Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám, szerda

Szerda, 1990. szeptember 19. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 220. szám A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK 6. EGYÜTTES ÜLÉSE A brit kormányfő beszéde a csehszlovák parlamentben Mai számunkban: „Valóban optimista vagyok" Jeszenszky Géza exkluzív interjúja lapunknak (3. oldal) Biotermékeket legalább a gyerekeknek ... Véget kell vetni az utánam a vízözön elven alapuló rablógazdálkodásnak, hiszen az életet adó környezetre az utánunk jövőknek is szükségük lesz. (4. oldal) A szerencsés tizenhárom ... Nyolc év után ismét tanítanak Kamocsán. Az Érsekújvári járásban még három faluban állították vissza az iskolát: Barton, Fúrön és Szőgyénben. (5. oldal) Törvényt hagytak jóvá a szülői pótlékról • Vállalkozás-ösztönző jövedelemadó-törvény (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 6. együttes ülése tegnap fél kilenckor folytatódott. Az ülést vezető Rudolf Batték, a parlament elnökhelyettese bejelentette, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnök röviddel fél tíz előtt beszédet intéz a törvényhozó testület tagjaihoz. Addig is több képviselő élt felszólalási jogával. íqv Michal Prokop kifogásolta a televíziónak a Szövetségi Gyűlés üléséről adott előző esti tudósítását s javasolta, hogy a képviselői kluboknak legyen parlamenti szóvivőjük. A javaslattal a képviselők egyetértettek. Ezután Zdenék Jičínský, a Szövetségi Gyűlés elnökhelyettese beszámolt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság új alkotmányának előkészületeiről, majd előterjesztette az alkotmány-előkészítő képviselői bizottság összetételére vonatkozó javaslatot. Az új alkotmány előkészületeiről szóló jelentés összhangban van_ Václav Havelnak, illetve Marian Čalfának hétfőn elmondott beszédében kifejtett főbb gondolatokkal. - A köztársaságok és az államszövetség alkotmányain folyó munkát - hangoztatta Zdenék Jičínský - időben és tartalomban egybe kell hangolnunk. Ugyancsak folyik az állampolgári A demokráciának gyökeret kell eresztenie Margaret Thatcher beszédéből (ČSTK) - ,,Mindenekelőtt mint a parlament egyszerű tagja szólnék néhány szót. A szabad parlament és a jogállam alkotják annak a rendszernek a lényegét, amelyet demokráciának hívunk. Nagy-Britannia abban a szerencsés helyzetben van, hogy már 800 éve örvendhet neki. Önök nem örökölték a szabadságot: törekedtek arra, hogy ne legyen teljesen elfojtva, kezdetben a náci zsarnokság, majd a kommunista diktatúra által. A nap olykor önökre mosolygott, ez volt az 1968-as prágai tavasz, amelyben ön, elnök úr, oly jelentős szerepet kapott, mielőtt még kegyetlenül eltiporták volna. Később csodáltuk azt a rettenthetetlenséget, amellyel ön, köztársasági elnök úr felfedte és bírálta színműveiben a totalitárius rendszer hamisságát és igazságtalanságát, és amellyel Charta '77-beli társaival együtt az óriási túlerővel szemben védelmére kelt az alapvető emberi jogoknak. Őszintén csodálkozom, s most gratulálhatok a szabad parlament felújításához és országának visszatéréséhez áz európai demokráciák családjába, amelybe kétségtelenül tartozik. Mint brit miniszterelnök azt is el szeretném mondani, mennyire fontos Nagy-Britanniának, hogy Csehszlovákiára ismét mint partnerére és barátjára tekinthessen. Kapcsolatainknak hosszú történetük van. Masaryk elnök kinyomozta, hogy kezVízum nélkül az Egyesült Királyságba (ČSTK) - Tegnap reggel Prágában Jirí Dienstbier, a szövetségi kormány alelnöke, külügyminiszter és Laurence O'Keeffe brit nagykövet kicserélte a Cseh-Szlovákia és Nagy-Britannia kormányának megállapodását tartalmazó jegyzéket a vízumkötelesség megszüntetéséről. Az okmány szerint az állampolgárok érvényes útlevéllel utazhatnak és az egyezményt aláíró másik ország területén hat hónapig tartózkodhatnak vízum nélkül, ha az otttartózkodás nem kereseti célt szolgál. A vízummentesség érvényessége a csehszlovák állampolgárok számára Nagy-Britannia és Északírország Egyesült Királyságára, a Normand-szigetekre és a Manszigetre vonatkozik. A megállapodás ez év október elsején lép érvénybe. jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánytörvény előkészítése. Az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában részt vesznek a CSNT és az SZNT képviselői is. Margaret Thatcher, Nagy-Britannia és Észak-Írország miniszterelnöke néhány perccel fél tíz előtt Václav Havel és Alexander Dubček kíséretében, a jelenlevők lelkes üdvözlése közepette érkezett az ülésterembe. A Szövetségi Gyűlés elnöke méltatta a miniszterelnök-aszszony politikai pályafutását, s kifejezte reményét, hogy csehszlovákiai látogatása pontot tesz a müncheni diktátum végére, majd utalva a második világháború alatti antifasiszta küzdelem közös hagyományaira elmondta, hogy készek vagyunk a két ország közti együttműködés továbbfejlesztésére, hogy így könnyebben hidaljuk át nehézségeinket, s felzárkózhassunk Európa fejlett országai sorába. Ezután Margaret Thatcher emelkedett szólásra. Túlzás nélkül elmondható, hogy egyéniségével, kapcsolatteremtő képességével, világos és minden szavával magas fokú politikai kultúráról tanúskodó beszédével egycsapásra elnyerte törvényhozó testületünk tagjainak rokonszenvét. (Beszédéből más helyen idézünk) A miniszterelnök beszéde után Alexander Dubček kijelentette: - Ön (Folytatás a 2. oldalon) Ahogy a becses vendéget fogadni illik, sóval és kenyérrel várták a brit kormányfőt a pozsonyi repülőtéren (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) A brit vendég Pozsonyban (ČSTK) - Röviddel dél után a Szlovák Köztársaság fővárosába érkezett Margaret Thatcher, NagyBritannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának miniszterelnöke, a kincstár első lordja férjével. A becses vendégeket Kari Schwanzenberg a CSSZSZK köztársasági elnöki irodájának vezetője és a két ország nagykövete, Laurence O'Keeffe, illetve Karel Duda kísérte. A brit kormányfőt és férjét az ünnepi díszbe öltözött pozsonyi repülőtéren Vladimír Mečiar az SZK kormányának elnöke, Ján Klepáč, az Az EK segélyezi az öbölválság menekültjeit Libanoni lapértesülések Husszein kompromisszumkészségéről (ČSTK) - A libanoni sajtó tájékoztatott arról, hogy állítólag létezik egy Szaddam Husszeintől származó kompromisszumos terv. A Bejrútban megjelenő Al-Anvar tudni véli, hogy az iraki elnök a tunéziai államfőhöz intézett levelében azt írta, hajlandó az iraki egységeket kivonni Kuvaitból, ha az Egyesült Államok megígéri, nem intéz támadást országa ellen. A lap szerint Husszein kész elismerni a legális kuvaiti kormányt, s Kuvaitba történő hazatérte után hajlandó lenne vele tárgyalni is a vitás határkérdésekről és az olajkitermelésről. A lap egyidejűleg magas beosztású kuvaiti illetékeseket is megszólaltat, akik viszont elutasítják az efféle kompromisszumot azzal, hogy Iraknak