Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-28 / 228. szám, péntek

BEN BELLA HAZATÉRT A német szociáldemokrácia nagy pillanata Nyugat-Berlinben megkezdődött az SPD egyesítő kongresszusa (ČSTK) - A nyugat-berlini Nemzetközi Kongresszusi Központban tegnap délután kezdődött meg a nyugatnémet és a keletnémet SPD egyesítő kongresszusa. A tanácskozásnak az a célja, hogy több mint negyven év után egy pártba egyesítse a német szociáldemokratákat. Az egyesítési kongresszus egyben a német szociáldemokrácia választások előtti kongresszusa, amelyen a résztvevőknek titkos szavazással kancellárjelöltté kellene megválasztaniuk Oskar Lafontaine-t, Jóvá kellene hagyniuk továbbá a kormányprogram tervezetét, amelyet az SPD a decemberi parlamenti választásokon aratott győzelem esetén terjesztene elő. A német szociáldemokrácia nagy pillanatának nevezte az egyesítési kongresszust Willy Brandt, a két párt tiszteletbeli elnöke. Elmondta, személyesen másképp képzelte el az NDK és az NSZK egyesítésének folyamatát. Hangsúlyozta azonban, a nehézségek ellenére a németektől nem lehet megvonni a keletnémet kényszeruralom bukásából s az új esélyekből eredő örömet. Szoros együttműködés A szovjet és az amerikai külügyminiszter tárgyalása (ČSTK) - Tegnapra virradó éjszaka New Yorkban, az idén immár tizenötödször találkozott a szovjet és az amerikai külügyminiszter. Eduard Sevardnadze és James Baker négyórás megbeszéléseinek központi témája az irakkai szembeni gazdasági szankciók további szigorításához vezető utak keresése volt. Az amerikai külügyminisztérium képviselője szerint a miniszterek hangsúlyozták a két nagyhatalom szoros együttműködésének szükségességét az öbölválsággal összefüggésben. Olyan módon akarják növelni a nyomást Irakra, hogy ne tudjon kimenekülni a köréje fonódó hurokból. A külügyminiszterek megállapodtak abban, fokozzák az együttműködést az atomfegyverek terjedésének megakadályozására. Ezen a téren megkülönböztetett figyelmet szentelnek Bagdad jelentős erőfeszítéseinek, hogy nukleáris fegyverhez jusson. Eduard Sevardnadze és James Baker egyaránt azt mondta a tárgyalások után, annyi problémát kell még megoldaniuk, hogy minden jel szerint rövidesen újra találkoznak. A Reuter hírügynökség szerint szembetűnő, hogy a két nagyhatalom külügyminiszterei között kiváló személyes viszony is kialakult, nyilvánvalóan bizalommal vannak egymás iránt, rokonszenveznek egymással. Az egyes találkozók között csak hetek telnek el, s Kuvait bekebelezése óta naponta telefonkapcsolatban vannak egymással. RIADÓT FÚJ A SZOVJET KORMÁNY: Megmenteni a gazdag termést (ČSTK) - Az összes hozzáférhető anyagi és emberi források kihasználására szólított fel a szovjet kormány, azzal a céllal, hogy megmentse az idei gazdag termést. A határozat, amelyet tegnap tett közzé a szovjet sajtó, a Rizskov-kabinet újabb kétségbeesett kísérlete arra, hogy legalább a minimális élelmiszer-tartalékot biztosítsa a téli időszakra. A kormány javasolja a szövetségi köztársaságoknak, hogy az aratási munkák során használják ki a nélkülözhető munkaerőket az üzemekből és szervezetekből, amelyek közül néhányan átmenetileg esetleg leállítanák a munkát. A minisztertanács feladatul adta a honvédelmi minisztériumnak, hogy a hadsereg egységeit és az iskolákat is vonja be a munkálatokba. A belügyminisztériumnak pedig következetesen kell harcolnia a lopás, a lánckereskedés és a szervezetlenség ellen. A kormány felhívására azután került sor, hogy a szovjet sajtó és a hivatalos