és adottságok kedvező avagy kedvezőtlen összejátszásának szinte sorsdöntő szerepét hangsúlyozza. A művészi láttatás ereje túlnő önmagán - akaratlanul is vonza a történelmi tényanyagot. így eleveníthet fel olyan eseményt is, mely szereplőivel, Viest tábornokkal együtt a történelmi érdeklődés perifériájára szorult. Egy visszaemlékezésben maradt nyoma annak, hogy 1944. október elején magyar főtisztek felkeresték Viest tábornokot, afelől érdeklődve, milyen magatartást tanúsítana a felkelés hadvezetése, ha a magyarok a németekkel hadiállapotba kerülve arra kényszerülnének, hogy a felkelés területére vonuljanak vissza. A tábornok hangsúlyozta, hogy e kérdésben a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének kell mérvadó véleményt nyilvánítania. Kedvezően fogadta a bejelentést, nyilván a felkelés egyre romló katonai stratégiai helyzetét is szem előtt tartva. A döntést viszont egyeztetni kellett a londoni kormánnyal, s úgy tűnt, mintha ott futott volna zátonyra az egész kezdeményezés. Kiderült viszont, hogy Londonból még október 17-én is, a nyilaspuccs után, olyan értelmű válasz érkezett, hogy hasonló lépések megtételéhez szükség van a szövetséges hatalmak, London és Moszkva hozzájárulásához. A lehetőség meghiúsult, és teljesen feledésbe merült. A hivatalos szemlélet nem igényelte felelevenítését. A Viest-évforduló a Cseres-regényhez kapcsolódva így emlékeztet a feledés esélyére és veszélyére. M

agyar vonatkozások egyébként Viest és Golian tábornok rejtélyes foglyul ejtése körül is felbukkannak. Jozef Jablonický a Histórie a vojenství című hadtörténelmi folyóirat idei 4. számában publikált tanulmányából tudható ez meg. Az írás egyébként tavaly szamizdatkiadványban látott napvilágot. A Pohronský Bukovecen rejtőzködő két tábornok elfogásával kapcsolatban máig is vita tárgya, hogy véletlenről vagy árulásról van-e szó. Egyesek, akik együtt voltak a két tábornokkal, az egész akciót egy csehszlovák főhadnagyi egyenruhát viselő személy elfogatásával hozzák összefüggésbe. Maguk a németek azt a verziót terjesztették el, hogy a két tábornokot egy zsidó orvosalezredes árulta el. ,,Nyilván azzal számoltak, hogy a közvéleményben ez antiszemita hangulatokat vált ki" - írja Jablonický. De ez a változat, magyar beütéssel úgy látszik tartósnak bizonyult. Aszóban forgó főhadnagyról kiderítették, hogy Alexander Váradynak (a háború után Vajnorskýnak) hívták. Losonci jogászdoktorként került a Horthy-hadsereg kötelékében a keleti frontra. Fogságba esve jelentkezett a Svoboda hadtestbe, s a csehszlovák ejtőernyős dandárral jutott a felkelés területére. „Mindeddig nem került elő olyan dokumentum, amely egyértelműen igazolná, hogý Váradyból brutális vallatási módszerekkel kikényszeritették volna Viest és Golian tartózkodási helyének elárulását" - írja Jablonický, aki a nevezettel (1979-ben Pozsonyban halt meg) többször is beszélt. Ami az orvosalezredest illeti, nem sikerült ilyen személyt azonosítani. De Jablonický említést tesz arról, hogy a besztercebányai kerületi bíróság börtönnaplójában található egy 1944. november 11-i bejegyzés, bizonyos MUDr. Štefan Darvairól (később Darvas). B

ecsületüket megőrizve viselkedett a két tábornok a kihallgatási jegyzőkönyvek szerint a berlini Gestapo-központban. Tragikus mártírhaláluk körülményeiről, helyéről és idejéről nem kerültek elő megbízható adatok. íme, tisztázatlan, lehet, hogy már soha ki nem derülő tények is nehezítik a múltat idéző igazmondást. De Viest tábornok emlékét jó ideig a szalontábornoknak kijáró elmarasztalás árnyékolta. A közelmúlt történetírása is őt tette felelőssé a felkelés katonai erejének szétzilálódásáért. A kérdés, s erre még a történelmi kutatás adhat választ, ennél összetettebb. Az a vád pedig már egyenesen emlékgyalázás, hogy cserbenhagyta katonáit. Ki tudja mi történt volna vele, ha életben marad. Lehet, hogy az, ami a vesztes Magyarországon Stomm Marcell tábornokkal, aki fél lábát amputálva szovjet fogságban a magyar légió megalakítását szorgalmazta, s az ötvenes években árulásért halálra ítélték, de végül is nem végezték ki. Viest életútja a Cseres-regény fényében arra figyelmeztet, hogy az egyénre mért igazság ne kerüljön ellentétbe a közösségi tudattal, s nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben sem. KISS JÓZSEF ORVOSI TANÁCSADÓ Hipó!