feltétel nélkül ki kell vonnia egységeit és meg kell térítenie a megszállás következtében Kuvaitnak okozott károkat. Csak ezután jöhetnének számításba az esetleges tárgyalások. Ammanban háromnapos tanácskozást tartottak az arab országok (Folytatás a 2. oldalon) SZNT alelnöke, Ján Čarnogurský, Jozef Kučerák, és Zászlós Gábor, a kormány alelnökei, Milan Kňažko, a nemzetközi kapcsolatok minisztere és Roman Hofbauer, Pozsony főpolgármestere fogadta. Margaret Thatcher tiszteletére Vladimír Mečiar díszebédet adott, majd átadták a brit kormányfőnek a Nagy-Britannia és Észak-Írország Szlovákiai Barátai Társaságának első tiszteletbeli tagságát igazoló oklevelet. Ezután a pozsonyi várban František Mikloško, az SZNT elnöke fogadta őt. Üdvözlő beszédében szólt a szlovák nemzet történelmi tapasztalatairól. Ez a nemzet annak ellenére, hogy a múltban gyakran vált ellenséges támadás célpontjává, nem enyészett el. František Mikloško nagyra értékelte Nagy-Britannia ajánlatát, hogy a Brit Tanács képviseletet nyit Pozsonyban, és támogatja angol iskolák szlovákiai létesítését. „Nagy szerencse, ha a politika személyes varázzsal társul, és Nagy-Britannia az ön személyének jóvoltából ebben a szerencsés helyzetben van" - jegyezte meg František Mikloško. A brit kormányfőt ezután fogadta Vladimír Mečiar, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke. (Folytatás a 2. oldalon) Odakint és idebent Aki mostanság - akárcsak pár napra is - elutazik itthonról, annak hazatérve többnyire ellenállhatatlan kényszere támad, hogy megállapítsa: továbbra is sodrásuk van a hazai eseményeknek. Korábban - főként ha nyugatról tért haza az utazó - jobbára a vámosok modortalanságán, a dátumot is a számlához író pincérek pökhendiségén, az autószerelők vagy a bolti eladók bunkóságán, a készpénzt szemrebbenés nélkül bezsebelő adminisztrátorok rémuralmán, a faragatlan portások teljhatalmán, a kétütemű autók motorjainak bűzén - egyszóval a korhadozva is masszív keleteurópai „kócerájon" álmélkodott avagy bosszankodott napokig. Most más a helyzet. Igaz, a slampos kóceráj változatlanul létezik, de manapság már nemcsak ezt kell észrevenni. Aki ugyanis nyitótt szemmel jár a világban, annak látnia kell, hogy hazánkban - november óta - történelmi és vértelenül is forradalmi átalakulás van folyamatban. Mert mi más lenne, ha nem történelmi, hogy az, aki tavaly ilyenkor még élet és halál ura volt szerte e hazában s akinek arcrezdülését, szemöldökvillanását politikai lakájok hada leste, az a valaki (és hál' istennek az elvtársai is!) maholnap a vicclapok világából is szépecskén kikopik. És mi egyéb lenne, ha nem történelmi, hogy kiderül: akik nem egész egy esztendeje még központilag szentesített, kőbevésett ideológiai és erkölcsi szentenciáknak voltak a teljhatalmú pártközpont által is felkent papjai, azokról kiderül, hogy becses szabad idejükben azzal foglalkoztak, hogy a pozsonyi televízió egykori igazgatójától kölcsönbe kapott, jó minőségű, nyugati kincstári tévékészülékeikhez ugyanebből a forrásból pornókazettákat hordtak haza... Esetleg az elkülönített, ám annál nívósabb pártüdülőkbe, ahol nemcsak tisztes aráik, hanem a macáik is ágyhoz juthattak! No meg mi más lenne, ha nem történelmi változás, hogy manapság mára hadügyminiszter körüli bonyodalom is kiteregethető, nevezetesen a Szabad Légióknak az a múlt héten nyilvánosságra hozott vádja, hogy hazánk katonai főméltósága bizony még a régi