képviselők is híreket terjesztettek el arról, a téli időszakban Moszkvát, Leningrádot és több más nagyvárost az éhség fogja fenyegetni. (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szovjet elnök szerdán Moszkvában találkozott Ivars Godmanis lett kormányfővel. Az észt hírügynökség tegnapi jelentése szerint a mintegy 90 percig tartó megbeszéléseken a felek elsősorban a Lettország és a Szovjetunió közötti alapvetően új gazdasági együttműködésről tárgyaltak. Gorbacsov szorgalmazta a politikai és gazdasági együttműködés bővítését az összes köztársasággal a Szovjetunió független államszövetségének keretében. A lett kormányfő ezzel összefüggésben felhívta rá a figyelmet, az együttműködés bárminemű formáit a köztársaságok függetlenségének teljes felújításával párhuzamosan kell létrehozni. Kijelentette továbbá, Lettország a kétoldalú megállapodások alapján fog együttműködni az egyes köztársaságokkal. Megkezdődött a lengyel szejm ülése Jaruzelski lemondta látogatását az Egyesült Államokban ÚJ SZÚ 1990. IX. 28. (ČSTK) - Varsóban tegnap kezdődött meg a szejm háromnapos ülése, amelyen a résztvevőknek dönteniük kellene az előrehozott elnökválasztások időpontjáról. A tanácskozás napirendjén szerepelnek továbbá a parlamenti választások megtartásának módjára tett javaslatok. A Szolidaritás az arányos többségi választási rendszert támogatja, Kabulban csak hadgyakorlat? (ČSTK) - A szerdai szokatlan katonai mozgás az afgán fővárosban a hadsereg védelmi gyakorlatának részét képezte - közölte kabuli sajtóértekezletén a főváros helyőrségének parancsnoka. Hozzáfűzte, a gyakorlatokon a gépesített lövészegységek, a légierő és a tüzérség mellett a kormányzó Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetőségének tagjai is részt vettek. Szerdai jelentések szerint az afgán fővárosban rakétavetőkkel felszerelt katonák vették körül a kormányépületeket, páncélosok jelentek meg a város központjában, különösen erős egységeket vontak össze a belügyminisztérium körül. míg a képviselők túlnyomó többsége, beleértve egyes újonnan alakult pártokat a Szolidaritás parlamenti klubjában, az egyszerű többségi rendszert szorgalmazza. Ez utóbbi ugyanis nagyobb esélyt ad a kisebb csoportosulásoknak arra, hogy bejussanak a parlamentbe. Wojciech Jaruzelski lengyel államfő lemondta egyesült államokbeli látogatását. George Bushnak címzett levelében, amelyet az Egyesült Államok varsói nagykövetének adott át, tájékoztatja az amerikai elnököt, hogy megbízatási időszakának lerövidítését kérte a parlamenttől, s ezért kénytelen lemondani a látogatást. Nicu szabadlábon (ČSTK) - Nicu Ceausescut, az egykori román diktátor fiát, akit szeptember 21-én a bukaresti területi hadbíróság 20 évi szabadságvesztésre ítélt, tegnap három hónapra szabadon engedték. Ez idő alatt azonban a bíróság rendelkezésére kell állnia. A bíróság azután hozta egyhangú döntését, hogy meghallgatta a „legfelsőbb orvosi bizottság" jelentését. Nicu Ceausescut az utóbbi időben a bukaresti Fundulea kórházban kezelték májzsugorodással. (ČSTK) - Ahmed ben Bella, a független Algéria első elnöke tegnap kijenc évi száműzetése után hazatért. Megérkezése után felszólította az algériai kat, hogy ,, százezrével" jelentkezzenek Irak védelmére, s a jelenlegi algériai kormányt „bűnözők bandájának" nevezte, amelyet még a jövő évben tervezett választások előtt el kell távolítani. Ben Bellát, aki 1962 és 1965 között volt államfő, mintegy 50 ezer híve fogadta Algír kikötőben. A volt elnök reméli, hogy