(1) A nem cukorbeteg olvasó bizonyára nem tud mit kezdeni ezzel a szóval. Aki tud idegen nyelveket, az rájön, hogy valami alacsonyt jelenthet ez a kifejezés. Valóban, a „hipó" az alacsony vércukor (hipoglykémia) neve a cukorbetegszlengben. Az a néhány olvasó aki ezt a rovatot rendszeresen olvassa, most bizonyára felszisszen: ez a szélhámos doktor eddig minden cikkében azt bizonyította, hogy a diabetesz alapja a magas vércukor (hyperglykémia), most pedig az ellenkezőjéről fog írni?! Nem kell megijedni, nem vagyok politikus és nézeteim nem szoktak 180 fokos fordulatot venni. A cukorbetegek számára a hipoglykémia is komoly vészéit jelent, nem csak a magas vércukorszint. A egészséges ember vércukrát hormonok szabályozzák nagyon pontosan. Evés után néhány perccel a vércukor szintje növekedni kezd. Ennek hatására a hasnyálmirigy Langerhans szigeteinek béta sejtjei inzulint juttatnak a vérbe. Ez a hormon segíti a glukóz bejutását a véráramból a szervezet sejtjeibe és ennek következtében a vérben csökken, a sejtekben növekszik a cukor koncentrációja. Ha éhezünk, a vércukor koncentrációja a vérben csökkenni kezd. (A konkrét érték evés után 100-120 milligramm glukóz 1 deciliter vérben, éhezéskor 70-80 mg. Az Sl rendszer szerint ez 5,5-6,6 illetve 4-5 millimól literenként, de a laikusok számára a régi milligrammos érték bizonyára érthetőbb.) A csökkenés veszélyezteti az agy működését, mert ez a nélkülözhetetlen, de arisztokratikus viselkedésű szen/ nem tárol energiahordozókat és nem is hajlandó más anyagból energiát nyerni mint glukózból. A szervezet természetesen reagál a vércukor csökkenésére és más hormonok segítségével mozgósítja a máj és a zsírszövet tartalékait. A vércukrot növelő fő hormon a glukagon, amely az inzulin mellett termelődik a Langerhans szigetek alfa sejtjeiben. Segítőtársai az adrenalín, a kortikoidok (a mellékveséből) és az agyalapi mirigy növekedési hormonja. E hormonok összehangolt működése biztosítja, hogy A repülőtechnikát a nemzetgazdaság különböző területein alkalmazzák. Ennek módjairól tanácskozott Zsolnán immár negyedszer a legújabb technikai vívmányok alkalmazásával foglalkozó konferencia. Résztvevői a Horný Hričov-i repülőtéren gyakorlati bemutatónak is szemtanúi lehettek. A szakemberek megtekinthették a repülők és helikopterek különböző típusait és hasznosításukat a mezőgazdaságban és a tűzvédelemben. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) A nemzetállami szemlélet a múlt kelléktárába tartozik DURAY MIKLÓS NYILATKOZATA Szeptember közepén a pozsonyi várban nyolc európai ország kereszténydemokrata és néppártjai képviselőinek részvételével Régiók Európája címmel kerekasztal-tanácskozásra került sor. A házigazda szerepét a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom töltötte be, a hazai résztvevők közt volt a Csehszlovák Néppárt képviselője is. A tanácskozáson megfigyelőként részt vett Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke is. Vele beszélgettünk az eseményről, ott szerzett tapasztalatairól. - Bevezetőül leszögezném, hogy a tanácskozáson a kerekasztalnál kellett volna ülnie az Együttélés képviselőjének is, ehhez azonban a házigazda nem adta beleegyezését, s így, az SZNT-ben helyet foglaló más pártokkal és mozgalmakkal együtt csupán mint megfigyelők vehettünk részt az eseményen. A kerekasztal-tanácskozáson elhangzott nézetek három témakörre összpontosultak: az említett pártok közti együttműködésre, a regionális együttműködésre és a kétoldalú, illetve sokoldalú kapcsolatrendszer közös, de vitatott kérdéseinek - például a környezetvédelem - tisztázására - mondotta beszélgetésünk elején Duray Miklós. • Milyen gondolatok és ötletek hangzottak el a tanácskozáson? - Elmondható, hogy a tanácskozáson az alkotó együttműködés szelleme uralkodott. Á házigazda szerepét betöltő KDM vezetője üdvözlő beszédének szelleme államközpontú