rendszer hithű bakája. Nos, tagadhatatlan, hogy történelmi időket élünk; és aki hosszabb-rövidebb ideig külföldön jár, az láthatja: odakint rokonszenvvel fogadják a Cseh-Szlovákiából érkezett turistát és hozzáfűzik: várakozással tekintenek a jövő elé. Egyszóval - a pénztelenségünket leszámítva - mostanság jó csehszlovákiai turistának lenni odakint. De minő érzés honpolgárnak lenni idebent? Őszintén szólva: nem a legeslegjobb! Nem az, mert aggaszt a rosszkedv állandósulása és indulatveszély fokozódása. És nem az, mert zavar a cseh és a szlovák nemzet közötti, illetve a nemzeti kisebbségek - főként a magyarokkal szembeni - acsarkodások sokasodása. Mellbe vágó felismerés, hogy ugyanaz a tömeg, amely tavaly novemberben, a forradalmi napokban kórusban az ünnepelte a mítingeken felhangzó magyar szót - manapság tömegesen falja azokat a rosszmájú és sánta igazságokban tobzódó újságcikkeket, amelyeknek egyetlen szenzációja a kisebbségellenesség. Gyűrött arcokat, elnyűtt tekinteteket, gonoszan lapos szemvillanásokat, indulatos fenyegetődzéseket, cinikus félmosolyokat, idegbeteg rángásokat látok, bármerre nézek. És ebben a témában vajon minek a sorozatos kormányfői dörgedelem, amikor a világ — precízebben: a realitásokra és az intelligenciára épülő, integrálódó Európa - ennek fordítottját várja el Szlovákiától. Miért kell megint „rosszkedvünk telének elébe nézni", amikor állítólag végre szabadon kezünkbe vehetjük sorsunk alakítását. Tudom: az anyagi körülmények, a tönkretett gazdaság, az elmúlt negyven év erkölcsi terhe, sokaknál a génjeikben hordozott előítéletek súlya - mindez együtt bőséges magyarázatot ad(hat). Talán többet is a kelleténél. Csoda-e, ha ebben a közhangulatban a jobb érzésű emberek inkább csendesen és szemérmesen visszahúzódnak? Lehet-e csodálkozni azon, ha szakmai tudásuk és erkölcsi tartásuk tudatában újra vonakodni kezdenek a közszerepléstől? Hogy visszahúzódnak, mint egy, öt, tizenöt esztendeje?!... Ily módon egy újabb patthelyzet veszélye fenyeget, amelyben újfent az utóbbiak kerülnek lépéshátrányba. És lépéselőnybe újra csak a politikai potyalesők és a selejtemberek, akik könnyűszerrel elfoglal(hat)ják, netán visszafoglalhatják az elkedvetlenedve és szemérmesen félrehúzódok helyét. Ennek viszont már aligha fog tapsolni a világ. MIKLÓSI PÉTER detük 1382-re tehető, amikor királyunk, II. Richárd feleségül vette Anna cseh hercegnőt. Filozófusaink, történészeink, íróink kapcsolatai mindig szorosak voltak - kezdve Husz Jánossal és Komenskývel egészen napjainkig, amikor számos csehszlovák tudós lelt hazára a brit egyetemeken. Csalódást okoztunk önöknek 1938-ban, amikor a tragikus lecsillapítási politika lehetővé tette Hitlernek függetlenségük felszámolását. Churchill gyorsan elutasította a müncheni egyezmény elismerését, de mi továbbra is szégyenérzettel gondolunk rá. Winston Churchill kormánya alatt szembeszálltunk a zsarnoksággal és az elnyomással; és harcoltunk a II. világháború első napjától az utolsóig. Ez alatt a háború alatt sok csehszlovák repülő és katona jött Nagy-Britanniába, és bátran harcolt az oldalunkon. Megtiszteltetés és nagy öröm volt számunkra, hogy e bátor férfiak vagy özvegyeik közül néhányan nemrég Nagy-Britanniába látogattak, az angliai csata évfordulójának ünnepségeire. Az önök döntése, hogy megünneplik ezt a háborús szövetségünket, és gyönyörű fővárosuk egyik terét akkori baráti (Folytatás a 2. oldalon)