a Mozgalom a Demokráciáért körül az ellenzéki pártok széles frontja alakul, amely a most kormányzó Nemzeti Felszabadítási Front rovására segít neki ismét a politikai színtér előterébe kerülni. FÜGGETLENSÉG - AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ALAPJA A tábornok megúszta (ČSTK) - A Reuter szerint a NATO-hoz közelálló források tegnap közölték, hogy Brüsszelben három fegyveres megpróbálta elrabolni vagy megölni azt az amerikai tábornokot, aki az Észak-atlanti Szövetség brüsszeli parancsnokságán teljesített szolgálatot. Kedden este három ismeretlen fegyveres betört a tábornok brüsszeli lakásába, de csak a tiszt testőrét találták otthon. A megkötözött őrmestert a tábornok egyik barátja találta meg. A belga rendőrség megkezdte az incidens kivizsgálását. Maffiózók háborúja (ČSTK) - Fegyveres férfiak szerdán megtámadták a kolumbiai Cali melletti magánbirtokot és 18 személyt lemészároltak, további négyet pedig megsebesítettek. A kolumbiai rendőrség közlése szerint valószínűleg a medellini és a cali kábítószermaffia közötti háború újabb „epizódjáról" van szó. A Bogotától mintegy 320 kilométerre délnyugatra fekvő birtokra 30, katonai egyenruhába öltözött fegyveres rontott be, és tüzet nyitott az itt megrendezett futballmérkőzés közönségére. A labdarúgóknak sikerült idejében elmenekülniük. Vérengzés a Himalája alatt (ČSTK) - A bhutáni egységek 327 személyt lőttek le a demokráciát követelő tüntetések során, amelyek a múlt héten kezdődtek ebben a himalájai királyságban. Ezt a nepáli Kathmanduból a Kjodo hírügynökség közölte a bhutáni ellenzék jelentéseire hivatkozva. Ezek szerint a katonák további 500 személyt megsebesítettek és mintegy 2000-et letartóztattak. A tüntetők állítólag az emberi jogok garantálását, a demokratikus rendszer létrehozását és a politikai pártok működésének engedélyezését követelték. Elutasították Jelcin meghívását (ČSTK) - Az afgán ellenzéknek a pakisztáni Pesavarban székelő ideiglenes kormánya elutasította Borisz Jelcinnek, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökének meghívását, hogy képviselői látogassanak a Szovjetunióba."Az elutasítás okaként azt hozták fel, hogy Jelcin ilyen propagandamanőverrel szeretné választóit megnyerni, főleg akkor, ha sikerülne elérnie az afgán ellenzék hadifogságába esett szovjet katonák szabadon bocsátását. Drasztikus korlátozások (ČSTK) - A Granma kubai napilap hírt adott arról, hogy a kubai piacon további szigorú korlátozásokat léptettek érvénybe. Ezek az élelmiszert és az ipari árucikkeket egyaránt érintik, amelyeknek szabad értékesítése gyakorlatilag megszűnt. A hivatalos közlemény szerint a lakosság ellátásának alapvető módja a jegyrendszer bevezetése, mégpedig 35 alapvető fontosságú termékre, amilyen például a rizs, a tej, hús, szappan, a mosószerek stb. A diktátor és a diktatúra esélyei A

diktatúra, miként a diktátor is, rendszerint bárdolatlan. Izzadságszagú igyekezettel őrizgeti a szalonképesség látszatát, ám közben gyanútlanul el-elszólja magát. Szaddam Husszein az agresszió első heteiben makacsul ismételgette, hogy csapatait a „kuvaiti forradalmárok" kérésének eleget téve küldte az olajemírségbe. Róluk akkortájt nemes szófukarsággal csupán annyit tartott szükségesnek közölni, hogy „hazafiak". Most aztán kiderült, hogy a nemeslelkű hazafiak között még egy bábkormányzó sem akad. Emiatt aztán Bagdad saját helyhatósági miniszterét, Ali Hasszán elMadzsidot állította a tartományi kormányzó posztjára. Szó, ami szó: megbízható