szemléletet tükrözött. Az olaszországi és az ausztriai résztvevők főleg az emberre, személyekre, kiscsoportokra lebontott szemléletet képviselték, s elsősorban a kisebbségek védelmének, önazonosságtudatuk megőrzését szolgáló politikai légkör megteremtésének fontosságát hangsúlyozták. Érdekes módon, főleg a horvát és a szlovén résztvevők, azzal foglalkoztak felszólalásukban, hogy miként hozható összmég születésnapi ebéd után sem emelkedik az egészséges ember vércukra 120 mg/dl fölé (erről az inzulin gondoskodik), de néhány napig tartó böjt idején sem süllyed 70 mg/dl alá. A gyógykezeletlen cukorbetegek vércukra magas. A gyakoribb második típusú diabéteszben (ez rendszerint idősebb, túlsúlyos egyéneknél fordul elő) a vércukorszint ritkán haladja meg a normális szint dupláját - tripláját és ez még nem jár feltétlenül súlyos tünetekkel. Az első típusú diabetesz hirtelen kezdődik és a vércukor a betegség kezdetétől számított néhány napon vagy héten belül nagyon magasra szökhet. Az ilyen beteg inzulinkezelés nélkül meghal. A kezelés célja a vércukorszint normalizálása. Ez a második típusnál gyakran elérhető súlycsökkentő étrenddel, gyógyszerek nélkül. Másoknál szájon át szedhető gyógyszerekre vagy inzulinra van szükség. Az injekció formájában a testbe juttatott inzulin meglehetősen primitív utánzása az egészséges ember inzulintermelésének. Ezért olyan fontos, hogy a beteg pontosan betartsa az orvos utasításait az inzulin adagolását, az étkezés időpontjai és mennyiségét illetően. Ellenkező esetben bekövetkezhet az, hogy a szervezetben túl sok az inzulin és kevés a glukóz. Ez a rettegett „hipó". Dr. RÁCZ OLIVÉR hangba a szeparatizmus és a regionalizmus. Beszámoltak arról a véleményükről, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szétesőben van. Azon gondolkoztak hangosan, ha erre sor kerülne, utána milyen együttműködési kapcsolatok jöhetnek létre. A horvát képviselő nyíltan beszélt egy Duna menti együttműködési lehetőségről, amin, véleménye szerint egy horvát-magyar együttműködést kell érteni. • Milyen felfogás állt önhöz a legközelebb? - Leginkább az osztrák Néppártot képviselő Josef Riegler osztrák alkancellár gondolatai, aki határozottan leszögezte: a nemzetállami szemlélet a múlt kelléktárába tartozik, félre kell tenni az izolacionizmust, meg kell teremteni a kis régiók együttműködését. Ezen nem elsősorban a kis államok közti, hanem az egyes államok területén levő tájegységek együttműködését értette. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kerekasztal-tanácskozáson jelen levő pártok és mozgalmak képviselői az állami felelősség egyik megtestesítői, s ezt az állami felelősséget kell kivetíteni az együttműködés szellemére is. Josef Riegfer hangsúlyozta: a Pentagonále-országok térségében élő probléma a nemzetiségi kérdés, de rendezésére már van egy példa: a dél-tiroli németek helyzetének megoldása. Ezt Luis Dumwalder, a Dél-tiroli Néppárt jelenlevő képviselője is aláhúzta és szintén javasolta, hogy Dél-Tirol legyen a kisebbségi kérdés megoldásának mintapéldája. Ezt a folyamatot kell látnunk abban, hogy a nagy közösségek, mint például a Közös Piac, államok, kormányok és nemzetek fölötti integrációt jelentenek, s annak érdekében, hogy ebben az ember, a kisközösség, azaz a természetes közösség ne vesszen el, nem az állami totalitást, vagy a túlzott szuverenitást kell védeni. Ellenkezőleg: a természetes egységeknek a minél nagyobb önállóságát és együttműködését. A kerekasztal soros elnöke az elkövetkező évre Carlo Bernini, az olaszországi Democrazia Cristiana képviselője, aki szintén híve az előbb felvázolt gondolatnak. Felszólalásában ő is aláhúzta az együttműködés vezéreszméjét: feladatunk a kisebbségek és kultúrák védelme! E felfogás térhódítását tapasztalva meghökkentő, hogy a kerekasztaltanácskozás után rendezett sajtóértekezleten a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke azt a kijelentést tette, hogy a kisebbségi kérdésről nem esett szó a Régiók Európája címmel megrendezett kerekasztal-tárgyaláson. SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 28.