káder kívántatik erre a pozícióra, könnyelműségnek, felelőtlen rögtönzésnek helye nincs, hiszen egy-egy elhamarkodott, meggondolatlan lépés láncreakciószerűen megrendítheti a többi dominót is, és máris végveszélybe kerül a bagdadi főtrón ura is. Aki, úgy látszik, kivívta Washington immár ki nem engesztelhető haragját. Az amerikai elnöki üzenet félreérthetetlen hangneme jelzi: lassan végéhez közeledik a Fehér Ház türelme. És, ami Irakot legalább ennyire ingerli: fő támogatója, a Szovjetunió is felhagyott eddigi, legalábbis kétértelmű taktikájával. A Gorbacsov-üzenetek mindinkább ultimátum-jellegűek, és az eddig gyakran cinkos-szerepre is vállalkozó KeletEurópa hangja is érdesebbé válik, s dacolva az áldozatvállalás súlyos következményeivel, nem hajlandó a blokád kijátszására, a bojkott szabotálására. S hogy a felhők még komorabb setétet vetítsenek a sivatagi tájra: Nyugat-Európa is szokatlanul egységesnek és eltökéltnek látszik. S

zaddám Husszein baljós magabiztossága, a pöffeszkedő dölyf ilyesfajta félelmeket ébreszt, és váratlanul megfontolásra készteti azokat, akik még kételkedtek egy amerikai sajtóhírben. Egy nagy múltú arab ország vezető diplomatájával beszélgettem a napokban^ aki kizártnak tartotta, miszerint a most egyesült Jemen, Jordánia és Irak megegyezett volna Szaúd-Arábia feldarabolásában, hogy a Kuvait elleni iraki invázió csak bevezető játéka lett volna ennek a nagyszabású térképátrajzoló mutatványnak. Amerikai kollégánk ugyanis nem kevesebbet állított, minthogy Jordánia már ennek a taktikának megfelelően mozgósította légierejét Kuvait megszállása idején. Okkal tette ezt, mert maga is arra készült, hogy lerohanja a Vörös-tenger keleti partvidékét, köztük a muzulmán szent városoknak tekintett Mekkát és Medinát. Megszerezze a stabil, tágas kijáratot a Vörös-tengerre. Irak a sivatagi olajkincs keleti fertályaira vetett szemet, Jemennek pedig hagyományos területi vitái vannak Szaúd-Arábiával, s az utóbbi évtizedekben nem egyszer puskaporral nyomatékosították egymás bosszantását. A kombináció, amilyen képtelen, sajnos, annyira hihető is. Hiszen Irak óriási katonai és gazdasági erőfeszítései dacára is csak olyan győzelmet aratott az iráni fronton, amelyről csupán Bagdad hirdeti, hogy győzelem volt. Jordánia képtelen bármit is tenni az 1967-es háborúban izraeli megszállás alá került Ciszjordánia visszaszerzéséért, de még saját palesztinjait sem tudja béketűrőbb, engedelmesebb lakótársakká tenni. Az újraegyesült Jemen pedig ezzel a lépéssel az Arab-félsziget legnépesebb állama lett, hadserege is a legnagyobb az iraki után. A nagy terv bölcsője azonban minden bizonnyal Irakban ringott: bagdadi bátorítás nélkül a másik kettő gondolni sem mert volna arra, hogy kezet emeljen rendkívül gazdag szomszédjára. M

ert Irak vezető szerepre törekszik. Elsősorban az arab világban. A modern Irak históriájának válságos évtizedeit végigkíséri ez a görcsös igyekezet. Irakban két baathista forradalom zajlott le: mindkettőben meghatározó szerepe volt az arab világ vezetésére támasztott igénynek, no, meg persze a részt vevő felkelő puccsisták személyes ambícióinak. A Baath -párt szervezeti szabályzata könyörtelenebb és céltudatosabb a mindenkori bolsevik pártokénál, a pártfegyelem szigora félreérthetetlenebb. Jellemzőnek tarthatjuk, hogy a párttagságnak hatféle különböző fokozata van: a legbelsőbb, legbizalmasabb pártkaszt tagjai minden feladatra méltóak és - kötelezhetők. Ilyen erő felett rendelkezik Szaddam Husszein. Legalább százkétszázezer irakinak élete-halála függ a baathista rezsim fennmaradásán. Bármilyen kegyetlen és könyörtelen is az elnyomás az országban, nincs egy másik kétszázezres tábor, amelynek az élete függne azon, hogy a rendszert megdöntsék. Belső puccsok, forrongások, merényletkísérletek hírei időnként felbukkannak: ám az elnök legendás túlélési képessége esetről esetre kijózanította a reménykedőket. A

rendszer halálraszánt ellenfelei közé elsősorban a kommunisták számítják magukat. Terveik azonban rendre megbuktak, próbálkozásaik meghiúsultak a kitűnően szuperáló erőszakszervezet hullámtörő gátján. A kurdisztáni felkelések is sorra elbuktak: gázfegyverekkel, páncélosokkal szemben tehetetlen a legleleményesebb gerillataktika is. Az ellenzék külső támaszai is meginogtak. A nyolcesztendős perzsa háború azt is megmutatta: Iraknak a Közép-Keleten nincs kitől-mitől tartania. A megszerzett kuvaiti olajkinccsel együtt immár az egyetemes kőolajtartalékok egyötödét ellenőrzi, s ha kezét a szaúdi javakra is rátehetné - rátehette volna -, akkor ugrásszerűen tovább javított volna pozícióin. És ki tudja, mi következett - következhetett - volna a szaúdi siker után?! Talán a többi öbölmenti emirátus? Talán a tágabb háborús veszélyt jelentő roham Izrael ellen? Talán egy új, baathista kalifátus létrehozása? Az esélylatolgatás folytatása helyett indokoltabbnak látszik rámutatni arra: a világ azonnal érzékelte a rendkívül súlyos veszélyt. Washington - ezt az amerikai megnyilatkozások nem is titkolják - még a kuvaiti szuverenitás visszaállításánál is fontosabbnak tartja az agreszszió leállítását, Szaúd-Arábia megvédését. A nyugati felvonulás minimális célja nem is több ennél. A kuvaiti állapotok helyreállításához sokan elegendőnek vélik a blokád tökéletesítését. Addig is - gondolják az optimisták - még sok minden történhet. A rezsim lassú eróziója is bekövetkezhet, reménykednek a könnyen vigasztalódók, és talán nem is egészen oktalanul. Hiszen az iraki rendszer fennállása óta nem találta szemben magát ekkora erővel, nem tapasztalta, hogy az ellene erősödő front nemcsak az arab világot mozgósítja, hanem egymás mellé sodorja a második világháborús szövetségeseket, sőt az ellenfeleket is. S

ajátos zavarba hozta az iraki politika az ország hagyományos barátait, szimpatizánsait is. Bagdad évek óta fordul a világközvéleményhez, hogy az ellene irányuló „imperialista-cionista összeesküvés" leleplezésével riadóztassa hazáját, népét, a nagyvilágot. A tavaszi-nyári szolidaritási konferencia-dömping után aztán megmutatkozott a valódi veszély, az, amit egy diktátor és egy diktatúra jelent közvetlen és tágabb környezetére. A diktatúra öntörvényű mozgása most már majdnem lehetetlenné teszi, hogy belülről, kizárólag belső erőfeszítéseknek köszönhetően megbukjon. De most megjelent a magára szabadított „külső erőtényező", az önmaga ellen hangolt nagyvilág. A Nyugat lépéskényszerbe hozta önmagát: ekkora erődemonstrációt már aligha lehet csak úgy „lefújni". Itt már előbb-utóbb lépni kell, s az Irak ellen felhangolódott külvilág egyelőre még egységesnek látszik. A bagdadi számítási hiba valószínűleg itt következett be. De az iraki vezetés nem tart a kalkulációs tévedésektől, hiszen egész nyolcéves perzsa háborúját is számítási hibákat hibákra halmozva vívta végig, a nyilvánvaló vereség nélkül. Sőt, úgy tűnik, megszerezte egyetlen stabil támaszát: a békülékenyebb húrokat pengető Teherán talán még Irak támogatására is képes lesz. HUSZONYAI ISTVÁN